Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

1954 MAJTJS 1 7 N A P E ó Miért van 4S0 beadást nem teljesítő gazda Fadidon? Ha az ember bejárja a faddi ha­tárt jóleső érzést vált ki belőle az, hogy nem lehet műveletlen földet látni. Ez tehát annak a jele, hogy Faddon szorgalmas, becsületes, kö­telességtudó dolgozó, parasztok van­nak, egy percig sem késlekedtek a tavaszi munkákkal, igyekeztek meg­tenni mindent a magasabb termés- eredmények biztosításáért. Ezt bizo­nyítja a határ. De lám a begyűjtési tervek teljesítése egész mást mutat, azt, hogy a dolgozó parasztok leg­többje „fütyül“ a törvényekre, nem teljesíti állam iránti kötelezettségét. Pedig annak idején a faddi dolgozó parasztok is követelték; gondoskod ja nak arról, hogy kapjanak műtrá­gyát, a földművesszövetkezetben le­hessen vásárolni ekét, boronát és egyéb más gazdasági felszereléseket, amit eddig nem lehetett kapni. Az ipari munkások megértették, hogy a faddi dolgozó parasztoknak ez a ké­résük jogos, mert a termelés foko­zásához ezekre és ehhez hasonlókra feltétlenül szükség van. Az ipari munkások e tekintetben meg is tették a magukét, méltón já­rultak hozzá, hofey a faddiak ebbe í az évben eddig 472 mázsa műtrá­gyát vásárolhattak. Mezőgazdasági felszereléseket is küldtek a föl ;Unü- vesszövetkezeti boltba, mindenki vá­sárolhat ma már ekétől kezdve a ha­rapófogóig mindent. A póri és a kormány segitiégiikre sietett a fadóiaknak Az új begyűjtési rendelet alapján, a jövedelemadó csökkentése alapján, a különböző kedvezmények alapján közel egy millió forinthoz jutottak a, faddiak. És mindezt olyan mosto­hán viszonozzák: Az első 4 hónapra eső sertésbeadási tervüket például 55 százalékra teljesítették, ■ tojásbeadási tervüket 50 százalékra. Csupán a vá­gómarha beadását teljesítette a köz­ség 102 százalékra, a többi mind 100 százalékon alul van, és 122 000 fo­rint adóval adósak a faddiak a nép államának. Nagyon jól mondta Fábián József, a tanácstitkár, hogy az „Állami fe­gyelem betartása és betartatása kö­rül hibák vannak“. Bizony azok, mei t számszerint mintegy 450 gazdának van hátraléka, arról nem is beszei-. ve, hogy a 30 kulák közül, — egy- kettő kivételével — már évek j a egyáltalán semmit sem fizetnek az államnak. Hogy történhet meg mind­ez? Csak úgy, hogy a község veze­tői sem éreznek igazi felelősséget az­ért, hogy egyetlen dolgozó paraszt se legyen adósa a nép állatnának. Megvannak-e Faddon az előfelté­telek, hogy mindenből teljesítse be­adását a község? Nagyon is meg­vannak! A tyúkok is tojnak, sert.-» sek is vannak, jól tejelő tehenek ,<s vannak, és ami igazi feltétele a be­adások teljesítésének, Faddon is S' k olyan becsületes dolgozó paraszt zan, akinek mindennél előbbre való, nog> letöriessze a nép államával szembe­ni adósságát. Bitter József például a piacon vette meg a tojást, a kövér­kacsát, meg a tyúkot, hogy egészévi beadását teljesíteni tudja. Jól lehet olyanoktól vette meg, akiknek még igen sok adósságuk van a néppel szemben. És most jogosan sérti. önér­zetét Bitter Józsefnek, hogy a ha­nyagoknak, meg a kulákoknak a.ba­juk szála se görbül meg, amiért el­szabotálják a beadást, a szabadpia­con értékesítik a tejet, tojást, sertést. Jogosan mondta felháborodottan Bú­*TO 12-ere r*-.1 r*• K s 03 z CS2 3 C N n 0 j tér gazda, hogy: „A fülére feküd*, a tanács, nem hallja meg, hogy a Icu- lákok, olyanok, mint Orgonán Jó­zsef, Ponehker József a markukba röhögve viszik a szabadpiacra a tejet, meg a tojást, az államnak meg nem adnak egyáltalán semmit és köz ben megáridáják a becsületes dolgo­zó parasztokat, le akarják (járatni te­kintélyüket a község színe • előtt, mert hűségesen teljesítenek m /ndent.“ Bizony mindezért a tiinácsot' és leginkább a pártszerve ;etet terheli a felelősség. Hogy nem, terjed ki a figyelmük olyanokra, n/int amit Or- govánné kulákasszony' mond, hogy: ,,Ránk a törvény nem vonatkozik Szépen összerakosgatja a tojásokat, amit a 27 tyúkja tojogat és viszi a szabadpiacra. Lehet-e azt szó nélkül megállni, hogy Fekete István 15 hol­das dolgozó parasztnak tavalyról is van még 1200 liter tejhátraléka és még ebben az évben sem adott be egy decit sem. És mindezt a párt tagjai tétlenül nézik. Volt-e valamikor nagyobb szükség arra, hogy a párt tagjai, a párt nép­nevelői megalkuvástól mente- har­cot folytassanak az állami fegyelem betartásáért, a falu legádázabb ellen • ségei ellen, a kulákok ellen harcba szólítsák a falu becsületes dolgozó parasztjait, mint ríja. Nem volt És mindezt Faddon a párt 98 tagja ne n látja, vagy ha Iái ja, akkor tétlenül nézi. Hogy nem ] ütött a párt veze­tőinek eszébe, hoi gy a falu zászl ’ v'- vőit, a népnevelő/ rét szüntelenül harc ra, tettre kell i eólítani, mozgó-'ta- ni. A járási pál ,'tbizottságnak miért nem terjed ki a figyelme arra, hagy Faddon „előírás szerűen“ már A faddi kommunisták, a szekszárdi járási pártbizottságon dolgozó . elv- társak nem tudnák, hogy a jobblét megteremtésének egyik elengedhetet len feltétele a beadások maradék nél küli teljesítése? Ezekhez az elvtár­sakhoz talán nem hallatszik el a fad­di kulákok kiáltása, hogy „ne telje­sítse senki a beadását, mert majd úgyis elengedik!“ A faddi tanács vezetői eddig szép szóval sem, meg csúnya szóval sem követelték meg a beadások teljesíté­KUNFY-URASÁG EGYKORI CSELÉDJEI... a tanács kötelessége a törvények szigorú betartásával és betartatásával biztosítani, hog> a község minden vonatkozásban telje­sítse beadási tervét. Világosan kell látni, hogy az ipari munkásoknak, a bányászoknak attól még nem jut nagyobb darab kenyér, több tej, több hús, 11 <bb tojás, hogy a kormányprog ramnn, hatására Faddon is megnőtt a termi Aési kedv, a dolgozó parasztok mind ént elkövetnek, hogy termésered menj leik az eddiginél magasabbak le­gyei aek. Pesti Erzsébet Ami nem tetszik «i dolgozóknak A MÄVAUT ■'figyelmébe! „A Tamási és Pincehely közötti autóbusz közlekedést egy tehergép­kocsi bonyolítja le — írja levelében Lehőcz István tamási dolgozó. — Ezen a teherkocsin igen sokszor be­tegek is utaznak, mivel azonban a teherkocsi nem a legkellemesebb szál lítási eszköz a betegeknek, így azok sokszor kénytelenek taxit fogadni , ami igen költséges. Egy másik levél ~ író, Horváth László szintén a tanú 4- si dolgozók nevében kéri a MÁV Ali ff I í vezetőségét, hogy erre a rossz útsza- J? ikaszra a teherjárat helyett egy ren­des buszjáratot állítsanak be. Mint a levélből kitűnik, baj van a gép­kocsi gumijával is. Nem egy esetben előfordult, hogy egy nap alatt a Ve­zetőnek ötször is kell defektet sze­relni Mindkét levélíró arra kéri a MÁVAUT vezetőségét, hogy a bete- I gekre való • tekintettel keressen mó­dot a rendes buszjárat beáll fására.; Mikor lesznek elültetve a fák és miért mérik dugva a rézgálicot Bátaszéken? Kolb József bátaszéki levélírói ik nr ról ad hírt szerkesztőségünknek,, hogy Bátaszéken nem sokat törődnek: a fá­sítási terv teljesítésével. Nincs fá­sítási felelős. Most egy éve ; például többszáz darab akáccsemeté/1 ültet­tek, amit 1952 őszén kaptak; A ren­des vermelés hiányában kis,-záradtól a csemeték, egy sem eredt. me„ be­lőlük. A múlt év őszén, tehát 19í'3. őszén ismét nagyobb menn,' nségű szép kanadai nyárfák és juha rok érkez­tek a községbe. Sajnos ezek ismét nem lettek eüöideive ri ndesan. A Petőfi és Verseny terme) Jö&zb .’íJke/o­tek ugyan ei utettek belőle 40) dara­bot, de a toobit csak na^yjab M ta­karták le szalmával, kiülletésre azon­ban még nem történt megfelelő in­tézkedés. ' Kolb elvtárs azt sem tartja he­lyesnek, hogy a bátaszéki földműves­szövetkezetben a szövetkezet dol­gozói nem a vásárlók szeme láttára mérik a rézgálicot. így a vásárlók sok esetben kételkednek abban, hogy megvan-e az a mennyiségű rézgálic, amit vásárolnak — jogosan. Minden vevő látni akarja, hogy mennyit mérnek —■ és ez így is van rend­jén. A földesúri kastély ott hivalkodik a fes­tői park közepén, nem messze a Budapest—' pécsi betonúttól. A kastély elkülönítve áll az istállóktól, a magtá­raktól, a szeszgyártól és a „cselédházaktól“. Annakidején bizonyá­ra nem akarta az ura­ság, hogy még csak a cselédek hangja is za­varja főúri kényelmét. A kastélyt magas fe­nyőfákkal, jegenyefák­kal ültettette körül. Node miért ne tette volna, ha megtehette. Be bezzeg, ha ezek a fenyőfák beszélni tud­nának, bizonyára azt is elmondanák, hogy milyen nyomorúságos volt az élete annak az embernek, akinek, a Kunfy uraság kenye­rén kellett tengetni sa­ját maga és családja nyomorúságos életét. Akinek sikerült meg­érni a mai időt, az most a fenyőfák he­lyett elmondja mind­ezt: Az id. Pót Mihály bácsi sokat beszél a fiataloknak a múltról. Sokszor elmondja azt is, hogy „Fiaim be­csüljétek, építsétek, védjetek a hazát, mert ma öröm élni.“ örül­nek is életüknek a fá­cánkerti egykori cse­lédemberek. Mikor az ágyúk el­csendesedtek, estén­ként hol az egyik, hol a másik cselédházban tanácslcoztak a cseléd­emberek. „Hogyan ké­ne megosztozni ősi jus­sunkon, a földön, meg azokon a gazdasági fel­szereléseken, igásálla- tokon, ami még meg­maradt.“ — így mon­dogatták ezt akkor a fácánkertiek. A régi cselédsors, az uraság botosispánjai­nak szívet borzongató mocskos hangja ma már csak rossz emlék. A fácánkerti gazdák szövetkeztek. Elindul­tak azon az úton, amely az egyéni parasztok igazi felemelkedéséhez vezet. A termelőszö­vetkezetben kö­zösen kell viselni a terheket, közösen osz­tozhatnak a jövedel­men is. T.ehát Fácán­kerten is megalakult 1950-ben a termelőszö­vetkezet, amelynek „Vö rös Hajnal“ a neve. Ma már a fácánkerti gaz­dák boldog szövetke­zeti parasztok. Hogy ma igazán bol­dogok a szövetkezeti parasztok, a Kunfy- uraság egykori cseléd­jei, azt nem lehet le­tagadni. Elárulják azok a mosolygós, vidámar-. cú emberek, akik reg­gelenként gyülekeznek a tsz irodája előtt. Egy évvel ezelőtt nem vol­tak boldogok a fácán­kerti „Vörös Hajnal“ tsz tagjai. Az igazság az, hogy ezelőtt 1 év­vel elégedetlenek vol­tak. Gyakran elfelej­tették azt is, hogy an­nakidején magasra emelt vörös zászlók alatt vonulva hirdet­ték: „Földet vissza nem adunk“. . Bizony még talán azt is megtették volna, hogy a földet visszaadják. Ami igaz, az igaz, nem lehet le­tagadni: Úgy érezték, hogy nem saját sorsuk irányítói, hanem to­vábbra is cselédek. El­keseredésüket még táp­lálta az, hogy a fácán­kerti kulákok azt hir­dették, hogy a szövet­kezet bukásra van ítélve. A jóslat azon­ban kudarcot vallott, mert a fácánkerti „Vö­rös Hajnal“ tsz, — csakúgy, mint megyénk többi termelőszövetke­zete — nem oszlott fel, sőt megerősödött. Ma már a tsz-mozgalomról kénytelenek egész más kép vélekedni a kulá­kok is, akik olyan elő­szeretettel jósolgatták a „Vörös Hajnal“ tsz bukását. Ma már olyan véle­ményeket lehet hallani a fácánkerti egyéni gazdáktól, hogy a „Vö­rös Hajnal“-ban is megnőtt a föld becsüs lete, a tsz tagjai két év múlva a község leg­módosabb gazdái lesz­nek. Ez igaz is, és így is van jól. Hadd legye­nek minden községben a szövetkezet tagjai a legmódosabb gazdák. Most, a gazdasági év elején Fácánkerten sok jóval kecsegtet az évi termés. A szövetkezeti tagok lelkesedése lát­tán jobban remélheti bárki, hogy ezen a nyá ron és őszön nem fog ■ megismétlődni az, ami tavaly és ezelőtt 2 év­vel élőfordult. Az, hogy a tagok tizedrendű kérdésnek tekintették a közös munkát, nem ér­dekelte őket, hogy a kukoricájuk és a krunt plijuk térdigérő gaz­ban van. Ez nem is­métlődik meg, bizonyí­ték erre az, hogy « rendbontókat, a fegye- lemlazítókat kizárták a csoportból. Olyan em* bért választottak a szö­vetkezet élére, mint Szloboda elvtárs, aki elméletileg és gyakor­latilag is ért a gazda­ság irányításához. A Fácánkerti „Vörös Hajnal“-ban az eddig beütemezett pénzbevé­tel is jóval több volíi mint amire számítot­tak. Ez teremtett? meg az alapot ahhoz, hegy az alapszabályoknak megfelelően eddig még minden hónapban any- nyi készpénzelőleget tudtak osztani, hogy a tagok meg vannak elé­gedve. A „Vörös Haj­nal“ portáján nem is lehet ám látni azt a trágyahalmazt, ami ta- valy ilyenkor még ott volt. Nem lehet halla­ni vitatkozni az embe­reket az iroda előtt, hogy én sem megyek* meg én sem megyek a négyzetes kukoricát vetni. Ma mindenki megy, ma mindenki dolgozik, a szövetke­zet tagjai érzik, hogy ma már nem a Kunfy- ék kiszolgált cselédjei* hanem saját sorsuk ira nyitói, boldogabb jö­vőjük építői. P, £. A MI REMÉNYSÉGÜNK Garamvölgyi László Ha valaki néhány évvel ezelőtt a báta­széki sporttelepen járt, nyomban feltűnt ne­ki egy apró „emberpalánta” — amint a na­gyobb sportolók után fáradhatatlanul rótta a köröket. Különösen szép futóstílusa keltett íeltűnüst. A fiú nevét hamar megtanulták szűkebb hazájában, Bátaszéken, de 1953-ban már megyeszerte megismerték a kivételes sporttehetséget. 1939. március 27-én született Bátaszéken. A helybeli általános iskolát végezte el ki­tűnő eredménnyel. Többféle sportággal pró­bálkozott. 1953. nyarán bekerült a megyei úttörő válogatottba, részt vett az országos úttörőbajnokságon, amely az első nagy si­kert hozta számára. 100 méteres akadály­futásban országos . úttörőbajnokságot nyert, új országos úttörő csúcseredménnyel 17.2 mp-es idővel. A 15 éves Garamvölgyi László hatalmas ígérete atlétikánknak. Jelenleg* a szekszárdi általános gimnázium tanulója. Testnevelő ta­nárnak készül, szeretne atlétikában jó ered­ményeket elérni, jórendű tanuló, mindent elkövet a még jobb tanulmányi eredmény érdekében. Reméljük nem. tévedünk, araikor azt állít­juk, hogy Földessy Ödön és Puskás Antal után Tolna megye ismét egy tehetséges at­létával ajándékozza meg a magyar atléti­kát. FeledékenységbőA jeles Mostanában, — !i ,-a csak egy m ód van rá — úgy szoktam intézni ügyeimet, hogy mins; A gyakrabban eljuthassak Majosra. És egész őszin­tén bevallom, hogy tavaly májtis óta sokszor voltam ott, annyiszor, hogy nincs annyi uí (jam, amin meg tudnám számolni. Sokszor még a szórakozásom rovás? ira is rászántam magam erre a „kedvelt kis“ má­jusi utazásra. És ra őst minden kész séget kizárva számot adok minden­kinek arról, hogy ? . sok fáradságom eredményes lett. Elöljáróban ős zintén bevallom, hogy miért is jártam Majosra. Csu­pán azért hoztam ilyen kifejezhetet lenül sok áldozatot, hogy Majos község tekintélyes vezetőiről „bizonyítványt" készítsek. Mivel minden­kinek joga van ír lás tehetségét akár lebecsülni, akár túlbecsülni, én a majosi vezetők t< jhetségét nagyon is túlbecsülöm. Mi ösztönöz engem eme elhatározásra? Az, hogy a majosi vezetők agyában olyan n agyszerű elhatározás született, hogy rajzos, agitáciős pla­kátokat készítet/ íek tavaly, mikor má jus 17-én a Népfrontra adta szava­zatát minden ii iü hazafi. Nagyon sok igen dekoratív plakátot készítettek a majosiak, an nyit, hogy. utóbb még a földművesszövetkezet kisáruháza előtt elhelyezőit verseny táblára is került egy. Ez a csinos plakát egy életnek örülő ipari tanulót ábrázol, kezében magasra emelt zászló és „kiáltja*1: „Má,;jus 17<-ón én is a Népfrontra szavazok.“ Minden becsületes hazafi az ipari tanulókkal együtt, a majosiakkal együtt valóban a Népfrontra szavazott. Én ekkor a majosi vezetők részére kiállított bizo­nyítványban nagy betűvel beírtam az első jelest. így kezdődött. Ugye milyen is az emberi ösztön? ... Bár mennyire is akartam, csák nem tudtam lemondani a majosi utazáso król. Továbbra is szorgalmasan róttam a majosi országutat. És bármennyire is ostobaság, — mert én, magam is annak tartom — a majosi vezetők bámulatos feledékenysegét figyeltem, azzal a céllal, hogy idővel, — természetesen a magam részére — ebből is osztályozom a.majosi vezetőket. Nem nagyképűségből mondom; de sikerem lett, olyan, amiről még álmodni sem mertem. A majosi vezetők olyat produkáltak feledékeny- ségből, ami egyszerűen csodálatraméltó. Az ipari tanuló!... A válasz­tási agitáció!... A majosi vezetők feledékenysége!... Ez mind jeles! Tavaly május 17-én ki gondolt arra, hogy az ipari tanuló, akit megörökítettek, még egy év elteltével is szavazni akar? Ki gondolt arra, hogy a majosi vezetők egy éven belül elfelejtik, hogy a verseny- tábla más célt szolgál a földművesszövetkezet előtt? Esküszöm, én nem! Ezért most már pontot tettem az egész ügyre és ismét bejegyeztem a majosi vezetők számára készített bizonyítványba: „Feledékenységből je- les!*‘ i- P n 3 hónap óta elhalogatják a népnevelőértekezleteket sét A 450 1 hátralékos közül még egyetlenegynek K sem emelték fel a beadását, a párt népnevelői még egyetlen dol$ ózó paraszt házához sem jutottak el, hogy megmagyarázzák neki: „ne h ßllgasson az ellenség sza­vára, mert arra ráfizet“. Ezután / a faddi népnevelőknek is meg kell győzniük a dolgozó parasz­I tokát árból, hogy mindennél etíbbre való a töl rvényesen előírt beadási kö­telezetté ég teljesítése. Ha ez szép szó val neu a megy, akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom