Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-14 / 113. szám

ÍS54 AAfCS U NÄPEÖ r " A pártkongresszus élőit Képviselőbeszámoló Szekszárdion „Mint tanácstag, aktívan bekapcsolódtam a kongresszusi verseny szervezésébe44 Már nagyon nehezen várom pár­tunk III. kongresszusát. Az állam­apparátus szempontjából igen aöntő jelentőségű ez, mivel első alkalom­mal napirendre kerül a tanácsolt munkája. Sokat várok a kongres®- szustól. Addig is hadd mondjam öl, mint a nagykónyi tanács tagja, kö­zel négy éves tapasztalataimat és észrevételeimet. Évtizedekén keresztül gazdasági cseléd voltam az Eszterházy urada­lomban Medgyes-pusztán, egész a felszabadulásig. Ezután kaptam 8 hold földet, lüöü-ben megválasztot­tak Nagykónyi község tanácsának tagjává s egyúttal a végrehajúibi- zottság tagja is lettem. Minőig érez tem ennek a komoly megbízatásnak a súlyát, annál is inkább, mivel a mi közel 400 lelkes tanyánk Med- gyes-puszta, mintegy 4 kilométerre esik Nagykonyhái. Tudtam, hogy lelkiismeretes, odaadó munkált; kí­ván tőlem ez a néhányszáz ember. A mi tanácsrendszerünkkel kap­csolatosan az a tapasztalatom, hogy tanács tagságunk túlnyomó többsé­ge — legalábbis Nagykónyiban — mintegy 65—70 százaléka nem élt tanácstagi jogával. Én úgy gondo­lom, hogy itt nem mentesek a fel­sőbb szervek attól, hogy egéíazen az utóbbi időkig nem is törekedtek eléggé a tanácstagság aktivizálásá­ra. Ebből adódóan a tanácstagság nagy része nem is tudta tényleges feladatát. Hasonló a helyzet az ál- iandóbizottságoknál is. Szerintem túlzott a tanácstagság létszáma is. Úgy gondolom, hogyha például 51 tanácstag helyett csak 81 lenne, ez minőségileg is nagyfokú változást hozna. Ennek segítségével jobban lehetne ellenőrizni a tanács­tagoknak a tömegek között végzett politikai tevékenységét és szervezet­tebben lehetne aktivizálni is a töme­geket. A tanácsülések mint a legfőbb he­lyi állami fórumok sok esetben csak formaiak voltak. Rengeteg határo­zatot hoztunk, nemcsak tanácsülé­seken, hanem VB-tiléseken is, de azok végrehajtását nem ellenőriztük eléggé. Hiba az is, hogy a községi tanácsoknak meglehetősen szűk az intézkedési jogkörük. Ez kihatással van a tömegkapcsolatokra is. Sok esetben kisebb jelentőségű egyéni ügyeket a járáshoz kell továbbíta­ni és még olyan eset is előfordul, hogy amikor az illető érdeklődik ügyének sorsa felöl, azt kell vála­szolnunk, hogy „tudomásunk sze­rint a járás már elküldte a megyé­nek.“ Mint tanácstag, aktívan bekapcso­lódtam a kongresszusi Verseny szer­vezésébe. Elsősorban a ísz-eken be­lül igyekeztem munkát kifejteni. — Termelőszövetkezetünk az összes ta­vaszi mezőgazdasági munkákat a kongresszusi verseny jegyében vé­gezte, s e területen a tamási járás­ban második helyen állunk. Begyűj­tési tervünket minden cikkféleség­ből 109 százalékon felül teljesítet­tük. Résztvettem a termelőszövetkeze­tek országos értekezletén. Az ott elhangzottak és a magam tapaszta­latai szerint is a tanácsoknak több gondot kellene fordítania a terme­lőszövetkezeteik segítésére. Visszatérve tanácstagjaink kevés­bé aktív munkájára, az a megjegy­zésem, hogy ennek okai is vannak. 1952-ben például a megyei viszony­latban második helyen volt közsé­günk a begyűjtésben. E jó eredmény elérésében tanácstagjainknak is nagy részük volt. Ezért községünknek 20 ezer forintos beruházással betonjár­dát ígértek, amit hivatalosan is kö­zöltek a községgel. Nagy volt az öröm és a további munkalendület. Most 1954 májusa van, de betonút még mindig nincs. Ezek az én egyéni tapasztalataim, s tudnék még többet is felsorolni. Biztos vagyok abban, hogy pártunk III. kongresszusa tisztázza majd ezeket a problémákat és segítséget ad számunkra e téren is. Megszab­va a feladatokat, melyeknek sike­res elvégzése a boldogabb élethez vezet. Csönge János nagykónyi tanácstag. Vendégek a faddi „Uj Élet“ termelőszövetkezetben A révész, az idős V/iczi János bácsi, mivel va­sárnap lévén, simára kibrirotválkozva, ünneplőbe öl­tözve, korán reggel sietett á komphoz, hogy ő fogadja elsőnek a vendégeket. Különösen jókedvű volt az öreg, viccelődött velünk. Mikor a szállítási díjra került a sor, akikor pedig sokatmondóan legyintett egyet, s megjegyezte: „Ma ingyen szállítjuk át az idegeneket is, mert ez a komp a miénk, s ma tulajdonképpen a mi termelőszövetkezetünkbe jönnek vendégek, akik segítenek.'' Bizonyára a • későbbi vendégeket is ilyen szeretettel fogadta, mert mikor ott az Uj Élet irodá­ja előtt beszélgettünk, isemkinek sem kerülte el a figyelmét a szövetkezein ek e különös beosztásban lévő idős tagja, különböző megjegyzéseket tetteit személyé­vel kapcsok« .ban. A vendégek. — bia szabad így mondani — már ott „agsá-goskodtak", a szövetkezet szarvasmarha is­tállójában Körösi elvtársiat, a tehángondozót annyira el­halmozták kérdésekkel, hogy alig győzött válaszolni, de azért válasz nélküli egyetlen kérdést sem hagyott. „Az ember az ilyenekből is sokat tanul“' — mondta. Közben egy személygépkocsi kanyarodott be a szö­vetkezet udvarába. Az istállóban csoportosulok vala­mennyien az érkezőkre összpontosították figyelmüket, majd kisvártatva a megyei tanács mezőgazdasági osz­tályvezetője, MarkovSjcs elvtárs felismerte az érkező­ket, úgy mondta, horgy lehetőleg mindenki meghallja: „A Kisbér—baíthyán.ypusztai Virágzó termelőszövetke­zet Kossuth-díj as elnöke, Hodek József elvtárs jött meg.“ Mankovics elvtáns nem tévedett, valóban a Kisbér- Batthyány-pusztaíiak jöttek. Megyénk élenjáró terme­lőszövetkezeteinek vezetői, mezőgazdasági vezetői és a faddi Uj Élet tsz tagjai örömmel üdvözölték az ér­kezőket, s mivel e/gy perc vesztegetni való idő sem volt, mindenki beleegyezésével határszemlére indultak a látogatók. A vendégek megtekintették az Uj Élet tsz gazdaságát, jóSTZágálományát megnéztek, bekacsin­tottak az éves tervbe: Persze azzal a szándékkal, hogy ha hibát látnak, megmondják a kijavítás módját, ha pedig valami hasznos dolgot tapasztalnak, az: saját termelőszövetkezetükben is gyümölcsöztetik. Ebből a szempontból mindenki meg lehetett — és meg is volt — elégedve, ezzel az első májusi vasárnappal. Ilyenkor a parasztembert a szíve csak a határ­ba húzza, legszívtesebben az egész napot ott töltené. A vendégségben Faddon levő termelőszövetkezeti ve­zetők szíve most különösen dobogott, inkább a kul­túrterembe siettek. Az elvtársak sietése érthető is, hiszen ennek a látogatásnak a célja tulajdonképpen az, hogy tapasztalatcsere formájában segítséget adja­nak az Uj Élet tsz tagjainak és minden tsz-etnök ta­nuljon abból, a<mir. Hodek elvtárs, a Kossuth-díjas elnök és a termelőszövetkezet könyvelője elmondanak saját termelőszcivetkezetükrőL Ebből egyikből sem volt hiány. A JKisbór-battyhányiak olyan hasznos ta­pasztalatokkal gazdagították megyénk termelőszövet­kezeteinek vezetőit, az Uj Élet tagjait, hogy senki sem sajnálhatta azt az időt, melyet ezen a napon Faddon töltött. Különös természetű vendégek látogattak el a faddi Uj Élet termelőszövetkezetbe á Kisbér-batthyányiak személyében. Tapintatosan mutattak rá minden hibá­ra. A Kisbér-lBaitthyány^pusztai Virágzó tsz könyve­lője miután tüzetesen átnézte a termelési tervek®;, így kezdte: — Mcgnéílíik a termelési terveket, az én észre­vételem az, hogy nem reálisak, nem ösztönzik a ta­gokat a jobb, a fejlettebb módszerek alkalmazására. Hodek élvtárs is alátámasztotta, amit a könyvelő mondott: — Kedves Elvtársaim! Én tudom, hogy a maguk földjei tápanyagban meglehetősen szegények, de azért ezeknek a földeknek az értéke mégis 19—20 arany­koronára van felbecsülve. A ísz-en belül gyönyörű az állatállomány, ezt tovább keld fejleszteni, különö­sen lei kell szélesíteni a juhtenyésztést és máris meg van oldva ez az égető probléma. De azért ezekben a földekben 8 mázsa ősziáirpánál többet kell termelni egy holdon. Meg is vagyok róla győződve, hogy maguk többet termelnek, hiszen, mint hallom, tavaly is 16 mázsát takarítottak be egy-egy holdról. Azt mondhat­nák erre az elvtársak: „Jobb kellemesen csalódni.'“ Ebben igazuk is van. No de legyünk most az egyszer őszinték. Lesz az elvtáirsaknak 14 mázsás ősziárpater- rnésük, mert az ősziárpa jelenlegi állapotából ítélve ezt joggal remélheti bárki 6 mázsával túlteljesítették a tervet. Ennek 25 százalékát elviszi a növénytermesz­tési brigád, mert az őt előírás szerint megilleti. De a növénytermesztési brigád nem megérdemelten jutott a prémiumhoz, mert semmi különöset nem tett, csu­pán a szükséges murikat végezte el. Ha 14 mázsa lenne a terv, a brigád tagjai többször íogasolnának, három­szor fej trágyáznának, veszteségmentesen learatnának, szóval álkalmaznák a fejlett módszereket és 16 má­zsát termelnének egy holdon, akkor jogosan, illetve megérdemelten vinnék el a holdanként 2 mázsa 25 százalékát. Hodek elvlárs egy igen tipikus példát mondott el ezzel kapcsolatban saját termelőszövetkezetükről: „1951-ben a helytelen tervezés következtében az egyik seriésgondozónkat előírás szerint 40 malac illette meg, mint prémium. Persze a tagok szítták a fogukat. De viszont ebből megtanultuk, hogy a termelési terveket úgy kell elkészíteni, hogy az mindenkit ösztönözzön a ilöbbtermelésre.'' A faddiak, de még megyénk többi termelőszövetkezete is levonhatja ebből a következte­tést és mint a faddiak is mondták, ahol szükséges, hogy változtassanak a terven, ott azonnal változtatnak. A termelőszövetkezet tagjai közül egy igen érde­kes kérdést tett fel egy eiivtärs. Azt kérdezte, hogy Hodek elvtársék termelőszövetkezetében milyen árban adnak tejet, malacot, vagy egyéb mást a tagaknak. — Mindenki örült, hogy feltették ezt a kérdést, mert ez ugyanis általános probléma. A válasz a következe volt: — Szövetkezetünk tagjai akár tejet, akár túrót, sajtot, vajat, vagy malacot vásárolnak a szövetkezet­ben, azt szabadpiaci áron, készpénzfizetés ellenéiben kapják meg. Ebből ugyanis so.k veszekedés volt ná­lunk. Az egyik tag vitt mondjuk naponta 4 liter .tejet. Ez kapott a termelőszövetkezettől 4 forintot ingyen, mer 1 forintért adtuk a tejet. A másik 1 litert vitt az 2 forintot kapott ingyen, akii pedig nem vitt az egy fillért sem kapott. Ebből aztán megvoltak a né­zeteltérések, a visszaélések, mer; még olyan is elő­fordult, hogy a termelőszövetkezetből elvitte egy fo­rintért a tejet, vagy 5 forintért a túrót, a piacon meg eladta szabadpiaci áron. Vagy egy másik. Eddig a leg­nagyobb dologidőben is kettem-hárman jöttek fogatot kérni, mondván, ha neki jár, nekem is. Ebben igaza volt mind az egyik tagnak, mind a másiknak. De ez a végén oda vezetett, hogy ezzel is visszaéltek egye­sek. Most a közgyűlés határozatot hozott: „akinek fo­gat kell, az óránként 6 forintod fizet érte, a termelő­szövetkezet kasszájába.'“ Azóta senkinek sem kell a fogat, vagy ha kell, akkor nem megy el másnak fu­varozni, nem tétovázza el az időt sehol, mert sietni kell, 6 forint óránként — mégiscsak pénz. A jelenlévő tsz vezetők és tagok ebből a ta­pasztalatcseréből nagyon sokat tanultak. Különösen a faddi TJj Élet tsz tagjai kaptak segítséget. Rámutattak a vendégek arra, hogy a kormányul^: politikája ön­magában nem biztosítja a tagok nagyobb jövedelmét. „A kormány biztosította a kedvezményeket, de a le­hetőségeket ki kell használni, több öntevékenységet kell kibontakoztatni a termelőszövetkezetek vezetőinek és tagjainak is“ — mondotta Péti elvtárs, a tamási Vörös Szikra elnöke. * Az öreg révész, akivel reggel beszéltünk, most is hűségesen teljesíti kötelességét. Boldog, hogy ő fo­gadhatta, ő búcsúztathatta a vendégeket, örült annak, hogy, igaza volt, mert a vendégek valóban sokat segí­tettek az Uj Élet termelőszövetkezetnek. Bognár József belkereskedelmi mi­niszter, Tolna megye országgyűlési képviselője május 11-én, kedden es­te fél 8 órakor képviselői beszámo­lót tartott a szekszárdi tanácsháza nagy termében. A zsúfolt tanácste­remben este fél 8 órakor nyitotta meg Kabáts János tanácselnök a gyűlést. Bognár József beszámolójá­ban elmondotta, hogy jelentős lé­pést tettünk eddig is előre a kor­mányprogramul megvalósítása során. A lakosság életszínvonala eddig 22 százalékkal emelkedett, de továbbra is jól kell dolgozni, többet keli ter­melni, hogy több jusson a dolgozó népnek. Megállapította, hogy a me­zőgazdaság intenzitásának emelése a legfontosabb, hiszen a jövedelem 70—80 százaléka a növénytermelés­ből származik, ami az állattenyész­tés elmaradottságára mutat. A beszámoló után a dolgozó pa­rasztok, tsz tagok elmondották a kereskedelemben ma még meglévő hiányosságokat, a házépítési kölcsön nel kapcsolatos hibáikat, a tagosítással és a bórádéval kapcsolatos észrevé­teleiket. Bognár József a feltett kér­dések egy részére válaszolt, majd elmondotta, hogy a problémák egy része olyan ■ természetű, melyekre az illetékes minisztériumokkal való tár gyalás után tud választ adni, rövid időn belül. Vontatottan halad a növényápolás a termelőszövetkezeteknél A rossz tavaszi időjárás erősen hátráltatta Tolna megyében a mező gazdasági munkákat, s a legtöbb he­lyen megkésve került földbe a mag. Május első két hetében ismét hű­vös, esős idő következeit, ami a nö­vényápolást nehezítette meg: sok he­lyütt a lapályosabb részeket még ma is víz borítja.' A megye termelőszövetkezeteinél a növényápoiási munkák általában vontatottan indultak meg, s még a cukorrépa sarabolását is, amelynek pedig már elmúlt az ideje, mind­eddig álig 500 holdon végezték el. Cukorrépa egyeléséről és első kapá­lásáról csak a ‘bonyhádi járásból ér­kezett jelentés, itt is mindössze 11 hold az eredmény. Mindenütt lehetne már kapálni a burgonyát is, melyből azonban a megye termelőszövetkezetei eddig mindössze 18 holdat végeztek, míg a napraforgó első kapálás eredménye szerdáig 63 hold. Az időjárás nagyban megnehezí­tette a munkákat, azonban a taná­csok sem tettek meg mindent, hogy elősegítsék a növényápolásokat. El­sősorban a paksi járási tanácsot ter­heli a felelősség: az itteni homokos talaj megművelése még esős időben is sokkal könnyebb, mint az erősen kötött talajú Sárközben, a dombos bonyhádi, vagy dombóvári járásban. Pakson azonban nemcsak e soroat- levő munkákat hanyagolták el, ha­nem még ma is sok a pariagterüle'.. amit a járási és a községi tanácsok nem hasznosítottak. Gyengék az eredmények a dom­bóvári járásban is, ahol csak táv­beszélőn, körlevelekkel akarják se­gíteni a járás termelőszövetkezeteit. A naki „Ut a szocializmus felé" tsz hatái-járására a járási tanács ki sem ment, mert aznap szemerkélt az eső, hanem csak a kitöltetlen nyomtat­ványokat küldték .ki, hogy a tsz je­lentse, milyen eredményt hozott a határjárás. TMilteljesítette áprilisi tervét a FurU ópusztai Kender gyár Tizennégy kendergy'ár tartozik a DUNAROST vállalathoz, mely gyá­rak közül a Furkópusztai Kender­gyár az utolsók között van az elmúlt negyedévi munkája nyomán. Anná1 jobb volt ebben a negyedévben — de különösen március hónapban — minőségi munkájuk, amiért április hónap elején meg is kapták a DUNA ROST minőségi vándorzászlaját. Az egyik áprilisi délután terme­lési értekezletre gyűltek össze az üzem vezetői és dölgozói. Az érte­kezlet napirendi pontja az volt, ho­gyan, milyen formában lehetne a termelésnél mutatkozó lemaradást ebben a negyedévben pótolni. Több ;ó kezdeményezés született rövid idő alatt, a tilósok pedig az élenjárók kezdeményezésére újabb felajánláso­kat tettek a tervek túlteljesítésére, a szálhozam további emelésére. Megindult a küzdelem az adott szó valóraváiltásáért- Nemcsak a ti- lósok, a törősök, hanem a műsza­kiak, a művezetők is nagyobb len­dülettel végezték munkájukat. Az üzemi karbantartók is. igyekeztek a megelőző karbantartásokat végrehaj tani, hogy a gépállások munka köz, ben minél kevesebbek legyenek. Egy szóval minden ember arra az elha­tározásra jutott, hogy a legnagyoob odaadással harcol a havi terv túl­teljesítéséért. A lelkesedéshez nagy­ban hozzájárult az is, hogy napon­ta tudták, milyen teljesítményszáza­lékot ért el az üzem, kik a nap hő­sei, a legmagasabb termelési száza­lékot elért dolgozók. A hónap végére meg is lett a jó eredmény. Több dolgozó magasan túlteljesítette havi tervét. Papp An- talné, kétjelvényes sztahánovista ti­los, tervét 311 százalékra, felaján­lását pedig 2Ó0 százalékra teljesítet­te. Hasonló szép eredményt ércek el Csatlós Ferenc, Braun Mihály és Bánhidi Mihály tilósok is, akik ter­vüket, illetve felajánlásukat, közei 200 százalékra teljesítették. De :i többi tilósok, na meg aztán a toru­s'ök is teljesítették, sőt túlteljesí*e'- ték havi tervelőirányzatukat. A jó munka eredménye meglett. A Furkópusztai Kendergyár dolgozói 124 százalékra teljesítették április havi tervüket. Ezzel mintegy 13 000 forinttal pótolták az első negyedévi lemaradást, és most még 70.903 fo­rinttal tartoznak a népgazdaságnak. De ha az elkövetkezendő hónapok­ban hasonló eredményeket érnek el, biztos, hogy. pótolni tudják a lema­radást, s a 14 kendergyár között fo­lyó versenyben nem az utolsó he­lyen, hanem az elsők között szere­pelnek. Liszkun: Állattenyésztési kézikönyv l—11. A szerző az állattenyésztő telepe­ken dolgozók számára írta ezt a könyvet. Első kötete népszerű for­mában tárgyalja a gazdasági állatok anatómiáját és élettanát, takarmá­nyozásukat. A bevezető fejezetek után részletesen ismerteti a szarvas- marha, sertés, juh, ló, baromfi és nyúl tenyésztésit. Második kötete a tej kezelésével és feldolgozásával, az állattenyésztési munkák gépesí­tésével és a takarmányozás kérdései vei foglalkozik. Terme’ őszövetkezeti elnököknek, állattenyésztési felelő­söknek és brigádvezetőknek rendkí­vül hasznos kézikönyv,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom