Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-14 / 113. szám
2 NAPLÓ 1954 MÄ.TUS 14 Külföldi hírek A koreai háborúi sikerüli befejezni, az indokínai háborúi is fel kell számolni Csou En-lcij elv társ beszéde a genfi értekezlet szerdai ülésén Genf, május 12. (MTI) A szerdai tanácskozáson Edén angol külügyminiszter elnökölt, aki az ülés elején soronkívül Kambodzsa képviselőjének adta meg a szót. A Bao Daj-féle Vietnam küldöttségének vezetője, aki eddig mindig francia nyelven beszélt az üléseken, ma — alighanem újdonsült függetlenségével akarván kérkedni — anya nyelvén mondott beszédet. Beszédének lényege az volt. Vietnam számára jobb francia gyarmatnak lenni, m;nt a népi Kína ..csatlósának". Bao Daj képviselője ezután a maga javaslatait terjesztette be a béke helyreállítására egész Vietnam területén. Javaslatának lényege az volt, hogy Vietnamban adják át a teljes hatalmat Bao Daj kormányának. Ezután Csou En-laj, a Kínai Nép- köztársaság küldöttségének vezetője tartotta meg nagyfontosságu beszédét. Beszédében a többi között ezeket mondotta: •'"nck úr! Küldött urak! Miközben mi itt az indokínai kérdést tárgyaljuk, a háború tüze még lángol Indokínában. Ez a háború nyolc éve tart és komolyan megzavarta az indokínai népek békés életét. s ugyanakkor szörnyű szenvedéseket zúdított a francia népre is. M'.st, hogy a/ Egyesült Államok kormánya fokozza beavatkozását, fennáll annak a veszélye, hogy ez a háború még jobban kiterjed és ez-, áltál állandóan növekvő veszélyt jelent Ázsia és a világ békéjére. Szükség van arra, hogy a Kínai Népköztársaság komolyan figyelemmel kísérje azt a háborút, amely vele szomszédos állam területén folyik. és komolyan figyelemmel kísérje a háború kiterjesztésének fenyegető veszélyét. A kínai népnek az a véleménye, hogy miután a koreai háborút sikerült befejezni, az indokínai háborút is fel kell számolni. A háborúról szólva Nehru indiai m-'.riszt! erei nők ez év április 24-én. az indiai képviselőházban a következőket mondotta: ..Az indokínai konfliktus, eredetét és lényeges vonásait tekintve, egyfelől ellenállási mozgalom a gyarmatosító rendszer ellen, másfelől pedig kísérlet arra. hogy ezt az ellenállási az elnyomás, az ..oszd meg és uralkodj“1 hagyományos módszereivel törjék' le.“ Ennek ellenére Bidault' úr, a iram c:a küldöttség vezetője május 8-á felszólalásában, amelyet a genfi értekezleten mondott el, teljes mértékben tagadta Franciaország felelősségét az indokínai háború kirobbantásáért. Ez nyilvánvalóan a történelmi tények meghamisítása. Ez a gyarmati háború annyira nép szerűden, hogy a francia gyarmatosítóknak nemcsakhogv nem sikerült elérniük a kívánt eredményeket, hanem mind súlyosabb és súlyosabb dilemmába kerültek. Az Egyesült Államok kormánya felhasználta ezt a helyzetet, fokozta beavatkozását az indokínai háborúba, arra törekedve, hogy fokozatosan elfoglalja Fran ciaország helyét Indokínában. Másfelől az indokínai népek mind erősebbek és hatalmasabbak lettek nemzeti szabadságharcukban, amelyet a francia gyarmatosítók támadása ellen, az Egyesült Államok beavatkozása ellen vívnak. A nyolc esztendő óta tartó indokínai háború története bebizonyította. hogy egy nép, amely hazája függetlenségéért és szabadságáért küzd. legyőzhetetlen. Nem lehet kétséges, hogy a francia nép széles tömegei az indokínai háború megszüntetésében reménykednek. Egyre inkább világossá válik e'őttünk, hogy ennek a gyarmati háborúnak a folytatása komolyan veszélyezteti Franciaország nemzeti érdekeit és nemzetközi tekintélvét. Sok széleslátókörü francia államférfi is felismerte, hogy ez a gyarmati háború ki iáit ás tálán, és ezért e háború befejezése és az indokínai béke helyerállítása mellett száll síkra. Sok francia azt kérdezi, hogy ha lehetséges volt megszüntetni a háborút Koreában, miért nem lehet Indokínában Ha az amerikaiak Koreában elfogadták a fegyverszünetet, miért nem engedik meg, hogy Franciaország' ugyanezt tegye Indokínában? A kérdés lényege abban rejlik, hogy az amerikai beavatkozók félnek a békétől. A koreai fegyverszünet megkötése Után az Egyesült Államok nemcsak azzal próbálkozott, minden rendelkezésére álló eszközzel, hogy még jobban behatoljon Indokínába, hanem odáig ment, hogy nyíltan repülőtechnikusokat küldött Indokínába, hogy ott közvetlenül résztvegye nek a háborúban. Jelenleg az Egyesült Államok Franciaország indokínai katonai kiadásainak 70 százalékát viseli. Az amerikai beavatkozók nem csinálnak titkot abból a szándékukból, hogy ha a franciák abbahagyják, ők maguk akarják folytatni az indokinai gyarmati háborút. Az amerikaiak udvarolnak a három úgynevezett indokínai nemzeti kormánynak, és arra törekszenek, hogy ők képezzék ki e kormányok úgynevezett nemzeti hadseregeit. Ez a politika nemcsak az indokínai népek függetlenségét és szabadságát sérti, hanem Franciaországot is fokozatosan kiszorítja Indokínából azzal a céllal, hogy e terület végül is az Egyesült Államok gyarmatává váljék. Nem nehéz belátni, az amerikai beavatkozóknak az a' törekvése, hogy az indokínai háborút fokozzák és kiszélesítsék, nemcsak Indokína meghódítását célozza, hanem egyúttal azt is, hogy e területet támaszpontként használják fel az egész Dél- kelet-Ázsia ellen irányuló agresszió számára. Az Egyesült Államok rendszeresen ürügyeket gyártott, hogy katonai blokkokat szervezzen és kiterjessze a háborút, azt állítva, mindennek csak az a célja, hogy „erősítse az Egyesült Államok nemzeti biztonságát és megvédje a szabad világot“. Mint mindenki tudja, az Egyesült Államok nem ázsiai állam és biztonságát nem fenyegeti egyetlen ázsiai állam sem, legkevésbbé Indokína népei, amelyek függetlenségükért és szabadságukért küzdenek. Ezzel szemben az Egyesült Államok a háború egész tartama alatt arra vonatkozólag készített terveket, hogy úgynevezett védelmi tömbök láncoltát hozza létre a Távol-Keleten, Délkelet-Ázsiában, a Közel- és Közép-Keleten. Ezeknek a területeknek bármelyik országa többezer mérföldre van az Egyesült Államok határaitól. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy az Egyesült Államok nemzeti bizton ságának semmi köze sincs ezekhez a területekhez. Mindebből világos, hogy ezeknek az úgynevezett védelmi tömböknek a megalakítása nem védelmi célokat követ, nem is, mint állítják. a szabadság védelmét szolgálja, hanem az a célja, hogy kiterjesszék Ázsiában a gyarmati háborút és gyarmatbiror daimat létesítsenek az ázsiai népek leigázására egy maroknyi amerikai monopóltőkés érdekében, testvérbarcba kergessék az ázsiai népeket. Az amerikai terveknek még csak az sem a céljuk, hogy védelmezzék az Egyesült Államok nyugati szövetségeseit. Ellenkezőleg: ezek a tervek arra irányulnak, hogy kiszorítsák meggyengült versenytársaikat, és lehetővé tegyék, hogy az Egyesü't Államok vegye át ezeknek a helyét. Mondani sem kell. hogy az Egyesü't Államok tevékenysége, amely ázsiai agresszív tömbök megalakítására író nyúl, elválaszthatatlan az Egyesült Államoknak azoktól a terveitől, hogv általános világháborút készítsen elő és megkaparintsa magának a világuralmat. Hogy leplezzék a gyarmati háború kiterejsz'tésére és gyarmatbirodalom létesítésére irányuló törekvéseiket, az Egyesült Államok uralkodó köreinek bizonyos elemei a legutóbbi' időben végnélküli meséket találtak ki arról, hogy a Kínai Népköztársaság beavatkozik az indokínai háborúba. Az a rágalom, hogy a Kínai Népköztársaság beavatkozik az indokínai háborúba, nem egyéb, mint fiistfüggöny, amelynek segítségével el akarják takarni az Egyesült Államok beavatkozását az indokínai háborúba és az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hegy szembeállítsa egymással az ázsiai népeket. A kínai nép hosszú idő óta mély barátságot tart fenn Indokína népeivel. A legutóbbi száz esztendő alatt, amikor hasonló gyarmati agressziónak voltak kitéve, a kínai nép és az indokínai népek rokon- szenwel viseltettek egymás nemzeti szabadságmozgalmai iránit. Ez teljesen természetes. A Kínai Népköztársaság megalapítása után a Vietnami Demokratikus Köztársaság dip lomáciai kapcsolatokat létesített a Kínai Népköztársasággal. Ezek a baráti kapcsolatok fejlődnek. A Kínai Népköztársaság kormányának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának az a közös törekvése, hogy kölcsönösen tiszteletben tartsák egymás függetlenségét és szuverénitását. ne avatkozzanak be egymás belügyeibe és biztosítsák Ázsia és a világ békéjét. A kínai nép Ázsia és a világ békéjének megőrzése érdekében mélyen reméli, hogy az indokínai háborút fel lehet számolni és minél előbb helyre lehet állítani a békés életet Indokínában. Nemcsak a kínai nép, hanem más ázsiai népek is az indokínai kérdés békés rendezése mellett vannak. Az indokínai háború megszüntetésének követelését állandóan hangoztatják Indiában, Indonéziában, Burmában, Pakisztánban és más országokban is. A nemrég lezajlott colomboi értekezlet, amelyen öt ázsiai állam miniszterelnöke vett részt, ugyancsak kifejezte, hogy érdekének tartja az indokínai béke helyreállítását. Európa és a többi földrész népei nem kevésbbé kívánják az .indokínai háború befejezését, mint az ázsiai népek. Sőt mi több, még az amerikai államférfiak közül sincs mindenki amellett, hogy katonai kalandokba bocsátkozzanak Indokínában vagy Délkelet-Ázsiában. Külön kell szólni a Szovjetunió békepolitikájáról. A Szovjetunió kormánya és a szovjet nép a háború egész ideje alatt követelte az indokinai kérdés békés rendezését és a különböző nemzetközi értekezleteken következetesen síkra- szállt az indokínai népek nemzeti jogaiért. Elnök úr! Az indokínai népek csaknem egy évszázad óta harcolnak nemzeti szabadságuk szent ügyé ért. Avégett, hogy ez az értekezlet jobban megértse a vietnami népnek és Indokina többi népének törekvéséit, szeretném, ha elolvasnák a Vietnami Demokratikus Köztársaság 1945 szeptember 2-án .kelt függetlenségi nyilatkozatát, önök közül, uraim, néhányukat talán meg fogja lepni, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségi nyilatkozata olyan mondatokkal kezdődik, amelyek megismétlik az Egyesült Államok 1776. évi függetlenségi nyilatkozatának mondatait: ..Minden ember egyenlőnek születik. A természet bizonyos elidegeníthetet len jogokkal ruházta fel az embereket. Ezek közé tartozik az élet, a szabadság és a boldogság keresése." A Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségi nyilatkozata idézi a francia forradalom 1791. évi nyilatkozatát az emberi jogokról. A Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségi nyilatkozata ezután megállapítja: „Egy népnek, amely 80 esztendőn keresztül bátran szembeszállt a francia elnyomókkal, egy népnek, amely az elmúlt esztendőkben bátran harcolt a szövetségesek oldalán a fasizmus ellen, ennek a népnek szabadnak kell lennie, ennek a népnek függetlennek kell lennie." Uraim! Lehet-e azt .mondani, hogy túlzottak az- i-ndekinai népek e kívánságai? En azt hiszem, hogy azon országok kormányainak, amelyek 1776-ban és 1791-ben ezt a nyilatkozatot tették, el kell ismerniük, hogy Indokina népei ugyanúgy, mint az Egyesült Államok és Franciaország néped, teljes mértékben jogosultak a függetlenségre, a szabadságra és az egyenlőségre. A Kínai Népköztársaság küldöttsége reméli, hogy ez az értekezlet nagyon komolyan megvizsgálja majd azt a nyilatkozatot és azokat a javaslatokat, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság nevében Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldö’.t- ségének vezetője tett az indokínai: béke helyreállítására és a nemzeti függetlenség, a nemzeti egység és a demokratikus szabadságjogok biztosítására Vietnam, Khmer és Pa- :et Lao részére. Az a véleményünk, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének javaslatai kifejezésre juttatják az indokinai népnek azt az akaratát, hogy küzdenek a békéért, a függetlenségért, egységükért és a demokráciáért, mint jogos követeléseikért. A kínai küldöttség véleménye szerint e javaslatok megnyitották az utat az indokínai kérdés békés rendezése felé. Bidault ur, a francia küldöttség vezetője május 8-i felszólalásában azonban még mindig a gyarmattartók magatartását tanúsította. Továbbra sem vett tudomást á Vietnami Demokratikus Köztársaság létezéséről, holott a francia kormány már elismerte a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Bidault úr nem vett tudomást arról a tényről sem, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság a vietnami nép széles tömegeinek támogatását élvezi. Bidault úr ellenezte, ’ hogy Khmer és Hatét Lao ellenállási kormányainak képviselői is részivé,gyertek ezen az értekezleten. Figyelmen kívü! hagyta az indokínai béke helyreállításának politikai alapját és úgy tett, mint a győző, aki egyoldalú feltéSZÓFIA Szerdán megnyílt a Dimitrovi Népi Ifjúsági Szövetség III. kongresz- szusa, melyen megjelentek a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsága és a kormány tagjai. Ott voltak a Lenini Kc.nszomol és más külföldi ifjúsági szervezetek képviselői is. MTI A burzsoá Manchester Guardian vezércikkben foglalkozik a délkeletázsiai paktum tervével. A lap így ír: súlyosan meglendítette az amerikaiakat az a gondolat, hogy amerikai csapatok harcolnának Indokínában és általános riadalmat és felháborodást keltett az Indokinára vonatkozó amerikai kötelezettségvállalások puszta gondolata is." „A legvalószínűbb — írja befejezésül a Manchester Guardian, — hogy az amerikai közvélemény bármilyen délkeletázsiai kötelezettségvállalás megtagadását követeli majd és ebben az esetben a szerződés terve is vízbe esik. A délkeletázsiai szerződés megkötésének kilátásai ko- •ámtsem jók.'“ KARACSI Az „fíiiroz- című pakisztáni lap rámutat, hogy a francia gyarmati csapatok veresége Dien Bien Phu- nál komoly lecke Franciaország vezetői számára. A lap hangsúlyozza, hogy kudarc vár az imperialistáknak mindazon kísérleteire, amelyek ázsiai uralmuk megőrzésére irányulnak, s arra, hogy elnyomják a gyarmati és függő országok hatalmas népi felszabadító mozgalmát. A lap ezután felteszi a kérdést: Franciaországnak vájjon szándékában áll, hogy feláldozza a francia hazafiakat az amerikai imperializmus megerősítése érdekében? DZSAKARTA Az indonéz külügyminiszterérium felelős köreiben rámutatnak arra. hogy Indonézia általábah az ázsiai gyarmati rendszer összes rrtamadvá- hyainak megsemmisítése mellett fog La! állást. „Amíg nem végeznek a gyarmati rendszerrel, nem lehet biztosítani a békét.1' Ezek a körök ©1- itasítják Bidaullnak a genfi értekezleten előterjesztett javaslatát és szembeszállnak az indokínai idegen intervenció minden formájával. A „Merdeka", a „Barita Indonézia1', az „Utuszan Naszional“ című lapok és sok más lap szerkesztőségi cikkében támogatja a külügyminisztérium állásfoglalását és követeli a teljes szabadságot Indokina népei számárai, az összes jgyarmattartók eltávolítását Indokína területéről. TEHERAN Amint a „Handemiha11 című folyó irat közli, Trudeau tábornok, az Egyesült Államok vezérkara 2. osztályának főnöke, az iráni sahhal és az iráni kormány tagjaival folytatott megbeszélése alkalmával kijelentette: az Egyesült Államoknak komoly érdekei fűződnek ahhoz, hogy Irán résztvegyen Törökország Trak és Pakisztán katonai tömbjében. KARACSI Abd el Bahab Azzam, Egyiptom oakisztámi nagykövete a „Pakistan Times" lahorei tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Egyiptom és az arab országok nem akarnak valamely hatalom támadó terveinek részesei lenni. „Békében akarunk élni mindazokkal, — mondotta, — akik tiszteletben tartják szuverenitásunkat és nemzeti törekvéseinket." A tudósítók kérdésére válaszolva Azzam hangsúlyozta, hogy az arab országok „a kommunista országok részéről nem tartanak valamiféle agressziótól, vagy szuverenitásuk ellen irányuló merénylettől." BERLIN A Neues Deutschland közlése szerint május 11-én Berlinben a Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett Anna Seghers írónő elnökletével ülést tartott a Német Béke- tanács elnöksége által megalakított bizottság. A bizottság ülésén megvitatták a Béke Világtanács Berlinben május 23-án kezdődő ülésszakának előkészítésével kapcsolatos kérdéseket. MTI Pradijuth tábornok, Thaiföld vezérkari főnöke, aki egyúttal belügy- miniszterhelyettes is, kedden nyilatkozóit a délkeletázsiai paktum megkötésének tervéről. E nyilatkozatában közölte, hogy „a kommunista- ellenes nemzetek felhasználhatják Thaiföldet katonai támaszpontok létesítésére, amennyiben ez szükségesnek mutatkozik a kommunisták indokínai vagy Délkelet-Ázsia más részén történő terjeszkedésének megakadályozása céljából". A vezérkari főnök végül megjegyezte, hogy „az érdekelt nemzeteknek szerződést kell kö..niök a thaiföldi kormánynyal, a támaszpontok létesítésének feltételeire vonatkozóan." PEKING Az újzélandi „People's Voice" május 5-i vezércikkében a genfi értekezlet tanácskozásaival kapcsolatban megállapítja: „Ho Si Minh kormánya ismételten tűzszünetet ajánlott. Az Egyesült Államok mindez- ideig megakadályozta, hogy a francia kormány ezt az ajánlatot elfogadja." A koreai kérdésről a vezércikk kijelenti: „Koreában ugyanaz a kérdés, mint Németországban: vájjon a nép a demokráciáról vallott saját eszméi alapján, saját maga tarthat-e választásokat, vagy külföldi és belső katonai és rendőri erők felhasználásával terrorizálják a választókat a nép által nem kívánt rendszer fenntartása érdekében." „Az ázsiai népek kizsákmányolásának politikája, a hidrogénbombával való fenyegetőzés ellenére, nap- ról-napra lehetetlennebbé válik“ — hangsúlyozza a vezércikk. Befejezésül a lap felhívja U.T- Zéland népét, hogy minden lehető módon — levelek, gyűlések és határozatok útján — fejezze ki béketörekvését. MOSZKVA A Szovjetunió szláv bizottságának és a külföldi kulturális kapcsolatokat ápoló Ukrán Társaságnak meghívására május 11-én Moszkvába érkezett a Kanadai Ukránok Egyesületének küldöttsége. A küldöttség vezetője I. P. Bojcsuk, a Kanadai Szláv Bizottság elnöke. teleket szab az ellenségeskedések megszüntetésére és ezeknek a feltételeknek elfogadását követelte Indokina népeitől. Bidault úrnak ez az eljárása nem reális, nem józan és összeegyeztethetetlen az egyenlőjogú tárgyalások elvével. Elnök úr! Most, hogy itt összeüljünk, hogy megvizsgáljuk és tanulmányozzuk az indokínai béke helyreállításának kérdését, lényeges, hegy a jelenlegi indokínai és ázsiai helyzetnek megfelelően és az indokínai népek nemzeti jogainak elismerése alapján olyan feltételeket keressünk, amelyeket mindkét érdekelt fél tisztességesnek, méltányosnak és józannak ítél, továbbá, hogy hatékony lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy imielőob biztosítsuk az indokínai fegyverszünetet és helyreállítsuk a békét Indokínában. Ha a genfi értekezlet minden küldötte őszintén kívánja az indokínai béke helyreállítását, akkor azt hiszem megvan a lehetőség arra, hogy itt az értekezleten megegyezésre jussunk. A Kínai Népköztársaság külügyminisztere után Eden szólalt fel. Kijelentette, hogy bizonyos kérdéseket tisztázni kell az értekezleten. Ezek között, Eden véleménye szerint, az a legfontosabb, hogy az érdekeltek csakugyan kívánják-e az indokínai hadműveletek mielőbbi megszüntetését. Edén ezután kijelentette, hogy mivel jelenleg Dien Bien Phuban tárgyalások folynak a sebesültek hazaszállításáról, helyes lemre megállapítani, valamennyi érdekelt fél kívánja-e, hogy Vietnamban meghatározott övezetekbe összpontosítsák a csapatokat? Helyesli-e az értekezlet, hogy Laoszból és Kambodzsából vonják ki a néphadsereg csapatait? Kik kössék meg az erre vonatkozó esetleges megállapodásokat? Helyesli-e az értekezlet, hogy a megkötendő egyezmények végrehajtását nemzetközi, szerv ellenőrizze? Eden hangzotatta. hogy a brit küldöttség az ENSZ-re kívánja ruházni az ellenőrzés feladatát. Bedell-Smith külügyrniniszterhe- tyettes, az Egyesült Államok kül-' döttségének vezetője felszólalásában kijelentette: helyes ienne, hogy a demokratikus Vietnam egyezzék meg Bao Daj úgynevezett „törvényes“ kormányával. A következő felszólaló, Laosz képviselője helyeselte azoknak a kérdéseknek pozitív értelemben történő megoldását, amelyeket Eden, angol külügyminiszter vetett fel. Ezután Bidault rövid felszólalásában hangoztatta, hogy ő is Bao Daj kormányát tekinti Vietnam egyetlen ..törvényes" kormányának. A továbbiakban felszólalt Kambodzsa képviselője, Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, majd Bidault, francia külügyminiszter. Az elnöklő Eden az ülés végén közölte, hogy a genfi külügyminiszteri értekezlet csütörtöki ülésén a koreai kérdés vitáját, majd pénteken az indokinai kérdés megvitatásáé folytatják,
