Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-14 / 113. szám

2 NAPLÓ 1954 MÄ.TUS 14 Külföldi hírek A koreai háborúi sikerüli befejezni, az indokínai háborúi is fel kell számolni Csou En-lcij elv társ beszéde a genfi értekezlet szerdai ülésén Genf, május 12. (MTI) A szerdai tanácskozáson Edén an­gol külügyminiszter elnökölt, aki az ülés elején soronkívül Kambodzsa képviselőjének adta meg a szót. A Bao Daj-féle Vietnam küldött­ségének vezetője, aki eddig mindig francia nyelven beszélt az üléseken, ma — alighanem újdonsült függet­lenségével akarván kérkedni — anya nyelvén mondott beszédet. Beszédé­nek lényege az volt. Vietnam számá­ra jobb francia gyarmatnak lenni, m;nt a népi Kína ..csatlósának". Bao Daj képviselője ezután a ma­ga javaslatait terjesztette be a béke helyreállítására egész Vietnam terü­letén. Javaslatának lényege az volt, hogy Vietnamban adják át a teljes hatalmat Bao Daj kormányának. Ezután Csou En-laj, a Kínai Nép- köztársaság küldöttségének vezetője tartotta meg nagyfontosságu beszé­dét. Beszédében a többi között eze­ket mondotta: •'"nck úr! Küldött urak! Miközben mi itt az indokínai kér­dést tárgyaljuk, a háború tüze még lángol Indokínában. Ez a háború nyolc éve tart és komolyan megza­varta az indokínai népek békés éle­tét. s ugyanakkor szörnyű szenvedé­seket zúdított a francia népre is. M'.st, hogy a/ Egyesült Államok kormánya fokozza beavatkozását, fennáll annak a veszélye, hogy ez a há­ború még jobban kiterjed és ez-, áltál állandóan növekvő veszélyt jelent Ázsia és a világ békéjére. Szükség van arra, hogy a Kínai Népköztársaság komolyan figyelem­mel kísérje azt a háborút, amely vele szomszédos állam területén fo­lyik. és komolyan figyelemmel kí­sérje a háború kiterjesztésének fe­nyegető veszélyét. A kínai népnek az a véleménye, hogy miután a ko­reai háborút sikerült befejezni, az indokínai háborút is fel kell számol­ni. A háborúról szólva Nehru indiai m-'.riszt! erei nők ez év április 24-én. az indiai képviselőházban a követ­kezőket mondotta: ..Az indokínai konfliktus, eredetét és lényeges vo­násait tekintve, egyfelől ellenállási mozgalom a gyarmatosító rendszer ellen, másfelől pedig kísérlet arra. hogy ezt az ellenállási az elnyomás, az ..oszd meg és uralkodj“1 hagyomá­nyos módszereivel törjék' le.“ Ennek ellenére Bidault' úr, a iram c:a küldöttség vezetője május 8-á felszólalásában, amelyet a genfi ér­tekezleten mondott el, teljes mérték­ben tagadta Franciaország felelős­ségét az indokínai háború kirobban­tásáért. Ez nyilvánvalóan a történel­mi tények meghamisítása. Ez a gyarmati háború annyira nép szerűden, hogy a francia gyarmato­sítóknak nemcsakhogv nem sikerült elérniük a kívánt eredményeket, ha­nem mind súlyosabb és súlyosabb dilemmába kerültek. Az Egyesült Államok kormánya felhasználta ezt a helyzetet, fokozta beavatkozását az indokínai háborúba, arra töreked­ve, hogy fokozatosan elfoglalja Fran ciaország helyét Indokínában. Más­felől az indokínai népek mind erőseb­bek és hatalmasabbak lettek nemzeti szabadságharcukban, amelyet a francia gyarmatosítók támadása ellen, az Egyesült Ál­lamok beavatkozása ellen vív­nak. A nyolc esztendő óta tartó indo­kínai háború története bebizonyítot­ta. hogy egy nép, amely hazája füg­getlenségéért és szabadságáért küzd. legyőzhetetlen. Nem lehet kétséges, hogy a fran­cia nép széles tömegei az indokínai háború megszüntetésében remény­kednek. Egyre inkább világossá vá­lik e'őttünk, hogy ennek a gyarma­ti háborúnak a folytatása komolyan veszélyezteti Franciaország nemzeti érdekeit és nemzetközi tekintélvét. Sok széleslátókörü francia államférfi is felismerte, hogy ez a gyarmati háború ki iáit ás tálán, és ezért e há­ború befejezése és az indokínai béke helyerállítása mellett száll síkra. Sok francia azt kérdezi, hogy ha le­hetséges volt megszüntetni a hábo­rút Koreában, miért nem lehet In­dokínában Ha az amerikaiak Ko­reában elfogadták a fegyverszünetet, miért nem engedik meg, hogy Fran­ciaország' ugyanezt tegye Indokíná­ban? A kérdés lényege abban rej­lik, hogy az amerikai beavatkozók félnek a békétől. A koreai fegyverszünet megkötése Után az Egyesült Államok nemcsak azzal próbálkozott, minden rendel­kezésére álló eszközzel, hogy még jobban behatoljon Indokínába, ha­nem odáig ment, hogy nyíltan re­pülőtechnikusokat küldött Indokíná­ba, hogy ott közvetlenül résztvegye nek a háborúban. Jelenleg az Egyesült Államok Franciaország indokínai katonai kiadásainak 70 százalékát viseli. Az amerikai beavatkozók nem csinálnak titkot abból a szándé­kukból, hogy ha a franciák abba­hagyják, ők maguk akarják folytatni az indokinai gyarmati háborút. Az amerikaiak udvarolnak a há­rom úgynevezett indokínai nemzeti kormánynak, és arra törekszenek, hogy ők képezzék ki e kormányok úgynevezett nemzeti hadseregeit. Ez a politika nemcsak az indokínai né­pek függetlenségét és szabadságát sérti, hanem Franciaországot is fo­kozatosan kiszorítja Indokínából az­zal a céllal, hogy e terület végül is az Egyesült Államok gyarmatává váljék. Nem nehéz belátni, az amerikai beavatkozóknak az a' törekvése, hogy az indokínai háborút fokozzák és ki­szélesítsék, nemcsak Indokína meg­hódítását célozza, hanem egyúttal azt is, hogy e területet támaszpont­ként használják fel az egész Dél- kelet-Ázsia ellen irányuló agresszió számára. Az Egyesült Államok rendszeresen ürügyeket gyártott, hogy katonai blokkokat szervezzen és kiterjessze a háborút, azt állítva, mindennek csak az a célja, hogy „erősítse az Egyesült Államok nemzeti biztonsá­gát és megvédje a szabad világot“. Mint mindenki tudja, az Egyesült Államok nem ázsiai állam és biz­tonságát nem fenyegeti egyetlen ázsiai állam sem, legkevésbbé Indo­kína népei, amelyek függetlenségük­ért és szabadságukért küzdenek. Ez­zel szemben az Egyesült Államok a háború egész tartama alatt arra vo­natkozólag készített terveket, hogy úgynevezett védelmi tömbök lánco­ltát hozza létre a Távol-Keleten, Délkelet-Ázsiában, a Közel- és Kö­zép-Keleten. Ezeknek a területeknek bármelyik országa többezer mérföld­re van az Egyesült Államok határai­tól. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy az Egyesült Államok nemzeti bizton ságának semmi köze sincs ezekhez a területekhez. Mindebből világos, hogy ezeknek az úgynevezett védelmi tömbök­nek a megalakítása nem védelmi célokat követ, nem is, mint ál­lítják. a szabadság védelmét szolgálja, hanem az a célja, hogy kiterjesszék Ázsiában a gyar­mati háborút és gyarmatbiror daimat létesítsenek az ázsiai né­pek leigázására egy maroknyi amerikai monopóltőkés érdeké­ben, testvérbarcba kergessék az ázsiai népeket. Az amerikai terveknek még csak az sem a céljuk, hogy védelmezzék az Egyesült Államok nyugati szö­vetségeseit. Ellenkezőleg: ezek a ter­vek arra irányulnak, hogy kiszorít­sák meggyengült versenytársaikat, és lehetővé tegyék, hogy az Egyesü't Államok vegye át ezeknek a helyét. Mondani sem kell. hogy az Egyesü't Államok tevékenysége, amely ázsiai agresszív tömbök megalakítására író nyúl, elválaszthatatlan az Egyesült Államoknak azoktól a terveitől, hogv általános világháborút készítsen elő és megkaparintsa magának a világ­uralmat. Hogy leplezzék a gyarmati háború kiterejsz'tésére és gyarmatbirodalom létesítésére irányuló törekvéseiket, az Egyesült Államok uralkodó körei­nek bizonyos elemei a legutóbbi' idő­ben végnélküli meséket találtak ki arról, hogy a Kínai Népköztársaság beavatkozik az indokínai háborúba. Az a rágalom, hogy a Kínai Népköztársaság beavatkozik az indokínai háborúba, nem egyéb, mint fiistfüggöny, amelynek se­gítségével el akarják takarni az Egyesült Államok beavatkozását az indokínai háborúba és az Egyesült Államoknak azt a tö­rekvését, hegy szembeállítsa egy­mással az ázsiai népeket. A kínai nép hosszú idő óta mély barátságot tart fenn Indokína né­peivel. A legutóbbi száz esztendő alatt, amikor hasonló gyarmati ag­ressziónak voltak kitéve, a kínai nép és az indokínai népek rokon- szenwel viseltettek egymás nemzeti szabadságmozgalmai iránit. Ez telje­sen természetes. A Kínai Népköz­társaság megalapítása után a Viet­nami Demokratikus Köztársaság dip lomáciai kapcsolatokat létesített a Kínai Népköztársasággal. Ezek a baráti kapcsolatok fejlőd­nek. A Kínai Népköztársaság kor­mányának és a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormányának az a közös törekvése, hogy kölcsönösen tiszteletben tartsák egymás függet­lenségét és szuverénitását. ne avat­kozzanak be egymás belügyeibe és biztosítsák Ázsia és a világ béké­jét. A kínai nép Ázsia és a világ békéjének megőrzése érdekében mélyen reméli, hogy az indokí­nai háborút fel lehet számolni és minél előbb helyre lehet állí­tani a békés életet Indokíná­ban. Nemcsak a kínai nép, hanem más ázsiai népek is az indokínai kérdés békés rendezése mellett vannak. Az indokínai háború megszüntetésének követelését állandóan hangoztatják Indiában, Indonéziában, Burmában, Pakisztánban és más országokban is. A nemrég lezajlott colomboi érte­kezlet, amelyen öt ázsiai állam mi­niszterelnöke vett részt, ugyancsak kifejezte, hogy érdekének tartja az indokínai béke helyreállítását. Európa és a többi földrész népei nem kevésbbé kívánják az .indokí­nai háború befejezését, mint az ázsiai népek. Sőt mi több, még az amerikai államférfiak közül sincs mindenki amellett, hogy katonai ka­landokba bocsátkozzanak Indokíná­ban vagy Délkelet-Ázsiában. Külön kell szólni a Szovjetunió békepolitikájáról. A Szovjetunió kormánya és a szovjet nép a háború egész ide­je alatt követelte az indokinai kérdés békés rendezését és a különböző nemzetközi értekez­leteken következetesen síkra- szállt az indokínai népek nem­zeti jogaiért. Elnök úr! Az indokínai népek csaknem egy évszázad óta harcol­nak nemzeti szabadságuk szent ügyé ért. Avégett, hogy ez az értekezlet jobban megértse a vietnami népnek és Indokina többi népének törekvé­séit, szeretném, ha elolvasnák a Vietnami Demokratikus Köztársaság 1945 szeptember 2-án .kelt függet­lenségi nyilatkozatát, önök közül, uraim, néhányukat talán meg fog­ja lepni, hogy a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság függetlenségi nyilatkozata olyan mondatokkal kez­dődik, amelyek megismétlik az Egyesült Államok 1776. évi függet­lenségi nyilatkozatának mondatait: ..Minden ember egyenlőnek születik. A természet bizonyos elidegeníthetet len jogokkal ruházta fel az embe­reket. Ezek közé tartozik az élet, a szabadság és a boldogság keresése." A Vietnami Demokratikus Köztár­saság függetlenségi nyilatkozata idé­zi a francia forradalom 1791. évi nyilatkozatát az emberi jogokról. A Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségi nyilatkozata ezután megállapítja: „Egy népnek, amely 80 esztendőn keresztül bátran szem­beszállt a francia elnyomókkal, egy népnek, amely az elmúlt esztendők­ben bátran harcolt a szövetségesek oldalán a fasizmus ellen, ennek a népnek szabadnak kell lennie, en­nek a népnek függetlennek kell lennie." Uraim! Lehet-e azt .mondani, hogy túlzottak az- i-ndekinai népek e kí­vánságai? En azt hiszem, hogy azon országok kormányainak, amelyek 1776-ban és 1791-ben ezt a nyilat­kozatot tették, el kell ismerniük, hogy Indokina népei ugyanúgy, mint az Egyesült Államok és Fran­ciaország néped, teljes mértékben jogosultak a függetlenségre, a sza­badságra és az egyenlőségre. A Kínai Népköztársaság küldött­sége reméli, hogy ez az értekezlet nagyon komolyan megvizsgálja majd azt a nyilatkozatot és azokat a javaslatokat, amelyeket a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság nevé­ben Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldö’.t- ségének vezetője tett az indokínai: béke helyreállítására és a nemzeti függetlenség, a nemzeti egység és a demokratikus szabadságjogok biz­tosítására Vietnam, Khmer és Pa- :et Lao részére. Az a véleményünk, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttségének javaslatai kifejezésre juttatják az indokinai népnek azt az akaratát, hogy küz­denek a békéért, a függetlenségért, egységükért és a demokráciáért, mint jogos követeléseikért. A kínai küldöttség véleménye szerint e ja­vaslatok megnyitották az utat az in­dokínai kérdés békés rendezése felé. Bidault ur, a francia küldöttség vezetője május 8-i felszólalásában azonban még mindig a gyarmattar­tók magatartását tanúsította. To­vábbra sem vett tudomást á Viet­nami Demokratikus Köztársaság lé­tezéséről, holott a francia kormány már elismerte a Vietnami Demo­kratikus Köztársaságot. Bidault úr nem vett tudomást arról a tényről sem, hogy a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság a vietnami nép szé­les tömegeinek támogatását élvezi. Bidault úr ellenezte, ’ hogy Khmer és Hatét Lao ellenállási kormányai­nak képviselői is részivé,gyertek ezen az értekezleten. Figyelmen kívü! hagyta az indokínai béke helyreállí­tásának politikai alapját és úgy tett, mint a győző, aki egyoldalú felté­SZÓFIA Szerdán megnyílt a Dimitrovi Né­pi Ifjúsági Szövetség III. kongresz- szusa, melyen megjelentek a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizott­sága és a kormány tagjai. Ott vol­tak a Lenini Kc.nszomol és más külföldi ifjúsági szervezetek képvi­selői is. MTI A burzsoá Manchester Guardian vezércikkben foglalkozik a délkelet­ázsiai paktum tervével. A lap így ír: súlyosan meglendí­tette az amerikaiakat az a gondolat, hogy amerikai csapatok harcolná­nak Indokínában és általános ria­dalmat és felháborodást keltett az Indokinára vonatkozó amerikai kö­telezettségvállalások puszta gondo­lata is." „A legvalószínűbb — írja befeje­zésül a Manchester Guardian, — hogy az amerikai közvélemény bár­milyen délkeletázsiai kötelezettség­vállalás megtagadását követeli majd és ebben az esetben a szerződés ter­ve is vízbe esik. A délkeletázsiai szerződés megkötésének kilátásai ko- •ámtsem jók.'“ KARACSI Az „fíiiroz- című pakisztáni lap rámutat, hogy a francia gyarmati csapatok veresége Dien Bien Phu- nál komoly lecke Franciaország ve­zetői számára. A lap hangsúlyozza, hogy kudarc vár az imperialistáknak mindazon kísérleteire, amelyek ázsiai ural­muk megőrzésére irányulnak, s ar­ra, hogy elnyomják a gyarmati és függő országok hatalmas népi fel­szabadító mozgalmát. A lap ezután felteszi a kérdést: Franciaország­nak vájjon szándékában áll, hogy feláldozza a francia hazafiakat az amerikai imperializmus megerősí­tése érdekében? DZSAKARTA Az indonéz külügyminiszterérium felelős köreiben rámutatnak arra. hogy Indonézia általábah az ázsiai gyarmati rendszer összes rrtamadvá- hyainak megsemmisítése mellett fog La! állást. „Amíg nem végeznek a gyarmati rendszerrel, nem lehet biz­tosítani a békét.1' Ezek a körök ©1- itasítják Bidaullnak a genfi érte­kezleten előterjesztett javaslatát és szembeszállnak az indokínai idegen intervenció minden formájával. A „Merdeka", a „Barita Indoné­zia1', az „Utuszan Naszional“ című lapok és sok más lap szerkesztőségi cikkében támogatja a külügyminisz­térium állásfoglalását és követeli a teljes szabadságot Indokina népei számárai, az összes jgyarmattartók eltávolítását Indokína területéről. TEHERAN Amint a „Handemiha11 című folyó irat közli, Trudeau tábornok, az Egyesült Államok vezérkara 2. osz­tályának főnöke, az iráni sahhal és az iráni kormány tagjaival folyta­tott megbeszélése alkalmával kije­lentette: az Egyesült Államoknak komoly érdekei fűződnek ahhoz, hogy Irán résztvegyen Törökország Trak és Pakisztán katonai tömbjé­ben. KARACSI Abd el Bahab Azzam, Egyiptom oakisztámi nagykövete a „Pakistan Times" lahorei tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Egyiptom és az arab országok nem akarnak valamely hatalom támadó terveinek részesei lenni. „Békében akarunk élni mindazokkal, — mon­dotta, — akik tiszteletben tartják szuverenitásunkat és nemzeti törek­véseinket." A tudósítók kérdésére válaszolva Azzam hangsúlyozta, hogy az arab országok „a kommunista országok részéről nem tartanak valamiféle agressziótól, vagy szuverenitásuk ellen irányuló merénylettől." BERLIN A Neues Deutschland közlése szerint május 11-én Berlinben a Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitün­tetett Anna Seghers írónő elnökle­tével ülést tartott a Német Béke- tanács elnöksége által megalakított bizottság. A bizottság ülésén meg­vitatták a Béke Világtanács Ber­linben május 23-án kezdődő ülés­szakának előkészítésével kapcsola­tos kérdéseket. MTI Pradijuth tábornok, Thaiföld ve­zérkari főnöke, aki egyúttal belügy- miniszterhelyettes is, kedden nyilat­kozóit a délkeletázsiai paktum meg­kötésének tervéről. E nyilatkozatá­ban közölte, hogy „a kommunista- ellenes nemzetek felhasználhatják Thaiföldet katonai támaszpontok lé­tesítésére, amennyiben ez szükséges­nek mutatkozik a kommunisták in­dokínai vagy Délkelet-Ázsia más részén történő terjeszkedésének megakadályozása céljából". A vezér­kari főnök végül megjegyezte, hogy „az érdekelt nemzeteknek szerződést kell kö..niök a thaiföldi kormány­nyal, a támaszpontok létesítésének feltételeire vonatkozóan." PEKING Az újzélandi „People's Voice" május 5-i vezércikkében a genfi ér­tekezlet tanácskozásaival kapcsolat­ban megállapítja: „Ho Si Minh kor­mánya ismételten tűzszünetet aján­lott. Az Egyesült Államok mindez- ideig megakadályozta, hogy a fran­cia kormány ezt az ajánlatot elfo­gadja." A koreai kérdésről a vezércikk kijelenti: „Koreában ugyanaz a kér­dés, mint Németországban: vájjon a nép a demokráciáról vallott saját eszméi alapján, saját maga tarthat-e választásokat, vagy külföldi és bel­ső katonai és rendőri erők felhasz­nálásával terrorizálják a választókat a nép által nem kívánt rendszer fenntartása érdekében." „Az ázsiai népek kizsákmányolá­sának politikája, a hidrogénbombá­val való fenyegetőzés ellenére, nap- ról-napra lehetetlennebbé válik“ — hangsúlyozza a vezércikk. Befejezésül a lap felhívja U.T- Zéland népét, hogy minden lehető módon — levelek, gyűlések és hatá­rozatok útján — fejezze ki béketö­rekvését. MOSZKVA A Szovjetunió szláv bizottságának és a külföldi kulturális kapcsolato­kat ápoló Ukrán Társaságnak meg­hívására május 11-én Moszkvába érkezett a Kanadai Ukránok Egye­sületének küldöttsége. A küldöttség vezetője I. P. Bojcsuk, a Kanadai Szláv Bizottság elnöke. teleket szab az ellenségeskedések megszüntetésére és ezeknek a felté­teleknek elfogadását követelte Indo­kina népeitől. Bidault úrnak ez az eljárása nem reális, nem józan és összeegyeztethetetlen az egyenlőjo­gú tárgyalások elvével. Elnök úr! Most, hogy itt összeül­jünk, hogy megvizsgáljuk és tanul­mányozzuk az indokínai béke hely­reállításának kérdését, lényeges, hegy a jelenlegi indokínai és ázsiai helyzetnek megfelelően és az indo­kínai népek nemzeti jogainak elis­merése alapján olyan feltételeket keressünk, amelyeket mindkét érde­kelt fél tisztességesnek, méltányos­nak és józannak ítél, továbbá, hogy hatékony lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy imielőob biztosít­suk az indokínai fegyverszünetet és helyreállítsuk a békét Indokínában. Ha a genfi értekezlet minden küldötte őszintén kívánja az in­dokínai béke helyreállítását, ak­kor azt hiszem megvan a lehe­tőség arra, hogy itt az értekez­leten megegyezésre jussunk. A Kínai Népköztársaság külügy­minisztere után Eden szólalt fel. Ki­jelentette, hogy bizonyos kérdése­ket tisztázni kell az értekezleten. Ezek között, Eden véleménye sze­rint, az a legfontosabb, hogy az ér­dekeltek csakugyan kívánják-e az indokínai hadműveletek mielőbbi megszüntetését. Edén ezután kije­lentette, hogy mivel jelenleg Dien Bien Phuban tárgyalások folynak a sebesültek hazaszállításáról, helyes lemre megállapítani, valamennyi ér­dekelt fél kívánja-e, hogy Vietnam­ban meghatározott övezetekbe össz­pontosítsák a csapatokat? Helyesli-e az értekezlet, hogy Laoszból és Kambodzsából vonják ki a néphad­sereg csapatait? Kik kössék meg az erre vonatkozó esetleges megálla­podásokat? Helyesli-e az értekez­let, hogy a megkötendő egyezmé­nyek végrehajtását nemzetközi, szerv ellenőrizze? Eden hangzotatta. hogy a brit küldöttség az ENSZ-re kíván­ja ruházni az ellenőrzés feladatát. Bedell-Smith külügyrniniszterhe- tyettes, az Egyesült Államok kül-' döttségének vezetője felszólalásában kijelentette: helyes ienne, hogy a demokratikus Vietnam egyezzék meg Bao Daj úgynevezett „törvé­nyes“ kormányával. A következő felszólaló, Laosz kép­viselője helyeselte azoknak a kér­déseknek pozitív értelemben törté­nő megoldását, amelyeket Eden, angol külügyminiszter vetett fel. Ezután Bidault rövid felszólalá­sában hangoztatta, hogy ő is Bao Daj kormányát tekinti Vietnam egyetlen ..törvényes" kormányának. A továbbiakban felszólalt Kam­bodzsa képviselője, Molotov, a Szov­jetunió külügyminisztere, majd Bi­dault, francia külügyminiszter. Az elnöklő Eden az ülés végén kö­zölte, hogy a genfi külügyminiszte­ri értekezlet csütörtöki ülésén a ko­reai kérdés vitáját, majd pénteken az indokinai kérdés megvitatásáé folytatják,

Next

/
Oldalképek
Tartalom