Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-13 / 112. szám
2 NAPLÓ 1954 MÁJUS IS Molotov elvtárs beszéde a koreai kérdésről Genf, május 11. (MTI) A genfi értekezlet, keddi ülésén folytatták a koreai kérdés tárgyalását. Az ülésen Eden angol külügyminiszter elnökölt. Az első felszólaló Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere volt, aki beszédében a koreai kérdéssel foglalkozott: A koreai kérdés és az ENSZ — Elnök úr! Küldött urak! A koreai kérdés megvitatása ezen a ? értekezleten arról tanúskodik, hogy jelentős nézeteltérések vannak e kérdés megoldása szempontjából. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője itt előterjesztette javaslatait Koreának, mint egységes és demokratikus államnak a helyreállítása kérdésében. Ezeket a javaslatokat a Kínai Népköztársaság es a Szovjetunió támogatta. E javaslatok alapja az az álláspont, hogy Korea egységének helyreállítása mindenekelőtt maguknak a koreaiaknak, magának a koreai népnek a feladata. Ennek megfelelően ezek a javaslatok elvetnek minden olyan kísérletet, amelynek alapján elfogadhatatlan megoldást akarnak rákényszeríteni a koreai népre a koreai állam politikai és társadalmi rendjére vonatkozólag. Bármit mondanak is. a szovjet kormány teljes joggal jelentheti ki. hogy á Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak ez az álláspontja összhangban áll a demokratizmus ’alapelveivel, és ugyanakkor megfelel a koreai nép alapvető érdekeinek és nemzeti jogainak. Ezen az értekezleten kifeiíettek egy másik álláspontot is a koreai kérdéssel kapcsolatban. Ennek az a lényege, hogy rá akarják kmvszerí- teni a koreai népre az ENSZ közgyűlésének 1950 október 7-én hozott törvénytelen határozatát. amelyet akkor fogadtak el, amikor még javában dúlt a koreai háború. A közgyűlésnek ebben a határozatában amelyet a Szovjetuniónak és az ENSZ egész sor más tagállamának tiltakozása ellenére fogadtak el. kísérlet történt azoknak az agresszív terveknek a támogatására, ameivek- nek célja az, hogy nemcsak Dél- Koreát. hanem Észak-Koreát is az Egyesült Államok fegyveres erőinek ellenőrzése alá helyezzék. A közgyűlés e határozata értelmében megalakították a ..Korea egyesítésével és helyreállításával foglalkozó ENSZ bizottságot“. Ezenkívül feladatul tűzték ki az úgynevezett ..stabil helyzet" biztosítását nemcsak Dél-Koreá- ban. hanem „egész Koreában“ is, vagyis kísérlet történt egész Korea katonai megszállására és az amerikaiak távolkeleti agressziójának igazolására. E törvénytelen határozat ellen, amely hódító célokat követett Észak-Koreával szemben, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság határozott tiltakozást jelentett be. Amikor itt most újra e törvénytelen határozat végrehajtásához ragaszkodnak, ezzel kísérlet történik arra, hogy az ENSZ zászlajával kendőzzék az agresszív hatalmak Koreával kapcsolatos hódító terveit. A közgyűlés e törvénytelen határozatának végrehajtásához való ragaszkodással a jelenlegi tárgyalásokon azt akarják elérni, amit á Koreában lezajlott hároméves háború alatt erőszakkal nem sikerült elérniük. Most, amikor a genfi értekezleten a koreai kérdéssel foglalkozunk, vissza kell emlékeznünk arra, hogyan alakultak az események Koreában a második világháború befejezése után. Korea egyesítésének kérdése már 1945 decemberében felmerült az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió külügyminisztereinek moszkvai értekezletén. A Szovjetunió követelésére a moszkvai értekezleten 1945 december 27-én az alábbi alapvető határozatot hozták: ..Annak érdekében, hogy Koreát független államként helyreállítsák, hagy megteremtsék a feltételeket az ország demokratikus alapokon való fejlődéséhez, és minél gyorsabban felszámolják a hosszú japán uralom végzetes következményeit, megalakít ják az ideiglenes demokratikus kormányt, amely megteszi majd a szükséges intézkedéseket Korea iparának, közlekedésének és mezőgazdaságának. valamint a koreai nép n»” zeti kultúrájának fejlesztése érd; kében.“ Az Egyesült Államok kormánya azonban, jóllehet aláírta az ideiglenes koreai demokratikus kormány megalakítására vonatkozó egyezményt, mégsem haladt azon az úton amely biztosította volna e határozat végrehajtását. 1946 és 1947 folyamán a szovjet-amerikai vegyesbizottság többször is összeült Szöulban e kérdés megvitatására. Megegyezésre azonban nem jutottak. Az amerikai képviselők gyakorlatilag arra törekedtek, hogy lehetetlen,né tegyék az észak- és délkoreai demokratikus szervezetek szerepét a vegyesbizottsággal való konzultációkban. Dél- Korea területén az amerikaiak a néptől elszakadt és a nép demokratikus törekvéseinek elfojtásában érdekelt, szűkkörü, reakciós csoportokat támogatták. Ezeket a csoportokat arra használták fel, hogy megakadályozzák bármiféle határozat meghozatalát az ideiglenes koreai demokratikus kormány megalakítására vonatkozólag. Az amerikai képviselők ezen álláspontja következtében a szovjet-amerikai vegyesbizottság nem tudott semmiféle határozatra jutni az ideiglenes koreai demokratikus kormány megalakításának kérdésében. Az amerikai kormány beavatkozási kísérletei az ENSZ zászlaja alatt Ettől az időponttól kezdődnek az amerikai kormány kísérletei, hogy az ENSZ zászlaját anra használja fel hogy az amerikai kormány kívánja mederbe terelje az események alakulásiát Koreában. Ennek folytán az Egyesült Államok kormánya már nem törődött a moszkvai értekezlet határozatával, amelyen pedig ott van az Egyesül1. Államok külügyminiszterének aláírása. Az Egyesült Államok kormánya figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a koreai kérdés, mint a háború következményeivel közvetlenül összefüggő kérdés nem tartozik az Egyesült Nemzetek Szervezetének hatáskörébe, ami az ENSZ alapokmányának 107. cikkelyéből is világosain következik. 1947—1949-ben az ENSZ-ben működő amerikai küldölitek, mindent elkövettek, hogy ezt a nemzetközi szervezetet saját céljaikra használják fel. A Szovjetunió és egész sor más állam rámutatott, hogy törvénytelen a koreai kérdés meg- ví látása az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mégis a Szovjetunió és ezen államok tiltakozása ellenére as amerikai küldöttek az ENSZ közgyűlését rákényszerítették a koreai kérdés megvitatására. A vita eredményeként két-kulacsos jellegű intézkedéseket hoztak. Ennek tűrhe- tetlensége nyilvánvaló. Az ENSZ közgyűlésének határozata alapján megalakult a koreai bizottság, amely lényegében kénytelen volt megállapítani, hogy Déi- Koreában a Li Szin-Man-klikk antidemokratikus, korrupt, terrorista. rendszert vezetett be. Ugyanakkor azonban ez a bizottság e népellenes rendszer védelmezőjeként lépett fel. Odáig ment a dolog: az ENSZ koreai bizottsága még azt a szerepet is vállalta, hogy ellenőrizze a Dél- Koreában megrendezett „parlamenti választásokat", jóllehet ez a választás a koreai népnek, jogainak és a demokra:iizmus elemi szabályainak rendőri terror segítségével történt megcsúfolása volt. Másfelől ez a bizottság kísérleteket tett arra is, hogy Észak-Koreára is kiterjessze ‘tevékenységét. Ez tulajdonképpen arra irányuló kísérlet volt, hogy egész Koreára kiterjesszék a népel.tenes délkoread rendszert. Észak-Korea lakossága és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya részéről azonban mindezek a merényletek határozott visszautasításra találtak. Ugyanakkor, amikor az ENSZ részéről ilyen kísérletek történtek az Észaik-Kcirea belügyeibe való beavatkozásra, Li Szín Man nyílt fenyegetésekre tér1; át: azzal fenyegetőzött, hogy háborút indít Észak- Korea ellen. 1949 december 30-án Li Szin Man nyíltan kijelentette, hogy az új évben (vagyis 1950-ben) célul tűzi maga elé Észak-Korea meghódítását. Kijelentette, hogy „az új évben a nemzetközi helyzet megváltozása következtében saját erőinkkel kell egyesítenünk Dél- és Észak-Koreát." így l készítették élő a liszinman,isták a koreai háborút az Amerikai Egyesült Államok ámogatására támaszkodva. A kívüliről ráskényszerített háború 1950 júniusában tört ki Koreában. A háború az Ameiúkai Egyesült Államok hároméves katonái intervenciójává vált. Ennek során mindent elkövettek annak érdekében, hogy ezt a háború, az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlajával fedezzék. Innen kezdődik annak a folyamatnak második szakasza, amelynek során az Egyesült Államok az ENSZ zászlaját arra használta fel, hogy törvénytelenül és amellett nyíltan agresszív módon beavatkozzék a koreai ügyekbe, vagy pontosabban szólva: a koreai háborúba. A tényleges helyzetet azonban a következő tények bizonyítják: 1950 június 27-én Truman elnök bejelentette, hogy parancsot adott az amerikai fegyveres erőknek, lépjenek be a háborúba Észak-Korea ellen. — Ezenkívül a bávolkeleti amerikai hadiflottának parancsot adtak, hogy „akadályozza meg a támadást For- móza (Tajvan) e’J’en”, ami Taivan kínai sziget tényleges megszállását jelentette. Ez azt jelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya az agresszió előkészítésének politikájáról a közvetlen agressz.iós lépéseikre tért át és a Korea és Kína ügyeibe való leplezetlen beavatkozás útjára lépett. Csupán Truman elnöknek e parancsa után, amely felidézte az amerikai agressziót Koreában, június 27-én ült össze az Egyesült Nemzetek Szervezetépek biztonsági tanácsa és tett javaslatot anra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai vegyenek részt ebben a háborúban, amélyet úgy állítottak be, hogy ezzel segítséget nyújtanak a délkoreai rendszernek. Mind a biztonsági 'tanács június 27-i határozata, mind pedig az ezt megelőző június 25-i határozat, valamint a biztonsági tanácsnak 1950 júliusában hozott határozatai az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának durva megsértését jelentették és ezért törvénytelenek voltak. Itt a genfi értekezleten hivatkoztak a biztonsági tanács e határozataira. amikor igazolni próbálták egész sor állam részvételét a koreai háborúban. A biztonsági tanácsnak ezeket a törvény teilen határozatait azonban nem lehet az Egyesült Nem setek Szervezete határozatainak tekinteni. Ennélfogva csupán az történt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének: zászlajával leplezjék egész sor ország részvételét a koreai háborúban. Ami a biztonsági • tanács ban történt, az az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának meg szegesével történt, mert az agresz- szív amerikai köröknek szükségük volt ilyen leplezésre. A Korea elleni háborúban részt- vett országok között szerepel Dél- Koreán kívül 16 állam: az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Kanada, Ausztrália, Uj-Zéland. Dél- af.rikai Unió. Törökország, Columbia. Görögország, Luxemburg,, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Etiópia. Ez országok felsorolása azt bizonyítja, hogy a koreai háborúban résztvett országok többsége olyan állam, amelyeknek gyarmatai vannak és érdekük a gyarmati rendszer fenntartása. Nem véletlen, hogy ebben a háborúban jóformán egyáltalán nem vettek részt az ázsiai országok. így például nem akarózott résztvenni egyetlen olyan ázsiai államnak sem, amely a brit nemzetközösség tagja. Ami pedig azokat az egyes ázsiai országokat illeti, amelyek mégis resztvettek ebben a háborúban, nem nehéz látni, hogy olyanokról vao szó, amelyek valójában még minimális függetlenséggel és önállósággal sem rendelkeznek cselekedeteik terén, vagypedig a szolgai függőség helyzetében vannak a fő agresszív államoktól. A tények azt bizonyítják, hogy az Észak-Korea területére betört csapatok csak cégérül használták az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Milyen következtetésekre lehet jutni a koreai háborúra vonatkozó tényekből az Egyesült Nemzetek Szervezetére vonatkozólag? Ezek a következtetések világosak. Annak következtében, hogy a biztonsági tanács és a közgyűlés egész sor törvénytelen cselekményt követett el, az Egyesült Nemzetek Szervezete hadviselő fél helyzetébe sodródott Koreában. Ténylegesen az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaját Koreában csak arra haszl nálták fel, hogy leplezzék az amerikai agresszió- Az egész világ népeinek szemében az Egyesült Nemzetek Szervezetének átváltoztatása egy hadviselő féllé, sok tekintetben csökkentette a nemzetközi szerveze’ tekintélyét. A kialakult helyzetben az Egyesült Nemzetek Szervezete megfosztotta magát attól a lehetőségtől, hogy elfogulatlan nemzetközi szervként lépjen fel és ezért már nem teljesíthet objektív funkciót a koreai kérdés megoldásában. Mint ismeretes. Kmeában a fegyverszünet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, és a Kínai Nép- köztársaság kormányainak kezdeményezésére jött létre. Ezt a kezdeményezést a Szovjetunió tevékenyen támogatta. Azonban már a fegyverszünet megkö.ése után az Egyesült Nemzetek Szervezete — nyilván azért, mert az Amerikai Egyesült Államok és néhány más állam nyomást gyakorolt rá — tehetetlennek bizonyult, amikor a fegyverszüneti feltételek teljesítésére került a sor. Annak ellenére, hogy a fegyverszüneti feltételekben megegyezés jött létre egy politikai értekezlet összehívására vonatkozólag a koreai kérdés rendezése céljából, az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése nem tudta biztosítani ennek az értekezletnek összehívását, mert a közgyűlésnek e kérdéssel kapcsolatos határozatai nem álltak összhángban a fegyverszüneti egyezmény tartalmával. A genfi értekezletet nem kötik ENSZ-határozatok Ismeretes az is, hogy a koreai és kínai4 hadifoglyok szabad hazatérésének kérdését, mind a mai napig nem oldották meg úgy, ahogyan azt a fegyverszüneti egyezmény megköveteli. Ha elfogadnák azt a javaslatot, amelyet a Kínai Népköztársaság terjesztett elő ebben a kérdésben, ez összhangban állama a megfelelő nemzetközi egyezmények követelményeivel. Csak Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminisztereinek berlini tanácskozása és az erről a tanácskozásról február 18-án kiadott záróközlemény tette lehetővé a jelenlegi genfi értekezlet összehívását a koreai kérdés rendezésével kapcsolatban. A szovjet küldöttség teljes mértékben osztja Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének azt a kijelentését, hogy a koreai és az indokinai kérdéssel foglalkozó genfi értekezlet nem kapcsolatos az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Ez az értekezlet az ENSZ keretein kívül folyik és nincs kötve a közgyűlésnek semmiféle ha.ározatához. A genfi értekezletet két kérdéssel kapcsolatban hívták össze: a koreai kérdés békés rendezése, valamint az indokínai béke helyreállítása céljából. A genfi értekezlet sajátossága az a vitathatatlan tény, miszerint csak öt állam — Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió vesz részt mind a két kérdés megvitatásában. Ez különösen kiemeli ez államok felelősségét az említett fontos kérdések megoldása szempontjából. A genfi értekezleten résztvevő többi állam csak -e kérdések egyikének: vagy a koreai vagy az indokinai kérdés megvitatásában vesz részt, ami természetesen nem csökkenti azonban az illető kérdés megvitatásában való részvétele jelentőségét. Ennélfogva az Egyesült Államok, küldöttségének azon kísérleteit, amelyek nem akarnak számolni a kialakult helyzettel, amelynek során Franciaország, • Anglia, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttségei viselik a különleges felelősséget a genfi értekezletért, mi sem igazolhatja. Ezek a kísérletek annál is inkább alaptalanok, mert éppen az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya különleges felelősséget ró az öt nagyhatalomra, mint a biztonsági tanács állandó tagjaira, a béke megszilárdítása és a népek biztonsága szempontjából nagy- jelentőségű nemzetközi kérdések megoldásáért. A genfi értekezleten egész sor küldöttség részéről törekvések mutatkoznak arra, hogy úgy állítsák be a dolgot, mintha a genfi értekezletnek abból kellene kiindulnia, hogy végre kell hajtani az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 1950 október 7-én az amerikaiak koreai agressziójának tempontján a koreai kérdéssel kapcsolatban hozott határozatát. Ennek során hallgatnak arról, mi az értelme a közgyűlés ezen határozatának, amelynek törvénytelensége már a fentebb elmon do .'lakból kitűnt. A közgyűlés 1950 október 7-én hozott határozata értelmében az Egyesült Nemzetek Szervezete újabb bizottságot alakított azoknak az államoknak képviselőiből, amelyeknek többsége résztvett az amerikaiak koreai agressziójában. Ez abból is kiderül. hogy a bizottság hét tagja közül öt a következő államokhoz tartozik: Ausztrália, Hollandia, Törökország, Thaiföld és a Fülöp-szigetek, amelyeknek csapatai az amerikai csapatokkal együtt hatoltak be Észak-Korea területére. Ezt a bizottságot azzal is megbízták: ..tegyen megfelelő lépéseket a stabii helyzet biztosítására egész Koreában" értve ezalatt „választások megtartását" is; A közgyűlésnek ez a határozata nyíltan rámutat arra, hogy „ez a bizottság az Egyesült Nemzetek fegyveres erőire" fog támaszkodni Dál- és Eszak-Koreában egyaránt. A közgyűlés ezen határozatának, amelynek végrehajtásához a felszólalt küldöttek többsége annyira ragaszkodik, az az értelme, hogy katonai megszól lás útján egész Koreára rákénysze- rítsék a délkoreai liszinmanista rend szert. * Mint ismeretes, ezt a fegyveres erők igénybevételével, egy hároméves agresszív háborúval sem sikerült elérni. Vájjon nem viüágos-e ezekután, hogy azt, amit erőszakkal nem sikerüli rákényszeríteni a koreai népre, most nem lehet elérni a genfi tárgy állásokon ? Mindenesetre a koreai kérdés megvitatása a genfi értekezleten meggyőzheti erről azokat, akik úgy tesznek, mintha ezt nem értenék meg. A genfi értekezleten azonban egy másik tervet is előterjesztettek Korea egységének helyreállítására és az egész kérdés békés rendezésére vonatkozólag. Ezt a tervet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője terjesztette elő. A szovjet kormány kész kötelezettségehet vállalni Korea békés fejlődésének biztosítására \ Miután itt a genfi értekezlet összes részvevői azt hangoztatják, hogy Korea további békés fejlődésének biztosítására törekednek, ilyenformán nem lehetnek legyőzhetetlen akadályai ilyen egyezmény megkötésének. A szovjet kormány a maga részéről kész más államokkal együtt résztvenni e feladat megoldásában és kész megfelelő kötelezettségeket vállalni Korea békés fejlődésének biztosítása érdekében. Igv tehát, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság tervezete világos és széleskörű lehetőségeket nyit meg a koreai kérdés végleges rendezésére Ez a terv biztosítja a koreai független, állam egységének helyreállítását demokratikus alapokon, biztosítja annak kiküszöbölését, hogy külföldi államok valamilyen nyomást gyakorolhassanak Korea beiső ügyeire és egyúttal megteremti a biztonság külső feltételeit ahhoz, hogv Koreát egységes, független, demokratikus államban lehessen egyesíteni a tartós, szilárd béke körülményei között. Igen nagy ellenzésre talált a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az a javaslata, hogy alakítsanak összkoreai bizottságot az összkoreai választások előkészítésére, és végrehajtására, amely választások célja a koreai nemzetgyűlés megválasztása, valamint olyan intézkedések megvalósítása lenne, amelyek Észak- és Dél-Karea gazdasági és kulturális közeledését céloznák. Ennek során kétségbevonják, hogy egy ilyen összkoreai bizottság, amely Észak- és Dél-Korea képviselőiből állna, a két fél kívánságainak összeegyeztetése alapján oldaná meg a rábízott feladatokat. Azonban egy ilyen összeegyeztetés szükségességének tagadása azt jelenti, hogy tagadják Észak- és Dél-Korea demokratikus alapokon való egyesítésének lehetőségét és olyan úton haladnak, amelyet a reménytelen kísérletek jellemeznek arra, hogy az egyik fél akaratát a másikra rákény szerítsék. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság lakossága hősies harcot vívott és óriási áldozatokat hozott, amikor megvédelfnezte demokratikus vívmányait. Mi a magyarázata annak, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képesnek bizonyult egy ilyen önfeláldozó harcra a külföldi agresz- szió és a d'élkoreai rendszer ellen? A népi demokratikus rendszer létrejötte Eszak-Koreában arra vezetett, hogy az új állam kezébe mentek át a nagy ipari vállalatok, amelyek azelőtt túlnyomórészt a japán megszállók birtokában voltak. Ezenkívül bevezették a nyolcórás munka napot, olyan gazdasági fettételeket teremtettek, amelyek mellett a munkásoknak és munkásnőknek nem kell félniük a munkanélküliségtől ás az éhségtől, s biztosak lehetnek abban, hogy állandóan lesz munkájuk és keresetük. Mialatt Eszak- Koreában egyre kedvezőbb feltételek alakultak ki a parasztok, munkások és értelmiségiek életviszonyainak megjavítása szempontjából, a dé!- koreai dolgozók helyzete ugyanolyan maradt, mint azelőtt. Dél-Koreában nem nyílt semmiféle reménység a helyzet megjavulására a délkoreai Li Sziin-Man-féle rendszer fennmaradása mellett. Mindez megmagyarázza, miért védelmezte a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság olyan elszántan és olyan lelkesen vívmányait a külső agresszióval szemben. Az említett tények egyúttal azt is bizonyítják, hogy nem lehet rákényszeríteni Észak- Korea lakosságát, hogy mondjon le a népi ‘demokratikus rendszer (Folytatás a J, oldalon