Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-09 / 109. szám
1954 MÁJUS 9 NAPLÓ 7 99S%égyelnék áss utcára menni9 ha egy fillérrel9 egy kiló hússal, vagy terménnyel adós maradnék államunknak66 A GYÖNKI TANÁCS begyűjtési megbízottjának szabája olyan, mint a megbolygatott méhkas. A dolgozó parasztok egymásnak adják a kilincset. Sokan hívás nélkül jönnek, hogy mielőbb megbeszéljék a beadási tervet. Alapi Jánosné és Kovács Imre csak futtából harap a táskából előszedett zsemlyéből, még ebédelni sincs idő, mert sokan várnak a beszélgetésre. Mindegyik előtt egy-egy csomó karton, beadási rendelet és mellettük egy-egy dolgozó paraszt, vagy parasztasszony. Egy középtermetű, idősebb paraszt bácsi mosolyogva kínálja a jelenlevőket szárított tökmaggal.. „Szórakozzanak'1 — mondja. Szomszédja gyorsan elbeszéli róla, hogy Simon Józset 14 holdon gazdálkodik, a beadásban, adófizetésben mindig élen jár s az ő állatállománya legszebb a faluban. Nemrég például leadott egy tehenet, amelyik több mint 7 mázsa volt. Simon bácsi lassan előszedi tavalyi és idei beadási könyvecskéjét és örömtől ragyogó arccal állapítja meg, hogy idén közel 7 mázsa búza kilogrammal kevesebb a beadása mint tavaly. Amikor azután érdeklődünk hogy áll a beadással, nem felel mindjárt. Mélyen elgondolkodik s nem kis büszkeséggel, határozott hangon mondja. — Tojásból, baromfiból, vágómarhából és tejből egész évi kötelezettségemnek eleget tettem, a sertés is szépen hízik. Tehenem jelenleg nincs, így szarvasmarhából teljesítettem a tejbeadást. A terményt pedig amint betakarítom, azonnal az átvevő helyre viszem ami jár, annak idején. — TUDOM ÉN, HOGY MI A KÖTELEZETTSÉGEM — folytatja — 30 évig voltam cseléd. Vándoroltam uradalomból uradalomba, hátha találok egy jobb helyet, de egyik helyen jobban agyon hajszoltak, mint a másikon. Most legalább, ha‘dolgozom, megvan az eredmény: jól terem a föld, jut is, marad is bőven. Szé- gyelnék az utcára menni emberek közé, ha csak egy fillérrel, egy siló hússal, vagy terménnyel adósa maradnék annak az államnak, amelyik önálló gazdát csinált belőlem. Isrtiét előveszi beadási könyvecskéjét, itt-ott belelapozgat és így foly tatja. — Én tavaly és azelőtt is teljesítettem beadásomat, amikor jóval több volt mint idén. Hogy feledkezhetnék meg most kötelezettségemről amikor közel 7 mázsa kenyérgaboná vai, csaknem 10 kiló 'baromfival, 7 kiló tojással és 400 liter tejjel kevesebbet kell beadnom. Simon bácsi szavait általános helyesléssel fogadják gazdatársai. Többen elmondják: milyen jó, hogy 3 évre előre tervezhetnek ,mert tudják, miből mennyit kell beadniuk. Az őszi vetést az állatállomány fejlesztését már eszerint irányítha’ják. Ha pedig felesleg marad, nem kel! félni, hogy azt elviszik, mert, az új begyűjtési rendelet biztosítja: aki beadásának eleget tesz, az a feie3-„ leggel szabadon rendelkezik. — BIZONY NEM ÍGY VOLT 2 ÉVVEL EZELŐTT — mondja egyidősebb nagykendős parasztasszonv. Hiába teljesítettük néhányan beadásunkat, amig a község tervét nem teljesítette, bennünket továbbra is zaklattak. Leseperték még az utolsó szemet is a padlásról, örül ,ünk, ha a fejadagot és a vetőmagot meghagyták. A vita egyre hevesebb lesz, mindenkinek akad bőven mandanivaló- ja. Nem vitás, Gyönkön minden gazdának tibb, kevesebb kedvezményt jeient az új begyűjtési rendelet. — Nem egyedüli gazda Gutmann Henrik 12 holdas dolgozó paraszk akit tavaly 15-től 20 holdig — idén pedig 10-től IS holdig lévő kategóriába soroltak a begyűjtés alapjául. Nevezettnek idén az 1368 négyszögölet nem szorozták fel ötszörös területnek és a több mint 2 holdnyi legelő után most nincs beadása. A gyönki dolgozó parasztok öröm me! beszélgetnek a beadási tervekről. Ismerik a kedvezményeket, de nem feledkeznek meg az állam iránti törvényes kötelezettségükről sem. A község május 1-ig — tej kivételével — (ebből is igen kevés a hátralék) mindenből túlteljesítette beadási kötelezettségét. A mostani terv tárgyalások azt bizonyítják, hogy a párt és a kormány ezután még jobban számíthat a gyönki dolgozó parasztok becsületességére. Fábián Istvánná 7 holdas dolgozó parasztasszony például úgy határozott: bead egy hízót, de nem társul senkivel, hanem írják át jövőévre a felesleget. A GYÖNKI DOLGOZÓ PARASZTOK döntő többsége becsülettel eleget tesz állampolgári kötelezeltsé- génen, azonban egyre többen követelik: a tanács sokkal szigorúbban követelje a beadás teljesítését és a törvény szigorával lépjenek fel azok ellen, akik megfeledkeznek kö'ele- zeltségükről. Ary Róza. 58 hónap a pincehelyi gépállomás élén HŰVÖS, NARANCSSZÍNŰ, verőfényes nyári reggel volt, mikor Simon Mihály fájó szívvel becsukta maga mögött a gyár kapuját. Zsebében a megbízólevéllel a vonathoz sietett, hogy elutazzék, teljesítse pártja és osztálya megbízását. — Füttyszóval jelezte a gőzös az indulást. A vonat végkép elhagyta Budapestet már csak a füstölgő gyárkémények látszottak. Sinfbn elvtárs mégegyszer, s most már „utoljára" vetett pillantást a gyárkéményeken felfelé szálló bodor füstfellegekre. Annyira fájt neki a gyártól,, a munkatársaitól való megválás, hogy ki- fejezhetetlen fájdalmat érzett szíve mélyén. A gyárkémények füstjei is eltűntek szeme elől. De fájdalmát ellensúlyozta a párthoz való végtelen ragaszkodás, hogy szereti a dolgozó népet, tiszta szívből gyűlöli a letűnt társadalom népnyúzó urait. És mikor a vonat már elhagyta Simontornyát, akkor mondta Simon elvtárs legelőször önmagának: „Micsoda megtisz- telésben részesített a párt az élvonalba küld, a falura, ahol most olyan szükség van a munkában, harc ban tapasztalt kommunistákra. Nagy erőfeszítéssel tudok majd helytállni, mert ez még teljesen ismeretlen, új munkaterület ebben az országban, csaknem mindenki számára. 1949. JULIUS 1. A vonat Pincehelyre érkezett. Nagy híre volt a községben, hogy lesz majd gépálloUi. s. r. 'CO r-o 60 03 N 60 más, a gépek megmentik az embert a sok nehéz munkától, a robottól, a napkeléstől napnyugtáig való fáradozástól. Végre ez a nap is elérkezett, úgy mondják ezt Pincehelyen hogy „a gépállomás születésnapja“. Boldog születésnapra emlékeznek a pincehelyiek mikor erre az 1949. jú lius 1-re gondolnak. De boldogan em lékszik vissza Simon elvtárs is, mert ennek a gépállomásnak a szervezéséből busásan kivette részét, méltán érdemelte ki, hogy első pillanattól kezdve ő legyen a vezetője. Még nem öreg ember, de homlokán már mély barázdát húztak az évek, a sok munkától' a sok nehéz napoktól hajfürtjei teljesen megfe- héredtek. Pedig 5 év, — még nincs is egészen öt év — nem nagy idő, hisz a gyümölcsfa 5 év után hozza első gyér termését. De mint Simon elvtárs mondja — és ez így is van — a pincehelyi gépállomás nem ilyen gyérül fejlődött. A megalakuláskor mindössze 4 traktora volt a gépállomásnak, ehhez még eke, 4 fogas, ez volt az egész géppark. Ma van a gépállomásnak 32 traktora, 25 cséplőgépe, kombájnja,, aratógépei és még sok modern, a mezőgazdasághoz szükséges kisgépek. De más szempontból is sokat fejlődött. Ma már nem ötletszerűen dolgozik a gép álloméi;, mint ezelőtt 5 évvel, hogy ott dolgozik, ahol éppen munkája akad, hanem a célnak megfelelően a termelőszövetkezeteknek és az egyéni parasztoknak segít egyik, vagy másik mezőgazdasági munkában, vagy egész pontosan mindenben. A nap most is éppolyan melegen süt be az igazgató irodájának ablakán, mint 58 hónappal ezelőtt. A csinosan berendezett irodában — me lyet a megyei tanács 1952—53-as vándor zászlaja tesz ünnepélyessé — Simon elvtárs egyedül van, annyira elgondolkozva, nézegeti a rügyfaka- dást, — vagy talán azon a kimutató son töri a fejét, — hogy észre se veszi érkezésemet. MIÉRT TÖPRENG annyira ez a határozott, megfontolt, magabiztos igazgató, talán megint a gyárra gondolt és elszorult a szíve, vagy valami a gépállomáson nincs rendben? Jól lehet mind a kettő igaz. Hogy az jár az eszében: „Még mindig igen sókat kell tenni, hogy a gépállomás valóban betöltse hivatását" —< az biztos, mert így kezdi a beszélgetést. — Még nem sikerült elmélyíteni az emberekben azt a tudatot, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésében a termelőszövetkezeti tagok boldog, gondtalan jövőjének megteremtéséért vívott harcban mi gépállomási vezetők és dolgozók tehetünk legtöbbet. Mi vagyunk falun a munkásosztály előretolt bástyái, nekünk kell a falu kulturális felemelkedéséért legtöbbet tenni, nekünk kell megismertetni a dolgozó parasztokkal, a termelőszövetkezeti tagokkal az élenjáró módszerek gyakorlati alkalmazását. Az igazgató e szavai mögött igen sok minden rejlik és ezen érdemes mélyen elgondolkodrf. Való igaz, hogy még a pincehelyi gépállomáson is vannak olyan dolgozók, akik nem értik a gépállomás szerepét és feladatát. De ezt azonban nem lehet általánosítani. Az jó, ha valaki nincs önmagával megelégedve, de viszont miért tagadná szerénységében bármelyik gépállomási igazgató is, hogy 5 év alatt igen sokat fejlődött a gépállomás. A pincehelyi gépállomás különösen sókat fejlődött. öt évvel ezelőtt a dolgozó parasztok idegenkedtek a géptől, hallani sem akartak' arról, hogy az ő földjükön traktor dolgozzon. Ma pedig, vagyis ebben az évben már 380 dolgozó paraszt kereste fel a gépállomást, kért szaktanácsot, és géppel végeztette el a tavaszi munkát. MÉG IGEN SOK A GÖRÖNGY és akadály, még sokszor és nagyon sokszor kell hogy eszébe jusson Simon elvtársnak és a gépállomás valamennyi dolgozójának a gyár. Vagyis az ipari munkások, akik olyan hősiesen küzdenek, hogy a felemelkedés útjából minden akadályt elgördítsenek. LAKODALOM SZENTGALON A májusi lágy szellő évődve kapaszkodott a körtefa fehérvirágos ko rónájába. Szilárdan, vé delmet nyújtóan terpeszkedett a fa, csak néha hullott alá egykét virágszirom, amelyet nem kapott fel a szél, hogy tovasodorja. Némán és sejtelmesen áll ez a körtefa, és a többi is. Ok nem hallanak, nem látnak sem mit. Vagy talán mégis? Ha értenék a fák nyelvén, iagy csodála tos varázslattal lombjuk közé bújva hallgathatnám beszélgetésüket, akkor lehet, hogy nagyobb tisztelet tel néznék e faóriások ra. Azért el tudom kép zelni a fák magányos életét és talán még halk beszélgetésüket is. Hallgasd csak meg mit susog a fehérakác. Nézd csak, apró emberpalánták lányka és fiúcska játszik az á- rok szélén, nagy igyekezettel próbálnak várat építeni'. A vacsora csillag feljövetele után szét válik útjuk. Így kezdődött és fejlődött a két gyermek barátsága. Emlékszel, szól az egyik akác e- zek a gyermekek előttünk nőttek fel, előttünk bontakozott ki a gyermekbarátság szerelemmé. Az egyik gyermek jobb ra a másik balra megy. Szeretsz? ... kérdezte a fiú. Szeretlek ... felelte a lány. A vén akácfa mosolyogva bólogatott ezen a csillagos éjszakán. A körtefa fehér virágkoronája felöl halk zeneszót kapót fel az esőtől terhes tavaszi szél. „Lakodalom van a mi utcánkban, Férjhez megy a szomszédasz- szony lánya“ Húzd rá cigány megadtam az árát — hang zik messziről egy jó- kedű férfihang és bent a felépített sátor belsejében jókedvűen rop ják a táncot a fiatalok és öregek egyaránt. Két fiatal egymásra találását ünnepli Szent gál-puszta. Pesti István és Tóth Katica egy örök életre szóló ünnepe ez. Nem kell jó hangulatért a szomszédba ko pogtatni. A vőlegé- nyes és menyasszo- nyos háznál már kora délután tetőpontra há got a jókedv. Ugyanis falun az a szokás, hogy külön tart lakodalmat a fiú és a lány. Mindegyik ház, a maga ven dégével szórakozik, mu lat. Nincs messze a két ház egymástól, így né ha egybehangzik a két cigányzene hangja. E- gyütt ünnepel, együtt örül ma e kis puszta apraja nagyja. Ilyenkor gyorsan múlnak a percek, az órak. A sátorban változatlanul élénk az élet, húzzák a jó talpalá valót. De kukkantsunk jobban szét egy kicsit és nézzük meg, hogy hol és mi készül ünnepi va csorára. Nem kell nagyon keresgélni egyből megtalálni a katonásrendben, egymás mellett sorakozó 5 darab üstházat, amiben arany lik a sárga tyúkhúsleves. A fenséges pörkölt szaga pedig már mesz- sziről csalogatja a vendégeket. A szorgalmas asszonykezek több mint 80 darab tyúkot kopasz tottak meg és több mint 50 darab különfé le _ tortát készítettek-, Egyenlőre a legnagyobb kereslet a borosüvegek körül nyilvánul meg. Egy-egy sógor, vagy ko ma (igaz a fél liter elfogyasztása után addig soha nem látott „ismerősét“ sógornak nevezik, három pohár bor elfogyasztása után már egymás vállát átölelve) énekelik. „Borban az igazság borban a vigasz. Száll az ének ledöntve és megsemmisítve minden válaszfalat, amelyet akarva, vagy akaratlanul a harag állított közéjük. A sátor belsejét nemsokára kecskelábú asztalok hada foglalja el, tányérok, borosüvegek, középen tálakban húsleves foglalja el a főhelyet. A falusi szokás nak megfelelően férfiak a „fönnforgók“ akik tálalják a vacsorát. Kisebb élcelődések hangzanak el — szerelmes a szakácsnő, sós a leves De azért így is elfogyott, mert a főszakács kevés vizet hordott — hangzik itt is, fitt is nevetve. Vacsora után a zenészeken a sor. Sorban mindenki nótáját elját- szák. Gyönyörűen sir fel a nóta hogy : „Asszony lesz a lányból, bimbóból a rózsa," és így tovább hangzik a nóta. Öregebb nénikék, bácsikák egy-egy kedvesebb múltra emlékeztető dallam hallatára belefelejtkeznek a múltba. Felködlik elöltük régi ifjúságuk. Egy pillanatra ők is visszagondolnak arra amikor egy pár évtizeddel ezelőtt nekik is éppen így szólt a nóta. Biztosan erre az időkre is jól em lékszenek az akácfák. Hiszen az emberek, ha változnak is, de a szerelem az mindig egy marad. Apáról fiúra, a- nyáról lányra száll, az olyan sokat mondott, de mindig földi boldogságot jelentő szó ... Szeretlek. Sziporkázva égnek e- zen a májusi estén a csilagok. Ejfél után régi szokás nak, hagyománynak megfelelően bekötik a menyasszony fejét, a menyecske tánc kerül sorra. Ere az időre az új asszony leveti meny asszonyi ruháját, s helyette tarkamintás menyecske ruhát ölt magára. Kezdődik a tánc. Ekkor adják át a rokonok, a jó ismerősök az ifjú párnak szánt ajándékot. Aki a fiatal férj nek ad ajándékot az a férjjel táncol, aki a fia talasszonynak ad az ve le táncol. Az ajándéko zás természetesen nem megy titokban. Míg az ajándékozó az ifjú emberrel, vagy asszonyJ nyal táncol, addig az ajándékot magasra e- melve mutatják. A zenészek egymásután jót szák a jobbnál jobb csárdásokat, ropják a táncot, közben fel-fel- harsan. „Eladó a meny ■ asszony !“ Ki tudná fel sorolni azt a tömérdek ajándékot, amit a fiatalok kaptak. Legalább 30 férfiinget, 6 öltöny ruhát, 3 pár cipőt, sok kötényt, zsebkendőt, tö rölközőt, edényt, üveg árut, széket kaptak. Érdemes megnősülni, férjhezmeni — hangzik innen-onnan, különösen amikor ennyi a- jándékot adnak. A menyecske tánc után tovább vigad az if júság. Beköszönt a reggel, mulató rokonok, ismerősök hazafelé készülőd nek.t Sok szerencsét és boldogságot kívánó sza vük mégegyszer felkeresi az ifjú párt. Elmúlt a lakodalom, megkezdődnek a munkásnapok. A két fiatalt szárnyára bocsátották. Egymás iránt érzett szerelmüket az évek, a folya matos munka, a hétköz napok gondjai majd sze retetté formálja. Már végleg elhalkult a cigányzene, a nóták kedves melódiája, csak a vén akác áll még ren rendíthetetlenül a helyén hallgatva és várva az új szerelmeseket. Bodolay Róza Mpq ípsxzpspU : A rendetlenség talált „otthont" a szekszárdi kultúrotthonban — Mutassa meg nekem a szekszárdi kultúrotthont — kért meg M. M. a napokban. Hogy ne érje túlnagy csalódás, elvettem az illúzióit, még mielőtt a kuitúrotthonba léptünk volna. Megmondtam; Ne gondolja, hogy egy nagyon szép kultúrotthont fog látni. Csak akkor képedtem el, amikor beléptem. Leírhatatlan rendetlenség Készülődés az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Megyénkben már az előző évek során is nagy érdeklődéssel készültek az őszi Országos Mezőgazdasági Kiállításra. Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink és számos egyénileg dolgozó paraszt már hónapok óta készül, hogy az országos kiá'h'tá- son tenyészállataival vagy növény- féleségekkel díjat nyerjenek. Az utóbbi időben mintegy 15 termelőszövetkezet, köztük a tengelici ..Petőfi“ tsz „Lajos" nevű bikájával, és „Piri" nevű tehenével, állami gazdaságok Közül a gerjeni 5 kocával, 10 tenyészkansüldővel és 10 kocasüldő vei vesz részt a kiállításon. Megyénk ben több mint 50 egyénileg dolgozó paraszt készül sertéssel, tehenével és tenyészbikájával az országos kiállításra. A tolnaszigeti állami gazdaság 1 db 500 kg-os hízót is felvisz, melyet már többi hónap óta készít elő. Az alsóieperdi állami gazdaság 10 darab kancával, négyes fogattal kíván részt venni a kiállításon. A gon dós előkészületek szerte a megyében' folynak. A jelentkezésekre a határidőt a Földművelésügyi Minisztérium meghosszabbította, az előcsarnokban, a nagyteremben ugyancsak, az öltözőkben is, minden kis lyukban rendetlenség, szemét, pi szók. Égni kezdtek a füleim, és nagyon szégyenkeztem a kultúrotthon vezetősége és munkatársai helyett is. Közülük ugyanis egy teremtett lelek sem jelent meg a színen, holott minden ajtó tárva nyitva állt. Egyszercsak egy hatalmas ásítást visszhangoztak a nagyterem falai, de mire körülnéztem már csak a gondnoknő szoknyája szélét láttam ellibbenni, Azontúl senki nem zavarta csendes szemlélődésünket. Fel mentünk az emeleti termekbe, de azok sem nyújtottak sokkal különb látványt. A gyönyörű képkiállítás, amely több mint 30 vagyontérő képből áll, nem dicsősége, hanem szégyene a kultúrotthonnak, és lebecsülése a művészetnek. A képek elhelyezése is előnytelen sok esetben, arról nem is beszélve, hogy akárki bármelyiket nyugodtan leemelheti a falról és elviheti. Gondolkozzék a szekszárdi járási kultúrotthon hat függetlenített funk-, cionáriusa, hogy miért is kapnak ők fizetést, és ezekután mi a teendőjük. Ar V 4
