Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-09 / 109. szám

»54 MATHS 9 NA'PEö S A kínai küldöttség szóvivőjének sajtóértekezlete a pénteki ülés ntán Gén? (MTI) A genfi külügyminisz­teri értekezlet pénteki délutáni ülé­sén Molotov szovjet külügyminiszter elnökletével folytatták a koreai kér­dés vitáját. Kusng Hua, a Kínai Népköztársa­ság genfi küldöttségének szóvivője a többi között a következőket mon­dotta: A péntek délutáni felszólalások semmiféle új mozzanatot sem tar­talmaztak. A szóvivő rámutatott: —■ A felszólalásokat összegezve megállapíthatjuk, hogy Nam írnak, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság külügyminiszterének felszó­lalása adta meg a lehetőséget a kompromisszumra a két fél között és könnyítette meg a koreai kérdés békés megoldását. . A szóvivő a továbbiak során ar­ról beszélt, hogy a péntek délután felszólaló újzélandi küldött érintette Kína ENSz-tagságának kérdését is. A Kínai Népköztársaság szóvivője rámutatott, hogy a kérdés egyik ol­dala az ENSz tekintélycsorbulésa a koreai kérdésben, másik oldala vi­szont az ENSz alapokmányának meg tartása. Úgy gondoljuk — mondotta szó­vivő — hogy az ENSz alapokmánya hasznos dolog, a nemzetközi béke és biztonság megőrzését szolgálja. Kí­na az ENSz alapítóinak egyike. Ép­penséggel az ENSz tekintélyének fenntartását szolgálja az, ha kikü­szöbölik mindazokat a törvénytelen határozatokat, amelyeket az ENSz a múltban hozott Ezek miatt a törvénytelen hatá­rozatok miatt vált szükségessé az is, — hangoztatta a Kínai Népköz- társaság szóvivője, — hogy a külön­böző hatalmak tárgyalásai alapján összehívják ezt a mostani genfi ér­tekezletet A Kínai Népköztársaság szóvivő­je újból hangsúlyozta, hogy Kína az ENSz megalapítóinak egyike és ál­landó tagja a Biztonsági Tanácsnak. A szóvivő azt is hangsúlyozta: más kormányok is ellenzik azt a körülményt, hogy az amerik i ák mesterkedése következtében meg­fosztották Kínát az ENSz-ben őt jo­gosan megillető helytől. Ezzel összefüggésben a Kínai Nép- köztársaság^ szóvivője megállapítot­ta: éppen a miatt az igazságtalan és törvénytelen eljárás miatt veszí­tett az ENSz nagymértékben tekin­télyéből, amelyet Kínával szemben alkalmazott. A Kínai Népköztársaság genfi kül­döttségének szóvivője a péntek dél­utáni ülés ismertetése után külön­böző bejelentéseket tett — Néhány nyugati lap, — mon­dotta a szóvivő — francia források­ra hivatkozva azt közölte, hogy a kínai küldöttség részéről! elutasító magatartásra talált az a kérés, ame­lyet a Dien Bien-Phui sebesültek el­szállításának lehetővé tételével kap­csolatban juttattak el hozzá. Ez a híresztelés — hangsúlyozta a szó­vivő — teljesen ellentétes a tények­kel és szándékos ferdítés. Egy ko­rábbi sajtóértekezleten már kijelen­tettük, hogy a kínai küldöttség min­dig rokonszenweil viseltetett a Dien B’en-Phui sebesültek elszállításának kérdésével kapcsolatban. ,A kínai küldöttség jelezte, hogy ebben a kérdésben a két hadviselő félnek kéll kapcsolatba lépnie egymással, a genfi értekezlet során. A koreai fegyverszünet tapasztalatai megmu­tatták, 'hogy ilyen megoldásra meg van a lehetőség. Május 5-én a fran­cia küldöttség egyik képviselője fel­kereste a kínai küldöttség képvise­lőit. Minthogy Franciaország számá­ra nem volt megfelelő az, hogy köz­vetlen kapcsolatba lépjen a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság kül­döttségével, a kínai küldöttséget kér­te fel közvetítésre. Május 6-án a kínai küldöttség a francia fél előtt kifejezésre jutatta, .hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldött­sége már megérkezett Genfbe és így az indokínai kérdéssel kapcso­latos megbeszélések megkezdődhet­nek, a sebesültek elszállításának kér dése pedig eezal kapcsolatban az értekezleten , szóbakerülihet, ezenkí­vül mindkét fél azonnal közvetlen kapcsolatba léphet egymással. A szóvivő hangsúlyozta, hogy előző­leg már megállapodtak abban is, hogy május 7-én, pénteken a genfi értekezlet megkezdi az indokínai kérdés megvitatását. A Dien-Bien- Phui sebesültek kérdésének felveté­sével — hangsúlyozta a kínai szó­vivő — a francia félnek nyilvánva­lóan más irányú céljai voltak, nem az, hogy gyorsan megoldják ezt a kérdést, mert az indokínai kérdés megvitatásának május 7-ére kitűzött megkezdését a francia fél kérésére május 6-án este elhalasztották. A Kínai Népköztársaság genfi kül­döttségének szóvivője ezután beje­lentette, hogy Khmer eflenAllási kormánya, valamim Patet Lao ellen állási kormánya részéről nyilatko­zatot juttattak el a kínai küldött­séghez. Mind a két nyilatkozat hang súlyozza, hogy az Indokínával fog­lalkozó genfi vita sikere érdekében mind a khmeri ellenállási kormány, mind a patetlaai ellenállási kor­mány szükségesnek tartja, hogy kül­döttségével képviseltesse magát a genfi értekezleten. A Kínai Népköztársaság genfi kül­döttségének szóvivője ezután beje­lentette, hogy a genfi értekezlet ha­marosan megkezdi az indokínai kér­dés megtárgyalását Ezzel kapcsolat­ban sok újságíró különböző kérdé­seket intézett a kínai küldöttséghez. A szóvivő az alábbiakban válaszolt a kérdésekre: Az első kérdés az volt, hogy mely nemzetek vesznek részt az indokínai kérdés vitájában. Az előzetes meg­egyezésnek megfelelően — mondot­ta a kínai szóvivő — a tanácskozá­sok kezdetén kilenc kormány kül­döttsége vesz részt a vitában: a Kí­nai Népköztársaság, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok. Franciaország, a három indokínai társállam és a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldött­sége. Ez a helyzet a jelen pillanat­ban, — mondotta a kínai szóvivő. A másik kérdés az volt, hogy Pa­tet Lao és Khmer ellenállási kor­mányai résztvesznek-e a tárgyaláso­kon. Minthogy az indokínai problé­ma megoldását a szembenálló felek közti tárgyalások útján keressük — jelentette ki a kínai szóvivő — vé­leményünk szerint Patet Lao és Khmer ellenállási kormányai jogo­sultak arra, hogy elküldték képvise­lőiket a genfi értekezletre. A harmadik kérdés a genfi érte­kezlet indokínai vitájának elnöksé­gére vonatkozott. Úgy gondoljuk — mondotta a kínai szóvivő — hogy az elnökség kérdését nem nehéz megoldani. A Jelek szerint a koreai vita során követett módszert fogjuk alkalmazni, vagyis az indokínai kér­dés vitájában a Szovjetunió és Ang­lia külügyminiszterei fognak felvált­va elnökölni. Vasárnap délben avatják fel a tiszalöki duzzasztóművet A tiszalöki duzzasztómű és a ke­leti főcsatorna elkészült szakaszá­nak ünnepélyes megnyitása május 9-én, vasárnap 12 órakor lesz. Az ünnepi beszédet Hegedűs András, a miniszteranács első elnökhelyettese mondja. A duzzasztóművet Bebrits Lajos közlekedés és postaügyi mi­niszter adja át. Churchfllnek a konzervatívok sryfílósén elmondott felszólalásáról London (TASZSZ) Az angol sajtó már napok óta közli a visszhangokat Winston Churuhillnek a „Primrose League“ nevű konzervatív szervezet ülésén elmondott felszólalásával kap csolatiban. A legkülönbözőbb irány­zatú lapok figyelmét ebben az ápri­lis 30-i nyilatkozatban főként Chur- chillnek az angol-szovjet kapcsola­tokról szóló következő kijelentése vonta magára. „Olyan kapcsolatokat kellene te­remteni Oroszországgal, amelyek minden izgatottság, aggály és ellen­tét ellenére meggyőzik az orosz né­pet és a szovjet kormányt arról, hogy békét, boldogságot és egyre nö­vekvő virágzást, hatalmas országuk életének gazdagodását kívánjuk ne­kik. hogy büszke és ragyogó szere­pet szánunk nekik az emberiség ve­zetésében." A „Yorkshire Post“ május 1-4 szer kesztőségi cikkében azt írja, hogy Churchill olyan politikát fogalma­zott meg, amelynek végső soron „Oroszországgal szemben az egyet­len lehetséges politikává“ kell vál­nia. A „Daily Express" Churchill nyilatkozatát kommentálva ezt írta: „Ez a nyilatkozat arról tanúskodik, hogy a miniszterelnök kész szívósan folytatni a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok megjavítására irányuló kísérletet. Uj gesztusa Moszkva felé május eiseje előtt következett be. Mégpedig az után, hogy határozót-* tan visszautasította az amerikaiak szempontjait Indokínát illetően." * Moszkva (TASZSZ) A TASZSZ közleményt adott ki Churchill nyilatkozatának szovjet­unióbeli fogadtatásáról, mint a „TASZSZ" előtt ismeretessé vált — hangzik a többi között a közlemény — az angol miniszterelnöknek ez a felszólalása kedvező visszhangot keltett a Szovjetunió vezető körei­ben. Ezzel kapcsolatban felhívják a figyelmet arra, hogy a szovjet kor­mány állandóan a kapcsolatok javí­tására és az együttműködés fejlesz­tésére törekszik minden országgal, amely a maga részéről készséget ta­núsít erre. A különböző társadalmi rendszerű államok közötti együttműködés és a kölcsönösen előnyös gazdasági kap­csolatok kiszélesítésének szükséges­ségét a világ legtöbb országában egyre több államférfi ismeri el és támogatja. Ezt a nemzetközt politikát csak bizonyos országok azon uralkodó- körei nem osztják, hanem ellensé­gesen fogadják, amelyek agresszív célokra törekednek és saját szűk, önző érdekeiket fölébe helyezik a béke érdekeinek és az emberiség fel virágzásának. Ittivid külpolitikai hírek PEKING A „Vietnami Tájékoztató Iroda" a klimeri ellenállási kormány május 6-i hivatalos jelentése alapján köz­li. hogy a khmeri népi erők május elsején a Sztung Treng tartomány­ban lévő IS. számú országúton rajta­ütöttek a francia csapatokon. A né­pi csapatok elpusztítottak öt francia gépjárművet, köztük három páncél­gépkocsit, hetven katonát — köztük egy századost és két hadnagyot — harcképtelenné tettek. PEKING A „Vietnami Tájékoztató Iroda" a patetlaoi ellenállási kormány közle­ménye alapján jelenti, hogy a pa­tetlaoi felszabadító néphadsereg egy­ségei április 30-án és május elsején támadást intéztek a franciák ellen Közép-Patet-Laoban. Az összecsapá­sokra Ban Hoi térségében került sor. összesen 256 francia katona vált harcképtelenné. BEÜLI N Wilhelm Pieck, a Német Demo­kratikus Köztársaság elnöke pénte­ken ünnepélyes keretek között első- izhen nyújtotta át a haza szolgálatá­nak érdemrendjét a köztársaság po­litikai, gazdasági és kulturális élet huszonkét személyiségének. TIRANA Lapjelentések szerint az Albán Népköztársaság Minisztertanácsa el­határozta, hogy anyagi segélyben részesítik az ország északi kerületei­ben lakó lavinakárokat szenvedett lakosságot, BERLIN A bonni parlament Jóváhagyta Nyugat-Németország költségvetésiét az április 1-vel kezdődött 1954— 1955. pénzügyi évekre. A bonni költ­ségvetés egyedül a közvetlen kiadá­sokra több mint 9.5 milliárd márkát fordít az 1954—1955 költségvetési évben, vagyis az összes költségveté­si kiadások több mint harmincnyolc százalékát. 1945. MÁJUS 9 If iienc évvel ezelőtt, 1945 május 8-ról 9-re virradó éjjel hall­gattak el a fegyverek Európában. A második világháború a támadó fel­tétel nélküli megadásával végétért. Ma, amikor — a diplomácia törté­netében példátlanul — közel egy évtizeden át nem jöhetett létre béke szerződés a legyőzött Németország­gal, sőt, amikor az emberiség hosz- szú évek óta egy újabb világégés fenyegető réme ellen harcol, érdemes felidéznünk a nagy háború végkifej­letének néhány részletét. Az évek óta védekezésre szorult német hadsereg 1944 őszén már sa­ját területén volt kénytelen harcolni a szövetséges csapatok ellen. A szov­jet hadsereg a németek megszállta területek felszabadítása után elő­ször 1944 október 3-án nyomult be német terüleire Kelet-Poroszország- ban. A déli frontokon lefolyt győ­zelmes hadműveletek után 1945 ja­nuárjában indult meg az a nagy tá­madás, amely a német militarizmus egyik fellegvárának, Kelet-Porosz- örszágnak elfoglalását, Szilézia fel­szabadítását eredményezte. A szov­jet csapatok átkeltek az Oderán, és Brandenburg, Pomeránia területére hatottak be. A Vörös Hadseregnek ez a táma­dása tette lehetővé, hogy az angol- amerikai haderők nyugaton vissza­szerezzék a kezdeményezést Runds- tedt tábornagy decemberi offenzivá- ja után. A szövetségesek 1944 szep­temberében hiába kísérelték meg a Siegfried-vonal légi úton való meg­kerülését. Az Arnheim-nál leszállt ejtőernyős hadosztályt a németek megsemmisítették és ezzel meghiú­sult az a terv, hogy Hollandia terü­letén döntést erőszakoljanak ki. A „Nyugati-Fal" áttörésére irányuló kísérletekre december 17-én a néme­tek az Ardennekben nagyszabású ellentámadással válaszoltak. Runds- tedt ugyanott, ahol páncélos hadosz­tályait 1940-ben a franciák ellen ve­zette, az Aachen és Eszernach közti frontszakaszon áttörte a szövetsége­sek vonalait, s a támadás első nap­ján több mint 20 kilométert nyomult előre. A hadműveleti cél Brüssel és Antwerpen elfoglalása, a szövetsé­gesek erőinek kettévágása volt. Az angol-amerikai csapatokat — mint ezt az azóta nyugaton megjelent nagyszámú emlékirat, hadtörténeti munka is elismeri, — komoly ve­szély fenyegette, s Rundstedt táma­dásának sikere egy újabb Dünkir­chen lehetőségét idézte fel az expe- diciós csapatok előtt A szovjet csapatok nagyméretű hadműveletei és a januári nagy tá- m8dás időpontjának előrehozása tet­te lehetővé, hogy az így tehermen­tesített nyugati fronton a szövetsé­gesek 1945 január végére visszasze­rezzék elvesztett pozícióikat. A szovjet hadsereg németországi győzelmei vetették fel Németország sorsának kérdését. Februárban a há­rom szövetséges nagyhatalom jaltai konferenciája amellett, hogy meg­állapodott Németország leverésének stratégiai terveiben, megszövegezte a feltétel nélküli megadás után Né­metországgal kapcsolatban követen­dő politika máig is érvényes alapel­veit. A német militarizmus megsem­misítése mellett kijelentették, hogy nem céljuk a német nép megsem­misítése. A német nép a nácizmus és militarizmus kiirtása i után meg fogja találni az utat a népek közötti békés együttéléshez. A jaltai konferencia után indult meg a végső támadás, az utolsó erői nek felhasználásával még mindig vé­dekező hitleri Németország ellen. Ezekben a hónapokban a fasiszta hadvezetőség teljesen értelmetlenül áldozta fel további százezrek életét csak azért, hogy az elkerülhetetlen vereséget elódázza. Az angol-ameri­kai légierők a német városok elleni támadásaikban február és március folyamán millió és millió kilogramm bomba ledobásával állították fel a légiiháboni újabb „rekordjait". Ma Kelet-Németországban mindenütt fel iratok olvashatók: „Emlékezz Drez­dára!“ Az a támadás, amelyet feb­ruár 18-án Drezda ellen hajtottak végre az angol-amerikai bombázók, valóban örökké emlékezetes lesz a német nép számára. A minden stra­tégiai célt nélkülöző támadásnak közel 300.000 polgári lakos esett ál­dozatul. A háború utolsó hónapjaiban a német nép súlyos árat fizetett az­ért, hogy túlnyomó többsége vakon engedelmeskedett Hitler parancsai­nak. A szovjet csapatok április 9-én elfoglalták Königsberget, Keiet- Poroszország fővárosát és felszaba­dították Bécset. A minden oldalról előrenyomuló hadosztályok Berlin körülzárására törekedtek. Április 25- án az 1. ukrán front és 1. bjelorusz- front csapatainak egyesülésével ez be is következett. A szövetségesek, akik a Rajnán való átkelés után a teljes felbomlás állapotában levő nyugati német csapatok helyenkénti ellenállásába ütköztek, kelet felé előnyomulva, az Elbáig hatoltak elő­re, s Berlin körülzárásával egyide­jűleg találkoztak a szovjet csapatok­kal Torgau mellett az Elbánál. — Ezt a napot Hitler, aki nemrég a német néphez intézett kiáltványában jelentette ki, hogy a Szovjet Hadse­reg sohasem fog Berlinbe bevonulni, a körülzárt fővárosban érte meg. A kettévágott Németországban a tel­jes 'zűrzavar lett úrrá. A németek, egymás után harc nélkül adták fel városaikat, és adták meg magukat az arigol-amerikai erőknek, a szov­jet csapatokkal szemben azonban el- kes^redett ellenállást tanúsítottak. ¥.T ivatalos kísérletek is történtek arra, hogy nyugaton fegyver- szünetet hozzanak létre, majd hogy egyedül a nyugati haderők előtt te­gyék le a fegyvert. Márciusban a stockholmi angol követség útján tet­tek ilyen ajánlatot, majd április vé­gén maga Himmler Bernadofte gróf, illetve a svéd kormány útján akarta felajánlani a nyugati csapa­tok megadását. Berlin elfoglalása az ott egyedül harcoló szovjet csa­patok által ekkor már napok kérdé­se volt. Április 20-án ágyúk tízez­reinek tüze vezette be a végső tá­madást a főváros ellen. Az ostrom­ban 5000 repülőgép vett részt, s az utcákon tankok ezrei kúsztak előre a város központja felé. 21-én már át törték a város védelmi vonalát és néhány nap múlva szovjet zászló lengett a Reichstag épületén. Május 2-án Sztálin hadparancsa közölte a szovjet néppel és a világgal, Berlin elfoglalásának a hírét. Hitler, aki a második világháború legfőbb háborús bűnöse volt, nem érte meg Berlin elestét. A nagy.Göti terdammerung utolsó napjait a kan­cellária kertjében lévő bombabiztos „Führer-Bunker"-ben töltötte meg­fogyatkozott híveivel együtt. Április 28-án vette a hírt Mussolini és Cla­ra Petacci dicstelen végéről. 29-én forma szerint is házasságot kötött Éva Braunnal, s 30-án mindketten öngyilkosságot követtek el. Holttes­tüket Hitler parancsához híven, Göb- bels, Bormann és mások felügyelete mellett a kancellária kertjében el­égették. Utolsó rendelkezésében, po­litikai végrendeletében „Hermann Gőring volt birodalmi tábornagyot“, aki az ellenséggel tárgyalásba bo­csátkozott, kizárta a pártból, és meg fosztotta mindazoktól a jogoktól, amelyeket 1939 szeptember 1-i beszé dében ruházott rá. Helyébe a „Bi­rodalom Elnökévé" és a fegyveres erők parancsnokává Dönitz nagyad­mirálist nevezte ki, Himmlert ugyan így kizárta a náci pártból. Gőring, a nürnbergi börtönben a reá kimon­dott halálos Ítélet végrehajtása előtt mérgezte meg magát, Himmler pe­dig. aki a megsemmisítő táborok millió és millió áldozatának életéért volt felelős, még elfogatása előtt. Mindhármuk személyes sorsa is intő figyelmeztetés azoknak, akik nemze­tüket és az egész emberiséget egy újabb háború mélységeibe akarják' taszítani, és akik az emberi jogok semnV be vételével egész népek ki­irtására vállalkoznak. A hamburgi rádió április 30-án közölte, hogy Hitler főhadiszállásán, a birodalmi kancellária épületében „elesett“. A megadás Dönita ten­gernagyra hárult, aki mindössze né­hány napig viselte a führeri címet. Á feltételnélküli megadásról szóló okmányt Berlinben írták alá a sző-* vetséges főhadiszálláson, ahol a szovjet főparancsnokságot Suslapa- rov tábornok képviselte. A szerző­dést német részről Jódl tábornok — aki Guderían után a háború utolsó napjaiban lett a vezérkar főnöke, —• és von Friedeberg tengernagy írta alá. A világtörténelmi okmány sze­rint „a német főparancsnokság ha­ladéktalanul parancsot ad a német szárazföldi, tengeri és légi haderő valamennyi parancsnokának, hogy 1945 május 8-án, középeurópai idő­számítás szerint 23 óra 1 perckor a csapatok maradjanak azon a he­lyen, ahol éppen tartózkodnak, ad­ják át minden fegyverüket, fegyveres felszerelésüket a szövetséges legfőbb hadvezetőség megbizottainak ..." Május 9-én, a győzelem napján Sztálin napiparancsa közölte a szov­jet néppel, hogy áldozatai nem vol­tak hiábavalók, eljött a német impe­rializmus feletti nagy győzelem nap­ja és mától kezdve Európa felett a népek szabadságának zászlaja leng. A második világháború 45 millió _ áldozatot követelt az emberi­ségtől. Tudjuk, hogy a harmadik világháború az atom- és hidrogén­bomba alkalmazásával mérhetetlenül nagyobb veszteséget okozna a világ népeinek. Ez a háború „a békés la­kosság tömeges pusztítását, nagy vá­rosoknak, a modern ipar, kultúra és tudomány olyan központjainak — köztük a civilizáció legrégibb köz­pontjainak — szétrombolását jelen­tené, amilyenek a világ államainak nagy fővárosai". (1954. III. 31-i szov- let jegyzék.) Ma az egész emberiség figyelme 'Genf felé fordul, ahol a béke fenntartásának súlyos kérdé­seit vitatják meg. Sokan megírták, hogy a konferencia résztvevőit a volt népszövetségi palota szimboli­kus festményei emlékeztetik a há­ború borzalmaira, amelyeket el kell hárítaniok. Jó ha ma, a fegyverszü­net kilencedik évfordulóján a nagy háború mindannyiunk emlékeiben elevenen élő valóságára gondolunk, amely már ma vádolja azokat, akik holnap újabb világháborút akarnak indítani. Dr. Gál Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom