Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
4 NAPLÓ 1954 MÁJUS 1 Béke, biztonság, boldog élet! A Nemzetközi Munkásszövetség határozata értelmében a nemzetközi munkásosztály 1890-ben ünnepelte elsőízben május elsejét. „Világ proletárjai egyesüljetek!” — ez volt akkor is május 1. jelszava. Engels már erről 1890 május 1 előtt a cseh munkásoknak a következő szavakkal'fejezi be üdvözletét: „...a munkásosztály már természeténél fogva internacionalista és erről tanúságot fog tenni a küszöbön álló május elsején.” Május elsejéről a Kommunista Párt kiáltványa 4. német kiadásához írt előszavában a következőket mondja: „ ... a mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek.” Azóta a nemzetközi összefogás még jobban megerősödött. Minden országban erősödött a munkásmozgalom, erősödött a függetlenségért, a szocialista forradalom győzelméért folyó harc. A magyar munkásosztály is minden évben megünnepelte május elsejét. 1890-ben a Népszava közölte a nagy munkásünnep programját. A következőket írja: „Május 1. munkásünnep lesz, a munka e napon szünetelni fog.” Majd a következő szavakkal fejezi be a közleményt: „Magyar- ország munkásosztálya élénken fog résztvenni a tüntetésben és méltónak fogja magát mutatni arra, hogy a nemzetközi munkásszolidaritásban ő is helyet foglalhasson." Ibf ájus 4-én a Népszava hosszú tudósításban számol be a május 1-i ^ *- nagygyűlésről. A következő szavakkal kezdi a tudósítást: „A május elsején előkészített munkásünnep méltóságteljesen megtartatott; a munkásgyülés nagyszerűen végbement és most a meglepetés és bámulás benyomása alatt áll mindenki, ki a megtörtént dolgoknak tanúja volt. Nagyszerű volt a részvétel, nagyszerű a mukások higgadt, komoly és önérzetes magatartása és minden még a legmerészebb várakozást is felülmúlta. örömmel konstatáljuk, hogy a munkásosztály érettségének oly bizonyítékát szolgáltatta, hogy ellenfelei tájékozatlanul és bámulva állnak a végbement tények előtt.” Ezután részletesen beszámol a nagygyűlés lefolyásáról, s közben kiemeli, hogy mintegy 60.000 munkás és munkásnő vett részt a nagygyűlésen. A kormányhoz közelálló Pesti Hírlap is foglalkozott május' 1-i nagygyűléssel. Tudósítását a következő szavakkal fejezi be: „Egyelőre a munkáskérdés, a szocializmus megyen a maga fejlődési útján. Hogy halad, azt ki ne látná. S hogy e mai nap nagy lökést adott neki, azt ki ne hinné ... A magyar munkásmozgalom dicsőséges időszakában, a Tanácsköztársaság idején Budapesten és az egész országban gyönyörű külsőségek között, nagy lelkesedéssel ünnepelte meg május elsejét a magyar nép. ^ az ellenforradalom sötét korszakában, a Horthy-rémuralom alatt ° is megünnepelte a magyar munkásosztály május elsejét. A fegyveres rendőrök és később a nyilas pribékek provokációi ellenére is mindig összejöttek a munkások és a nemzetközi munkásmozgalom jelszavai alatt tüntettek az átkos népelnyomó rendszer ellen. A magyar munkásosztály és ma már vele együtt a dolgozó parasztság is ebben az évben tizedszer ünnepli szabadon május elsejét. A megváltozott körülményeknek megfelelően megváltozott május 1 politikai célja is. Ma már nem a 8 órás munkaidő és a demokratikus szabadságjogok . kivívása a feladat. Mai feladatainkat, május 1 politikai célját a „Béke, biztonság, boldog élet!” jelszó fejezi ki leghatározottabban. A békeharc nemzetközi méretekben lezajlott eseményei — a jelenlegi genfi tanácskozás — bizonyítják, hogy az emberiség nagyobbik és jobbik fele békét akar, biztonságban akarja építeni boldog életét. .4 munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe buzdítsa, lelkesítse Tolna megye dolgozó népét még jobb munkára, a feladatok még jobb végrehajtására! SOMOGYI LÁSZLÓ Több, mint kétmillió dolgozó sztrájkolt Franciaországban Páris (MTI). Április 28-án, szerdán több mint kétmillió francia dolgozó sztrájkolt követeléseiért. Különösen nagy számban vettek részt a sztrájkban a kohászati és a gépipari munkások. Az építőiparban a sztrájk nyolcvan-száz százalékos volt. A vasutasok hetvenöt százaléka sztrájkolt. A bányászatban Loire-megyé- ben és a keleti megyékben százszázalékos volt a sztrájk s a többi bányavidéken is nagy számban vettek részt a bányászok a sztrájkmozgalomban. A posta munkájában is zavarok álltak be a sztrájk következtében. A kikötők nagy részében teljesen szünetelt a munka a rakodó- munkások sztrájkja következtében. Több párisi színházban szerdán nem volt előadás a sztrájk miatt. A rendőrség Párisban a sztrájk- őrségek' tagjai közül mintegy ötszáz munkást letartóztatott. NEW YORK Lalinamerikái lapok közlései szerint a haladó szervezetek május 1. megünneplésére készülve figyelmüket mindenekelőtt a békéért és a nemzeti felszabadulásért vívott harcra fordítják. • * BUKAREST A „Szabad Görög Rádió” jelentette, hogy a görögországi Evvia (Euboia) sziget sóbányászai magasabb béreket követelve, sztrájkba léptek. A sztrájk egyúttal tiltakozás a bányatulajdonosoknak azon' elhatározása ellen, hogy munkásokat bocsátanak el és csökkentik a munkabéreket. * LONDON Angliában terjed a Nyugat-Német- or szag'új raf el fegyverzése és az indokinai háborúba való amerikai oe- avatkozás elleni mozgalom. A „Daily . Worker” politikai szemleírója azt írja. hogy a Munkáspárt, kér helyi szervezetének nemrégiben megtartott értekezletén elfogadott határozat élesen tiltakozik a német militarizmus feltámasztása ellen. Algírban több mint százezer dolgozó sztrájkolt, s a nagy városokban hatalmas tömeggyűlések voltak. A „l’Humanité” rámutat arra, hogy a szerdai sztrájk sikere újabb lépést jelent előre a munkásegység útján, bár a munkásosztály ellenségeinek nyomása és a szakadár vezetők aknamunkája következtében több fontos vállalatnál, mint például a Renault- és a Citroen-művekben, valamint a Metrónál a sztrájk méretei nem feleltek meg teljesen a várakozásoknak. Ebből az a tanulság, hogy még fokozottabb erővel kell folytatni a felvilágosító munkát a dolgozók között, még nagyobb erővel kell harcolni a munkásegységért. Mindazonáltal a szerdai sztrájk jelentős állomása volt a munkásosztály harcának és ez a harc most valamennyi üzemben tovább foljüatódik. PRÁGA Prágában április 27-én végétért az amerikai kémek egy csoportjának bírósági tárgyalása. A Legfelső Bíróság A. Kandrác-ot és K. Grubert halálbüntetésre, K. Podnárt életfogytiglani börtönbüntetésre, G. Polák-ot 25 évi, B. Jóskát és A. Liskat pedig 22 évi börtönbüntetésre, valamint polgári jogaiktól ló évre való megfosztásra ítélte. A halálos ítéleteket végrehajtották. * BERLIN Dr. Johannes Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának elnöke kedden Saydá- bán egy népgyűlésen felszólalva hangoztatta, hogy a genfi értekezletnek rendkívüli jelentősége van Németország számára. A német nép a nemzetközi helyzetben fennálló feszültség további enyhülését várhatja a genfi szovjet és kínai békekezdeményezéstől, — mondotta, Az ázsiai konfliktusok megszüntetése lényegesen hozzájárulna Németország újraegyesítésének megkönnyítéséhez és I az európai béke biztosításához. Ez a történet, melyet talán olvasni fognak, nem regény és kitalálás: a közelmúltban játszódott le Tengelicen. A szerzőnek így alig maradt egyéb dolga, mint lehetőleg hűségesen lejegyezni az eseményeket, anélkül, hogy bármit el kellett volna hall gatnia, vagy hozzá kellett volna tennie. Mindez már eleve megszabta írói feladatát, s egyben indokolja azt is, hogy a történet szereplőinek valóságos nevét csak egyes esetekben változtatta meg. 1. Délután, a Déli pályaudvar zsúfoltságában kapaszkodott fel a szekszárdi személyvonatra, kezében köny nyű hátizsákkal, s. (szívében sötét aggodalmakkal. A kocsiban két fiatal munkás mellett kapott helyet, akik egész úton durákoztak. Az egyik mucibajuszt viselt, időnként felemelte kezét, mintha meg akarna kapaszkodni kártyáiban, s azt mond ta: „Na, most...“ S a térdük között tartott böröndre levágott egy kártyalapot. Az utazás egyébként unalmas volt. Nagylók és Sárosd kö zott előkotort hátizsákjából egy öreg zsenidét, s lassan enni kezdte. Kezét a száraz zsemlye alá tartotta, időnként, kitátotta a száját s belerázta a morzsákat. Később zsebébe nyúlt, megtapogatta nyűtt pénztárcáját, kivette vasúti jegyét s aprólékosan megvizsgálta. Budapest Déli p. u.—Tengelic Sze mély vonat, fapados Ára 35 Ft 40 fill. Négy éve nem járt erre s igazán nem gondolta, hogy így kell visszatérnie, gyűrötten és aggódva, az éjszakai vonattal. De mindegy, még ezt is kibírja, a fene egye meg, de aztán majd meglátják, hogy ő kicsoda! Hirtelen Pomáz jutott eszébe, ahol lakott, a szűk lakás, melyben egymás hegyén, hátán álltak a bútorok, képek és könyvek, mint költözködéskor. Mint éles fényképen, szinte kitapintható volt most a felidézett pomázi otthon, zsúfoltságával s ideges légkörével, melyben csak várni lehetett, reménykedve és csüggedve, ahogy tetszett. Néha apja felállt az ablak melletti karszékből, a kályháig botorkált s felnézett a faliórára. „Öt óra múlt tíz perccel“ — mondta s visszaült a helyére. Megkönnyebbülten néztek rá. öt pra múlt tíz perccel, most már talán nincs sok idő hátra. Éjfél felé érkezett Tengelicre, s egyedül baktatott végig a tömzsi fákkal szegett úton. Az éjszaka párás volt és csillagtalan, sehol nem járt egy teremtett lélek. A férfi lassan ment, botorkálva kövek és göröngyök között, időnként hátrakém- ■ lelve, mintha attól kellett volna tartania, hogy követik. Mikor a falu első házait elérte, rekedt kutyaugatás harsant fel az udvarokból. Óvatosan a kocsiútra tért, s ment egyenesen a kihalt utcán, a templom mögött egyszerre felismerte Illés Zsigmondék házát. A fehér ■ csempékkel kirakott falnál megállt, visszafojtott lélekzettel figyelte a néptelen utcát, mintha vár na valakit, s óvatosan megzörgette a középső ablakot. A hang idegenül hatott az éjszakában s maga is megrettent. tőle. Gépiesen a falhoz lapult s így várt. De a zörgetésre nem kapott választ. • Néhány perc telt el, újra megkopogtatta az ablakot, most már valamivel erősebben.. S mintha megjött volna a bátorsága, nem lapult a fal mellé, hanem megállt közvetlenül az'ablak-alatt. — Vén álomszuszékok, — morogta a foga között s már újra kopogni készült, amikor belülről halk motozást hallott, majd felgyulladt a villany. „Ki az'?“ — szólt az üvegen át egy férfihang s mikor nem kapott rá vá laszt, megismételte: „Ki az?“ A férfi ismét a fal mellé húzódott s így szólt fel: „Nyissa ki az ajtót!“ Erre kissé ingerültebben szólalt meg az előbbi hang: „Ki zörgetett, ki az?“ „Nem ismertek, meg“ •— gondolta a férfi s aggodalmasan nézett körül az utcán. Letette hátizsákját, kezéből tölcsért formált s így szólt fel: — Én vagyok, Csapó György. Nyis sa ki! Irta: Apor Sándor A következő pillanatban elaludt a szobában a villany, s nem sokkal később megnyílt a kapu. A vendég mégegyszer. körülnézett az utcán, aztán sietve beosont a félig nyitott kapun, Az asszony gyorsan magára kapott valamit, s mire a véndég a konyhába ért, már ott várta, borzasán, s kicsit reszketve a hidegtől és az izgalomtól. „Az uraság“, — mondta maga elé s összetette kezét, mintha imádkoznék. Homályos gondolatok kóvályogtak fejében, büszkeség töltötte el, hogy a visszatért földesúr az ő házukba kopogtatott be először, de aggodalom is, mert ki tudja, mi lehet még ebből? Csapó belépett, egy pillanatra meg állt a konyhaajtó négyszögében, hunyorítva a hirtelen fénytől. Szemben vele az asszony, kövéren és borzasán, amint rekedten, inkább magának mondta: — Megjött a nagyságos úr! — Jó estét, — mondta a nagyságos úr, s kezet nyújtott az asszonynak. Aztán a gazdához fordult, aki kicsit kedvetlenül, lógó bajusszal állt mögötte. — Magának is jó estét Zsigmond barátom, —- mondta a férfi s igyekezett minél nyájasabb lenni. A gazda komoran nyújtotta a kezét s inkább zavartnak látszott. — Üljön le a nagyságos úr, — mondta az asszony s egy köténnyel letörölte a konyhaszéket. A férfi letette a hátizsákot, amit eddig makacsul lóbált a kezében s leült. látszott, hogy fáradt s egy pohár vizet kért. — Talán éhes is, — mondta Illés Zsigmond. Nem kérdezte, inkább kijelentette, s hangjában volt valami rosszalás. Igen, Csapó éhes volt, fanyar mosollyal vallotta be s hozzátette, „voltaképp reggel óta nem ettem.“ — Leütök néhány tojást, — mondta Illésné s mintegy magyarázólag: — Másunk nincs. Nincs bizony, mink is szegények vagyunk. — Ezt már siránkozva mondta, elnyújtott hangon, mint a búcsúsok. Illés Zsigmond közben összeszedte gondolatait, kicsit előrelépett, hogy közelebb legyen az úrhoz s így kérdezte: — De hát mi szél hozta ide, nagyságos úr? Csapó mosolygott, most már biztonságban érezte magát, hisz az első akadályon túl volt. „S még attól féltem, hogy be sem engednek“ — gon dolta s cigarettát vett elő. — Csodálkozik, mi, hogy itt vagyok? — nézett fel a gazdára, s mikor az felhúzta a szemöldökét, fontoskodva mondta: — Visszajöttem s most már itt is maradok! Illés Zsigmond ellazította* fáradt bajuszát, szuszogva kifújta a, cigarettafüstöt, mintha -nondani készülne valamit, de ne« tudott nhegszó- lalni. — A legfontosabb azonban !az, — Tolytatta Csapó, — hogy egyelőre senki ne tudja meg érkezésen let. A gazda kissé elszontyolodott. Amikor meglátta as egykori f öldes- urat, maga sem tudta miért, egyszerre úgy képzelte, minden megváltozott. Folyik az élet tovább, ott, ahol a háború előtt abbamaradt. Legfeljebb „egy kis rendet csinilnak“. Aztári bí*- rót választanak, visszaveszi 120 (hold földjét, s pipázik, meg ordít a (cselédekkel. Mindez egy pillanat salatt futott végig agyán, kétséggel és öröm mel vegyest. De az uraság titkolózik, még sincs rendben minden. — No idefigyeljen, barátomj —: mondta Csapó jóindulatúan. — Maga értelmes ember, vegyünk sarjában mindent. Elörehajolt s hangját halkabbra fogta. — Emlékszik, 1948-ban volt, amikor betörtek hozzárn, a vén Rieznér, Nyúl József, meg a többiek. A saját házamból dobtak ki, azzal, hogy most már ők az urak. Elmentünk, az egész Csapó-család. S magával mi történt? — kérdezte, de nem várta meg a választ, rögtön felelt is rá: — Kuláklistára tették, elszedték mindenét, amit épp .úgy becsületes úton szerzett,. mint én. Illés Zsigmond kezdett felmelegedni, jól beszélt a földesúr. A hasonlat, amit kettejük között vont, nemcsak becsületességükre, munkájukra vonatkozott, hanem szinte egymás mellé állította őket. .„Mi ketten, egyformák vagyunk“ — gondolta Illés Zsigmond elégedetten, de a földesúr már folytatta is, csak éppen elmélázott egy kicsit. — Én azóta Pomázon élek, — mondta s arca elkomorult. — Persze figyeltem, hogy mi történik Tengelicen, meg azt is, mi történik a világban. No, a pünkösdi királyságnak vége! — jelentette ki határozottan. — Tudtam én előre, — és nevetett, — mit tudnának ezek csinálni? He? most aztán vége, — s kezével bizonytalan mozdulatot tett. — Ezt már a kormány is beismeri. Közben az asszony odakészítette a rántottét s a tűzhely mellől figyelte az uraságot. — Minek van vége? — kérdezte s megfordult a tűzhelytől. — Mindennek, Illésné asszony s jövünk mi. Maguk, meg én, meg a többiek! Az asszony széles arcát elfutotta a tűz. Nézte az uraságot, aki nevetve, testét himbálva ült a konyhaszéken, elégedetten. Az asszony megkönnyeb bűit, „de hisz akkor minijén jól van“ — gondolta s befordult a kamrába, hogy még néhány tojást hozzon. „Szegény, milyen éhes lehet“ — gondolta s mosolyogva vett ki a szakajtóból még három tojást. Csapó, amikor a tojás sistergett a zsírban, odafordult a gazdához: — Hallotta a Nagy Imre parlamenti beszédét? Hogyne hallotta volna. • Meghallgatta a rádióban is, elolvasta az újságban is. — Nahát, — csattant fel Csapó György hangja, — akkor mit magyarázzak magának? Illés Zsigmondnak azonban kellett még magyarázni. Bár a beszédben sok minden volt, ami tetszett neki, azt azonban nem olvasta ki belőle, hogy ezek után visszajöhet az uraság. Csapó György nézte a gazdát, aki nem volt olyan, jnint a viccujságok kulákot ábrázoló rajzai: Illés Zsigmond szikár, tsontos ember volt, hosszú lófejjel. Ez a hosszú fej Csapó kijelentésére megbillent, oldalra dőlt, mintha valami súly húzná. — Biztos értesüléseim vannak, — mondta a földesúr s szájába tömött egy adag rántottát, — biztos értesüléseim vannak. Három nap, legfeljebb négy. Illés Zsigmond kimeresztette a szemét. — Három nap, — ismételte Csapó s a zsír végigfolyt az állán. — A kormány lemond s átadja helyét annak, aki jön utána. Illés Zsigmond kemény lófejének ez már sok volt. Most már végképp nem értett semmit; ki jön utána? — Mi jövünk! — kiabált Csapó s felemelt kezében villogott a zsírtól fényes villa. — Három nap? — hörögte Illés Zsigmond s felállt. — No, legfeljebb egy hét, — mond ta Csapó könnyedén s eltolta a tányért, melyről percek alatt eltűnt a nyolctoiásös rántotta. Az asszony bort tett eléje s a földesúr gurgu- lázva ivott. (Folytatjuk) P á r t h í r e h Értesítjük a Párttörténet II. év* folyam propagandistáit, hogy részükre az évvégi összefoglaló május 7-én d. e. 9 órakor a megyei Párt- oktatás Házában lesz megtartva. MB. AGIT. PROP. OSZTÁLYA. A Értesitjük az SzKP történet I. évfolyam prop. konferencia vezetőit, hogy május 7-én a Pártoktalás Házában d. e. 9 órakor összefoglalót tartunk. Kérjük az elvtársak pontos megjelenését. MB. AGIT. PROP. OSZTÁLY. $ Értesítjük Szekszárd város cs járás területén lévő III. éves, Párt- történet hallgatóit, hogy részükre a XIV. fejezetből május 3-án reggel 9 órakor a Pártoktatás Házában konferenciát tartunk. Kérjük az elvtársak pontos megjelenését. MB. AGIT. PROP. OSZTÁLYA. MiiIfői!ill hírek si A TÚLSÓ PART
