Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-09 / 109. szám
2 N Ä P E ö 1954 MÁJUS 9 PÁR T ÉS PÁRTÉP1TÉS Felvilágosító szóval, a törvényesség betartásával szerezheti vissza becsületét Értény község VASÁRNAPI JEGYZETEK A részeg A részeg, amikor este 8 óra táj ban belépett a „Kis pipa“ vendéglőbe, egyáltalán nem volt részeg, sőt az i ajkohol részegítő hatása smiis jutott eszébe. Nem szomjúságát akarta csillapítani, a 'szomjas ember egyébként is ritkán iszik bort. Egyszerűen inni akart, két deci bort, a heti munka után, a fizetés örömére. A sűrítéshez állt s szerényen ezt mondta: „Kérek két deci tisztát." De a kiszolgálónő, véletlenül, egy 3 decis poharat emelt fel, s így kérdezte, kezében a pohárral: „Két decit?“ A lelkiismerete tiszta volt és nyugodt, ő igazán két decit akart inni, de a véletlen, talán maga a Végzet, mást akart. „Legyen három deci" — mondta engedelmesen, mint aki beletörődik sorsába. Pohárral a kezében az egyik asztalhoz telepedett, egy ideig nézte a bort, gondosan, szinte szakérteíemm el, erctáni nagyot húzott belőle és csettintett. „Jó kis boT“ — gondolta átszellemültem s cigarettára gyújtott. A három deci tiszta után gyötrelmes lelki kínokat élt át, hirtelen eszébe jutott a család, az asszony és a három gyerek, akik otthon aggódva várják, s ki tudja, talán azt gondolják, hogy a kocsmában ül? éAz is eszébe jutott, hogy a felesége nyári ruhát szeretne venni s Bercikének egy ördögbőr nadrág kellene. Viaskodott lelkiismeretével, majd a söütéshez ment s a feketehaj ú kiszolgálónőtől, aki megtetszett neki, kért két deci bort. A pohárral visszmeammogotí előbbi helyére s bűntudattal leült. Most már nem volt megállás. Később egy ismerősével találkozott, aki egy fröccsel telepedett melléje. „No még három decit“ — mondta s énekelni kezdett, minden átmenet nélkül. Tizenegy óra tájban átmentek a Szabadságba, mert itt már nem akartak italt adni. „Egyszer élünk“ — sóhajtotta a részeg s ezt az igazságot fél deci rummal öblítette le. Az asszony pedig otthon álmát lanul feküdt az ágyban, időnként felült, s így figyelt. Mindent tudott; az asszonyoknak van egy külön érzékük is. Azt is tudta, hogy nem veheti meg a sárga nyári ruhát, s Bercikének sem lesz ördögbőr nadrágja. Az ember éjfél után vergődött haza részegen, mint a disznó. Es aztán? Most hortyogva alszik, s nem gondol semmire. De reggel majd fejfájásra ébred, átkutatja zsebeit, mert úgy emlékszik, hogy még egy tízforintosa maradt. Aztán ordít az <yss zonnyal, szidja a főnökét és a „Kis pipa“ fízetőpincérjét s üvöltve veri az asztalt, hogy nem lehet megélni. APOR SÁNDOR Értény község a tamási járás községei között majdnem a legutolsó, a 13. helyet foglalja el a begyűjtési versenyben. Ez eredmény nyomán szinte. valószínűtlenül hat Bebesi György elvtárs tanácselnök mondása, hogy eddig még ötödikek sem voltak a begyűjtés terén, mert mindig az elsők között szerepeltek. Mégis mivel magyarázható e súlyos lemaradás? Bebesi elvtárs arról beszél, hogy a kormányprogramul megjelenése után a dolgozó parasztok beadási kedve csökkent. Az igazság azonban az, hogy az értónyi tanácsnak, a népnevelőknek nem volt meggyőző mondanivalójuk a község dolgozó parasztjai számára. A hilba az, hogy a vezetők körében is olyan csodaváró hangulat alakult ki, úgy gondolták, hogy a kormány Programm nyomán megjelenő kedvezményt, a mezőgazdaság fejlesztéséről ^óló párt- és kormányhatározat, az már magáért is agitál, különösebb felvilágosító népnevelő munka talán nem is szükséges*. így természetesen a község dolgozó parasztjai magukra maradtak. Különösen az ellenség hangjaira voltak olyanok is, akik kürtölgették, hogy az állam talán majd újabb kedvezményeket is ad. Amint Bebesi elvtárs elmondotta, az előző években a begyűjtési tervek teljesítése terén aránylag elég jól állt a község. Nem kapták volna meg ennek a bőséges ellenértékét a falu dolgozó parasztjai? Megkapták! Amit a következők bizonyítanak. 1949-ben bevezették a községbe a villanyt, kultúrháaat kapott a község 1953-ban. De nézzünk egy kissé a felszabadulás előtti időkre is. Akkor mindössze 3—4 rádió szólt a községben. A felszabadulás után közel 40, a villany bevezetése után már több mint 100 rádió működik a községben, segít a dolgozó parasztok nak. szórakoztatja, neveli őket. Ezzel szemben nézzük meg, hogy nyomán az állandó bizottság, a népnevelők valóban harcba indultak az. elmaradás behozása érdekében és nem is eredménytelenül. Május 2-ig már majdnem annyi tojást adtak be Értény^ község dolgozó parasztjai, mint április 17-ig az egész évben. Simon Péternének például 5 kiló hátraléka volt, amikor kimentek hozzá, beszélgettek vele, ott helyben mindjárt összeszedte az 5 kiló tojást és első negyedévi tervét teljesítette. Ez ösztönzően -hatott a szomszédokra is, s azok. is igyekeztek teljesíteni kötelezettségüket. A jó példa sem hiányzott a községben, itt elől járt a „Dózsa“ termelőszövetkezet. Pártunk III. Kongresszusának tiszteletére vállalták, hogy sertés- és marhabeadási tervüket teljesítik. Sertésből ennek február 23-ra, marhából pedig március 2-re eleget tettek. Sőt tojásból május 1-re az egész évit leadták. De sorolhatjuk az egyéni dolgozó parasztokat is, mint Molnár Gyula, a termelési bizottság elnöke, félév] sertés- és tojásbegyűjtési kötelezettségét teljesítette, Szántó István adófizetésével is rendben van. Ezek a becsületes dolgozó parasztok joggal vethetnék fel a tanács eddigi tehetetlenségét az olyanokkal szemben, akik nem igyekeztek tartozásukat leróni. Akik úgy gondolkoztak, hogy majd csak teljesítik az év végére. Nem «volt megfelelően meggyőző az a felvilágosító ' szó, amely megmagyarázta volna nekik, hogy vájjon mit szólnának, ha az állam is ilyen formán mérné a község számára a kedvezményeket, vagy az egyes létesítmények megvalósítását. De van egyéb kívánsága is az ér- tén'yi dolgozó parasztságnak. A kút, amely létesült a községben, csak norton-kút. Szeretnének még egyet, amely artézi kút lenne, s azt három-négy utcába is elvezetnék. Vannak olyan utcák, amelyek esős időben olyan sárosak, hogy alig lehet belőlük kimenni. Jo^os igények ezek, de csak akkor, ha a parasztság kötelezettségeinek teljesítésével hozzájárul a beruházások megvalósításához. A népnevelőknek tehát a pártszervezet vezetésével azt kell megmu- tatniok, hogy a jólét megteremtése közös ügy. Csak úgy valósítható meg, ha terhei egyformán oszlanak meg a munkásosztály és a dolgozó parasztság között. Azt is meg kell mutatniok, hogy bizonyos értelemben a falu már előleget is kapott erre. A fióküzlet megnyitásán kívül az idén nyílt meg a mozi is a községben. A termelési bizottság az állattenyésztés fejlesztése érdekében megvizsgálta a községi apaállatok helyzetét s kérelmükre a ménállomás (mert ez is a felszabadulás után létesült) felfrissítésére kaptak tamási- és nehézfajta mént. A sok-sok becsületes, jól teljesítő gazda nyilván nem jó szemmel nézi azt sem, hogy a nemteljesítők élén a nép ellenségei a hu Iákok állanak mint Máj József, György és Gáspár, id. Szita János, Balogh Péter stb. Hathatós intézkedést ellenük még csak most igyekszik a tanács tenni. A tojásbeadás területén elért jó eredmények azt mutatják, hogy ha a község vezetői, a népnevelők okos szóval, meggyőző érvekkel beszélik meg a falu dolgozó parasztjaival a termivalókat, a jó eredmény nem marad el. A falu dolgozó parasztjai, mint az elmúlt években, úgy az idén is, ^becsülettel tudják és teljesítik is kötelezettségeiket. Maguk állnak oda, hogy az elmaradók meggyőzésével segítsék népünk jólétének, tehát a falu dolgozói jólétének emelését is. Ezt az aranyigazságot tévesztették szem elől Értény község dolgozó parasztjai, mivel nem volt aki közvetlenül, egész mélységében feltárta volna e probléma rendkívüli fontosságát előttük. A falu jólétének emelkedése azt követeli, hogy ne csak munkásosztályunk teljesítse kötelességét a falu felé, hanem a parasztság is teljesítse kötelezettségét a város felé. Az üzemek dolgozói tartják a szövetséget. Ennek legkiemelkedőbb bizonyítéka az, hogy az elmúlt évek egy üzletével szemben ma a megnövekedett vásárlóképességhez mérten április 1-vel egy fióküzlet is nyílt a községben. a község dolgozó parasztsága most hogyan teljesítette kötelezettségét A tojásbeadási tervet még csak 43.7 százalékra, a;‘ sertésbeadási tervet 31.5 százalékra, marhabeadási tervet 24 százalékra teljesítették. Tehát sok-sok mázsa tojással, baromfival, s egyéb termékekkel adósaik államunknak. Talán nincs tojás, baromfi a községben? De van, s erre éppen a legjobb példa a következő: A tojásbeadás állása április 17-én 639 ki’ó volt.- Ekkor a járás látva az értény; súlyos helyzetet, Orbán Vince begyűjtési megbízott személyében segítséget adott a községnek. Ennek Nem emelkedhet a dolgozó parasztság jóléte, a beadás és az adófizetés teljesítése nélkül Népi demokráciánk osztály viszonyainak helyes értékelése és tisztázása propagandamunkánkban. nagy jelentőségű pártunk politikájának megértése és megvalósítása szempontjából. Hogy megértsük a párt és a kormány intézkedéseit, a munkásparaszt szövetség megszilárdításának feladatait, tennivalóinkat az ellenség elleni harc terén, a szocialista építőmunka legfontosabb kérdéseit, társadalmunk osztályviszonyainak mar-xista-leninista elemzésére van szükség. Pártunk politikájának ereje éppen abban van, hogy tudományos alapokon nyugszik, az osztály- visizonyok tudományos elemzéséből indul ki. L \ Népi demokratikus társadalmunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakának társadalma. Az osztályviszónyok szempontjából ez azt jelenti, hogy társadalmunk átmenet az osztályok megszün tetőséhez, átmenet az osztálynélküli társadalomhoz. Az osztályok megszüntetése természetesen nem egy nap feladata, hanem ehhez egy egész történelmi korszakra van szükség. Ezalatt az osztályok még fennmaradnak, az osztályharc nem szűnik meg, csak formáit változtatja. Az átmeneti korszak politikai formája a proletariátus diktatúrája. Osztályviszonyaink alapját az átmeneti korszak gazdasági viszonyai képezik. Valamennyi többé-kevésbbé fejlett kapitalista termeléssel rendelkező országban a kapitalizmusból a szocializmusba-való átmenet időszakában feltétlenül három alapvető gazdasági szektor van: a szocialista, a kisárutermelő és a kapitalista szektor. A három közül a kapitalista szektor — mivel a városi és falusi burzsoázia gazdasági pozíciójának jelentős részét elvesztette — egyre kisehb jelentőségű. Ennek megfelelően ’ a tőkésosztály megszűnt alapvető osztály lenni és másodrangú helyre, szorult. Más azonban a helyzet a kisáru- termeléssel. Az egyre növekvő és Az elmélet napi kérdései Az osztályviszonyok és az osztályharc * néhány kérdése népi demokráciánkban erősödő szocialista szektor mellett, az átmeneti korszakban,^elsősorban a mezőgazdaságban hosszú ideig fennmarad és fontos szerepet tölt be a kisárutermelés. A kisárutermelők tulajdonával szemben a szocialista ailam politikája nem lehet ugyanaz, mint a kapitalista tulajdonnal szemben — nem sajátítják ki. A kisáru- termelő gazdaságok szocialista átalakításának egyetlen helyes és járható útja a kisárutermelők, az egyénileg dolgozó parasztok önkéntes szövetkezése. Ez azonban hosszabb időt vesz igényibe, lényegében az egész átmeneti korszakot. Az átmeneti korszakban tehát, amíg’ a szocialista szektor mellett fennáll és fontos szerepet tölt be a kisárutermelő szektor, e kettő, gazdasági ösz- szefogása, valamint e szektorokat képviselő osztályok: a munkásosztály és a kisárutermelők zömét kitévő dolgozó parasztság társadalmi és politikai összefogása képezi az átmeneti korszak gazdasági-társadalmi rendjének alapját.- Társadalmunk két alapvető osztálya tehát a munkásosztály és a dolgozó parasztság. Ezek helyzetét kell elsősorban figyelembe venni pártunk politikájának kialakításánál és a kettőjük egymáshoz való viszonya határozza meg a kapitalizmusból a szocializmusba való áímenet jellegét és sajátosságait. Egyes helyeken elterjedtek olyan olyan nézetek, amelyek tagadják, hogy társadalmunk alapvető osztályai a munkásosztály és a dolgozó parasztság. Alapvető osztályként csak a munkásosztályt vagy a munkásosztályt és a burzsoáziát tekintik. Az ilyen nézetekben a munkás-paraszt szövetség lebecsülése, jelentő- ' ségének tagadása, és annak a meg nem értése jelentkezik, hogy a kisáru termelő szektor, az egyéni paraszt- gázdaságak népgazdaságunk egyik legfontosabb ágában, a mezőgazdaságban döntő szerepet játszanak és jelentősen hozzájárulnák társadalmi termelésünk fejlődéséihez. II. Társadalmunknak tehát két alapvető osztálya van, a munkásosztály és a dolgozó parasztság. E kettő mellett van egy harmadik, nem alapvető osztály is: a tőkésosztály maradványai, elsősorban a falusi burzsoázia, a kulákság. Ennek megfelelően munkásosztályunknak a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével két irányban kell harcolnia: Egyrészt a volt uralkodóosztályolk fokozódó ellenállásának leküzdéséért, a kizsákmányoló osztályok teljes felszámolásáért, másrészt a dolgozó parasztság szocialista átalakításáért, azért hogy a parasztságot a szocializmus ma még határozatlan ingadozó követőjéből a szocializmus meggyőző- déses, megingathatatlan és szilárd hívévé változtassuk, hogy az egyéni parasztságot átvezessük a nagyüzemi, kollektív gazdálkodás útjára. Nyilvánvaló, hogy e kétféle harcot, ezek módszereit és eszközeit összekeverni, vagy azonosítani nem lehet. Ez súlyos politikai hibákhoz vezetne és végső fokon népi demokráciánk társadalmi gazdasági rendjének alapjait rendítené meg. A munkásosztály a proletárdiktatúra kivívásával nem szünteti be a harcot a volt uralkodóosztályok, a kizsákmányoló osztályok ellen. E meg döntött, de még meg nem semmisített osztályok ellenállása vereségükkel csak fokozódik és mindinkább dühödtebbá, elkeseredettebbé válik. A munkásosztály azonban ma más körülmények között harcol, mint a proletárdiktatúra kivívása előtt, amikor a proletariátus leigázott osztályként küzdött. Népidemokráciánkban a proletariátus az uralkodóosztály. Az osztályellenség elleni harcában a szocialista államhatalom szerveire, a szocialista törvényességre támaszkodik. A kizsákmányoló osztályok elleni harcnak különösen bonyolult területe a falusi burzsoázia, a kulákság elleni harc. Lenin és Sztálin azt tanítják, hogy. a kulákságot nem számolhatjuk fel olyan módon, mint a többi kizsákmányoló osztályokat, a városi burzsoáziát és nagybirtokosokat. A kulákgazdaságok felszámolása szoros kapcsolatban van a kisárutermelés megszüntetésével egész népgazdaságunkban. Ezek a körülmények szükségessé teszik, hogy az átmeneti korszakban a kulákság elleni harc első szakasza a korlátozás, kiszorítás politikája legyen, amelyet a kulákság likvidálása csak a mezőgazdaság döntő részének szocialista átszervezése alapján válthat fel. Mit jelent a kulákság korlátozásának politikája? Kiindulva abból, hogy kulákság mint osztály bizonyos ideig még fennmarad — megakadályozzuk foövekedését., korlátozzuk kizsákmányolási lehetőségeit. Ez együtt jár a kulákság gyengébb osztagainak kiszorulásával. Ugyanakkor azonban nem szüntetjük meg az osztály létezésének feltételeit. Ezt a politikát úgy folytatjuk, hogy csökkenjen a kulákság befolyása a dolgozó parasztságra, hogy a parasztság tömegei megértsék és támogassák ezt a politikát. Az elmúlt években nem egyszer megsértettük ezeket az elveket, túlhajtottuk a kulákságot korlátozó intézkedéseket, nemcsak növekedését akádályoztuk meg és gyengébb elemeit szorítottuk ki, hanem gazdálkodásának feltételeitől fosztottuk meg a kulákgazdaságok tömegeit. A kulákságra rakott túlzott terhek, a korlátozásnak főként adminisztratív rendszabályokra ! való leszűkítése a szívós felvilágosító munka hiánya és a politikai harc gyengesége oda veze tett, hogy rendszabályaink a dolgozó parasztok körében gyakran szánakozást váltottak ki a kulák iránt. Ezeket gyakran nem értette és nem támogatta megfelelően a dolgozó parasztság. Mégnehezítette a kulákok elszigetelését az is, hogy a kulákok- nak szánt ütések nem egyszer a középparasztot érték. Pártunk új po- Jitikája felszámolja ezeket a hibákat és az egyedül helyes, á marxizmus- leninizmus elvének megfelelő alapokra helyezi a kulákság korlátozásának és kiszorításának politikáját. A kulákság elleni harcban természetesen figyelembe kell venni a kulákság helyzetében az utóbbi években végbement változásokat, annak sajátosságait. A legfőbb változás abban áll, hogy az utóbbi években a kulákság gazdasági súlya és ereje jelentősen csökkent, nagy tömegekben szorult ki, elvesztette legfontosabb termelési eszközének, a földnek nagy részét és a működő kulákgazdaságok száma erősen lecsökkent. Jelenleg tehát olyan kulák- sággal van dolgunk, amely gazdaságilag lényegesen legyengült, s nagy része már deklasszálódott. Ugyanak- f kor azonban helyzetük és súlyuk szempontjából nem tehetünk egyenlőségjelet e legyengült kulákság és az egyéb kizsákmányoló osztályok (városi burzsoázia, földbirtokosok) maradványai és deklasszálódott elemei közé. Ez utóbbiaknak, mint osztályoknak a létezési feltételeit megszüntettük. Más azonban a helyzet a kuláksággal. Mindaddig, amíg a mezőgazdaságban döntő marad a kisárutermelés, addig a kulákság gazdasági létének termelési forrásait nem szüntetjük és nem szüntethet- jük meg. Ha a kulákság jelenlegi helyzetét vizsgáljuk, gazdasági súlyának és erejének csökkenése mellett nem hagyhatjuk' figyelmen kívül azt sem, hogy befolyása: a parasztság tömegeire éppen az elkövetett hibák eredményeként korántsem csökkent olyan mértékben, mint gazdasási ereje. (Folytatjuk) V 4
