Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-23 / 96. szám
1MM APWUS SS NAPÉ Ó é PÁR T ÉS PÁRTÉPITÉS Emeljük a né pnevelő munka színvonalát Mérnök a varsáds gépállomáson Nem fiatal ember Szabó Tibor, homlokán már mély barázdát húz tak az évek. De „vérig“ lenne sértve, ha valaki öregnek merné titulálni. Aki olyan lelkesedéssel jött falura az élvonalba, mint ő, az valóban nem érdemelné meg, ha bármikor is a szemére vetnének mondjuk egy olyan esetet, hogy nem bír elgurítani egy gázolajjal tele hordót. Hiszen Szabó Tibor gépészmérnök, neki elsősorban .nem. fizikai, hanem szellemi munkát■ kell végezni. „Az ipari elvtársak azért küldtek ide falura, hogy a gépállomáson igyekezzek meghonosítani & műszaki kultúrát. — Én azért kértem magam éppen a varsádi gépállomásra, mert a feleségem miszlai, nagyon jól ismerem ezt a környéket“ — mondja Szabó Tibor. — Mit szólt a mérnök elvtárs, mikor meg tudta, hogy a megye legrosszabb gépállomásának lesz a mérnöke? — Semmit. Én azt már Pesten tudtam, hogy nem leányálom egy mérnöknek még most a mezőgazdaságban dolgozni. De hiszen azért küldtek bennünket éppen erre a területre. A mérnök szavaiból arra lehet következtetni, hogy még a sok nehézség láttán sincs elkeseredve. Pedig ha egy gépállomáson vannak problémák, hát Varsádon aztán igazán vannak. Az arató-cséplőgépek javításával még sehogysem állnak, pedig június 10-én fel kell sorakoztatni az arató-cséplőgépeket itt, Varsádon is. Itt kell a szemére vetni a varsa- di gépállomás kollektívájának azt a haUatlan nemtörődömséget, ami e tekintetben megmutatkozott. November óta bizonyára lett volna idő arra, hogy a 17 cséplőgépet mostanáig kijavítsák. Dehát nem javították ki, a fent említett 17-ből csak 5 van kijavítva. 'Kinek kell majd aratni, csépelni, kinek kell majd szégyenkezni, ha egyik, vagy másik termelő- szövetkezet búzatáblája ban minduntalan javítani kell a kombájnt, vagy az aratógépet. Kinek kell majd legtöbbet hallgatni, ha egyik vagy másik dolgozó paraszt udvarában ott áll a cséplőgép mozdulatlanul. Természetesen a traktoristáknak, meg a szerelőknek, meg a gépállomás vezetőinek. Vájjon gondoltak-e erre a varsádiak, Aligha. Pedig, mint az új mérnök mondja, nagy felelősség nyugszik a’gépállomás kollektívájának vállán. A 490 va-s gon gabonátt ami a tervben elő van írva, el kell csépelni. A gépállomás mérnöke, Szabó elvtárs határozottan kijelentette: „Mire kell, rendbehozzák az arató-cséplőgépeket.“ Ez mindenesetre nagyon szép ígéret, csak nem szabad elfelejteni azt sem, hogy mikor az új igazgató megérkezett, akkor is voltak ilyen határozott kijelentések. Az például, hogy a gépállomás maradék nélkül teljesíti előirt tavaszi tervéi. És mi lett? Bizony a tervteljesités meg sem közelíti a 100 százalékot, sőt ilyen vonatkozásban csaknem az utolsó a varsádi gépállomás. Jól mondták a környékbeli dolgozó parasztok és termelőszövetkezeti tagok, hogy „egy fecske még nem csinál nyarat.“ Igazuk volt. Bar van változás a gépállomás munkájában, de ez olyan elenyésző, mint egy csepp víz a tengerben. Az alap most már Var sádon is megvan ahhoz, hogy igazán gyökeres változás legyen minden téren. Az Á. M. G. főigazgatóság politikai főosztályától jött egy új igazgató. A mun kaerőtartalékok hivatalától jött egy mérnök. A Rákosi Művek forgácsológyára patronálja a gépállomást, most is 4 szerelő dolgozik a gépállomáson. Nem lehet azonban most már mindent az ipartól, meg a budapesti elvtársaktól várni. Hiszen ők eddig is teljesítették ígéretüket, a varsádiak pedig nagyon kevésszer állták szavukat. Hogy miért? Ennek egyedül csak ők a megmondhatói. Mi csak azt mondhatjuk: A mérnök mun kájának hasznosításával, az ipari munkások segítségével a gépállomás kollektívája iparkodjon lemosni a szégyent a varsádi gépállomásról. Dolgozzanak úgy, hogy június 10-én aratásra, cséplésre készen álljon minden gép. A Mérnél Demokratikus Köztársaság népi kamarájának ülése A pártunk III. kongresszusára indult verseny hatalmas emelője egy- egy területen a munkák megjavításának. Ott eredményes azonban ez a munka, ahol pártszervezeteink, a párttagság egészét mozgósítani tudják a felvilágosító, nevelő munkára, személyes példamutatásra. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen helyeken a pártonkívüliek példamutatása sem marad el. Különösen nagy segítség ebben a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt és kormány- határozat. így van ez alapjában Dunaföld- vár (községben is. A pártszervezet munkájának további lendületet adott az új pártvezetőség megválasztása. A dolgozó paraszt párttagok legkiválóbbjaiból többen bekerültek az új vezetőségbe. Olyanok, mint Mamcsi István, Nagy Mihály, Compó János elvtársak, vagy Kiss Lajosné elvtársnő, akik ' már teljesítették is a tavaszi munkák és a beadás terén vállalásaikat. A párttagok is, mint Pacsker Antal elvtárs már háromnegyedévi tojásbeadását teljesítette. Híven követik a kommunistákat a pártonkivüli dolgozó parasztok. Idős Szigeti János Kertekközi, Sűrű István Kéri-utcai dolgozó parasztok, hogy csak néhányat említsünk közülük. Azért néhányat, mert mint egy 170 dolgozó paraszt tett vállalást pártunk III. kongresszusa tiszteletére, s közel ötvenen már teljesítették felajánlásaikat. Ebben nagy része volt a pártszervezetnek is. 80—90 kisgyűlést tartottak, beszélgettek a község dolgozóival a mező- gazdasági termelés növelésének, a beadás teljesítésének jelentőségéről, a kedvezményekről. Mi lehet az oka mégis, hogy Du- naföldváron, bár eredményeket kétségtelen értek el, mégis lemaradás mutatkozik a tavaszi munkákban éppúgy, mint a begyűjtés terén. A hibákat természetesen a felvilágosi- tó, népnevelő munka hiányosságaiban kell keresni. Az igaz, hogy a fent említett népnevelők beszélgetnek a dolgozó parasztokkal, mintegy 80—90 kisgyűlést is tartott a pártszervezet aktívái segitségével. A baj azonban az, hogy csak a határozatokból adódó perspektíváról beszéltek inkább, s kevesebbet a közvetlen feladatokról. Nagyon sokat beszéltek például a kedvezményekről, melyeket a kor- mányprogrammot követő rendelkezések biztosítanak a dolgozó parasztságnak. Azonban nem.eléggé mutatták meg a törvényesség két oldalát. Mégpedig olyan formában, hogy a jól gazdálkodó paraszti családban >s van munkamegosztás. A férfi a lovakkal, a földdel bánik, az asszony a tehénnel, a baromfival, a kerttel. Hasonló ez „országosan" is. Munkásosztályunk a gépekkel dolgozik, ekét, traktort, ruhát, cipőt gyárt, a dolgozó paraszt búzát, kukoricát termel, jószágot nevel. De ez még nem minden. Az ioari munkás átadja a falunak az őt illető részt ruhában, cipőben, a falunak is át kell adni a munkásosztályt, a városi, a falusi ellátatlan dolgozót illető részt, búzából, sertésből, vagy éppen tojásból, baromfiból. A népnevelők azonban legkevésb- bé vették figyelembe, hogy mindezt az ellenséges elemek elleni kér.el- hetetlen harc közben kell végezni. Meg kell azonban azt is mondani, hogy ez csak részben az ő hibájuk. A tanács sem igyekezett megfelelő rendszabályokat foganatosítani ver lük szemben. Még a tavasz'oúza- vetésnél történt, hogy a kulákok kerek-perec megtagadták a vetést, s közülük mindössze kettő vetett, a többi inkább bon-sót, lencsét. Azóta sem történt ellenük semmi hathatós intézkedés. Bizonyos fokú tanácstalanság mutatkozik a tanácsnál a kulák-kérdéssel kapcsolatban. Már ar ról beszélgettek, hegy a kuláklista idején volt 192 kulák helyett, most a lista eltörlésével csak 27 nagygazda van. Ezek között van Cobor Ferenc nagygazda, „volt 34 holdas kulák“, aki sem az ősszel, sem a tavasszal nem teljesítette vetéstervét. De sorolhatnánk Méhes János 33 hol das és Puskás János Baross-utcai nagygazdát, szó ne érje a háztáját, „exkulákokat". A feljelentések ele- nük elmentek, s minden marsát a régiben. Ez a tanácstalanság mutatkozik meg a kupecekkel szemben is a begyűjtés terén. Mozsni Józsefné például rövid három hét alatt 199 kiló London (TASZSZ) Április 21-én Londonban megnyilt a Brit Birodalomhoz tartozó országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek értekezlete. Politikai beszámolót Palme Dutt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja végrehajtó bizottságának elnök- helyettese tartott. Kiemelte az imperializmus elleni tisztított baromfit szállított el Du- naföldvárról, Mezei Istvánmé egyébként a BARNEVÁL felvásárlója, 150 kilót, természetesen más-más néven. „Nem megy a begyűjtés Dunaföld- váron elég jól" — beszélgetünk többekkel. „Nem is csoda“ — mondják — „hiszen még a lakásukra is el- • hordják a tojást, baromfit, s etek szállítják nyakló nélkül“ Arról is suttognak, hogy akadnak, akik teher autóval is szállítják. Nagy feladatok várnak tehát elsősorban a pártszervezetre, a népne- velőmunka színvonalának megjavításában és a tanács segítésében, ellenőrzésében. A késedelmeskedő dől gezó parasztokkal szemben meg keli értetni: az, hogy egyre több mező- gazdasági kisgép, iparcikk áll a falu rendelkezésére, nem utolsó sorban éppen a begyűjtés eddigi eredményeinek is köszönhető. A további siker alapja pedig az, hogy egyetlen talpalatnyi föld sem maradjon veteken. így lehet a többi beadási kötelezettségek teljesítésével és a minél több fennmaradó szabadpiaci termékkel dolgozó parasztságunknak életszínvonaluk emel ásót meggyorsítani. Feltétlenül fontos, hogy a jól fel- világosító szó, a személyes pá’da- mutatós párosuljon mással is. Egyet len pillanatra sem szabad eltűrni, hegy a kulákok szemtelenkedjenek, visszaéljenek azokkal az intézkedésekkel, melyekkel kormányunk a kulák gazdaságok termelési lehetőségeit is kívánja biztosítani. Szives felvilágosító, meggyőző baráti szó a becsületes, de ingadozó dolgozó parasztok részére, de kemény sújtó ököl a szabotáló ellenséges elemek számára. Erre tanítsa meg a dunaföldvári pártszervezet a tanácsot. Ennek szellemében segítse a népnevelőket, s rajtuk keresztül a község becsületes dolgozó népét a kongresszusi verseny sikeréért, a jobb élet megteremtéséért. nemzeti felszabadító mozgalom páratlan erősödését. Különösen kiemelte a békeharc fontosságát, mert az amerikai imperializmus azzal fenyeget, hogy kiterjeszti a gyarmati népek ellen jelenleg vívott igazságtalan háborúkat. Követelte, érjék el az angol csapatok kivonását Brit-Guyanából, Egyiptomból, Szudánból, Ciprusból és más országokból. Berlin (TASZSZ): A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája szerdán ülést tartott. Az ülés ele jón Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke mondotta el nyilatkozatát. Dieckmann felolvasta a népi kamara elnökségének a nyugatnémet szövetségi gyűléshez intézett 1954 április (>-i leveliét. Ebben a levélben a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája javasolja a szövetségi gyűlésnek, követeljék közös határozatban a tömegpusztító fegyverek eltiltását. Dieckmann elmondotta, hogy a levélre eddig nem érkezett válasz. „Meggyőződésem — mondotta Dieckmann, — hogy a Németország keleti és nyugati részén élő német nép túlnyomó többségének véleményét és akaratát fejezem ki, ha ma újból a bonni szövetségi gyűlés küldötteihez fordulok és sürgősen felhívom őket, hogy fogadják el velünk együtt a népi kamara április 6-i levelében foglalt javaslatot. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája nevében kijelentem: Mi mindig a tárgyalások mellett voltunk, ma is a tárgyalások méláéit vagyunk és ezután is a tárgyalások mellett leszünk. Segítse ez a .nyilatkozat a németeket abban, hogy végre egy asztalhoz üljenek." Dieckmannak ezt a kijelentését a népi kamara tagjai lelkesen helyeselték. A Brit Birodalomhoz tartozó orszn^-olc kommunista és munkáspártjai képviselőinek értekezlete Hozzászólás a bérfegyelem kérdéséhez A Szabad Nép 1954 február 25-i számában foglalkozott a bér- és munkafegyelem kérdésével. Hogy az abban felvetett problémák mennyire időszerűek voltak, bizonyítja az a tény, hogy a bérfegyelem kérdéséhez egyre többen szólnak hozzá az üzemekben és értekezleteken vitatják meg. A kérdés alapos elemzése a mai napig is folytatódik, s ebben a’ vitában ismét a Szabad Nép április 12-i száma adott komoly útmutatást Mindenesetre az állapítható meg, hogy ma még • a munka- é« bérfegyelem területén komoly bajok vannak, s rövid időn belül meg keli ■találnunk a megszilárdításnak az útját. A munka- és bérfegyelem megszilárdításához vezető utat csak úgy találhatjuk meg, ha előbb megvizsgáljuk azokat a tényezőket, amelyek a mai már-már tűrhetetlen állapotokhoz vezetnek. Az első és legkomolyabb ok kétségtelenül az volt, hogy közvetlen vezetőink félremagyarázták a pártós a kormány új programmját. Valahogyan nem tudták meglátni az új kormányprogrammban, hogy az egyenes folytatása a párt következetes politikai vonalvezetésének. Meg kellett volna világosan látniok, hogy a januári és februári ezévi nagy bérrendezések egyenesen folytatásai az 1952. évi műszaki bérrendezésnek, az ezt követő műszaki és vezető adminisztratív dolgozó prémium rendezésének, majd 1953 októberében az adminisztratív kisegítő és nem ipari állomány csoportok bér rendezésének. T<ie>etza. er. a felfelé ívelő vonal, s nem szenvedett törést az új kormányprogrammal sem, csak a végrehajtás üteme gyorsult meg. Ez volt az egyik félreértés. A másik sokkal súlyosabb volt ennél. Nem egy gazdasági, sőt párt és szak- szervezeti vezető került abba a hibába, hogy már-már olyan színben tüntették fel a bérrendezést, mintha a munkásosztály harcolta volna ki. Megfeledkeztek arról vezetőink, hogy a párt és‘ a kormány állandóan gondoskodik dolgozóinkról, hogy a párt a munkásosztály pártja, és hogy a vállalat, az üzem nem kapitalista, hanem szocialista tulajdon, mely az övé, melynek irányításában, fejlesztésében az üzem rossz, vagy jó munkájával maga is részt vesz. Természetesen mindezek a félreértések és félremagyarázások vezettek oda, hogy a bérrendezésekkel kapcsolatos felvilágosító munka elmaradt. Nagyon kevesen fordítottak arra kellő gondat, hogy a dolgozók megismerjék a párt és a kormány elgondolásait, szándékait a bérrende zéssel kapcsolatosan. Ennek pedig az lett a következménye, hogy néhány üzemben a bérrendezés nem a termelékenység emelkedését vonta maga után, hanem éppen az ellenkezőjét.: csökkent a termelékenység, emelkedtek a kifizetett bérek és lazult a fegyelem. Nem vitás az, hogy a bérrendezésre szükség volt, hiszen azért is rendezte a párt a bérek kérdését. A hiba azonban az volt, hogy legtöbben igyekeztek legelőször is magukra vonatkoztatni a rendelkezést és ,a saját maguk bérkérdéseit megoldani. Ez már csali abban folytatódhatott, hogy gyorsan kielégítették a leghangosabban követelőket, akiknek akár jogos, akár jogtalan bérkövetelései voltak. A jó munkások, akik látták, hogy a nagyhanguak, a nem dolgozók is érnek el sikereket, ők maguk is előhozták esetlegesen jogos, de már legtöbbször kétes követeléseiket is. Ilyenkor az üzem már nem tehetett mást, mint összehasonlította ezt a jó munkást, a rosszal, akinek követelését hamarabb elégítették ki. s ezek után csak arra a megállapításra juthattak, hogy feltétlenül „javítani" kell a jó munkás bérét is. így láncolódott ez tovább, egészen a béralap túllépéséig. Csodálatosnak mindössze ebben azt lehet mondani, hogy a béralap túllépés indoklásánál sohasem ezek az okok, hanem mindig és kizárólag „objektív“ akadályok merültek fel1 a béralap túllépés indokául szinte kimeríthetetlen gazdagságban. Gazda sági vezetőink nem egyszer nem azon fáradoztak, hogy a tervet maradéktalanul teljesítsék, hanem azon hogy a hó végére összeállítsák azoknak az akadályoknak a felsorolását, amelyek a béralap túllépésére vezettek. ■Nem kívánok belemerülni az „objektív akadály oknak“ a felsorolásába, ehelyett inkább megemlítek egynéhány „szubjektív tényezőt“, amely feltétlen béralap túllépésire vezetett. A Mázai Téglagyárban például a munkások az alábbi javaslattal jöttek: Ha a vagonokat idejében . be-, vagy kirakják, a vállalat nem fizet kocsiálláspénzt. Véleményünk szerint ez komoly megtakarítás és hogy ez sohase merüljön fel, az álláspénzek egy töredékét fizessük bérként nekik. Azzal ők nem törődtek, hogy az ál- láspénaek egy töredékét fizessük bérként nekik. Azzal ők nem törődtek, hogy az álláspénz bírság, amely a vállalat felelőtlen gazdálkodását mutatja, de nem olyan tényező, amely- lyel feltétlenül számolni kell. Másik ilyen természetű okoskodás. Karbantartóinknak gépjavítást kellett végezni. Meg kell mondani, kissé vontatottan ment a dolog. A felvilágosító munka helyett az a nézet terjedt el, hogy a fontos javításra inkább adjunk több pénzt, mint hogy a javítás elmaradjon. Természetesen a bérfegyelem lazulásának igen komoly oka az is, hogy egyik, vagy másik vállalatnál alacsonyabb, vagy magasabb a kereset, s a munkás azonnal kijelenti, hogy megy a másikhoz. Gazdasági vezetőink ezt a jelenséget úgy kívánják leszerelni, hogy kijelentik, hogy náluk a munkás nem kereshet — mondjuk — 40 forintnál kevesebbet naponta. A bérelszámoló pedig számoljon addig, amíg ez ki nem jön. Szomorú aztán az a dolog, hogy éppen a törvényesen fizető vállalatok isszák meg a levét a felelőtlenségnek, mert akadnak olyan gazdasági vezetők, akik csak azért, hogy munkaerő nélkül ne maradjanak, hajlandók a törvényesnél magasabb béreket is kifizetni. — Természetesen ennek előbb-utóbb megvan a hátrányos következménye, aminek a dolgozók itták meg a levét, mert a felelőtlen gazdasági vezetőt felelősségre vonják, s kötelezik a törvényes bérek fizetésére. Gazdasági vezetőinknek, szakszervezeti funkcionáriusainknak az a feladata, hogy magyarázzák meg a mun kasoknak, hogy a szocialista társadalomban egyenlő munkáért egyenlő bér jár, s ez minden vállalatra egyformán kötelező. Az okok vizsgálatánál továbbmenve meg kell állapítanunk. hogy párt- és szakszervezeti vezetőink nem egyszer állottak az elégedetlenkedők élére és tévedésből nem egyszer számoltattak el jogtalan követeléseket. Itt hiba az, hogy funkcionáriusaink számtalan esetben nem ismerik eléggé a béres munkaügyi rendelkezéseket és felületes megítéléseik alapján nem egyszer fizettek ki és követeltek ki meg nem érdemelt béri. Dombóváron fordult elő az, hogy éppen maga a párttitkár elvtárs jelentette ki egy nagyon is reális normára, hogy teljesíthetetlen,. függetlenül attól, hogy azt már jó ideje 100 százalékon felül teljesítették. Nem értette meg több párt- és szakszervezeti funkcionárius, hogy az önköltségnek tetemes része a bér, amelynek alakulása maga után vonja igen nagymértékben az önköltség emelkedését, vagy csökkenését. (Folytatjuk) \ Szőke Károly Téglagyári Egyesülés, Szekszárd.
