Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-20 / 93. szám

1954 ÁPRILIS 20 N A P E ö 3 A kongresszusi versenyben 1954 április hó 154g legjobb eredményt elérő járás9 kö%ség9 üzem és mezőgazdasági szocialista szektor A Magyar Dolgozók Pártja III.' Kongresszusának tiszteletére me­gyénk ■ üzemeiben a munkások kö­zött, állami gazdaságok, gépállomá­sok dolgozói, termelőszövetkezetek tagjak és a falvak dolgozó paraszt­jai között nagyszerű versenymoz,,a- lom indult meg. A megyei pártbizottság határoza­tot hozott arra. hogy a kongresszusi versenyben a megyében legjobb eredményt elérő: legjobb üzemnek, a mezőgalzdasági munkában és a begyűjtésiben .legjobb eredményt el­érő járásnak, községnek, mezőgaz­dasági termelőszövetkezetnek, a, me- zőgazdaisági munkában élenjáró ál­lami. gazdaságnak és .gépállomásnak kongresszusi versenyzászlót ad. A versenyzászló elnyeréséért nagy harc folyik megyénk dolgozói kö­zött. Hát járás, nyolcvankét község, tizertkrlenfe üzérre, tizenhat állami' és célgazdaság, tizenöt gépállomás, sok száz üzerni munkás, .több. mint hat­ezer dolgozó paraszt, száz mezőgaz­dasági termelőszövetkezet tett eddig konkrét felajánlást. Jobb munkára, többtermelésre és állampolgári köte­lességének; -az adó és begyűjtési „ter­vük határidő előtti teljesítésére, il­letve a beadási kötelezettség túltel­jesítésére. A megyei versenybizottság e nagy szerű, az egész dolgozó népünk jó­létéért folyó nemes küzdelem ápri­lis hó 15-ig elért eredményeit érté­kelte. A legjobb eredményt elérők a következők: tizem: Dombóvári Lengyár — áll az első helyen. Első negyedéves ter­vét befejezte,, 128.4 százalékra. Már­cius havi tervét 153.8 százalékra tel­jesítette. A dolgozók 88 százaléka tett felajánlást. 100 százalékon aluli dolgozó az l. negyedévben egyetlen égy sem volt. A minőségi munka Legjobb járás: Gyönk. Mezőgazdasági munkák: Tavaszi szántás ltfO százalék. Tavaszi árpa-, zabvetés 101.2 szá­zalék. Burgonyavetés 64.8 százalék. Cukorrépavetés 84.5 százalék. Napraforgó-vetés 91.8 százalék. Legjobb község: Kistormás. Tavaszi szántás 100 százalék. Tavaszi árpa, zabvetés 100- száza­lék. Burgonya 100 százalék. : Napraforgó 100 százalék. Cukorrépa terve nincs. Legjobb gépállomás: Iregszemcse. Traktormunka 87 százalék. Talajmunka 87.6 százalék." Szántás 68.2 százalék. . Vetés 80 ' százalék. A gépállomáshoz tartozó termelő- szövetkezetek _ a napraforgó kivételé­március hónapban volt. .1 100 százalékos Begyűjtés: Tej 93.5 százalék. Tojás 55.2 százalék. Baromfi 100.9 százalék. Sertés 53.1 százalék. Vágómarha 90.3 százalék. Zsír 99.5 százalék. • Tej 94.6 százalék. Tojás 120.7 százalék. ** Baromfi 143.4 százalék. ? Sertés 74.6 százalék, évi. Zsír 100 százalék, évi, Hozzátartozó tsz-ek. Ujireg Béke. Nagyszokoly Béke. Felsőnyék, Vörös Csillag. Iregszemcse, Ujélet. vei mindenben vetéstervüket. teljesítették tavaszi Legjobb mezőgazdasági termelőszövetkezet: Mözs, Úttörő. Tavaszi vetési tervét 100 száza lékra teljesítette. Begyűjtés: Tej 130 százalék (I. n. év) Tojás 230 százalék (I. n. év) Baromfi Í68 százalék (I. n. év.) Sertés 141 százalék (évi) Marha 100 százalék (évi) Tsz1 tej termelési istállóátlaga 5.9 liter. Legjobb állami gazdaság: Alsópél. Tavaszi vetés 100 százalék. A Keletdunántúli Igazgatósághoz tartozó 31 állami gazdaság között a második helyen áll! A versenyzászló elnyerésére tehát jelenleg a fentiek a legesélyesebbek. Azonban az utóbbi napokban újabb és újabb nagyszerű eredményekről, érkezik jelentés a megyei tanács­hoz, amely azt mutatja, hogy az Őszi vetések fej trágyázása 100 szá­zalék. élenjárókat már most nagyon sokan nyomon követik. A kongresszusi versenyzászlót az nyeri el, aki május 24-ig a legjobb eredményt éri el. Pártszervezeteink mozgósítsák, dolgozóinkat e nagysze­rű versenyben a zászló elnyeréséért. Megyei Versenybizottság Támogassa a Szelis/.:ii'«l városi tanács a gazdák kezdeményezéseit . Áprilip. 4-én a Szekszárd-felsőyá- rosí gazdák megalakították a legel­tetési társulatot. A cél világossá vált a gazdák előtt. A 46 gazda célul tűzte, hogy azt a 28 hold hasznave­hetetlen területet, melyet legeltetés céljára kaptak, rövidesen feljavítják, ami 200 sertés legelőjét biztosítja. A szavakat tettek követték. Áp­rilis 11-én újra összejöttek a gazdák és pártunk JII.; kongresszusának tisz teleiére vállalták, hogy április 15-ig 4 hold területet feljavítanak. Sza­vukhoz hűen április 15-én a kora reggeli órákban 23 lófogattal, ekék­kel, fogassal, hengerrel, vetőgéppel munkához kezdtek. A 23 gazda lel­kes munkája nyomán délelőtt 1-0 órára a 4 hold parlag föld megmun­kálva feketedett. Egy részében lu­cerna van, a másik részében pedig, mintegy másfél hold csicsóka ke­rült. A többi területre földimogyo­rót számítanak vetni. Az ehhez szűk séges vetőmagot a Városi tanács yégrehajtóbizottságának elnöke, Ka- bács ..elvtárs,, már több mint egy hó­napja megígérte. A felsővárosi gaz­dák azonban ígéret helyett most már a tettekre várnak, amit ezideig még nem váltott be a városi tanács vezetősége. A városi tanács megígér­te azt is, hogy a legelőn lévő kutat rendbehozzák, azonban ez az ígéret is csak üres szó maradt. A gazdák nemcsak a tanács segít­ségére támaszkodnak, saját' erejük­kel oldják meg azokat a problémá- kvat, melyet a legeltetési társulat célul tűzött ki. A megafakulás óta az eredményes munka nyomán a ta­gok száma 75-re növekedett; Gazdák összefogása, szervezett egysége ko­moly erőt képvisel. Ez az erő azon­ban csak akkor tudja megoldani előtte álló feladatait, ha kezdemé­nyezéseiket, az illetékes szervek fel­karolják1 és munkájukban támogat­ják őket. Az idősebb gazdák a munkába be­vonjak a fiatalokat is. Ezén keresz­tül segítséget nyújtanak a DISZ fia­talok munkájában is. A fiatal gaz­dák pedig érzik, hogy az ő munká- : jukra is számítanak az idősebbek, Azonban a fiatal gazdáknak, akik örömmel, mennek a DlSZ-szervezet- be,. és a legeltetési társulatban is Szívesen vállalnak munkát, van égy igen komoly problémájuk, amit sze­retnének, ha mielőbb orvoslásra ta­lálna. Nincs helyiségük, s így az összejövetel js nehézségekbe ütkö­zik. De mégse csüggednek el, mert látják tapaszait, idősebb gazdák szí­vós helytállását. Esténként összejönnek a gazdák; hogy megbeszéljék azokat a problé­mákat, amelyek megoldásra várnak. Csötönyi Zoltán, Dabi József gaz­dák házánál, este 10—11 óráig be­szélgetnek. Sók szó esik a mezőgaz­daság fejlesztéséről, amély már nem csak szavakban valósul meg, hanem tettekben bizonyítják, hogy napról- napra minden pontját megvalósít­ják a határozatnak.. Munkájukkal, — ahogy Dabi József gazda mond­ja,— az a céljuk, hogy boldogabb életet teremtsenek maguknak és az egő'sz népnek. Az állattenyésztést pedig azért fejlesztik, hogy azzal több húst, zsírt tudjanak adni a dol­gozók asztalára. Segítsük az MHDSZ munkáját az üzemekben A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége 1953 november 5- én határozatot hozott az MNDSZ munkájának megjavítására. E hatá­rozat hosszú időre megszabja az MNDSZ feladatát. Ezek között a feladatok között szerepel az is, hogy egy éven belül minden olyan üzem­ben meg kell alakítani a szervezetei, ahol sok nő dolgozik. Ennék á fel­adatnák a megvalósítását már több üzemben megkezdték, hogy a párt hatái-ozatát magyar asszonyokhoz méltóan valósítsák meg. Hogy a reánk háruló feladatokat meg tud­juk valósítani, ahhoz az kell, hogy a pártszervezetek, az üzemek veze­tőségei és a szakszervezetek segítsék az MNDSZ munkáját.- A Simontor- nyai Bőrgyár vezetősége, amely fel­ismerte az MNDSZ jelentőségét, fog Ialkozott az asszonyokkal, hogy az üzemben megalakuljon az MNDSZ, Ez a fáradozás nem volt hiábavaló, mert. ma már a megalakult szervezet segítséget ad a feladatok megvaló­sításához. A jó példát megyénk több üzeme is követte, azonban nem mondhat­juk el, hogy ezen -a téren minden rendben van. Példa erre a Bony­hádi Cipőgyár, ahol a párttitkár elv­társ pluszmunkának tekintette a szervezet megalakítását. Ebből lát­szik, hogy nem is adtak segítséget ahhoz, hogy a szervezet megalakul­jon. Az asszonyokkal történő be­szélgetésekből megtudtuk, hogy az üzem asszonyai már nagyon várják, hogy náluk is megalakuljon a szer­vezet, mely összefogja a különböző rétegeket, s egyben közelebb hozza a nők tömegeit a párthoz. Igen nagy hiba, hogy egyes pártszer vezeti és állami vezetők nem ismerik fel a tömegszervezetek szerepét és jelen­tőségét a párt és a tömegek kapcso­latának megszilárdításában. Vagy, ha felismerik, nem adnak segítséget az MNDSZ munkájához, hogy a reá­háruló feladatat meg is -tudja való­sítani. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az asszonyok öröm­mel fogadták az üzemi MNDSZ-szer vezetek megalakítását. Ezt bizonyít A vágóhídi dolgozók panasza Mi, a szekszárdi Vágóhíd dolgo­zói, a Tolnai Naplón, keresztül sze­retnénk megtudni az Állal- és Zsír- begyűjtő Vállalattól azt, hogy mi­ért nem kaphatjuk meg a nekünk jogosan járó „hajtási díjat.“ Az Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalat heti élőállat szükségletünket a hét utolsó napjaiban, pénteken és szom balon szállítja. Ali, vágóhídi dol­gozók megfogadtuk azt, hogy a húsellátásnál zavar ne álljon elő ezeken a napokon, a munkát reg­gel 5 órakor kezdjük el. Eddig a dolog rendben van, csak most jön a bökkenő. Az Állat- és Zsirbegyüjtö Vállalat emberei eb­ben az időpontban — tekintettel arra, hogy hajnali 5 óra van, — talán még alszanak és mi nem várhatjuk meg, amíg ők kihajtják a vágásra szánt állatokat. Ilyen- Izor minden percért kár, mert sok húst kell vidékre is szállítanunk (a bányavidék, Paks, Dunaföldvir, stb.). Ma reggel is ez történt. Ne­künk kellett az állatokat behajtani, hogy munkánkat megkezdhessük. Az a kérdésünk, hogy a hajtási díj kit illet? Szerintünk bennün­ket, mert mi hajtottuk be az álla­tokat, ha pedig a hajtási díjat nem kaphatjuk meg, ki fizeti meg az órabérünket, azt az egy-két órát, amit tétlenül töltöttünk el arra várva, amíg az állatokat a vágó­hídra hajtják. A Szekszárdi Vágóhíd dolgo­zói nevében: LEHEL FERENC és 15 dolgozó. ja az is, hogy Novak Györgyné, a Bonyhádi Cipőgyár MNDSZ titkára az alakuló gyűlésen a pártkongresz- szus tiszteletére felajánlást tett, hogy teljesítményét 180 százalékra emeli, s módszerét a gyengébb tel­jesítőknek is átadja. Vagy nézzük meg a Dombóvári Lengyár nő dol­gozóit, akik szintén lelkes felaján­lásokat tettek a III. pártkongresszus tiszteletére. Vállalták, hogy naponta 5 kilogramm lennel többet dolgoz­nak fel, mint amennyi a tervükben szerepel. Ezeken kívül sorolni lehet­ne azoknak a női dolgozóiknak a név sorát, akik példamutatóan veszik ki részüket a termelés bői. A dolgozó nőket, a dolgosó anyá­kat nagy lelkesedés fűti, s erejüket megkétszerezi a feladatok megvaló­sítására, de csak akkor, ha látják, hogy munkájukat értékelik, egyenlő félként bánnak belük és törődnek problémáikkal, és itt kezdőnek a fel adatok. Foglalkozni kell minden problémával, még az üzem vezető­ségének is, legyen az kicsi, vagy nagy, és itt várjuk, a pártszerveze- tek segítségét is, hogy minden eset­ben legyenek ott a nők különböző problémáinak megoldásában, amely nem kis mértékben ösztönzi a nőket a termelő -munkában. Csak akkor tudnak az üzemi MNDSZ-szerveze- tek feladatuknak megfelelni, ha munkájukat támogatja és irányítja a pártszervezet, ha segítenek feltár­ni a hibákat és megmutatják azt is, hogyan kell azokat kijavítani. Ezt azonban csak úgy érik el, ha az üzemi MNDSZ-szervezeteket a párt- szervezet beszámoltatja a munkáról, egyes kérdésekben kikérik az asz- szonyok véleményét is. Ha elláto­gatnak az MNDSZ által rendezett különböző rendezvényekre, megis­merik az asszonyokat és az asszo­nyok is a pártvezetőséget. Ezt kell elérni — és ha ez meglesz, a dol­gozó nők nagyobb bizalommal tekin tenek a pártvezetőségre, jobban és céltudatosabban segítik a párt és kormányhatározatok megvalósítását. Ez a segítség, amelyet kérünk és várunk, minden üzem pártszerveze­tétől, vezetőségétől, és a szakszerve­zettől, ha -ez meglesz, közelebbről megismerik az asszonyok problé­máit. így válik lehetővé, hogy a nők közötti politikai munka megja­vításával erősíthessük a párt és a nőtömegek közötti kapcsolatot, s kö­zös harccal meg tudjuk valósítani azokat a feladatokat, melyek a nép jólétének és boldog életének meg­valósítását segítik elő. Orbán Ferencné MNDSZ megyei szervező titkár. Egy levél története • • • — Nehéz nap volt a mai'— gondolta magá­ban Wolf János bácsi, amint apai tekintetével, s komolyabb eszközökkel is segített ágyba pa­rancsolni a zsibongó gyermekeket. Mióta villany i'an a házban, neliéz a gyerekeket a könyv mel­lől ágyba dugni. Kevésnek találják a napot a gyerekek a tanulásra, ‘ Ma azonban halaszthatat­lan dolga van Wolf bácsinak. Levelet akar írni a tanácsnak, s egy kis csendre van szüksége. Levélpapírt, ceruzát vesz elő, de közben írás előtt elgondolkodik. A csendet csak az alvók szuszogása töri meg. Ahogy így elnézi őket, büsz­ke öröm tölti el, s egyúttal az érzések tömkele­gé \ zúdul rá: ezekért érdemes küzdeni, harcol­ni, többet termelni, jobban dolgozni. Eszébe villan, hogy eddig is ezt tette, s ez összekapcsolódott az ország erősítésével. Na, de a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat úgy mond mégis többre kötelez, minden becsü­letes embert. — Az állam segítsége — morfondí­roz magában — nemcsak a termelésben, de a kötelezettségek teljesítésében is nagyobb felada­tokat ró reánk. A beadás az igen, az nem valami jól megy Paks községben. Mintha valaki hirtelen megzör­getné az ablakot, oly hirtelen emlékszik a ta­nácselnök szavaira: „A tójásbeadást még százalé- kolni is alig lehet.“. Most már megindul a ceruza a tiszta papí­ron. „Versenyre hívom az egész községet, mégpe­dig olyan formában, hogy a dolgozók nagy ün­nepére, május 1-re a gabonán kívül minden be­adásnak eleget teszekEgy kissé gondolkodik. Nézegeti, hogy jó lesz-e, a tanács elnöke meg­érti-e, hogy mit is akar ő tulajdonképpen. A biz­tonság okáért még hozzáteszi: „Úgy gondoltam, hogy ha én, mint 6 családos, megindítom a ver­senyt, s ha ezt kifüggesztik a szövetkezet sar­kán, aki látja azt gondolja: ez a 6 családos meg tudja tenni, akkor mi még jobban. Úgy gondo­lom, így fellendíthetném a beadást A pontot kétszer is megnyomja utána, mint­ha nagyobb nyomatékot akarna adni a leírtaknak. Az egyik apróság is megszólal érthetetlen szava­kat dünnyögve. Bizonyára álmában is folytatja a nappali játélóot. Wolf bácsi azonban csak ar­ra gondol, hogy lám még a gyerek is helyesli. Magában csak ennyit mond — helyeselheti is, hiszen a felszabadulás, a párt harca hozta meg, hogy a szegény ember gyereke is tanulhat, művelődhet, s elérheti a legmagasabb pozíciókat is. — Aha — emlékezik — éppen a minap volt itt a tanító elvtárs, s olyan szépen elbeszélte, hogy mi minden lehet belőlük, mert tanulni azt szeretnek a leikeim, meg tudnak is. Gondolkodik keveset ezen a tanuláson. Mi­ből futhat ennyi pénz erre? Na, igen hát az adó­fizetés. Jóleső érzéssel írja a levélbe — már a biztosítást is kifizettem, de a többi pénzadómnak is 100 százalékig eleget tettem. Tanulhattok, hát nyugodtan — gondolja magában. Telik lassan az irkalap, ha nem is éppen a legszebb betűkkel, de a legszebb érzéseket ve­títve papírra. A gyerekek már máskép fogják ezt formába önteni., hiszen tanulhatnak. Erre gondol Wolf bácsi és arra, hogy a legfontosabb­ról meg majdnem elfeledkezett. Hallotta már, hogy a párttagok mindig és minden körülmé­nyek között élenjárnak a munkában, a termelés­ben, a kötelezettségek teljesítésében. Ez motoszkált az eszébe szinte egész nap. Birálgatta saját magát, munkáját, most is ez jár a fejében — a tavasziakat már elvetettem — inondja magában. — Csak az az ökör ne bete­gedett volna meg, már a kukorica is a földben lehetne. — Merjen, ne merjen — aggodalmaskodik míg kezében kissé zavartan forgatja a ceruzát. Sokszor hallotta már, hogy aki így gondolkodik és cselekszik, annak a pártban van a helye, a kommunisták között. De mégis megérdemeltem-e már e nagy kitüntetést — töpreng rajta. Éppen ezért a levél egyúttal tanácskérést is tartalmaz. Mini a begyűjtési állandóbizottság tag­ja, a tanáccsal van legszorosabb kapcsolatban. Ä tag jelölj elv ételi kérelemmel is a tanácsnál dolgozó kommunistákhoz fordul, azok segítségét kéri. Meg is indul a ceruza, s először bizonytala­nul, de azután annál sebesebben rója: — „ha úgy gondolják az elvtársak is, hogy ott a helyem, hozzanak részemre egy belépési nyilatkozatot, s egyúttal javasoljanak is, hiszen az elvtársak is­mernek a legjobban.“ Végre mégis sikerült a legnehezebbjén túl lenni. Az idő kereke is igen elhaladt. Lassan éj­fél felé jár. Nem is volt könnyű, az biztos. — Szinte egész élete mintegy filmszerűen lepergett lelki szemei előtt. Szinte megnyugszik, míg alá­írja a nevét, meg, hogy hol lakik: „Wolf János egyéiúlea dolgozó paraszt, Paks, Páter-utca 3 sz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom