Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-15 / 89. szám

1854 ÁPRILIS IS NA P C 6 \ 3 A kongresszusig letörlesztjük Hullt a hó, fújt a szél, a hőmérő is mínusz 15—20 fokot mutatott — ilyen időjárás volt az idei év első két hónapjában. Ennek ellenére a Tatarozó Vállalat bátaszéki építés- vezetőségének dolgozói kivétel nélkül e két hónapban minden nap dolgoz­tak és harcoltak a terv teljesítésééri. Ha nem is »udték 100 százalékban teljesíteni a tervet, a többi építésve­zetőséggel szemben mégis sokkal szebb eredményt értik el, amit rész­ben az építésvezetőség jó szervező és irányító munkájának köszönhetnek. Még az ősszel igyekeztek a munka­helyeket tető alá húzni, így egész télen át fűtött helyeken dolgozhat­tak a dolgozók. A kongresszusi verseny során a bátaszéki építésvezetőség márciusban Döbrököz község dolgozó paraszt­sága nagy lelkesedéssel kezdte meg a tavaszi munkálatokat. Csapó Vil­mos 4 holdas dolgozó paraszt április 9-én jelentette, hogy a tavaszi ár­pa vetését befejezte. De a jelentés­ben az is szerepelt, hogy 300 öl bur- gpnyát, 3Ö0 öl zabot és 1 hold kuko­ricát is a földibe tett. Ezeknek a mun­kálatoknak az elvégzését, a pártkon­A Kölesd—hangospusztai Uj Élet termelőszövetkezet életéiül Máriái István levélírónk ad hírt. Azt írja levelében, hogy az Uj Élet tsz ezév- ben 0 fővel erősödött. Ezt. eddigi Strasszer József, a faddi Búzaka lász tsz elnöke is arról ír levelében, hogy a tavaszi munkálatokat már befejezték, csak a kukoricavetéssel vannak vissza. A földet a kukorica­vetés alá is elkészítették: fogasdták, elsimitózták és a sorok helyét is kir jelölték, csak az alkalmas időt vár­ják. Strasszer elvtárs azonban bírá­latot is gyakorol a mözsi gépállomás felé, amely nem nyújt elég segítsé­get a szövetkezetnek. A szövetkezét szerződést kötött a gépállomással, hogy az őszi vetések hengerezését a már 108 százalékra teljesítette ter­vét. Ezzel mintegy 60 ezer forintra csökkentették az adósságukat. Az egyik napon, amikor olvasták a Sza­bad Népben, hogy k*k üzem, vállalat ígéretet tesz arra, hogy a kongresz- szusig behozzák a lemaradást, ők is értekezletet tartottak. Az értekezleten újabb felajánlás született .a dolgozók részéről az épít­kezések határidejének lerövidítésére. Marosi József sztahanovista kőmű­ves komplex-brigádja vállalta, hogy az ujbereki kislakás, építését április 3o helyett már április 20-na elvégzik a minőségi követelményeknek meg­felelően. Ugyanez a brigád dolgozik a sárközi állami gazdaság korsós­tanyái üzemegységében is, ahol két gresszus tiszteletére vállalta, de már teljesítette is — írja levelében Po- szovátz József levelezőnk. Hasonló vállalást tett Gödön Antal döbröközi dolgozó paraszt is. Ö is eleget tett vállalásának, a tavaszbúzát, árpát, a zabosbükkönyt, a burgonyát és egy hold 300 öl kukoricát is földbe tett. Ezek a dolgozó parasztok jó példával járnak éten Döbrököz, községben. szép'eredményeikkel érték eL A szö­vetkezet már most is befejezte az összes tavaszi munkálatokat, csak a kukoricavetéssel vannak vissza, de rövidesen arra is sor kerül. gépállomás végzi el. Ennek azonban április 7-ig csak 30 százalékát vé­gezte eL A levélből kitűnik az is, hogy a gépállomás vezetősége az ígé­retekben nem szűkölködik. — ígér­te ugyanis, hogy a siló építéséhez szükséges téglát helyszínre szállítja a szövetkezetnek. Az ígéret azonban csak ígéret maradt. Az ígéret való­ra nem váltásával akadályozták a szövetkezetei abban, hogy a kon­gresszus tiszteletére tett vállalást va- lóraváltsák. az adósságot 500 férőhelyes sertéshizlaldát készí­tenek. A brigád ennél az építkezés­nél nemcsak a határidő lerövidítését vállalta, de ígéretet tett arra is, hogy a tetőszerkezetet hazai lombos- fából készíti ÓL, s ezzel nagymennyi­ségű importárut takarít meg. Nem kell külföldről behozni részükre fé­ny őárut. A 23 tagból álló komplex­brigád az elmúlt dekádban 165 szá­zalékra teljesítette tervét, amellyel máris bebizonyította, hogy tudják pó­tolni a téli nehézségek miatt előadó­dott lemaradásokat. így a vezetőség és a dolgozók közös elhatározása az tett, hogy a terv túlteljesítésével, a minőség emelésével a kongresszusig minden részletében pótolják az el­múlt negyedévi lemaradást, Fémhulladékból — virágos udvar A Tolnai Napló 1954 április 6-1 számának harmadik oldalán egymás melleit két cikk jelent meg. Az egyik a fémgyüjtő vállalat felkészülését tükrözi vissza, s egyben felhívás a fémgyűjtés sikeres végrehajtására. A másik cikk a tisztaságra hívja fel dolgozóink figyelmét Többek között írja a cikk — „Udvarunkat füvesít­sük, ültessük tele fával, virággal''. — Mi, tűzoltók, felmértük e két új­ságcikkben foglaltak jelentőségét, s azonnal megbeszéltük a tennivalókat. Hozzáláttunk először is a fémhul­ladékok összeszedéséhez. Ezzel két célt értünk el, egyrészt segítjük ál­lamunkat, azzal, hogy a hulladékból új anya,gokat készítenek, másrészt megtisztítottuk házunk táját a feles­leges lim-lomtól. A tervünk az, hogy a fémhulladékért kapott .pénzössze­gen fűmagot, rózsafákat, virágokat és kanadai nyárfát veszünk, mely- lyel * egészségesebbé, szebbé tesszük munkahelyünk környékét. Tehát mi összekötöttük a régi közmondás sze­rint a kellemeset a hasznossal, mert a terv, nemcsak terv maradt, hanem rdár a megvalósulás útján jár, — ugyanis április 7-én a MÉH válla­latnak több, mint 8 mázsa fémhulla­dékot szállítottunk, persze ez csak a kezdet, mert a továbbiakban még alaposabban körülnézzük házunk táját, s összeszedjük a rejtett tarta­lékokat. A kapott pénzösszegért pe­dig egészségessé és széppé tesszük otthonunkat. Csőglei István levelező. LEVELEZŐINK IIUÁK... \ kukorica már a földben yau Hat új tpz-tag Több segítséget kérünk a gépállomástól Aki hű marad a géphez A vontató hangos dübörgéssel ro­bog be a bonyhádi gépállomás­ra. A pótkocsin üres hordók billeg­nek a göröngyös udvarban. A raktár előtt megáll. A vontatós leugrik a traktorról és a műhely felé szalad. A műhely ajtaján egy férti lép ki: Kovács Géza műhelyvezető. A fiatal vontatós megszólítja: — Géza bácsi a raktárkulcsot kérem, üzemanyagot viszek. Elindultak a raktár felé. — Alig telt el 10 perc, mar az új ra­komány. indult klíeie az udvarból, Géza bácsi pyL* vb*?* a rn be jbe. A műhelyben ekkor még csend volt, 3—4 ember gépszerelési mun­kákat végzett. A csend azonban nem sokáig tartott. Az egyik szerelő be- indí'otta a villanyköszörűt, vésőt éle­sített, a másik az esztergapadön kez­dett dolgozni. A műhely újra hangos lett, alig -lehetett szót érteni. A sze­relők hozzászoktak a hangos beszéd­hez és csaknem kiabálnak, ha akar­nak egymásnak mondani valamit. A köszönj.leállt, csk az .esztergakés han gos visítása zavarta a csendet. Köz­ben Géza bácsi megfontolt szavai hallatszottak: — Feri, te esztergálj! Azt a perselyt sürgősen el kell ké­szíteni. A fiatal eaitergályos még egy-két dolgot kérdezett és hozzákez­dett az esztergáláshoz. A szemben,lévő műhelyből kalapé csolás egyenlő taktusa hallat­szott ki. Az épületek visszaverték a hangot. A cséplőgépjavító brigád dolgozik abban a műhelyben. A ki­javított cséplőgépek az udvaron so­rakoznak fel ponyvával letakarva, A műhelyben még 5 cséplőgép van, ami javításra kerül. Ahogy. Kovács bá­csi mondja, április 30-ig azt is ki­javítják, s ezzel határidő előtt más­fél hónappal befejezik a cséplőgé­pek javítását, A javítóműhely kitár* kapuján méltóságteljesen tűnik , sze­münk elé a hatalmas kombájn. Ja­vítás alatt van. Tavaly igen szép eredjnény.: ért el vele e ~ teái lomás Az üdén — ahogy a szenetek is mondják, — még nagyobb terület leasratására s cséplésére számítanak vele. A balol­dali gépszín alatt magányosan áll a kévekötő aratógép. Ez a kis gép ta­valy közel 150 holdon végzett aratást. Kovács bácsi mondja, az idén is ko­moly számításba vették, ezért nagy gonaot fordítottak a javítására! A gépállomás készül a növényápo­lási munkákra is. A műhely előtt felszerelve áll az ekéző és porhanyí- tó gép, kapáik kiélezve. A legkisebb hibák is kijavítva, a vetőgépek pe­dig már munkában vannak. Az ud­varon még 8—10 tartalékeke kijavít­va, úgy, hogy nincs semmi akadálya a zökkenőmentes szántásnak. A gépjavítók munkája harc a *’*■ jobb gépekért, így van a bony­hádi gépállomáson — mondja Ko­vács bácsi. — Ma már érdemes küz­deni a több kenyérért, a jobb életért, mert el lehet érni. Nem úgy van, mint valaha, amikor én ültem elő­ször traktorra — de régen is volt. Kovács bácsi emlékei előtűnnek. — Először 1913-ban ültem traktorra bá­Az elmúlt év végén merült fel az a terv, hogy Szekszárdon új bölcső­dét és gyermekotthont létesítenek. A városi tanács, megkérte a tervosz­tály és az építési osztály állandóbi- zottságait, hogy a két fontos új épü­let számára keressenek megfelelő he­lyet a város belterületén. A két ál­landóbizottsági amely kezdettől fog­va közösen tartja üléseit, s közösen végzi munkáját, több üres teliket né- . zett meg, majd gyermekgyógyász szákorvosokat kérdezett meg: dönt­sék el, hol lesz a legalkalmasabb he­lyen a két új létesítmény. így álla­podtak meg abban, hogy az új böl­csődét a Kinizsi- és Toldi-utca sar­kán építik fel, a dl íárőhelyes gyér­ré Jeszenszkiék gazdaságában, hogy egy darab kenyér jusson a mi asz­talunkra is. Apámnak nehéz volt a hét gyermeket eltartani. A sors így vetett évről-évre úrtól úrhoz. Egyik sem volt különb, mint a másik. Kovács bácsi hosszan sorolta fel a múlt keserű éveit, amelyből bőven jutott minden munkásemberne'k, de ráncos arcán felcsillan a mosoly, sze­mében a büszkeség sugárzik, amikor a felszabadulásról beszél. — Kiosz­tottuk a bárók földjét, megszüntet­tük a osalédsorsot. A traktor a mi földünket szántotta. Az első szántá­som után 35 évre újra traktorra ül­tem és szántottam a szabad földet, a miénket. Az évek repültek, 1949-ben Ko­vács bácsi a termelőszövetkezet meg­alakításáért szállt síkra Zombán. — Őszülő fejével az iskola padjaiba ült tanulni. 1943 januárjában pedig újra a gép mellé állt, amelyről Kovács bácsi azt mondja — a fiatal éveimet a gép mellett töltöttem, öregségemre is hű maradok hozzá. makotthon pedig a Munkácsy és a Bezerédy utcák között lévő üres telken tesz. A két egészségügyi lé:e- sítmény építését rövidesen megkez­dik, s a i tervek szerint mindkettőt még ezév folyamán átadják rendel­tetésének. A terv és építési állandóbizottság a gyermekotthon építkezéseivel kap­csolatban újabb javaslatot tett a vá­rosi tanácsnak. Kérte, hogy amennyi­ben lehetséges, úgy az épülő új gyer­mekotthon közelében nyissanak új utcát, hogy ezzel összekössék a Be­zerédy és Munkácsy utcát! Az áilan- dóbizottság javaslatával a városi ta­nács végrehajtóbizottsága rövidesen foglalkozik. A tanács álíandob zoüságainak közreműködésével bölcsőde és csecsemőotthon létesül Szekszárdon A szakszervezetek feladata a munkarenddel kapcsolatban A minisztertanács határozata elő­írja, hogy 1954 március 1-től a munkaidő a helyi tanácsoknál a fél­óra ebédidőt beszámítva hétköznap 8 és fél óra, szombaton 5 és fél óra. E határozat, mely a pártappa­rátus és a társadalmi szervek dol­gozóira is vonatkozik, egyaránt kö­telező a hivatalok vezetőire és a hi­vatalok dolgozóira is. E határozatot a Központi Vezetőség megfelelő határozata nyomán, a dol­gozókról való gondoskodás szocialis­ta szelleme hatja át. Azt akarják elősegíteni, hogy a pártapparátus dolgozói, továbbá azok, akik a mi­nisztériumban és állami hivatalok­ban intézik az ország és a nép ügyeit, egészséges, tanult, sokoldalú, elmélyült munkára képes, derűs, ki egyensúlyozott emberek legyenek. A párt határozata és a kormány- határozat lehetővé teszi, hogy a párt apparátus és az állami hivatalok dolgozói jól éljenek szabadidejük­kel, tanuljanak, pihenjenek, sportol­ónak, jobban éljenek családi életet, ápolják gondosan egészségüket. A minisztertanácsnak az állami hivatalok munkarendjéről szóló ha­tározata döntően a Közalkalmazot­tak Szakszervezetéhez tartozó hiva­talokat érinti. Ezért ennek betartá­sával szakszervezetünknek fokozott mértékben kell foglalkoznia. Szakszervezetünknek a határozat végrehajtásával kapcsolatban hár­mas feladata van: Munkamozgalmi tevékenységükkel elősegíteni a hivatalok magasabb kultúrájú tevékenységét, eredménye­sebb munkáját, mellyel > a 48 órai munkaidőn belül képesek ellátni fel­adataikat. Ellenőrizni a határozat maradék­talan betartását, a dolgozók szabad­idejének biztosítását és ennek érde­kében megfelelő intézkedéseket ten­ni (az étkezés megszervezése, a hi­vatal közelébe^ lévő üzletekben a bevásárlási lehetőségekkel való fog­lalkozás.) Gondoskodni arról, hogy a dolgo­zók szabadidejüket megfelelően tud­ják kihasználni. Ennek érdekében megfelelő sport és kultúrlehetőségek ről gondoskodni, klubszobákat, ol­vasó és tanulószobákat létesíteni és megtartani. Ha a határozat megvalósításáért odaadóan harcolunk, a párt és állam apparátusokban dolgozó elvtársamk rendezettebb munkája, harmoniku­sabb élete még közelebb fogja hoz­ni a párt és társadalmi szerveinket, minisztériumainkat, hivatalainkat a dolgozó tömegekhez. Hozzásegít ah­hoz, hogy pártmunkásaink, állami tisztviselőink még hívebben, jobban szolgálhassák népünk, szocializmust építő országunk ügyét. Szigetvári Ernő a területi bizottság elnöke. 'Két pár cipő története A Majas családból. négyen dolgoz­nak a tengelici Petőfi tsz-ben. Mun­kájuk eredménye meg is látszik. Az elmúlt évben közel 50 mázsa ke­nyérgabonát, 50 mázsa • kukoricát vittek haza az egyéb terményeken kívüL Az idén is szorgalmasan dol­goznak a család tagjai, s miután meg kapták a március hónapra járó mun kaegység előleget, Majas néni Ten- geldcről Szekszárdra utazott, hogy magának és István fiának cipőt vá­sároljon. Szekszárdra érve, a népbolt cipő­üzlet kirakata előtt gyönyörködött a szebbnél-szebb cipőkben, majd rövid számvetés után benyitott az üzletbe. „Két pár cipőt szeretnék ygsárÓlnL egy pár 36-os vászoncipőt á~‘ fiám számára, egy pár nyári cipőt pedig magamnak" — mondja az elárusító nőnek. Majas néni kívánsága gyor­san teljesül, s a sok eléje rakott lábbeliből a Pista gyereknek egy pár 36-os vászoncipőt, magának egy pár szép szandált választ ki és cso­magokat be. A sikeresnek vélt vá­sárlás után még egyéb dolgait! is el­intézi, megváltja a vonatjegyet, ha­zautazik, s bizony már be is sötéte­dik, mire a pusztára ér. Együtt van a család. Majas néni büszkén bon­togatja a csomagot, s a Pista gyerek gyorsan fel is próbálja az új cipőt — de szép — édesanyám pontosan eltalálta mekkorát kell hozni, — mondja, s a másik cipőt is igyek­szik lábára húzná Húzza-húzza egé­szen belepirul az erőlködésbe, mind hiába nem megy. Izgatottan forgatja kezében a cipőt, majd átadja any­jának. Most n^ár az egész család a „bűvös“ cipőt nézi. Egyszerre csak Majas néni felkiált. — No, ezt jól megcsinálták, egy 35-ös és egy 36-os cipőt pároltak össze. Maías bácsi rossza'óan csóvál­ja a fejét, majd így szól feleségéhez. — Te, asszony, nézd meg a te cipő­det is, nincs-e valämi hiba. — Nem hiszem, de azért felpró­bálom, — mondja Majas néni. Az egyik cipő már a lábán van, de jaj, mi van a másikkal, — apjuk mind­két cipő ballábas, — mondja. Hat ez aztán kiszolgálás, holnap újra mehetek Szekszárdra, — bosszanko­dik Majas néni és bosszúsága indo­kolt is, mert a bolti dolgozók figyel­metlensége miatt kerek két napot vett igénybe a cipővásárlás, s jelen­tős munkakiesést okozott. Jó lenne, ha kereskedelmi dolgo­zóinkat áthatná a szocialista keres­kedelem eszméje: a dolgozó nép szol gálata, igényeinek jobb kielégítése, hogy az ilyen és ehhez hasonló bosz- szuságok helyett szebbé, kellemes- sebbé tehessék dolgozótársaik életét. A Simontornyai Borgyár DISZ-fiataljai a fémgyűjtés sikeréért Az országunk vérkeringése napról napra élénkebbé válik. A kongresz- szusi verseny ezt még fokozza. Szer­te e^z országban új eredmények szü­letnek. A dolgozók érzik a nemes verseny jelentőségét. E versenynek új lendületet ad a fémgyüjtési felhívás. A verseny lá­zas lendületet vesz. Mindenki eleget akar tenni becsületbeli kötelességé­nek mind az öregek, mind a fiatalok. Kemény, férfias verseny folyik, s nap, mint nap új és szebb eredmé­nyek születnek a Simontornyai Bőr­gyárban is. Az ifjúság is megmozdult. Ezt bi­zonyítja a pénteki DISZ gyűlés is, ahol lelkes, csillogó szemű fiatalok jelentek meg. Gyűlés előtt egymás­közt beszélgettek. A téma nem volt új és mégis fűtötte, tüzelte őket. — Minden ifi egvemberként látja és érzi a fémgyűjtés fontosságát. A gyűlésen résztvett az üzemünk párt­titkára is és az igazgatónk, is. A gyűlés pontosan kezdődött, minden napirendi pontot lelkesen fogadott el ifjúságunk. A fémgyűjtés halla­tára véget nem érő tapsorkán tört ki. A nagy lelkesedést jellemzi a gyű­lésen megalakult 6 fémgyüjtő ifi- brigád is. A karbantartó és boxrak- tári brigád versenyre hívta ki egy­mást. E két brigád egy napon ala­kult és e naptól kezdve versenyben áll egymással, A kongresszusi ver­senyben vállalásaikat már is túltel­jesítik. Nemes harcot folytatnak, hogy üzemük megnyerje a kongresz- szusi zászlót. Ezért lelkesedtek e gyűlésen is. Hatalmas mennyiségű tartalékanyagot fogunk feltárni. Ebben rejlik népgazdaságunk ere­je. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a szabad népek olyan hatalmas tar­talékokkal bírnak, amiről a kapita­listák álmodni sem mernek. Ez nyil­vánul meg nálunk is. Ifjúságunk a rejtett tartalékokat bátran feltárja, a fémgyűjtési kampányban. A szom­bati nap új eredményt szült. Üze­münk karbantartó részlegén: még egy új brigád alakult, így 7 brigád gyűjti a fémet. A szelektációs bi­zottság még szombaton dolgozott, de már is voltak, akik fémet akartak gyűjteni, mint ifj. Takács Viktor, vagy Gergő István és még sorolhat­nánk jó néhányat. Ilyen ifjúsággal lehet dolgozni és jó eredményt elérni. Sokat várunk, de többet fog adni az üzemi DISZ fiatalságunk, mert mindenáron győz­ni akarnak e nemes versenyben. Ezért fémgyüjtési versenyre hív­juk a megye összes DlSZ-szerveze- tét és minden DISZ-en kívüli becsü­letes ifjúmunkást. Előre a fémgyűjtés sikeréért és a kongresszusi zászló elnyeréséért! Balatoni István DISZ-szerv. titkár* Simoöíoraya,

Next

/
Oldalképek
Tartalom