Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-11 / 86. szám

1954 A PR IMS ÍJ NAPLÓ 7 A dalmandi gépállomás dolgozóinak fogadalma csak puszta ígéret maradt A „Tolnai Napló“ március 14-i számában cikk jelent meg a dal- mandi gépállomásról. Ez a cikk hí­rül adta az újság olvasóinak, hogy • dalmandi gépállomás kollektívája elhatározta: „visszaszerzik a gépállomás dicsőségét, úgy dolgoznak, hogy ebben az évben is­mét országos első legyen a gépállo­más." Meg vagyunk róla győződve, hogy sokan örömmel, megelégedés­sel fogaoták a jó hírt Azóta már lassan lejár egy hónap. Az eddig végzett munka alapján már meg le­het állapítani: Vájjon a dalmandi gépállomás kollektívája állja-e sza­vát, nemcsak puszla ígéret marad, amit a március 5-i termelési értekez­leten 37 traktoros, illetve műszaki vezető fogadott meg, írt alá? Bizony az, hogy a gépállomás jobban dol­gozik, mint tavaly, eddig csak pusz­ta ígéret maradt. S mint F ö v é n y i Ferenc, az egyik traktorista mondja: — Már most csorba esett a gépál­lomás kollektívájának becsületén. Bizony az! A gépállomások közti or­szágos első helyet igénylő gépállo­más megyei utolsó, sőt országosan hátul kullogó let:. A gépek egy mű­szaki teljesítménye átlagosan még a 30 százalékot sem haladja meg. Pe­dig Dalmandon is több olyan trakto­rista van. mint Keppel Ferenc sztahanovista, akik április 20-ig 180 normálhold talajmunka elvégzéséi vállaltak, ezidáig még 70, sőt 50 hol­dat sem teljesítettek. Talán nem bántja ez a vezetősé­get. vagy a becsületes traktoris ákat? Dehogy nem bántja! Csak hát az iga zat megvallva a sok tehetetlenség mellett igen sok lehetetlenség is van, amelyen a gépállomáson nem tud­nak változtatni. Arról például senk- sem tehet, hogy a Kohó- és a Gép­ipari Minisztérium a megrendelt 48 csapágyat csak kiutalta, de le nem szállította. A trnktoristák az üzemanyagot is okolják Mint Polecsák elv'árs. az egyik traktorista ( mondja minden három órában kokszolni kell, ami naponta 4 óra kiesést jelent. Ezekről valóban az illetékesek tehetnének. És most már itt az ideje, hogy az ígéretek helvett cselekedjenek, mert ezek sze­rint nem csupán a gépállomás kol­lektíváján múlott a tervteljesítés. Az az állítás nem helyénvaló, hogy éjjel egyáltalán nem dolgoznak a gé­pek. Amelyik jó az igenis dolgozik. Lápafőn a traktoristák éjjel keltet­ték fel a termelőszövetkezet elnökét, hogy mutassa meg, melyik darab föl­det lehet hengerelni. A dombóvári Vörös Sugár termelőszövetkeze ben is dolgozott már sokszor a gép éjjel is. Hiszen a traktoristák keresni akarnak és a lehetőség pedig most van. Annak azonban teljesen igaza lenne, aki azt állítaná, hogy nem tudnak menni a gépek, mert rosszak. Ez a legalapve.őbb hiba, ami miatt nem tudják valóraváltani adott sza­vukat a datmandiak. Sok a műszaki hiba, lassan csinálják meg az elromlott gépeket, arról meg aztán igazán nem a Kohó- és Gépipari Minisztérium tehet, vagy az ÁFORT, amely rossz üzemanyagot szállított. Vannak még általános hibák, ez tagadhatatlan. De egyes minisztériumok és más szervek hibái egyetlen gépállomási igazgatónak sem adnak menlevelet, ami igazolja a hibákat. Ez az, amiről a daknandiak megfeledkeztek. Jól mondta Budi Sándor, az egyik traktorista, hogy a téli javítás he­lyett csak karbantartást végeztek a gépeken. A szemle a'kalmával Dalmandon is felsorakoztattak min­den gépet. De úgy látszik a szemle­bizottságnak csak az vol+ fontos, hogy kívülről legyenek szépek a gé­pek, az már kevésbbé érdekelte őket, hogy hogyan vannak minőségileg ki­javítva. A Főnyi Ferenc-féie trakto­ron például a ventillátor csapágynál 5 milliméter kilengés van. A Pole- csált-féle gépnél nem kapott csiszo­lást a főtengely. És mo&i egy-két hol­dat szántanak a gépekkel, s utána huzatai kell a műhelybe, hogy kija­vítsák őket. Az ilyen alapvető hibá­kat a szemlebizottsáignak is észre kellett volna venni. És ami még en­nél is súlyosabb hiba, mos,*. nem kap a gépáillomás hathatós sgítséget ah­hoz, hogy a gépállomáson műszaki vonalon gyökeres fordulat legyen. Pataki Béla, a gépállomás főgépé­sze például alkatrészvásárlás címén egy nappal meghosszabbította a fi­zetett szabadságát, alkatrészt piedig egyáltalán nem vásárolt. De azoknak a gépeknek a javításában sem igen van köszönet, amit már a tavaszi idény megkezdése óta javítanak. Po­lecsák elvtárs gépét 8 napig javítot­ták a műhelyben, mégis az első ba­rázdánál tönkrement. Ki a hibás? Dalmandon .úgyszólván felfelé áll­nak a kocsi kerekei. Az igazgató és a főagronómus ,.hadi állapotban“ vannak egymással. Mint az igazgató mondja, C s 1 m a Sándor edvtárs, az új főagronómus egyáltalán nem vál­totta be a hozzáfűzött reményeket. Arra nem volt mód, hogy ezzel kap­csolatban Csima elvtársat is megkér­dezzük. De meg vagyunk róla győ­ződve, hogy ő pedig az igazgatót meg a műszakot hibáztatja ezekéit a súlyos hibákért. A gépállomások megyei igazgató­sága ezt mind tudja. Azt is tudja, hogy az igazgató nem lelkesedik a feladatok elvégzéséért. Az igazgatót lesújtja, hogy egy év óta nem tudja a megyei tanács elintézni, hogy csa­ládja részére helyben adjon egy la­kás.!. Döbröközön, Dalmandhoz 30 kilométerre lakik és sokszor előfor­dul, hogy egy héten egyszer látja családját. Miért nem intézkedik hat hatósan az igazgatóság. Most már a szavak helyett nekik is cselekedni kell, mert bizony jelenleg semmi re­mény sincs ahhoz, hogy a gazdasági év végén úgy üdvözölhessük a gép­állomás kollektíváján, mint az ország első gépállomását. De most mégis csak azt írjuk, amit a március 14-i cikkben írtunk: „Elsősorban is a gép­állomás kollektíváján múlik, hogy visszaszerezzék az elvesztett dicső­séget Ha nem lesz a vezetőség meg­alkuvó, egyetlen hibát se néz el, még a Kohó- és Gépipari Minisztérium­nak sem, a traktoristóknak sem, a szerelőknek sem, meg az igazgatóság felelőtlen munkáját sem nézi tétle­nül, akkor még van remény: még le­het Dalmandon olyan élüzemavatás, mint 1952. augusztus 20-án volt!" Párt hírek Tavasz a kocsolai Toros Csillag tsss-ben Gyönyörű az idei tavasz Kocsolán. A Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai a párt- és kormányhatározat lelkesítő hatására nagyobb akarattal, lelkesedéssel kezdtek a munkához, mint eddig bármikor. A tagok közül egyetlenegyet sem lehet otthon talál­ni, különösen akkor, ha arról van szó, hogy valamilyen munkát sürgő­sen el kell végezni. Sürgős munka pedig most mindenütt, — így a ko­csolai Vörös Csillag tsz-ben is akad. A kocsolai Vörös Csillagban a ta­gok eddig is ezt tartották szem előtt, amit mi sem bizonyít jobban, miró maga az a tény, hogy már csak a kukoricájuk vetetlen. — Nincs Józsi semmi baj: még várunk, vagy két hetet és elvetjük a kukoricát is, — szól közbe Varga Gyula elvtárs, a szövetkezet egyik növénytermesztési brigádvezetője, egyben párttitkára. Igen. A szövetkezet tervében 90 hold kukoricavetés szerepel, de az előírás szerint négyzetesen kell vet­ni. A tagok így is fogják vetni, s ebből 20 hold heterózis és 20 hold hibrid kukoricái termelnek, mert jö­vőre maguk akarják előállítani a ve­tőmagot Igazán teljes joggal lehet elmon­dani, hogy ilyen tavasz még nem volt a kocsolai Vörös Csillagban. Ed­dig a tagok által szerzett munkaegy­ségre 7 forintot osztottak, de ezt áp­rilis 18-án 6 forinttal megtoldják, tehát 13 forintot osztanak. A termelőszövetkezet .tagjai a párt III. kongresszusának tiszteletére hosz szúlejáratú verseny szerződést kötöt­tek egymással. A fogatosok közül Éppel Károly indítot:a el a 300 mun­kaegységes mozgalmat és ilyen ala­pon versenyre hívta a fogatos brigád összes tagjait. Kovács István, a növénytermesz­tési brigád tagja, pedig a növényter­mesztőket hív.ia versenyre, ő 200 munkaegységes mozgalmat indított, amihez eddig 8 férfi tagja csatlako­zott a növénytermesztési brigádból, a többi pedig a 350 munkaegységes mozgalomhoz csalatkozott. A nők 200 munkaegység teljesítését vállalták ebben a gazdasági évben. Müller Luj­za volt a verseny kezdeményezője, eddig 27 nő csatlakozott mozgalmá­hoz. Mindenki versenyezik nálunk, — szólt közbe Hochner Péter is, aki a szövetkezet csibekelteté gépét kezeli, — Mindannyiónk élete, a jobb élet megteremtése a célja, ezért indul­tunk harcba ezen a tavaszon. Ezt nem lehetne letagadni sem, mert a tsz tagsága elárulja. Kelnek a kiscsibék, üzemfoei\elyezték a rég­óta kihasználatlanul heverő fűrész- ggttert. És rövid időn belül üzembe-’ helyezik a darálót is. Már saját .tej-- szeparáló juk is van. De még“-igen sok minden épült és szépült már ezen a tavaszon is. Két község dolgozó parasztjainak versenye Április 16-án reggel 9 órakor a Pártoktatás Házában a II. és III. éves Párttörténet és az I. éves po­litikai gazdaságtan konferenciaveze­tői részére megbeszélést tartunk az ismétlésekkel kapcsolatban, s össze­foglaló előadást tartunk az egészévi anyagból. 9 Április 14-én reggel 9 órakor a po­litikai gazdaságtan II. éves konfe­renciavezetői részére konferenciát tartunk a „Törvények objektív jel­lege'“ című anyagból, Kérjük a pro­pagandista elvtársak pontos megje­lenését. A konferencia a Pártoktatás Házában lesz. MB ágit. prop. osztálya * Értesítjük Szekszárd város párt-, tömegszervezeti, és állami funkcio­náriusokat, valamint a város párt tagjait, hogy f. hó 14-én d. u. fél 6 órai kezdettel a Pártoktatás Házá­ban a párt módosított szervezeti sza­bályzat tervezetéről előadást tartunk. Előadó: Somi Benjamin elvtárs. Az előadásra meghívjuk a város párton- kívüli dolgozóit is. Pártoktatás Háza »Ifjú békeharcos" tornaverseny Tamásiban Április 4-én, felszabadulásunk ünnepén Gungli Ferenc testnevelő tanár vezetésével „Ifjú békeharcos“ tornaversenyt rendeztek lamasibau 'A versenyen öt csapat vett részt. Tamási 2 leány és egy fiú csapatán kívül csak a szakályi általános iskola vett részt egy fiú és egy leány csapattal. A szakályi versenyzők bár nem rendelkeznek tornate­remmel és csuk a jobb idő beállta után tud­tak a versenyre készülni. mégis szépen megálltak helyüket. Iregszemcse, Pincehely, Magyarkeszi, Nagyszokoly és a többi járás- beli iskolák, ahol nagyobb lehetőség lett volna a versenyzők kiválasztására és edzésé re nem neveztek be a tornaversenybe. Lzek az iskolák vegyenek példát Szakály község­ről és ne maradjanak ezután távol hasonló sportrendezvényekről. A verseny 150 néző előtt került megren­dezésre a tamási általános iskola tornater­mében. A leányok versenyében a három csapatban összesen 16 versenyző küzdött, míg a fiúknál a két csapatban 15 verseny­ző szerepelt. A verseny végeredménye: Lányok: 1. Tamási I. csapata 181.1 pont, 2. Tamási II csapata 174.8 pont, 3. Sza­káig 168.9 pont. Fiúk; 1. Tamási csapata 176.9 pont, 2. Sza­kály csapata 169.9 pont. A fenti eredmények alapján a megyei ver­senyen a tamási általános leányiskola fiú és leány csapata vesz részt. Szakály-Fürgéd 4:1 (2:1) Járási labdarúgóbajnokság. 200 néző. A fürgediek a szél segítségével az ötödik percben megszerzik a vezetést. 6 perc múl­va a íüriredi kapu előtti kavarodást Lezsák kihasználja és a labdát a hálóba küldi, 1:1. A 22. percben újból Lezsák lő gólt, 2:1. A második félidő elején Lezsák kapufát rúg és a visszapattanó labdát Juhász érté­kesíti, 3:1. A félidő végén a hazaiak 11-est hagynak ki. A mérkőzés utolsó percében Lezsák lő újabb gólt és beállítja a végered­ményt, 4:1. Jók: Bandi, Juhász, Lezsák. Takács Gyula levelező. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az 4DATSMMLTATAS Lápafő és Várong. Ez a két köz­ség az, amelyik a megye székhelyé­től legtávolabb esik. És mint az ot­taniak szokták mondani: „Újság itt látni egy-egy megyei funkcioná­riust.'1 Ebben a két távoleső község­ben mégis olyan lelkesen készülnek a párt kongresszusára, hogy igazán dicséretreméltó. Február elején a dolgozó parasz­tok felújították versenyüket. Várong és Lápafő ugyanis hosszabb évek óta versenytársak. És mint a tanács ve­zetői mondják, a verseny eddig nagy­ban elősegítette a begyűjtési mun­kák elvégzését és a begyűjtési ter­vek teljesítését. Az elmúlt időkben általános ta­pasztalat volt, hogy a tanácsnál egy­két dolgozó paraszt aláírta a ver­senyszerződést, a tanácselnök lebé­lyegezte, ő is aláírta és utána eltet­ték valamelyik asztalfiókba. Az érté­kelés legtöbbször a járási tanácsra volt bízva A lápafőiek és várongiak ezt az egyet nem bízzák tisztén a tanácsra. Csütörtökön délelőtt, mikor a Lápafői tanácshoz mentünk, az el­nök, Németh elvtárs éppen akkor készült Várongra, hogy értékeljék az eddig végzett tavaszi munkák ver­senyét. Mint mondja este tanácsülés lesz és a dolgozó parasztoknak az az első kérdésük, ki vezet jelenleg a versenyben. A lápafői tanácselnök elégedetle­nül újságolja, hogy a két év alatt még egyetlen alkalommal sem tud­ták elhódítani a várongiaktól az el­sőséget. A járási tanács versényhír- aaóján is ezt olvashatjuk: A tavaszi munkák elvégzésében járásunk leg­jobb községe, Várong. Lápafő viszont a hatodik helyen van. A begyűjtés­ben pedig még elszomorítóbb a kép. Várong az I. negyedéves begyűjtési tervét globálisan csak 26 százaiéira teljesítette, Várong viszont 80 száza­lékra. Az igaz, hogy Lápafön is vannak kimagasló eredmények az egyéni versenyben. Németh Lajos 10 holdas dolgozó paraszt például már február hó 25-én teljesítette, amit március 10-ig vállalt- Idős Németh József 10 holdas dolgozó paraszt is határ­idő előtt teljesítette vállalását, jóval maga mögött hagyta versenytársait. Az egyéni parasztok összeségében is szép eredményéket értek el, a tava­szi árpa és zafovetési tervet például 20 holadal túlteljesítették. De azért a kongresszusi versenyben is a vá­ron gi dolgozó parasztok szerezték meg az első helyet. Arcképéhez, — háttérnek ezt a jelenetet vá­zolnám fel: Azt a vidám júniusi vasárnapot, ami­kor ott tolongott a tömegben, kereste a vasútállo­más kijárati kapuját. Boldog volt Sip:er Géza, hiszen ezen a napon kezdődött számára az igazi élet. A nehéz egyetemi évek után most már ke­zében a mérnöki diplomával emelt fővel balla­gott a Szabadság szálloda felé. Hogy mit érzet akkor ez a fiatal mérnök, azt nehéz volna leírni. De alaposan leszűrhetjük a tanulságot a szűk két évéből. Lassan két éve lesz, hogy a megyei tanács gép­állomási csoportjánál gépészmérnök. Mint mond­ja, etszik neki ez a munkakör. A legfelelősség- teljesebb, legszebb, de egyben legnehezebb mun­kaköre is van. Esőben, sárban, télen, nyáron ola­jos, piszkos ruhában kijárni a gépállomásokra, tanítani a műszaki vezetőket, a gépi technika el­sajátítására. gyakorlati alkalmazására. Nyáron az aratás, cséplés ideje alatt kint aludni a trakto­ristákkal együtt a brigádszálláson, hogy mint mérnök mindig készen legyen, ha törést, vagy egyéb műszaki hibát kell kijavítani a gépeken. A társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában ez a legdricsőségesebb feladat: Megmenteni az em­bert a nehéz munkától. A gépekkel gyorsabban, olcsóbban, többet termelni. Ezt követeli meg a jólét programmjának megvalósítása. Van-e ennél nemesebb cél. ragyogóbb feladat egy gépészmér­nök számára? Nincs! Ha valaki ezelőtt egy év- Baegkérdazte volna Sijver Gézát, ő is ezt Egy gépészmérnök arcképe... mondta volna. Ma azonban egészen máskép nyi­latkozik. — Egyetemista koromban nem ilyennek képzel­tem el egy gépészmérnököt, mint én vagyok — mondja amint motorjával bekanyarodik a dal­mandi gépállomás udvarába, és utána sokatmon- dóan fellélekzik. Ebből a sóhajtásból arra lehet következtem, hogy ez a mérnök, vagy önmagával, vagy mással szemben elégedetlen. Nem! Ennek a fiatal mér­nöknek kifejezhetetlenül bántja a lelkiismeretét valami. Most megáll egy pillanatra, emlékezetébe idézi az első kirándulást, amikor zuhogó esőben, rövid nadrágban Bölcsföldi Ferenccel, az egyik műsza­ki vezetővel „sá-aútra“ ment *a gépállomásokra. Egy röpke pillanatra derűs mosoly ül arcán. De ezt a derűs mosolyt nyomban mély bánat, lelki­aggódás váltja feL — Máshogy képzeltem. — ismétli meg az előb­bit, s utána szomorúan hallgat. Ez a mély hallgatás sokat jelent magában, azt, hogy ez a mérnök nem érzi, hogy megbecsülik munkáját. — Milyen sokat reméltem magamtól, meg az élettől, de amilyen nagy volt az önbizalmam, most annál kevesebb az örömöm. Úgy érzem, nem igénylik a tudásomat, nem értékelik a mun­kámat, — mondja. Ez nem teljesen igaz, azonban nagyon sok ben­ne az igazság. Sipter Géza, amit az előbb el­mondott, azt teljes joggal feltételezheti. A va­lóság az, hogy munkájával és egyéni problémái­val nem törődik senki. Nem veszik figyelembe, ha bármit is javasol, vagy tanácsol, F>edig me­gyénk gépáMomási vezetői közö-t ő -az egyetlen mérnök. Nem kérik számon saját munkáját sem. A megyei tanács végrehajtóbizottságának elnök- helyettese egyetlen alkalommal vetette fel a mér­nöknek, hogy nem beosztásához málló a viselke­dése és magatartása. Ebben nagyon sok az igaz­ság. De vájjon ezért kit terhel a felelősség? A megyei tanács vezető funkcionáriusait terheli ezért a felelősség. Ezt a fiatal mérnököt nevelni kelleit volna. Sokszor szempontok hordozásával, jelentések gyűjtésével és különböző kivizsgálá­sokkal bízzék mag, még az is előfordult, hogy vasárnap zuhogó esőben motorkerékpárral küld­ték ki Bonyhádira, hogy egy traktorosnak jutal­mat vigyen. Mondhatná erre bárki: nem esett le az aranygyűrű az ujjáról, mert kivitte a jutal­mat. Ez igaz. De ma már mérnökeinket ennél sokkal nagyobb gondoskodás és megbecsülés öve­zi. Tehát a megyei tanács végrehajtóbizottságá­nak is sürgősen tenni kell valamit, hogy ezt Sip­ter Géza is érezze. 9 nagydorogi parasztok problémáját igazén nem tudja elintézni a tanács? A kérdés, melyet feltettünk, jogos. Arról van szó, hogy a nagydorogi tanács nem képes a disznópásztomak egy lakást biztosítani, ahova család­jával együtt beköltözne. A tényeket ismerő ember erre azt mondaná: „Ez lehetetlen, hiszen Nagydorogon a pásztoroknak külön lakás van épít- vet." Ez igaz. Ehhez azonban azt is jó tudni, hogy illetéktelenek lakják a lakást. Persze senkisem lakhat az ég alatt. De a tanácsnak kellett vol­na eddig is, — de most már sürgő­sen kell intézkedni, a faluba körül­nézni, meri ez így nem mehet to- ’ vább. Április 1-e óta nem hajtják ki a dolgozó parasztok disznóit, mert. a pásztor nem hajlandó reggel és este 8 kilométert gyalogolni. A dol­gozó parasztok ezt nagyon sérelme­zik. Még ilyen formában kevésbbé vagyunk érdekelve, de azért a nagy­dorogi gazdákkal együtt mi js meg­kérdezzük a tanácstól: igazán nem le­het segíteni ezen a problémán? 1 1 l 1 >• j i 1 I 1 > 1 jri l i » er H cc o o-o 1 c­© 1 1 1 1 1 X

Next

/
Oldalképek
Tartalom