Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-09 / 84. szám

lßM ÁPRILIS 9 NAPLÓ n Mikor váltja valóra a termelési bizottság javaslatait a decsi tanács? Megyénk asszonyai a mezőgazdaság fejlesztésének sikeréért Decs, 1954. február 26. Este 6 óra vasi. A csikorgó hóban, a szurok sötétben vihanlámpás kis csoportok közelednek a tanácsháza felé. Kima­gasló esemény lesz ezen az estén De­esen. A dolgozó parasztok termelési bizottságot választanaik a község leg­jobb gazdáiból, akik majd a tanács színe előtt képviselik érdekeiket, akik majd felkarolnak minőén olyan kezdeményezési, ami elősegíti a pa­rasztok és munkások életszínvonalá­nak emelését. Akik majd mindent megtesznek, hogy végre elintéződje­nek azok a megoldásra váró ügyek is. amelyek annyi kellemetlenséget okoztak már nekik, akik majd meg­szervezik, hogy Decsen is tartsanak a . mezőgazdasági szakemberek szak­előadásokat, tanácsokkal lássák el a dolgozó parasztokat. A tanácsteremben vágni lehet a cigarettafüstöt. Az első sorban he­lyet foglalók közül megszólal egy idős parasztember. — Helye-eljük a bizottság m i gvá 1 ászt •? sát. Hiába, csak másként esik, ha az em­ber érzi, hogy nines kinullázva. Én úgy gondolom, ha létrejön ez a ter­melési bizottság, ha jól választjuk meg a tagjait, akkor másképp lesz majd minden — mondotta, s egyben javaslatot tett a termelési bizottság elnökére. A javaslat szerint Mányoíki Lőrin- eet akarják a gazdái, s mivel a gaz­dák ezt akarták, meg is választották, s vele együtt megválasztották a ter­melési bizottság 48 tagját is. Ez a 48 a község legjobb gazdáiból, a termelőszövetkezetek élenjáró tag­jaiból és a gépállomás kihelyezett agronómusából tevődik össze. * 1954. április 6. A termelési bizott­ság elnöke, Mányoki Lőrinc szapora léptekkel halad az istálló felé, hogy befogja a két sárgát, s induljon a határba. Amint elhagyja a falut, kí­váncsi ember figyelmével vizsgálja a földeket, nézegeti, hogyan fejlődik a vetés, megáll egy-egy tábla végén és pár szót vált a munkálkodókkal, s közben újságolja, hogy szerdán a szokásos heti megbeszélését tartsa a termelési bizottság. Megkérdi min­denkitől, mi a problémája, s arra kéri őket, hogy bátran vessék fel, majd a termelési bizottság megbe­szélésén. Ekkora községben, mint Decs, bi­zonyára a termelési bizottságnak is akadhat problémája. Ezért mi is felkerestük Mányoki Lőrincet, hogy elbeszélgessünk vele a termelési bi­zottság mimikájáról, s megtudjuk tő­le, hogy a terméshozamok emelésé­vel kapcsolatban mi a bizottság to­vábbi terve. Furcsán hangzik, amivel fogadott bennünket: — Itt már tiszta vizet kellene ön­teni a pahátiba, ez tovább is így nem megy — egész közel jött hoz­zánk és olyan felháborodással mond­ta, hogy nem tudtuk mire vélni. Most az a kérdés: jogos volt-e a felháborodása, vagy sem Erre a leg­rövidebben így lehetne válaszolni: jogos volt! De még mennyire, hogy jogos. Itt az egész termelési bizott­ság tekintélyéről és a község dolgozó parasztjainak közös ügyéről van szó. Ez forog kockán. No, de lássuk a tényeket. A decsi dolgozó parasztoknak nines legelőjük. Vagy pontosabban: van legelő, csak nem tudják, hogy hol. Jogosan és igazságosan sarkalják a dolgozó pa­rasztok Mányoki elvtársat, meg a termelési bizottság többi tagjait is, hogy intézkedjenek már. Dehát, ha valóban probléma ez a legelőkérdés, miért nem intézkedett már eddig a termelési bizottság, hiszen a 24. órá­ban vagyunk —1 mondhatná a tájé­kozatlan olvasó. Ez az, ami boszam't- ja a termelési bizottság elnökét és tagjait. Ök mar számtalanszor fel­hívták a tanács figyelmét, javasla­tokat is teltek a legelőre vonatko­zóan, de a végrehajtó szerv, az to­vábbra is a községi tanács maradt. És hogy a decsi tanács vezetői ed­dig még nem intézkedtek, erről iga­zán nem tehet a termelési bizottság egyetlen tagja sem. A tanácsot hiba volna azonban vá­dolni, hogy vezetői eddig nem hall­gatták meg a termelési bizottság ja­vaslatát, nem jártak el megbeszélé­seire. Igenis, eljártak megbeszélé­seikre, tudomásul vették javaslatai­kat. Nem is ezzel van a hiba, ha­nem ott, hogy a tudomásulvétel után pontot lettek az egész ügyre, mert elképzelhetetlen, hogy ilyen hosszú idő alatt ne tudták volna elintézni ezt a legelő problémát. Ilyen mun­kát a tanács vezetőinek nem szabad csinálni, örülnie kellene, hogy a vei, egy csomó feladatot elvégez a tanács vezetői helyett. Megszervez­ték már, hogy társadalmi munkával elvégzik a legelők karbantartását és trágyázását is. — De hiába, hiába! Mit trágyáz­zunk, mit takarítsunk, ha egyszer nem tudjuk, melyik lesz az egyé­nieké? Az ő helyében én se tudnék mást tenni — meg azt hiszem más sem. Itt többezer számosállat legeltetésé­ről van szó. Ariról nem is beszélve, hogy már régen lejárt a legelők kar­bantartásának ideje. A decsi tanács vezetőinek részéről tehát mulasztás történt. Mulasztás bizony, méghozzá igen súlyos. — Ahelyett, hogy elősegítenék a terme­lési bizottság fejlődését, hagynák ki­bontakozni tevékenységét, akadályoz­zák. . A decsi termelési bizottság tagjainak munkája nyomán már igen sok eredmény ta­pasztalható. Sokszor tartottak már szakelőadásokat, ami ezelőtt nem törd ült elő Decsen. A dolgozó pa­rasztok bizalommal fordulnak prob­lémáikkal a bizottság tagjaihoz. De mint az elnök, Mányoki, mondja, ép­pen ott nem tudtak elérni eredményt ahol legjobban kellett volna. Már régóta szeretnének a decsi gazdák is, minőségi állatokat nevelni. De még ezideig kérésük nem talált elin­tézésre. A termelési bizottság tagjai már sokszor megkísérelték, de még a mai napig sem történt semmi. Itt is a tanács vezetőjének kellett volna intézkedni, a termelési bizottság ké­rését, illetve javaslatát továbbítani. De itt is mulasztás történt, amit bi­zonyít, hogy a mezőgazdaság fejlesz­téséről szóló párt- és kormányhatá­rozat megjelenése óta Decsen még egyetlen állatot sem törzskönyvez­tek, pedig, mint mondják, mintegy 800 gazda van, aki szeretné, ha lo­vát, vagy tehenét törzskönyveznék. A termelési bizottság tagjai még a sok visszásság ellenére sem adták fel a reményt. Továbbra is aktívan tevékenykednek és mint az elnök mondta, ezután majd nagyot ütnek az asztalra, ha a tanács egyik vagy másik javaslatuk után nem intézke­dik. Ezt kell megszívlelni a tanács vezetőinek Decsen. Pesti Erzsébet Dolgozó népünk életében nagy je­lentőséggel bír a Központi Vezető­ség júniusi határozata, amely szinte legtöbbet a dolgozó nőknek, az édes­anyáknak adott. Ök érzik legjobban az életszínvonal emelkedését, hiszen több és szebb ruhát, cipőt vehetnek nemcsak maguknak, hanem gyerme­keiknek, s jobban élhet az egész család. Éppen ezért a női munka megnövekedett jelentőségében is. Az asszonyok sokkal nagyobb kedv­vel dolgoznak, különösen a mező- gazdaságban. Ezt bizonyítják a grábóci tsz asz- szonyainak vállalásai is. akik 250 munkaegység teljesítése mellett vál­lalták, hogy háztáji gazdálkodásuk­ban több baromfit neveinek, s korai zöldségféléket termelnek. — Hiszen erre is szüksége van a tsz bölcsődé­nek, — mondotta Kardos Albertné, aki kihívta versenyre a község asz- szonyait. Vállalta, hogy 300 darab csirkét és 36 kacsát nevel fel. A 250 munkaegység teljesítése mellett, ez­zel ás gyarapszik a család, szebbé, boldogabbá válik életük, Ma már egyre több tsz asszony és egyénileg dolgozó falusi asszony gon­dolkodik így. Nagy kedvvel, az eddi­gieknél sokkal szebb tervekkel fog­tak a tavaszi munkákhoz. Bársony Jánosné tamási egyénileg dolgozó pa rasztasszony például elmond ci la, hogy ő nagyon szereti a paraszti munkát, mindig is a földeken dol­gozott férjével. Jól termeltek eddig is és az elsők között voltak a köz­ségben. — Hiszen szégyeltem volna is magam, ha hátul kullogok, mint MNDSZ asszony, — mondotta töb­bek közt. — Tavasszal is elhatároz­tam, hogy meggyőzöm férjemet, március 15 Sg vessünk ed .minden tavaszát. Ezt meg ás csináltuk. Már csak a kukoricavetés van hátra. Ad­dig is, azonban míg férjem szánt, én elvégzem a háztáji munkát. Ki­meszelem a házat kívül, belül, a virágoskertet nagyon szépen meg­csinálom, egyszóval úgy intézem a háztáji munkát, hogyha kapálni le­lhet, aztán már nem maradok itthon. Sokat akarunk termelni, hogy több jusson a szabadpiacra. Eddig is tar­tottam baromfit, de az idén még sakkal többet tartok, hiszen megéri. — Nem marad el- mögötte Vince Gyulámé sem, ő is MNDSZ asszony, s úgy gondolja, hogy nem illik le­maradni. Ezért már teljesítette egészévi tojás, baromfi es sertésbe­adási kötelezettségét, s a koratava­sziakat is elvetette március 15-re. Tovább is lehetne sorolni az ilyen asszonyok nevét, akik megértették, hogy a nők aktív, tevékeny mun­kája nélkül nem valósíthatjuk meg pártunk politikáját, amélynék kö­zéppontjában a dolgozó emberről, való fokozottabb gondoskodás áll. Megértették, hogy ez összefügg a nők, az édesanyák dolgos kezének munkájával, és mint ahogy az ered­mények mutatják, készek harcolni is érte. Pártunk politikája nyomán álla­munk még fokozottabb gondot for­dít arra, hogy megkönnyítse mun­kájukat az üzemekben és a mező- gazdaságban egyaránt. Ezért bővül­nek a bölcsődék, ahol gyermekeik jó ellátásban részesülnek, míg az édesanyák dolgoznak. Megyénkben 9 új idénybölcsőde létesül a mező- gazdaságban dolgozó nők gyermekei számára. Ez is mutatja pártunk gon­doskodását a családról. De mindin­kább több gép is megkönnyíti mun­kájukat. Éppen ennek nyomán nem egy tsz asszonyai vállalták, hogy há­romszor megkapálják a kukoricát, a répát. A tavaszi munkákban nem marad nak el az egyéni dolgozó paraszt­asszonyok sem. Az őcsénvi szőlők­ben ott vannak a fehérszoknyás asszonyok kora- reggeltől késő estig. Gondozzák a szőlőket és tervezge­tik, hogy mit vessenek még a sorok közé is. Balog Jánosné, az MNDSZ titkára beszélget az asszonyokkal és az asszonyok bizakodó hangulatáról számolhat be. Elmondják az asszo­nyok, hogy saját magukon érzik az állam fokozódó segítségét, hogy töb­bet és jobbat termelhessenek. Nagy segítséget ad a keltető állomás is a naposcsibék biztosításával. így töb­bet nevelhetnek, többet vihetnek a piacra, könnyebben teljesíthetik be­adási kötelezettségeiket is. Most még inkább magukénak érzik az asszonyok pártunk politikáját, a kormány programmját. Agitálrtak is mellette, meggyőzik az asszonyok százait arról, hogy érdemes dolgoz­ni, mert saját maguk és egész né­pünk életét teszik szebbé és boldo­gabbá. termelési bizottság törődik a legelő­éi z illetékesek figyelmébe: A bátaszéki Budakalász tsz tehenészetében Horváth Jánosné MNDSZ megyei elnök. Mi is szeretnénk sztahanovisták lenni . . . 1954 január 17-én jelent meg a Szabad Népben a Minisztertanács és a SZOT elnökségének határozata a szocialista munkaverseny szervezésé­nek néhány kérdéséről. A megjelent határozat kimondja, hogy a sziahá- novista címért folyó verseny felté­teleit egységes elvek szerint kell ki­dolgozni és a műhely bizonyos szá­zalékkal felemelt átlagának megfele­lően kell megszabni. A normatelje­sítés követelménye mellett a hatá­rozat még négy olyan feltételt álla­pít meg, amely a minőség megjaví­tására, nagyobb takarékosságra, újí­tásokra és az élenjáró munkamód­szerek átadására, illetve átvételére és a munkafegyelem megtartására ösz­tönzi a dolgozókat. Ezt a határozatot brigádom tagjai­val átolvastuk és értékeltük, amely nők alapján számos elhatározás szü­letett nálunk is. Pártunk III. kon­gresszusa tiszteletére mi is tettünk felajánlásokat. Többek között vállal­tuk, hogy a brigád minden tagja mi­nőségi munkát végez, s a teljesítmé­nyünket a sztahánovista szintre emel­jük. A minisztertanács és a SZOT ha­tározat megjelenése óta brigádunk minden tagja nagy harcot folytatott a sztahánovista szint eléréséért. Az üzemi szakszervezet és a műszaki ve­hetők helyes irányítása mellett telje­sítményünket jóval az átlag fölé emeltük. S most meg kell említenem azt, hogy a határozat lassan három hónapja, hogy megjelent és sajnos, a mi felettes szervünk, a Begyűjtési, illetve az Élelmezési Minisztérium még mindig nem határozta meg azt á bizonyos százalékkal felemelt szin­tet. Vagy ránk talán nem ez a minisz­tertanácsi és SZOT határozat vo­natkozik, mert vállalatunk fő célja a sertéstenyésztés és a hizlalás? Mi •gyanis a Dombóvári Sertéstenyész­tő és Hizlaló Vállalat építő brigádja vagyunk és sertéssszállásokat, víz­tornyokat, munka,»lakásokat építünk. De ha akármit is dolgozunk, a mi munkánk is nagyban elősegíti akor- mányprogramm gyors megvalósítá­sát Tehát nekünk is versenyezni kell — és mi akarunk is — a jobb és nagyobb eredményekért. Most szeretnénk felhívni az ille­tékes minisztériumok figyelmét arra, Kettős ünnepre készültek már ez­előtt másfél hónapja a Bátaszéki Vasútállomás dolgozói. S a készülő­dés eredménye meg is lett; az el­múlt vasárnap abban a tudatban ünnepelték a dolgozók hazánk fel- szabadulásának 9. évfordulóját, hegy adott szavuknak eleget tettek. Ápri­lis 4-e után azonban még nagyobb lendülettel, indult meg a munka az állomásnál. Hiszen napról-napra közeledünk május 24 hez, a III. pártkongresszus megtartásához, — amely ismét hosszú időre megszab­ja feladatainkat. A bátaszéki vasutas dolgozók az elmúlt havi munkájukkal bebizonyí­tották, hogy megőrzik a szovjet csapatok által kapott szabadságot. Vonatforgalmi tervünket 124 szá­zalékra teljesítettük 110 százalékos vállalással szemben. Egyénileg Zá- dori Ferenc, forgalmi szolgálattevő elvtárs vonatforgalmi tervét. 126 százalékra teljesítette. A kocsiren­dező brigádok is túlteljesítést értek ed az elmúlt havi versenyszakasz­ban. A fajlagos kocsiimozdítási egy­ségidőt 106 százalékos vállalással szemben 108 százalékra végezték el. Ennél a munkánál Pécsi Mátyás tolatás vezető elvtárs, „érdemes vas hogy bennünket is segítsenek abban, hogy sztahanovisták, késeibb pedig a „szakma kiváló dolgozói" legyünk. S ha mi ezt elérjük, még ebben a negyedévben, az azt jelenti, hogy az idei év hatalmas tervfeladatait, amit ránk bíztak, előbb el tudjuk végezni. A kőműves brigád tagjai ne- • vében: Tóth István kőműves brigádvezető. utas“ vállalását 112 százalékra tel­jesítette. Meg kell mondanunk azonban, hogy jó eredményeink mellett van­nak lemaradásaink is a tervek tel­jesítésénél. A menetrendszerinti in­dításnál vállalásunkat csak 90 szá­zalékra sikerült teljesíteni. Ezen a téren is értünk el eredményt már­cius hónapban, de ezután még na­gyobb gondot kell fordítanunk kü­lönösen a munkásvonatok menetrend szerinti indítására. A vonatok gaz­daságos kihasználásánál 98 százalé­kot értünk el. Ezért az eredmény­ért igen nagy harcot kellett vív­nunk. De a társ-szolgálati ágak elv­társi segítségnyújtásával sikerült majdnem teljes- egészében végrehaj­tanunk e feladatunkat is. A vonta­tási dolgozóktól kérünk nagyobb se­gítséget a jövőben, vállaljanak túl­súlyt. A kocsitartózkodási terv teljesíté­se körül is vannak még hibák. So­kat állnak a kocsik az állomásán. Arra kell törekedni, hogy szolgálat- átadás alkalmával üres állomást ad­janak át a felváltó elvtársnak. Ek­kor biztos nem fordul elő, hogy a kocsitartózkodási egységádőt 95 szá­zalékra teljesitik, P. J. Még eredményesebb munkára van szükség a bátaszéki vasútállomáson A bátaszéki Búzakalász termelő- szövetkezet tehenészete a tél folya­mán nem vált valami büszkeségére a termelőszövetkezetnek. A tehenek elég gyenge állapotban voltak. így a tejtermékük is mindössze 4-5 liter vöít .tehenenként. Azonban a jószág gondozók lelkes munkája, Imre Fe­renc’ ágronómus állandó tanácsadása és segítsége meghozta a gyümölcsét. Ma már a tehenészetre joggal büsz­kén tekinthet a tagság, de főképpen Őri György, Stenge József és Gábor Antalné tehenészek. A fáradságot nem ismerő munka nyomán a fe- jési átlag ma már eléri a 11.3 litert naponta. De nem állnak meg ezen. Tovább fogják növelni az eredmé­nyeket. hogy megmutassák verseny­társuknak, a ten.gelici Petőfi tsz- nek, hogy élen tudnak haladni. A három tehenész munkája nyo­mán rövid idő alatt példás rend uralkodott az istállóban. A munkán nem. osztozkodtak, mindegyik tudta, mit kell tennie. Rövid idő eltelte után a tiszta istállóban hozzákezdtek az etetéshez. Az egyedekre osztott tehenek közül hamar fel lehetett ismerni a hasznosabbakat, azok ‘tej­termelésüknek megfelelően több ab­rakot kaptak, mint a többi. A jobb oldalon a jó erőben lévő üszők, ete­tése egyforma. A sor szélén kivé­telt képez az András nevű 18 hóna­pos és a Károly nevű 4 hónapos bika. Ezek több abrakot kapnak, Ahogy Imre Ferenc ágronómus mond ja, a kis bikát 5 hónapos koráig szoptatni fogják és tojást adnak neki. hogy jól kifejlődjön. Eddigi súlygyarapodása havi 40 kiló volt. A tehenészek számítása az, hogy a tehenészetük részére meghagyják tenyészbikának. Elérkezik az itatás ideje. Ezt sem hamarkodják eü, ahogy őri bá­csi mondja, a tehenek között vannak mohók, amelyek hamarosan jól lak­nak és vannak olyanok is, amelyek lassabban esznek, s ázoknak is jól kell lakniok. Közben elmondták a tehenészek azt is, hogy a muH hó­napban már 3.460 liter tejet tudtak a csarnokba vinni és eladitak 3 te­nyészbikát is, amelyekért darabon­ként 5.800 forintot kaptak. A tehe­nészek prémiumként 200—200 forint jutalomban részesültek a jó mun­kájukért. A vájut Stenge József tehenész már teiemerte vízzel. A teheneket ped;g Őri bácsi ötösével engedte a vájuhoz. Megtörtént az itatás is, aiz almot eligazítják, adnak a tehenek elé szálas takarmányt, és hazafelé indulnak. Őri bácsi mielőtt elindult haza, büszkén kijelentette: ilyen em berekkel lehet versenyezni, mint a mostani tehenészek és biztos is va­gyok benne, hogy megnyerjük a ver­senyt a tengelici Petőfi tsz tehené­szeivel szemben. Az Országos Munkaegészségügyi Intézel a mezőgazdaság fejlesztéséért Az Országos Munkaegészségügyi Intézet az elmúlt években számos olyan kérdést oldott meg, amely közvetve a mezőgazdasági dolgozó­kat is érintette. így többek között foglalkozott a növényvédőszerek fel­használásának egészségügyével, ki­dolgozta ezek alkalmazásának ovó- rendszabályáit, stb, A kormányprog­ramul a mezőgazdaság fokozott fej­lesztése, új feladatot állított az in­tézet elé, a mezőgazdasági dolgozók egészségvédeflmének, munkavédel­mének kérdését. Április (harmadik hetében kezdi meg az intézet a gépállomások egész ségugyi, munkavédelmi kérdéseinek vizsgálatát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom