Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-04 / 80. szám

1954 ÁPRILIS 4 NAPLÓ 7 Határjárás a tereli gépállomás körzetében A kétyi határban eleven az élet, m Alkotmány tsz tagjai szántanak, vetnek, trágyát teregetnek. A szom­széd község Petőfi termelőszövetke­zetének tagjai pedig facsemetéket ül tetnek. Körülöttük a teveli gépállo­más traktorai szántanak-vetnek. Sür­get az idő: a hosszú kemény tél miatt késve kezdhették csak meg a tavaszi munkákat. Mégis, aki a trak­toros brigádszállás mellett halad el, tétlenül vesztegelő 35-ös traktort lát. Talán nincs aki vezesse, vagy nincs munka? Mind a kettő van! Erre ke­rekezik éppen Miklós János, a gép­állomás egyi élenjáró traktorvezető­jét De hiszen ilyenkor nem a kerék­páron lenne a helye, különösen neki nem, hiszen a teveli gépállomás tér­ségén belül az volna a legégetőbb, hogy a kétyi gépeket üzemeltessék két műszakban, mert az a 60 hold föld, — amiről a napokban égették le a búzaszalmát és polyvát, — ép­pen úgy szégyeníti a tevelieket is, mint a kétyieket. A késlekedésből elsősorban nekik lesz káruk, mert a föld, ahol a nyáron elmulasztották a tárcsázást, az ősszel pedig a mély­szántást és még most is húzzák- halasszák a munkát, legalább 10 mázsa kukoricával kevesebbet te­rem holdanként. Ez pedig 600 mázsa kukoricát jelent. Ennyivel rövidül­nek meg a kétyi Alkotmány tsz tag­jai. De ha még tovább késlekednek a trágyat eregetéssel, a gépállomás pedig a szántással, még kevesebb lesz a termés. Térjünk most vissza a brigádszállás mellett veszteglő traktorra és utána részletezzük. Miéri sereghajtó a tereli gépállomás? Fogas kérdés ez, de nagyon. Igaz­ság szerint csak az lenne rá a vá­lasz: keveset és rosszul dolgoztak, — ezért! 13 nap alatt egy-egy traktor össz-teljesítménye 39.5 normálhold. Egy traktoregységre csupán 3 nor­málhold esik, pedig igazság szerint 8.2 normálholdat el kellene végezni egy-egy traktoregységnek. A 13 nap alatt tehát egy-egy gép normája 106.6 normálhold lett volna. Egy traktorra egy műszakban tehát mind össze 1.5 normálhold talajmunka esik. Természetes a teveli traktoris­ták között is vannak, akik duplájára teljesítik a műszaknormát. — Akkor pedig hiba van mondhatja a tá­jékozatlan olvasó. Mi is ezt mond­juk. Ezek után nem is lenne teljes a kép, ha nem írnánk meg hol a hi­ba, miért tudja egyik traktoros tel­jesíteni a normát, és hogy van az, hogy a másik nem teljesíti. Nem is olyan nehéz erre választ adni. Arra a traktorra kell csak gondolni, amely a brigádszállás előtt sütteti magát a nappal. Mondjuk hát ki: Sok a gépkiesés Miklós elvtárs gépje március 25— 30-a között tehát 5 nap alatt mind­össze 1.7 normálhold talajmunkát végzett csak el. De igen sok sikerre számíthat az is, aki a teveli gépál­lomás többi traktorán valamilyen hi­bát keres. Sebestyén elvtárs gépje 4 napig nem tudott dolgozni. A mur­gai Petőfi tsz tagjai hiába várták a gépállomás segítségét, a gép elrom­lott Sebestyén elvtárs gépje hosz- szabb ideig nem tudott dolgozni. Azoknak a gépeknek, amit a szek­szárdi gépjavító vállalat javított ki, — kivétel nélkül — valamennyinek van hibája. A már eddig sokat em­legetett Miklós-féle gép — aminek a hengerfeje ment tönkre — a se­lejtes javítást bosszulta meg. Mint Mayer elvtárs, a gépállomás műhely- vezetője mondja, már akkor nem voltak jók a gépek, amikor felsora­koztatták őket a szemlére. „Az igaz­gatóság utasított bennünket: hozzuk háza a gépeket. Mit tehettünk? ... Félig-meddig voltak kijavítva és most itt az eredménye“ — mondja elkeseredetten. De ha egyszer elkövették a hibát, azt nem szükséges mégegyszer, vagy sokszor elkövetni. A legnagyobb hi­ba pedig éppen ott van, hogy Teve­len lépter\-nyomon megismétlődő hi­bákkal lehet találkozni, azt lehet ta­pasztalni: Senkisem törődik semmivel A gépállomásnak nincs raktáron elég tartalék alkatrésze. Már egy he­te vásárolni sem tudtak, mert a szek­szárdi MEGÉRT-nél leltároznak. Emiatt is volt gépkiesés. Szerencse még, hogy a nagytormási állami gaz­daságtól kaptak kölcsön alkatrészt, így valahogy egyensúlyozódott a do­log. Persze azért eqnek is betudható, hogy az elmúlt öt napban nem tud­ták gyorsan kijavítani a gépeken előforduló műszaki hibát. Node, ha az állami gazdaság nem könyörült volna meg a traktorosokon, akkor szépen néznének ki, még óit sem tartanának, ahol jelenleg tartanak. Száz szónak is egy a vége: nem is­ten verése, hogy a kétyi határban ennyi a szántatlan-vetetlen terület. De az se véletlen, hogy a teveli gép­állomás jelenleg megyénk gépállo- viásainak sereghajtója. A traktoristáknak tehát semmi okuk nincs azt hinni, hogy azért ke­vés a keresetük, mert nincs szeren- ( cséjük, Meg a vezetőségnek sem kell 1 azt hinni, hogy azért kevés a trak- ’ toros, mert a környéken senki sem! akarja felvenni a piszkos, olajos ke- ( zes-lábast. Nem! Ami éppen nem < válik a gépállomás kollektívájának < becsületére, az, hogy Iregszemcsére, < Hőgyészre, meg Bonyhádra mennek( a környékből traktorosnak. Persze1 az csak természetes, hogy mindenki a magasabb kereseti lehetőséghez ra-, gaszkodik. Dehát miért? A teveli i gépek talán nem olyanok, mint az < iregszemcseiek, vagy hőgyésziek? ... < Vagy talán a teveli körzetben nin-J csenek olyan adottságok, mint mond­juk a bonyhádi körzetben? Ezek mind egyformán vannak biztosítva < a gépállomásokon. Csakhogy vannak, ahol a vezetők és a dolgozók sokkal ( több felelősséget éreznek a mezőgaz- < daság felvirágoztatásáért, a dolgozók * életszínvonalának emeléséért, mint ' a teveliek. * A falu valósággal lázban ég: kevés olyan ember akad, aki ne in­dulna harcba a nagyobb kenyérért, a boldogabb holnap megteremtéséért. A teveli gépállomás térségében is bizonyára igen sokan vannak, akik élharcosai akarnak lenni a mező- gazdaság felvirágoztatásának, az életszínvonal emelésének. Az ilyen kommunistáknak, pártonkívüli dol­gozóknak kell harcbaindulni, a pár­tonkívüli tömegek ezreit harcbaszó- lítani. Nem szabad tovább tűrni az ilyen felelőtlen munkát, azt, hogy a J két műszak csak papíron legyen, meg, mert mint ahogy tapasztalhat-, ták is, meg a tények egész sorozata ( is bizonyítja, a tavaszi munkák ha-1 logatásával elsősorban a termelőszö-1 vetkezel ek és gépállomási dolgozók1 károsodnak meg. A tavaszi napsuga-' ras meleg napok úgy repülnek, mint ( egy múló élet. A 60 hold búzatarló ( pedig továbbra is „ékeskedik" és ez i nem a teveliek jó munkáját dicséri. ( Pesti Erzsébet 1 VISSZAEMLEKEZESEK... Már nem fáj a visszaemlékezés. Az elmúlt 9 év, a nyugodt munkás- napok már behegesztették a fájó sebeket, amelyeket a stegénynépet nyúzó urak okoztak. Ma, április 4-én, felszabadulásunk 9. évfordulóján Ludas András, a teveli Alkotmány tsz elnöke is — hacsak egy félórára is — de gondo­latban visszaszáll a felszabadulás előtti időkre. Az az érzésem, hogy országunkban nagyon sok olyan Ludas Andrást lehetne találni, akiknek a 9 évvel ezelőtti április 4-e pálfordulást jelentett. Alig némult el az ellenség utolsó halált osztogató ágyúja, amikor Ludas András kis falujába is bevonult az első felszabadító szovjet csapat. — örömömben átöleltem a legelső szovjet katonát — mondotta Ludas elvtárs, — beszélni nem tudtunk egymással. Igaz, a meghatottságtól úgy­sem jött volna szó ajkamra. Könnyes szemmel néztem a fáradt, kimerült embert, aki félelmet nem ismerve, bátran szembeszállt ellenségeivel. Nem emlékszem már a nevére, de arca és csillogó kék szeme még mindig kísér. Pár napig láttam csak a községben, utána elment, de helyette jött egy másik és jöttek még nagyon sokan, hogy őrködjenek a kis falu békés lakóinak élete felett. — Ma, felszabadulásunk 9. évfordulóján én is — és tudom, hogy még nagyon sok társam — szeretettel gondol az élő és a felszabadulásunkért életét áldozó szovjet katonákra. Nekem az új élet korszakát jelentette a szovjet címeres vörös zászló. Es most 9 év távlatából már töredékében emlékszem arra a nyomorúságos 12 évre, ami a falutól 8 kilométerre eső 1800 holdas papi birtokon történt velem. Sárban, esőben, fagyban mentem — és még nagyon sokan — a munka után, sokszor bizony hiába. Előfordult nem egyszer, különösen télen, hogy nem kaptunk munkát, és a hóviharban vissza kellett fordulni. Nem szólhatott az ember semmit, mert még a fának is füle volt. Tűrtük, hogy az ispán kénye-kedvére le­gyünk kiszolgáltatva. Kellett tűrni, mert az ispán rossz vagy jó hangula­tától függött az, hogy ettünk-e kenyeret, vagy sem. Apró emberpalánta koromtól kezdve a más ember jó hangulatához volt méretezve az én, s a családom hangulata is. — Nem, nem akarok soha többet visszagondolni életemnek erre a szo­morú szakaszára, amikor csak a munkából jutott ki, amikor gyermekeim­nek nem tudtam téli ruhát venni, mert egyheti keresetemből csak pár rossz bakancsra tellett. — Ma, amikor a mi földünkön járok, nézem a. zöldéiő vetést és a szántó embert., akkor az jut eszembe, hogy életem végéig nem tudom leróni azt a hálát, amivel felszabadítóinknak tartozom. Ludas András szereti a földet. Szóban talán nem. is lehet kifejezni t azt a hatalmas érzést, ami Ludas András szívét dobogtatja. Ludas elvtárs > a tettek embere, aki verejtékével is képes öntözni azt a drága anyaföldet, ! amely megtermi a mindennapi kenyeret. Egy termelőszövetkezet életét I irányítani nem könnyű dolog. Arra csak olyan ember képes, aki szivvel- \ lélekkel szereti a földet, aki nem az íróasztal mellől irányítja a munkát, 1 hanem saját maga is beáll a búzatábla széléhez, hogy elsőnek vágja a ! rendet az aranysárga, ringó búzatáblán. Ez az ember képes akaraterejével I szorgalmával még a hegyet is megmozgatni. > Ilyen ember Ludas András, a teveli Alkotmány tsz elnöke. A tsz * tagsága jól dolgozik, a 32 tag egy emberként küzd a nagyobb darab ke- í nyárért. A 95 hold gyönyörű őszi búza vetésük biztosítéka a jobb életük I megteremtésének. Talán minden egyes tagot felsorolhatnánk, akik hozzá- 1 járultak ahhoz, hogy a 10 hold napraforgó, 5 hold árpa, 5 hold takarmány­1 borsó, 17 hold zab, 5 hold cukorrépa és 2 hold mák mielőbb földbe kerül- \ ... » ,on­i Nagyon sokat kellett dolgozni a tagságnak, amíg mai színvonalukat 1 elérték. Alakulásukkor 5 darab tehén és 3 ló képezte állatállományukat. 1 Ma már 12 ló és 50 darab szarvasmarha áll az istállójukban, ebből 18 da- [ rab saját nevelésű. A tavalyi 3 forinttal szemben az idén 5.60 forintot osztottak ki az 1953. október 1-töl teljesített munkaegységekre. Nem sok, pár számadat ez, ami arról beszél, hogy a föld igazi gazdái nem sajnálják erejüket, hanem, éjt nappalid téve törekednek arra, hogy a teveli Alkotmány tsz minden egyes földdarabja, állata már messziről hirdesse alapos és körültekintő munkájukat. BODOLAY RÓZA. A Tolnai Kapló március 21-i rejtvénypályázata megfejtőinek névsora A március 21 -i rejivénymeg-fejfésünkuek határidejéig a megfejtésben résztvevők pont­számúi a következők: Vida László Tolna 70, Helyes Julianna Bonyhád f»8, Bakó Márta Szekszárd 66, ,,Kukii“ jeligére Szekszárdi 66, Lekért. László Dombóvár 65, Sashegyi Mária Budapest 65, Hegyi Andrásné Dombó­vár 65. Szászi Jenő Mözs 58, Holländer Judit Bonyhád 58, ifj. Fűzi István Ireg- szemcse 58, Szabó József Gyünk 58, Popo- vics Teréz Tolna 58, ifj. Törkő József Tolna 58, Balázs Lajos Bonyhád 58, Szuhai György­it é Fadd 58, Ham Gyű Janó Varsád 56, Étiig Károly né Nagymáoyok 56, Komandinger Márta Decs 51, ifj. Naszvetter Lajos 51, Kí.ormás, Doszjxid András Mözs 50. Méhn Marion Tolna 48, Kákonyi Istvánná Szek- sz4rd 48. Csurgai Józsefné Nagy many ok 47, Vadász József Szekszárd 46, Schiilt Henrik öcsény 40, Szőr Erzsébet Báfaszok 40, jfj. Toniecskó Frigyes Tolna 40, ifj. Badicli Pál Miskolc 38, Alexics Tamás Dombóvár 38, Kardos Attila Szekszárd 38, Nagy Gvula Dombóvár 38, Váradi Istvánná Szekszárd 36, ifj. Máthé István Dombóvár 34, Papp Benő Belecska 32, Szili Péter Sárpilis 32, Juhász György Szekszárd 32, Radnai Józsefné Szek­szárd 30. Szállási Aurél Keszthely 30, Kláb József Mözs 30, Bártfai Zoltán Öcsénv 30, Steiner Vilmos Mözs 30. Vajda Von’Helné Tolna 28, Bajé na Fadd 28. Szabados Rózsa Szekszárd 6. Reményi Miklós Dom­bóvár 22, Láng József Tolna. 20, Pafai Jó­zsef Szedres 20. Szabó Lászlóné Bonyhád 20, Fehérvári Julianna Szekszárd 20, Nyakas Zoltán Szekszárd 20, Simon János Bá faszák 20, Bencze Istvánná Máza 20, Lantos Miklós Kismánvok 18, Kovács Antal Szekszárd 12, Staugljcky Jóascfnc Nagymáuyok 12, ifj. Takács Ferenc Szekszárd 10, Komeádi Jó­zsef Tolna 10,Farkas L. Dombóvár 10, Németh Piroska Alsónyék 10, Merényi Mária Báta- szék 10. Sallai Sándor Decs 10, Takler Má­ria Szekszárd 10, Biffer Julianna Fadd 10, Farkas E. Domb. 10, Nándori Veronika Duna kőm löd 10. Tuiska Ilona Szekszárd 10, Novak Istvánná Bátaszék 10, ifj. Takács Gyula Szakály 10, Szabó Ilona cs Ágika Paks 8. Stefáneck István Nagvmánvok 8, Kovács Miklós Pécs 8. Mohácsi Tatarozó dolgozója 8, Dalia Ilona Paks 8, Papp József Öcscny 8, Gémesi Józsefné Simon tornya 6, Bőcz Sán­dor Fadd 6. Bata Józsefné. Bonyhád 6, A megfejtések során legtöbb pontszámot érték el és a következő rejtvények során nulla ponttal indulnak: Kelesi Tibor Gyönk, Bukó György Tolna lés Ákos Margit Zomba. A március 21 -i rejtvényünk helyes meg­fejtése: Vízszintes 1. Tavasz. Függőleges t. A márciusi naphoz, 11. Csalfa sugár, 17. Vi­rít a kikiries. Lóugrásos rejtvényünk: Háború és béke. Magasabb jégkártérítést kapnak a termelők A minisztertanács március 10-i 16. sz. rendeletével a kötelező biztosítás­ról szóló eddigi rendelkezéseket a dolgozó parasztságunk javára lénye­gesen módosította. Jelentősen emel­kedett a kártérítés alapjául szolgáló holdankénti biztosított érték, amelyet TAVASZ A FÖLDEKEN. a ü a rendelet átlagosan másfél-kétsze­resére, egyes növényeknél három­négyszeresére emelt. Eddig az egyénileg gazdálkodók szántóterületén termett minden nö­vény egyforma értékre volt biztosít­va. Mindegy volt, ha lucernát, búzát, vagy mákot vert el a jég, a gazda az illető járás területi besorolása sze­rint a minden szántóföldi növényre egyformán megállapított 360 forint­tól 480 forintig terjedő kártérítést mölcsösnél egységesen 1500 forintban állapította meg. A fizetendő díjak itt is változatlanok. A kár megállapításánál mindig azt veszik figyelembe, hogy a jégverés mekkora kárt okozott. Száz százaié-, kos jégkár esetén a teljes biztosítási összeget, kisebb jégkárnál annak aránylagos részét kapja a termelő. A rendelet egyidejűleg csökkentet­te a szerződésesen termelt dohány* Szösz Mátyás, a nagydorogi gépállomás traktorosa ta­vaszi vetőszántást végez kukorica és dohány alá a bi- kácsi Petőfi tsz-ben, amelynek tagja. kapta, 100 százalékos jégkár esetén. Az első növénycsoportba a napra­forgó, a takarmányfélék, stb. tartoz­nak. A biztosítási összeg egységesen kaiasztrális holdanként 500 forint. A második növénycsoportnál, amely be többek között például a búza, ku­korica, borsó, bab, stb. tartozik, a biztosítási összeget a területi beso­rolástól függően 700 forinttól 1000 fo­rintig állapították meg. A harmadik növénycsoport növé­nyeinél: például a cukorrépánál, rep­cénél, burgonyánál a biztosítási ösz- szeget, szintén a területi besorolás­tól függően, a rendelet 1200 forint­tól 1800 forintig határozta meg. A negyedik csoportba tartozó növé­nyeknél, mint például a rizs, hagy­ma, mák, stb. a biztosítási összeg országosan katasztrális holdanként 2000 forint. A kártérítés a szőlő és gyümölcsös- terület jégbiztosításánál is az eddigi­nek másfélszeresére emelkedik. A rendelet a biztosítási értéket a tava­lyi 1100—1700 forint helyett a szőlő­nél, területi csoportok szerint hol­danként 1650—2550 forintban, a gyü­gyapot és fűszerpaprika biztosítási díját. A bonyhádi Dózsa Népe tsz konyhakertészetében Bara­bás Petemé ápolja a piacra kerülő melegágy! primőr- salátákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom