Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-21 / 68. szám

4 NAPLÓ 1934 MÁRCIUS 21 NEMZETKÖZI SZEMLE Csaítanós válasz Száz évvel ezelőtt született Wosinszky Mór a világhírű archeológus A haladó emberiség osztatlan öröm mel fogadta a berlini külügyminisz­teri konferencia létrejöttét és a bé­keharc nagy eredményeként köny­velte el a külügyminisztereknek a tá­volkeleti kérdések rendezésével fog­lalkozó genfi értekezlet összehívásá­ra vonatkozó határozatát. Maga a berlini konferencia: — noha a napi­rend fő kérdéseiben nem hozott meg­egyezést — bebizonyította, hogy meg­van a vitás kérdések békés tárgya­lásokon történő rendezésének lehető­sége. Ezt várják világszerte az ápri­lisban sorrakerülő genfi értekezlet­től is. A halálgyárosok maroknyi csoport­ja tábornoki zubbonyokba, diploma­ta frakkokba bujtatott fullajtárjai segitségével azonban mindent meg­tesz ennek megakadályozására, mi­ként a berlini konferencia idején, úgy most is, a sötét pesszimizmus légkörét igyekeznek elterjeszteni, hogy már eleve aláássák az értekez­let sikerét. Ezt a pesszimizmust har­sogja a hivatalos amerikai propa-. ganda gépezet, erről cikkezik a re­akciós sajtó. A Time című amerikai lap szerint például Indokínával kap­csolatban „semmit nem lehet meg­tárgyalni“ — mert mint írja — „az országot nem lehet kettéosztani, mint Koreát, mert a Vietminh-erőket nem lehet ércsiptetővel kikapcsolni,mert benne vannak a vérkeringésben." A lap megmagyarázza azt is. miért ag­gódik olyan nagyon „ha Ho Si-Minh részt kapna a kormányban“ — írja — hamarosan egész Indokína az övé lenne.“ Az Egyesült Államok tehát nyíltan tudtára adja a világnak, nem akar­ja a koreai kérdés békés rendezését, nem akarja az indokínai háború be­fejezését, sőt annak kiterjesztését akarja. Közben a vietnami néphadse­reg csapást-esapásra mér a francia gyarmatosítókra. A háborúval járó nagy anyagi és emberáldozatok a francia burzsoá köröket is arra kész­tetik. hogy ismételten felemeljék sza­vukat a háború továbbfolytatása el­len. A „Combat“ például így ír a Dien-Bien-Phu-nál elszenvedett vere­Braziliában mind hangosabban kö­vetelik a normális diplomáciai és ke­reskedelmi kapcsolatok visszaállítását a Szovjetunióval. Ismert közéleti sze­mélyiségek és politikusok tesznek ilyen felhívásokat. Köztük van pél­dául A. Bernardez, a parlament volt elnöke, s az egyes államok képviselő- házainak nem egy vezetője, mint pél­dául Alvaro Adolpho szenátor és Gustavo Capanema képviselő. Bra­zília üzleti köreinek képviselői, köz­tük Neto, az Országos Kereskedelmi Szövetség elnöke, s számos más nagy üzletember, ültetvényes, gyáros és finánctőkés szintén a szovjet-brazí­liai gazdasági kapcsolatok visszaállí­tását követeli. Ezeket a követeléseket maga az élet diktálja. Brazília tudvalevőleg Berlin (MTI) Wahldorf'ban vasár­nap községi pótválasztást tartottak. Németország Kommunista Pártjára ezúttal kétszerannyian szavaztak, mint 1953 novemberéiben, Most 2153 séggel kapcsolatban: ..Az ehhez a ka­tonai akcióhoz fűzött kommentárok mit sem változtatnak azon a tényen, hogy a kezdettől fogva remélt győ­zelem nincs a mi tehetőségeinken b^ lül és hogy a Vietminh hadsereg erő sebb, mint valaha. Az amerikai uralkodó körök azon­ban nem elégedtek meg azzal, hogy a tárgyalások (égkörét az értekezlet várható „sikertelenségéről“ szajkó­zott frázisokkal mérgezzék meg. Ar­cátlanságukban odáig mentek, hogy Dulles külügyminiszter március 16- án Washingtonban egy sajtóértekez­letén a többi között kijelentette: A Szovjetunió — tehát az az ország, amelynek a genfi értekezlet össze­hívása elsősorban köszönhető — „ha­logató taktikát folytat“, azaz való­jában nem akarja a genfi értekezlet gyors összehívását. Dulles kijelenté­se nagy zavart okozott a csatlósok táborában. A Reuter közlése szerint Dulles kijelentése „teljesen megle­petésszerűen érte a francia külügy­minisztériumot" és az angol hiva­talos körök is „meglepetésüket" fe­jezték ki ezzel kapcsolatban, A Szovjetunió világos, csattan ős választ adott az amerikai külügymi­niszter provokatív kijelentéseire. A szovjet kormány az Egyesült Álla­mok emlékiratára válaszolva közölte elképzeléseit a genfi értekezlet össze­hívását illetően. A Pravda pedig Dul­les állításaira válaszolva leszögezte: ,,A Szovjetuniónak az a véleménye, hogy semmiféle akadálynak sem sza bad megnehezítenie a genfi tanács­kozás szervezési és technikai előké­szítését." A genfi értekezlet két fő feladata a koreai kérdés és az indokínai kér­dés rendezése. Ezt remélik a béke­szerető embermilliók, köztük a sokat szenvedett koreai nép, a vietnami nép és a hiábavaló vérontásba bele­fáradt. a szennyes háborútól megcsö- mörlött francia nép is. Ha az ameri­kai vezetőkor* k ennek ellenére mégis megkísérelnék, hogy szembeszállja- nak a világ népeinek akaratával, úgy kalandor-terveikre nem várhat más, — mint a jól megérdemelt ku­darc. súlyos gazdasági nehézségekkel küzd. Nehézségeit jelentősrészt az ameri­kai trösztök rablópoiitikája okozza, A brazil közvélemény széles körei­nek véleménye szerint a szovjet-bra­zil kapcsolatok helyreállítása lehető­vé tenné, hogy Brazilja részben meg­szabaduljon gazdasági nehézségeitől. Vergal parlamenti képviselő megálla­pítja, hogy „fenyegetően növekednek a létfenntartási költségek" s meg­jegyzi, hogy a Szovjetunióval és a demokratikus tábor más országaival való kereskedelmi kapcsolatok eluta­sítása „rosszabbítja a helyzetet. Ezek be az országókba ugyanis sok árut lehetne kivinni, s cserébe búzát, ár­pát, valamint gépeket és gépi beren­dezéseket behozni." szavazatot kapott a négy hónappal .zelőtl szerzett 1058 szavazattal szem ben. A Szociáldemokrata Párt és Adenauer Keresztény Demokrata Uniója is komoly szavazatvesztesé­get szenvedett. 1695-foen már lázasan készült a ferenejózsefi Magyarország a Mdlle- neum megünneplésére és ebben a lá­zas tevékenységbe belekapcsolódott Tolna megye törvényhatósága is, amikor az ezredév ünnepére me­gyénk történetét kívánta megíratni. Ebben nem is lenne semmi érdekes, hiszen ezt csaknem minden megye megtette, de azzal kevés megye di­csekedhetett, hogy olyan mü szüle­tett ebből az elhatározásból, mint itt, amikor Wosinszky Mórt bízták meg a megye honfoglalás előtti történel­mének megírásával. Ma itt fekszik előttem ez a két hatalmas és világ­viszonylatban is nevezetes archeoló­giái munka sokezerre menő képes illusztrációjával és roppant bajban vagyok, mert inam tudom letenni és nem tudom melyik lenne belőle a legérdekesebb rész, mely ennek a nagy és elismert tudósnak, a mun­kásságát leginkább elénöcvetítené. A közel ezeroldalas hatalmas mun­ka megírására mindössze egy esz­tendő áilot rendelkezésére.., Földvárak, lengyeli lelet A paleolith és neoliith kőkorszak után bemutatja a bronz- és vaskor történelmi folyamatát Tolna megye területén. Az eddig ismert nyolc földvár, Bölcske, Dunaföldvár, Du- naszentgyörgy, György-pta, Hidvég, Leányvár, Sáfrszentílőrincz és Vár­domb mellett még 53 új földvárat fedez fel a megyében és közölök nem egynek, így Gyulainak összes méreteit is pontosan megállapítja. A történelmi feljegyzések korát megelőző kutatásainak legjelentősebb eredménye a nevéről már sokak ál­tal hallott világhírű lengyeli lelet, mely sokezer darabjával mutatja be a különféle kőkor és a mészbetétes agyagművesség ma is tökéletesnek mondható alkotásait, s amelyeknek legnagyobb része a Nemzeti Múzeum ban, vagy a szekszárdi Múzeumban került bemutatásra. Ezeknek a fel­fedezéseknek útján tanulmányozásra az elmúlt évtizedek folyamán ezer és ezer tudós és szakember vándo­rolt el Budapestre is és igen sokan közülök Székszárdra.. hogy láthassa a lengyeli lelet egy-egy darabját. De jelentőségében nem maradnak el emellett a kurdi kelta bronzkori ciszták sora, melyet saját kezével szinte sértetlenül szedett ki a föld­ből. Fény derült Szekszárdra is A kelta korral kapcsolatosan Szek- szárdról Így ír: „Szekszárd azon ke­vés kelta városok közé tartozik, me­lyekről nemcsak leletek alapján bi­zonyíthatjuk, hogy mint ilyen léte­zett, hanem nevét is tudjuk, s ez Alisca volt." A város helyét a vizsgálatók ered­ményeképpen a Bakta-csatári sarok­ra teszi (Csaltog József volt szek­szárdi múzeum igazgató ezt a megál­lapítást cáfolja és a város helyét jóval északabbra tolja), míg a város­ka temetője a baktai hegy keleti lej­tőjén terült el. Találtak ugyan a régi vágóhíd területén a homokbá­nyákban sok kelta sírt, de ez való­színűleg egy másik, de korábban el­pusztult településsel volt kapcsola­tos. A rómaiak időszámításunk kezde­tét megelőzően a II. században je­lennek meg megyénk területén. A hátramaradt Noticia Imperii szerint a megyében a II. római légió segéd- csapatai állomásoztak éspedig a Du- naföldvár, Barcson (puszta), Bölcs­kén, Szigetpusztán és Várdombon castrumokban. Alisca neve mellett a térképeken Ad Latus elnevezés ál­lott, aminek szakértői magyarázata az, hogy itt polgárváros volt, de a védelmére szolgáló Castrum Sziget­pusztán (a várostól keletre 7 kilo­méterre) feküdt, s ezzel kapcsolatos a szekszárdiak ördögvettetés domb- vonulata, amely ennek a castrumnak összekötő útja volt a délre vonuló Aquincum-mursai Öbuda-eszéki ha- diúttal. Szekszárdi sarcoíág A kereszténység mindjárt az első évszázadokban, mar a rómaiak alatt elterjedt a megyében. Ezt igazolja a híres „Szekszárdi sareofag“, melyet a Nemzeti Múzeumban őriznek. A sareofagot a szekszárdi fogház építé­sének alapásásai alkalmával találták. Kőkoporso, mély előkelő nő tetemét foglalja magában. Származását a 4. századra teszik, de rajta a pogány elemek möllett már leginkább ke­resztény jelvények találhatók. A sar­eofag legértékesebb tartalma a vi­lághírű „vas dietrata-1. Ez egy igen szép, üvegből kifaragott, vagy öntött díszedény, melynek lába 3 halból és három kagylóból állott eredetileg. Az oldalán szép díszítés felett az üvegtesfcből teljesen kiugorva üveg­betűkkel magyarra fordítva ez áll: „Áldozz a pásztornak,' igyál és élni fogsz.“ Ez . kétségtelenül keresztény jelmondat, amely igazolja az akkor itt már ismert kereszténységet. A sareofagban egyéb használati tárgy is van, többek között néhány üveg­edény is, melyek közüli az egyikben lefojtva méz^bor és olaj skeverék volt található. Ez a lelet igazolni látszik azt a régi állításunkat, hogy ebben az időben itt már bortermelés folyt és valószínűleg azt a római pol­gárság telepítette meg a szekszárdi hegyoldalakon. A népvándorlás korából, a mű megírásának alátámasztás^ érdeké­ben Czikón 552 sírt tár fel, Kom­lódon 110 és Závodon 104 népván- doriáskorabeli sírt vizsgál meg. Az itt talált használati tárgyak közül jelentős egy germán kereszt lelete, mely igazolja, hogy a rómaiak nyo­mában 'beözönlő hunok szövetségesei közül a gótok, gepidák és longo- bardok germán törzsei már résziben keresztények voltak ideérkezésük előtt... Ezekkel a megállapításokkal Wo­sinszky át is adja a szót annak, aki a megye későbbi történelmének meg­írására lett volna hivatott. Ki volt Wosinszky Mór? Tolnán született 1854. március 28-án. Édesapja orvos volt, aki a lengyel szabadságharc bukása után kénytelen volt Magyarországra emi­grálni és itt Tolnán nyitott orvosi rendelőt. Mór alsó iskoláit itt is vég­zi, majd Pécsett folytatja tanulmá­nyait a teológián. 1877-ben szentelik pappá. Felettes hatóságai Göd, majd Apar községbe küldik kápláni minő­ségben, míg 1811-ben a feltűnően jó­képességű fiatalembert a tudomá­nyok iránt igen érdeklődő Appönyi Sándor lengyeli kegyúr lengyeli plé­bánossá nevezteti ki. Itt kerül közvetlen kapcsolatba a grófi családdal és főleg annak tudo­mányos értékű könyvtárával. Azon­nal neki is fog. Nyelveket tanul és régészet fellé veszi tanulmányainak irányát. A kutató elméjű fiatalem­ber a következő esztendőben már ásatásokat is végez a lengyeli szur­dokban és 4.708 darab hasított, 8.411 darab csiszolt és 833 darhib csont­tárgyat hozott napvilágra. E nagy­szabású eredmény tudományos fel­dolgozásához csak 3 év múlva kezd hozzá, mikorra az idevonatkozó kül­földi irodalmat áttanulmányozza. Közbe bejárja fél Európa múzeu­mait és megírja „Karcolatok svéd­országi és dániai útamról“ című könyvét. A lengyeli ásatások ered­ményei mellett fedezte fel a kurdi 14 darab bronzkori cisztát. Külföl­dön jár már, amikor megjeleniK ma­gyar és német nyelven ennek tudo­mányos ismertetése. Az európai ré­gészek figyelme egyszerre Wosiu- szky felé fordul. Amikor hazajön külföldről a lengyeli leletekről 33 magyar, 2 francia és 1 német tanul­mányt ír és ad ki. A magyar rész alaposságára jellemző, hogy azt az Archeológiái Közlemények harminc kötetében jelentette meg. Az utolsó rész 1890jben került nyilvánosságra. A leírás tökéletessége és tudományos alátámasztása folytán a világ régé­szeinek alapvető forrásmunkául te­kintik. Mint fent említettem, a megye megbízásából! megírta „Tolna megye Történelmé‘’-nek hatalmas munká­ját. 1886-ban a Märkischen Provinciái Múzeum elismerését nyilvánítja Wosinszkynek, a római Arcadia tár­saság rendes, a müncheni Antropo­lógiai Társulat levelező, az Orszá­gos Régészeti és Embertani Társulat pedig igazgató választmányi tagjává választja. 1893-ban Dulánszky pécsi püspök a kormány nyomására Miké György- gyei szemben a szekszárdi belváros­ba plébánossá nevezte ki, de két év­vel később Zichy Jenővel Ázsiába utazik, hogy ásatásokat folytasson. Az ákkori orosz kormány ezt nem engedélyezte. Helyette a moszkvai és szentpétervári múzeumokat ta­nulmányozza át és rendkívül értékes jegyzeteket készít. Bebarangolja nagyrészt gyalog Ulu Magyar, Tif- lisz, Turáni síkját. Kaukázus st>b. vidékeit, majd hazatér és kiadja a „Keleti, utam emlékei" című köny­vét. Ugyanebben az esztendőben le­rakja a szekszárdi múzeum alapjait is azzal, hogy az új gimnáziumban 5000 darabból álló gyűjteményét ki­állítja. A múzeum építését tulajdon­képpen 1900-ban kezdi meg és egy év alatt be is fejezi. Haláláig ennek a múzeuminak az anyagát 55.000-re emelte. 1901-ben a kultuszminiszter tudományos munkásságának elisme­réséül a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőjévé nevezte ki. Egy év múlva pedig a Magyar Tu­dományos Academia levelező tagjá­vá választotta az alig 48 éves világ­hírű tudóst. 1903-ban, amikor az uralkodóház engedékenyebbnek mutatkozott a Nagyságos Fejedelem hal hatatl an emléke iránt, a konstantinápolyi za­rándoklatban, mint vezető vesz részt és a fejedelem sírja felett ő mondott Rákóczi lángoló szabadságszereteté- ről ünnepi beszédet. Mint tudjuk, ez a zarándoklat volt tulajdonképpen a kezdete annak a mozgalomnak, mely nek eredményeképpen később a fe­jedelem hamvait hazahozták és Kas­sán helyezték örök nyugalomra. Wosinszky Mór 1907. február 22- én influenzás szövődményben hirte­len húnyt el. Nagyszabású, a kultúráért és a nép felemelkedéséért folytatott mun­kásságának nem volt jelentéktelen törekvése az 1897-ben létrehozót»! Múzeum Egyesület, mely az általá­nos közművelődés emelését tűzte ki célul, s ezt a később a múzeum nagytermében tartandó felolvasások­kal, tanulmányi kirándulásokkal és vetítésekkel akart elérni. Az egyesü­let neve később Tolnamegyei Köz- művelődési Egyesület lett és alapsza­bállyal rendelkezve évtizedeken ke­resztül fejtett ki értékes munkálko­dást. Munkálkodásával az emberi hala­dást munkálta és a nép széles réte­geinek kulturális emelését tűzte ki célul. Annak ellenére, hogy tudo­mányos munkássága miatt a kor­mányzat annakidején a püspök aka­ratával szemben Szekszárdra erősza­kolta, nyíltan nem helyezkedett * rendszerrel szemben, de a török föl­dön Rákóczi Ferenc sírja felett el­mondott izzó magyar, hazafias be­széde arról tanúskodott, hogy lelké­ben a fekete papi ruha alatt élt a szabadság iránti rajongás, mit édes­apjától, a lengyel nép emigrált fiától örökölt. Ha mást nem alkotott volna, csak a szekszárdi múzeumot, akkor is maradandót alkotott és méltó arra, hogy megbecsüljük emlékét születé­sének századik évfordulója alkalmá­val. Szakály Ferenc. KÉSZÉTEL/ A kelet-nyugati kereskedelem fejlesztéséért Második hete ülésezik Genfben az ENSZ európai gazdasági bizottsága. Az ülésszak legfontosabb feladata, hogy megtárgyalja a Kelet és Nyugat közti kereskedelem széleskörű kiter­jesztésének lehetőségeit. Az ülésszak iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul meg világszerte. A Szovjetunió a maga részéről mindent megtesz a kelet-nyugati ke­reskedelem kiterjesztése érdekében. A kapitalista országok egész sorával kötött a kölcsönös jogok és előnyök alapján hosszúlejáratú kereskedelmi egyez,menyeket. A közelmúltban nagy összegű megrendelésekkel távoztak Moszkvából az angol üzletemberek. Az ENSZ európai gazdasági bizott­ságának most folyó ülésszakán a Szovjetunió képviselője, P. M. Ku- mikin, élesen bírálta a kereskede­lemben amerikai részről megnyilvá­nuló hátrányos megkülönböztetés politikát, amely a „stratégiai áruk“ forgalmát az utóbbi időben rendkívül kibővítette. „A Szovjetunió külkeres­kedelmi minisztériumának — mon­dotta — egyetlen szovjet szerv sem adott megbízást, hogy fegyvert vagy hadfelszerelést vásároljon.“ Majd a korlátozásokkal kapcsolatban kije­lentette: „A szovjet küldöttség véle­ménye szerint ez a körülmény ko­moly akadálya az Európán belül és általában a nemzetközi kereskede­lem fejlesztésének, így a nyugati és keleti országok kereskedelme fejlesz­tésének is.“ Az ENSZ európai gazdasági bizott­ságának értekezletén a felszólalók egyöntetűen azt a kívánságukat fe­jezték ki, hogy bővíteni keli a két tábor közötti kereskedelmi kapcsola­tokat. Az értekezlet nagy eseménye volt az, hogy a szovjet és az angol küldöttség közös határozati javasla­tot terjesztett elő a kereskedelmi for­galom fejlesztésével foglalkozó külke­reskedelmi albizottság munkájának felújítására. A szovjet küldöttség ezenkívül nagyjelentőségű javaslatot nyújtott be a külkereskedelmi nehéz­ségek kiküszöbölésére, bosszúlejáratú és sokoldalú kereskedelmi és fizeté^ egyezmények megkötésére, továbbá üzleti körök képviselőinek találko­zóira, nemzetközi árumintavásárok megrendezésére vonatkozóan. Az ENSZ európai gazdasági bi­zottságának értekezlete a Kelet-Nyu» gat közötti kereskedelem fejleszté­sének új szakaszát nyitja meg és amit a nyugati polgári sajtó is egyre gyak rabban hangoztat, hozzájárul a nem­zetközi feszültség további enyhülé­séhez. Egészséges törekvés Németország Kommunista Pártjának sikere egy pótválasztáson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom