Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-16 / 63. szám

2

NAPCÖ

1954 MÁRCIUS 10

GONDOLATOK 1848 TÜKRÉBEN

• •

ünnepélyesen kiosztották az 1954. évi Kossuth-dijakat

Március 15-én, hétjön — ezúttal immár hetedízben — osztották ki a szabadságharc centennáris évforduló alkalmából a tudomány, a művészet, az irodalom, a szocialista építőmunka terén • elért kiemelkedő eredmények jutalmazására alapított Kossuth-dijakat. A parlament kupolacsarnokában megtartott ünnepségen megjelentek: Nagy Imre, a minisztertanács elnöke. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Hidas István, Zsojinyecz Mihály, Kristóf István, a Magyar DoD gozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai és a politikai, gazdasági és kulturális élet több más vezető személyisége.

Az ünnepséget Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg:

— Az 1848—49-es magyar forradalomra és szabadságharcra történő ünnepi emlékezésünk immár hetedik esztendejével kapcsolódik egybe a Kossuth-dijak kiosztása. Evről-évre megjelennek a parlamentben dolgozó népünknek a tudományok művelésében, a kulturális és a termelőmunkában kitűnt legjobbjai, hogy átvegyék méltó jutalmukat, a nép államának magas kitüntetését.

— Az a kilencvenhét Kossuth-dij, amelyet most kiosztunk, mindennél ékesszólóbban mutatja, hogy hazánkban pártunk és kormányunk szerető gondoskodása kíséri az alkotó munkát, értékeli és jutalmazza a kiváló eredményeket.

— Munkahőstettek véghezvitelére, je lentös tudományos és művészi eredmények elérésére soha nem volt ilyen lehetőség nálunk, . mint napjainkban — hangsúlyozta a továbbiakban Dobi István. —- Nem volt még történelmünkben kedvezőbb

Genf (TASZSZ): Az ENSZ európai gazdasági bizottságának március 13-i ülésén a vita nagyrésze a lengyel küldöttség javaslata körül forgott. Lengyelország képviselője ugyanis javasolta, hívják meg a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségét, vegyen részt a bizottság munkájában.

Katz-Suchy, Lengyelország képviselője a javaslatot megindokolva rá mütatott arra a fontos szerepre, melyet Németország az európai országok gazdasági együttműködésében betölt és hivatkozott arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői már résztvesznek az európai gazdasági bizottság különböző albizottságainak munkájában.

A javaslatot támogatta a Szovjetunió, Ukrajna, Bulgária, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia képviselője.

helyzet a mainál a magyar tudományos alkotó gondolkodás felszárnyalására. Éljenek művészeink, kutatóink és tudósaink ezzel a kiváló lehetőséggel s miközben mindent megteszünk — helyesen — az élenjáró szovjet tapasztalatok minél széle- sebbkörű átvételére, eredményes alkalmazására, alkossunk bátran és merészen, — éppen a szovjet példán is tanulva, — eredetit, újat a kultúra és tudományok, a szocialista építés minden területén.

— Nincs megtisztelőbb feladat legjobbjaink, az egész magyar értelmiség számára, mint népünk művelése az irodalom, a kultúra eszközeivel.

Adjon a mi népi kultúránk és művészetünk optimizmust, derűt népünk millióinak. Legyenek a mi kitüntetett tudósaink, művészeink, mun kásáink és parasztjaink legfőbb hirdetői annak, hogy a mi szabad hazánkban az szerzi magának a legnagyobb dicsőséget, aki a legtöbbet adja a népnek.

Március 15-én felidézzük nagy

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK

TERÉN

20.000 Et-os ezüstfokozatú Kossuth- líjat kapott a többi között:

L i s s á k Kálmán, az Akadémia levelező tagja, a magasabb idegtevékenység kutatására szolgáló első kor- zerű laboratóriv.n megszervezéséért, az agykéreg és a mélyebb agyvelői

része részvételének fontosságát, de ellenezték a lengyel javaslatot a kérdés kedvező megoldását állítólag aka dályozó jogi és politikai indokokra támaszkodva.

P. N. Kumikin a Szovjetunió képviselője kijelentette, feltétlenül megérett annak a szükségessége, hogy Németországot bevonják az ENSZ európai gazdasági bizottságának munkájába. Ezt a szükségességet — mondotta;— az a hely és jelentőség határozza meg, amellyel Európa gazdasági életében rendelkezik a hetven millió lakosú, fejlett iparral bíró Németország.

Az Egyesült Allamoik és néhány nyugateurópai ország képviselője javasolta, hogy ne szavazzanak a lengyel javaslat fölött

A bizottság a svájci küldöttség határozati javaslatát fogadta el, amely szerint Lengyelország javaslata fö- ött nem szavaznak.

Ezután az ülésszak folytatta a külnegyvennyolcas elődeink: Kossuth,

Petőfi, Táncsics és a többi hazafi dicső tetteit, hogy áldozatos életük példájából erőt merítve, még eredményesebben tudjunk küzdeni és munkálkodni dolgozó népünk javán, drága hazánk felvirágoztatásán.

— A szabad Magyarországon úgy ünnepeljük legméltóbban március 15-ét — mondotta ezután, — ha ezen a napon az egész magyar nép nevében kitüntetjük 1848 ügyének legigazibb folytatóit, a hazaszeretet, az alkotómunka hőseit.

— Engedjék meg — fejezte be beszédét. Dobi István, — hogy még egyszer szívből köszöntsem az új Kos- suth-díjasokat, s az egész dolgozó magyar nép nevében fpvábbi sikereket kívánjak munkásságukhoz, hazánk üdvére, népünk javára, békés építőmunkánk újabb nagyszerű sikereire.

Dobi István ezután átadta a Kossuth-dijakat a kitüntetetteknek.

A tudományos munka kitüntetettjeinek nevében Lissák Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja mondott köszönetét.

központok kapcsolatának vizsgálatában elért eredményeiért.

MŰVÉSZET ÉS IRODALOM TERÉN

10.000 El-os bronz fokozatú Kossuth- dijat kapott a többi között:

Szabó Samu színművész, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, kiemelkedő színpadi alakításaiért.

A Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusa

Varsó (TASZSZ) Március 14-én a Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusának ülésén folytatták a vitát a harmadik napirendi pont: „A hatéves terv utolsó két évének (1951- 55) főbb gazdasági feladatai“ felett. Tadeusz Gede, a minisztertanács elnökhelyettese az élelmiszeriparnak a dolgozók életszínvonala gyors emelésével kapcsolatos feladatairól beszélt, majd Julián Tokárski gépipari ininisz tér szólalt fel.

Pártja nevében üdvözlő beszédet mondott a kongresszuson Abno Aaltonen, a Finn Kommunista Párt elnöke és Willi Mohn, Németország Kommunista Pártja elnökségének tagja.

Nemzeti bizottsági választások lesznek Csehszlovákiában

Prága (TASZSZ). A CTK közli, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormánya a helyi- nemzeti bizottságok választásait 1954 május 16-ára tűzte ki. Václav Skoda igazságügyminiszter elnökletévei megalakult a központi választási bizottság.

A z 1048—49-es évek aranybetűk- kel kerültek be népünk, nemzetünk történelmi könyvébe. Az egye temes emberi haladás élvonalában állott akkor a magyar nemzet, magasan lobogtatva a szabadság szent zászlaját.

Petőfi, a nagy magyar forradalmi költő így énekelt, amikor az ellenforradalmi erők leverték már az európai forradalmat, de a magyar nép még győzedelmeskedett a belső és külső elnyomók ellen:

,,Ha a mi fényünk item ragyogna

A vég keletien éjen át,

Azt hinnék fenn az égben, hogy

El.enyészedt a világ“*.

E legendáshírű, hősi korszaknak volt kiindulópontja 1848 március 15. Forradalom volt ez, amelyben a több százéves Habsburg elnyomás ellen, a reakciós feudális urak elnyomása ellen, a független, polgári magyar állam megteremtéséért harcolt a pesti nép, s vele az egész ország népe.

1848 március 15-e nemzeti ünnepünk. De nem úgy ünnepelünk, mint Horthyék honfibús, irredenta, soviniszta szellemű korában, amikor népünk hazafias érzéseit a szomszédos népek gyűlöletére használta fel a hazaáruló politika.

Más jellegű, más célú a mi nemzeti ünnepünk. A mi hazafias érzéseink elválaszthatatlanok baráti szomszédaink megbecsülésétől, tiszte lététől. Egy volt a mi bánatunk a múltban, egy a mi örömünk és bol- doságunk a jelenben és egy lesz a jövőben is. A hömpölygő öreg Duna partján épülő, szépülő országainkat, a közös sors, a közös jelen, á közös alkotások, a közös jövő fűzi Össze.

1848—49-ben az ellenforradalmi Habsburg politikának — vezetőink nemzeti kérdésben elfoglalt helytelen álláspontjuk miatt — sikerült kihasználni a nemzeti gyűlölködés politikáját. Pedig Dunavölgy népei akkor is egyet akartak: független, szabad államban élni. Nem hagyjuk megismételni a múltat, nem hagytuk megszakítani a baráti szálakat, amelyek szomszédos népeinkkel ösz- szekötnek bennünket.

Nem feledjük azokat a nemzetiségi hősöket, akik a magyar szabadság- harc kivívásáért és . megvédéséért áldozták életüket Í848—19-ben.

Nem feledjük azokat a szerb fiatalokat, akik 1848 március 15-én a Nemzeti Múzeum kertjében bontottak szerb-színű lobogót, amelynek nyele piros-fehér-zöld színű volt.

ÍV" em feledjük az erdélyi romáin ifjúság áldozatos harcát, akik a legendáshírű lengyel tábornoknak, Bem Józsefnek seregében néztek far kas-szemet a császári ágyúkkal.

Nem feledjük a szlovák fiatalok — a selmec-bányai szlovák bányászakadémikusok —' bátorságát, nemzetünk felé tanúsított tiszteletüket,

amikor március 18-án, nemzeti zászlónk mellé kitűzték a szlovák nemzeti zászlót is.

Nem feledjük, el Alexej Guszjev orosz tüzérszázadost, aki kis csapaté val a cári zsarnokság minden kegyetlensége ellenére a magyar forradalom ügye mellé állt. Guszjevet és 15 társát katonai bíróság elé állították. Guszjev a főtárgyaláson a következőket mondotta:

..Azért harcoljunk a magyarok ellen, mert ők ellenségei a Habsburg császárnak? Ez vajában nem. ok arra, hogy orosz vért ontsunk; hiszen at orosz népnek semmi oka. nincsen orrai hogy barátsággal gondoljon a Habsburg császárra, viszont minden oka megvan arra, hogy ellenségének tekintse a Habsburgokat, akik elnyomják a. kis szláv népeket...

Azzal, hogy a magyarokat legyőzzük, még nem szabadítottuk fel a Hab sbiorg .birodalomban élő szí óvókat, csak azt érjük el, hogy a szánokon kívül a magyarok is a németed;. rabságába kerülnek. Nekünk nem azért, hanem az éllen kell harcolnunk! Ha. a. magyar forradalom győz, a magyarok véres áldozatokkal kivi- vott szabadságuk védelmére a szláv szomszédok barátságához fognak fór- dúlni. A Habsburg-birodalomban elő szláv népek szabadságát tehát éppen annak a magyar ügynek a védelme hozná meg, amelyet a magyar szabadságharc vérbefojtásával kell állítólag ‘•lérni.“

A szabadságharcunkra fekete fá^ tyolt borító cári haderőik egyszerű orosz parasztjai is sokat meséltek az összefogásról. Egyik közlegény, aki a világosi fegyverletétel után három napig volt együtt a magyarokkal, azt meséli:

,,Egy üstből, kanalaztam velük a levest. Hej a teremburáját — mondogatták a magyarok, — ha a muszka meg a magyar összefogna, de di_ cső' lenne!“ (Fátéjen: Egy orosz közlegény g magyarországi hadjáratról. 1819.)

Akkor azonban nem fogott össze' az orosz és a magyar.

1848—49-es őseink nem harcolhattak még az osztálynélküli társadalomért, a kizsáikmányolásmentes Magyarországért. Erire még nem érett meg az akkori magyar társadalom. Ma már megérett.

Ilyen gondolatokat ébreszt bennünk a mi nemzeti ünnepünk, 1848 március 15, 106. évfordulója. Ma, ami kor gazdag termelőszövetkezetek virágosak azokon a földeken, amelyről még Petőfi a „Csárda romjaü'-t írta, amikor fokozottan szükségünk van baráti szomszédaink megbecsülésére, egymás kölcsönös segítésére, jóvátesszük a múlt hibáit, tanulunk a múlt hibáiból és ügyünk legyőzhetetlen lesz!

Fehér István

Az ENSZ európai gazdasági bizottságának március 13-i ülése

A Magyar HáDköztársaság M nisz’ertanácsána't határozata az 1954. évi Kossuth-dijak odaítéléséről

A nyugateurópai országok képviselői felszólalásukban kénytelenek voltak elismerni Németország ké*

kereskedelem fejlesztésével foglalkozó albizottság munkájának mee

vitatását.

Szíria ós Libanon Kommunista Pártja főtitkárának nyilatkozata

: Beirut (TASZSZ) Haled Bagdas. Szíria és Libanon Kommunista Párt jának főtitkára nyilatkozatot adott a „Telegraph" című lap különtudó- sítójának.

Bagdas a legutóbbi sziriai eseményeket érintve, amelyek következtében megdöntötték Sisakli kormányát, kijelentette: „Az összes előző sziriai államcsínyek1' során a néptő! elszakadt, korlátozott számú személy összeesküvéséről volt szó. Sisakli diktatúrája azonban egy széleskörű népi mozgalom eredményeképpen szenvedett vereséget, amely mozgalom során egység jött létre a nép, a katonaság tömegei és a becsületes tisztek között. E diktatúra bukásának ezért másfajta következményei lesznek, mint a korábbi diktatúrák bukásának1'.

A tudósítónak arra a kérdésére, hogyan látja a sziriai helyzetet Sisakli uralmának bukása után, Bagdas ezt mondotta: „Szíriának olyan kormányra van szüksége, amely a nép támogatását élvezi. Enélkül nem lesz semmiféle biztonság az országban. A nép támogatását élvező kor mány szembeszállhat majd az imperialisták és ügynökeik minden ösz- szeesküvésével, bármilyen erőfeszítéseket tegyenek is az imperialisták és bármennyi pénzt fordítsanak erre a' célra, nem képesek komoly rendzavarásokat előidézni, vagy államcsínyt végrehajtani ha a nép teljes támogatásban részesíti a jelenleg' hatóságokat."

Bagdas a továbbiakban rámutatott hogy a kommunisták készek támogatni a nemzeti-demokratikus kormányt, amely szembeszáll az imperialista „tervekkel", megjavítja az ország helyzetét. „A sziriai kommunisták — mondotta — készek támogatni az ilyen kormányt, anélkül, hogy teltételül kötnék ki a kormányban való részvételt."

Bagdas végül hangsúlyozta: a sziriai nép nem engedi meg, hogy visz- szafelé forgassák a történelem kerekét. „A sziriai nép — mondotta Bagdas — előre akar menni a nemzeti függetlenség, a demokrácia útján."

Női nylon fehérnemiieV gyártásival kísérleteznek a Selyem- és Gyapjú íriuyárb in

A kötszövő ipar néhány szakemberéből, a textilipari kutató laboratórium és a kötszövő ipari laboratórium munkatársaiból az elmúlt hetekben komplexbrigád alakult, hogy nylon fehérneműk gyártásával kísérletezzék. Az első mintadarabok el is

készülteik, a Selyem- és Gyapjúáru- gyárban Nagyon szépek, ízlésesek könnyen moshatók, vasalni pedig nem kell a nylon fehérneműt. Szakítószilárdságuk négyszer erősebb a műselyemnél.

KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK

Mi történt a köztársasági klubban

A Köztársasági Párt newyorki országos klubjának terme zsúfolásig telve volt. A Lincoln-napon, február. 12-én rendezett hagyományos ebéd ükalmából összegyűlt a párt dísze- virága: nagyiparosok, bankárok, ke- eskedők és a pártapparátus boncai. Csengtek a poharak, üdvözlő tószto- kat, ünnepi beszédeket tartottak. A hangulat már elég emelkedett volt, amikor a következő szónok emelkedett szólásra, de szavai olyan disz- szonánsan csengtek, hogy a legnagyobb zavarba hozták az egybegyűlteket. A szónok a következőket mondta:

„A háború és a háború előkészítése nem. segíti elő az igazi fejlődést. Életszínvonalunkat csak az élelmiszerfogyasztás fokozásával, a ruhagyártás növelésével és a ruházat minőségének javításával, több és jobb lakóház, iskola, kórház és templom építésével, erőművek, gyárak építésével, közmunkák elvégzésével, különböző közlekedési és postai vonalak építésével, gépkocsik, mezőgazdasági munkaeszközök, teherautók, rádiók, távolbalátók és sokszáz egyéb árucikk gyártásával tudjuk emelni. Életszínvonalunkat nem lehet igazán emelni bombázó és vadászrepülőgépek, hadihajók, tengeralattjárók, tankok, ágyuk és lőszerek gyártásának állandó fokozásával.

Nem bírom azokat az embereket,

. ikik szemmelláthatólag azt tartják, hogy a vérontás a munkával való ellátottságot jelenti... Ostobaság volna azt hinni, hogy a katonai kiadásokon át vezet az életszínvonal emelésének észszerű, útja, Kétségkívül senkinek sem szabad annyira egoistának lennie, hogy érdekének tartsa a háborút."

Teljességgel lehetséges, hogy az összejövetel egyes részvevői egy-kettőre leszámoltak volna a veszélyes szónokkal, ha ez nem maga ... Mr. Charles Wilson, az Egyesült Államok hadügyminisztere, a General Motors monopólium feje lett volna. Már pedig ez a monopólium három év alatt több, mint hétmillíárd dollár értékű állami megrendelést kapott és Wilsonnak évi 556.000 dollár személyi javadalmazást fizet. Maga Mr. Charles Wilson ismételten és nyilvánosan ágált a fegyverkezési hajsza fokozása, s az Egyesült Államok fokozott agressziós és háborús készülődése mellett.

Ugyan mi történhetett Mr. Wil- sonnal? Lehet, hogy most hirtelen mardosni kezdi a lelkiismeretfurda- lás „egoizmusa“ miatt és — saját szavaival élve — már nem tartja „érdekének a háborút”? Lehetséges, hogy a köztársasági párt klubjában beszéde elején kifejtett értelmes gondolatai nézetei megváltozását jelentik s ezentúl nem a háború, hanem a békés politika, az amerikai gazdaság demilitarizálása, az amerikai nép életének megjavítása, s a Lincoln- napon oly ékesszólón festett bajainak és ínségének enyhítése mellett száll síkra?

Szó sincs róla! Wilson beszéde további részében áttért a gyakorlati tanulságokra, jövőbeli akciópro- grammjára, s egyszeribe mintha kicserélték volna! Eképpen vázolta a

vezetése alatt álló hadügyminisztérium tevékenységét:

„A vezérkari főnökök új egyesített bizottsága befejezte az új stratégia kidolgozását. Részleteiben is készen állnak az új fegyverek alkalmazásának katonai tervei, beleértve az atomenergia alkalmazásán alapuló terveket. Tovább erősítjük légierőnkét ..

A repülőgépgyártó vállalatoknak jelenlévő képviselői helyeslő morajlással fogadták ezeket a szavakat Wilson azonban nemcsak őket tette elégedetté, így folytatta:

„Meggyorsítjuk a leghatásosabb fegyverzeteket illetően a kutatómunkákat és a gyártást. Az élen kell maradnunk. Folytatjuk tényleges katonai erőnk növelését... Polgári és katonai személyek kitartóan, új módon tanulmányozzák tartalékaink, mozgósítási alapunk . kialakításának programmját, a raktári készletezést és a termelést... Tartalékaink növelése céljából törvényjavaslatokat terjesztünk elő és egyéb intézkedéseket teszünk..."

Az Egyesült Államok hadügyminisztere, mint látjuk, a Lincoln-napon egy pillanat alatt átváltozott a béke védelmezőjévé, majd ugyanígy pillanatok alatt visszaváltozott fékevesztett militaristává! Beszéde megjelent az amerikai lapokban. Az egyszerű amerikaiak százezrei láthatták békeszeretetükről fecsegő, de háborúra készülő, az amerikai népnek felvirágzást ígérő, de a valóságban a népet a General Motors és más monopóliumok javára fosztogató, háborús kalandokat tervező politikusaik kétkulacsosságát,