Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-14 / 62. szám

1954 MARCH'S 14

N Ä P E Ö

7

Sikerül-e a datmnndi gépállomás kollektívájának

számítása ?

igazgató odaígéri a tehergépkocsit, mondjuk a döhröközd termelőszövetkezetnek. A főagronómus a tehergépkocsit ugyanerre az időre a ko- csolai Vörös Csillag termelőszövetkezethez küldd. Máris megtörténi a kellemetlenség, nem beszélve arról, hogy a gépállomás tekintélyén esik csorba. Az ilyen és ehhez hasonló esetek helytelenek, és reméljük ilyen apróságokon nem fog csődöt mondani a dalmanöi gépállomás kollektívájának terve. Ez az egyik:

A másik az, hogy jelenleg a gépállomáson nincs határozott, irányiba ni képes pártvezetőség, aki a kommunistákat harcbaszólítaná az adott szó valóra/váiltásáért. Már több alkalommal megkísérelték ugyan a pártvezetőség újjáválasztását, de valami mindig közbejön. Ez egyben bírálat a dombóvári járási pártbizottság felé is. Mire várnak, miért nem intézkedik a jib? Tőlük is azt várja a gépállomás kollektívája, hogy a jövőben több segítséget adjanak, mint eddig. A pártbizottságnak is dicséretére válhat, ha a járás egyetlen gépállomása ismét az ország első gépállomása dm mel büszkélkedhet. A tettrekész nép nevelőgárda, a munkára kész trak- torosgárda megvan, csak az nincs, aki harcbaiszólíiianá őket. Ezért kell olyan pártvezetőséget választani, — minél hamarabb — mely harcbaszó- liítja őket.

Ezek látszólag semmiségek, azonban nagyon is súlyos hibák, de olyanok, amit egyik napról a másikra korrigálni lehet. De ha sürgősen nem fognak hozzá az ilyen gátló körülmények elsöpréséhez, még ezen is múl hat a gépállomás egész kollektívája nak számítása.

A szakcsi Üj Élet tsz minőségi állattenyésztéssel foglal k ozik

— Az igaz, hogy minket szégyenít ez a rengeteg trágya, de mii tegyen az ember, ami sok, az sok, — robban ki az indulat Nemes Imréből, a szövetkezet elnökéből.

— De 20-áig azért kihordjuk. Beszéltem a Béke tsz tagjaival, 2—3 nap ők is segítenek, meg a mi négy fogatunk is hordja, aztán elfogy. Szóval nyugodjon bele az elnök elvtárs, az ünnepre kihordjuk.

Én pontosan akkor léptem be a szobába, amikor ezek a szavak elhangzottak. Ezekutén joggal következtettem, hogy a szakcsi Uj Élet fez-ben valami nincs rendjén.

— Hagyjuk ezt a trágyát. Ha egyszer a mi tagjaink vállalták, hogy március 20-ra kihordják, akkor kihordják — mondja Horváth Imre, az üzemi pártszervezet titkára.

Igaza is van. Az Uj Élet tsz tagjai is, — mint mindig — állják szavukat. Szalovári József és munkacsapata naponta 5 kocsi trágyát is kihord. Tehát a munka folyik. Azért mondta Molnár elvtárs, a szövetkezet agronómusa, hogy 20-ára minden körülmények között el kell tűnni az udvarból ennek a hatalmas trágyahalmaznak, ment ezen a napon ünnep lesz. Igen sok idegen megfordul majd itt Szakos községben, az Uj Élet tsz-ben.

Minőségi állattenyésztő községgé nyilvánítják Szakcsot. A szövetkezet tagjai igen örülnek ennek, mert az utóbbi időben — különösen a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat után — minőségi állatokat nevelnek, ezen belül is tenyészbika neveléssel foglalkoznak. Jelenleg is 12 kiváló apaállat bőg az istállóban.

Három agronómus készül a tavaszi munkára

... fogaskérdés ez, de nagyon. Jól meg kell gondolnia, aki erre akár génnél, akár memmél mer válaszolni. A dailimandiiak terve ugyanis az, hogy obben az évben ismét féltörik magukat a gépállomások országos első helyére. Azért írjuk, hogy ismét, mert 1952-ben a gépállomás országosan első volt, sőt itt volt a gépállomások összes traktoros brigádjainak harmadik legjobb brigádja is. Node, hogyan záródott az 1953-as esztendő? ... Semmiesetre sem olyan kedvezően, melynek alapján a dalman- diafc nyugodt lelkiismerettel tervezhetnének olyat, hogy az idén ismét elsők lesznek. A mi megyénkben 15 gépállomás van. De ha 16 lenne, akkor a dalmandi gépállomás tavaly legtöbbször a 16. lett volna. De a 10-, sőt a 14. helyet is ritkán engedték át másik gépállomásoknak. Ez tehát azt jelenti, hogy legtöbbször az utolsó helyen kullogott. Nagyon jól emlékszem, mikor a kocsolai Vörös Csillag tsz tagjai a gépállomás hibájából nem tudtak vetni. A gépek egymásután mondták fel a szolgálatot, kiestek a termelésből, a vetés bizony meg csak maradt. Később aztán a dalmandiak minden lehetőséget megragadtak, hogy lemossák a szégyent gépállomásukról. Még az sem volt ritka jelenség, hogy a gépek állami gazdaságiban dolgoztak, — sőt igen gyakori volt. Mert ekkor már csak az volt a lényeg, hogy sza porodjamak a normáiholdak. De bizony az ilyen törekvés nem válik becsületére a gépállomás kollektívájának. Csupán annyi eredménye let' az ilyen alapon végzett munkának hogy az idény végéig a 15. helyről a 7. helyre tornászta fel magát a gépállomás. Persze azért a termelő- szövetkezetek szántás-vetése is befejeződött. így aztán az 1953-as esztendő is befejeződött. Közben új igazgató, majd új főagronómus került a gépállomásra, meg persze igen sok minden megváltozott.

Az új vezetőség sokkal többet törődik a ftraktoristákkal, mint a régi, no meg ők is többet törődnek a munkával azóta. Szóval megváltozott az egész gépállomás arculata. Elég hosz szú volt a tél is, tehát bőven volt idő arra, hogy a tavalyinál jobban felkészüljenek erre a gazdasági évre. Ebben őszintén szólva nincs is hiba: a gépállomás erő- és munkagépei minőségileg is, meg mennyiségileg is kijavítva várják a munkák kezdését, tehát ennek alapján, lehet mondani, joggal terveznek a dalmandiak olyat, hogy visszaszer- zik az elvesztett első helyet.

— Ezt nem is akárhogyan akarjuk visszaszerezni; — mondja C sima Sándor elvtárs, a gépállomás vezető agronómusa. Ebben az éviben más módszerrel dolgozunk, mint eddig. Munkánk középpontjába a termésátlagok emelésének elősegítése áll. Nem az állami gazdaságok és egyéb közütetek földjein szántunk- vetünk elsősorban, hanem a termelőszövetkezeteknek és az egyéni parasztoknak. Természetesen, ha ezenkívül még szabad 'kapacitású lesz, még azt is kihasználjuk. És ha a helyzet úgy adódik, szívesen dolgozunk bármelyik vállalatnak. De elsők a termelőszövetkezeteik és az egyéni parasztok, — s főleg a minőségi munka.

Erre már bizonyítók is van. A gép állomás 186 egyéni paraszttal szerződött, közel 1200 hold főidet művelnek meg nekik. Ezenkívül természetes, hogy a termelőszövetkezetek összes gépi munkáit elvégzik. L e- z s á k István és B o d a Ferenc március 12-én már a döbröközi egyéni parasztoknak szántottak. Négy erőgép Nakon, az „Ut a Szocializmus felé" tsz-nél kezdett munkához. A másik kettő a dombóvári Vörös Sugárnak dolgozik. Tehát az első lépések azt bizonyítják, hogy helyesen és igazságosan törekszik a gépállomás kollektívája visszaszerezni az elvesztett dicsőséget.

A kezdet igen sok jóval, de igen sok rosszal is „kecsegtet“. Igazán szocialista emberhez méltón a gépállomás traiktoristói, valamennyi ve zetője a tervek határidőelőtti teljesítését vállalták pártunk III. Kongresszusának tiszteletére. Keppel Ferenc sztahanovista traktoros például azt a fogadalmat tette, hogy ebben az évben 2000 normálhold talaj - munkát végez el. A 114 normáihold tavaszi tervével szemben 300 nar- málholaat teljesít. C s i m a Sándor, a vezető agronómus, a traktoristák- n.ak olyan fogadalmat tett, hogy min den előfeltételt biztosít a zavartalan munkához. Vá r a 1j a i Dezső vontatóvezető azt vállalta, hogy a traiktoristákat ellátja üzemanyaggal, ha a helyzet úgy kívánja a munkák zavartalan menete érdekében vasárnap is dolgozik. Nincs a gépállomáson olyan dolgozó, aki saját munkaterületén a tervek teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért ne indult volna harcba. Nincs a gépállomáson olyan ddlgozó se, akinek ne lenne versenytársa. Röviden a gépállomás kollektívájának munfcakedvét, harc- készségét így lehetne kifejezni: érzik, hogy milyen teher van vállukon, tudják, hogy az adott szó sokra kötelez.

Most a kezdetben azonban még igen sok gátló körülményben is meg lehet botlani Dalmandon. A vezetőség között még nem mindig van összhang. Az igazgató, Horváth eiv- '!árs sokszor a vezető agronómus tua ta nélkül intézkedik egyik, vagy másik dologban, vagy fordítva. A főgépész, Pataki elvtárs elhízta magát, egyáltalán nem támaszkodik a többi szerelők véleményére, javaslataira és bizony sokszor akadnak olyan dolgok, amit egyik vagy másik körzeti szerelő helyesebben lát, minit ő maga. Ezek a gátló körülmények most még nem igen éreztetik hatásúikat, de ha sürgősen nem változtatnak a jelenlegi állapoton, később ez igen megbosszulja magát. Megtörténhet például az is, hogy az

Az inegszemesei gépállomás agro- nómusai tanulmányozták és megvitatták a párt- és kormány mező- gazdaság fejlesztéséről szóló határozatát. Olvasták Siroki Dezső elvtárs, pusztaszabolcsi vezető agronómus verseny felajánlását. Majd a három agronómus, Borbély Gyula, Takács Lajos és Gubicza József elhatározták, hogy csatlakoznak Siroki elvtárs kezdeményezéséihez.

így készítette el a három agronó- mus a III. Pártkongresszus tiszteletére versenyvállalását. Vállalták, hogy a gépállomások és tsz-ek éves tervét határidőre elkészítik, olyan formán, hogy abból a tsz és a gépállomás dolgozói tiszta képet kapjanak. Az éves terv alapján kidolgozták az idénytervet is, valamint a brigád és egyéni terveket.

— A tsz-ekkel kötendő szerződéssel minőségi alapot teremtünk meg, méllyel biztosítjuk a magasabb terméseredmény elérését — mondották. Többek között vállalták, "hogy az őszi kalászosokhoz szükséges műtrágyáról gondoskodnak, hogy az időben a földre kerüljön. A gépállomáson elkészítenek 6 traktoros simi- töt, mellyel biztosítják a simítózási munkák két nap alatti elvégzését.

A kapásinövények ápolására a fezekben versenyt szerveznek és tízna- ponként értékelik a verseny eredményeit, ezáltal is meggyorsítják a nö vényápalási munkák ütemét. A növényápolás eredményeiről grafikont készítenek minden tsz-ben.

A kalászosoknál, az aratás kivételével minden munkát géppel végeznek. Az aratásnak is mintegy 90 százalékát kombájnnal, illetve kévekötő aratógéppel végzik. A tartóhán- tási munkát 6 nap alatt befejezik. Mindezt a helyes munkaszervezéssel akarják megvalósítani.

így készül az inegszemesei gépállomás bánom agironómusa a III. Párt kongresszus méltó megünneplésére. Ezzel a munkával akarják kivenni részüket a határozat sikeres megvalósításából.

Büszkék is erre a tagok, de a minőségi állattenyésztés után komoly haszna van a szövetkezetnek. Október óta ilyen alapon 22 060 forint készpénzre tettek szert. A tagok eddig minden hónapban 9,12 forint készpénzelőleget kaptak egy-egy munkaegységre.

Szóval az a helyzet, hogy a szövetkezet tagjai példát akarnak múlatni az állatenyésztés fellendítésében is. Az Uj Élet tsz tagjai be akar ják bizonyítani a szafccsdaknaik, hogy a fejlett állattenyésztés az egyik legjövedelmezőbb termelési ág.

Például az állattenyésztést vették alapul, mikor a 444 000 forint készpénzbevételt tervezték. Nagyon szerény volt ez a tervezés, sőt egy kicsit laza is, mert ennél sokkal többet betervezhettek volna. Vegyük csak számításba a 20 darab sertést, ami szabadpiacra hízik, s már közel 80—100 kilósak darabonként. A 12 tenyészbikát, ami jelenleg is megvan a szövetkezetben. Ezen kívül húsbikahízlialással is foglalkoznak.

Joggal kérdezhetné bárki; hogyan gazdálkodik a szövetkezet, hogyan biztosítják ennek a közel 150 számosállatnak egyik hónapról a másikra a takarmányt. Mikor közelebbről láttam a képet, én is azonnal ezt kérdeztem. A válasz pedig a következő volt:

— 62 hold évelő pillangós növényünk van, ami ebben az, évbein hoz legtöbb termést, mert most három éves. 68 hold őszi szálaistakianmá- nyunk van vetve és a közelgő napokban 15 hold zabot, 10 hold árpát még elvetünk, összesen 18 hold takarmánykeverékünk van. A nedvdús takarmányok biztosítása érdekében 5 hold takarmányrépát termelünk. Kaszálónk is van bőven.

Április végefelé már zöldtakarmányt etetünk, s ettől kezdve bevezetjük a zöld futószalagot. Ha az őszi keverékeket megetettük, akkor bevetjük a földet csalscná- déval, s folyamatosan biztosítva lesz a zöldtakarmány. — mondja Molnár elvíárs, a szövetkezet agronómusa.

— Aránylag kevesen vagyunk. Hisz a növénytermelésben mindössze 16 tag jut. De azért a több mint 400 hold földet is megműveljük. Azért van a gépállomás, azért vannak a kaszálógépek, hogy segítsenek, mi pedig igényeljük a gép segítségét, — mondja Nemes elvtárs, a szövetkezet elnöke.

A szövetkezet taigjaii al'ig várják március 20-át, azt a napot, amikor a községet, ezen belül szövetkezetüket minőségi állattenyésztő községgé nyilvánítják. Sokat akarnak tanulni majd azoktól az állattenyésztőktől, akik résztvesznek az ankéten, amit 20-án tartanak szövetkezetükben. Az elkövetkezendő időben még több és jobb minőségű állatokat akar nak adni a városi és falusi dolgozóknak.

A Szabadság termelőszövetkezetbe idegen érkezett. Idegen, mert csak hírből ismerték ezelőtt a Szabadság tsz tagjai. A könyvelő nem írta be nevét a többi tagok műsorfüzetébe, de nem állított ki a részére mu ikaegység könyvet sem. De valahogy, mégis elszólta magát: — Szóval az elv- tars lesz az, aki mától kezdve hozzánk tartozik. — Igen, én leszek, — válaszolt röviden. A jövevény Vasvári Dezső agronómus volt. Az „új“ agronómus boldog volt, szívesen fogadták a termelő szövetkezetben, mint akiről tudják, hogy csodát tud tenni.

Na, de mit is tehet ilyenkor az ember?..-. Csak azt, hogy viszonozza a kedvességet és elhatározta magában, hogy sokszorosan rászolgál majd az előlegezett bizalomra. Vasvári Dezső is ezt tette. ígérni nem ígért semmit, csak elbe. szélgetett a szövetkezet tagjaival. Rövid beszélgetés után aztán meleg kézszorítással búcsúzott és a sokatmondó a „viszontlátásra“ köszöntéssel elhagyta az irodát.

Első ténykedése az volt, hogy megismerkedett a szövetkezet tagjaival, majd a szövetkezet problémáival. Az pedig bőven van, különösen most, mikor a tavaszi munkák küszöbén vagyunk. Az őszieket fejtrágyázni kell. A szövetkezet 60 holdat még {ebben az évben. illetve most a tavasszal szervestrágyázni akar. Pártunk III. kongresszusának tiszteletére olyan felajánlást is tett a tagság, hogy 5 nappal a határidő előtt befejezik a tavaszi munkákat. 25 hold gyümölcsöst akar telepíteni a szövetliezet. Nos tehát már az első napokban esőstől jöttek a problémák. She azt mondta az agronómus: „Nem baj. A télen

E«y hét D un rí köm lödön ...

elég idő volt a pihenésre, most már cselekedni kdl.“ y

Nem kell a dolgot félreérteni. — Nem az agronómus ment trágyát teregetni, vagy a- traktorral fogasolni, vagy műtrágyát szórni, nem bizony, hanem a szövetkezet tagjai. Vasvári elvtárs a teendőket Kurilla elvtárssal, a szövetkezet növénytermesztési brigádvezetőjével beszélte meg. Közösen ’készítettek tervet, melynek alapján meg kezdte munkáit a növénytermesztési brigád is. Kurilla elvtárs örült a segítségnek, mert ilyet mostanában még a gépállomás körzeti agronómu saitól sem kapott.

Tehát az első lépés után a második következett. A második lépés vájjon mi lehetett? Nem egyéb, mint a falusi dolgozó parasztok szaktanáccsal való ellátása.

— Hol kezdjem, mihez fogjak ebben az idegen Dunakömlödben? Azt sem tudom, kivel lehet itt tanácskozni, kire támaszkodhatok, kit szeretnek legjobban a parasztok, — kérdezte önmagától az agronómus. És amint gondolkodott egy kicsit, azonnal megadta önmagának a választ ...

A közelmúltban Dunakömlődön is, — mint megyénk többi községeiben, — a legjobb gazdákból termelési bizottságot alakítottak. Ez a termelési bizottság március 4-én tartott ülés. Ezen az ülésen az új agronómus is részvett. A dolgozó parasztok szép sorjában elmondták a tennivalókat. Azt például, hogy a község legelőit meg kell javítani.

— Nekem az volna a javaslatom, hogy érett, apró, szalmamentes istállótrágyát hordjanak a legelőre, — tanácsolta az agronómus.

— Ez nem is rossz ötlet, — súgta szomszédjának Tóth Lajos, az egyik gazda.

— Szót kérek! — hangzott egy idős paraszt bácsi felkiáltása. — Szóval ez a fiatalember jól mondta. A legelőt trágyázni kell. Én úgy gondolom, hogy minden tehéntartó visz egy szekér trágyát, — vagy éppen amennyire telik erejéből — és a probléma• máris megoldódik — rukkolt ki javaslatával az öreg.

Valamennyien helyesnek találták és másnap azonnal munkához is láttak. Mert ezen a megbeszélésen a termelési bizottság tagjai megfogadták, hogy pártunk III. kongresszusának napjáig rendbe teszik a község legelőit.

Amint végétért a bizottság ülése, az agronó- must körülfogták. Mindenkinek volt valamilyen kérdése. Az egyik gazda azt kérdezte: „Mit csináljon búzájával, mert igen sok kipusztult " —- Erre most nem tudok választ adni, de a jövő héten határszemlét tartunk, mindenkinek megnézzük az őszi vetéseit és amennyiben lehetőség lesz rá, ott a helyszínen eldöntjük, mit is kell tenni neki, — válaszolt szerényen az agronómus.

Boldogan távozott a gyűlésről, mert látta, hogy a dunakömlödiek bizalommal vannak iránta, igénylik szaktudását. A gyűlésről hazamenet dudolgatta magában: — „Zúgjatok csak traktorok ...“ így telt el egy hét Dunakömlődön,

ÉLETJÁRADÉKOT biztosítanék idősebb személynek lakásért, vagy ingatlanáért. Érdeklődni lehet: Szekszárd, Mikes-utca 3. szám. Koldeisz János.

finnéleti színvonalunk emelésé)

segíti elő az

Ml! ÁTSZŐ LfiALTATA S