Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-14 / 62. szám

1954 MARCH'S 14 N Ä P E Ö 7 Sikerül-e a datmnndi gépállomás kollektívájának számítása ? igazgató odaígéri a tehergépkocsit, mondjuk a döhröközd termelőszövet­kezetnek. A főagronómus a teher­gépkocsit ugyanerre az időre a ko- csolai Vörös Csillag termelőszövet­kezethez küldd. Máris megtörténi a kellemetlenség, nem beszélve arról, hogy a gépállomás tekintélyén esik csorba. Az ilyen és ehhez hasonló esetek helytelenek, és reméljük ilyen apróságokon nem fog csődöt mon­dani a dalmanöi gépállomás kollek­tívájának terve. Ez az egyik: A másik az, hogy jelenleg a gép­állomáson nincs határozott, irányiba ni képes pártvezetőség, aki a kom­munistákat harcbaszólítaná az adott szó valóra/váiltásáért. Már több alka­lommal megkísérelték ugyan a párt­vezetőség újjáválasztását, de valami mindig közbejön. Ez egyben bírálat a dombóvári járási pártbizottság felé is. Mire várnak, miért nem intézke­dik a jib? Tőlük is azt várja a gép­állomás kollektívája, hogy a jövőben több segítséget adjanak, mint eddig. A pártbizottságnak is dicséretére vál­hat, ha a járás egyetlen gépállomása ismét az ország első gépállomása dm mel büszkélkedhet. A tettrekész nép nevelőgárda, a munkára kész trak- torosgárda megvan, csak az nincs, aki harcbaiszólíiianá őket. Ezért kell olyan pártvezetőséget választani, — minél hamarabb — mely harcbaszó- liítja őket. Ezek látszólag semmiségek, azon­ban nagyon is súlyos hibák, de olya­nok, amit egyik napról a másikra korrigálni lehet. De ha sürgősen nem fognak hozzá az ilyen gátló körülmé­nyek elsöpréséhez, még ezen is múl hat a gépállomás egész kollektívája nak számítása. A szakcsi Üj Élet tsz minőségi állattenyésztéssel foglal k ozik — Az igaz, hogy minket szégyenít ez a rengeteg trágya, de mii tegyen az ember, ami sok, az sok, — rob­ban ki az indulat Nemes Imréből, a szövetkezet elnökéből. — De 20-áig azért kihordjuk. Be­széltem a Béke tsz tagjaival, 2—3 nap ők is segítenek, meg a mi négy fogatunk is hordja, aztán elfogy. Szó­val nyugodjon bele az elnök elvtárs, az ünnepre kihordjuk. Én pontosan akkor léptem be a szobába, amikor ezek a szavak el­hangzottak. Ezekutén joggal követ­keztettem, hogy a szakcsi Uj Élet fez-ben valami nincs rendjén. — Hagyjuk ezt a trágyát. Ha egy­szer a mi tagjaink vállalták, hogy március 20-ra kihordják, akkor ki­hordják — mondja Horváth Im­re, az üzemi pártszervezet titkára. Igaza is van. Az Uj Élet tsz tag­jai is, — mint mindig — állják sza­vukat. Szalovári József és mun­kacsapata naponta 5 kocsi trágyát is kihord. Tehát a munka folyik. Azért mondta Molnár elvtárs, a szövetkezet agronómusa, hogy 20-ára minden körülmények között el kell tűnni az udvarból ennek a hatal­mas trágyahalmaznak, ment ezen a napon ünnep lesz. Igen sok idegen megfordul majd itt Szakos község­ben, az Uj Élet tsz-ben. Minőségi állattenyésztő községgé nyilvánítják Szakcsot. A szövet­kezet tagjai igen örülnek ennek, mert az utóbbi időben — külö­nösen a mezőgazdaság fejlesz­téséről szóló határozat után — minőségi állatokat nevelnek, ezen belül is tenyészbika neve­léssel foglalkoznak. Jelenleg is 12 kiváló apaállat bőg az istállóban. Három agronómus készül a tavaszi munkára ... fogaskérdés ez, de nagyon. Jól meg kell gondolnia, aki erre akár génnél, akár memmél mer válaszolni. A dailimandiiak terve ugyanis az, hogy obben az évben ismét féltörik ma­gukat a gépállomások országos első helyére. Azért írjuk, hogy ismét, mert 1952-ben a gépállomás országo­san első volt, sőt itt volt a gépállo­mások összes traktoros brigádjainak harmadik legjobb brigádja is. Node, hogyan záródott az 1953-as eszten­dő? ... Semmiesetre sem olyan ked­vezően, melynek alapján a dalman- diafc nyugodt lelkiismerettel tervez­hetnének olyat, hogy az idén ismét elsők lesznek. A mi megyénkben 15 gépállomás van. De ha 16 lenne, ak­kor a dalmandi gépállomás tavaly legtöbbször a 16. lett volna. De a 10-, sőt a 14. helyet is ritkán engedték át másik gépállomásoknak. Ez tehát azt jelenti, hogy legtöbbször az utolsó helyen kullogott. Nagyon jól emlék­szem, mikor a kocsolai Vörös Csil­lag tsz tagjai a gépállomás hibájá­ból nem tudtak vetni. A gépek egy­másután mondták fel a szolgálatot, kiestek a termelésből, a vetés bi­zony meg csak maradt. Később az­tán a dalmandiak minden lehetősé­get megragadtak, hogy lemossák a szégyent gépállomásukról. Még az sem volt ritka jelenség, hogy a gé­pek állami gazdaságiban dolgoztak, — sőt igen gyakori volt. Mert ekkor már csak az volt a lényeg, hogy sza porodjamak a normáiholdak. De bi­zony az ilyen törekvés nem válik be­csületére a gépállomás kollektívájá­nak. Csupán annyi eredménye let' az ilyen alapon végzett munkának hogy az idény végéig a 15. helyről a 7. helyre tornászta fel magát a gépállomás. Persze azért a termelő- szövetkezetek szántás-vetése is be­fejeződött. így aztán az 1953-as esz­tendő is befejeződött. Közben új igazgató, majd új főagronómus ke­rült a gépállomásra, meg persze igen sok minden megváltozott. Az új vezetőség sokkal többet tö­rődik a ftraktoristákkal, mint a régi, no meg ők is többet törődnek a mun­kával azóta. Szóval megváltozott az egész gépállomás arculata. Elég hosz szú volt a tél is, tehát bőven volt idő arra, hogy a tavalyinál jobban felkészüljenek erre a gazdasági év­re. Ebben őszintén szólva nincs is hiba: a gépállomás erő- és munka­gépei minőségileg is, meg mennyi­ségileg is kijavítva várják a mun­kák kezdését, tehát ennek alapján, lehet mondani, joggal terveznek a dalmandiak olyat, hogy visszaszer- zik az elvesztett első helyet. — Ezt nem is akárhogyan akar­juk visszaszerezni; — mondja C si­ma Sándor elvtárs, a gépállomás ve­zető agronómusa. Ebben az éviben más módszerrel dolgozunk, mint ed­dig. Munkánk középpontjába a ter­mésátlagok emelésének elősegítése áll. Nem az állami gazdaságok és egyéb közütetek földjein szántunk- vetünk elsősorban, hanem a termelő­szövetkezeteknek és az egyéni pa­rasztoknak. Természetesen, ha ezen­kívül még szabad 'kapacitású lesz, még azt is kihasználjuk. És ha a helyzet úgy adódik, szívesen dolgo­zunk bármelyik vállalatnak. De el­sők a termelőszövetkezeteik és az egyéni parasztok, — s főleg a minő­ségi munka. Erre már bizonyítók is van. A gép állomás 186 egyéni paraszttal szer­ződött, közel 1200 hold főidet mű­velnek meg nekik. Ezenkívül termé­szetes, hogy a termelőszövetkezetek összes gépi munkáit elvégzik. L e- z s á k István és B o d a Ferenc már­cius 12-én már a döbröközi egyéni parasztoknak szántottak. Négy erő­gép Nakon, az „Ut a Szocializmus felé" tsz-nél kezdett munkához. A másik kettő a dombóvári Vörös Su­gárnak dolgozik. Tehát az első lé­pések azt bizonyítják, hogy helye­sen és igazságosan törekszik a gép­állomás kollektívája visszaszerezni az elvesztett dicsőséget. A kezdet igen sok jóval, de igen sok rosszal is „kecsegtet“. Igazán szocialista emberhez méltón a gép­állomás traiktoristói, valamennyi ve zetője a tervek határidőelőtti teljesí­tését vállalták pártunk III. Kong­resszusának tiszteletére. Keppel Ferenc sztahanovista traktoros pél­dául azt a fogadalmat tette, hogy eb­ben az évben 2000 normálhold talaj - munkát végez el. A 114 normáihold tavaszi tervével szemben 300 nar- málholaat teljesít. C s i m a Sándor, a vezető agronómus, a traktoristák- n.ak olyan fogadalmat tett, hogy min den előfeltételt biztosít a zavarta­lan munkához. Vá r a 1j a i Dezső vontatóvezető azt vállalta, hogy a traiktoristákat ellátja üzemanyaggal, ha a helyzet úgy kívánja a munkák zavartalan menete érdekében vasár­nap is dolgozik. Nincs a gépállo­máson olyan dolgozó, aki saját mun­katerületén a tervek teljesítéséért, il­letve túlteljesítéséért ne indult vol­na harcba. Nincs a gépállomáson olyan ddlgozó se, akinek ne lenne versenytársa. Röviden a gépállomás kollektívájának munfcakedvét, harc- készségét így lehetne kifejezni: ér­zik, hogy milyen teher van vállukon, tudják, hogy az adott szó sokra kö­telez. Most a kezdetben azonban még igen sok gátló körülményben is meg lehet botlani Dalmandon. A vezető­ség között még nem mindig van össz­hang. Az igazgató, Horváth eiv- '!árs sokszor a vezető agronómus tua ta nélkül intézkedik egyik, vagy má­sik dologban, vagy fordítva. A fő­gépész, Pataki elvtárs elhízta magát, egyáltalán nem támaszkodik a többi szerelők véleményére, javas­lataira és bizony sokszor akadnak olyan dolgok, amit egyik vagy másik körzeti szerelő helyesebben lát, minit ő maga. Ezek a gátló körülmények most még nem igen éreztetik hatá­súikat, de ha sürgősen nem változ­tatnak a jelenlegi állapoton, később ez igen megbosszulja magát. Meg­történhet például az is, hogy az Az inegszemesei gépállomás agro- nómusai tanulmányozták és megvi­tatták a párt- és kormány mező- gazdaság fejlesztéséről szóló határo­zatát. Olvasták Siroki Dezső elvtárs, pusztaszabolcsi vezető agronómus verseny felajánlását. Majd a három agronómus, Borbély Gyula, Takács Lajos és Gubicza József elhatároz­ták, hogy csatlakoznak Siroki elvtárs kezdeményezéséihez. így készítette el a három agronó- mus a III. Pártkongresszus tisztele­tére versenyvállalását. Vállalták, hogy a gépállomások és tsz-ek éves tervét határidőre elkészítik, olyan formán, hogy abból a tsz és a gép­állomás dolgozói tiszta képet kapja­nak. Az éves terv alapján kidolgoz­ták az idénytervet is, valamint a brigád és egyéni terveket. — A tsz-ekkel kötendő szerződés­sel minőségi alapot teremtünk meg, méllyel biztosítjuk a magasabb ter­méseredmény elérését — mondották. Többek között vállalták, "hogy az őszi kalászosokhoz szükséges műtrá­gyáról gondoskodnak, hogy az idő­ben a földre kerüljön. A gépállomá­son elkészítenek 6 traktoros simi- töt, mellyel biztosítják a simítózási munkák két nap alatti elvégzését. A kapásinövények ápolására a fez­ekben versenyt szerveznek és tízna- ponként értékelik a verseny eredmé­nyeit, ezáltal is meggyorsítják a nö vényápalási munkák ütemét. A nö­vényápolás eredményeiről grafikont készítenek minden tsz-ben. A kalászosoknál, az aratás kivéte­lével minden munkát géppel végez­nek. Az aratásnak is mintegy 90 százalékát kombájnnal, illetve kéve­kötő aratógéppel végzik. A tartóhán- tási munkát 6 nap alatt befejezik. Mindezt a helyes munkaszervezéssel akarják megvalósítani. így készül az inegszemesei gépál­lomás bánom agironómusa a III. Párt kongresszus méltó megünneplésére. Ezzel a munkával akarják kivenni részüket a határozat sikeres meg­valósításából. Büszkék is erre a tagok, de a minőségi állattenyésztés után komoly haszna van a szövetkezetnek. Október óta ilyen alapon 22 060 fo­rint készpénzre tettek szert. A tagok eddig minden hónapban 9,12 forint készpénzelőleget kaptak egy-egy munkaegységre. Szóval az a helyzet, hogy a szö­vetkezet tagjai példát akarnak mú­latni az állatenyésztés fellendítésé­ben is. Az Uj Élet tsz tagjai be akar ják bizonyítani a szafccsdaknaik, hogy a fejlett állattenyésztés az egyik leg­jövedelmezőbb termelési ág. Például az állattenyésztést vet­ték alapul, mikor a 444 000 forint készpénzbevételt tervezték. Nagyon szerény volt ez a tervezés, sőt egy kicsit laza is, mert ennél sokkal többet betervezhettek volna. Vegyük csak számításba a 20 darab sertést, ami szabadpiacra hízik, s már közel 80—100 kilósak darabon­ként. A 12 tenyészbikát, ami jelen­leg is megvan a szövetkezetben. Ezen kívül húsbikahízlialással is foglal­koznak. Joggal kérdezhetné bárki; hogyan gazdálkodik a szövetkezet, hogyan biztosítják ennek a közel 150 szá­mosállatnak egyik hónapról a má­sikra a takarmányt. Mikor közelebb­ről láttam a képet, én is azonnal ezt kérdeztem. A válasz pedig a kö­vetkező volt: — 62 hold évelő pillangós növé­nyünk van, ami ebben az, évbein hoz legtöbb termést, mert most három éves. 68 hold őszi szálaistakianmá- nyunk van vetve és a közelgő na­pokban 15 hold zabot, 10 hold árpát még elvetünk, összesen 18 hold ta­karmánykeverékünk van. A nedvdús takarmányok biztosítása érdekében 5 hold takarmányrépát termelünk. Kaszálónk is van bőven. Április végefelé már zöldtakar­mányt etetünk, s ettől kezdve be­vezetjük a zöld futószalagot. Ha az őszi keverékeket megetettük, akkor bevetjük a földet csalscná- déval, s folyamatosan biztosítva lesz a zöldtakarmány. — mondja Molnár elvíárs, a szövetkezet agronómusa. — Aránylag kevesen vagyunk. Hisz a növénytermelésben mindössze 16 tag jut. De azért a több mint 400 hold földet is megműveljük. Azért van a gépállomás, azért vannak a kaszálógépek, hogy segítsenek, mi pedig igényeljük a gép segítségét, — mondja Nemes elvtárs, a szövetke­zet elnöke. A szövetkezet taigjaii al'ig várják március 20-át, azt a napot, amikor a községet, ezen belül szövetkezetü­ket minőségi állattenyésztő község­gé nyilvánítják. Sokat akarnak ta­nulni majd azoktól az állattenyész­tőktől, akik résztvesznek az ankéten, amit 20-án tartanak szövetkezetük­ben. Az elkövetkezendő időben még több és jobb minőségű állatokat akar nak adni a városi és falusi dolgozók­nak. A Szabadság termelőszövetkezetbe idegen ér­kezett. Idegen, mert csak hírből ismerték ezelőtt a Szabadság tsz tagjai. A könyvelő nem írta be nevét a többi tagok műsorfüzetébe, de nem állí­tott ki a részére mu ikaegység könyvet sem. De valahogy, mégis elszólta magát: — Szóval az elv- tars lesz az, aki mától kezdve hozzánk tartozik. — Igen, én leszek, — válaszolt röviden. A jöve­vény Vasvári Dezső agronómus volt. Az „új“ ag­ronómus boldog volt, szívesen fogadták a termelő szövetkezetben, mint akiről tudják, hogy cso­dát tud tenni. Na, de mit is tehet ilyenkor az ember?..-. Csak azt, hogy viszonozza a kedvességet és el­határozta magában, hogy sokszorosan rászolgál majd az előlegezett bizalomra. Vasvári Dezső is ezt tette. ígérni nem ígért semmit, csak elbe. szélgetett a szövetkezet tagjaival. Rövid beszélge­tés után aztán meleg kézszorítással búcsúzott és a sokatmondó a „viszontlátásra“ köszöntéssel el­hagyta az irodát. Első ténykedése az volt, hogy megismerke­dett a szövetkezet tagjaival, majd a szövetke­zet problémáival. Az pedig bőven van, különö­sen most, mikor a tavaszi munkák küszöbén va­gyunk. Az őszieket fejtrágyázni kell. A szövet­kezet 60 holdat még {ebben az évben. illetve most a tavasszal szervestrágyázni akar. Pártunk III. kongresszusának tiszteletére olyan felaján­lást is tett a tagság, hogy 5 nappal a határidő előtt befejezik a tavaszi munkákat. 25 hold gyü­mölcsöst akar telepíteni a szövetliezet. Nos tehát már az első napokban esőstől jöttek a problémák. She azt mondta az agronómus: „Nem baj. A télen E«y hét D un rí köm lödön ... elég idő volt a pihenésre, most már cselekedni kdl.“ y Nem kell a dolgot félreérteni. — Nem az agronómus ment trágyát teregetni, vagy a- trak­torral fogasolni, vagy műtrágyát szórni, nem bi­zony, hanem a szövetkezet tagjai. Vasvári elvtárs a teendőket Kurilla elvtárssal, a szövetkezet nö­vénytermesztési brigádvezetőjével beszélte meg. Közösen ’készítettek tervet, melynek alapján meg kezdte munkáit a növénytermesztési brigád is. Kurilla elvtárs örült a segítségnek, mert ilyet mostanában még a gépállomás körzeti agronómu saitól sem kapott. Tehát az első lépés után a második követ­kezett. A második lépés vájjon mi lehetett? Nem egyéb, mint a falusi dolgozó parasztok szakta­náccsal való ellátása. — Hol kezdjem, mihez fogjak ebben az ide­gen Dunakömlödben? Azt sem tudom, kivel le­het itt tanácskozni, kire támaszkodhatok, kit sze­retnek legjobban a parasztok, — kérdezte ön­magától az agronómus. És amint gondolkodott egy kicsit, azonnal megadta önmagának a vá­laszt ... A közelmúltban Dunakömlődön is, — mint megyénk többi községeiben, — a legjobb gazdák­ból termelési bizottságot alakítottak. Ez a terme­lési bizottság március 4-én tartott ülés. Ezen az ülésen az új agronómus is részvett. A dolgozó parasztok szép sorjában elmondták a tennivaló­kat. Azt például, hogy a község legelőit meg kell javítani. — Nekem az volna a javaslatom, hogy érett, apró, szalmamentes istállótrágyát hordjanak a legelőre, — tanácsolta az agronómus. — Ez nem is rossz ötlet, — súgta szomszéd­jának Tóth Lajos, az egyik gazda. — Szót kérek! — hangzott egy idős paraszt bácsi felkiáltása. — Szóval ez a fiatalember jól mondta. A legelőt trágyázni kell. Én úgy gon­dolom, hogy minden tehéntartó visz egy szekér trágyát, — vagy éppen amennyire telik erejéből — és a probléma• máris megoldódik — rukkolt ki javaslatával az öreg. Valamennyien helyesnek találták és másnap azonnal munkához is láttak. Mert ezen a megbe­szélésen a termelési bizottság tagjai megfogad­ták, hogy pártunk III. kongresszusának napjáig rendbe teszik a község legelőit. Amint végétért a bizottság ülése, az agronó- must körülfogták. Mindenkinek volt valamilyen kérdése. Az egyik gazda azt kérdezte: „Mit csi­náljon búzájával, mert igen sok kipusztult " —- Erre most nem tudok választ adni, de a jövő héten határszemlét tartunk, mindenkinek meg­nézzük az őszi vetéseit és amennyiben lehetőség lesz rá, ott a helyszínen eldöntjük, mit is kell tenni neki, — válaszolt szerényen az agronómus. Boldogan távozott a gyűlésről, mert látta, hogy a dunakömlödiek bizalommal vannak irán­ta, igénylik szaktudását. A gyűlésről hazamenet dudolgatta magában: — „Zúgjatok csak trakto­rok ...“ így telt el egy hét Dunakömlődön, ÉLETJÁRADÉKOT biztosítanék idősebb személynek lakásért, vagy ingatlanáért. Érdeklődni lehet: Szekszárd, Mikes-utca 3. szám. Koldeisz János. finnéleti színvonalunk emelésé) segíti elő az Ml! ÁTSZŐ LfiALTATA S

Next

/
Oldalképek
Tartalom