Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-14 / 62. szám

1954 MÁRCIUS 14 NSPCÖ S A termelési értekezlet tapasztalataiból sokat tanulhattak a mázai téglagyár párt és üzemi bizottság veze oí Á megbeszélI időben helyet foglal, lak a Mázai Téglagyár vezetői a kultűrhélyiségben, köztük Várni Gyula műszaki vezető elvtárs is, az Egyesülés kiküldöttje. A fizikai dolgozók közül azonban csak keve­sen jöttek el. S ez a szám később sem szaporodott. Így a termelési ér­tekezlet már a legelején igen szomo­rú képet mutatott. Faragó József elvtárs, a gyár ve­zetője, mint mindig, most is beszá­molóban kezdte ismertetni a gyár február havi munkájának nem vala­mi nagy eredményét.'De mielőtt még rátért volna az. eredmények felsoro­lására, sajnálkozóan említette meg, hogy igen kevesen jelentek meg az értekezleten, amiért elsősorban az üzemi bizottságot terheli a felelősség. Itt mindjárt megjegyezzük, hogy ugyanúgy felelősség terheli az üzemi pártszervezetet is, mert gyenge politikai felvilágosí­tó munkát fejt ki a dolgozók köré­ben. S így a dolgozók még ma sem látják tisztán a termelési értekezle­tek jelentőségét. Helyes volt Várni elvtárs ezeniránvű hozzászólása: „meg kell magyarázni minden dol­gozónak, hogy a termelési értekezlet ünnep egy üzem életében.“ Február hónapban az üzem égeté­si tervét 54 százalékra teljesítette, f aragó elvtárs megemlítette, hogy a közel 220.000 darab téglalemaradás azért volt, mert elfogyott a száraz­tégla. A téli zord időjárás akadá­lyozta a regálozási terv teljesítését is, 56 százalékos lemaradás volt e téren. A szállításnál 26 százalékot értek el, mert nem kapták meg az igényelt kocsikat. Csak a tervszerű megelőző karbantartási munkálato­kat végezték el határidőre, így gé­peik készen állnak a termelés meg­kezdésére. Valóban voltak nehézségek a Má­zai Téglagyárban. Azonban ilyen gyenge ered­ményeket csak olyan gyárak­ban lehet elérni, ahol az üze­mi pártszervezet és az üzemi bizottság alszik, nem mozgó­sít semmilyen formában sem a feladatok elvégzésére, de a meglévő nehézségek leküzdésé­re sem. A Mázai Téglagyárban az eredmények éppen ezt bizonyítják. Belenyugodtak abba, hogy a dolgo­zók egyszerűen elmaradtak munka­helyükről igazolatlanul. Horváth János, Horváth István, Köő Géza, Nagy gyöngy János, Schulcz Sándor, Verese István, Kovács József és Pásztor András összesen 50 napot mulasztottak igazolatlanul az elmúlt hónapban. Helyes volt ezen a téren Faragó elvtárs megállapítása, hogy ezek a dolgozók nemcsak az üzem terv tel jesítését, hanem a becsületes .dolgozókat is nagyban gátolták a feladatok elvégzésében, a III. párt­kongresszus tiszteletére tett vállalá­sok teljesítésében. Nem is nyerték meg a párosversenyt a paksiakkal szemben, — bár azok is lemaradtak — pedig ők voltak az idén a verseny kezdeményezők. De megnyerhették volna könnyen, ha a már említett hanyag dolgozók követték volna Nagygyörgy Imre kihordó, Illés József kihordó, Tizber- ger Henrik rakó, Ledneczki István behordó, Simon And­rés, Balogh Jenő, Juhász An­tal és Varró István földbá­nyász elvtársak példáját, akik a zord időjárás ellenére is teljesítették április 18 ra tett ígéretüket. Nagy feladatok előtt állnak a Mázai Téglagyár dolgozói és vezetői. Csak (‘When a hónapban 440.000 darab téglát kell gyártaniok. Regálozási tervük közel 1500 köbmé- <er és ezenkívül napi 7 vagon tégla elszállítása. A feladatok megkövete­lik tehát, hogy az üzemi pártszer­vezet és az üzemi bizottság javítson eddigi munkáján, s a dolgozók is jobban kapcsolódjanak be a kon­gresszusi versenybe, ami bizony ma még eléggé hadilábon áll az üzem­ben. S hogy ez így van, az az üze­mi bizottság gyenge szervező munká­ját tükrözi vissza. De hiszen még ar­ra sem képes az üzemi bizottság, hogy szakszervezeti gyűlést tartson Paku Dezső ÜB elnököt terheli első­sorban a felelősség azért, hogy há­rom hónapja nem volt az üzemben szakszervezeti gyűlés. Már csak pár hét kell, s akkor ismét megkezdődik az üzemben nyers téglagyártás. A még hátralévő egy-két hét alatt kell tehát jól meg­szervezni a kongresszusi versenyt. í megtenni az előkészületeket a felada. tok sikeres elvégzése érdekében. De mindezeknek a megtételéhez az üze mi pártszervezetnek és az üzemi bi­zottságnak kell a legnagyobb segít­séget adni, hogy azután a fizikai dolgozók jól eltudják végezni fel adataikat, ezen belül pedig sikeresen tudják teljesíteni kongresszusi válla­lásaikat Stétz János A MunkatörvéRykönyve módosításával kapcsolatos társadalombiztosítást érintő oéhioy változás A bátaszéki vasutasok a mezőgazdaság megsegítéséért Az idei zord tél gátolta vasutasaink munkáját, s emiatt szállítási tervüket nem tudták teljesíteni. Most, a jó idő beálltával nekünk, bátaszéki vasutasoknak is fokozottabb erővel kell harcolnunk, a tél folyamán el nem szállított áruk rendeltetési helyükre történő to­vábbításáért. Mi, bátaszéki vasutas dolgozók megfogadjuk, hogy mezőgazdasági szektorainknak mindenkor biztosítjuk a kocsikat, s a mezőgazdaság részére feladott külde­ményeket a legrövidebb időn belül rendeltetési helyére szállítjuk. Az állomásra beérkezett szállítmányokról is értesítést adunk az illetékeseknek, hogy a szállító felek időben tudjanak gondoskodni megfelelő munkaerőről és fogatokról. Mindezeket a feladatokat egyedül megoldani nem tudjuk. Ebhez kérjük a társszolgádati ágak, valamint a szállftófelek segítségét is. Szeretnénk, s ez munkán­kat is meggyorsítaná, hogy kocsiigénylésüket időben adják meg, hogy a kért kocsikat kellő időben rendel­kezésükre tudjuk bocsátani. A leadási kocsikat pedig a rakodási időn belül rakják ki, hogy azokat ismét szállítófeleink rendelkezésére tudjuk bocsátani. Bá­nyász elvtársaink segítségére is nagy szükségünk van. Mert csak akkor tudjuk sikeresen megoldani felada­tainkat, ha jóminőségű szenet termelnek nekünk. Dolgozóink már ezideig is becsülettel teljesítették kongresszusi vállalásaikat. Felföldi Bálint forgalmi szolgálattevő és brigádja a menetrendszerinti, indítási tervet 134 százalékra, míg vonatforgalmi tervüket 114 százalékra teljesítették az elmúlt hónapban. Szabó Miklós sztahanovista vonatvezető és brigádja az uta­zási sebességet 105 százalékra javította meg. Paál Emil mozdonyvezető 375-ös sorozatú gépével 102 százalékos terhelést továbbított. De a többiek is nagy harcot vív­nak ezekben a napokban a tervek teljesítéséért, a kormányprogramul megvalósításáért. Pásti József. Bonyhádi C»pőgy4r; Versenyben a lemaradás pótlásáért Még február hónapban indult meg a verseny üze­münkben, azonban még sem tudjuk teljesíteni tervün­ket mennyiségileg, de minőségileg sem. Ennek leg nagyobb oka a még fennálló áramkorlátozások. De jobb eredményeket érhettünk volna el februárban is, ha sztahanovista kollektívánk jobban foglalkozott volna az új dolgozókkal és ha a szakszervezeti aktívák nem késedelmesen végezték volna el a reájuk háruló feladatokat. De üzemen belül ezeket a hibákat meg lehet és meg is kell javítani sürgősen, mert csak így tudunk az eddiginél sokkal szebb eredményeket el­érni. S minden reményünk az, hogy az új energia­gazdálkodási Programm megszületésével hamarosan kevesebb áramszünetünk lesz, s akkor folyamatosan termelhetünk szép és ízléses cipőket. Bátran meg lehet említeni, hogy a mi üzemünk dolgozói a nehézségek ellenére ás igyekeztek becsület­tel teljesíteni adott szavukat. Apaczeller István mű­szaki dolgozó jelenleg a III. kör mestere. Régebben a csákozó üzemrész irányítója volt, ahol igen rövid idő alatt rendet teremtett és értek el szép eredményeket. Apaczeller elvtárs a III. körben is jó irányító munkát fejt ki a tanulók között. S az eredmény meg is lát­szik, mert február hónapban a hibamentes cipő 64.6 százalékos volt, ami már jó eredménynek mondható. De sztahanovistáink is becsülettel állnak helyt a ter­melés frontján, minden igyekezetük a terv, a vállalás túlteljesítéséért történik. Horváth Miklós sztahano­vista kiváló, minőségi műnk! mellett 152 százalékos vállalását 180 százalékra teljesítette. Landher Mária kétszeres sztahanovista tüzőnő, a „Könnyűipar Kiváló Dolgozója1' 150 százalékos vállalását 24 százalékkal teljesítette túl februárban. Strumberger István csá­kozó, a „Könnyűipar Kiváló Dolgozója“ 162 százalékos teljesítményt ért el, s emellett 4.510 forintot takarí­tott meg anyagból. Üzemünk többi dolgozói is nagy harcot vívnak a jövőben a lemaradás pótlásáért, jó minőségi cipő gyártásáért. Horváth József. Az (951. évben megjelent a Munka Törvénykönyve. A szocializmus épí­tését szolgáló munkajogi vonatkozá­sú szabályokat egységes rendszerben foglalta össze. Ilyen törvénykönyv­vel a felszabadulás után találkoz­tunk először.- A kapitalista rendszerben semmi­féle törvény nem volt — és ma sincs — amelyik a munkások jogát véde­né. Nálunk viszont szigorú törvények védik a dolgozók jogait, s e törvé­nyek betartását a dolgozók érdekvé­delmi szervei, a szakszervezetek el­lenőrzik és biztosítják. Az 1951-ben megjelent Munka tör­vénykönyvét 1955. év novemberében módosította kormányunk, a fejlődés követelményeinek megfelelően. Melyek ezek a változások? Az 1950. évi 56, számú törvény- erejű rendelet az állami társadalom- biztosítás igazgatását a dolgozókra bízta, a Szakszervezetek Országos Tanácsának irányításával. A szak- szervezeteknek a törvénykönyvvel kapcsolatos jogairól szóló fejezetek­ben ez a féladat erősen kidomboro­dik és a Törvénykönyv a szakszer­vezetek feladatául tűzi ki a társa­dalombiztosítási szolgáltatások to­vábbfejlesztését is. A Törvénykönyv komoly változá­sokat hozott a legfontosabb szolgál­tatás, a táppénzsegélyezés terén. Is­meretes az a szabály, hogy a dolgo­zó annyi időn át kaphat táppénzt, amennyi ideig a keresőképtelenséget okozó megbetegedés napját megelő­zően folyamatosan munkaviszony­ban volt, de legfeljebb egy, a gümő- kóros beteg pedig 2 évig. Ez nagyon igazságos rendelkezés, nagymérték­ben megakadályozta a táppénzzel való visszaélés lehetőségeit, de fi­gyelemmel volt arra, hogy az állan­dóan munkabérből élő dolgozók jo­gait semmiben sem korlátozza. Hiba volt azonban, hogy a folya­matos munkaviszony feltételei kissé szigorúan voltak megállapítva. Ezt sérelmezték a dolgozók, mert kül- nösen az egyes speciális iparágak­ban, például a nyomdaiparban dol­gozó munkásokat sújtotta, mivel szakmájukban 7 napon belül nem volt könnyű elhelyezkedni. A Törvényikönyv szerint ma már folyamatosnak minősül a uum ka vi­szony akkor is, ha a munkaviszony megszűnésének napjától a dolgozó 50 napon belül ismét munkát vállal. Sérelmes volt a dolgozókra az a korábbi rendelkezés, amelynek ér­tőimében ' ísárnapra nem kaphattak táppénzt. Különösen érintett ez a panasz a vendégül lóipari dolgozók részéről Ezek a dolgozóik rövid meg­betegedések cselén — na abba va­sárnap is beleesett — arra a napra nem kaptak táppénzt, pedig ez a nap számukra közönséges munkanap volt és keresőképtelenséget okozó betegsé­gük miatt keresetveszteség is érte őket. Az új rendelkezések ezen is változ­tattak cs nia már a vasárnap' dolgo­zó üzemek munkásai vasárnapra is kapnak táppénzt, ha ezen a .napon betegségük miatt nem dolgozhattak. A korábbi rendelkezések szerint munkahelyről igazolatlanul távolma­radó dolgozó fizetése felét kapta meg táppénzsegélyként. A munka­helyét önkényesen elhagyó, vagy fe- gyelmileg elbocsátott dolgozó pedig nem kaphatott táppénzt, de ha eihe» lyezkedett és beteg lett, akkor pe­dig az önkényes elhagyás vagy fe­gyelmi elbocsátás napjától 18 hóna­pon belül csak csökkentett mértékű táppénzt kaphatott. Ez az intézkedés a dolgozók egyéni szempontjából sokszor méltánytalan volt, a szocia­lista munkafegyelem kialakítása szempontjából pedig nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket. A Törvénykönyv megszünteti a csökkentett mértékű táppénzt, Ellnek megfelelőm a társadalombiztosítás 50 százalékos mértékű táppénzt 1953. deoember 1-től már nem folyósít. Ez az engedmény azonban nem je­lenti azt, hogy lazulhat a munkafe­gyelem és a tervteljesítésben zava­rok álljanak elő. Éberen kell a jövő­ben eljárni, — de más eszközökkel — a munkafegyelem lazítói és az építőmunkát zavaró elemekkel szem­ben. Érvényben maradt rendelkezés to­vábbra is megvonja a munkahelyét önkényesen elhagyó, vagy fegyelmi úton elbocsátott dolgozó táppénzjo­gosultságát. Tehát az, aki fegyelme­zetlenség következtében elhagyta munkahelyét, vagy el kellett onnan távolítani és ezután jelent beteget, nem kaphat táppénzt. De ha újból munkába áll és beteg lesz, akkor már 65 százalékos táppénzt kap. A régi rendelkezés szerint csak 50 szá­zalékos mértékű táppénzt kaphatott. Ugyancsak megmaradt az a korláto­zás, hogy áz önkényesen vagy fe­gyelmi elbocsátás miatt megszakított munkaviszonyokat nem lehet figye- lembevenni, akkor, amikor a táp­pénzjogosultság időtartamát állapít­ják meg. A február 284 rejivénymegfejtök névsora A február 28-ig beérkezett rejt­vények megfej tőinek összetett pont­számai a következők: Kovács Antal Szekszárd 64, Szabó Lászlómé Bony- hád 64, Kelessy Tibor Gyönk 57 Novák Istvánná Bátaszék 56, Szabó Ilonka és Ágika Paks 56, Schallai Sándor Decs 56, Lantos Miklós Kis- mányok 56, Naszvetter Lajos Kis­tormás 51, Bakó Márta Szekszárd 48, Sashegyi Mária Budapest 47, Bakó György Tolna 47, Helyes Julianna Bonyhád 45, Eckert László Dombó­vár 45, Ákos Margit Zomba 42, Vida László Tolna 40, ifj. Fűzi István Iregszemcse 40, Hegyi Andrásné SZÉP MAGYAR KÖNYV A SZÉP MAGYAR KÖNYVNEK hagyomá­nya van. Ez a hagyomány több évszázados: Má­tyás király nemcsak hódításaira lehetett büszke, hanem messze földön híres könyvtárára is. „Ked­vesen és szivbeli örömmel fogadtuk az általad Rómában annyi gonddal és ékesen kinyomtatott Silius Italicust s már többször átforgattuk. Sze­rencsések vagytok ti, akik , nem vérontás és or­szágok után áhítoztok, hanem a tudományoknak éltek s munkáitok révén a gondok közt élő ki­rályokkal is feledtetik a hadi lármát." 1471 őszén írta ezeket a sorokat Mátyás király Pomponius Laetushoz, válaszként a küldött Silius Italicusra, s a következő év tavaszán már megkezdi mun­káját Budán az első magyar nyomda, Hess And­rásé. 1473-ban pedig megjelenik az első Magyar- országon készült könyv, a Chronika Hungarorum, melyet nyomtatómestere, Hess András, ezekkel a szavakkal bocsát útjára: „Azt hittem, ez min­den magyar embernek kedves örömet fog okozni: szülőföldjét uganis mindenki más országoknál jobban szereti és többre becsüli; mindenki ég a vágytól, hogy elődei életét ismerje, azok jeles és emlékezetre méltó cselekedeteit utánozhassa, a szerencsétlenségeket pedig, melyek őket érték, elkerülhesse.“ Az út Hess Andrástól napjainkig hosszú, de régi jeles nyomdáink, mint a kolozsvári Heltai- ttyomda, vagy Misztótfalusi Kis Miklós Európa­szerte ismert és becsült nyomdája, csak segítet­ték a szép magyar könyv hírnevét. A XVII. szá­zad végén, az általános gazdasági romlás a Hel- tai-nyomdqt sem kímélte, ekkor írta a tudós Pá­pai Páriz Ferenc megható sorait: A Tipográfia szintén meghanyatla, Mint árva csak fogyék, kópék, nem újula, Kitől az nemzetnek érkezzék nagy kára. MINDEZT EL KELLETT MONDANI, mert a kormányprogramm megjelenése óta néhány olyan könyvvel kedveskedtek kiadóink az olva­sóknak, melyek méltán kapcsolódnak a szép ma­gyar könyv legnemesebb hagyományaihoz. A ki­állításban, ízlésben megfinomodott kiadványok sorából most kettőt szeretnénk kiemelni: Bar- csay Jenő „Művészeti anatómiáját" és az új „Anyegin"-kiadást. Barcsay a közelmúltban a Szabad Népnek adott nyilatkozatában elmondta, hogy a könyv készültekor szinte a nyomdában élt, személyesen ügyelt minden egyes lap levonására. Az ember­nek önkénytelenül is Erasmus jut eszébe: „Együtt dolgoztunk, — írja velencei Aldus nyomdászról — én írtam, míg Aldus kéziratomat gép alá ad­ta." A könyvnyomtatás első századában így forrt egybe író és könyvnyomtató munkája. BARCSAY KÖNYVE az év legszebb kiad­ványa címet kapta meg, de méltán áUítjuk mel­léje könyvespolcunkon az új Puskin-kiadást is, Áprily Lajos nagyon szép Anyegin-fordítását. A könyv külön jelentősége, hogy a magyar-csehszlo­vák közös könyvkiadás keretében jelent meg s egyike a legszebb magyar könyveknek. Puskin­nak egyébként is mély gyökerei vannak irodal­munkban: már 1866-ban megjelent Bérczy Ká­roly híres fordítása, melyen nemzedékek nevel­kedtek. Bérczy műve a gazdag magyar műfordí­tás-irodalom egyik legszebb darabja s a közel 100 éves mű nem avult; ódonsága nemes patina. Voltaképp ez nehezítette meg Áprily munkáját; Bérczy neve épp úgy egybeforrt Puskinnal, mint Arany Jánosé Aristophanes-el. Áprily gazdag in­vencióját és ízlését dicséri, hoon a mű tiszta za­matét megőrizve, eleven, mai nyelven tolmácsol­ta Puskin remekét. Van valami szimbolikus abban, hogy a szép magyar könyv nemes hagyományai a magyar- csehszlovák közös könyvkiadás keretében a kiasz szikus orosz irodalom egyik legnagyobb alkotá­sában találkoztak. Három nép művészeti hagyo­mányai kelnek életre ebben a könyvben, hogy tovább erősítsék népeink barátságát. Cs, Dombóvár 37, Kukili jeligére Szek­szárd 36, Kommandinger Márta Decs 35, Csurgai Józsefné Nagymá- nyok 33, ifj. Törkő József Tolna 30, Popovits Teréz Tolna 28, Hüllen­der Judit Bonyhád 28, Váradi Ist­ván Szekszárd 28, Szabó József Gyáruk 28, Szászi Jenő Mözs 28, Ba­lázs Lajos Bonyhád 28, Ham Gyulá- né Varsád 28, Ettig Károlyné Nagy- mányok 28, Simon János Bátaszék 20, Doszpod András Mözs 20, Kardos Attila Szekszárd 18, ifj. Molnár Gyu- láné Simontornya 18, Méhn Márton Tolna 18, Baté Anna Fadd 18, Szu- hai Györgyné Fadd 18, Kákonyi Ist­vánná Szekszárd ,18, ‘ Vadász József Szekszárd 18, ifj. Máté István Dom­bóvár 18, Szili Péter Sárpilis 10, Bencze Istvánná Máza 10, ifj. To- mecskó Frigyes Tolna 10, ifj. Baditz Pál Miskolc 10, Schütt Henrik Öcsény 10, ifj. Szakály Ferencné Szekszárd 10, Szöv Erzsébet Báta­szék 10, Nagy Gyula Dombóvár 10, Alexits Tamás Dombóvár 10, Juhász György Szekszárd 10, Papp Benő Belecska 8, Standt Gyula Simon- tortnya 8, Markó Jánosné Puszta- hencse 8, Gémesi Józsefné Simon­tornya 8, Bőcz Sándor Fadd 8, ifj. Takács Gyula Szakály 8, Keszthelyi Tamás Szekszárd 8, Tóth Györgyné Dunaföldvár 8, Szabó István Ta­mási 6, Szabó István Öcsény 6, Sza­bados Rózsa Szekszárd 6, Gráf Fe- rencné Bonyhád 6. A megfejtések során legtöbb pont­számot értek el és a következő rejt­vénymegfejtésnél 0 ponttal indul­nak: Steiner Vilmos Mözs, Kiss La- jós Dombóvár és Kurucz Antalné Kölesd-Borjád. A február 28-i rejtvényünk he­lyes megfejtése. Vízszintes 1: Markó Károly. 32: Ybl. Függőleges 1: Mun­kácsy Mihály, 3: Rudnay. 28: Fe« nenczy«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom