Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-14 / 62. szám
4 NAPLÓ 1954 MÁRCIUS 14 NEMZETKÖZI SZEMEE Az indokínai kérdés a francia parlament előtt Balassa Jánosról nevezték el a Tolnamegyei Tanács kórházát Nap mint nap sok francia lakásba kopogtat be szomorú hírrel a postás. Férjek, testvérek, alig hogy emberré cseperedett fiúk halálhírét hozza, s a pársoros értesítés csak arról ad számot, hogy Pierre. Jacques vagy Maurice „elesett a hazáért" valahol Indokínában. De Franciaországban ma már többségben vannak azok. akik jól tudják, hogy ez a méltán „szennyesének nevezett háború nem a haza érdekeit szolgálja. Nincs még még egy olyan probléma francia földön, amely körül ennyúre viharos volna a hangulat, s ez a viharos hangulat rányomta bélyegét a parlament indokínai vitájára is. Mi derült ki március 5-én és 9-én a párisi parlament sok szócsatát meg ért falai között? Egyfelől az, hogy a vietnami békét követelők ma már széles népi egységfrontra támaszkod hatnak, másfelől pedig bebizonyosodott, hogy a kormány sem ellenezheti többé nyíltan a tárgyalásokat. Es nemcsak a tömegnyomás, hanem a siralmas katonai helyzet is szerepet játszik ebben. Dániel miniszter- elnök, aki — elődeihez hasonlóan — nemrég még váltig hangoztatta, hogy a háborúnak csak francia győzelem vethet véget, kénytelen volt visszavonulót fújni: „1953-ig voltak olyanok, — mondotta Dániel — akik a konfliktusnak tárgyalások útján akartak végetvetni, mások pedig a fegyverek erejével. Most azonban mindenki egyértelműen azt kívánja, hogy a vitát tárgyalások segítségével rendezzék.“ Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamennyi képviselő az azonnali tárgyalások mellett állt ki. A vita során a képviselőknek közel fele azt követelte, hogy a fegyverszüneti tárgyalásokat haladéktalanul kezdjék meg a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Ezek a képviselők különböző pártokhoz tartoznak, de egyetértenek abban, hogy a minden elfecsérelt perc újabb ember életeket olthat ki. Helyesen vélekedett Daladier, a volt radikálispárti miniszterelnök: „Dehetségesnek tartom. a fegyverszünetet Indokínában. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy elmulassza a kínálkozó alkalmat egy olyan tragédia befejezéséhez, amely máris túlságosan hosszú ideig tartott“. Giovoni kommunista képviselő pedig minden francia szívéből beszélt, amikor kijelentette: „Az ©rA berlini értekezlet óta az amerikai sajtó és más nyugati országok bizonyos lapjai is váltig hangoztatják, milyen szilárd az egység a Nyugat táborában. Számos példát talál-, hatnánk a cáfolatra, leginkább azonban a Kelet-Nyugat közötti kereskedelem kérdésén mérhetjük le a kapitalista országok közötti súrlódásokat. Ez a kérdés egyébként is aktuális, hiszen most folyik az ENSz európai gazdasági bizottságának ülésszaka, amelyen 25 európai ország s az Egyesült Államok képviselői vesznek részt, nem utolsó sorban azért, hogy megvitassák a kapitalista országok és a béketábor közötti árucsere fokozásának lehetőségét. Említettük, hogy amerikai képviselő is van — noha csak mint megfigyelő — az értekezleten. Ö persze aligha fogja támogatni a keleti kereskedelem gon dolatát, hiszen amerikai nyomásra születtek azok a rendelkezések, amelyek „tilos stratégiai cikkeket exportálni a kommunista országokba“ jelszóval elsorvasztották a Kelettel való áruforgalmat. A sorvadó növény azonban most ismét éledezik. Éppen azért, mert Amerika csak exportálni hajlandó a többi nyugati országba, saját kapuit pedig bezárja az import előtt. A kapitalista világpiacon szűkülnek az el adási lehetőségek, s ráadásul hallatlan méreteket ölt a nyugatnémet és japán cégek versenye. Nem csoda ezek utáh, ha Anglia javaslatára — és még több más tagállam követelésére — értekezlet kezdődik Párisban az Atlanti Szövetség 14 tagállamának, továbbá Nyugat-Németország- nak és Japánnak részvételével. Az értekezlet célja: leszűkíteni azt a tilalmi listát, amely egész sereg árucikk Keletre történő szállítását akadályozza. A kereskedelem kiszélesítését szol gáló törekvés jellemző tünete, hogy a nyugati kapitalista országokban éles bírálatok hangzanak el az amerikai gazdasági életet illetően, ugyan akkor dicsérettel emlékeznek meg a Szovjetunió és a népi demokráciát gazdaságáról. Hogy egyebet ne eraszágban egyre szélesebb egységfront bontakozik ki az indokínai háború megszüntetése mellett. A kommunisták örömmel üdvözlik ennek az egységfrontnak a kialakulását." A kormány, s a mögötte álló képviselők ezzel szemben ellenezték a Vietnami Demokratikus Köztársaság gal való közvetlen tárgyalások gondolatát, s azt hajtogatták, hogy egyedül az április végén összeülő genfi értekezlet hozhat megoldást az indokínai konfliktusban. Miért ez az idő húzás? Egyrészt azért, mert Dániel és hívei erősen tartanak az amerikaiaktól. Másrészt pedig, mert jelenleg tárgyalások folynak a francia kormány és a baodajista klikk képviselői között, s a megbeszélések célja: valamiféle látszatfüggetlenséget nyújtani Francia-Vietnamnak, hogy az nemzetközi értekezleteken önálló országként léphessen fel a demokratikus Vietnammal szemben, továbbá valamilyen csalétket készíteni a vietnami néptömegek számára. A „függetlenülő“ baodajisták azon ban arra készülnek, hogy a francia pórázt némi katonai segítség kilátásba helyezéséért amerikai nyakörvre cseréljék fel. így azután a gyors megegyezés alól kibúvó francia kormány az amerikai beavatkozást segíti elő. Mendes-France radikális képviselő szemébe is vágta Dánielnek: „Az ön politikája érthetetlen. A francia kormány hátsó gondolata még mindig egy amerikai beavatkozás lehetősége Indokínában. Folytatni akarják a háborút, úgy tüntetve fel a dolgokat, mintha a béke útját keresnék. Ha pedig tényleg amerikai katonai beavatkozásra kerülne sor Indokínában, ez egy új világháború kirobbantásának kockázatával járna. Ezidőszerint egyetlen lehetőség van a megoldásra, éspedig a Ho Si-Minh- hel való közvetlen tárgyalások." A vita végén 340 képviselő — 272 szavat ellenében — olyan határozatot fogadott el, amely leszögezi ugyan, hogy szükség van a békés rendezésre, de a rendezéshez szükséges első lépéseket az áprilisi genfi értekezletre halasztja. Daladier a vita során felhívta a figyelmet arra, hogy tavaly szeptemberben, amikor az Egyesült Államok 385 millió dollár katonai segélyt nyújtott az indokínai háború céljaira, a francia kormány titkos Ígéretet tett: nem kezd közvetlen fegyverszüneti tárgyalásokat. Danielék tehát most törleszte- nek az alamizsnáért. lítsúnk, egyetlen napon, március 9- én négy vezető angol napilap: a The Times, a Financial Times, a Manchester Guardian és a Daily Telegraph hosszan számolt be arról, milyen válságos az Egyesült Államok gazdasági helyzete. És ugyanaznap a Daily Express című jobboldali lap szemleírőja szinte dicshimnuszokat rengett a szovjet ipar és mezőgazdaság sikereiről. Hangoztatta: A Szovjetunió nemzeti jövedelme és a szovjet gazdasági gépezet termelékenysége évről-évre hasonlíthatatlanul gyorsabban emelkedik, mint bármely nyugati államé, beleértve az Egyesült Államokat és Kanadát. Nem véletlenül írta a közelmúltban a Manchester Guardian: az angol üzletemberek körében népszerű 'ett a Moszkvába utazás. Az elmúlt két hónapban az angol ipar több mint ötven képviselője utazott a Szovjetunióba, nem számítva azt a harminchárom üzletemberből álló csoportot, amelynek tagjai nemrég tértek vissza. A nagy kapitalista országok közül Anglia mellett Franciaországot sújt- . ja a legjobban az amerikai gazdasági diktátum, valamint a nyugatnémet és japán konkurrencia, ezért nem kisebb a Kelettel folytatott kereskedelem iránti érdeklődés Franciaországban sem. Edgar Faure pénzügy- miniszter, aki az európai gazdasági bizottság ülésén résztvevő francia küldöttséget vezeti, elutazása előtt kertelés nélkül kijelentette: a kereskedelem fejlődésének nagy akadálya a stratégiai áruk exportálásának tilalma. Ez a tilalom azonban köny- nyíthető és egy szép napon megsemmisíthető. További késedelem nélkül ki kell szélesíteni a kereskedelmet Franciaország és a Kelet között. Egyébként az elmúlt hónapokban ? kereskedelem jelentékenyen meg* élénkült. Hasonló vélemények bőven akadnak valamennyi tőkés ország sajtójában, gyáriparosok és politikusok szavaiban. A követelő hangok mindinkább egybeolvadnak: , Fel a sorompókkal!“ „Szé'esítsük ki a Kelet és Nyugat közötti kereskedelmet!“ A nagy elődök iránti megbecsülés vezetett bennünket arra, hogy kórházunkat Tolna megye szülöttjéről, a nagy magyar sebészről, Balassa Jánosról nevezzük el. Balássa Sárszentlőrincen 1814. május 5-én született, nemzeti függetlenségünkért és politikai átalakulásért folyó politikai harcok levegőjében nevelkedett, Kossuth és a többi akkori politikus felfogásában, akik addig sohasem ismert erőteljes formák között hirdették a szabadságra- vágyó nemzet igazát, a haladás igazát. Ettől a szellemtől áthatva ment Balassa orvostanulmányait elkezr- deni Pestre, majd befejezni Bécsibe, ahol 1838-ban orvosdoktor, majd sebészdoktor és szülészmester lész. Pesten ugyanis a műtősetoész oklevelet nem lehetett elnyerni. Szak- képesítéseinek megszerzése után másodorvosi állást vállalt, majd csakhamar a bécsi kórház helyettes sebészfőorvosa lesz. Érezte azonban, hogy nem vonulhat félre a nemzet jövőjéért folyó kultúrharctól, ezért visszatért hazájába, hogy a költő szavai valóraváljanak: Es ha honszerelmét költenél fel, Mely ölelve tartja a jelent, Mely a hűség szép emlékezetével Csügg a múlton és jövőt teremt, Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal, Hogy szívünkbe menjen át a dal S felébredt tiszta szenvedélyén Nagy fiákban tettek érjenek... (Vörösmarty) II eadta pályázatát a pesti egyetem megüresedett sebészeti tanszékére. Bene kari igazgatóval, a kar többsége Balassát ajánlotta a tanszékre, aki hivatását sebészeink dicsőségére és hazánk javára töltötte be. Olyannyira, hogy joggal nevezték tanítványai a tudományos sebészet tulajdonképpeni megalapítójának hazánkban. Balassa tanszékének elfoglalása alőtt még Berlinbe és Párizsba ment, amikor Morton felfedezése után aetJherrel való altatást Pirogov eredménnyel alkalmazta, a bécsi és német sebészeket megelőzve hazánkban először ő próbálja ki egyik önként vállalkozó tanítványán. lkövetkezett 1848. márciusa, hazánk történelmének e nagy dátuma, amely meghozta alkotmányunk helyreállítását, az első magyar minisztériummal együtt. Ezév júliusában nevezte ki Balassát az első magyar felelős minisztérium az illetékes minisztérium „tanácsnokává“ és egyben az orvosi kar igazgatójává. Az ő vezetésével a következő hónapokban már be is adták „Az orvosi kar átalakulása tárgyában" c. felterjesztésüket. Ezzel a tervvel egyidejűleg készült el az orvos sebészi tanulmányi reformjavaslata is, Balassa és Stahly 1848. október 2-án jelentette a minisztériumnak: „az egyetem szent kötedességéndk“ tartja, hogy az egyetemi kórodák a sebesült és beteg katonák részére készen álljanak. Balassa a 48-as tábori orvosok és sebészek részére tanfolyamot indított a hadi sebészet oktatására. A minisztérium Balassa szorgalmazására a magyar oktatási nyelv kizárólagosságát rendelte el az egyetemen, ahol addig főleg németül adtak elő. Ugyancsak az 1848-as évi 19-ik egyetemi törvényeinkben lefektetett tanszabadság, a szabadkutatás, az egyetem függetlenítése és sok egyéb felterjesztésében is szereplő más 48-as gondolat végrehajtása az orvosi oktatásban, az ő igazgatása alatt indult meg. Csak hamar bekövetkezett azonban történelmünk gyászos napja, 1849. augusztus 13-án a világosi fegyverletétel. A bekövetkezett események nem engedték meg, hogy a 48-as forradalmi eszmék hatása alatt Balassa által kezdeményezett reformokat akkor mind valóravált- sák, de: S idő és a világ Bevégzik a művet. Mit véghez jutni sors S élet nem engedett. (Vörösmarty) ti aynau szabadkezet kap hazánkban és ezzel prédájává lettünk a legnemtelenebb bosszúnak. Bitófa. börtön, számk!vetés, a mindennapi éiet vérlázító, szakadatlan zaklatása lett a magyarok megszámlálhatatlan ezreinek sorsa. Ezt a sorsot a 48-as idők kiváló sebészprofesszorának is meg kellett próbálnia, mert az „Uj épület" foglya lett. Vele együtt volt az „Uj épület“ foglya Batthyány, az első független magyar miniszterelnökünk is, akit akasztófára ítéltek, ö azonban, hogy a ieggyaiázatosabb halóit elkerülje, közvetlenül tervezett kivégzése előtt — a felesége által becsempészett kis tőrrel — felvágta nyaki verőerét. A börtön parancsnoka kétségbeesetten rohant Balassához, aki felháborodottan tiltakozott a knvérzett állapotban lévő fogolytársa kivégzése ellen. Véleményét Béé orvosfőnök és Grass fogházorvos el is fogadták, az ennek elbírálására összehívott bizottság azonban elutasító döntést hozott és még az nap agyonlőtték, azon a helyen, ahol a bitófának kellett volna állnia, a nagy vérveszteségtől legyengült Batthyány Dajost. Balassa azonban nem sokáig volt a börtön lakója, mert a pesti közönség közkedvelt orvosa és az egyetemi ifjúság rajongásig szeretett profesz- szora kiszabadítására nagy társadalmi megmozdulás Indult meg. Az ifjúsági küldöttség élén Korányi Frigyessel megjelent az akkori hírhedt rendőrfőnöknél, Prottmannál kiszabadítása érdekében. Hosszabb ideig tartó igazoló eljárások után, tekintve, hogy „mint orvos és operatőr nagyhírű és kiváló tagja az egyetemnek“, 1851-ben visszahelyezik a tanszékre. Az egyetem autonómiájának felfüggesztésével azonban megszűnt karigazgató lenni. 1854-ben Balassa ideiglenes elhelyezéssel a Rókus-kórházban megszervezi az első műtéttani intézetet, hogy műtőorvosi oklevél megszerzésére ne kelljen többé fiatal orvosainknak külföldre menniök. Balassának nagy része van nemzeti büszkeségünk, az anyák megmentéinek, Semmelweis orvosprofesszort kineveztetésében és a szülészet tantárgyának bevezetésében. Balassa, Semmelweis és Czermák (a gégetükrözés feltalálója) szorgalmazzák az új klinika építését, megbízást kapnak a hely kijelölésére és a terv elkészítésére. Az orvosi könyvkiadó társulat megalapításában nagy része van Balassának. (1860.) 1861-ben az orvoskari tanártestület Balassa vezetésével, Semmelweis Newyark (TASZSZ): Lap jelentések saertnii, TorieUo, Guatemala külügyminisztere a pánamerikai értekezlet jogügyi és politikai kérdésekkel foglalkozó bizottságának március tizen- egyedilki ülésén sitoraszállt az Egyesült Államok határozati javaslata ellen. Kijelenté Le, hogy Guatemala „nem tűr el semmiféle beavatkozást beiiügyeibe semmiféle ország vagy szervezet részéről, semmiféle ürügy alatt", ha pedig mégis történik ilyen A brazíliai és az uruguayi sajtó nagy figyelmet szentel a X. pánamerikai értekezletnek. Sok lap elítéli az Egyesült Államoknak azt a kísérletet, hogy a „kommunista veszély" elleni harc ürügyével az értekezleten keresztül akarja vinni a latinameritoai országok belügyeilbe való beavatkozási tervét. Ezek a lapok együttérzéssel nyilatkoznak a guate- malai küldöttség álláspontjáról. Az „El Debate" című lap azt írja, részvételével tantervi bizottság alakul, mely javasolja és kimondja, hogy csak tanszabadság mellett tudja a magyar egyetem hivatását teljesíteni és a tudományt fejleszteni, g alassa nagy tekintélyének és sokoldalúságának bizonyítéka, hogy a kolerajárvány miatt életre- hívott pestmegyei „orvosi bizottmány“ és „közigényű reformok feletti tárgyalások" elnökévé is őt választja meg a kar. Az 1868-as évben Markusovszkyval és Korányi Frigyessel Balassa hívja életre az „Országos Közegészségügyi Orvostudományi Tanács“-ot, amelynek első elnöke lett. A tanács által megszerkesztett memorandum képezte alapját az 1876-os évi XIV. közegészségügyi tc-nek, amelyet a képviselőház egyhangúlag elfogadott. 1868. december 9-én azonban váratlan csapás érte a magyar sebészetet és a tanulóifjúságot egyaránt. Két napi betegség után a sors csodálatos játékaként „a virtuóz sebésznek, szerény egyéniségű jó embernek" átfúródott vakbélgyulladásban kellett elpusztulni. Abban az időben ugyanis a vakbélgyulladás fogalmát még nem ismerték, az első műtétet is csak 21 évvel később végezték. Halálának híre lesújtóan hatott mind hazájában, mind külföldön. Korának legkiválóbb sebészei, köztük a világhírű Billroht is „kitűnő munkáit“ méltatták halálhírére és elküldték koszorújukat sírjára. Mélyen elszomorodott hálás hallgatói pedig 2 hónapig gyászban jártak, és az összes egyetemi „vígasságokat“ beszüntették. Balassát méltán mondhatjuk „az önálló magyar sebészet megállapító- jának“. 42 tudományos dolgozata jelent meg. A húgykő műtétekről írt dolgozatán kívül a plasztikai műtétéiről szóló beszámolói külföldön is elismerésre találtak. A gége- metszés műtété az ő nevéhez fűződik. Korának tudományos irányát messze túlszárnyaló zsenijére vall izületi gumókor rögzítését célzó törekvése is. Elgondolásaiban a biológiai irány kezd kibontakozni, amely korában egyedülálló tudományos jelenség. Büszkék vagyunk, hogy a műit században élt egy nagy magyar sebész, akiinek elgondolásait a sebészet jövő irányának kitűzésében már biológiai elgondolás iránví- totta. beavatkozás, panasszal fordul az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Ha valamelyik ország vagy szervezet be fog avatkozni Guatemala ügyeibe — mondotta Toniello, — „ez ellen panaszt teszünk az Egyesült Nemzetek Szervezeténél és a beavatkozók majd meglátják, hogy Guatemala szívósan védd jogait." Az Associated Press hírügynökség tudósítója rámukat arra, hogy To- rielllo kijelentését taps fogadta. hogy Cairacasban két irányzat bontakozott ki: az Egyesült Államok Irányzata, amelynek célja, hogy a kommunizmus eilend harc" ürügyével megteremtse saját világuralmát és a latiniameriíkai országok irányvonala, amelyek gazdasági és szociális problémáik haladéktalan megoldását kívánják. A haladó sajtó határozottan elítéli az Egyesült Államoknak a caracani értekezletem elfoglalt álláspontját. Államellenes és népellenes bűntevők elítélése A Magyar Népköztársaság állambiztonsági szervei államellenes és népellenes bűncselekmények elkövetése miatt őrizetbevették Péter Gábort, az Államvédelmi Hatóság volt vezetőjét, Décsi Gyula volt igazságügyminisztert, Tímár István volt minisztériumi főosztályvezetőt és több társukat. A vizsgálat megállapította, hogy Péter Gábor és társai, akik közül többen múltbeli bűncselekményeik eltitkolásával kerültek magas beosztásija, hivatali beosztásukkal visz szaélve, sá vos államé lenes es nép- ellenes bűncselekményeket követtek ei. A széles körben lefolytatott bizonyító eljárás, nagyszámú tanú és tárgyi bizonyíték, valamint a vádlottak beismerő vallomása alapján a katonai felsőbíróság, mely előtt a vádat a legfőbb ügyész képviselte, megállapította a vádlottak bűnösségét a terhűkre rótt bűncselekményekben. A katonai felsőbíróság Péter Gábort életfogytiglani börtönre, a közügyektől 10 évi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra. Décsi Gyulát 9 évi börtönre, a közügyektől tO évi eltiltásra s vagyona fele- részének elkobzására, Tímár Istvánt 11 évi börtönre, a közügyektől 10 évi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, a többi vádlottat többévi böjtönre ítélte. A katonai felsőbíróság illetékessége az 1'950. évi 5. tvr rendelkezésein alapszik. Az ítélet jogerős. Fel a sorompókkal Á X. pánamerikai értekez et A brazíliai és Uruguay sajtó a X. pánamerikai értekezletről
