Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-14 / 62. szám

4 NAPLÓ 1954 MÁRCIUS 14 NEMZETKÖZI SZEMEE Az indokínai kérdés a francia parlament előtt Balassa Jánosról nevezték el a Tolnamegyei Tanács kórházát Nap mint nap sok francia lakásba kopogtat be szomorú hírrel a postás. Férjek, testvérek, alig hogy ember­ré cseperedett fiúk halálhírét hozza, s a pársoros értesítés csak arról ad számot, hogy Pierre. Jacques vagy Maurice „elesett a hazáért" valahol Indokínában. De Franciaországban ma már többségben vannak azok. akik jól tudják, hogy ez a méltán „szennyesének nevezett háború nem a haza érdekeit szolgálja. Nincs még még egy olyan probléma francia föl­dön, amely körül ennyúre viharos volna a hangulat, s ez a viharos hangulat rányomta bélyegét a parla­ment indokínai vitájára is. Mi derült ki március 5-én és 9-én a párisi parlament sok szócsatát meg ért falai között? Egyfelől az, hogy a vietnami békét követelők ma már széles népi egységfrontra támaszkod hatnak, másfelől pedig bebizonyoso­dott, hogy a kormány sem ellenez­heti többé nyíltan a tárgyalásokat. Es nemcsak a tömegnyomás, hanem a siralmas katonai helyzet is szere­pet játszik ebben. Dániel miniszter- elnök, aki — elődeihez hasonlóan — nemrég még váltig hangoztatta, hogy a háborúnak csak francia győ­zelem vethet véget, kénytelen volt visszavonulót fújni: „1953-ig voltak olyanok, — mondotta Dániel — akik a konfliktusnak tárgyalások útján akartak végetvetni, mások pedig a fegyverek erejével. Most azonban mindenki egyértelműen azt kívánja, hogy a vitát tárgyalások segítségé­vel rendezzék.“ Ez azonban nem je­lenti azt, hogy valamennyi képvise­lő az azonnali tárgyalások mellett állt ki. A vita során a képviselőknek közel fele azt követelte, hogy a fegyver­szüneti tárgyalásokat haladéktala­nul kezdjék meg a Vietnami Demo­kratikus Köztársasággal. Ezek a kép­viselők különböző pártokhoz tartoz­nak, de egyetértenek abban, hogy a minden elfecsérelt perc újabb ember életeket olthat ki. Helyesen véleke­dett Daladier, a volt radikálispárti miniszterelnök: „Dehetségesnek tar­tom. a fegyverszünetet Indokínában. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy el­mulassza a kínálkozó alkalmat egy olyan tragédia befejezéséhez, amely máris túlságosan hosszú ideig tar­tott“. Giovoni kommunista képviselő pedig minden francia szívéből be­szélt, amikor kijelentette: „Az ©r­A berlini értekezlet óta az ameri­kai sajtó és más nyugati országok bizonyos lapjai is váltig hangoztat­ják, milyen szilárd az egység a Nyu­gat táborában. Számos példát talál-, hatnánk a cáfolatra, leginkább azon­ban a Kelet-Nyugat közötti kereske­delem kérdésén mérhetjük le a kapi­talista országok közötti súrlódáso­kat. Ez a kérdés egyébként is aktuális, hiszen most folyik az ENSz európai gazdasági bizottságának ülésszaka, amelyen 25 európai ország s az Egyesült Államok képviselői vesznek részt, nem utolsó sorban azért, hogy megvitassák a kapitalista országok és a béketábor közötti árucsere fo­kozásának lehetőségét. Említettük, hogy amerikai képviselő is van — noha csak mint megfigyelő — az értekezleten. Ö persze aligha fogja támogatni a keleti kereskedelem gon dolatát, hiszen amerikai nyomásra születtek azok a rendelkezések, ame­lyek „tilos stratégiai cikkeket expor­tálni a kommunista országokba“ jel­szóval elsorvasztották a Kelettel va­ló áruforgalmat. A sorvadó növény azonban most ismét éledezik. Éppen azért, mert Amerika csak exportálni hajlandó a többi nyugati országba, saját kapuit pedig bezárja az import előtt. A ka­pitalista világpiacon szűkülnek az el adási lehetőségek, s ráadásul hallat­lan méreteket ölt a nyugatnémet és japán cégek versenye. Nem csoda ezek utáh, ha Anglia javaslatára — és még több más tagállam követelé­sére — értekezlet kezdődik Párisban az Atlanti Szövetség 14 tagállamá­nak, továbbá Nyugat-Németország- nak és Japánnak részvételével. Az értekezlet célja: leszűkíteni azt a ti­lalmi listát, amely egész sereg áru­cikk Keletre történő szállítását aka­dályozza. A kereskedelem kiszélesítését szol gáló törekvés jellemző tünete, hogy a nyugati kapitalista országokban éles bírálatok hangzanak el az ame­rikai gazdasági életet illetően, ugyan akkor dicsérettel emlékeznek meg a Szovjetunió és a népi demokráciát gazdaságáról. Hogy egyebet ne era­szágban egyre szélesebb egységfront bontakozik ki az indokínai háború megszüntetése mellett. A kommunis­ták örömmel üdvözlik ennek az egy­ségfrontnak a kialakulását." A kormány, s a mögötte álló kép­viselők ezzel szemben ellenezték a Vietnami Demokratikus Köztársaság gal való közvetlen tárgyalások gon­dolatát, s azt hajtogatták, hogy egye­dül az április végén összeülő genfi értekezlet hozhat megoldást az indo­kínai konfliktusban. Miért ez az idő húzás? Egyrészt azért, mert Dániel és hívei erősen tartanak az ameri­kaiaktól. Másrészt pedig, mert je­lenleg tárgyalások folynak a francia kormány és a baodajista klikk kép­viselői között, s a megbeszélések cél­ja: valamiféle látszatfüggetlenséget nyújtani Francia-Vietnamnak, hogy az nemzetközi értekezleteken önálló országként léphessen fel a demokra­tikus Vietnammal szemben, továbbá valamilyen csalétket készíteni a vietnami néptömegek számára. A „függetlenülő“ baodajisták azon ban arra készülnek, hogy a francia pórázt némi katonai segítség kilátás­ba helyezéséért amerikai nyakörvre cseréljék fel. így azután a gyors megegyezés alól kibúvó francia kor­mány az amerikai beavatkozást se­gíti elő. Mendes-France radikális képviselő szemébe is vágta Dániel­nek: „Az ön politikája érthetetlen. A francia kormány hátsó gondolata még mindig egy amerikai beavatko­zás lehetősége Indokínában. Folytat­ni akarják a háborút, úgy tüntetve fel a dolgokat, mintha a béke útját keresnék. Ha pedig tényleg amerikai katonai beavatkozásra kerülne sor Indokínában, ez egy új világháború kirobbantásának kockázatával járna. Ezidőszerint egyetlen lehetőség van a megoldásra, éspedig a Ho Si-Minh- hel való közvetlen tárgyalások." A vita végén 340 képviselő — 272 szavat ellenében — olyan határoza­tot fogadott el, amely leszögezi ugyan, hogy szükség van a békés rendezésre, de a rendezéshez szük­séges első lépéseket az áprilisi genfi értekezletre halasztja. Daladier a vi­ta során felhívta a figyelmet arra, hogy tavaly szeptemberben, amikor az Egyesült Államok 385 millió dol­lár katonai segélyt nyújtott az indo­kínai háború céljaira, a francia kor­mány titkos Ígéretet tett: nem kezd közvetlen fegyverszüneti tárgyaláso­kat. Danielék tehát most törleszte- nek az alamizsnáért. lítsúnk, egyetlen napon, március 9- én négy vezető angol napilap: a The Times, a Financial Times, a Man­chester Guardian és a Daily Teleg­raph hosszan számolt be arról, mi­lyen válságos az Egyesült Államok gazdasági helyzete. És ugyanaznap a Daily Express című jobboldali lap szemleírőja szinte dicshimnuszokat rengett a szovjet ipar és mezőgazda­ság sikereiről. Hangoztatta: A Szov­jetunió nemzeti jövedelme és a szov­jet gazdasági gépezet termelékeny­sége évről-évre hasonlíthatatlanul gyorsabban emelkedik, mint bármely nyugati államé, beleértve az Egye­sült Államokat és Kanadát. Nem véletlenül írta a közelmúlt­ban a Manchester Guardian: az an­gol üzletemberek körében népszerű 'ett a Moszkvába utazás. Az elmúlt két hónapban az angol ipar több mint ötven képviselője utazott a Szovjetunióba, nem számítva azt a harminchárom üzletemberből álló csoportot, amelynek tagjai nemrég tértek vissza. A nagy kapitalista országok közül Anglia mellett Franciaországot sújt- . ja a legjobban az amerikai gazdasági diktátum, valamint a nyugatnémet és japán konkurrencia, ezért nem ki­sebb a Kelettel folytatott kereske­delem iránti érdeklődés Franciaor­szágban sem. Edgar Faure pénzügy- miniszter, aki az európai gazdasági bizottság ülésén résztvevő francia küldöttséget vezeti, elutazása előtt kertelés nélkül kijelentette: a keres­kedelem fejlődésének nagy akadálya a stratégiai áruk exportálásának ti­lalma. Ez a tilalom azonban köny- nyíthető és egy szép napon megsem­misíthető. További késedelem nélkül ki kell szélesíteni a kereskedelmet Franciaország és a Kelet között. Egyébként az elmúlt hónapokban ? kereskedelem jelentékenyen meg* élénkült. Hasonló vélemények bőven akad­nak valamennyi tőkés ország sajtójá­ban, gyáriparosok és politikusok sza­vaiban. A követelő hangok mindin­kább egybeolvadnak: , Fel a sorom­pókkal!“ „Szé'esítsük ki a Kelet és Nyugat közötti kereskedelmet!“ A nagy elődök iránti megbecsü­lés vezetett bennünket arra, hogy kórházunkat Tolna megye szü­löttjéről, a nagy magyar sebészről, Balassa Jánosról nevezzük el. Ba­lássa Sárszentlőrincen 1814. május 5-én született, nemzeti függetlensé­günkért és politikai átalakulásért folyó politikai harcok levegőjében nevelkedett, Kossuth és a többi ak­kori politikus felfogásában, akik addig sohasem ismert erőteljes for­mák között hirdették a szabadságra- vágyó nemzet igazát, a haladás iga­zát. Ettől a szellemtől áthatva ment Balassa orvostanulmányait elkezr- deni Pestre, majd befejezni Bécsibe, ahol 1838-ban orvosdoktor, majd sebészdoktor és szülészmester lész. Pesten ugyanis a műtősetoész okle­velet nem lehetett elnyerni. Szak- képesítéseinek megszerzése után másodorvosi állást vállalt, majd csakhamar a bécsi kórház helyettes sebészfőorvosa lesz. Érezte azonban, hogy nem vonulhat félre a nemzet jövőjéért folyó kultúrharctól, ezért visszatért hazájába, hogy a költő szavai valóraváljanak: Es ha honszerelmét költenél fel, Mely ölelve tartja a jelent, Mely a hűség szép emlékezetével Csügg a múlton és jövőt teremt, Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal, Hogy szívünkbe menjen át a dal S felébredt tiszta szenvedélyén Nagy fiákban tettek érjenek... (Vörösmarty) II eadta pályázatát a pesti egye­tem megüresedett sebészeti tanszékére. Bene kari igazgatóval, a kar többsége Balassát ajánlotta a tanszékre, aki hivatását sebészeink dicsőségére és hazánk javára töl­tötte be. Olyannyira, hogy joggal nevezték tanítványai a tudományos sebészet tulajdonképpeni megalapí­tójának hazánkban. Balassa tanszékének elfoglalása alőtt még Berlinbe és Párizsba ment, amikor Morton felfedezése után aetJherrel való altatást Pirogov eredménnyel alkalmazta, a bécsi és német sebészeket megelőzve hazánk­ban először ő próbálja ki egyik önként vállalkozó tanítványán. lkövetkezett 1848. márciusa, hazánk történelmének e nagy dátuma, amely meghozta alkotmá­nyunk helyreállítását, az első ma­gyar minisztériummal együtt. Ezév júliusában nevezte ki Balassát az első magyar felelős minisztérium az illetékes minisztérium „tanácsnoká­vá“ és egyben az orvosi kar igazga­tójává. Az ő vezetésével a következő hónapokban már be is adták „Az or­vosi kar átalakulása tárgyában" c. felterjesztésüket. Ezzel a tervvel egyidejűleg készült el az orvos se­bészi tanulmányi reformjavaslata is, Balassa és Stahly 1848. október 2-án jelentette a minisztériumnak: „az egyetem szent kötedességéndk“ tartja, hogy az egyetemi kórodák a sebesült és beteg katonák részére készen álljanak. Balassa a 48-as tá­bori orvosok és sebészek részére tanfolyamot indított a hadi sebészet oktatására. A minisztérium Balassa szorgal­mazására a magyar oktatási nyelv kizárólagosságát rendelte el az egye­temen, ahol addig főleg németül adtak elő. Ugyancsak az 1848-as évi 19-ik egyetemi törvényeinkben le­fektetett tanszabadság, a szabad­kutatás, az egyetem függetlenítése és sok egyéb felterjesztésében is szereplő más 48-as gondolat végre­hajtása az orvosi oktatásban, az ő igazgatása alatt indult meg. Csak hamar bekövetkezett azon­ban történelmünk gyászos napja, 1849. augusztus 13-án a világosi fegyverletétel. A bekövetkezett ese­mények nem engedték meg, hogy a 48-as forradalmi eszmék hatása alatt Balassa által kezdeményezett reformokat akkor mind valóravált- sák, de: S idő és a világ Bevégzik a művet. Mit véghez jutni sors S élet nem engedett. (Vörösmarty) ti aynau szabadkezet kap ha­zánkban és ezzel prédájává lettünk a legnemtelenebb bosszúnak. Bitófa. börtön, számk!vetés, a min­dennapi éiet vérlázító, szakadatlan zaklatása lett a magyarok megszám­lálhatatlan ezreinek sorsa. Ezt a sor­sot a 48-as idők kiváló sebészpro­fesszorának is meg kellett próbál­nia, mert az „Uj épület" foglya lett. Vele együtt volt az „Uj épület“ foglya Batthyány, az első független magyar miniszterelnökünk is, akit akasztófára ítéltek, ö azonban, hogy a ieggyaiázatosabb halóit elkerülje, közvetlenül tervezett kivégzése előtt — a felesége által becsempészett kis tőrrel — felvágta nyaki verőerét. A börtön parancsnoka kétségbeesetten rohant Balassához, aki felháborodot­tan tiltakozott a knvérzett állapotban lévő fogolytársa kivégzése ellen. Véleményét Béé orvosfőnök és Grass fogházorvos el is fogadták, az ennek elbírálására összehívott bi­zottság azonban elutasító döntést hozott és még az nap agyonlőtték, azon a helyen, ahol a bitófának kel­lett volna állnia, a nagy vérveszte­ségtől legyengült Batthyány Dajost. Balassa azonban nem sokáig volt a börtön lakója, mert a pesti közön­ség közkedvelt orvosa és az egyetemi ifjúság rajongásig szeretett profesz- szora kiszabadítására nagy társadal­mi megmozdulás Indult meg. Az ifjúsági küldöttség élén Korányi Frigyessel megjelent az akkori hír­hedt rendőrfőnöknél, Prottmannál kiszabadítása érdekében. Hosszabb ideig tartó igazoló eljárások után, tekintve, hogy „mint orvos és ope­ratőr nagyhírű és kiváló tagja az egyetemnek“, 1851-ben visszahelye­zik a tanszékre. Az egyetem auto­nómiájának felfüggesztésével azon­ban megszűnt karigazgató lenni. 1854-ben Balassa ideiglenes elhe­lyezéssel a Rókus-kórházban meg­szervezi az első műtéttani intéze­tet, hogy műtőorvosi oklevél meg­szerzésére ne kelljen többé fiatal orvosainknak külföldre menniök. Balassának nagy része van nem­zeti büszkeségünk, az anyák meg­mentéinek, Semmelweis orvospro­fesszort kineveztetésében és a szülé­szet tantárgyának bevezetésében. Balassa, Semmelweis és Czermák (a gégetükrözés feltalálója) szorgal­mazzák az új klinika építését, meg­bízást kapnak a hely kijelölésére és a terv elkészítésére. Az orvosi könyv­kiadó társulat megalapításában nagy része van Balassának. (1860.) 1861-ben az orvoskari tanártestü­let Balassa vezetésével, Semmelweis Newyark (TASZSZ): Lap jelentések saertnii, TorieUo, Guatemala külügy­minisztere a pánamerikai értekezlet jogügyi és politikai kérdésekkel fog­lalkozó bizottságának március tizen- egyedilki ülésén sitoraszállt az Egye­sült Államok határozati javaslata el­len. Kijelenté Le, hogy Guatemala „nem tűr el semmiféle beavatkozást beiiügyeibe semmiféle ország vagy szervezet részéről, semmiféle ürügy alatt", ha pedig mégis történik ilyen A brazíliai és az uruguayi sajtó nagy figyelmet szentel a X. páname­rikai értekezletnek. Sok lap elítéli az Egyesült Államoknak azt a kí­sérletet, hogy a „kommunista ve­szély" elleni harc ürügyével az ér­tekezleten keresztül akarja vinni a latinameritoai országok belügyeilbe va­ló beavatkozási tervét. Ezek a lapok együttérzéssel nyilatkoznak a guate- malai küldöttség álláspontjáról. Az „El Debate" című lap azt írja, részvételével tantervi bizottság ala­kul, mely javasolja és kimondja, hogy csak tanszabadság mellett tud­ja a magyar egyetem hivatását tel­jesíteni és a tudományt fejleszteni, g alassa nagy tekintélyének és sokoldalúságának bizonyítéka, hogy a kolerajárvány miatt életre- hívott pestmegyei „orvosi bizott­mány“ és „közigényű reformok fe­letti tárgyalások" elnökévé is őt vá­lasztja meg a kar. Az 1868-as évben Markusovszkyval és Korányi Fri­gyessel Balassa hívja életre az „Or­szágos Közegészségügyi Orvostudo­mányi Tanács“-ot, amelynek első el­nöke lett. A tanács által megszer­kesztett memorandum képezte alap­ját az 1876-os évi XIV. közegész­ségügyi tc-nek, amelyet a képviselő­ház egyhangúlag elfogadott. 1868. december 9-én azonban vá­ratlan csapás érte a magyar sebé­szetet és a tanulóifjúságot egyaránt. Két napi betegség után a sors cso­dálatos játékaként „a virtuóz se­bésznek, szerény egyéniségű jó em­bernek" átfúródott vakbélgyulladás­ban kellett elpusztulni. Abban az időben ugyanis a vakbélgyulladás fogalmát még nem ismerték, az első műtétet is csak 21 évvel később vé­gezték. Halálának híre lesújtóan ha­tott mind hazájában, mind külföl­dön. Korának legkiválóbb sebészei, köztük a világhírű Billroht is „ki­tűnő munkáit“ méltatták halálhírére és elküldték koszorújukat sírjára. Mélyen elszomorodott hálás hallga­tói pedig 2 hónapig gyászban jártak, és az összes egyetemi „vígasságo­kat“ beszüntették. Balassát méltán mondhatjuk „az önálló magyar sebészet megállapító- jának“. 42 tudományos dolgozata jelent meg. A húgykő műtétekről írt dolgozatán kívül a plasztikai műtétéiről szóló beszámolói külföl­dön is elismerésre találtak. A gége- metszés műtété az ő nevéhez fűző­dik. Korának tudományos irányát messze túlszárnyaló zsenijére vall izületi gumókor rögzítését célzó tö­rekvése is. Elgondolásaiban a bioló­giai irány kezd kibontakozni, amely korában egyedülálló tudományos je­lenség. Büszkék vagyunk, hogy a műit században élt egy nagy ma­gyar sebész, akiinek elgondolásait a sebészet jövő irányának kitűzésében már biológiai elgondolás iránví- totta. beavatkozás, panasszal fordul az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Ha valamelyik ország vagy szer­vezet be fog avatkozni Guatemala ügyeibe — mondotta Toniello, — „ez ellen panaszt teszünk az Egyesült Nemzetek Szervezeténél és a beavat­kozók majd meglátják, hogy Gua­temala szívósan védd jogait." Az Associated Press hírügynökség tudósítója rámukat arra, hogy To- rielllo kijelentését taps fogadta. hogy Cairacasban két irányzat bon­takozott ki: az Egyesült Államok Irányzata, amelynek célja, hogy a kommunizmus eilend harc" ürü­gyével megteremtse saját világural­mát és a latiniameriíkai országok irányvonala, amelyek gazdasági és szociális problémáik haladéktalan megoldását kívánják. A haladó sajtó határozottan elítéli az Egyesült Államoknak a caracani értekezletem elfoglalt álláspontját. Államellenes és népellenes bűntevők elítélése A Magyar Népköztársaság állam­biztonsági szervei államellenes és népellenes bűncselekmények elkö­vetése miatt őrizetbevették Péter Gábort, az Államvédelmi Hatóság volt vezetőjét, Décsi Gyula volt igazságügyminisztert, Tímár István volt minisztériumi főosztályvezetőt és több társukat. A vizsgálat megállapította, hogy Péter Gábor és társai, akik közül többen múltbeli bűncselekményeik eltitkolásával kerültek magas be­osztásija, hivatali beosztásukkal visz szaélve, sá vos államé lenes es nép- ellenes bűncselekményeket követtek ei. A széles körben lefolytatott bizo­nyító eljárás, nagyszámú tanú és tárgyi bizonyíték, valamint a vád­lottak beismerő vallomása alapján a katonai felsőbíróság, mely előtt a vádat a legfőbb ügyész képviselte, megállapította a vádlottak bűnössé­gét a terhűkre rótt bűncselekmé­nyekben. A katonai felsőbíróság Péter Gábort életfogytiglani börtön­re, a közügyektől 10 évi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra. Décsi Gyulát 9 évi börtönre, a közügyek­től tO évi eltiltásra s vagyona fele- részének elkobzására, Tímár Istvánt 11 évi börtönre, a közügyektől 10 évi eltiltásra és teljes vagyonelkob­zásra, a többi vádlottat többévi böj­tönre ítélte. A katonai felsőbíróság illetékessége az 1'950. évi 5. tvr ren­delkezésein alapszik. Az ítélet jogerős. Fel a sorompókkal Á X. pánamerikai értekez et A brazíliai és Uruguay sajtó a X. pánamerikai értekezletről

Next

/
Oldalképek
Tartalom