Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-13 / 61. szám

TOLNAI

m “iJFfcW £%

VnJUs /wot müaxt txmsüi rtnwr

A MAI 8EAMBAN:

Mejrkesdödötí s gépállomások élenjáró áolfoeóínak. két' napos arm|«a t»Aicsk<wása 01—2. o.) — A* NŐK. dolgoséi felkészülnek » IV. párlfcoitgreMxusra (3. «.) — A Mekssérrii vasátáUomás dolgowÓMMác feUilvás*’.

(3. o.) — A falu juhásiea (3. o.) — A Helyes magágy etakéetsttése tav&sssal (3. o.) — Egy délután a paksi jaráoH kuHúrhazban (4. o.)

J

AZ MDP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTTJA'GANAK LAPJA

XI. ÉVFOLYAM, 61. SZÄM

ARA £><» FILLER

SZOMBAT, 1854 MÁRCIUS 13

Megkezdődött a gépállomások élenjáró dolgozóinak

kétnapos országos tanácskozása

Március első napjaiban megindult a munka a már megszikkadt földeken. Traktorok, munkagépek ezrei segítik dolgozó parasztságunkat a nagyobb terméshozamok eléréséért folytatott harcéban. Az elkövetkezendő években ez a segítség még csak fokozódik. Hiszen csak az 1954—5.5. évben tizenegyezer traktort kap a mezőgazdaság. A technika teljes kihasználása elsősorban a gépállomások vezetőinek és dolgozóinak munkáján múlik. Ezeknek a nagy feladatoknak a megbeszélésére a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa március tizenkettőre és tizenháromra a gépállomások élenjáró dolgozóit országos tanácskozásra hívta össze.

Pénteken reggel kezdődött meg a tanácskozás az építőipari dolgozók Rózsa Ferenc kultúrotthonában.

Ott volt a tanácskozáson Rákosi Máival elvtárs. a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnöke, Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Hegedűs András a Minisztertanács első elnökhelyettese. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese. Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Hidas István, nehézipari miniszter, Ksofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter, Földvári Rudolf, az MDP budapesti pártbizottságának első titkára, Kristóf István, a SZOT elnöke, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Bat a István honvédelmi miniszter, Szalaí Béla, az Országos Tervhivatal elnöke, Tisza József begyűjtési miniszter, Altomáre Iván élelmiszeripari miniszter, Dögéi Imre, a SZÖV- OSZ elnöke, Borbás Lajos a MEDOSZ elnöke.

Az elnöki emelvényen foglaltak helyet többek között Tóth László, a Szocialista Munka Hőse, a hartai, Sólyom Imre, a sárrétudvari és Genrencsér Rozália, az ácsi gépállomás traktorvezetői, Jakubeczky István, a kiskunlacházi gépállomás kombájnvezetője, Lipták István, a mándoki gépállomás vezető mechanikusa, Gyulai György az egyeki. Vad Imre, a turkevei gépállomás traktoros brigádvezetője és Losonczi Pál, a barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezet Kossuth-dí- jas elnöke, a Szocialista Munka Hőse.

Résztvettek az értekezleten az élenjáró gépállomási dolgozók, a legjobb termelőszövetkezetek elnökei és kiváló dolgozói, a mezőgazdasági igazgatás vezetői és szakemberei, a termelésben élenjáró egyénileg dolgozó parasztok, valamint a termelésben élenjáró és a pat- ronázsmunkában is résztvevő ipari dolgozók.

Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese megnyitó beszédében kiemelte, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat a virágzás, a fellendülés útját jelölte meg a magyar mezőgazdaság számára. Nemcsak a dolgozó parasztság, de a munkásosztály és az értelmiség is örömmel fogadta a határozatot, mert megértette, hogy a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése megteremti az élelmiszerekkel való bőséges ellátás előfeltételét, megteremti az előfeltételét népi demokráciánk további eredményes fejlődéséhez. A mezőgazdaság fejlesztéséért folyó harcban különösen nagy szerepe van a gépállomásoknak, a gépállomások dolgozóinak.

A megnyitó után Hegedűs András, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, földművelésügyi miniszter mondott beszámolót.

Hegedűs András elvtárs beszéde

— A Központi Vezetőség és a Minisztertanács decemberi határozata — szem előtt tartva a magyar dolgozók érdekeit — feladatul tűzte ki a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését azzal a határozott céllal, <— mondotta, — hogy a következő években biztosítva legyen a lakosság bőséges ellátása kenyérrel és liszttel, hússal és zsírral, cukorral és tejjel, zöldséggel, gyümölccsel és borral.

E nagyjelentőségű határozat a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének abból a megállapításából indul ki, hogy népi demokráciánk egész további fejlődésének kulcskérdése a mezőgazdasági termelés fejlesztése, mert ettől függ, hogy milyen ütemben tudjuk dolgozó népünk életkörülményeit városban és faluban egyaránt megjavítani és egyben ez teremt szilárd gazdasági alapot népi demokráciánk alapja, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége további megszilárdítása számára.

— E határozat végrehajtásának fontos időszaka kezdődött meg most a tavaszi munkákkal. A tavaszi szántás-vetési munkák időben és jó minőségben való elvégzése nagyjelentőségű e — egész népi demokráciánk számára létfontosságú — céloknak elérésében.

Meg kell azonban mondanunk, hogy a tavaszi munkák nem könnyű körülmények között kezdődnek. Maga az indulás is kéthetes késedelemmel történt és előreláthatóan ez év tavaszán sok esőre számíthatunk. Ez a helyzet rendkívül megnöveli a gépállomások munkájának jelentőr igét. Munkájuktól jelentős mértékben függ, hogy a rendelkezésre álló, a szokottnál sokkal rövidebb idő alatt jó minőségben tudjuk-e elvetni a termelőszövetkezetek s egyénileg dolgozó parasztok földjein a tavaszi vetésű növényeket. A gépállomásoknak terveiket rövid idő alatt kell teljesíteniük és ugyanakkor az esős idő miatt sokkal nagyobb gondot jelent a terméshozam növelése szempontjából nagyon döntő minőségi követelmények betartásai

A Központi Vezetőség és a Minisztertanács azért hívta össze a mai értekezletet, hogy ezzel is segítsen a gépállomásoknak bonyolult feladataik végrehajtásában.

Országunkban a mezőgazdaságilag művelt területeket lényegesen nem tudjuk kiszélesíteni ezért a mezőgazdasági termékek növelésének esak egy módja van: a szántóföldek, rétek, legelők, szőlők és gyümölcsösök termékenységének gyors növelése. Földjeink termékenyebbé tétele azonban sokkalta több munkát követel meg. E kérdés megoldásának alapjában egy útja van. Ez a mezőgazdasági munkák minél gyorsabb és minél nagyobb arányú gépesítése.

A gépesítéssel egy napi munkára több termény búza, burgonya, tej, tojás, hús jut. Nagyon szemléltetően mutatja ezt a gabonatermelés: egy

hold gabona megmunkálása kézimunkával 9.3 munkanapba, komplexgépesítés mellett 2.9 tized munkanapba kerül. Átlagos termést véve és nem számítva, hogy a gépi munkának magának is van termésfokozó hatása, akkor is a gabona- termelés kézzel való elvégzése esetén egy munkanapra 96 kilogramm, gépi munka esetén 310 kiló búza jut. Nem kisebb az arány egyéb munkák gépesítése terén sem.

A Központi Vezetőség és a minisztertanács a mai érteíkeziletet a2ért hívta össze, hogy a gépállomások vezetőivel és dolgozóival megtárgyalja azokat a feladatokat, amelyek reájuk most a mezőgazdaságnak nyújtott hatalmas gépi technika meg felelő felhasználásában vájnak. Gépállomásaink ezen a téren eddig korántsem használták ki lehetőségeiket. Hatásuk nem mutatkozott meg megfelelően a termelőszövetkezetek terméseredményeiben.

A termelőszövetkezetekben a gépesítés termelékenyebbé teszi a szövetkezeti tagok munkáját, segít (kibontakoztatni a nagyüzemi gazdálkodás fölényét az egyéni gazdaságokkal szemben. Nem lehet véletlennek tekinteni azt, hogy a legnagyobb jövedelmet azoknak a termelőszövetkezeteknek a tagsága érte el az elmúlt években, amelyekben a legnagyobb volt a gépi munka aránya. Hasonlítsuk össze ebből a szempontból a barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezetet, a drávatamási Dózsa termelőszövetkezettel. A barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezetben egy kát. holdra 3.2 normálholdnyí gépi talajmunka esett, a drávatamási Dózsa tsz-ben ennek alig a fele,

1.7 nonmálhold. A barcsi Vörös Csillag tsz-ben nem bánta meg a tagság, hogy sok gépi munkát végeztetett a gépállomással, mert minden munkaegységre 4Ü.50 forint jutott, a drávatamási Dózsa tsz tagsága pedig egy munkaegységre ennek felét, 20.30 forintot kapott. Gépállomások munkája tehát nélkülözhetetlen erő mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében.

Bármennyire fontos feladata is a

gépállomásoknak a szövetkezeti gazdaságokban végzett munka, nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok támogatását sem. Az egyéni gazdaságban természetesein a gépesítésnek szőkébbek a korlátái, mint a termelőszövetkezetekben. de azért korántsem mondhatjuk, hogy itt a gépesítésnek minden lehetőségét kihasznál tűk. Pedig az egyénileg gazdálkodóknak terméshozamuk fokozása érdekében nagy szükségük .van segítségre. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszti gazdaságok jelenlegi erejükkel nem tudják elvégezni például a tarlóhántási munkákat, amelyeknek elvégzése viszont lényegesen növeli majd terméshozamaikat. Ugyanez vonatkozik az őszi mélyszántásra és szükség van segítségre a vetések időben való elvégzése érdekében is.

Meg lehet-e oldani ezeket a feladatokat lóállományunk vagy ökör- állományunk lényeges növelésével? Semmiképpen sem. Természetesen vannak lehetőségeink az igaerő növelésére, de olyanmértékű fejlesztése, mint amennyire szükség van. nem vihető keresztül, már csak a takarmányhelyzet miatt sem, meri nagyon sok takarmányt vonna e! a haszonállatok, tehén, sertés, juh. baromfi élői. Nem lenne egészséges továbbfejleszteni azt a szokást sem, hogy igavonásra haszonállatokat, teheneket használnak, mert azt bizony megsínyli a tejhozam.

E létfontosságú feladatok megoldásának egy járható útja van: fokozni a gépek használatát az egyéni gazdaságokban is, mert ez azokban is növeli a terméshozamot és sok munkáskezet szabadít fel egyéb munkákra. Természetesen ezt a támogatást gépállomásaink továbbra is csak a dolgozó parasztságnak nyújthatják és nem dolgozhatnak s falusi kizsákmányolóknak, nsgygaz- dáknak. spekulánsoknak.

Van azonban ennek a kérdésnek másik oldala is. Lovak, ökrösfoga! tartására a kulákgazdaságok mellett csak a jómódú középparaszti gazdaságok képegek és gépesítés nélkül a kisparaszti gazdaságok, sőt a kevés földdel rendelkező, igásállatot nem tartó középparaszti gazdaságok jelentős része is kiszolgáltatott helyzetbe kerülne a fogattal rendelkező gazdaságokkal szemben. A múlt év őszén például egy napi fogatmunka közel 200 forintba került, de sokhe- .yen egy napi fogatmunkáért öt-ha/t- napi kézimunkát is kértek. Tudnunk kell, hogy ugyanezt a munkát a

gépállomás 80 forintért, tehát nem egészen a feléért végzi.

A gépi munka természetesen nem csak az egyénileg gazdálkodóidnak termelését segíti, hanem egyben növeld jólétüket is, de pártunk nem is az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelési lehetőségének a leszűkítése, illetve jólétük csökkentése útján akarja a szövetkezed gazdaságokat fejleszteni, hanem ellenkezőleg, gazdaságuk segítésével és támogatásával. A gép használata pedig közelebb hozza a termelőszövetkezethez az egyéni gazdálkodó dolgozó parasztokat, meid az a paraszti gazdaság, amely géppel szántat, ante lyiknek gép segít terményei betakarításában. sokkal könnyebben érti meg a szövetkezeti nagyüzemi gazdaság fölényét, mint az a dolgozó paraszt, aki régi módszerekkel gazdálkodik, teheneivel, lovaival, ökreivel dolgozik.

Ezek a meggondolások vezették pártunk Központi Vezetőségét és Népköztársaságunk Minisztertanácsát, amikor arra kötelezték a gépállomásokat, hogy az 1954-es évben hétszer annyi munkát végezzenek az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, mint az elmúlt évben s kereken ötvenszer annyit, mint az azelőtti 1952-es évben. A gépállomások dolgozóinak elsőrendű kötelessége, hogy ezt a feladatot sikeresen oldják meg.

Gépállomásaink a gépek kihasználásárak növelésében még nagyon sok tartalékkal rendelkeznek. Ennek bizonyt! ására érdemes összehasonlítani az élenjáró traktoristák eredményeit és az átlagokat. Legjobb gépállomási ‘raktárosunk, Tóth László, a Szocialista Munka Hőse, az elmúlt évben váltótársával két műszakban G. 35-ös traktorával 2689 normál- hóláryi munkát végzett el. Ugyanakkor országosan egy traktorra épnek alig egyharmad része, 868.1 nor- rnáihold esik. Hasonló a helyzet a kom bajnok kihasználásában. Az elmúlt évben a legjobb eredményt Góga András pátyi kombájnisía érte el, 581 kát. holdat aratott le és erről a területről 44.5 vagon termést takarított be. Ugyanakkor az átlag ennek alig kétötöde: 186 hold, 18.8 vagon. Az élenjárók tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a gépállomások többségének nemcsak arra van lehetősége, hogy egy-két százalékkal növelje- gépeik kihasználását, hanem arra is, hogy megkétszerezze azt.

Különösen súlyos mulasztások ta- pasztalhátók az o’yan gépeknél, ame lyeket az évnek csak rövidebb időszakában használnak, mint amilyen a kombájn, a cséplőgép és az arató- gép. Sok gépállomáson ezeket nem tisztítják meg a munka befejeztével, nem zsírozzák és olajozzák be és nem védik megfelelően az időjárás viszontagságai ellen. így évenként csak a rossz tárolás következtében sok tízmillió forint veszteség éri nép gazdaságunkat. Népi demokratikus államunk hatalmas értéket bízott a gépállomások vezetőire és traktorosaira, kötelességük ezekkel az értékekkel a jó gazda módjára bánni, megóvni azokat a gyors elhasználódástól. A szocialista tulajdon megőrzése és védelme minden gépállo- mási dolgozónak elsőrendű kötelessége kell, hogy legyen. Meg keli szüntetni a gépek tárolásánál meglévő súlyos hibákat is.

Az első és legfontosabb feladat már most tavasszal bevezetni és a továbbiakban szigorúan mint állami törvényt betartani a traktorok és különféle egyéb gépek hibamegelőző karbantartására kiadott utasításokat. Traktorosaink nagyon jól tudják, hogy a traktorokon üzemeltetés közben minden tíz óra után végre kell hajtani az úgynevezett I. számú karbantartást és minden tíz műszak után az úgynevezett II. sz. karbantartást. A traktorok és egyéb gépek folyamatos üzemeltetésének és megóvásának fontos előfeltétele a fő- és folyójavítások kifogástalan

minőségben és idejében történő elvégzése.

Ezen a télen gépállomásaink zöme március elsejéig a javítási munkákat mennyiségben teljesítette és bizonyos javulás vsn a minőség tekintetében is. Ez a megállapítás azonban elsősorban csak a traktorokra áll, a munkagépek kijavítását napvon sok gépállomás és még maga a földművelésügyi minisztérium is elhanyagolta és ezért még mincUg sok a rosszul kijavított vetőgép, eke. Ezeket most már menetközben kell rendbehozni.

A gépállomások gépeiket akkor tudják jól kihasználni, — és ez különösen érvényes a most induló szántás-vetésnél, — ha a munkát megfelelő módon megszervezik. Kétségtelen, hogy a brigádvezetőknek, a traktorosoknak munkájuk köziben sok nehézséggel kell megküzdeniük, de ezek megsokszorozódnak, ha a munkát nem szervezetten végzik. A munka megszervezésének egyik legfontosabb előfeltétele a gépállomásokon az eddiginél erősebb traktoros brigádok létrehozása, A traktoros- brigádokat, amelyekhez négy—hat

traktor tartozik, ki kell egészíteni egvéto munkagépekkel is.

Nagy gondot kell fordítani a bri- gádvezetők kiválasztására, ezek lehetőleg olyan traktorosok közül kerüljenek ki. akik kielégítő műszaki képzettséggel rendelkeznek, jó szervezők és jól értenek a földműveléshez is.

A traktoros brigádokban a munka jó megszervezésének, a teljesítmény növelésének és ezzel együtt az önköltség csökkentésének egyik legfontosabb eszköze a menetirányterv elkészítése. A brigádvezetók kötelezve vannak arra, hogy minden traktorosuk számára legalább tíz nappal előre meghatározzák a pontos menetirányt. Emellett azonban javasoljuk azt is, hogy a jó brigádokban kezdjék szélesebben ' alkalmazni a munkák megszervezésének sokkal magasabb fokát, az úgynevezett óragrafikon-rendszert, amelynek lényege, hogy a traktoros a brigád- vezető segítségével szinte percről- percre előre megtervezi munkája vég rehajtását.

A jelenlegi helyzetben a legfontosabb a gépállomások dolgozói műszaki színvonalának gyors emelése. Ezt azért is előtérbe kell állítani, mert a gépállomásokat a Központi Vezetőség és a Minisztertanács határozata alapján az elkövetkező évben nagy számban látjuk el olyan modern gépekkel, amelyeknek megfelelő üzemeltetése a jelenleg alacsony műszaki színvonal mellett szinte megoldhatatlan. Meg kell mondani, hogy a gépállomásokon a műszaki színvonal tekintetében rendkívül rossz a helyzet. Gépállomásaink ma már több, mint tízezer traktorral rendelkeznek, gépekben és gépi felszerelésben sokmilliárd forint értékű állami tulajdon bízatott rájuk, mégis a gépállomások bonyolult műszaki feladatainak végrehajtásában a múlt év decemberéig mindössze nyolc főiskolai képzettségű mérnök és huszonöt középiskolai képzettségű műszaki szakember vett részt.

Kevés a gépállomásokon a képzett szakmunkás, alacsony a traktorosok, valamint az igazgatók jelentős részének szakképzettsége is.

Háromszázhatvannégy gépállomási igazgató közül főiskolai műszaki képzettséggel egy, műszaki középiskolával egy sem rendelkezik. A műszaki színvonal gépállomásainkon azért ilyen alacsony, mert a földművelésügyi minisztérium és az Országos Tervhivatal is megfeledkezett arról, hogy a gépállomás fejlett, modern tchnikával dolgozó gépi üzem, amelynek üzemeltetésében magasszínvonalú műszaki tudás, sok mérnök, technikus és szakmunkás szükséges. A gépállomásokra mindenekelőtt nagy számmal kell átcsoporlo(Folytatás a 2 oldalon)