Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-07 / 56. szám

2

t

NAPCő

1954 MÁRCIUS 7

PÁRT ÉS PÁRT ÉP IT ÉS «

Továbbfokozza a küldöttek felkészítésének munkáját a tamási falusi pártvezetőség

A tamási egységes falusi pártvezetőség tagjai most azon dolgoznak, hogy a pártszervezetek által megválasztott küldötteket jól felkészítsék a pártértekezletre. Tudják, hogy a pártértekezletek eredményes munkája a jó beszámoló mellett attól függ, hogy a küldöttek ismerik-e feladataikat és jól felkészülnek-e a tanácskozásra.

Ennek érdekében az egységes falusi pártvezetőség összehívta az alapszervezetek titkárait, hogy útmutatást adjon számukra, hogy mik azok a legfontosabb teendők a küldöttek felkészítése területén. Ennek nyomán minden alapszervezet vezetősége összehívja megválasztott küldötteit és részletesen megbeszélik a feladatokat. A küldöttek ennek nyomán kisgyűléseket tartanak, ahol elbeszélgetnek a dolgozókkal a párt- kongresszus jelentőségéről, napirendi pontjairól, s a pártértekezlet feladatairól. Eközben felhívják a dolgozók figye'mét arra, hogy mondják el véleményüket a helyi pártszervezetek munkájáról, a falu legégetőbb kérdéseiről. Kérik őket, hogy bírálatuk mellett adjanak minél nagyobb számiban jó javaslatokat, amelyek segítségével még nagyabb eredményeket érhetnek el a párt- és kormányhatározatok sikeres végrehajtá sában.

A pártértekezlet március 14-én lesz. Az egységes falusi párt vezetőség úgy határozott, hogy az utolsó héten

minden küldött 3—1 kisgyülest tart

a község területén. Javasolták azt is, hogy ebben a munkában nagy segítséget tudnak adni a pártcsoportbi- zalmiak és a népnevelők, tehát őket is be kell vonni, különösen a kis- gyűlések megszervezésébe.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy

Tamási községben a küldöttek már eddig is nem tartottak kisgyűléseket. Már eddig is voltak például a Vörös Szikra termelőcsoportban, ahol a tavaszi munkálatokra való előkészületek közben csoportosan beszélték meg a kongresszusra való felkészülés, a falu, a termelőszövetkezet életének megjavítása módozatait, feladatait. Jól választották meg a Vörös Szikra termelőszövetkezetben a küldötteket. Raffai László, Mohai József és a többi elvtársak valóban bírják a kommunisták és pártonikí- vüliek bizalmát, s példamutatásukkal is igyekeznek maguk mögé sorakoztatni a szövetkezet tagságát. Nem kis áldozattal jár pedig például Raí- fai és Mohai elvtársak élenjárása, mert mintegy 8 kilométerről járnak munkahelyükre.

Voltak kisgyűlések, csoportos megbeszélések a tamási gépállomáson is, ahol olyan küldöttek vannak, mint Kajtár József elvtárs szerelői, aki most a szemlénél is dicséretet kapott. Különösen a Vörös Szikra termelőszövetkezet és a pári termelő- szövetkezet tagjai dicsérhetik jó munkáját, mert az ott dolgozó brigádnál szerelő. De ugyanígy sorolhatnánk a többieket is, mint Túri István elvtárs.

A legjobb agitációs módszer

Ugyanígy tartottak a küldöttek már kisgyűléseket az alapszervezetnél a dolgozó parasztok között is. Lanczki István elvtárs, az I. típusú

II. Pártkongresszus tsz tagja saját példájával is igyekszik a környezetében dolgozók jobb munkáját elősegíteni. Nagy része van abban fel világosító munkája nyomán, hogy a kongresszusra induló versenymozgalom szélesedik. A termelőszövetkezet például ennek nyomán már teljesítette is vállalását. Félévi tojás és baromfibeadásuknak már eleget is tettek. Ez a lendület biztosíték arra,

I hogy további vállalásaikat is, mint a simítózást, fejtrágyázást, vetést határidő előtt teljesítik.

Busa Sándor elvtárs, a másik küldött, a Rákóczi I. típusú termelőszövetkezet tagja a kisgyűléseken, a csoportos megbeszéléseken arról is beszélt, hogy mennyire fontos a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló pártós kormányhatározat sikeres végrehajtása érdekében az új módszerek bevezetése a termelésben. Nagy része van abban, hogy a termelőszövetkezet tagjai ma már kísérleteznek egyre jobb módszerek kidolgozására, például a fejtrágyázás területén. Fejtrágyáznak komposzttal és műtrágyával és ezt keverik is, hogy olyan módszert kísérletezzenek ki, amelyik területükön a legjobban beválik, s a legnagyobb terméseredményeket segíti elő. Ugyanígy beszélhetnénk Pruk János elvtársról is, akinek nagy része van abban, hogy a kongresszusi verseny során Tamási községben számtalan gazda lépett egymással párosversenybe, s ebből utcák közötti verseny született.

A küldöttek, így beszélgetve a dolgozókkal képet kapnak a nagyszerű eredményeikről, de képet kapnak egyúttal a hiányosságokról is, amelyeket a küldöttértekezleten feltétlenül fel kell vetniök.

Az egységes falusi pártvezetőség azonban jól tudja, hogy az eddigi eredmények még nem elegendőek arra, hogy a küldöttek megfelelően felkészülve jelenhessenek meg a pártértekezleten. Éppen ezért az utplsó héten minden küldöttet igyekeznek munkába állítani, hogy beszélgessenek alapszervezetük tagjaival, munkahelyük dolgozóival, kérjék ki véleményüket, tanácsukat, miről szólaljanak majd fel a pártértekezleten.

Egy új pártvezetőségi tag példamutatása

n .A vezetöségválasztó taggyűl ésen sok, sok piros tagkönyvet emelnek magasba a kinyújtott karok. Választanak a tolnai alapszervezet kom munistái. Olyat akarnak, aki eddigi munkájával is bebizonyította: szereti az embereket, a népet, a pártot; Máté József egyénileg dolgozó paraszt jelölését hagyják éppen jóvá, s a tit kos szavazással be is választják. Mint népnevelő kiválóan megállta helyét, szeretik, tisztelik, bizakodásuk nagy ságát az egyhangú szavazat is mu tatja ...

A kiskapu, melyen be akarok menni Máté Józsefekhez, csak be van hajtva. Kissé félve tárom ki, hátha a következő pillanatban nyakamon a kutya. Félelmem azonban alapta lan. Tiszta, rendes udvar tárul elém, meglátszik, hogy rendszerető, dolgos emberek laknak itt. Morzsoló hangja hallatszik az udvar végéből, arra tartok.

Tényleg kukoricát morzsol, — miután bemutatkozom, megtudom — Máté József elvtárs. Az első látás, az első néhány mondat után akaratlanul is azt érzem: jól választottak. — Nagyon megtisztelve érzem magam — mondja — mikor megválasz tottak, s igyekszem is eleget tenni neki. — Szava komoly, megfontolt, mégis olyan kedves. El tudom képzelni, hogyan hallgatnak rá a töb biek, gazdatársai, különösen most, amikor a kormányprogramm nyomán egyre nagyobb lehetőségek állnak a dolgozó parasztok előtt a többtermés elérésére, a szebb, a boldogabb élet megvalósítására.

Erről beszél, de úgy, hogy én is szinte kedvet érzek például silót építeni. Értem Schmidt Józsefet és a többieket is, akik hasonló beszélgetés után vették igénybe a silóépítési kezdeményt. Természetesen nem marad el a példamutatás sem. Valahogy úgy van Dele Máté élvtárs — amint a szavaiból kiveszem — hogy

arról tud legjobban beszélni, amit maga is csinál, vagy amit maga

is tervbe vett. Márpedig a kormányprogramm, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat, az szorosan egyezik terveivel, hiszen ettől kapott nemcsak új reményt, de új lendüle tét is tervezgetése. Most épít ö is egy 10 köbméteres silót.

Itt a tavasz, s tehát a munkákra való felkészülésre terelődik a szó. Ebben is példát mutat, trágya már például nincs az udvarban. A vető- magvakat már előkészítette. De nem is akárhogyan. — A burgonyát — mondja — előcsíráztatom mert így sokkal hamarább lesz termés. — Tavaly is jól pénzelt belőle, amikor korán 180 forintért eladhatta mázsi ját, s beleszámított a beadásba is. — Az is jó ám — veti közbe, hogy még utána csalamádét is tudok vetni. Ta valy is termett annyi, hogy 2 hónapig elég volt a jószágoknak.

Jószág pedig van elég, amint az istállóban körülnézve látom. Két ló, egy tehén, 4 üsző — ebből kettőt nemrég vett s leszerződtette — s egy borjú áll bent. Itt is példát mutat Máté elvtárs. — A tehén törzskönyvezett — sorolja —, de a lovaimat is szeretném, csak először ki kell őket cserélni kancákra. De meglesz i alán ebben az évben. — A továbbiakban megtudom, hogy a törzskön yvezett gäbe már nem ilyen messze van. — Eladom az enyémet, s he lyette fajtisztát veszek a tolnaszigeti állami gazdaságból — tervezgeti.

így él, dolgozik, beszél Máté elv társ, úgyis mint a pártvezetőség tagja, úgyis mint népnevelő, hogy lel kesedése minél több gazdára ragadjon át, segítve a falu, az ország, az egész nép ügyét, a párt politikájának megvalósulását.

Ahhoz, hogy ezt az eléggé bonyolult anyagot megértsük, nagyon sok segítséget jelent, ha szemléltetésként néhány számadat tükrében próbáljuk az anyagot megérteni. Ehhez akarunk néhány fontosabb és jellemzőbb adattal hozzájárulni Elsősorban nézzük meg az Amerikai Egyesült Államok földterületének megoszlását, a farmer gazdaságok helyzetének alakulását:

A farmer gazdaságok számaránya: Az összes farmer gazdaságoknak 1930-ban 39.3 százalék volt a ki* farmerek száma, 21,4 százalék a középfarmerek száma, 19,3 százalék a nagy farmerek száma, 1,3 százalék az óriás farmerek száma. E farmer- gazdaságok között a földterület igen aránytalanul oszlott meg, a nagy és óriás farmok javára, ugyanis az 59,3 százalékot kitevő kis farmerek földterülete az ossz földterületeknek mindössze 15,7 százaléka volt, a -középfarmerok földterülete 18,3 százalék, a nagy farmerek földterülete az ossz földterületnek 38 százaléka volt, s a farmer gazdaságok 1.3 százalékát kitevő farmerok földterülete képezte az ossz földterület 28 százalékát.

Láthatjuk tehát, hogy a kis- és közép-parasztgazdaság, mely számára nézve a paraszt-gazdaságok nagy többségét alkotta (80.7 százalékát), a földterületnek mindössze 24 százalékával rendelkezett, s a nagy és óriás parasztgazdaságok, mely számra nézve az ossz parasztgazdaság 19.3 százalékát teszi ki, a földterület 66 százalékával rendelkezett.

De érdemes megnézni, hogy az arány hogyan változik meg, hogyan tolódik el a százalékarány az óriási farmerek javára 1945-re, mely arány eltolódás a kis cs közép farmerek tönkremenése, földterületük elárverezése, az óriási farmok kezére jutásának útján ment végbe. Ugyanis a farmer gazdaságok számarányában jelentős eltérés nincs 1,1 százalék csökkenés a kis és közép farmer gazdaságoknál és 1,4 százalék emelkedés a nagy és óriás farmer gazdaságok számarányánál.

Azonban annál jelentősebb és jellemzőbb az eltérés a földterület megoszlásánál. Ugyanis 1945-ben az

58,1 százalékot kitevő kis farmerek kezén a földterületnek mindössze 11.4 százaléka volt — az 1930-as 15.7 százalékkal szemben. A középfarmePrírtoktatás anyásához

Néhány adat a politikai gazdaságtan I. évfolyam propagandistái és hallgatói réssere, a földjáradék tanulmányosásáhos

rek kezén a föld 14,2 százaléka volt az 1930-as 18,3 százalékkal szemben, a nagy farmerek kezén 34,1 százalék — az 1,9 százalékot kitevő óriás farmok a földterület 40,3 százalékát kebelezték be. Tehát a kis és közép farmergazdaságok földterületének je lentős részét az óriás farmok szívták fel.

De nemcsak a nagy és óriás farmerek szívták fel a kis és közép farmergazdaságok földterületét, gazdasági felszerelését stb.,’ hanem mint hiéna csapott le rájuk a finánctőke mindenhatósága. Ehhez is elég ha néhány számadatot közlünk. Pl. az Amerikai Egyesült Államokban 1930- ban 29 és félmillió dollár értékű farm ingatlan került a szövetségi bankok tulajdonába, és 107 millió dollár értékű a biztosító társaságok tulajdonába.

1940-ben már 126 millió dollár értékű farmingatlan került a szövetségi bankok tulajdonába és 600 millió dollár értékű a biztosító társaságok tulajdonába. Ugyanekkor a farmok 43.8 százaléka került, elzálogosítás alá. szemben az 1910-os 33,6 százalékká! és az 1900. évi 31 százalékkal. Érdemes dollárban is kifejezni a farmer-gazdaságok eladósodásának alakulását is. Pl. 1946-ban a farmok 7830 millió dollárral voltak adósai a finánctőkének, 1947-ben 8377 millió dollárral, 1948-ban 9082 millió dollárral, 1949-ben 11 174 millióval és 1950-berí 12 370 millió dollárral.

Ez a néhány számadat világosan tükrözi a mezőgazdaságnak a finánc tőke alá rendeltségét, a farmerek helyzetének a finánctőke mindenhatóságától való függését. Hogy mit jelent közvetlenül a parasztság számára a mezőgazdaságnak a finánctőkétől való függése, a finánctőke fennhatósága stb., világosan megmutatja az alábbi statisztika. Pl.: Franciaországban (ami egyébként kisebb vagy még nagyobb mértékben jellemző valamennyi kapitalista országban) a parasztok által eladott

mezőgazdasági termények árának jó részét az állam (finánctőke) sajátítja el a parasztoktól adó formájában és a közlekedési és közvetítő — kereskedelmi szervezetek (vagy élelmiszer monopóliumok stb.).

Nézzük meg ezt százalék arányban — vagyis, hogyan részesül a parasztság az általa termelt mezőgazdasági termékek árábóL PL 1914-ben a kenyérfélék árából 70 százalék — a termelőé, a húsfélék árából 84 százalék, tej 97 százalék, bor 70 százalék. — A finánctőke mohóságának fokozódása folytán 1951-ben a kenyérfélék árának már csak 60 százaléka, a húsféléknek csak 49 százaléka, a tej árának 60 százaléka, a bor árának 41 százaléka marad a termelő zsebében, a többit a fentebb kifejtettek címén a finánctőke és az állam kebelezi be.

Igen jellemző a parasztság elnyo- morodására a nemzeti jövedelemből való részesedés csökkenése. Pl.: Franciaországban 1938-ban a paraszt ság részesedése a nemzeti jövedelem bői 8 5 százalék volt, 1930 ben már csak 5 százalék.

Érdemes figyelembe venni a magyar földbirtok alakulását is, ami szintén híven tükrözi a kis- és középparasztok tönkremenését a nagybirtok javára. Hazánkban 1925-ben az 1 kh-n aluli földdel rendelkező gazdaság az ossz parasztgazdaságnak

24,7 százalékát teszi ki s az ossz földterület 1,1 százalékával rendelkezett. Az 1—10 kh-al rendelkező gazdaság 54,3 százalék és az ossz földterületnek 17,1 százalékával rendelkezett. A 10—20 kh-al rendelkező az ossz gazdaság 13 százaléka volt s a földterület 14,7 százalékával rendelkezett. A 20—25 kh-as gazdaság 5,6 százalék volt, s a földterület 13,2 százalékával rendelkezett, az 50—200 kh-s gazdaság az ossz gazdaság 11,7 százaléka volt s a földterület 11,6 százalékával rendelkezett. A 200 kilón felüli földbirtok az ossz gazdaságnak 0,7 száza'ékát tette ki, s az ossz földterület 42,3 százalékával ren delkezett.

Igen jellemző ennek alakulása a későbbi években, amikor az 1 kh-s földbirtok számarány 1935-ben már az ossz gazdaságok 40,5 százalékát teszik ki, de földterületük mindössze 1,8 százaléka az ossz földterületnek. Ugyanakkor jelentős csökkenés van a kis- és középparaszt gazdaságoknál. Ugyanis az 1—10 kh-s gazdaság 1925—1935 között 10 százalékkal csők kent (nyilván ezekből szaporodott fel az 1 kh-on aluliak száma). A 10—20 kh-os középparaszt gazdaságok szám aránya ezen időszak alatt 4,5 százalékkal csökkent.

Ezt a jelentős birtokarány eltolódást az a példátlan arányú birtok eladósodó elzálogosodás okozta, ami ezen időszakban végbement, s aminek eredményeképpen a parasztság tízezrei mentek tönkre. Ezt sem árt néhány számadattal bizonyítani. Pl. 1927-ben 1 kh-ra eső adóterhelés 45 kg búzaérték volt, 1933-ban már 123 kg búzaérték. E terhek következtében egyre nőtt azoknak a parasztbirtokosoknak a száma, akik a terheket nem bírva dobra kerültek. Pl. 1929-ben hazánkban 12 354 paraszt- gazdaságot árvereztek el, 1931-ben pedig 17 400 parasztgazdaság került a dobra.

Ezek a számok megmutatják a parasztság rétegén belül végbement po larizációt — vagyis egy vékony kis réteg felverekedte magát a gazdag paraszt birtokosok közé, a másik, de jóval nagyabb réteg pedig — a kis- és középparasztok közül — tönkrement, a teljes és fél proletárok soraiba került.

A gyengén felszerelt, liehéz gazdasági körülmények között gazdálkodó kis- és középparaszt birtokosok természetesen nem vehették fel a termelési versenyt az aránylag job ban felszerelt, sokkal kedvezőbb gaz dasági körülmények között termelő nagybirtokkal. A nagybirtok a kedvezőbb gazdasági helyzetük — a nagybirtok fölénye, gépek használatának lehetősége a fejlettebb termelési módszerek alkalmazásának lehetősége stb. és a mezőgazdasági munkások kizsákmányolása folytán lényegesen olcsóbban termeltek és jóval többet ki tudtak hozni a földből, mint a kis -és középparaszti gazdaságok.

Nézzük meg ezt is néhány számadaton keresztül: pl. 1933-ban a 20 kh-on aluli gazdaságok búzából 1 k- holdon 9,1 q-át termeltek, a nagybirtok 11,7 q-át, ugyanezen időben árpából a kisbirtokosok 1 kh-on 95 q-át — az ezer holdon felüli birtokok 12,1 mázsát, burgonyából a kis- birtokok 34,4 mázsát, a nagybirtokok 42 mázsát termeltek.

Ezek a számok mutatják a nagybirtokok igen jelentős termelési fölényét, a kis gazdaságokkal szemben. Tehát a termelés lehetősége szempontjából a nagybirtok, a nagyüzemi termelés még a kapitalista gazdálkodás viszonyai között is messze kiemelkedő fölényt mutatnak a kis gazdaságokkal szemben. Ez a fölény még szembetűnőbb a szocialista gazdálkodás viszonyai között, amikor a mezőgazdasági technika fejlődése, alkalmazása számára korlátlan lehetőséget teremtenek a szocialista termelőviszonyok.

Nézzünk meg néhány adatot a földhaszonbérlet alakulására vonatkozólag. A földhaszonbér, mely a földjáradéik fontos részét képezi, a következőképpen alakult hazánkban. Pl. 1933-ban 1 kh földhaszonbérlete az 1—100 kh-as gazdaságokban 22 pengő volt, a 100 és 1000 kh-as .gazdaságokban 15 pengő, az 1000 kh-bn felüli birtokoknál 12 pengő. 1938-ban ez a szám a következőkben változik meg. Az 1—100 kh as birtokoknál 48 pengő.

Ezek a számok két, fontos tényezőre mutatnak: egyszer mutatják,

hogy néhány év alatt a földbérleti díj a kis- és közép birtokoknál duplájára, s a nagybirtokoknál is igen jelentős emelkedés van, másrészt megmutatja, hogy a földbérlet s ezáltal a földjáradék is azoknál-a birtokoknál volt a legnagyobb, amit a kisebb gazdálkodók béreltek.

Meg kell jegyezni, hogy az első kategórián — 1—100 kh-as birtokok — belül is nagy különbségek voltak az — 1—20-ig terjedő gazdaságok és az ezen felüli gazdaságok bérlete között. Végsősorban tehát a kis- és közép gazdaságokat bérlő parasztok (1—20—30 kh) fizettek' legtöbb földi járadékot a föld tulajdonosának.