Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-06 / 55. szám
2 NAPCÖ lft*4 MÁRCIUS 0 V- M. Molotov elvtárs nyilatkozata a berlini értekezlet eredményeiről Moszkva (TASZSZ) Január 25 és február 18. között Berlinben értekezletet tartottak Franciaország, Anglia az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterei. Az értekezleten számos fontos nemzetközi kérdés került megvitatásra. A négy hatalom külügyminisztereinek megelőző legutóbbi értekezlete 1949 tavaszán volt. A legutóbbi öt esztendőben nem voltak ilyen értekezletek. A berlini értekezleten egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy újabb értekezletet kell tartani, Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminisztereinek részvételével. Ennek megvan a maga meghatározott nemzetközi „jelentősége, — mondotta bevezetőben V. M. Molotov, majd arról beszélt, hogy az utolsó öt évben igen szemléltetően körvonalazódott a háború utáni fejlődés iránya a kapitalista országok táborában. Ma már mindenki világosan látja, hogy ebben a táborban az Egyesült Államok uralkodó körei vezető szerepre tartanak igényt. Sőt, ennél többre is igényt tartanak. Minden köntörfalazás nélkül arról beszélnek, hogy magukra vállalták „a világ vezetésének terhét“, s hogy az Egyesült Államok „a világ vezetője“. Ezeknek az igényeknek persze nincs talajuk. Ezek a törekvések gyakorlatilag az 1949-ben az Egyesült Államok kezdeményezésére, Anglia vezető- köreinek aktív támogatásával létrehozott. északatlanti tömbben jutottak kifejezésre. Az Egyesült Államok, valamint Anglia vezető körei nyílt világuralmi igényeikkel egyidejűleg mind gyakrabban hangoztatják, hogy külpolitikájukat az ,.erő helyzetéből“ szándékoznak folytatni. Ma már mindannyian jól tudjuk, mire vezetett ennek a politikának marasztalása. — nemcsak az Egyesült Államokban és Angliában, hanem az északatlanti tömb többi tagállamaiban is. Ennek a politikának közvetlen megnyilvánulása az utóbbi időkben megindult fegyverkezési hajsza. Különösen az atombombával való mindenféle atom rémisztgetésnek tulajdonítottak nagy jelentőséget. De ez sem tarthatott sokáig. Ma már mindenki látja: teljességgel alaptalan, hiú remény volt arra számítani, hogy az Egyesült Államok ezen a téren meg tudja tartani monopol- helyzetét. Az Amerikai Egyesült Államok és Anglia is, a fegyverkezési hajszával egyidejűleg katonai támaszpontok hálózatát kezdte- kiépíteni Európában és a szomszédos területeken. Az „erő“ politikájához való ragaszkodás arra vezetett, hogy két éve aláírták az úgynevezett „európai védelmi közösség" létrehozásáról szóló párisi szerződést, amely előirányozza a nyugatnémet fegyveres erő újjáélesztését. Az „erő" politikája nyilvánul meg az Amerikai Egyesült Államok sok más akciójában is nemzetközi (éren. Ma niár mindenki látja, hogy az „«•ró politikája", amelyet az Egyesült Államok és Anglia vezető körei folytatnak, sem politikai, sem gazdasági tekintetben nem hozott pozitív eredményeket. Kudarcot szenved katonai téren is. Elsősorban Koreában nem állta ki a próbát ez a politika. Indokínában ugyancsak semmi jóra sem vezetett az „erő“ politikája, hiába nyújt az Egyesült Államok akármokkorra segítséget Franciaországnak. Ezután arról beszélt V. M. Molotov, hogy éppen Kínával szemben alkalmazták cs alkalmazzák különösen szívósan és oktalan szertelenségekkel az „erő“ politikáját, De éppen itt mutatkozik meg különösen meggyőzően ennek a politikának a kudarca. Mit jelent az „erő" politikája, ame lyet az Egyesült Államok vezető körei és az angol-amerikai tömb országai folytatnak? Az „erő" politikája, végső, fokon új háborút előkészítő kül és belpolitika és semmi más. Ilyen politika nem támaszkodhatik á népek szilárd támogatására. A Szovjetunió külpolitikája az Egyesült Államok e politikájával ellentétben a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására irá n.vul. Egészen a legutóbbi időkig az Amerikai Egyesült Államok és Anglia fenti külpolitikai irányvonala mértékadó volt a kapitalista országok többségében. Az „erő" politikája <sl- keriilhetetlenül a nemzetközi feszült ség fokozásának irányában hatott. Ez érthető volt mind Európában, mind -Ázsiában. Érezhető volt cs érezhető a világ minden részén. Fontos változást hozott a nemzetközi helyzetben a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezése amely a múlt évben a koreai háború befejezésére vezetett. A koreai fegyverszünet megkötése hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Ez lehetővé tette, hogy a Szovjetunió felvesse a nemzetközi feszültség további enyhítésének kérdését. A berlini értekezlet összehívása már önmagában is arról tanúskodott, hogy a jelenlegi helyzetben vannak erre lehetőségek. V. M. Molotov ezután arról beszélt hogy a berlini értekezlet, — bár bizonyos kikötésekkel, elfogadta a Szovjetunió által javasolt napirendet. Nem szabad megfeledkezni arról, — mondotta a továbbiakban, — hogyan készítették elő a közvéleményt a nyugati országokban a berlini értekezlet előtt. Ebben szintén megnyilatkozott az angol-amerikai külpolitikai irányvonal. Az Egyesült Államok, valamint Anglia uralkodó körei az utóbbi időkben különféle intézkedéseket tettek. hogy fokozott nyomási gyakoroljanak a Szovjetunióra. Nemcsak e körök sajtóorgánumai, hanem állam férfiak is egyre-másra . olyasképpen nyilatkoztak, hogy hasztalan tárgyal ni a Szovjetunióval, s a berlini értekezlet múlhatatlan kudarcra van ítélve. A reakciós sajtó, amely a nyomás legkülönbözőbb eszközeihez folyamodott, s odáig elment, hogy egyenesen az értekezlet meghiúsításával fenyegetőzött, ugyanekkor nem leplezhette el, hogy az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak érdeke a berlini értekezlet. Ezeknek az országoknak kormányai kénytelenek voltak tekintetbe venni a demokratikus körök fokozódó nyomását. V. M. Molotov ezután ismertette, miben tért el a Szovjetunió és a három nyugati hatalom álláspontja az értekezleten. A berlini • értekezlet a legnagyobb figyelmet a német problémának szentelte. A kérdés megvitatása teljes mértékben rávilágított az egyfelől a Szovjetunió, másfelől az Egyesült Államok, Anglia és F’ranciaország közötti véleményeltérések lényegére. A Szovjetuniónak az volt és «most is az az álláspontja, hogy az európai béke és biztonság biztosításának feladatai elsősorban a német mili- tarizmus újjászületésének megakadályozásával kapcsolatosak. Ebből következik, hogy nem szabad halogatni azokat az intézkedéseket, amelyek Németország egységének demokratikus és bekeszerelő alapokon történő helyreállításához szükségesek. Ha Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányai, ép- úgy, mint a Szovjetunió kormánya, egyetértene azzal, hogy a német militari?, mis újjáteremtése megengedhetetlen, a többi vitás kérdés megoldása sok tekintetben könnyebbé válna. A berlini tanácskozás alátámasztotta, hogy a német problémán is megmutatkozik ar angol-amerikai tömbnek az a külpolitikai irányzata, amely az „erő helyzetéből'4 folytatott, vagy a „béke az erő alapján' megjelölésű politikájában kifejezésre jut. Ezt bizonyítják (dyan tények is, mint az 1952 májusában aláírt párisi és bonni szerződés. Ezek a szerződések különösen időszerűvé tették a német •nilitarizmus újjászületésének veszélyét. V. M. Molotov ismertette a párisi és bonni szerződés lényegét, majd rámutatott arra. hogy a párisi és bonni szerződéssel egyidejűleg nyilvánosságra hozták az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország háromoldalú nyilatkozatát, amelynek az a célja, hogy mindenképpen támogassa és meggyorsítsa az „európai védelmi közösség'4, tehát a, következésképpen az „európai hadsereg" megalakítását. Mindez feltárja az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányköreinek «messzemenő terveit, amelyeknek kedvéért a párisi és bonni szerződést aláírták. Bár az Egyesült Államok és Anglia nem iktatják be csapataikat az „európai hadseregbe’4, mégis tulajdonképpen ők akarnak a tényleges gazdák lenni ebben a dologban. Az „európai hadsereg“ megteremtésével, valamint a nyugatnémet militaristák had seregének az „európai hadseregen'4 belüli növelésével kapcsolatos számításokat csakis új európai háború előkészítésének terveivel lehet magyarázni. Ezzel kapcsolatban nyilvánvalóvá válik, hogy az Egyesült Államok kormánykörei azt akarják, hogy ezt az új háborút „az európaiak" vívják «meg. Kétségtelen az, hogy ebben az „európai hadseregben" Nyugat-Né- metország fegyveres erőinek lesz uralkodó helyzete. A berlini tanácskozásra nemcsak Dulles és Edén, hanem Bidault francia külügyminiszter is mindenféle ürügyeket sorakoztatott fel a párisi szerződés és az „európai védelmi közösség“ létesítése védelmére. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország minisztereit a berlini tanácskozáson nem érdekelte a német probléma valódi megoldása, de meg valaznely, a német nép szempontjából fontos gyakorlati kérdés megoldása sem. Egész figyelmüket lekötötte az a törekvés, hogy. utat vágjanak az „európai hadsereg'4 meg teremtése számára a párisi szerződés üdéimében, amely megnyitja a mili- tarizmus újjáteremtésének kapuját Nyugat-Németországban. A berlini tanácskozásra ne«m fogadtak el a szovjet kormánynak azt a javaslatát sem, hogy hallgassák meg a németeket és tudják meg. hogyan gondolkodik maga a német nép Németország egyesítésének halaszthatatlan feladatairól és arról, hogy a német nép résztvegyen az európai béke és biztonság biztosításában. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei nem akarták megvitatni a Németországgal kötendő békeszerződés szovjet tervezetét. Nc.n terjesztették elő saját békeszcrzőuáo tervezetüket sem. A három nyugati hatalom miniszterei nem voltak hajlandók megvizsgálni a Kelet- és Nyugat-Németor- szág parlamentjeinek képviselőiből álló ideiglenes össznémet kormány alakításának kérdését, bár ez reális lépés lett volna Németországnak demokratikus és békeszerető alapokon történő újjáteremtése felé. Nem voltak hajlandók elfogadni a szovjet félnek azt a javaslatát seen, hogy alakítsanak két össznémet bizottságot. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei nc.n is vizsgálták meg a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy könnyítsék meg Kelet- és Nyugat-Németország kormányainak a háború következményeivel kapcsolatos pénzügyi és gazdasági kötelezettségeit. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei a német kérdésben mindössze egyet javasoltak: tartsanak Kelet- cs Nyugat-Németországban úgynevezett „szabad választásokat." Még ezt a tisztán német belügyet is ki akarták venni a németek kezéből és át akarták adni a megszálló hatóságoknak. Nem fogadták el azt a másik szovjet javaslatot sem, hogy az össznémet választásokig mind Kelet-, «mind pedig Nyugat-Németország területéről vonjanak ki minden megszálló csapatot, szigorúan korlátozott létszámú csapatok kivételével. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai szavakban a szabad választások mellett vannak — hangsúlyozta ezután V. M. Molotov. — a valóságban azonban nem akarnak szóbaállni a német nép demokratikus és békcsze- retö erőivel. Arra számítanak, hogy azt a „szabadságot", amelyet N«Vuet- országnak akarnának juttatni, legjobban a megszól ló hatóságok által. a megszálló csapatokra támaszkodva sikerül biztosítaniuk. Az Fígyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának Németországgal kapcsolatos mostani politikájában minden alá van rendelve az „európai védelmi közösség", azaz az „európai hadsereg" megteremtése terveinek. Ez a nyugatnémetországi nülitarir.nus újjá teremtésére vezet. Ez az irányzat nem szolgálhatja az európai béke megszilárdulását. A Szovjetunió Németország kérdésében más politika, más irányzat mellett van. Ez kifejezésre jutott a békeszerződés megkötésének meggyorsítására, valamint Németország egyesítése, az ideiglenes össznémet kormány megalakítására és a szabad össznémet választások megtartására vonatkozó javaslataiban. A német kérdés megoldása most egy alapvető problémába ütközik: újjáteremtsék vagy ne teremtsék újjá a német militarizmust. Meg kell mondani, hogy az „európai hadsereg" megteremtésének irányvonala, ami együttjár a nyugatnémetországi militarizmus újjá- tcremtésével, aktiv ellenállásba ütközik a kormánykörökön kivül olyan országokban. mint Franciaország, Anglia, sőt Nyugat-Németország is. Ezzel az irányvonallal kapcsolatban egész nagyságában felmerül a kérdés: hová vezet az út, a béke meg; szilárdítása felé, avagy új háború felé? Ez az irányvonal oda vezet, hogy megalakítják egyes európai államok katonai csoportosulását más európai állr.nok ellen. Ezen az úton járni azt jelenti, hogy lemondanak az európai béke és biztonság meg síi lárdításának feladatairól. Ezen a* úton járm ast jfitesrt»» hagg m Ü európai háború előkészítésének útjára lepnek. Ez íredig harmadik világháborúra vezet. A Szovjetunió a berlini tanácskozáson az európai államok katonai csoportosulásainak terveivel szembeállította azt a konkrét tervet, amely szerint a béke és a biztonság biztosítását valamennyi európai ország számára szilárd alapra helyeznék. A terv az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés" elnevezésű szovjet tervezetben jutott kifejezésre. A berlini tanácskozáson több ízben szó volt arról, — szögezte le V. M. Molotov, — hogy a világ két részre szakadt, hogy különböző társadalmi berendezésű országok vannak. Magától értetődik, hogy feltétlenül számolni kell ezzel a ténnyel. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nemcsak a Szovjetunió, hanem jónéhány .nás állam is a szocializmus és a népi demokrácia útjára lépett és sikeresen halad ezen az úton. Mi a XX. század legnagyobb vívmányát látjuk ebben — mondotta ezután — nem szándékozunk tagadni azt a tényt, hogy a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora nyolc 3zázmilliónyi összlakosságú államokat tömörít. E demokratikus labor erőinek növekedése szemmellátható és valóban, sok tekintetben okulást nyújt. Mi azonban következetesen a különböző társadalmi berendezkedésű államok egymásmelleit élésének lenini elve mellett vagyunk. Arra törekszünk, hogy a béke védelmének kérdésében ne legyen két tábor sem Európában, sem pedig világszerte. Felszólítunk minden európai államot, mondjon le az egymás ellen irányuló katonai csoportosulások létesítéséről, mert az ilyen csoportosulások létesítése feltétlenül háborúra vezet. Ehelyett azt javasoljuk, alakítsák meg a biztonságának biztosítására és az európai béke megszilárdítására törekvő valamennyi európai állam egységes táborát. Az összeurópai kollektív biztonsági szerződés egyre úabb utakat talál majd az emberek millióinak szívéhez és ez szolgálja majd legjobban Európa és véig együtt az egész világ békéjének és biztonságának ügyét. A Szovjetunió emellett azon a véleményen van, hogy a békeszerződés megkötése előtt ne engedélyezzék német fegyveres erők alakítását. Ez Németország semlegesítését jelentené erre az időszakra. A német kérdésnek a berlini tanácskozáson folyt vitája mer*untatta. — mutatott rá ezután, — hogy a Szovjetunió és a három nyugati hatalom közti minden nézeteltérés mindenekelőtt a német militarizmus kérdésére vezethető vissza. A Szovjetunió, amely a hitleri agresszió elleni harc fő terhét viselte, nem becsülheti le az új agresszió veszélyét, ha megengedik a német militarizmus újjászületését. Nyugat-Németoészág remilitarizálá sa növekvő veszélyének feltétlenül meg kellett mutatkoznia az osztrák kérdésben. V. M. Molotov adatokat sorolt fel ezután, amelyek rávilágítottak, hogy az osztrák szerződés aláírásának meg hiusitásáért az Egyesült Államok. Anglia és Franciaország kormányaira hárul a felelősség. Bérűn (ADN) A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa 1954 március 4-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben többek között ezeket mondja; Németország mindkét részének egymáshoz való közeledése a legközelebbi legfontosabb feladat a német egység helyreállításának útján. Ezt mindenekelőtt á gazdasági és kulturális téren való együttműködés szolgálja. A bonni kormány és a parlament viszont erre toborzó rendszabályokkal válaszolt. A militarista Adenauer kormány kierőszakolta a hadkötelezettség 'bevezetését lehetővé tevő alkotmány- módoKÍtást. Ezzel egyidejűleg az alkotmányhoz hozzáfűztek egy cikkelyt, amely Nyugat-Németországot feltétel nélkül alárendeli a bonni és a párisi szerződésnek. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának megegyezési javaslatai ideiglenes össznémet kormány alakítása révén megnyitják az utat az egész Németországban tartandó igazán szabad, demokratikus választásokhoz. A bonni kormány elzárja azt az utat. amennyiben keresztül- bajszolja a hadkötelezettségről szóló rendszabályok felvételét az alkotmányba és lefekteti az alkotmányban a 3Hj«^W)íeírseíarsEág otvenA berlini tanácskozáson megtárgyaltuk a nemzetközi feszültség ray- hítését szolgáló intézkedések kérdését is. Fiz a napirend első pontjában szerepelt. A zárt üléseken főként a napirend első pontjára vonatkozó kérdéseket tárgyaltuk meg. E tárgyalások eredményeképpen a miniszterek két döntésben egyeztek meg. Megállapodás .jött létre arról, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államok. Franciaország, és Anglia kormánya elő fogja segíteni a leszerelést, vagy legalábbis a fegyverzet jelentékeny csökkentése problémájának sikeres megoldását. Megegyezés jött létre arra nézve is, h«>gy 1954 április 26-án Genfben tanácskozás ül össze. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és a Kínai Népköztársaság képviselőinek tanácskozása lesz ez a koreai kérdés békés rendezése érdekében, a Koreai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és azon más országok részvételével, amelyeknek fegyveres erői resztvettek a koreai hadműveletekben és amelyek e tanácskozáson is részt kívánnak venni. A tanácskozás az indokínai béke helyreállításának kérdésével is foglalkozni fog az ebben érdekelt államok részvételével. így tehát április 26-án Genfben megkezdődik a tanácskozás, amelyen résztvesz az öt nagyhatalom. Ez a tanácskozás az ázsiai helyzet két legélesebb kérdésével — a koreai kérdéssel és az indokínai helyzet kérdésével foglalkozik majd. Ezzel a Kínai Népköztársaság elfoglalja jogos helyét a többi nagyhatalmakkal folytatott tanácskozáson. Ä berlini tanácskozáson született ezen megállapodás jelentőségét most még nem lehet teljesen felbecsülni. Ez a megállapodás azonban két fontos ázsiai probléma megoldását szolgálhatja, ami elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhülését. Az elmondottak alapján bizonyos következtetésekre lehet jutni, — fejezte be nyilatkozatát V. M. Molotov. Természetesen nem szabad túlbecsülni a berlini tanácskozás eredményeit. Annál is inkább, mert csak azután lehet majd azt is igazában megítélni, ha már látjuk a genfi tanácskozás eredményeit, hiszen a genfi tanácskozásra nézve Berlinben történt megállapodás. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy végétért a nagyhatalmak tanácskozásaiban az a hosszas szünet, amely öt- esztendős időszakra terjedt. Megtartották a berlini tanácskozást, amely elősegítette jónéhány nemzetközi kérdés tisztázását és utat nyitott az Egyesült Államok, Anglia, Francia- ország, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság képviselőinek» más államok képviselőivel együtt megtar tandó tanácskozása felé, A Szovjetunió által tett intézkedések a nemzetközi feszültség enyhítésére, következésképpen a béke megszilárdítására irányulnak. A tények azt bizonyítják, hogy ezek a lépések nem maradnak eredménytelenek. Minden azt mutatja, hogy a szovjet kormány politikája elősegíti a Szovjetunió és az egész demokratikus tábor nemzetközi helyzetének megszilárdítását. éves megszállására vonatkozó intézményeket, ezenfelül a német ifjúságot kiszolgáltatja a külföldi és a német. monopolisták érdekeinek, A Német Demokratikus Köztársaság kormánya jól tudja, hogy a nyugatnémet ifjúság nem akar meghalni a külföldi és a nyugatnémet monopol is ták és nagybirtokosok érdekeiért. Éppen ezért a Német Demokratikus Köztársaság kormánya' kijelenti, hogy Nyugat. Nemét- orsaág és Nyugat-Berlin valamenv- nyi férfiét, aki kivonja magát a nyugatnémet zso 1 doshad.se.regbői, a Német Demokratikus Köztársaságban egyenjogú polgárnak tekintik és minden szükséges támogatást megkap. Felhívjuk Nyugat-Németország lakosságát, fejezze ki eltökélt szándékát a Németország mindkét része közötti szoros gazdasági és kulturális kapcsolatok helyreállítására. A Német Demofcraijiíkus Köztársaság kormánya mindenkor kész minden olyan kérdésről össznémet tárgyalásokat folytatni, amely közelebb hozza egymáshoz Németország két részét, az egységes, beleszerető és füg- getJen Németország megteremtése esdeketen. fi Híméi OantraütK Köz ársaság kormínyának nyilatkozata a bonni alkotmánymódosításról
