Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-21 / 44. szám

1984 FEBRUAR a NAPLÓ 5 Pótoljuk az óve’eji le murai ást leérik a 73|2 Építőipari Vállalat dolgozói A téli zord időjárás nagyban hátráltatja építőipari dolgozóink mimikáját. S emiatt nem iß tudták január hónapban el végezni azokat a feladatokat, amelyek erre az időre elő voltak irányozva. Mindössze 25,4 száza­lékra tudta, tel je,gjften i havi tervét a vállalat, és február havi tervüket sem tudják teljesíteni ugyanezen nehéz­ségek miatt,. A Vállatát építésvezetőségei azonban még sem csüg vednek el. A ILV pártkongresszus tiszteletére megígé­rik, hogy a lenfiaradásokat pótolják erőteljes munka- ütem bevezetésé vei, vagyis egyes épületrészeket, illetve szakaszokat lerövidített határidőkkel elvégzik. Ezt. úgy fogják végrehajtani, hogy az elkészített organizációs ütemtervek alantján a brigádok részére folyamatos mun katérüjetet biztosítanak és tételes tervfelbontással a brigád és égyénf verseny él öf el tételeit biztosítják. E ver senv sikeres végrehajtása érdekében a vállalat vezetői, megígérik, hogy a szükséges előfeltételeket biztosítják, ha a.tröszt is /megadja a legmesszebbmenő támogatást,. A báiaszéíti trafó-építkezés dolgozói bízva a vál­lalat vezetőségiének legmesszebbmenő támogatásában, felajánlást topák arra, hogy a létesítményt 5 nappal a határidő eljött, azaz július 27-re átadják rendelteté­sének. Vállalták továbbá, hogy balesetmentesen dolgoz­nak, s 100 zúzalékos minőséget érnek el. A lencse­pusztai építkezés dolgozói ígéretet tettek, hogy e hónap végéig az 5. számú tyúkólat. falegyenig felfalazzák,' és a 2. számú, csilbeneveiőnél a tető felállítást és a le­kötést 100 százalékban elvégzik. Elhatározták, hogy úgy dolgoznak, hogy a csibenevel őket a határidő előtt 17 nappal ejlőbb át tudják adni. A gyapotépítkezés dol­gozói. vállalják, hogy a készáruraktámál még hátra­lévő műn Tálatokat 5 .nappal előbb, április 10-re befe­lezik Simontornyai Bőrgyár: Lelkes versengés a kongresszusi zászlóért A Simontornyai Bőrgyárban a dolgozók között az elmúlt két hétben hatalmas msunkalendiület alakult ki a kongresszusi vállalásdk teljesítéséért. A műhelyveze­tők a legnagyobb pontossággal oldották meg a felada­tokat, igyekeztek minden munkafeltételt biztosítani a fizikai munkásoknak. Ezekután mindenki tudása legja­vával fogihatott a .munkához. A meszes műhelyben 10 nap alatt. 10,4 százalékkal emelkedett a műhely átlag, így a versenyből győztesen kerültek ki. Deli György tímár, Antal János gépszine- lő, a Fullo-csoport. és a Baranyi-esoport tagjainak nagy része volt ebből, akik nemcsak, hogy túlteljesaV tették tervüket, illetve vállalásukat, de magukkal ra­gadták a műhely többi dolgozóit is. Ennek eredménye, hogy igen kislétszámú a 100 százalékon alul teljesítők száma. A hasító műhelyben 9,5 százalékkal, az ásványi kikészítőben 0,7, a talpgyárban 4, a vixos műhelyben 2,5 százalékkal emelkedett az üzemátlag 10 nap alatt. A többi műhelyrészek is — a talpraktár kivételével — jóval a 100 százalék fölött teljesítették tervüket, illet­ve vállalásukat. A jó munka eredménye, hogy egytized százalék híján 1 százalékkal emelkedett az üzemátlag. A gyár dolgozói valamennyien olvasták a pénteki Szabad Népben a Magvar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének közleményét. Az üzem dolgozóinak leg­többje arra az elhatározásra jutott, hogy a még hátra­lévő másfél hónap alatt az eddiginél is jobb munkát fejt ki azért, hogy üzemük az országos munkaverseny­ben az elsők közé kerüljön, s ezzel elnyerjék az orszá­gos kongresszusi zászlót. Tudják, hogy a kongresszusi zászló elnyerése neríi kis feladatot jelent, mert 100 és 100 üzem van az országban. Éppen ezért mindannyi- uknak nagy harcba kell szállni. A Simontornyai Bőr­gyár dolgozói az előző évi munkájukkal már sokszor bebizonyították, hogy képesek e nagy feladat elvégzé­sére is. Beszélgetés Soós György sztahanovista karbantartóval KÉVKBfáTA ARATÖGÉP áll a lakatosműhelyben. El is foglalja a helyet -annyira, hogy az üzem kar­bantartói műhelyen belül igen nehe­zen tudnak közlekedni. De ki gon­dolta vqlna még tavaly ilyenkor azt, hogy a. Bonyhádi, Cipőgyár lakatos műhelyében valaha mezőgazdasági gépet lehet látni, mely kijavításra vár. Hát igen, úgylátszik a mező- gazdaság fejlesztéséről szóló határo­zat visszhangja ide is eljutott, s mint a többi üzemi gépmunkások, ők is örömapel vállaltak védnökséget a bonyhádi gépállomás felett. — „Már régen nem állna ez itt elvtárs — szólal meg egy férfihang, — ha a bonyhádi gépállomás biztosította vol­na a hozzávalókat. Talán a hét vé­gére megkapjuk a még hiányzó ré­szeket, s akkor hamarosan elkéezü- lünk vele. Igaz, azután nyonpban megkezdjük egy másik mezőgazdasá­gi gép javítását,. — amit szintén munkaidő után javítunk meg — ez azonban már sokkal kevesebb.helyet foglal eL" Mi azonban most nem erpő! aka­runk írni, nem is ezért kerestük fel a lakatos műhelyt. Egy elvtársat ké­résünk, akiről az a hír járja az egész üzemben, hogy kiváló munkás. Nem is olyan nehéz megtalálni, hiszen a munkapadja felett ott áDf a neve: Soós Gy. Balázs, sztahanovista. A név tulajdonosát is ott látai munka- padja mellett. Dolgozik, «mint a töb­biek. Amiről azután szó van, azt mind Soós elvtárstól tudjuk aaeg, aki kér­désünkre mindig megadja a pontos választ. — Mióta dolgozik, a Bonyhádi Ci­pőgyárban? — RÉG VOLT AZ, amikor először beléptem a gyárba. Most már ötéve, hogy itt dolgozom, s hogy milyen munkát végeztem eddig, azt inkább más tudja megmondani. Annyit el­mondhatók, hogy a felelős én vagyok azért, ha az üzemben villanyáram- szünet miatt leállnak a termelő gé­pek. Az utóbbi hónapokban volt ugyan sokszor áramszünet miatt le­állás, de az ón emlékezetem szerint más hibákból eredően nem is volt gépállás. — Mondja el azt, hogy milyen munkamódszerrel dolgozik, s képe- zi-e magát szakmailag, avagy poli­tikailag? — Három főszempontot tartok ál­landóan szem előtt, amikor dolgo­zom. Arra törekszem, hogy baleset- mentesen végezzem el a rárnbízot.t feladatot. Minden igyekezetem az, hogy a meglévő anyagból próbáljam előállítani azt, amire csak szükség van. Állandó munkaterületemet iá­rom, figyelem a vezetékeket, s ha netán valami hibát látok, azt azon­nal kijavítom. Ez biztosítja végső sorban az üzembiztonságot, a zavar­talan termelést a többi dolgozók szá­mára. S hogy feladataimat jól el­végeztem ézideig is, azt nagyban se­gíti, hogy szakmai levelező tanfo­lyamon veszek részt a Gépipari Teih nikumon. — Mennyi a keresete havonta? — Havi. fizetésemre mindenkor hozzájön még 33 százalékos prémi­um De ezenkívül is sok száz forin­tot kaptam már, mert újítok is a saját és dolgozótársaim munkájának megkönnyítése, meggyorsítása érde­kében. Na meg aztán tavaly április 4-én megkaptam a sztahanovista ok­levelet a Bőripari Szakszervezettől, s ez fe hozott egy kis pénzt a házhoz. De én azt akarom, hogy ne csak én, hanem Studer Frigyes szaktárs 's sokkal többet keressen ezután. Ezért vállaltam á kongresszus tiszteletére, hogy sokat foglalkozom vele, mert ő is ugyanazon munkakört tölti be. — A mezőgazdasági gépjavításból kiveszi a részét? — A műhely valamennyi gépészei segítségére vannak a mezőgazdaság­nak. A múlt héten is például min­den nap munkaidő után a gyárban maradtunk, s javítottuk a kévekötő­aratógépet. S ezt megtesszük ezután is a tavaszi mezőgazdasági munkák meggyorsítása érdekében. De nagy gondot fordítunk itt a minőségi mun kára is. A bonyhádi gépállomás dol­gozói nyugodt lélekkel kiírhatják az itt javított gépekre; hogy a Bony­hádi Cipőgyár lakatos műhely dolgo­zói javították ki a gépet. MEGTUDTUNK MINDENT, amire kíváncsiak voltunk. Megállapíthat­juk, hogy ilyen emberre, mint Soós elvtárs, igen nagy szüksége van az országnak. Kövessék a jó példát az egész megyében: így segítsük vala­mennyien a kormány programmjó­nak mielőbbi sikeres megvalósításai. A „TETTEK66 EflBERE... A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó dolgozói leküzdötték a nehézségeket A Dombóvári Fémtömegeükkgyártó Vállalat dolgozói tavaly július óta teljesen átálltak olyan közszükség­leti cikkek gyártására, amelyek a háztartásokiban okvetlenül szüksége­sek, s addig nem igen lehetett ta­lálni a boltokban. Tervet is dolgoz­tak ki e feladatok sikeres megvaló­sítása érdekében. Ezév első negyedéves tervükben szerepel mintegy 40.000 daraib füst­cső, többezer darab szénkanna, ezep kívül sütő és más hasonló áruk el­készítése. Január elején meg is in­dult a küzdelem a terv sikeres vég­rehajtásáért) Volt is hozzávaló anyag, így a hónap 25-ig zökkenő- mentesen tudták a feladatokat el­végezni. Január 25-ig több mint 7000 füstcső, ezenkívül közel 200 sütő és 1000 darab szénkanna már el is ké­szült, amit a vállalatok át is vettek a megrendelések alapján. Február elején azonban az anyag- készlet csaknem teljesen elfogyott. A vasúti korlátozások következtében új anyagszálh'tmány sem érkezett a gyárba, ami nagy bajt okozott a gyár vezetői, de a dolgozóik számá­ra is. Felvetődött a kérdés, miiből készítsenek készárut, tudják-e tel­jesíteni tervüket. A másük. dolog, hogy mivel foglalkoztatják a fizikai munkásokat addig, amíg az új nyers­anyag megérkezik. Egyszerűen ol­dották meg a nehézséget. Elhatároz­ták egy gyűlésen, hogy megváltoztat­ják addig a tervet, amíg meg nem érkezik az űj szállítmány, amely a betervezett áruikhoz, szükséges, s éhe- lyet olyan áruféleségeket gyártanak, amelyekhez az anyagot üzemen be­lül is össze tudják szedni Két napon át az üzem vezetői és dolgozói egyaránt bejárták az egész üzemet, s a hulladék hulladékjából összeszedték azokat a lemezdarabo- kat, amelyekből valamiféle értékes árut tudnak gyártani Több mázsa trafolemezt találtak, amely íüstcsö. szénkanna és sütő készítésére nem alkalmas, mert nem bírja a falcolást, ellenben személtartály, lábrács ké­szítéséhez megfelelő. így körülbelül egy hete ezeket az áruféleségeket gyártják, amelyek szintén keresett áruk. E munkájukért dicséret illeti a vállalat összes dolgozóit, mert nem riadtak vissza a nehézségektől, össze szedték az üzem területén elfekvő összes hulladékanyagot,' s ezzel meg­találták a kivezető utat Egyikét nap múlva megérkezik az új szállítmány, s akkor ismét tervszerűen tudnák dolgozni valamennyien. Megteremmegyénkben a selya nsjabiS- termelés 1» talapját: a zárt epreskertekét Fejlődő iparunk, egyre S2ebb éle­tünk megköveteli hogy egyik leg­nevesebb nyersanyagunkat, a lágy­fényű, egyedülálló tartósságú és szépségű hernyóselyem termelésün­ket is fokozzuk, annak előállítását könnyebbé tegyük és mindezek mel­lett a selyemhernyótenyésztéssel fog­lalkozóknak jelentős, szép keresetet is biztosítsunk. Az elmúlt éviben már közel 900 olyan tenyésztő volt me­gyénkben, akik a 31 napos tenyész- idő alatt több mint 1000 forintot ke­restek. Sókan „Mesteri Oklevelet," is nyertek, amelyeknek (kiadását most kezdte meg a kirendeltség. A jövő selyemtermelése á kollek­tív, közös, nagyüzemi tenyésztés lesz. A tenyésztőknek nem kell az ország­utak mellett lévő fákról a lombot szedni, hanem egytagban álló, nagy­kiterjedésű epres kertekből a vész- szak lemetszésével, tehát tizedannyi idő alatt sokkal könnyebb munká­val nagyabb mennyiségű selyem­hernyó neveléssel termelhetik a se- lyemgubót. Ezáltal a vesszős lomb tovább tartható friss állapotban, de az eddigi almozás is teljesen elma­rad, s mégis ugyanannyi idő alatt háromszoros terméseredményt ér el a kollektíva, melyen keresztül az egyéni keresete is megháromszoro­zódik a tenyésztőnek. Ezek a perspektívák késztették a kirendeltséget arra, hogy egész Tolna megyére kiterjedő epreskerttelepítő akciót indítson. Eddig 14 község je­lentette be igényét a szükséges ültet- nivaló eperfáfcra, s mintegy 120 ka- tasztrális hold területre rúg az a te­rület, amelyet eddig feltérképeztek az állami erdőgazdaság dólgozói és az ezévi betelepítésre már megtették a szükséges intézkedéseket. A betele­pítési munkálatokat az országfásítási terv köreiében állami beruházási ke­retből végzik. Az epresikertek létesítésével sok olyan terület válik jó termőfölddé, amelyen eddig kultúrnövényt nem termeltek. Most a rendezett, zárt. epresekben a sonközi műveléssel a sélyemtenyésztők százai jutnak kóny hakenti zöldségfélékhez. Az epres­kertek adó- és beadásmentesek, így tehát a megtermelt zöldségfélét sza­badon értékesítheti a szabadpiacon. Ezáltal zöldségellátásunk is növeke­dik, s az epreskertek közvetlenül is bekapcsolódnak a kormányprogíamfn megvalósításának nagy munkájába,, amellett pedig létalapját képezik a szocialista nagyüzami selyemgubö- termelésnek. Értesülésünk szerint azok a köz­ségi tanácsok, amelyek február 25-ig kijelölnek állami tartalékterületet és az ültetni való eperfákra beadják igényüket, még az ezévi fásítási terv be felvehetők s még ezévben be is telepítik azokat. így Györköny köz­ségben 17 holdat, Gyulajón 1Ö, Misz- lán 29, Izmény községben pedig 11 katasztráfis holdat jelöltek ki eper­fásításra. A megye községi tanácsai a hátralévő pár napon jelöljék ki a tartalékterületüket, s adják be eper­fa fásításra igényüket, hogy így mi­előbb megvalósuljon megyénkben a szocialista nagyüzemi selyemgubó- termelés. Lakatos István kirendeltségvezétő. A Tolnai Napló február 9-i re jtvénymeg fej tőinek névsora A február 9-i rejtvényünk meg­fejtőinek pontszámai a következők: Kardos Attila Székszárd 48, Méhn Zoltán Székszárd 17, Lehőcz Jáno Fácánkert 17, Hantos Józséf Paks 17, Csungai Józsefné Nagyrtiányok 17, A gyönfei járás egyik Birka-gyárában sok hiba és hiányosság volt. Végre megérkezett az új telepvezető Duma Jenő és vele egy új brigádvezető, Szósz Gyula, hogy egyesapásra megszűnjön minden hiba. Az összehívott "érte.kezleteu az új telepvezető ki­jelentette, azért jött, hogy rendet teremtsen és meg­szilárdítsa a munkait «gyeimet. Mivel a tettek embere egy percig sem tétlenkedett, kiadta az utasítást a bog­nároknak, kovácsoknak, hogy azonnal készítsenek egy új „parádés“ szár&ót. Egy telepvezető nem járhat trá- gyás szekéren elvégre, meg aztán a tekintélyt is meg kell szerezni. — A gépjavítás ráér, az a négy nap nem a világ, míg a szánkó elkészítése tart. — mondotta. S tényleg, mindjárt, kevesebb lett a hiba a gépjavításnál is, mert nem végezte senki. Az első határozott lépést követte a második. Ren­det teremtett acz üzemi konyha területén is. Három disznó hízott a konyha részére, a legnagyobbat azonnal levágatta, meri mégsem éhezhet egy telepvezető, meg aztán télen kell t disznót vágni nem nyáron. S, hogy megismerkedjen közvetlen munkatársaival, a főköny­velővel, ü. b. elnökkel és a többiekkel, egész „szeré­nyen“ disznótoros ebédet rendezett „szerényen", mert a zsíros ebédet nem badacsonyival, hanem egyszerű regoji rizlmygel öblögették. Hiába minden téren taka­rékoskodni kell. Mivel jól indult a nap, miért ne folytassák este T8, gondolta, egy kis disznótoros vacsora nem árthat, azelőtt az ispánok is rendeztek ilyet és nem szólt senki, Hogy hangulat is legyen meg kell hívni a nyugdíjas igazgató-kántort — határozott. Dana Péter be is vál­totta a hozzá fűzött reményeket. Olyan szívdöglesztően énekelte a magyar nótákat, mint valamikor a tedeu- mot a misén. — Hiányzik a karból a szoprán — álla­pították meg, s mivel a telepvezető, mint eddig is lát­tuk a tettek embere, azonnal intézkedett. Nyelves Éva aztán, mivel brancsbeli, ő is úgy remegtette szopránját, hogy az amúgy határozott és kemény telepvezető egy pillanat alatt ellágyult, és hulltak a könnyei, mint a záporeső. Lassan teljes lett az „énekkar“, mert egy rendes raktáros, akinek a múltban is kapcsolatai vol­tak a telepvezetővel, nem maradhat ki a .helyreállí­tási munkából“. így ztán basszusban sem volt hiány és Citera Bertalan személyével teljes lett a háziegyüttes. Folyt a rendteremtés. Igaz, hogy az üzemi konyhán annyi az egér, hogy a dolgozók elől megeszik az ebédet, de ez nem fontos most, fontos a tekintély. Hogy a rak­tárban mennyi a terménykészlet? Az nem ide tartozik, fontos, hogy így megértik egymást, — ehhez hasonló gondolatok fogantak az új telepvezető nyult-agyában. És másnap már diktálta is az első jelentést: „Megy itt minden, mint a karikacsapás!" „Olyan jól megy min­den, mint a pinty!“ „Rövidesen rendet teremtek én itt!“ „Nálunk nincs semmi fennakadás és haj!“ S valóban úgy megy minden, hogy rövidesen Duma Jenő is megy, és a birkagyár végre hibák és akadályok nélkül dolgozhat. Márton Tolna 48, Kovács Antal Szék szárd 46, Szabó Lászlóné Bonyhád 46, Keszthelyi Tamás Székszárd 46, ifj. Tomecskó Frigyes Tolna 4L, Ba- ditz Pál Miskolc 40, Sohütt Henrik ■“»csény 40, Steiner Vilmos Mözs 39, Kiss Lajos Dombóvár 37, Kurucz An talné Kölesd-Borjád 36, Naszvetter Lajos Székszárd 35, Kelesy Tibor Gyönk 35, Ákos Margit Zomba 34, Bévárdi József Izmény 34, Nándori Veronika Dunakömlőd 28, Sallai Sán­dor Decs 28, Szabó Ilonka, Ágiíka Paks 28, Novak Istvánná Bátaszék 28, Alexits Tamás Dombóvár 28, Lantos Miklós Kismányok 28, Sztu- pa Ferenc Nagydorog 26, Bakó Már­ta Székszárd 24, Helyes Julianna Bonyhád 21, Sashegyi Mária Szek- szárd 19, Bakó György Tolna 18, Hegyi Andrásné Dombóvár 18, Ec­petö —. kert László Dombóvár 17, Nyakas Simon János Bátaszék 12, Kukili jel igére Székszárd 12, Vida László Tol­na 12, ifj. Törkő Jóasef Tolna 12, ifj. Fűzi István Iregszemcse 12, Gráf Ferencné Bonyhád 8, Standt Gyula Szakcs 8, Komandinger László Decs 7, Szeder Gyula Simon torqya 7* Pattan Mária Őcsény 7, Kője Bálint- né Nagyvejke 7, Piszter Györgyné Pincehely 6, Jánosi Lajos Nagymá- nyok 4, Tóth Erzsébet Bátaszék 3. Könyvjutalmat nyertek: Popovfts Teréz Tolna, Doszpod András Mözs, Balázs Lajos Bonyhád. Mindhárman 0 ponttal indulnak a következő versenyben, A február 9-i rejtvényünk helyes megfejtése: Vízszintes 7t A grófi szérűn. Függőleges 1: A halál roko­na. 5: Itt a bozótban, 10: Nem nagy dolog. A lóugrásos rejtvény: Minden! másképpen szeretnék,

Next

/
Oldalképek
Tartalom