Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-17 / 40. szám

j. üju*lUJAR 17 N \ V L O s Mnnkahőslett... Egy párttagjelölt harca a gépjavítás sikeréért A kanacsi állami gazdaság terü- lrtén is fehér színt öltöttek a lan- kás domboloalák. A dombok alján felrépülo vadltíd vagy varjúsereg te­szi változatossá a puszta életet. Tgy is csendesnek. kihaltnak tűnik a ha­tár. De mégsem. Madarak röpködnek szét a búvóhelyükről. Vájjon mitől ijedhettek meg a kora hajnali órá­ban, amikör még glig virradt ki? Nem kell soká gondolkodni, mert a szemünk előtt egy felbukkanó lovas felénk tartva .gyors ügetésben ipar­kodik ki a kastély udvarból a kerti úton. Ki lehet az az ember, aki 20 fokos hidegben. lóháton, nagy hófú­vások idején ily korán nekivág az útnak. A Ipväs Schmidt János elvtárs tag­jelölt, akit az ősszel vett fel tagje­löltnek az állami gazdaság pártszer- v «te becsületes, ió munkáidért.— Azt azonban már én sem tudtam el­képzelni, hova megy ily kegyetlen hidegben az elmúlt évben jó hírt szerzett koimbájnosunk? Ezért első dolgom volt, hogy felkeresem a gaz­daság igazgatóját. Béres elvtársat és megkérdezzem tőle: — Hova ment lóháton, hidegben Schmidt elvtárs? —t A rácegresi állami gazdaságba traktor csapágyért.. — Ilyen hideg időben miért küld- tété'k el lóháton? — Nem küldtük, önként vállalko­zott rá. — önként? — Igen, önként — feleli az igaz­gató. — Elmondom, hogyan történt- Tegmap a gazdaság vezetősége fog­lalkozott. azzal; hogyan tudja meg­gyorsítani, a lassú ütemben végzett gépjavítási munkákat. Ez a kérdés régen foglalkoztat bennünket és meg is próbáltuk az alkatrészt biz­tosítani, — mondja többek között Béres elvtárs. A megrendelt alkat­részek hol megérkeztek, hol nem, de legtöbbször hiába vártuk. Elkezd­tünk telefonálni ide is, oda is, míg végül a rácegresi állami gazdaságtól ígéretet kaptunk arra, hogy kölcsön­adnak 2 traktor csapágyat. Ez most már. meg is lett volna, csak az a kérdés, hogyan szállítjuk ide ebben a cudar időben, amikor a nagy hó­fúvások miatt minden forgalom le­állt. A javítási munka sürget ben­nünket, mert két traktorunkat több, mint 3 napja kijavítottuk. már, de a csapágyhiány miatt nem tudjuk összeszerelni. A gazdaság vezetősége .megkérdezte egyik-másik dolgozótól, nem menne-e el lóháton a kölcsön­kapott csapágyaikért. Nem volt vál­lalkozó, már azt gondoltuk nem is lesz. De ekkor érkezett oda Schmidt elvtárs, meghallotta, hogy beszéltem az egyik dolgozóval a csapágyról. Nem is kellett néki mondani, ön­ként jelentkezett, hogy elmegy érte. Ez a beszélgetés felkeltette érdek­lődésemet, hogyan is végződik ez a veszélyes út és kezdtem aggódni elv­társunkért. Vájjon nem lesz-e vala­mi baja annak az elvtársnak, aki dacolva a hideggel, veszéllyel elin­dult a csapágyért. Másnap kora reggel a gépcsoport­hoz mentem, hogy felkeressem Schmidt elvtársat és megköszönhes­sem neki pártszerű magatartását. A legnagyobb meglepetésemre nem volt munkaihelyén, pedig ő is elsők között szokta elfoglalni munkahelyét. Nap­közben többször felhívtam a gép­csoportot telefonon, de hiába. Eltelt a nap. Semmi hír. Senki nem tudja, mi az oka, hogy nem jött be. Harmadnap reggel alig érkezek meg, máris arra gondoltam, hogy felhívom a gépcsoportot, megérke­zett-e már a mi nehezen várt elv­társunk. Még el se indultam, amikor kopogtatnak az aitón és nyomban be­lép Schmidt elvtáns. — Schmidt elvtársi — kiáltok fel örömmel. Szabadság! Üljön le! — kö szöntöm a belépőt. — Nem fáradtam el, elvtárs, csupán azért jöttem, hogy bejelent­sem, meghoztam a két csapágyat,— most már kijavíthatjuk a traktorain kát. Tegnap azért nem. tudtam be­jönni, mert. •. — Megfázott ugye és beteg lett? De most orvoshoz kell mennie. — Nem, nem vagyak beteg, csak megtört az út, meg is fáztam egy kicsit, de az semmi. No meg egy kis­sé megütöttem a gyomromat, amikor a ló egy hóval befújt gödörbe lé­pett, és ijedtében megugrott, én meg nekiestem a nyeregkápának — azért feküdtem egy napig. Már jól érzem magam, az az 30—60 kilomé­ter lovaglás pedig, amit megtettem, nem olyan veszélyes, hogy amiatt be­tegeskedni kellene. Minden munkás­kézre szükség van most a gépjaví­tási munkákra. — Mondja Schmidt elvtárs, hogy merte vállalni ezt a nehéz feladatot? Ekkor csupán annyit mondott: elvtárs, én tagjelölt vagyok, a kö­telességemet teljesítettem. Arra már nem jutott időm, hogy hősi magatartását megköszönjem, mert gyorsan megszorította kezemet és távozott. Az ajtó becsukódott, ae én továbbra is úgy éreztem, hogy szorítom azt az olajos, kérges kezet, amely bármilyen áldozatra képes. Csercnyecz István Élti/em lett a Téglagyári Egyesülés Fischl elvtársat, a Téglagyára Egye sütés vezetőjét hatalmas embergyü- rű fogja körül. Együtt vannak most megyénk téglagyárainak dolgozói. Egyiknek ez a kérdése, a másiknak az, a, harmadiknak javaslata van, a negyedik kezdeményezni akar, de hogy hiba seholse legyen, mindenki kérdez, kíváncsiak a központ veze­tőjének a véleményére. így megy ez mindaddig, míg Mátai Ferenc, az ÜB-elnök közbe nem szól: — Elv- társak, az ünnepélyt megkezdenénk, mindenki foglaljon helyet. De nézzük talán azt, mit is ün­nepelnek megyénk téglagyárainak dolgozói. Ezt legrövidebben így lehet kifejezni: A jól végzett munkát. — Ugyanis élüzem-avatás van. Az 1953. év IV. negyedében a Téglagyári Egyesülés, vagyis megyénk téglagyá­rai az ország összes téglagyárai kö­zül másodikak tettek a terv teljesí­tésében. Jó munkájuk elismeréséül az Építőipari minisztérium és az építők szakszervezetének országos központja február 13-án éliizem jel­vénnyel tüntette ki. Ezt ünnepük ma. A megyei tanács nagytermének homlokzatát, most ez a felirat dí­szíti: — „Jó munka eredménye! Él- üzem.*' A fehér abrosszal leterített asztalok mellett mindenki helyet foglal és kezdődik az ünnepély, me­lyet Mátai elvtárs, az ÜB-elnöke nyit meg. Gazinczky János, a mi­niszteri um téglagyári igazgatóságá­nak munkatársa elmondja, miért is nyerték el az Élüzem címet, a Pa­rafa Kőgyár dolgozóitól. — A. tolnamegyei téglagyárak dol­gozói,.ió munkát végeztek. Az elmuit esztendő negyedik negyedében nyers téglagyártási tervüket 104, téglaége­tési tervüket pedig 107 százalékra teljesítették — kezdte ünnepi ' be­szédét Gazinczky elvtárs. A vezetők és a dolgozók egy szívvel-lélekkel. egy akarattal dolgoztak. Valameny- ny.ien tudták, hogy a 40 ezer kisla­káé felépítéséhez nekik is jó mun­kával kell hozzájárulniok — foly­tatta. Az elért eredmények azon­ban nem jelenthetnek megnyugvást, elbizakodottságot. Az élüzem köte­tességgel is jár, olyannal, hogy az elkövetkezendő időben még jobb muri kát végezzenek a vezetők is, meg a- dolgozók is. Foglalkozott Gazmczky elvtárs a pártszervezet és a szakszervezet mun kájávai is, mert, hogy őszinték le­gyünk, ők is elősegítették az elért eredményeket. A szakszervezet szer­vezte és értékelte a munkaversenyt, ha a dolgozókról való gondoskodás valamelyik területén hibát látott, mely a vezetőség hanyagságán, nem­törődömségén múlott, akkor az asz­talra ütött. De hogy világos tegyen a kép, Ivancsik elv>társat, a megyei pártbizottság ínari osztályának ve zetője szavaiból idézünk, melyet ezen az ünnepélyen mondott: „Az élüzer cím egyaránt tükrözi a vezetők és dolgozók munkáját. Ha a pártszer­vezet, vagy a szakszervezet nem se­gített volna, ha a műszakiak, vagy egyszerű dolgozók nem iparkodtak volna, akkor ma nem ünnepelhet­nénk együtt." Ez így is van. Az él­vonalban a kommunisták voltak, olyanok, mint Berta József sztaha­novista. Ha a főmérnök, vágj7 á be­osztott műszaki vezetők nem terem­tették volna meg az előfeltételét a jó murikéinak, akkor az eredmény kisebb lett volna. Ünnepélyes pillanat volt, amikor Novak Árpád, a Parafa Kőgyár sztahanovista 'művezetője átadta a zászlót. Átadáskor ezeket mondotta: „Gyárunk valamennyi dolgozójának harcos üdvözletét tolmácsolom és megígérhetem, hogy ez év első ne­gyedében ezt a zászlót és az él üzem­jelvényt visszaszerezzük, mert gyá­runk dolgozóinak a III. pártkon,gresz szus tiszteletére az a fogadalmuk, hogy visszaszerezzük az élüzem jel­vényt." Bumbusz Györgyné, a dom­bóvári 1. sz. Téglagyár vezetője, aki a zászlót átvette, határozottan kije­lentette: „Ezt a zászlót nehezen sze­reztük meg, de ha még nehezebb harcok árán is, megtartjuk, vagy csak abban az esetben engedjük el, ha majd megszerezzük az elsőt." Mit kell tudni as új begyűjtési rendeletrőlT \A törvény őrének törvénytelen munkája... Sok álmatlan éjszakát okozott Király Józsefné pincehelyi pa­rasztasszonynak a tavalyi adóhát­raléka. Törte a fejét, ■ hogyan jut­hatna pénzhez, mert nem akar az államnak adósa maradni. Sokáig nézte az ólban röfögő hizót és elhatározta, eladja. Az árából futja az adóra is, meg az­tán marad pénz egy kisebb hízó vásárlására, — mert kétszáz kilót nyomot a coca. — Másnap megbe­szélte a pincehelyi kórházzal, hogy eladná a disznót. Megegyeztek, most már valamivel nyugodtabb volt. De nem sokáig, mert megje­lent lakásán Botos József tanács- elnökhelyettes a végrehajtó kísé­retében, és ellentmondást nem tű rő hangon kijelentette: — ha azon nal nem fizet, elvisszük a disznót, — Királyné azt se tudta, mit vá­laszoljon, hiszen fizetni akar ő, de most azonnal? Aztán, már két esztendeje nem vágott disznót, de­hogy hagyja elvinni. Gyorsan ma­gára kapta kendőjét és elfutott pénzt kölcsönkérni. Kétezer forin­tot kért a végrehajtó, megszerezte és kifizette. Nyugodtan hajtotta álomra fe­jét, de az ébredés szörnyű volt. — Újra megjelent, a tanácselnökhe- lyéttcs és a végreha jtó néhány em­berrel és mar rakták is fel a disz­nót. Királyné futott fűhöz-fához, de mindhiába. Közben a mérésnél a kétszáz kilós disznó lefogyott, mert a tanácselnökhelyetles sze­rint csak ISO kilót nyom. Pedig tanuk látták, hogy kétszáz kiló. Ki rályné beletörődve a megváltoz- lathatatlanba, most már csak a. húsz kiló különbséget kereste. — Mérjék le előttem mégegyszer — követelte. — Mi az, maga nem bízik a hatóságban?! — volt a vá­lasz. De akinek igaza van, azt nem lehet egyszerűen elnémítani. Köve < telódzött Királyné és hogy nem < eredménytelenül, az a későbbiek* során kitűnik. ' A beadási könyvet és a vétel- < jegyet majd elküldjük postán, men ( jen csak nyugodtan haza — ked- * veskedett Bukovszki Katalin, a ta- 1 nács dolgozója. De Királyné hajt-1 hatatlan maradt. Ennek köszön­heti, hogy a tanácselnökhelyettes f aztán félrehívta és vállvercgetö jó-\ indulattal közötte vele, a hiányzó i húsz kilót én magának kifizetem, < csak ne szóljon senkinek! I De vájjon lehet-e titokban tar-1 tani az ilyen törvénytelenséget? i Erről beszél az egész község a leg- I nagyobb felháborodás hangján — I és jogosan. Már eljutott az illető- ( kesék füléhez is. Reméljük nem. * vattával telepréselt fülekről van szó és sürgős intézkedés történik, a törvényesség lábbáItipróival < szemben. t II. 1. Terménybeadási kötelezettseg. Terménybeadásra az kötelezett, akinek szántó és rét területé együt­tesen az 1 kataszteri holdat eléri, vagy meghaladja. A termelőszövetkezetek háztáji gazdaságai és azok a termelők, akik­nek szántóterületük nincsen, — men­tesek a terménybeadási kötelezettség alól. Tehát, ha valakinek csak rét területe van, azután semmiféle ter­mény (széna) beadási kötelezettség nincsen. A terménybeadási kötelezettségei büzakilogrammban, holdankénti nor­mákban állapítja meg a törvény. A holdanként! norma ügy van megál­lapítva, hogy az a birtok nagysága (birtokkategória) és minősége (kát. tiszta jövedelme) szerint emelkedik. Tehát alacsonyabb a holdanként be­adandó mennyiség a kisebb birtok­kategóriákban és az alacsonyabb kát, tisztajövedelmű földeknél. Érthető is ez, hiszen a kisebb birtokkategó­riákban kevesebb a család szükség­letén felüli termelés, mint a na­gyobb birtokkategóriákba tartozó termelőknél. De ugyanígy alacso­nyabb a termelés a rosszabb minő­ségű, alacsony kát. tisztajövedelmű földeken, mint a jó minőségű és ez miatt magasabb kát. tisztajövedelmű területeken. A szántó és rétterületeket átlagos kataszteri bisztajövedelmük alapján hét kataszteri csoportba kell sorolni. A kát. csoportok a következők: Kataszteri Szánté cs rét együttes csoport: területének átlagos kát. tisztajövedelme kát. holdanként: I. 0—6 aranykorona IL 6—8 III. 8—10 IV. 10—12 V. 13—14 VI. 14—18 VII. 16-tól felfelé Tehát azt, hogy valamely termelő melyik kát. csoportba tartozik, úgy tudjuk megállapítani, hogy összead­juk a művelésében lévő összes szán­tó és rétteriilet nagyságát, majd kü­lön ezeknek a kát. tisztajövedelmét és a terület nagyságával elosztjuk azok kataszteri ■ tisztajövedelmének összegét. Például: egy termelőnek az alábbi földterülete van: Szántó: 5 kát. hold, 1.200 n-öl, kát. tisztajövedelme 70 korona. Rét: 1 kát. hold, 350 n-öl, kát. tisztajövedelme 11 korona. Kert: — 500 n-öl, kát tisztajöve­delme 7 korona. Szőlő: — 800 n-öl, kát. tlszlajöve- deline 10 korona. Legelő: — 600 n-öl, kát. tiszta.jö- vedelme 4 korona. Tehát összeadjuk a szántó és rét­terület nagyságát: 5 kát. hold 1200 n-öl-fl kát. hold 350 n-öl=6 kát. hold 1550 n-öl. Utána ugyanennek a területnek kát., tisztajövedelmét: 70 K+ll K=81 korona. Most elosztjuk a szántó és rétte­rület együttes kát. tisztajövedelmét (81 korona) a szántó és rétterület együttes nagyságával (7 kát. hold), vagyis: 81 : 7=11.57 korona. Tehát ennek a termelőnek szántó és rétterülete átlagos kát. tisrtajöve delme 11.57 korona. Most már megállapítjuk, hogy a 11.57 korona a 10 és 12 között van, tehát a fenti táblázatból leolvashat­juk, hogy ez a termelő a IV. katasz­teri csoportba tartozik. A kataszteri csoportoknál is tör­tént változás az elmúlt évivel szem­ben. Az elmúlt években a szántó, rét és legelő együttes területe és kát. tisztajövedelme alapján kellett a ka­taszteri csoportot megállapítani. Az idén a legelő kimaradt, tehát a ka­taszteri csoport megállapításánál is csak a szántó és rétterületet vesszük figyelembe. Az új törvény megszüntette az ed­digi legfelső, tehát a VIII. kataszte­ri csoportot. A legfelső kataszteri csoport megszüntetésével csökkent az ilyen kataszteri csoportba tartozó termelők beadási kötelezettsége. A birtokcsoportok megállapításá­nál is csak a szántó és rét, együttes területét kell figyelembe venni, tehát a birtokkategória nagysága függet­len a termelő egyéb művelési ághoz tartozó területétől. Az elmúlt évben a birtokcsoportok megállapításánál a termelő összes, tehát bármilyen művelési ágú föld­területét figyelembe kellett venni és ezenkívül a szőlőt ötszörös, a kertet négyszeres, felszorzott területtel. Az idén a felszorzás is elmarad. A birtokcsoportok a következők: 1—3 k. hold 3—5 k. hold 5—8 k. hold 8—10 k. hold 10—15 k. hold 15—20 k. hold 20—25 k. hold 25 k. hold, vagy ennél nagyobb Tehát a szántó és rétterület ösz- szeadása után megállapíthatjuk, hogy a termelő melyik birtokcsoport ba tartozik. Az előbbi példában a szántó terület 3 kát, hold 1.200 n-öl, a rétterület 1 kát. hold 350 n-öl, ösz- szesen tehát 6 kát. hold 1550 n-öí. Tehát a példa szerinti termelő az 5—8-as birtokcsoportba tartozik. A kataszteri csoport és birtokcso­porttól függő beadási normák ala­csonyabbak, mint az elmúlt évben voltak. A normák csökkentése je­lentősen emeli a parasztság jövedel­mét, anyagi jólétét, ösztönzőlég hat a termelés fokozására, mert több ma rád szabadpiaci értékesítésre. Aki többet termel, többet adhat szabad­piacra és így több a bevétele. A nor­mák csökkentése minden egyes ter­melőnek csökkenti a beadási kötele­zettséget, de ezen túlmenő csökken­tést jelent a 18 koronán felüli átla­gos kát. tisztajövedelmű földdel ren­delkezőnek a VIII. kataszteri cső port megszüntetése és igen sok ter­melőnek az, hogy a birtokkategória megállapításánál csak a szántó és rétterületet yesszük figyelembe. A beadási normák birtokcsopor- toríként és kataszteri csoportonként egy-egy kát. hold szántó és rétte­rületre vannak megállapítva. Külön­bözik a beadási normája a mező­gazdasági termelőszövetkezeteknek, az I. és II. típusú tszcs tagoknak, az egyénileg dolgozó parasztoknak és a nagy gazdáknak, falusi kizsákmá- nyolóknak. A tennényIw.adási normák a következők: L II. UH. IV. V. VI. VII. Mezőgazdasági termelő­kataszteri csoportban büzakilogrammban szövetkezetek Alapszabály szerint működő I. cs II. típusú tszcs tagoknál birtókcsoportók szerint 75 90 120 150 172 206 232 1—3 kh-s birtokcsoportban i 56 67 90 113 130 155 175 3—5 », „ 78 94 124 156 180 215 242 5—8 „ 93 117 157 195 225 269 303 8—10 ., 96 142 186 232 277 323 369 10—15 „ 103 151 199 248 295 344 392 15—20 „ „ 106 157 207 257 308 358 408 20—25 „ Egyénileg gazdálkodó termelőknél birtok- csoportok szerint 113 166 219 273 326 380 433 1—3 kh-s birtokcsoport ban 59 71 95 119 137 163 184 3—5 „ 82 99 131 164 189 226 255 5—8 „ 98 123 165 205 237 283 319 8—10 .. 101 149 196 244 292 340 388 10—'15 „ ,, 108 159 210 261 311 362 413 15—20 „ 112 165 218 271 324 377 430 20—25 , 119 175 231 287 343 400 456 25 k, hold, vagy nagyobb 124 182 240 29S 355 414 472 (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom