Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-13 / 37. szám

V.:. -! i' > t'KfJAÄ 13 ÍN A P L O a PARI ÉS PÁRTÉPU ÉS Megválasztotta az új vezetőségét a cXunaioldvári alapszervezet Hosszú hetek előkészítő munkája után az elmúlt napokban tartották meg az új vezetőségválasztó tag­gyűlést. A dunaföldvári alaps^erve- zetben a párttagság több, min/ két­harmada jelen volt, tehát, a taggyű­lést határozatképesnek lehetett nyil­vánítani. Az elnöki tisztség betölté­sére lÁndínger elvtársat kérte fel a taggyűlés és sorra tette meg javas­latát az,,elnökség tagjaira i?„ vala­mint a jegyzőre, á jelölőbizotítpág, va­lamint .á szavazatszedő bizottság tag jaira. A pártvezetöseg beszámolóját Pálffy Gáborné elvtársnő tartotta níeg. Beszélt a pártszervezet eddigi munkáiról és hiányosságairól. Ko­moly -Önbírálatot is gyakorolt, vala­mint. névszerint bírálta az egyes pártvezetőségi tagokat új, mint pél­dául a szervező titkárt. Elmondotta, hogy a Központi Vezetőség júniusi határozata óta javult a pártszervezet munkája. A tömegekkel való kap­csolat szorosabb lett, azonban még­is túlnyomó többségében a beszá­moló csak a hiányossá/gokról beszélt amelyek a pártvezetöség mozgósító munkájában, a népnevelőhálózat ki- szélesítésében és az oktatási mun­kában mutatkoznak meg. Beszélt arról is, hogy a kollektív vezetés még mindig nem megfelelő a párt- szervezetnél. Ebből adódik azután, hogy a termelés tér® létén is vannak hiányosságok. A tervek teljesítése is hiányos.’ Beszélt sorról is, hogy a párt- és kormányhatározatok nyo­már) nőtt a dolgozó parasztok ter­melési kedve, am/it az is’bizonyít, hogy 1500 hold tildét megtrágyóz- lak. ríé rriég mindig'van trágyázatlan föld .: Ezután á sorookövetkező feladatok túl beszélt, melyek megoldása első­sorban a fent említett hibák sürgős kiküszöbölése útján lehetséges. Eb­ben szerepel az oktatási munka meg javítása érdekében például a propa­gandisták munkájának fokozottabb segítése. A határozatok jó végrehaj­tása érdekében a dolgozó parasztok között végzett politikai munka meg­javítása, valamint a tömegszerveze­tek nagyobb segítése. A hozzászólások túlnyomó több­sége is azt szögezte le, mint pél­dául Rojkó elvtárs hozzászólása is, hogy a titkári beszámoló részletesen foglalkozott a vezetőség munkájával, azonban nagyon keveset foglalko­zott a jó eredményekkel, keveset be­szélt a pártszervezet jó munkájáról is, amelynek nyomán jó eredménye­ket értek el a begyűjtés, az őszi ve­tés területén. Pálffy Gábor elvtárs arról beszélt, hogy a párt ereje ak­kor érvényesülhet igazán, ha az új vezetőséget a tagság mindenben segíteni fogja. Fontos feladatul tűzte ki a kollektív vezetés megvalósítá­sát. Somogyi Nándor elvtárs a hibák­ról beszélve rámutatott arra, hogy az eddigi pártvezetőség azért nem tudott jobb munkát kifejteni, mert kevés volt közöttük a dolgozó pa­raszt. Hangsúlyozta a párttagság fe­lé, hogy éppen ennek érdekében az új vezetőségbe tsz-tagokat, egyéni- ’eg dolgozó parasztokat is válasz- szanak be. Bátran bírálták a hozzászólások a pártvezetőség eddigi munkáját, de konkrétan a beszámolót is. Többen beszéltek a tömegszervezetekkel va­ló foglalkozás hiányáról is. Bognár János elvtárs a DISZ-szervezetnek nyújtandó nagyobb támogatásról be­szél. Kövics Gyula elvtárs arra hív­ta fel a figyelmét, hogy a tömeg­kapcsolatok elmélyítése érdekében nagyobb gondot kell fordítani a sportegyesületre is, hiszen itt is nagy feladata van a pártszervezetnek a kommunista embertípus nevelésé­ben. Mészáros János elvtárs, a párt- szervezet és a tanács jó együttmű­ködésének fontosságáról beszélt, amelyben az utóbbi időben már van javulás. Simán József elvtárs, az oktatási munka megjavításának fontosságáról beszélt. — Ha nem vagyunk elméletileg megfelelően fel­vértezve, —, mondotta többek közt, nem tudunk jól dolgozni gyakorla­tilag sem. Jó javaslatok és kezdeményezések is születtek a taggyűlésen. Ranga Józsefné elvtársnő például azt java­solta, hogy az új pártvezetőség meg­felelő támogatást adjon az MNDSZ- nek. Telkes elvtárs szemináriumve­zető elfogadta Molnár elvtárs ver­senykihívását az oktatási munka megjavítása érdekében, amit a III. pártkongresszus tiszteletére tett. A felszólalások megválaszolása után sor került a vezetőség megvá­lasztására, mely mutatta, hogy a párttagság nagy felelősséget érzett s meglátszott, hogy nem mindegy számukra, hogy kiket választanak meg az új vezetőségbe. Már a jelö­léseknél is komoly viták adódtak, s kifejtették a párttagok egyenként, hogy az egyik, vagy a másik elv­társat miért javasolják, vagy miért nem javasolják. A titkos szavazás eredményeképpen pedig a nagy többséggel megszavazott 15 új veze­tőségi tagot választották meg. — A taggyűlés megmutatta, hogy van a dunaföldvári alapszervezet tagságá­ban megfelelő erő arra, hogy a párt­élet nagyarányú fellendítése segít­ségével egyre nagyobb eredménye­ket érjenek el a párt-, és kormány- határozatok végrehajtásában. Hare a minőiéiért a Paksi Konzervgyárban A tavalyi »évben több esetben hiá­nyosság volt a Paksi Konzervgyár­ban, nem tudták biztosítani a le­gyártott kojteervf éleségek minőségét. Ez elsősorban abból adódott, hogy a nyári guümöicsszezon alatt nem osztályoztak, nem válogatták a be­érkező árvit, hanem úgy, ahogy jött, került feldolgozásra. Ez a váloga- tásnélkülí feldolgozás azt eredmé­nyezte, hogy például a gyümölcsíz­nél Csak 95 százalékos minőséget tudtak elérni. Ezekpe a hiányosságokra felfigyel­tek - a gyár' műszaki vezetői, gon­dolkodjak azon, hogyan is lehetne a minőseget javítani. Hankó János főmérnök rájött, ha a konzerváruk­ba tofcrb kötőanyagot használnak fel, akkor lényegesen javul a minőség. Hankó elvtárs ezt közölte az igaz­gatósággal, s hamarosan be is ve­zették a gyártástechnológiába, ami azt eredményezte, hogy az idei év­ben már a legyártott áruk minősége elérte a 100 százalékos minőséget. A minőségjavító harcban a .fizi­kai dolgozók sem maradtak le, ők is ail-iiiooan azon voltak, hogy mi­női ,;obb legyen az áru. Ebben a haltban aktívan kivették részüket Fritz Teréz, Borsi Júlia és Péri Lajos bemérők, Fernádi Ferenc sztaháno- vista és Kánya János vegyesíz elő­készítők. Ezek a dolgozók munká­jukkal állandóan azon törekedtek, hogy saját munkaterületükön bizto­sítsák a minőség állandó fokozását, mégpedig azzal, hogy a kiadott gyár­tási eljárásokat pontosan betartot­ták, s a gyártás alatt lévő árukat pontosan többször megvizsgálták. — Fritz Teréz árubemérő elmondta, hogy a minőség állandó fokozásához elengedhetetlenül szükséges az, hogy a munkásokkal foglalkozzanak, se­gítsék őket a munkafolyamatok foko­zottabb megismeréséhez. Most jelenleg burgonyát dolgoz­nak fel konzervnek, ami bizony nagy hozzáértést és gondos munkát kö­vetel, mert a burgonya egyike azok nak a nyersanyagoknak, melyek könnyen romlanak. Éppen ezért a tisztításnál kell vigyázni nagyon, hegy idegen anyag ne kerüljön be­le. Arinak érdekében, hogy teljesen tiszta i-iugonya kerüljön a további ieiaolgozásra, utántisztítókat állítot­tak be, akik minden egyes darabot külön megvizsgálnak. A burgonya- tisztiiási munkálatokban jó munká­jukkal kitűntek Agócs Magda, Sza­bó Jánosné és Schreiner Jánosné, akik lelkiismeretesen végzik a rá­juk bízott feladatot. A minőség javítás érdekében e hó 11-én indult egy 3 hónapos műsza­ki tanfolyam, melyen 48 munkás vesz részt. Ezen a tanfolyamon a legjobb műszaki dolgozók tanítják a munkásokat, hogy tisztában legye­nek a konzervgyártás különféle el­járásaival. A műszaki tanfolyamra örömmel jelentkeztek a dolgozók, — mert megértették azt, hogy a tan­folyam befejeztével sokkal jobban tudnak dolgozni, mint eddig, sokkal eredményesebben tudnak majd har­colni a minőség állandó javításáért. Megalakult a termelési bizottság Csilírákon Csibrák községben február 3-án 25 gazda és a já­rási tanács két kiküldötte jelenlétében megalakították a ■ termeStésa bizottságot. * Boross Elek előadó beszámolójában foglalkozott a minisztertanács határozatának jelentőségével, a növény termesztés és az állattenyésztés fontosságával. Boross Elek ismertette a termelési bizottságra háruló felada­tokat, szí, hogy a termelésben mutatkozó aikádályokaí hárítsák el, és az élenjáró fejlett agro- és zootechni- kai. eljárásokat ismertessék a falu dolgozó parasztjai­val. Gombák Ferejic, mint az állami gazdaság dolgo­zója szintén a termelési bizottság feladatairól beszélt. Hangsúlyoelta, hogy a termelési bizottságnak legfonto­sabb teendője pillanatnyilag a fejtrágyázási munkák és a tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítése, to­vábbá a vetőmag beszerzése és a mezőgazdasági szer­számok kijavítása. Tóth János dolgozó paraszt felszólalásában arról beszeli .hogy a termelési bizottság tagjai sokat segít­hetnek a község mezőgazdasági életének, mert. a bi- aaöság tagjait valamennyi dolgozó paraszt ismeri és esésí «áwaasB fogadják maid segítő munkájukat. Nagy a termelési kedv Grábócon A mezőgazdaság fejlesztéséről szoló párt- és kor­mányhatározat óta a gazdagyűlések, kisgyűlések kü­lönösen népszerűek lettek. Grábócon az egyik, gazda­gyűlés alkalmával sok gazda gyűlt össze. Eljött az ideje, hogy megbeszéljék, mit is valósítottak meg ed­dig a határozatból. Az eredmény bizony nem lebecsü­lendő. A trágyázást a község dolgozó parasztjai teljes egészében elvégezték. A minisztertanács felhívására már az aprótrágyát is többen kihordták őszi vetéseik­re. A gazdák nagyrésze rendelt műtrágyát, melyet a Bonyhád és Vidéke Földmüvesszövetkezet autója bér- mentesen szállít a községbe. Nagy érdeklődést váltott ki a gyümölcstermesztés a gazdák között. Az Alkotmány tsz múlt évben tele­pített gyümölcsöse példaként áll a gazdák előtt. Nap, mint nap keresik fel a gazdák a tanácsot gyümölcs­facsemete beszerzése végett. Géber József és Korpás Lajos második típusú tsz-tagok törzskönyveztetni akarják teheneiket és apa­állatot akarnak nevelni. Ezek a gazdák bevezették az egyedi takarmányozást is állatállományuknál. A köz­ségben a bonyhádi pirostarka tájfajta van nagyszám­ban. Ezt igyekeznek a gazdák minél többen beszerez­ni és gyarapítani. Az általános iskola tanítói vállalást tettek, hogy az úttörőkkel a tavasz folyamán 306 öles csemeteker­tet létesítenek. A cseroetekertben több fajta fásításra alkalmas csemetét ültetnek azzal a céllal, hogy a köz­ség erdő- és gyümöksfaállomány-át növeljék. Márc us 1-től kiilöníizetás! pótlékot kapnak a csaiád;ukiől távol dolgozó építőipari miinkaváilatik A kormányprogrammnak megfe­lelően az építő- és építőanyagipari dolgozók életszínvonalának emelése érdekében az építésügyi miniszter új rendelete intézkedik a családjuktól tájtol dolgozó építőipari munkavál­lalók különélést pótlékáról. A rendelet szerint az építésügyi minisztérium felügyelete alá tarto­zó fizikai dolgozóknak, akik felesé­gükkel, vagy keresőképtelen gyer­mekeikkel, szüleikkel közös háztar­tásban élnek és lakóhelyükre na­ponta rendszeresen visszatérni nem tudnak, különélési pótlékot kell fi- ze tni. A pótlék akkor, ha a. munkahe­lyen az üzemi étkeztetés biztosítva. van, napi hat forint, ha üzemi ét­keztetés nincs, napi tíz forint. — A pótlékot havonként egyszer, a vég­elszámolás alkalmával kell kifizetni. A különélési pótlék- folyósítása 1954 március 1-töl lép éleibe. A méhek és a nagy hideg Figyelmeztető a méhészek számára Nem hiába ragasztották ősszel a méhek lakásuk hézagait, repedéseit, kemény tél következett. Az első rendkívüli 'hideghullám szerencsére nem tartott sokáig, hamarosan be­következett az enyhülés, a méhek meglazíthatták a téli fürtöt és áthú­zódhattak a mögöttük lévő mézeslé- pekre. Nem sokáig örvendhettünk azonban az enyhülésnek, mert meg' érkezett a második még nagyobb hideg. Fokozatosan süllyedt a hő­mérő szála a 12—15—18—21—25 fok­ra, sőt Tamásiban a gyógyszertár hő mérője 27 fokot mutatott, biztos, hogy a mélyebb helyeken 30 fok is lehetett. Ez a 30 fokos, zord, rend­kívüli kemény hideg is szerencsénk­re nem tartott sokáig, úgy, hogy be­következett a türhetöbb hideg, de még mindig a. 10 fok körül, sőt alat­ta. Úgy látszik, hogy ez a hideg ki­sebb-nagyobb- ingadozással és időn­kénti havazással, hóviharral tovább­ra is tartja magát. Ez a körülmény fontos figyelmeztető a méhészek szá­mára, hogy a hideg tartama alatt különös gonddal ügyeljenek a méh­családokra, hogy azok sikeresen át­teleljenek. Pedig ha most valami ba­juk történik, akkor a tavaszt nem érik meg. Sok méhész majd azzal vigasztalja magát, hogy a nagy hi­degben megfagytak a méhek. Pe­dig az az állítás, hogy a méhek a nagy hidegben megfagynak, nem fe­lel meg a valóságnak, mert a mi éghajlatunk alatt a legnagyobb hi­deget is kibírják, — ha elég mézük van. Ezt világosan bizonyítja Ignácz S. nagynevű méhészünknek a kísér­lete, aki erre a célra égy olyan kaié tárt készített, amelynek az eleje le­vehető és így a léputcák közvetlenül a szabad levegőre nyüták, nem volt elülső oldala a kaptárnak. Ebben a kantárban volt egy; kétanyás család több éven át, télen és nyáron. Az 1939—40. évi rendkívüli hideg télen is így állott kint a, szabadban. Bent a kaptárban a méhektől távolabb 15 fokos volt a hideg és mégsem fagyták meg a méhek, mert volt bő­ven mézük, amivel fűlhettek az ösz- szehuzódott méhcsomót, vagy másné­ven a telelő méhfürtöt. Bent a fé­szekben a méhcsomó között 22 fok meleg, a méhcsomó oldala mellett 1 fok meleg, a méhektől távolabbi kaptárrészben már 15 fok hideg, kint a szabadban a kaptár előtt pe­dig 30 fok hideg volt. Bámulatos volt, hogy a méheknek a hideg sem­mit sem ártott, pedig 52 fok -hőmér­sékleti különbséget küzdöttek le. A szabadban a fák odvábán, re­pedésében meghúzódott méhcsalád is kibírja a nagy hideget, ha bőven van méze. Ugyancsak Ignácz S. ír­ja könyvében, hogy látott egy méh­családot, amely a galagonya ágai között minden külső burok, takarás nélkül a maga készítette lépeken te­lelt át Tehát a kemény hidegben nem fagy meg a méhcsalád, hacsak el nem fogy a méze. A nagy hideg azonban csak akkor nem ártalmas, ha egy huzamban nem tart sokáig, nem tart tovább mint 8—10 napig és utána megenyhül egypár napra az idő. Ez a pár nap azért szüksé­ges, hagy a méhek fészkükből, ahol összehuzódtak, ha elíogyótt a mézük áthúzódhassanak a mögöttük lévő mézeslépekre. Ha ez megtörtént, ak­kor megint jöhet a hideg, nem pusz­tulnak el. Ellenben ha az enyhülés nem áll be és ha tényleg elfogyott a méz a fészekben, akkor éhen pusz­tulnak. Erre mondja azután tävasz- szal a méhész, hogy a nagy hidegben „megfagytak" a méhek. Mi a tennivalója tehát a méhész­nek a nagy hidegben? Naponta el kell mennie a szabadban levő kapta rak előtt és meg kell hallgatni őket. A telelő -méhcsalád ugyanis minden baját, zavarát hangos zúgással ad­ja tudtuk A méhcsalád télen gömb­szerű fürtbe tömörül és állandó, egyenletes morajlást, zsongást, saját ságos gyönge zúgást hallatt. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha a ki- járónyílásbam hallgatózunk, vágj' ha a hallgatócsövünket dugjuk a kijáró­ba. A nyugodtan telelő méhcsalád zsongása csöndes, a kaptár előtt áll­va egyáltalán nem -hallható. Ha azon ban valamelyiknek elfogyott a méze, vagy más baja van, az feltűnően, eresen zúg, segítségért kiált a mé­hésznek, de másnap már gyengül a zúgása, azután még -gyengébb lesz, míg végre örökre elhallgat, ha nem segít rajta a méhész. Az éhség miatt zúgó méhcsalád zúgása olyan erős, hogy a kaptár előtt állva is meg­halljuk. De meg kell hallania a mé­hésznek is ezt a segélykérést. Ezért kell mindennap elmenni a kaptáraik előtt és hallgatózni, nem zúg-e vala­melyik feltűnőéit, vagy nem halkul-e el a zúgása. Ha a rendesnél gyön­gébb, vagy ha a kaptár megkopptil­tására sem zúg fel, akkor ezt a csa­ládot, valamint azokat, ámeneknél észrevesszük, vagy gondoljuk, hogy elfogyott a mézük és nem tudnál-: a hideg miatt a hát-uik mögött lévő mézeslépekre áthúzódni, vigyük be egy fűthető helyiségbe, ott gyorsan bontsuk meg a fészket és nézzük meg, mi a baj, van-e elégséges mé­ze? Ha van elég méze, csak a méhek a hideg -miatt nem érték el, akkor rakjuk vissza a kaptárt, sötétítsük be a helyiséget és jól fűtsüník be, hogy a meleg hatoljon be a kaptáraiéba. Maradjtanak így 3—4 napig, azután ha nagy zsongás mellett már áthú­zódtak a mézeslépekre, akkor hagy­juk a 'helyiséget kihűlni, hogy a méh­családok újból összehuzódjanak. Ami kor ez megtörtént, a kaptárakat le­zárva visszavihetjük helyükre. Ha a kaptárakat nem tudnánk -behordani meleg helyiségbe, akkor rakjunk for­ró téglákat a kaptárba a fedődesz­kák tetejére, hogy belül a fészek fölött a levegő annyira felmelegedjen hogy a méhek áthúzódhassanak a lépekre. Ha pedig egyáltalán nem volna a méheknek méze, akkor tar­talék mézeslépeket kell beadni, vagy mézet feletetni. Ha ez nincs, akkor nem marad más hátra, mint cukor­lepényt adni, a méheknek. ( Most kell a méhésznek nap, mint nap résen lennie és ha szükséges, azonnal segíteni a méheken. Mos* az első és legfontosabb gondja azon legypn, hogy minden méhcsaládnak elég méze legyen a tavasz megér­keztéig. Á méhész várható egész méz termése forog most kockán. Minden azon múlik, hogy a méhcsalád mez­telen üres Iépen halódik-e, vagy pe­dig elérhető bőséges mézkészlet bír-1 tokában a megindult fiasítássál za­vartalanul fejlődnek a virágok fákar dásáig, amikor a mülárdnyi virág* kehelj'ben lévő nektárcseppek mil­liárd jainak 'begyűjtésére a munkás- méhek tíz- meg tízezres tömegét tudja majd kibocsátani, Dr. Koppá« József Gyűjtést indítanak Franciaor zágban a Rosenberg árvák megsegítésére Paris (MTI) Elsa , Triolet, Louis Aragon, Jean Cocteau Jacques Ma- daule, Francois Mauriac, Jean-Paul Sartre, továbbá Dasboville és Wegtphal lelkészek, valamint. Schiliy főrabbi felhívással fordultak a fran­cia közvéleményhez a Rosenberg- házaspár árváinak megsegítése ér­dekébe!^ A Rosenberg-ügy — mondják le­hívásukban — megrendítette ae egész francia közvéleményt. Vala­mennyiünket féltő aggodalom töltött el Julius és Ethel két kis árvája* nak sorsa iránt E szerető érzelmein­ket mosit anyagi segítséggé kell vál­tozta tni Biztosítanunk kell a két iám árva megfelelő neveltetését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom