Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-28 / 50. szám

2 JN A P L O 1954 FEBRUAR 28 A bonyhádi öóssu Népe ts% MNDSZ OHsxonyoi a tervért Á knrmányprogrammot követő mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és k orma nyh a t ároza t nagy­szerű célkitűzései egyre nagyobb aktivitásra mozgósították MNDSZ- szervezeteink asszonyait is. A hatá­rozatokat tanulmányozva egyre in­kább érzik, hogy további fokozot­tabb munkájuknak bőségesen meg­lesz a haszna. Éppen ezért égyre nagyobb erővel vetik bele magukat a munkába. A bonyhádi Dózsa Népe tenmelő- saövetkezet MNDSZ asszonyai is ennek szellemében kezdtek munká­hoz. Mindenütt ott akarnak lenni, ahol, — akár a növénytermelésnél, akár az állattenyésztésben — a na­gyobb eredmények eléréséért folyik a harc. MNDSZ-gyűIést hívtak ösz- sze, s itt megbeszélték, hogy egy- egy csoportjuk patronálja az egyes brigádokat. Ennek érdekében szigorúan szem­eiéit tartják a termelőszövetkezet tervét, tanulmányozzák, s nem hagy­nak bókét a termelőszövetkezet ve­zetőinek, ha egv-egy tervbevett fel­adat megoldásának előfeltételeit nem akarják a kellő időben bizto­A február 14-i rejtvényünk meg­fejtőinek összetett pontszámai a kö­vetkezők: Kovács Antal Szekszárd 54, ifj. Tomecskó Frigyes Tolna 51, ifj. Badltz Pál Miskolc 50, Schütt Henriit Öcsény 50, Steiner Vilmos Mözs 49, Kiss Lajos Dombóvár 47, Kurucz Antalné Kölesd-Borjád 46, Szabó Lászlóné Bonyhád 46, Kelesy Tibor Gyönk 39, Nándori Veronika Dunakömlőd 38, Szabó Ilonka, Ágika Paks 38, Alexits Tamás Dombóvár 38, Lantos Miklós ’ Kismányok ' 38, Schallai Sándor Decs 38, Novák Ist- vánné Bátaszék 38, Naszvetter Lajos Szekszárd 35, Ákos Margit Zomba ,34, Bávárdi József Izmény 34, Bakó Márta Szekszárd 30, Hegyi András- né Dombóvár 29, Bakó György Tol­na 29, Sashegyi Mária Budapest 29, Helyes Julianna Bonyhád 27, Eckert László Dombóvár 27, Csurgai Jó- zsefné Nagymányok 23, ifj. Fűzi István Iregszemcse 22, Vida László Tolna 22, ifj. Törkő József Tolna 20, Kukili jeligére Szekszárd 18, Komandinger Márta Decs 17, Gráf Ferencné Bonyhád 17, Simon János Bátaszék 12, Hollander Judit Bony­hád 10, Balázs Lajos Bonyhád 10, Popovits Teréz Tolna 10, Váradi Ist­vánná Szekszárd 10, Doszpod And­rás Mözs 10, Jánosi Lajos Nagy­sítanL Maga Bogos elvtárs, a ter­melőszövetkezet elnöke is el­mondja, hogy legnagyobb segítséget az asszonyok adják a vezetőségnek. A termelőszövetkezet tervében pél­dául szerepel, hogy a baromfi- tenyésztést komoly méretekben ki­szélesítik. Pulykát, gyöngyöst, libát, kacsát akarnak tenyészteni a többi baromfiakon kívül. De például pulykájuk még nem volt egy darab se. Nem hagyták nyugton az asszo­nyok a vezetőséget, hogy adjon szá­mukra egy kocsit, amelyre a kör­nyező falvakba el tudnak menni, s vásárolnak pulykákat. Az elmúlt vasárnap aztán sikerült is tervük. A hideg idővel dacolva elmentek egy közeli faluba, s négy pulykával tértek haza. Az asszonyok lelkese­désére jellemző, hogy nemcsak a baromfitenyésztő csoport asszonyai, de a többi asszonyok is bekapcso­lódtak a baromifi tény észtők har­cába. Ugyanez a lelkesedés mondható el a kertészeben dolgozó asszonyok­ról is, arra törekednek, hogy ami a termelőszövetkezet tervében szerepel, az maradék tálamul meg legyen való­mányok 10, Szászi' Jenő Mözs 10, Han Gyuláné Varsád 10, Ettig Ká- rolyné Nagymányok 10, Szabó Jó­zsef Gyönk 10, Standl Gyula Szakcs 8, Szedeír Gyula Simoniam ya 7, Pattan Mária Öcsény 7, Kője Bá- lintné Nagyvejke 7, Piszter György- né Pincehely 6, Jánosi Lajos Nagy­mányok 4, Tóth Erzsébet Bátaszék 3. A verseny során a legtöbb pont­Ugyan mi lehet az oka, hogy konferenciánk egyes tagjai csak látogatóba jönnek konferenciára. Még pedig a rosszismerös mód­jára, aki még a látogatást is el­hanyagolja. Ez igen fogas, találós kérdés, mert hosszú-hosszú hete­ken, hónapokon át törték a fejü­ket a konferencia szorgalmas hallgatói, de eredménytelenül. Magyarázatot nem találtak rá. Éppen ezért c kérdésre a konfe­rencia papíron szereplő, de a va­lóságban távolról szemlélődő hall­gatóktól várjuk a választ. De baj van! Hát kik ezek a szemlélő, tanulást sutbadobó hall­gatók, teszik fel a kérdést a kon­ferencia szorgalmas hallgatói. sítva. Ezért készek harcolni is. Sze­repel a tervben a melegágyi zöld­ségtermesztés is. Ezen a területen az asszonyok már értek is el igen szép eredményeket. Nemsokára piac­ra kerülhet a friss melegágyi saláta, de az uiborka is, amely már 5—6 centiméter nagyságú. Itt sem kis nehézséggel kellett az asszonyoknak megbirkózniok. De vállalták, s állták is adott szavu­kat. Nem győzték például várni, hogy a termelőszövetkezet vezető­sége biztosítsa számukra a nádat, a melegágyak letakarásához szüksé­ges takarók elkészítéséhez. Maguk mentek ki a földekre nádat vágni és most nagy buzgalommal készítik a takarókat. Ilyen termelőszövetkezeti MNDSZ asszonyok sokan vannak a mi me­gyénk területén. Most az a felada­tuk az MNDSZ szervezeteinknek, hogy az asszonyok nevelésén, fel­világosításán keresztül hasonlókép­pen tudják mozgósítani megyénk minden asszonyát mezőgazdaságunk egyre nagyobb fellendítése, jólétünk további hatalmasabb emelése érde­kében. számot Méta Márton Tolna, Kardos Attila Szekszárd, Keszthelyi Tamás Szekszárd érték el. Ezek a megfej­tők a következő pályázatunk meg­fejtésénél 0 ponttal indulnak. A február 14-i rejtvényünk helyes megfejtése: Vízszintes 1: Televíziós központ. Függőleges 2: Energetika. 6: Zsukovszkij, 11: Mcndelcjev, 17: Korrózió. mert hisz egyrészük mar olyan régen volt konferencián, hogy már szinte nem Is ismerjük őket. Erre a kérdésre a konferencia^ vezető adja meg a választ, mert hisz ő pontosan nyilvántartja őket, rendszeresen elküldi szá­mukra a meghívókat — egyszóval ő ismeri őket. Ezek a hallgatók nem mások, mint László Géza, Kiss János, Csanádi Józsefné, Ungar Imréné, Bekk Jenőné, Vass János és Tak- lo.r Istvánná, A konferencia kollektívája iz­gatottan várja válaszukat, s a leg­közelebbi konferencián pontos megjelenésüket. Egy szekszárdi SZKP történet II. évfolyam konferencia hallgatóinak kérdése A február 14-i rejtvény megfej tők névsora A vexe(ŐKégválas/l;tM»k hírei MEGYÉNK PARTSZERVEZETEI BEN eddig megtartott, új vezetőség. választó taggyűlései; tapasztalatai megmutatják, hogy ahol az előkészü­leti munkálatok megfelelően folytak’ ott a taggyűlések eredményesen já­rultak hozzá ahhoz, hogy a pórtélét, fellendítésén keresztül egyre na­gyobb eredményeket érjenek el egy-egy területen a termelési feladóink végrehajtására való mozgósításban’ a III. pártkongresszus tiszteletére in., dúlt versenymozgalom kiszélesítésében. Az eddigi tapasztalatok tnegtrm tolják azt is, hogy ez az előkészítő munka nagyban függött attól is, hogy a járási pártbizottságok milyen segítséget adtak, az alapszervezetek vezetőségeinek. * A bátai termelőszövetkezetnél pé Idául tapasztalható volt, hogy a já­rási pártbizottság segítsége nem volt megfelelő. Nem az előkészítéssel, hanem a jelölésekre való beavat koz ássál akarták elősegíteni a veze­tőségválasztás sikerét. Ez megmutat kozott abban, hogy a pártbizottság­tól kiküldött elv,társ, nyilván érezve az előkészítés hiányát, a jelölő, bizottság tagjaival is kiment, hogy még ott is segítsen nekik, valamint a szavazatok összeszámlálásánál is tevékenyen résztvett. Természetesen nem ilyen segítségre van az alapszer rezeteknek szüksége, hanem olyanra, amelytől saját mogul; felismerik, h ogy melyik elvtárs dolgozott jól, me­lyik elvtárs érdemes a megtisztelte tésre és melyik tudja ezt megfelelően, el is látni. Mindestek ellenére elmondható, hogy a bátai. termelőszövet­kezet tagjai tudták kiket választana k, s olyan vezetőket választottak, akik harcba tudják szólítani a tsz kommunistáin keresztül az egész csoport tagságát a mezőgazdaság fe jlesztéséröl szóló párt- és kormány, határozat sikeres végrehajtására, termelőszövetkezetük és tagságának fel- cmcUiedésére. * A JÓ ELŐKÉSZÍTÉS megmutat kozott Vjiregen is a vezetőség­újjáválasztó taggyűlésen. A párttagság öntudata, kritikaérzéke nagyot nőtt az utóbbi időben. Most is bátra n megmondották véleményüket a régi pártvezetőség munkájáról. Külö nösen kidomborodott ez, amikor je. lölésük megvitatásáról volt szó.' Akik nem megfelelő munkát végeztek, azo­kat nem is választották be, még ha a jelölő bizottság föl is vette a lis­tára. így volt ez például Kása József elvtárssat is, akit a jelölőbizott­ság felvett, de a tagság, mivel előző munkájával nem bizonyította be, hogy megfelel a párttagság várához ásának, három szavazat ellenében eL vetette jelölését az új pártvezetőségbe. Részletesen foglalkoztak a ter­melési feladatokkal és különösen a III. pártkongresszus tiszteletére in­dult versenymozgalom kiszélesítésével. Határozati javaslatba foglalták, hogy versenyre hívják ki a nagysz okolyi Béke tsz.t a tavaszi munkák előkészítésére, jelenleg a trágyahord ás, vetőmagtisztUás és gépjavítások területén. A tagság javasolta, utána elfogadták, hogy a további mun­kálatokra is kihívják versenyre, s ezt az egész járásra is kiterjesztik, mert elsőik akarnak lenni. • AZ IREGSZEMCSEl GÉP ÁLLOM AS pártszervezetének taggyűlésén « jó előkészítés nyomán lelkes vállalá sok történtek a pártkongresszus tisz­teletére. Szűcs és Varga elvtársak v állatták, hogy tavaszi tervüket llő—115 százalékra teljesítik 5 százalékos iizemanyagmegtakarítással. Csatlakoztak hozzá a többiek is, mint Ángyán, Tóth és Bugyi elvtársak. • LEVELET KAPTUNK Markó J ánosné elviársnőtől, a pusztahencsri pártszervezet titkárától. Pártunk HL Kongresszusa tiszteletére — írja többéit között — dolgozó parasztjaink nap, mint nap egyre többen tesz. nek felajánlásokat és részben már néhány jó gazda teljesítette is az első negyedéin beadási kötelezettségét. Szorgalmasán trágyázzák föld­jeiket, hogy minél jobb termelési, ered ményeket érhessenek el. Arról is írt, hogy szorosan együtt a termelési feladatok megvalósiid.' sáért vívott harcban készülnek az új pártvezetöségi választásra, mely a jövő hónap 5-én lesz megtartva. — Nap, mint nap készülünk arra a. napra — írja a továbbiakban —, am ikor majd új vezetőséget válasz­tunk. Az elmélet kérdései A párton bel üli elhajlási néhány kérdése A párttörténeti tanfolyamokon többen vitáztak a pártonbelüli el­hajlás különböző megnyilvánulásai­ról — többen felvetették, hogy segít­sük tisztázni ezeket a kérdéseket. Tapasztaltuk, hogy általában isme­rik, hogy úgy a bal-, mint a „jobb­oldali“ elhajlás egyformáin káros és veszélyes. Nagyjából azt is tisztáz­zák, hogy mi a különbség az elhaj­lás és a párt politikájának elferdí­tése között. Azonban amikor a fenti megálla­pításokat a gyakorlatban, a minden­napi munkában fel kellene ismerni *— itt már nehézségek vannak. Mik ezek a nehézségek? Többek között egyes elvtársak, amikor ezekről a kérdésekről vitáznak, megfeledkez­nek valamiről — nem veszik figye­lembe, hogy milyen történelmi hely­zetben élnek és a jelenlegi osztály­viszonyokat. Pedig ha ezt minden esetben figyelembe vennék, sokkal könnyebb lenne klasszikusaink taní­tásainak gyakorlatban való alkal­mazása és felismerése. Felmerült a kérdés, hogy mi az elhajlás? Elhajláson a pártonbelüli hibás nézeteket értjük, amelyekkel az elhajlók megalapozzák, megindo­kolják gyakorlati hibájukat. Az el­hajlás a hiba kezdete, melynek kö­vetkezményei később mutatkoznak meg, ha idejében nem állítjuk meg a kifejlődését. Amíg a párt politi­kájának elferdítése, a párthatároza­toknak a félremagyarázása, helyte­len végrehajtása tudatlanul a cse­lekvő elvtárs alacsony politikai kép­zettségéből fakad, valamint a párt politikájának a nem megértéséből. Az elhajlás tudatosan történik, ami sok esetben a párt politikájának az elferdítéséből ered. Mind az elhaj­lás, mind a párt politikájának elfér­tél való elhajlás a burzsoá ideoló­gia- felé. Egyes elvtársak azt kérdik, hogy miben van az elhajlás gyökere: A párt politikájától való elhajlás a szocializmus építése időszakában a mezőgazdaság szocialista átszerve­zése idején nem véletlen jelenség. Ennek széles társadalmi és anyagi bázisa van. Miben? Abban, hogy nálunk pl. a mezőgazdaságban a régi kisparaszti lennel és van túl­súlyban, a kisüzemi gazdaság pedig állandóan és tömegméretében szüli a kapitalizmust és a burzsoáziát. Tudjuk, hogy nem élünk légüres térben, hanem a legvalódibb és legreálisabb sokoldalú életben. Pártunkat még kispolgári légkör veszi körül, többek között a kapita­lista környezet, a maradi szokások, az emberek agyában meglévő kapi­talista csőké vények stb ... Ezek mind-mind magukban rejtik még a funkcionáriusoknál is a kisefob- nagyobb hibák elkövetésének reális veszélyét. Ez a pártunk soraiban mutatkozó mindennemű ingadozás, a párt vonaltól való mindennemű el­hajlás gyökere és alapja. Töbjjen felvetették, hogy nálunk most mi­ben jelentkezik a jobb- és baloldali elhajlás veszélye: A „jobboldali el­hajlás" veszélye abban van, hogy le­becsüli az ellenség erejét, nem érti meg a proletárdiktatúra viszonyai között folyó osztályharc mechaniká­ját, ezért könnyen engedményeket tesz város és falu kapitalista ele­mei számára. A „baloldali elhajlás" veszélye az ellenkezője: ami abban áll, hogy ellenség erejét, a kapi­talizmus erejét, nem látja, hogy or­szágunkban a proletárdiktatúra ere­jével felépíthetjük a szocializmust. A „baloldali elhajlásnak“ pártunk­ban való győzelme arra vezetne, hogy a munkásosztály elszakadna a paraszt bázistól, hogy a munkás- osztály élcsapata elszakadna a mun­kás tömegek többi részétől. Mindkét veszély, mind a jobb-, mind a bal­oldali elhajlás a párt politikájától, bár különböző oldalról, mégis egy és ugyanazon eredményre vezet. Sztálin elvtárs azt tanítja: „ahol jobboldali elhajlás van, ott baloldali elhajlásnak is kell lennie. A „bal­oldali" elhajlás a jobboldali elhajlás árnyéka. Lenin az otzovistákra gon­dolva azt mondta: .hogy a balolda­liak — szintén mensevikek, csak visszájára fordítva. Ez tökéletesen igaz, ugyanezt kell mondanunk a mostani baloldaliakról is. A trockiz- mus felé hajló emberek — a dolog lényegét teliintve — szintén jobb­oldaliak, csak visszájára fordítva. Jobboldaliak, akik „baloldali“ frá­zissal leplezik magukat. Ez az oka annak, hogy két fronton kell har­colnunk, harcot kell folytatni mind a jobboldali, mind a „baloldali“ el­hajlás ellen. A különbség ezen el­hajlások között az ellenük folyta­tott sikeres harc szempontjából ab­ban áll, hogy a ,haloldali“ elhajlás a jelen pillanatban a párt számára világosabb, mint a jobboldali. Miért? Mert az elmúlt évek tapasztalata, a Központi Vezetőség június 28-i ha­tározata világossá tette előttünk, hogy a hiba, melyet elkövettünk, túlsúlyban „baloldali" elhajlás volt, , és ez nem maradt nyom nélkül. Maga az tény, hogy kulákkorláto- zás helyetti több esetben a likvidá­lást alkalmazták, vagy a közép­parasztot kulák listára tették, ami ,haloldali“ elhajlás. Milyen hibákkal találkozunk a gyakorlati életben, amelyekkel az elhajlást vagy a párt politikájának a nem megértését magyarázhatjuk: Nagy a tájékozatlanság a kulák el­leni harc módszereivel kapcsolat­ban. Egyes elvtársak nem értik Rá­kosi elvtársnak azt a meghatáro­zását, hogy „a kulák kulák marad listával és lista nélkül". E téren máris többen hibát követtek el, Egyes helyeken eltűrik a helyi párt­ós tanácsvezetők, hogy a kulákok részt vesznék különböző értekezle­teken, termelési bizottsági üléseken, ahol felszólalnak, sőt még olyan is előfordult, hogy beválasszák a ter­melési bizottságba, mint pl. Győrén és Nagydorogon. A vezetők ilyen magatartása, liberalizmusa nem más. mint jobboldali elhajlás. Egyes tanácsvezetök azon rágódnak, hogy dolgozó paraszt rubrikába írják-e a kulák nevét, vagy oda tegyék a „K“ betűt, ahelyett, hogy szerveznék a politikai harcot a lenini hármas jelszó alapján. Sok vezető nem érti, hogy miért kellett a kuláküstát el­törölni. A kulákllsta sok zavart okozott a kulák meghatározásnál. A kuláklista mivel szentesítette a hi­bákat, elhomályosította a kulákság osztályhelyzetét és adminisztratív útra terelte a kulákság elleni har­cot, ami azt jelentette a gyakorlat­ban, hogy a kulákoknak szánt üté­sek gyakran a középparasztokat 's érték. Ezek után világos, hogy a kuláklista eltörlése nem azt ''ele itt, hogy megszüntettük az osztályhar- cothogy most dolgozó parasztoknak tekintjük a kulákot és eltűrjük, hogy népi demokráciánk ellen uszít­son és a faluban garázdálkodjon, mint pl. Döbröközön, ahol a párt- és a tanáosvezetők, a rendőri szer­vek minden szó nélkül elnézték, hogy a kulák elvitte a kisipari KTSZ-től a javításra oda vitt fű­kaszálót, ami a termelőszövetkezet tulajdonát képezte. Nem-e jobb­oldali elhajlás ez? A kulákság elleni harcban csak úgy érhetünk el sikereket, ha a gazdasági és adminisztratív rend­szabályok mellett állandó politikai felvilágosítással értetjük meg a kö- zépparasztsággal, a dolgozó parasz­tokkal e harc értelmét, célját és őket is szembe fordítjuk a kulák- sággal. A kulákság elleni sikeres harcot és a középparaszttal való szövetség megteremtését csak akkor lehet megvalósítani, ha szilárdan tá­maszkodunk a szegényparasztságra, ha a lenini hármas jelszót egysége­sen, nem elszakítva alkalmazzuk. A szegényparasztság nem csak a hata­lomért folyó harc szakaszában, ha­nem a szocializmus építése idején is egyetlen szilárd támasza a mun­kásosztálynak a falun. összegezve: Az a feladatunk, hogy következetes harcot folytassunk a párt politikájának elferdítése, vala­mint a jobb és „baloldali'1 elhajlá­sok ellen. Eredményes harcot azon­ban csak úgy tudunk folytatni, ha állandóan képezzük magunkat poli­tikailag, mélyen tanulmányozzuk a marxi-lenini tudományt, ha alkotó módon az adott idő és körülmények­nek megfelelően azt alkalmazzuk. Szcudy Pál dítese végeredményben a pártvonal­túlbecsüld az

Next

/
Oldalképek
Tartalom