Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-26 / 21. szám

2 N A P C ö H»!U JANTlín Vf Az országgyűlés szombati ülésének felszélalásai Az országgyűlés januári ülésszakának utolsó nap­ién, szombaton hangzott el Nagy Imre elvtársnak, a minisztertanács elnökének beszéde a kormány féléves tevékenységéről és az 1954. évi feladatokról. A beszé­det számos hozzászólás követte. Ezeknek az ismerte­tését az alábbiakban kezdjük meg. A minisztertanács elnökének beszámolójához Föld­vári Rudolf, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának. tagja szólt hozzá. A mezőgazdaság által-'nos fejlesztése — munkásainknak is * személyes Ugye — Engem — és meggyőződésem, hogy valamin nyi képviselőtársamat sőt egész népünket — jóleső büszke érzés tölt el,, ha visszatekintünk a beszámolóban vázolt útra, a kor­mányprogramm végrehajtásán mun­kálkodó szorgalmas, dolgos népünk újabb sikereire — mondotta a többi között..— Az ipar 1953. évi tervé­nek teljesítése, az őszi mezőgazda- sági munkáknak az előző éveknél gyorsabb ütemű végrehajtása, a köz­lekedés — és az áruforgalom fejlő­dése és — ami mindezzel elválaszt­hatatlanul összefügg — népünk jó­létének július óta érezhető emelke­dése mögött munkásosztályunk, dol­gozó parasztságunk, értelmiségünk és alkalmazottaink derekasan, szor­galmasan végzett munkája áll. Az ipari és mezőgazdasági terme­lés számai, a közlekedés és az áru­forgalom munkájáról szóló adatok hűen fejezik ki népünk egyöntetű, helyeslő véleményét a júliusban meg hirdetett kormányprogrammróL Munkásaink és dolgozó paraszt­jaink. értelmiségieink nem egy­szerűen szóval, vagy papíron, hanem az országépités, az alko­tás újabb tetteivel szavaztak a kormány programmjára. Miután megismerték a programm alapveitő célját, lelkes munkájukká’ támogatták megvalósítását. Városban és falun fokozottan nő a dolgozók termelési aktivitása, mi­vel az elmúlt hónapok kormányin­tézkedései és saját tapasztalatai arra tanították a dolgozókat, hogy több és jobb munkájuktól függ elsősorban jólétük állandó növekedése. Ennek felismerése táplálja a most lendü­letbe jövő munkaversenyt az ipar­ban, a közlekedésben, a mezőgazda­ságban. A november 7-e tiszteletére kezdeményezett forradalmi műsza­kok, az 1953. évi terv teljesítéséért és az élüzem cím elnyeréséért folyó küzdelem, s a napjainkban a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusá­nak tiszteletére kibontakozó lelkes versengés mutatják: ha növekszik a jólét, akkor könnyebben, vidámab­ban megy a munka. A szocialista munkaverseny nemcsak mennyiségi­leg, hanem minőségileg is fejlődött. Ez elsősorban abban jut kifejezésre, hogy a versenyben részvevők igye­keznek a lehető legjobban összehan­golni saját céljaikat a kormányprog­ramra, a népgazdasági terv alapvető céljaival. Az üzemek százai, veze­tőik és munkásaik kezdethényezésére július óta vállalták közszükségleti cikkek, mezőgazdasági gépek és fel­szerelések gyártását, gyakran terven felül is. Ezt a kezdeményezést a Rá­kosi Mátyás Művek derék, számta­lan versenyben dicsőséget szerzett munkásai és mérnökei indították el már eddig is eredményes útjára. A budapesti üzemek egv részében nemes versengés indult kiváló mi­nőségű termékek gyártásáért. A .X. kerületi pártszervezet szorgalmazá­sára a kerületben dolgozó gazda­sági, szakszervezeti és ifjúsági ve­zetők harcot indítottak a selejt el­len, a kiváló minőségért. A budapesti építőipar dolgozói a budapesti pártszervezet és az építő­ipari dolgozók szakszervezetének kéz deményezésére egyre nagyobb sike­reket érnek el a gyorsfalazó-mozga;. lommal. A mezőgazdasági gépeket gyártó üzemekben is nemes küzdelem indult a tervek teljesítéséért. A mezőgaz­dasági gépeket gyártó üzemek dol­gozói felismerik: több és jobb mező- gazdasági gép nélkül nem hajtható végre a mezőgazdasági termelés fel­lendítéséről szóló párt- és kormány- határozat., ameiy a jólét áj'andó fokozatos emelésének mai/ döntő láncszeme. A mezőgazdasági gépek­hez szükséges pótalkatrészeket gyár­tó budapesti üzemek a szokásos havi négy-ötmillió forintos szállítással szemben december hónapban már 15 millió forint értékű pótalkatrészt adtak a mezőgazdaságnak. Az ország üzemeiben eredménye­sen bontakozik ki a harc az első ne­gyedévi terv teljesítéséért. Az orszá­got vezető munkásosztályunk figyel­me azonban nemcsak az üzemekre terjed ki. Jó gazda módjára figyelem mól kíséri a mezőgazdaság fejlődé­sét, termelését is, s ha azt látja hogy dolgozó parasztságunknak szüksége van közvetlen segítségnyúj­tásra, habozás nélkül, örömmel se­gíti a mezőgazdaság fejlődését gátló nehézségek leküzdésében. Napjaink­ban . munkásosztályunk országépítő felelősségérzetéből táplálkozva bon­takozik ki az ipari üzemek közvetlen segítségnyújtása a gépállomásoknak. Sok üzemünk mérnököket, szakem­bereket, .gépjavító-brigádokat, k'ü’dött ' ”n-----\*r\rt*T ilj-.r»’? — v etlen segítséget nyújtsanak a gé­pek kijavításához, a gépállomások szervezettebb, jobb munkájához. Fel becsülhetetlen értékű támogatást je­lent ez a mezőgazdaságnak. E moz­galom széleskörű elterjedése biztosít tani fogja a mezőgazdasági erő- és munkagépek időben történő téli ja­vítását a tavaszi munkák megkez­dése előtt is. Ezzel nagymértékben hozzájárul, hogy izesebb és több ke­nyér kerüljön minden magyar dol­gozó család asztalára. Munkásosztályunk egyre határo­zottabban felismeri, hogy a mező­gazdasági termelés általános fej­lesztése az ő személyes ügye is, népünk jóléte növekedésének kulcskérdése. Az ipar 1953. évi tervének telje­sítése nem ment simán, zökkenők nélkül. Az üzemek munkásainak, mérnökeinek, alkalmazottainak min­den ötletességére, leleményességére szükség volt a jelentkező nehézségek leküzdésére. A gyakori áramkorláto­zás, a hideg, havas és fagyos időjá­rás okozta fűtési nehézségek, több üzem hiányos anyagellátása, a mun­ka szervezése körüli belső hibák ko­moly erőpróba e!é állították üzemein két. E nehézségek egy része az ipart vezető szervek hibáiból, az átcso- oortosítás körüli kezdeti huzavoná­ból, s kellő helyzetismeret és a gyors átgondolt operatív intézkedések hiá­nyából, helyenként az állami, gaz­dasági szervek bürokratizmusából fakadt. Mi sem mutatja jobban üze­mi igazgatóink, munkásaink, mérnö­keink többségének törhetetlen ragasz kodását a kormányprogramm végre­hajtásához, mint az, hogy a legtöbb üzemben leküzdötték e nehézségeket és győzelemre vitték az ipar 1953-as évi tervét. Az 1953. évi ipari terv teljesítése ilyen körülmények között méltán so­rakozik fel hősiesen és lelkesen dol­gozó munkásosztályunk legdicsőbb tettei közé. Engedjék meg, hogy ez­ért a munkáért az országgyűlés-ne­vében fejezzem ki elismerésünket, kö­röné tünket népi demokratikus ren­dünk vezetőerejének, a mi nagysze­rű munkásosztályunknak, továbbá az üzemek munkáját vezető és szervező értelmiségünknek. (Taps.) Dolgozó parasztságunk, látva a kor mány és a munkásosztály kézzelfog­ható segítségét, támaszkodva a kor­mány július óta tett intézkedéseire, valamint a decemberi párt- és kor­mányhatározatra. az utóbbi években nem tapasztalt kedvvel és lelkese­déssel végzi munkáját. Soha nem tervezgetett, nem szá­molgatott annyit földművelő né­pünk, mint manapság. A kormány programmjában vázolt világos, a dolgozó parasztság egyéni érdekeltségét és népünk érdekeit szó ros, egységbe kovácsoló célok elérését tervezgeti örömmel, lelkesedéssel. Ebben nincs különbség a tenmelőszö vetkezetek tagjai és az egyénileg dolgozó parasztok között. Számos he­lyen kezdeményezik szőlők és gyü­mölcsösök ültetését, az állattenyész­tés fejlesztését, halastavak létesíté­sét vagy az öntözött területek növe­lését és hasonlókat. Do’gos, szorgal­mas földművelő népünk így készül, így fáradozik, hogy jó aratást és bő­séges ellátást biztosítson magának ~és minden dolgozónak. Engedjék meg. hogv az országgyűlés nevében köszönetünket, elismerésünket fejez­zem ki e lelkes, fáradhatatlan mun­káért do’gozó parasztságunknak és mezőgazdasági szakembereinknek. (Taps.) A gyorsan növekvő termelési ked­vet és kezdeményező készséget több- helyütt fékezi az állami és tanács- szervek munkájában lévő bürokra- V.zrtms és a törvények be nem tar­tása egyes tanácsok részéről.-Állami szerveinknek, tanácsainknak el kell söpörniük az útból ezeket az akadá- 'vokatPhogy dolgozó parasztságunk egészségesén növekvő termelési ak­tivitása és kezdeményező készsége szabadon érvényesülhessen. Mióta pártunk és kormányzatunk határozatai alapján fejlődésünk új szakaszába léptünk, megnőtt népünk politikai aktivitása is. Üzemi do’go- zóink, dolgozó parasztjaink az eddi­ginél bátrabban, határozottabban, aktívabban vesznek részt a helyi és országos kérdések megvitatásában eldöntésében. Egyre több az egészsé­ges bírálat, a kezdeményezés, a jó javaslat. Egyre többen tesznek ja­vaslatokat az észlelt hibák vagy ne­hézségek leküzdésére, mert bíznak a pártban, a kormányban. Bíznak ab­ban, hogy megszívlelik és megvaló­sítják tanácsaikat. A Magyar Dolgozók Pártjának szervezetei mindent megtettek, hogy n(áruink svnrsan felismerje a kor­mányprogramm alapvető célját, lé­nyegét, s hogy tevékenyen vegyen részt annak végrehajtásában. Párt- szervezeteink, tömegszervezeteink ezzel eredményesen hozzájárultak a párt politikájának, a kormány prog- rammjának realizálásához. Pártszer­vezeteink és társadalmi szerveink nevelő, szervező munkájának döntő szerepe volt és van a kormányprog­ramm végrehajtásában. • Pártszervezeteink, állami és tár­sadalmi szerveink egyik alapvető feladata legyen most, hogy élére álljanak minden hasznos kezde­ményezésnek, javaslatnak és tel­jes erejükkel küzdjenek megva­lósításukért, általánosításukért. Dolgozóink politikai és termelési aktivitása azért nőtt városban és falun, mert a júliusi kormányprog­ramm óta érezhetően emelkedett né­pünk jóléte, kultúrája, — mondotta Földvári Rudolf — és a megnöve­kedett vásárlókedv jellemzéséül is­mertette néhány fontosabb fogyasz­tási cikk fővárosi forgalmának ada­tait. 1953 második felében 37 száza­lékkal több kenyeret, 26 százalékkal több cukrot. 51 százalékkal több zsírt, 16 százalékkal több húst, 57 száza­lékkal több száraztésztát, 10 száza­lékkal több tejet és 9.6 százalékkal több vajat adott el a fővárosi kiske­reskedelem, mint 1952 második felé­ben. Férfikabátból 44.9 százalékkal férfiöltönyből 23 százalékkal, férfi­nadrágból 28.1 százalékkal, női ka­bátból 27.1 százalékkal, vásároltak többet a budapesti üzletekben 1953 második felében, mint 1952 azonos időszakában. 6600 rádióval, 400 ke­rékpárral, 370 tűzhellyel és közel kétszerannyi varrógéppel adtak el többet 1953 második felében, mint 1952 hasonló időszakában. A szep­temberi árleszállítás óta a főváros lakossága az állami kiskereskedelem nél eszközölt vásárlásainál közel 230 millió forintot takarított meg. Bármilyen jelentős is az a javulás, amelyet a felsorolt számok és té­nyek mutatnak, ez csali kezdeti ered­ménynek tekinthető. Dolgozó népünk és elsősorban ipari munkásságunk ezért tekint nagy várakozással a kor­mányprogramm további végrehajtá­sából fakadó újabb eredményeink, a jövő felé. Az 1954-es terv határozott, megnyugtató választ ad a várakozás­ra. Munkásaink, értelmiségünk, al­kalmazottaink világosan láthatják a tervből, hogy az adott lehetőségeken belül a legtöbbet fordítja kormá­nyunk anyagi és kulturális szükség­leteik kie'égítésére, valamint mai nehézségeink részbeni vagy teljes leküzdésére. Ezt a célt szolgálják a február 1-én és később életbeléptetendő bérügyi intézkedések, a hús és a zsír árának soronkövetkező leszállítása, az öreg­ségi, rokkantsági, özvegyi járadékok, bányanyugbérek felemelése, továbbá munkavéde’mi és szociális beruhá­zásokra. a kereskedelem fejlesztésé­re, a kommunális szolgáltatásokra, lakásépítésre és tatarozásra, a kul­túrára, a közoktatásra, az egészség­ügy fejlesztésére és más egyébre for­dított összegek. Azok a tervek, amelyek a szén­ás a villamosenergiaipar rendbeho- zását, korszerűsítését és fejlesztését tűzik ki célul, jelentékeny részben meg fogják szüntetni az áramellátás és a fűtőanyagellátás mai problé­máit. Elődre látni kell, hogy összes nehézségeinket 1954-ben még nem tudjuk megszüntetni, leküzdeni. 1954- es terv végrehajtása enyhíteni fog a főváros lakosságának mai közleke­dési gondjain is. Az elmúlt évben a kormányprogramm óta 25 új troli­busz és 60 új autóbusz szaladt a fő­városban, ez évben már 200 új autó­busz, 100 trolibusz, 50 új villamos- pótkocsi és 50 taxi javítja Budapest közlekedését. Javulni fog 1954-ben a főváros kommunális ellátottsága is. 1954-ben közel 7 millió köbméterrel több gázt juttatnak a háztartásoknak, mint az elmúlt évben. Javulni fog a gáz mi­nősége és többezer új lakásba veze­tik be a gázt. Emellett ki fognak cserélni többtízezer hibás, rossz gáz­mérőt. A vízszolgáltatás fejlesztésére fordított körü’beiül 30 millió forin­tos beruházás eredményeképpen 1954-ben közel 9 millió köbméter víz­zel növekedihetik a főváros vízfo­gyasztása. Pártunk és kormányunk az 1954-es terv kidolgozásával, tör­vényerőre emelésével problémáink jó részének megoldásához teremtette meg a feltételeket. Munkásosztályunk, dolgozó paraszt Ságunk, értelmiségünk akarata, lel­kesedése és munkája a biztosíték ar­ra, hogy terveinket végre is fogjuk hajtani. A budapesti pártbizottság és tömegszervezetek nevében kijelent­hetem, hogy az előttünk álló felada­tok végrehajtásában a jövőben is szilárdan és bátran támaszkodhat reánk pártunk és kormányunk, úgy, mint eddig bármikor. Időt és ener­giát nem kímélve fogjuk végezni feladatainkat, hogy a legtöbbet ad­hassuk a népünk jólétét fokozatosan emelő kormányprogramm, a nemzet felemelkedésének programmja végre hajtásához. Kulturális életünk további, még erőteljesebb deinoliratizálása Földvári Rudolf után Darvas József népművelési miniszter szólalt fel: — Pártunk Központi Vezetőségé­nek határozatait és a kormányprog- rammot — mint dolgozó népünk ál­talában, a kulturális élet munkásai is örömmel, egyetértéssel fogadták, — mondotta. — Úgy látták és úgy látják — igen helyesen, — hogy amikor szocialista építésünk új sza­kaszában az eddiginél még jobban előtérbe került a dolgozók kulturális igényeinek fokozott kielégítése, még az eddiginél is nagyobb felelősség hárul rájuk. Ma és a következő időkben a leg­fontosabb feladat kulturális téren: minél sokoldalúbb munka a múlt ha­gyatékából még megmaradt művelet- lenség megszüntetésére, népünk mű­veltségének gazdagítására, látóköré­nek szélesítésére, kulturális forra­dalmunk eredményeinek továbbfej­lesztésére és mindenekelőtt nemzeti kultúránk régi és új értékeinek mi­nél szélesebb tömegekhez való elju­tására. Ez pedig azt jelenti, hogy kul túránk és kulturális életünk további, még erőteljesebb demokratizálása, népibbé tétele az, amire elsősorban kell összpontosítanunk figyelmünket és erőnket. Népünk kulturális téren is felnőtt. Olvasó, irodalmat és művészetet ér­tő és élvező néppé lett. Senki nem tagadhatja, hogy a kultúra Uivirágzásának egész történelmünkben példa nélkül álló korát éljük ma: a múlt ha­ladó értékei is most válnak iga­zán népünk tulajdonává. Most lesz népünk igazán részese a kultúra teremtésének is. De eddigi eredményeinket figye­lembe véve mégis az a helyes, ha munkánk középpontjába a dolgozó tömegek között végzett kulturális, felvilágosító és nevelőmunikát he­lyezzük. Az a helyes, ha fő gondunk az, 'hogy kulturális munkánkat még jobban a nép felé fordítsuk, mert igen sok még az elvégzetlen dolgunk. Népművelési hálózatunk, népműve­lési munkánk sokféle gyengeséggel küzd; - népművelési szervezetünk színvonala meglehetősen alacsony. Ezen a helyzeten nyilván változ­tatni kell. Találkozunk még olyan nézetekkel, amelyek a kulturális munkát legfeljebb annyiban értéke­lik, amennyiben annak közvetlen se­gítő hatása van és segíti, mondjuk a begyűjtést vagy egészen közvetlen közelről a tervteljesítést. Termé­szetesen a kulturális eszközökkel végzett agitáció nagyon fontos dolog. Törődni kell vele, nem kevesebbet, sőt többet, mint eddig, különösen, hogy színvonalasabb és színesebb, elevenebb legyen. Emellett azonban nagyon fontos az. hogy küzdve a kul­turális tömegmunka egyoldalúsága és szűk felfogása ellen, mind gazdagab­ban bontakozzék ki a talán kevésbbé látványos, de népünk szocialista szellemű nevelésében mégis szoli­dabb, biztosabb alapokat teremtő és nem utolsósorban a dolgozók kultú­ráját, nemesszellemű szórakozását is szolgáló kulturális propaganda és művészeti munka. Az elmúlt évek során ennek a mun kának sok helyes, jó formája fejlő­dött ki. Itt van mindjárt mint egyik tegfontosabb, a különböző népműve- ’ési előadások sorozata. Népünk mű­veltségének emelésében nagy szere­tjük van ezeknek az előadásoknak. Az elmúlt évben több mint nyolc­millió hallgatója volt ismeretterjesz­tő előadásainknak. De tennivaló van üt is még bőven. Mindenekelőtt, az. hogy szélesítsük és gazdagítsuk előadá saink témakörét, adjunk több törté­nelmi, irodalmi, technikai természet- tudományos ismeretet. Szélesítenünk kell a csatornákat amelyeken a kultúra elér népünk sűrűjébe, minden más vonatkozás­ban is. A népműve’ést nem szűkít­hetjük le csak az előadásokra, könyv tárakra, a művészeti csoportok mun­kájára. Az igazi népművelés az, ha kultúránk mindenfajta értéke minél bővebb áradással elér a dolgozókhoz. A kultúra demokratizálásának népibbé tételének útja az, ha át­hatja népünk életének minden formáját, ha jelen van munká­jában, pihenésében és szórako­zásában egyaránt. Es itt hadd szóljak néhány szót az úgynevezett ..szórakoztató műfajok­ról", a szórakoztató zenéről, a tánc­dalokról, a tömegdalokról, a szóra­koztató vegyes műsorokról, és nem ítolsósorban tömegszórakozóhelyeink műsorairól. Sajnos, az elmúlt idők­ben ezekkel keveset törődtünk, pe­dig ezek is népünk nevelésének na­gyon fontos területei, hiszen a leg­szélesebb tömegekhez ezek érnek el nap mint nap, s ezek ma még jó­részt kozmopolita rothadás fertőző gócai. Fel kell lépnünk az olyan nézetek­kel és az olyan gyakorlattal szem­ben. amelyek így képzelik el a dol­gozók kulturális igényeinek fokozott kielégítését. Az út itt sem visszafelé, hanem előre vezet. Nem ültetjük vissza a polgári „szórakoztató ipart" jogaiba, hanem meg kell teremte­nünk a tömegszórakozás kultúrált,- nemes formáit és anyagait. Mindent összevéve azt látjuk he­lyesnek, ha ma és a következő idők­ben a széles tömegek kulturális igé­nyeinek kielégítése, kultúránk továb­bi demokratizálása lesz a íő gon­dunk. Különösen erősíteni akarjuk a falusi népművelési munkát, széle­sen és gazdagon, hogy a magunk eszközeivel is segítsünk a mezőgaz­daság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat sikeres megvaló­sítását. De ugyanakkor fokozott gond dal kell törődnünk munkásosztá­lyunk kulturális igényeinek kielégí­tésével is. Meg kell erősíteni a szak-* szervezetek, a tömegszervezetek ilyenirányú munkáját. Ha munkánk előterébe — úgy hi­szem. helyesen — a dolgozó töme­gek között végzeút sokoldalú kultu­rális nevelőmunkát állítjuk, az egy­általában nem jelenti azt, mintha el akarnánk hanyagolni az irodalom­mal, a művészettel való törődést. — Sőt attól, hogy irodalmunk és mű­vészetünk értékeit az eddiginél még gazdagabban, még szélesebben akar­juk eljuttatni dolgozóinkhoz, éppen irodalmunk és művészetünk to­vábbi nagyarányú fejlődését, népi gyökereinek megerősödését várjuk. Irodalmi és művészeti életünkben ma határozott megélénkülés ta­pasztalható. íróink és művészeink többsége érzi az új szakasz politi­kája nyomán megnőtt alkotói tehe­tőségeket és a megnőtt felelősséget is. Egyes területeken élénk viták zajlanak. Mi ezeket a vitákat báto­rítani, szélesíteni szeretnénk. E bátrabban kibontakozó vitákba azonban néhol zavar is vegyül. — Vannak, akik félreértik az új sza­kasz politikáját és megpróbálják felmelegíteni régi burzsoá nézetei­ket. Szeretnénk megmondani na­gyon határozottan: az új szakasz nem jelenti az eszmeit „londoni vá­sárát“, ahol szabadon . lehet árusíta­ni az ellenséges eszmék dugáruját ;s. Az új szakasz platformja kultu­rális téren is a széles nemzeti egy- ;ég platformja, megfér ezen minden '’kötő ember, aki becsületesen akar •telgozni népéért és hazájáért. De csak az ilyen alkotók férnek meg rajta. Irodalmunk és művészetünk az el­múlt évek során sokat fejlődött a szocialista realizmus útján, sok ér­tékes mű született szinte- minden műfajban, közülük nem egy nem­zetközi vonatkozásban is öregbítet- •5 népünk jóhírét. Minden alapunk megvan rá. hogy a fejlődéi, a kö­vetkező időikben még erőteljesebb tegyen. Ennek egyik legfontosabb előfeltétele, hogy irodalmunk, művészetünk for­duljon még bensőségesebb ér­deklődéssel dolgozó népünk éle­te fele és szolgálja még híveb­ben, még következetesebben pártunk nagy célkitűzéseit nem­zetünk felvirágoztatására. Legyen számára útmutató példa a szovjet irodalom és művészet, amely ezen az úton emelkedett mind ma­gasabbra. , Irodalmunk, művészetünk legszen tebb feladata — népünk nevelése. De népünk nevelésében csak az az irodalom é.s az a művészet állhat hivatása magaslatán, amelyet mély­séges demokratikus, a dolgozó tö­megekkel való teljes összeforrottság jellemez. Viszont ez a mély derno- kra.ttem.us, ez a néppel való teljes összeforrottság igazán nevelő érté­kűvé csak akkor magasodhat, ha a párt eszmei irányításával tájékozó­dik a valóság bonyolult szövevényé­ben és így vet fényt népünk út­jaira. A másik dolog, amire még úgy hiszem, helyes ráirányítani íróink és művészeink figyelmét: irodal­munk, művészetünk nemzeti jelle­gének fejlesztése és ápolása Uj iro­dalmunk, művészetiünk legsikere­sebb és egyben legnagyobb hatású alkotásai azok, amelyek nyélvén, stí­lusán, színein, formáján és egész levegőjén érződik az, hogy magyar művek, hogy nemzeti jellegzetessé­gük van. íróinktól azt várjuk, hogy ábrá­zolják a valóságot bátran, szélesen, ellentmondásaival és élés konflik­tusaival egyetemben. Csak hélyesel­(Folytatás a 3, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom