Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-23 / 19. szám

2 N A P C ö 1954 JANIT* TI 23 Az országgyűlés Pénteki ülése Törvényjavaslat a lakosság bejelentéseinek elintézéséről (Folytatás az 1. oldalról) tnk 1954. évi keresetét több, mint czáz millió forinttal növelte. A terv előirányozza az egyes munkáskate- góriálk közötti nagyobb bér-arányta­lanságok megszüntetését, a legala­csonyabb fizetésű munkásak bérvi­szonyainak megjavítását. Jelentős összegeket ír elő a terv az idős mun­kások nyugellátásának megjavításá­ra. A munkásosztály munkaviszo­nyainak megjavítását segíti elő és a kormánynak a munkásokról való gondoskodását mutatja a munkavé­delmi és szociális beruházások 45 százalékkal való növelése 1954-ben. Az 1954 évi terv végrehajtása ér­telmiségünk anyagi és kulturális el­látásának megjavításához is hozzá­járul. Egyes értelmiségi rétegek fi­zetésemelésben is részesülnek, így az orvosok, agronómusok, falusi ta­nítók. A terv számai megmutatják, hogy a párt és a kormány ígéretéhez hí­ven azon munkálkodik, hogy dol­gozó népünk élete felvirágozzék. — 1954-ben ezen az úton jelentős lé­pést, teszünk előre. A terv alapvető célkitűzése: a la­kosság életszínvonalának nagyará­nyú emelése megköveteli, hogy 1954- ben fordulatot érjünk el egész népgazdaságunkban a termelés ve­zetésében, a munka szervezésében, gazdaságosság követelményeinek ér­vényesítésében. A fordulathoz szük­séges volt a túlfeszített termelési előirányzatok csökkentése. De szük­ségei az is, hogy a termelés gazda­ságosságának kérdésére fokozott fi- gye'met fordítsunk. A szocialista tér me!és alapvető követelménye a termelékenység állandó emelkedése és az önköltség állandó csökkentése. Az önköltségcsökkentés a nemzeti i.Sv '.s’em növelésének és ezzel a fogyasztási alap és a felhalmozás növelésének igen fontos forrása. Az élet-színvonal állandó emelése rend­kívül szigorú takarékossági intéz­kedéseket követel meg a gazdasági elet minden területén és az állam- apparátusban. Takarékoskodni kell mindenek­előtt. a munkaerővel. Meg kell szün­tetni a munkaerővel való pazarlást, a kapun belüli munkanélküliséget, a szakképzett munkaerők nem meg­felelő foglalkoztatását. Takarékoskodni kell a beruházá­sokkal. Minden felesleges beruházás azok elől a beruházások elől vonja el az eszközöket, melyek a kor­mányprogramra megvalósítását, dol­gozó népünk életszínvonalának eme­lését célozzák. M inthogy országunk nyersanya­gokkal nem bővelkedik, különös je­lentőséggel bír az anyagtakarékos- ság. Takarékoskodni kell mindenek­előtt a fűtőanyagokkal és a villa- mosenetigiával. Takarékoskodni kell a közülelek anyagfogyasztásánál és beszerzésé­nél is. Az 1954 évi terv a rejtett beru­házási és anyagtartalókok fokozott feltárását követeli meg. Az 1934. évi terv bátor és nagy­szerű célkitűzéseket tartalmaz a nép jólétének fokozott emelésére, életviszonyainak megjavítására, sze­retett hazánk gazdaságának fejlesz­tésére és honvédelmünk erősítésére. E- célkitűzések megvalósításáért min­den dolgozó szívesen és lelkesen harcol, mert tudja, hogy munkája eredményét maga élvezheti. Huzzászólábok Az 1954, évi népgazdasági tervhez elsőnek Gazda Géza Kossuth-díjas «olt hozzá. Az 1954. évi terv nézetem szerint megfelel a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozatának és a kormány programúijának — mondotta bevezetőben, majd hang­súlyozta, hogy a kormányprogramul végrehajtásában nagy és megtisztelő feladat vár a nehéziparra. A mi nehéziparunk — mondotta. — kohóink, gépgyáraink, vegyi üze­meink alkalmasak és felkészültek arra a föladatra, hogy a jövőben sokkal több mezőgazdasági gépet, traktort, ekét, műtrágyát gyártsa­nak a mezőgazdaságnak, mint ed­dig, hogy rátérjenek olyan cikkek gyártására, amelyek közvetlenül a lakosság szükségleteit elégítik lei. A Rákosi Mátyás Művekben pél­dául, amelyiknek én is dolgozója vagyok, üzemünk elsőnek határozta él, hogy a szerszámgépek és más nehézipari berendezések gyártása «ellett, olyan cikkek gyártását is megkezdi!, amelyekre a dolgozó pa­rasztságnak, a háziasszonyoknak van szüksége és amelyekből eddig keveset vagy talán semmit sem gyártott iparunk. A továbbiakban arról beszélt, hogy az anyaggal való takarékos­kodásra nagy lehetőségek vannak üzemei nlkben. Ezután arról szólt, hogy a nehéz- pari üzemek saját feladataik telje­sítése mellett sokat tehetnek és kell is, hogy tegyenek a helyiipar és a kisipar megsegítésére. Gazda Géza végül hangsúlyozta, hogy az 1954. évi tervet, amelyet reálisnak tart, helyesli és elfogadás­ra javasolja. Losonczi Pál országgyűlési képviselő felszólalásában az 1954. évi nép- gazdasági terv mezőgazdasági vonat kozásaival foglalkozott. Elmondotta, hogy kormányunk programmja és az ezt követő, a mezőgazdaságot érintő minisztertanácsi határozatok nagymértékben fokozták a paraszt­ság érdekeltségét a mezőgazdasági termelésben. A határozatok nyomán a dolgozó parasztok nagy kedvvel láttak munkához. Az egész lakosság növekvő igé­nyeinek kielégítése érdekében dön­tő feladat a mezőgazdaság termés­hozamának emelése — mondotta. — Élenjáró termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink jóval felülmúl­ják a körülöttünk lévő egyénileg dolgozó parasztgazdaságok termés­átlagait. Jól működő term előszővet- kezeteink példája bizonyítja, hagy a dolgozó parasztság számára az egyedüli helyes út a mezőgazdasági ermelőszövetkezetek útja. Losonczi Pál ezután az 1954. évi népgazdasági terv mezőgazdasági be­ruházásait vizsgálta. A mezőgazdaság az idén a terv' szerint jóval több gépet kap, mint eddig bármelyik esztendőben. A gépesítés mennyiségi növelése mel­lett azonban nagyobb gondot kell fordítani annak minőségére is. A gépállomások bérezési rend­szerével kapcsolatban javasolta, hogy a traktorosok ezentúl ne a végzett munka mennyisége, hanem az általuk megmunkált földön elért terméstöbbliet után kapjanak ju- almat. Dolgozó parasztságunk ezekben a napokban beszélte meg országszer­te a mezőgazdaság fejlesztését szol­gáló párt- és kormányhatározatot — mondotta. — A gyűléseken megmu­tatkozott. hogy a falu dolgozó népe egyöntetűen magáévá teszi a mező- gazdaság fejlesztését szolgáló intéz­kedéseket, s azok végrehajtásában tevékenyen részt akar venni. A me­zőgazdaságot irányító szerveinknek most az legyen á feladata, hegy a dolgozó parasztok kezdeményezését tovább fokozzák, jó irányító és szervező munkával segítsék elő a tavaszi mezőgazdasági munkák idő­ben történő és jó elvégzését. Losonczi Pál befejezésül elfogad­ta az 1954. évi népgazdasági ter­vet. A következő felszólaló Woll Johanna, Sztálinváros főmérnöke volt. Az építőipar jellege megváltozik — mondotta a többi között Wolf Johanna. — A befejezendő nagy lé- .esítmények mellett az építőipar­ban két új súlyponti terület kelet­kezett. Az egyik a dolgozók élet- színvonalának és szociális ellátott­ságának emelkedését közvetlenül kielégítő lakás- és szociális építke­zés, a másik pedig a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló mezőgazdasági '•pitkezés. Az 1954. évi népgazdasági terv ?lé nagy várakozással tekintünk mi, ímszaki értelmiségiek is. Gazdasági politikánk új szakasza feltétlenül 'endítőereje lesz építőiparunknak. Építőiparunk fellendülése pedig új feladatokat, de új dicsőséget is biz­tosít a műszaki értelmiségnek. Az építőipar terve reális terv’, melynek teljesítésére megvannak a lehetősé­geink. Erőnket és rejtett tartalékain­kat a munkák szervezettebb vég­rehajtására, a takarékosságra, ami­nőség megjavítására és az önkölt­ség csökkentésére kell fordítanunk A tervek maradéktalan végrehajtá­sa mellett a tervszerűség is fel­tétlenül szükséges. Ezeknek a kérdé­seknek a megoldása jellemezze 1954- ben építőiparunkat. Mindezek alapján az ismertetett tervet helyesnek tartom. Wolf Johanna felszólalása után az országgyűlés az 1954. évi népgaz­dasági tervről szóló ismertetést tu­domásul vette. Ezután áttértek a lakosság beie- ’eníéseinek elintézéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalására. Házi Árpád ele adó bejelentette, hogy a jogd bizottság a törvény javaslatot általánosságban és részleteiben megtárgyalta és elfogad­ta, majd többek között ezeket mon­dotta: Népünknek feltétlen joga. hogy részt vállaljon az államhatalom he­lyi szerveinek munkájában, hogy észrevételeivel és bírálatával segít­se az államapparátus munkájának megjavítását, felhívja a figyelmet az állami és gazdasági élet különböző területein jelentkező hibákra és fo- gyatékasságdkna, leleplezze a tör­vénysértéseket, panaszt emeljen a sérelmek ellen és észszerű kezdemé­nyezéseket tegyen a nép vagyoná­val való takarékos gazdálkodásra, a termelés fokozására, a bürokrácia megszüntetésére. A lakosság, amikor e jogát gya­korolja, egyben alkotmányos köte­lességét teljesíti. Az állam szervei­nek gyorsan és mélyrehatóan orvo- solniok kell az indokolt panaszokat, ki kell javítaniok a munkában fel­tárt hiányosságokat, és ha a vizsgá­lat törvénysértést állapít meg, hala­déktalanul helyre kell állítaniok a törvényességet. Az állami munka állandó javítá­sához nélkülözhetetlen az a segítség, amit a lakosság alulról jövő bírálata nyújt. Állami szerveink egyre in­kább fel is használják ezt a segítsé­get. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a szervek egyrésze még nem teljesíti kielégítően e kötelességét. Összességében állami szerveinkhez igen jelentős mennyiségű bejelentés érkezik és ezek száma a kormány- programm megjelenése óta tovább emelkedett, — nem mintha több ok lenne a panaszra, hanem mert a dolgozók bizalma az államigazgatás iránt a kormányprogramm óta mér­hetetlenül megnőtt. Mégis ezek a be­jelentések a valóban fennálló pana­szoknak és sérelmeknek, a dolgozók tényleges javaslatainak és kezdemé­nyezéseinek csak egy részét foglal­ják magukban. A napirenden lévő törvényjavaslat célja, hogy a lakosság részéről tör­tént bejelentésekkel való foglalko­zást törvény szabályozza. Azok a szabályok, melyeket a tör­vényjavaslat tartalmaz, utat mutat­nak ahhoz, hogyan kell' az e téren fennálló hibákat megszüntetni és a munkát az egész nép segítségére és építő bírálatára támaszkodva állan­dóan tökéletesíteni. A gyakorlatban tapasztalt hiányosságok tanulmányo­zása arra a megállapításra vezetett, hogy egyes vezetők nem tanúsíta­nak kellő érdeklődést aziránt, hogy mi a tömegek véleménye az általuk irányított szerv működéséről és mun katársaikat se nevelik ennek kö­vetkeztében a lakosság bírálatának megbecsülésére. Igen sok szervünk vezetője nem ismeri fel kellőképpen, milyen sze­mélyi felelősség terheli azért, hogy ő maga és a vezetése alatt álló va­lamennyi dolgozó tiszteletben tartsa a demokrácia alapvető követelmé­nyeit. Ezért fontos, hogy a lakosság bejelentéseinek intézéséről szóló tör­vény kimondja, hogy az államigaz gatás szerveinek, az államhatalom helyi szerveinek, valamint a gazda­sági szerveknek vezetői személyesen felelősek azért, hogy az általuk ve­zetett és a felügyeletük alá rendelt szerveknél a lakosság bejelentéseivel való foglalkozás azok állandó fel­adatai közé tartozzék. Ahol a vezetők nem fordítanak figyelmet arra. hogyan bánik az ap­parátus a lakosság észrevételeivel, jelzéseivel, ott ezek a bejelentések gyakran a bürokrácia útvesztőjébe fulladnak. Ennek veszélyét még to­vább növeli az a körülmény, hogy a legtöbb helyen a bejelentések meg­felelő elbírálásának, megvizsgálásá­nak és elintézésének még a szerveze­ti előfeltételei sincsenek biztosítva. Ezek a tapasztalatok tették szük­ségessé a törvényjavaslat második szakaszában foglalt szabályokat, me­lyek a lelkiismeretes ellenőrzés szer­vezeti feltételeinek biztosítására vo­natkoznak. Ezt a célt. szolgálja az is. hogy azok nál a szerveknél, melyeknek tevé­kenysége közvetlenül a lakossággal van kapcsolatban, olyan irodákat kell megszervezni, amelyeket bárki közvetlenül személyesen is felkeres­het, hogy észrevételeit, panaszait megtegye. Az ilyen irodák működé­sének feltétlenül ki kell terjednie arra, hogy a bejelentések elintézésé­nek egész folyamatát figyelemmel kísérjék és azt minden rendelkezés­re álló eszközzel előmozdítsák. Az ügyek lelkiismeretlen kezelésé­nek másik jellegzetes megnyilvánu­lása, hogy a bejelentéseket nagyon sokszor felületesen vizsgálják ki. A bejelentőt személyesen csak a leg­ritkább esetben hallgatják meg és nem nyújtanak számára módot, hogy bizonyítékait a vizsgálatot végző szarv rendelkezésére bocsáthassa. A törvényjavaslat fontos szabályo­kat tartalmaz, amelyek betartásával elérhető a vizsgálatok gyors, alapos és eredményes lefolytatása. Csak a legnagyobb felháborodással lehet beszélni arról a tűrhetetlen el­járásról, amely nálunk sajnos még előfordul: amikor egyes lelkiismeret­len személyek ahelyett, hogy meg­szüntetnék a hibákat, amelyekre a lakosságtól érkező bejelentések irá­nyították a figyelmet-, megtorló in­tézkedéseket alkalmaznak a bejelen­tőkkel szemben, mert kellemetlennek érzik, hogy valaki bírálatban része­sítette őket. Az ilyen eljárást a jelen törvény- javaslat bűntettnek minősíti. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az ilyen esetek következtében hát­rányt szenvedett dolgozó teljes erköl­csi és anyagi kártalanításban része­süljön, hanem a bűn elkövetőjét, a megtorlás alkalmazóját keményen fe­lelősségre kell vonni fegyelmileg, át kell rá hárítani cselekményének anyagi következményeit és bíróság elé kell állítani. Az itt tárgyalt törvényjavaslat alkotmányunkban gyökerezik és a Magyar Népköztársaság polgárait megillető jogok szabad gyakorlásá­nak fontos biztosítékát képezi. Ezért kérem az országgyűlést, hogy a tör vényjavaslatot fogadja el. (Nagy taps.) Hozzászólások A törvényjavaslathoz elsőnek Bérezi Gyula szólt hozzá. Megállapította: ez a ja­vaslat is egyik újabb bizonyítéka rendszerünk demokratizmusának. Ki fejezésre jut benne államunk főfel­adata is; a dolgozókról va’ó gondos­kodás és jogaik gyakorlásának bizto­sítása. A továbbiakban arról beszélt, hogy ahol a dolgozók széles tömegei aktí­van résztvesznek a tanácsok munká­jában, ott jelentősen javul az állam- hatalmi szervek munkája. Bár e téren jelentékeny a fejlődés, az elért eredménnyel korántsem le­hetünk megelégedve. Továbbra is fő- feladatként áll előttünk a széles dol­Harrer Ferenc előadó bejelentette, hogy a jogi bizottság a Magyar Népköztársaság bírósági szer vezetéről szóló törvényjavaslatot le­tárgyalta és általánosságban elfo­gadta. Bevezetőjében megállapította, hogy népköztársaságunk jogalkotása el­sősorban népi demokráciánkat és kialakuló szocialista társadalmi ren­dünket, továbbá az állampolgárok jogait és érdekeit védi. A törvény- javaslat ennek a védelemnek a szer­vezeti alapját teremti meg minden előbbi törvény hatálytalanításával és jelentőségében megközelíti egy alaptörvény súlyát. A törvényjavaslat részletesen sza­bályozza a bíróságok hatáskörét. Valamennyi bíróságnál a követ­kező elvek valósulnak meg: Minden állampolgár ügyében egy­ségesen ugyanazok a bíróságok jár­nak eL, a bírák bírói működésük­ben függetlenek és csak a törvény­nek vannak alávetve, a bírói tiszt­ségeket választás útján töltik be. hivatásos bírónak vagy népi ülnök­nek megválasztható minden olyan büntetlen előéletű magyar állam­polgár, akinek választójoga van és huszoiiiharmadik életévét betöltötte. A bíróságok tárgyalásai — a tör­vény által meghatározott kivételek­től eltekintve — nyilvánosak, a váa- lottat a bírói eljárás során megilleti a védelem joga, a bíróság határo­zatait zárt ülésben, szavaíattöbbség- gel hozza meg, valamennyi bíróság elsőfokú határozatát — a legfelsőbb bíróság határozatainak kivételével — az érdekeltek megfellebbezhetik és ellene az ügyész óvást emelhet. A bíróság első fokon egy hivatá­sos bíróból, mint elnökből és két népi ülnökből álló háromtagú ta­nácsban ítélkezik. A másodfokon el­járó — megyei — bírósági tanács három hivatásos bíróból áll, ennek oka, hogy másodfokon a bíróság feladata túlnyomóan a jogi megíté­lés felülvizsgálata. A másodfokú bí­róság megsemmisítheti az ítéletet és az elsőfokú bíróságot új ítélet ho­zatalára utasíthatja. Mind a hivatásos bírákat, mind 3 népi ülnökökéi tisztségük lejárta előtt vóssaa lehet hívni, ha büniet­gozó tömegeknek állami és államha- •almi szerveink munkájába való be­vonása. Megnőtt azoknak a vezetőknek a száma, akik a dolgozóik bejelentéseit segítségnyújtásnak veszik. Ugyan­akkor sokan vannak még, akik a be­jelentéseket lélekteienül. hanyagul intézik el, vagy egyáltalán el sem intézik. Akár figyelmetlenségből, akár ellenséges cselekedetből kifo­lyólag marad elintézetlenül a beje­lentés, egyik sem tűrhető. Az országgyűlés elé terjesztett tör vényjavaslat egész dolgozó népünk­ben megerősíti azt a tudatot, hogy bátran, félelem nélkül meg lehet, sőt meg kell mondaniok észrevételeiket. Ugyanakkor a törvényjavaslat növeli népünk felelősségérzetét is, lehetővé teszi a segítséget nyújtó bírálat még fokozottabb kibontakozását. Az elő­terjesztett javaslatot elfogadom — mondotta befejezésül Bárczj Gyula. A következő felszólaló Vajda' Lajosné azzal foglalkozott, hogyan javult meg kereskedelmi szerveink munká­ja a dolgozók közérdekű bejelentése nyomán. Az eredmények ellenére e téren még mindig nagyon sok panasz és iogos kifogás merül fel a lakosság részéről Budapesten az áruházak és a KOZÉRT-ek, vidéken főleg a föld- művesszövetkézetek és boltok dolgo­zóinak munkájára. — mondotta. — A gazdasági vezetőknek arra kell tö­rekedniük, hogy ezeket a panaszokat megismerjék és haladéktalanul or­vosolják. Nemcsak a kereskedelmi ellátás megjavításához, hanem a dolgozók minden szükségletének további kielé­gítéséhez elengedhetetlen, hogy a la­kosság segítse észrevételeivel, bírá­lataival a vezető szerveket. Vajdai Lajosné számos példát em­lített meg a dolgozók bírálatának helyes felhasználásáról. A magam részéről az előterjesztett törvényjavaslattal egyetértek és an­nak elfogadását hasznosnak tartom — mondotta Vajdai Lajosné. Az országgyűlés ezután a lakosság bejelentéseinek elintézéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta. Napirend szerint következett a Magyar Népköztársaság bírósági szer vezetéről szóló törvényjavaslat tár­gyalása. tét követnék el, kötelességüket ha­nyagul látják el, vagy olyan maga­tartást tanúsítanak, amely sérti a népi igazságszolgáltatás tekintélyét, az őket megválasztó szerv hívhatja őket vissza, de csalk az igazságügy- miniszter javaslatára, büntetőjogi úton azonban csak a legfőbb ügyész­nek a Népköztársaság Elnöki Taná­csa jóváhagyásával tett indítványa alapján vonhatók felelősségre. Mind a hivatásos bírák, mind a népi ülnökök az őket megválasztó szerveknek, vagyis a tanácsoknek és a járás, illetőleg a városi kerületi la­kosságának beszámolni kötelesek. A Magyar Népköztársaság legfőbb bírói szerve a Magyar Népköztár­saság Legfelsőbb Bírósága. A Legfelsőbb Bíróság elnökének a jövőben kiemelkedő szerepe lesz. amely különösen a jogerős határo­zatok ellen való óvásemelésben és ügyeknek bármely bíróságtól a Leg­felsőbb Bíróság hatáskörébe vonásá­ban valósul meg. A sfecialista törvényességet kí­vánja biztosítani a törvény javaslat - nak az a két rendelkezése, amely szerint, a legfőbb ügyész és a Leg­felsőbb Bíróság elnöke jogerős ha­tározatok ellen a törvényesség érae­kében a Legfelsőbb Bírósásnál óvást emelhet s a Legfelsőbb Bíróság el­nöke bármelyik bíróság bármely ügyét- az eljárás bármely szakaszá­ban nragához követelheti, kivételes és etekben pedig az ügyet a legfel­sőbb Bíróság hatáskörébe is von­hatja. A bírósági szervezetről szóló in­tézkedések — folytatta az előadó, — 1954. évi február 1-én lépnek élet­be. A bírák választására vonatkozó részletes rendelkezéseket törvényere­jű rendelet fogja megállapítani. A Legfelsőbb Bíróság elnökét, elnök- helyetteseit, hivatásos bírált és népi ülnökeit az országgyűlés választja öt évre, a járásbíróság elnökét, hi­vatásos bíréit és népi ülnökeit a járási 'tanács, a megyei- bíróság el­nökét, hivatásos bíróit és népi ül­nökeit a megyei tanács választja három évre, valamennyit az igaz- ságügyminisztier jelölése alapién, A küliönbírósáigok elnökeit, hivatásos bíróit és népi ülnökeit az igazság­(Folytatás a 3. oldalon) Törvényjavaslat a Maaryar Népköztársaság bírósági szervezetéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom