Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-16 / 13. szám

1954 JANUAR 16 NAPLÓ SI Mostoha körülmények között... Gépállomásaink dolgozó* nem tértek pihenőre a természettel, ha­nem amióta kifagyott az eke a föld­ből és a hó is leesett, a szerelőmű­helyek népesedtek be. A munkában megrongálódott, megkopott gépeket javítgatják, hogyha ismét megindul a szántás-vetéssel a mezei munka, ne legyen fennakadás. Ritkábban forduljon elő, hogy műszaki hiba miatt kiessék a gép a termelésből, mert ennek nemcsak a traktoros lát­ja kárát, aki nem tud teljesíteni a rossz géppel, hanem az illető terme­lőszövetkezet, vagy dolgozó paraszt is, akinek a földjén éppen elromlott a gép. Gépjavítást végeznek a varsádi gépállomás dolgozói is. A javítóbri­gádok egyik gépet a másik után sze­dik szét, majd rakják össze akurátos pontossággal, miután kijavították a hibát. Csak az a baj, hogy a tervük­höz mérten kevés gépet javítottak ki eddig. A lemaradásnak kézzelfogha­tó okai vannak, amelyek összefügge­nek a dolgozókról való gondoskodás­sal is. Délután öt óra felé elcsendesedik a javítóműhely, a traktorosok, sze­relők nagyrésze hazaindul. Ez a „haza'* különböző távolságokat je­lent, mert nagyobb részük a környe­ző falvakból jár be a gépállomásra. Munka után nekivágnak a havas utaknak, hogy otthon, családjuk kö­rében melegedhessenek fel az egész­napi fagyoskodás után, mert a mű- Jrelyben bizony nem mindig van me­leg. De hogy milyen körülmények között dolgoznak a varsádi gépállo­más javító brigádjai, azt had mondja el az á' pár ember, aki nem megy haza, hanem a traktoros pihenőn éj­szakázik. M ndössze hírm 10 v innak fér­fiak: két idősebb és egy fiatal trak­toros. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy befűtsék a kis szobát. Ez a látszólag egyszerű művelet nem is olyan könnyű és kevé&bbé ered­ményes. A szobát ugyanis csaknem minden oldalról éri a szél, a vékony falakból sugárzik a hidegség. Ä szimpla, rozoga ablakokon is betola­kodik a hideg, hiába szögeiték be papírral. A szoba gidres-gödrös föld­jén kis tócsákban olvadozik a láb­belikről leolvadó hó. Proksa Adám, a miszlabikádi Bé­ke termelőszövetkezet traktorosa szó­lal meg lassan, megfontoltan: „Ha kész lesz a traktorom, hazamegyek. Nem kívánhatják, tőlem, hogy hete­ken át ebben a jégveremben alud­jak. Reggel, amikor felébredek, fá­radtabb vagyok, mint amikor lefe­küdtem, mert összezsugorodva • al­szom, ki sem merek nyújtózkodni. Reggel fogvacogás helyettesíti az ébresztőórát“. A másik kettő rábólint megerősítik, hogy úgy van. „Vissza­adták az 5000 forintot, amit a pihenő átalakítására kaptak azzal, hogy nem vállalja a KTSz, nincs munkás." — Ezt már Csurgai József szerelő mondja, mintegy magyarázatképpen. Ezért mennek haza a traktorosok naponként, mert inkább gyalogolnak kilométereket átázott lábbeliben minthogy a barátságtalan, hideg pi­henőn töltsék az éjszakát," Ebből adódik azután, hogy a gépállomás dolgozóinak jelentős része betegség miatt igazoltan, vagy igazolatlanul hiányzik, és nem megy tervszerűen a gépjavítás, lemaradás van. Proksa Ádám és Csurgai József beszédéből derül ki az is, hogy a szerelőműhelyben sincs mindig me­leg. Különösen hideg az egyik javí­tóműhely részleg, amelynek ponyva a teteje és az ajtaja, mivel a KTSz nem fejezte be az építkezést. Hideg műhelyben, hideg vasdarabokkal bánni, hideg olajban vájkálni, ez meglehetősen embertelen körülmény. Kapnak ugyan teát, a javítóbrigád magjai, de az ilyenformán nem sokat ér. A három traktoros még beszél­get egy ideig, piszkálják és rakják a tüzet, majd belecsavarodnak olaj­szagú pokrócaikba és aludni próbál­nak. Nízíük me» mos* azt is, ho­gyan vélekedik az igazgató mind­ezekről. A tervteljesílésre vonatko­zóan elmondja Tőke elvtárs, hogy eddig nyolc erőgépet javítottak ki az esedékes 10 helyett. Vetőgépjaví­tásnál három darab a lemaradás. Ekéből 16-ot kellett volna már kija­vítani és csak 11 van kész. A lema­radás megokolására természetesen készséggel hozzák fel az alkatrész- hiányt. Ezzel azonban nem lehet min dent megmagyarázni. Cséplőgépből eddig még egyet sem javítottak ki, bár háromnak kellene már készen állnia. Magyarázat: a KTSz nem ké­szítette el a cséplőszipt. Szabad ég alatt nem dolgozhatnak a szerelők. Ez igaz. Ózonban kitisztítani lehetett volna a gépeket, mert bizony a leg­többjében még benne rothad a nap- raforgócséplés maradványa. Ha egv kicsi* a mé yfere néaíínfc a dolgoknak, kiderül, hogy a gép­állomás vezetői tehetnek a fennálló hibákról, fogyatékosságokról. Nem kellett volna belenyugodni, hogy hát a KTSz nem ér rá a cséplőszínt el­készíteni, hanem ha másképp nem, erélyes fellépéssel kiharcolni az épít kezés befejezését. A traktoros pihe­nőre vonatkozóan — bár az igazgató elvtárs véleménye szerint nem adták vissza a pénzt és az átalakítás to­vábbra is tervben van, — javasoljuk: ha már az átalakítás, tatarozás „a KTSz hibájából" elkésett, próbálkoz­zék a gépállomás vezetősége a helyi tanács segítségéve! egy megfelelő szobát kapni a községben, ahol szíve sen töltik a traktorosok az éjszakát, amely valóban megérdemli a trakto­ros pihenő nevet. Akkor talán nem hiányoznak olyan sokan betegség miatt és a munka is gyorsabban megy. A szerelőműhely azért, nincs meg­felelően fűtve, mondja Tőke elvtárs, mert a Tüzép által kiutalt mennyi­ség kevés. A készlet nem elég egyik kiutalástól a másikig. Ezen . nem is csodálkozunk, olyan módszerrel, aho­gyan Varsádon tüzelnek. Amikor van tüzelő, akkor meleg van és so­kan „csáki szalmájaként" kezelik. Viszi, aki éri. Egyszóval nincs beosz­tás. Próbálkozzanak a gépállomáson megbízni egy tüzelőfelelőst, aki lelki ismeretesen beosztja a kiutalt tüzelő mennyiséget és felügyel rá, hogy rend legyen ezen a vonalon. így ta­lán nem lesz fűtésprobléma iem. Szeretnénk, ha a gépállomáson őszinte segíteniakarásnak vennék bí­rálatunkat és javaslatainkat felhasz­nálnák segítségül a lemaradás p itlá- sára. Terveznek a tengelici Petőfi Ész-ben A tengelici Petőfi termelőszövet­kezet irodája már a kora reggeli órákban világos. Pár nap óta lázas munka folyik, terveznek. A tervnek már nagyrésze kész. Az idén változás történik az állat- tenyésztésben. 91 darab tenyészlo- vat állítanak be, melyhez két mo­dern 28 férőhelyes lóistállót építe­nek a tavasszal. 102 törzskönyvezett tehenet, 80 tenyészkocát, 180 te- nyésznyulat és 100 család méhet ál­lítanak be. A tavasszal 8000 darab csirkét, 1.272 kacsát, 201 libát, 716 pulykát saját keltető gépükkel fog­nak keltetni. Az állattenyésztés eddig is nagy jövedelmet biztosított a termelőszö­vetkezetben és most is állandóan jö­vedelmez. Januárban eladásra kerül 21 növendékbika, 130 ezer forint értékben,'18 hasas tenyészüsző, 108 ezer forint értékben, 21 göböly 84 ezer forint és 103 választási malac 35 ezer forint értékben. Februárban ugyancsak eladásra kerül 21 te­nyészkan, 63 ezer forint, és 120 vá­lasztási malac 37 ezer forint érték­ben, A kéthónapi bevétel állatok­ból 457 ezer forintot tesz ki. —3 mázsával növelni a gabonafélék termésátlagát. Tervben szerepel 30 hold gyü­mölcsös létesítése, melyet már meg is kezdtek ültetni. A csemeték az egész területre megvannak. De nemcsak gyümölcsöst létesítenek, ha nem oh hold mezővédő erdősáv te­lepítését még az idén elvégzik. Nem kis jövedelmet fog hozni a 20 hold kertészet, amelyből 10 hold öntözéses lesz. Már tavaly is szép jövedelmet ^bozrlt a kertészet, az idén ebből 1P0 ezer forintra számi- tárák. A terv végrehajtásához megvan minden lehetőségük. Megvan a mun kaakarat is. A tagok becsületesen colgc?nalt. K. Horváth József magas takarmánymegtaikarítást ért e! a hizlalásban. Gondozása alatt nem V( 11 egyetlen elhullás sem. Be­csületes munkájáról ismerik Acsádi I István segédállatorvost is, aki az ál- I iátok egészégét biztosítja állandó ellenőrzésével. A borjuk nevelése terén Simon Mihály végez lelkes munkát. A havi 30—40 borjúszapo­rulat és azok nevelése az ő érdeme is. Jól ismeri mindenki a tsz-ben Szilagyi Ferencnét, Kovács Sán­dornál A C literes fejési átlagot feb ru?r elejére 10 literre emelik. Ezt nagt hau elősegíti a 63 éves id. Ká­rolyi Jc/sef is, aki a tehenészetben helyesen alkalmazza az egyedi ta­karmányozást. Szorgalmasan tanul a tagság. A term°'ö!>övetkezeten belül két szak tarlovam működik: az állattenyész­tési eh- növénytermesztési, melyen 50—50 hallgató vesz részt, így tervez és valósítja meg tér­iéit a tengelici Petőfi termelőszö­vetkezet. EZT OLVASSUK... Wiliam Z. Foster: AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KOMMUNISTA PART­JÁNAK TÖRTÉNETE A tavasszal megkezdik a halásza­tot a 7 kataszteri holdas halastavu­kon, ahol most is folyik a halak etetése. A növénytermesztésben is nagy változást mutat a terv. A talaj ter- moerejénc'k fokozására a tavaszig 300 kataszteri holdat trágyáznak meg. 80 holdon zöldtrágyának, csil­lagfürtöt és napraforgót vetnek, 100 holdon lucernát és 70 holdon egyéb pillangósnövényt termelnek. A tavasszal 35 hold tavaszi bú­zát és 30 hold tavaszi árpát ke- resztsorosan, 300 hold kukoricát négyzetesen, 80 hold napraforgót ugyancsak négyzetesen vetnek. 150 hold kukoricánál, 80 hold naprafor­gónál, 70 hold rozson és 10 hold maglucernán alkalmazzák a pótbe­porzást. Az egész területen műtrá­gyát használnak. Ezekkel az agro­technikai módszerekkel akarják 2,5 • Ez a htaimas mű felöleli amerikai testvérpártunk keletkezésének,’ nö­vekedésének és fejlődésének történe­tét egészen napjainkig. Ismerteti az Egyesült Államokban a multszázad folyamán létrejött számos marxista pártot és szervezetet, melyeknek az Egyesült Államok Kommunista Párt­ja örököse és folytatója. Magába fog­lalja az amerikai osztályharcok tör­ténetét: a munkásosztály növekedé­sének, a rabszolgaság eltörlésének és a négerek felszabadításának, a szak- szervezeti és farmermozgalmak ki­alakulásának, a dolgozó tömegek sztrájkjainak és politikai harcainak történetét. Foster elvtárs könyve szükségkép­pen az amerikai kapitalizmus törté­netét is tárgyalja. Ismerteti és elem­zi azt a forradalmi harcot, melynek során az ország megszabadult a brit urálomtól, beszámol a köztársaság megalakulásáról, az ország határai­nak kiterjesztéséről, az ’ ipar és a mezőgazdaság fejlesztéséről, a délen uralkodó rabszolgarendszer fegyveres megdöntéséről, a visszatérő gazdasá­gi válságokról, a gyarmati népek tör­vénytelen kifosztásáról, a két világ­háborúról, a szocializmusért vívott világméretű osztályharcról, amely a marxizmus-leninizmus egyre na­gyobb tért hódító eszméinek zászla­ja alatt folyik. Foster elvtárs könyve nélkülözhe­tetlen mindenki számára, aki meg akarja ismerni az Egyesült Államok Kommunista Pártját, amely több mint három évtizedes fennállása óta hűségesen küzd az amerikai nép túl­nyomó részének érdekeiért. A loln.íi DISZ szervo/.etek életéből DlSZ-szervez^etnlc az új veze­tőségek megválasztása nyomán nagy ban megerősödtek, munkájuk ja­vult, s egyre eredményesebben kap­csolódnak be a párt- és a kormány- határozatok sikeres végrehajtásáért vívott harcba. Ez mondható el a Tolnai Textilgyár DISZ szervezeté­ről is, mely a község legnagyobb és legjobb szervezete. Ebben dolgozik a legtöbb ifi, s itt vannak a leg­többen sztahanovisták. Természetes, hogy itt a vezetőség jól dolgozik. Foglalkoznak állandóan az ifjakkal politikai-szakmai és kulturális ne­velésükkel. De foglalkoznak ezen­kívül egyéni problémáikkal, szociá­lis helyzetükkel is. Mindez a jó eredmény azonban csak úgy lehetséges, hogy itt a pártszervezet megadja a kellő se­gítséget a DISZ-szervezet munká­jához. Állandóan figyelik, segítik munkájukat, feladatokat adnak ne­kik, s azok ellenőrzése sem marad eL Ez a segítség nemcsak a textil­gyári DISZ-szervezeten látszik meg, hanem a gubóraktári és a tolnaszi­geti állami gazdaság DlSZ-szerve- zetén is. Küönösen a gubóraktári DISZ-szervezet az, amelyik e segít­séget különösen jól használja fel. Azóta itt a taggyűléseket, ifi na­pokat rendszeresen megtartják. Kü­lönösen jelentős azonban az, hogy ,a politikai oktatásra is, — a közsé­gi alapszervezethez tartoznak, — rendszeresen eljárnak. Érzik, hogy jó munkát csak úgy tudnak végez­ni, ha elsősorban politikailag képe­zik magukat. Bár kicsi a szervezet, mégis kiváló kultúrcsopovttnl ren­delkezik. \U p«e’őo'’ m-*«- azonban a hely­zet a területi DISZ-szervezetnél. Jo lenne, ha példát vennének az előb­biektől. A területi DISZ szervezet vezetőinek legelső kötelességük azon ban az lenne, hogy rendes helyisé­get teremtsenek maguknak. Nyil­vánvaló, hogy az elhagyatott, nem is tiszta, sötét helyiségbe nem szí­vesen mennek a fiatalok. Éneikül pedig a szervezet életében döntő javulást elérni nem lehet. Tanulja­nak a jő példából, s javítsák meg munkájukat, hisz rájuk különösen nagy feladat hárul a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kor­mányhatározat végrehajtása, a falu életének szebbé, boldogabbá tétele területén. Maguk köré kell gyűj­teni Tolna község dolgozó paraszt­fiataljainak egészét, s csatasorba ál­lítani őket a mezőgazdaság fellen­dítéséért. Büszkeségeink a fiatalok . . . Újév napján a báta- széki fűtőház vezető­je, Csiszár Lajos elé­gedetten mosolygott, mert szolgálatra je­’i'-'m-t. kezdek ToroPvi Géza, Guncsaga Jó­zsef és Erdős G3'ula ifi lakatossegédek. — Császár művezető azért volt . jókedvű, mert ezt a hármas ifi brigádot már régóta ismeri jó munkájáról. Ki is adta a munkát azonnal, mégpedig mozdonyjavítási mun­kát. Egy 375 654. sz. mozdonyt, három ha­vi vizsgálatra készítet ték elő. Ez a moz­dony a reggeli órák­ban érkezett a fűtő­házba, s fél 9-kor már a három fiatal munkája nyomán da­rabokban volt. Mikor a három ifi lakatos­hoz érünk, épp a hen­gergyűrűket cserélték. Egyszer csak felemel­kedik az egyik ma­szatos arc és azt mond ja: vállaljuk, hogy délutánra a gép kész lesz és már készen mehet is ki a fűtő- házból. Vállalásukat teljesí­tették, mert délután í órakor a mozdony már vitte az 5251. sz. vonatot. Toronyi elv- társ ifi lakatossal be­szélgetünk. Pirulva válaszol. Gondolok a jövőre, melyben az én jövőm is benne van é,s arra a kislány­ra, akinek udvarolok. Azt mondta, hogy csak olyan vasutassal áll szóba, aki kitűnik a többi közül munká­jával. De büszke is a kislány Toronyi elv­társra, büszke is le­het, mert ilyen szor­galmas ifire még az ország is büszke. De nézzük csak meg, milyen ifjúmunkások vannak az állomá­son. Bencze Gellert, Schön András, Or­bán Jeromos és Deli József DISZ-titkár — ezek az ifik kocsiren­dezők. Látszólag cse­kélység, amit monda­ni lehet róluk, azt, hogy állandóan bal­esetmentesen dolgoz­nak. De, ha ez.t mé­lyebben boncolgatjuk, akkor rájövünk arra, hogy népgazdaságunk­nak többmilliós va- Svona van rájuk bíz­va, és ezzel úgy gaz­dálkodnak, hogy sok esetben, sőt legtöbb­ször az idősebb vas­utasok is tanulhatná­nak tőlük. A munka lelkesen halad az irodákban, a műhelyekben, kint a váltóknál egyaránt. A mi fiataljaink ugyan­úgy megértették a párt és a kormány határozatát, mint az idősebb dolgozóink. Mármarosi László Mikor íi^et a deesi füldiníívessmoíkezut A dolgozókról való gondoskodás különösen a kormányprogramul megjelenése után még fokozottab­ban előtérbe került. Egyes vezetők azonban a mi megyénk területén is még erre a nagyjelentőségű figyel­meztetésre sem ébredtek fel. A de- esi földművesszövetkezetnél pél­dául a begyűjtéssel kapcsolatban már régóta dolgoznak rakodómun­kások. Egyideig rendesen is fizet­ték a nekik járó munkabért, Azon­ban december hónapra még a mai napig sem kapták meg bérüket Ol- lai Péter, Németh Lajos, Schoner József, Szívós József, Schatz Már­ton és még páran. Ugyancsak nincs kifizetve a fuvarköltség sem tel­jes egészében. A földművesszövetkezet mindig arra hivatkozott, hogy nincs egy­számláján pénz. Ez elfogadható is volna, de úgy néz ki, hogy amikor már van pénzük, akkor sem na gyen törekednek a dolgozók jogos követeléseit kielégíteni. Huza-vona, halogatás folyik már 9-c óta. Ugyan is ekkor értesítést kaplak, hogy jö­hetnek a bankhoz, mert megkap­ják a pénzt. Fazekas elvtárs, az ügyvezető megbízta Major Teréz szövetkezeti pénztárost, hogy 13-án menjen be Szekszárdra a munka­bérért, csakhogy 13-án csodálatos ) d dolog történt. Major Teréz el is akart jönni Szekszárdra, de nem fért fel a vonatra. Természetesen, hogyha szívén viselte volna a dol­gozók ügyét, akkor nem a délelőtti vonattal, hanem a reggelivel akart volna bejönni. JóJ mondják azon­ban. hogy akkor kiabál az ember legjobban, mikor nincs igaza. Ma­jor Teréz tehát nem jött el a pénz­ért, s amikor a dolgozók .jogosan követelték a régóta Ígérgetett pénzt még ő volt megsértődve, hogy ő nem tehet róla, sőt odáig ment, hogy durván visszautasította őket, mondván, hogy „Ilyen tróge.r mun­kások ne zaklassanak engem, ne rajtam keressék a pénzt." Úgy lát­szik, nagyon messze van Decs Szek- szárdtól, nem beszélve arról, hogy ilyen hangot a régi világ hajcsáraí használtak. Hibás a földművesszövetkezet ügyvezetője. Fazekas elvtárs is, aki ezért nem vonta őt felelősségre. Úgy látszik a munkafegyelem terü­letén Decsen is van javítanivaló. Reméljük, hogy a löldművesszö- vetkezet igazgatósága nem nézi el az ilyen szabálytalanságokat, s mó­dot talál arra, hogy ilyen és hason­ló mulasztások ne történjenek meg a jövőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom