Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-25 / 302. szám

1953 DECEMBER 25 NAPLÓ 7 ŰJ EMBEREK — ŰJ KARÁCSONYA IT ardcsany ünnepének örül ma megyénk apró ja-nogyja. 1953. december 2.5. Talán ma még a rokon **■ cátían gyermekek is iltelödöttek, a karácso ny ünnepének csodálatos varássa az ő kis gyermeklel. S Ut>het is rabul ejti A kellemesen fűtött szobában meglepően nagy a csend. A ház dalos pacsirtái., Zoltánok, Julik dk, Gá- \ borok egymás Mellett ülnek és nézegetik új ruhájukat, A kemence padkán ülő nagyanyó szemét nem * la elfordítani kedves unokáiról, lelki szemei előtt lepereg gyermekkora szürke, egyhangú karácsonyi fin. J ei, amikor sokszor jobb falat sem jutott, nem újruha. Altkor csak kirakaton keresztül nézegethette az új ru- f at. Hiába, szülei, nagyon szegények voltak és rajta kívül még hat gyermekül,t mindennap az asztalhoz, akik ^ > még nem tudta!i dolgozni, mert nagyon fiatalok voltak. ' f \ .4 múltból az egyik kis unoka bársonyos kézénél; érintése zökkenti vissza a jelenbe. Nagyanyát miért ? »nézel ránk olyan különösen — mondja a legkisebb és felkúszik, a nagyanya ölébe. Nagyanya magához öleli * w,három unokáját és felszabadult mosollyal válaszol a legifjabb kérdésére, a jövőtök, a sorsotok további, folyta,,* \tása jutott eszembe, hogy mennyivel könnyebb és jobb ma gyermeknek lenni, mint régen. Zakatolva kanyarog a vonat ezen a hideg, ködös decemberi reggelen. A gő*3s prüszkölve húzza maga utón a kocsikat. A kocsik ablakain lévő jégvirágokkal az egyre jobban felmelegedő levegő veszi fel a versenyt és később az egyre gyorsuló ütemben lefelé guruló kö­vér vízcseppeoskék a meleg győzelméről tanúskodnak. Tamási—Budapest. Szép Ms távolság, ekkora út alatt arra is jut idő, hogy végigmenjek a hosszú kocsi­soron és szemügyre vegyem az utazóközönséget. Leg­jobban szeretném ezt az utazást mese keretében végig­nézni .amikor a varázsló a hókusz-pókuszok elmondása után láthatatLanná válik és letelepedik az emberek közé és a természetes valóságban hallja meg a történ­teket. Sajnos elmúlt a mesék, a varázslók kora, és ne­kem. meg kell elégedni azzal, hogy láthatóan résztve- gyek az utazóközönség napi problémáinak megvitatá­sán. A szakasz együk részében két ember ül, halkan be­szélgetnek egymással. Egész biztosan érdekes dolgokról beszélgethetnek, mert arcuk csak úgy sugároz az öröm­től. Vájjon miről is beszélget, Süveggyártó János, a ta­mási Vörös Szikra tsz tagja. Elégedett, boldog ember, aki jóípárezer forinttal a zsebében megy el a fővárosba bevásárolni. Süveggyártó elvtárs 12.000 forintért két komplett szobabútort vásárolt, rádiót vett, két férfi és egy női kerékpárt, és még ki tudná elso­rolni azt a rengeteg apró-cseprő dolgot és ruhaneműt, ami éppen megnyerte tetszéséi. Boldogan válogatott és vásárolt Súveggyártó elv­társ. Volt mibő! és volt rá való is, hiszen a csalód 1952 munkaegységet gyűjtött, az elmúlt év folyamán. Kenyér gabonaféleségekből 82 mázsát hordtak a padlásra. Hát még a többi... A vásárlás óta már eltelt három nap. A vén gőzös hazarepitette szerettei közé Süveggyártó elvtársat. Ez az óriási lokomotív talán még nem vilit boldogabb, ele- gedettebb embert., mint. amilyen Süveggyártó élvtárs volt. akii talán versenyben tudott volna énekelni a kerekek ütemes kattogásával, szinte hallani vélte a szüntelenül ismételt monoton kattogáson keresztül, hogv az egész, évi fáradságos munkáért jól megél dó­méit jutalom ez. * — Tehát, ahogy megbeszéltük, holnap reggel vonat­tal bemegyünk Szakszárdra és bevásárolunk —- mon­dotta élete párjának Acsádi Gyula., a kajdacsi József Attila tsz kocsisa. Ez a mondat talán sok ember előtt semmi jelentő­séggel nem bír. Ennek, erejét csak Acsádi Gyula tudja felmérai, csaik olyan ember, aki kisgyermek korától kezdve a más, a Sztankováczky Tíbor-féle urak keserű szolgakenyerét ette. Alig volt 16 éves Acsádi. elvtárs, amikor szolgált az uraságnál. Dolgozott reggeltől estig, látástól-vakulásig dolgozott a többi szolgatársával, együtt azért, hógy legyen, az uraknak mit eldőzsölni az ország előkelő helyem. Egymást érték az estéiyek, a va­csorák, turkáltak az élet gyönyöreiben, és ha nagynéha hazavetődtek, a munkában kétrétgörnyedt, verejtéke« szolgát észre sem vették, fejüket is elfordították, hogy ne kelljen fogadni a köszöntést, irtóztak, a munkásem­bertől, mint a leprás betegtől. Az bezzeg jó volt, amikor dolgoztaik addig, amíg a megfeszített: hajsza ágyba nem teperte őket. Ezek a tények,, ezek az átélt: borzalmak nagyon mély és felejthetetlen nyomokat hagytak nem­csak Acsádi Gyula, hanem minden szolgaember lelkü­letűben. Ma fejlődés tempóját s munkásosztály, a vele szö­vetségben lévő dolgozó parasztsággal együtt dik­tálja úgy, ahogy a szívük dobbanása jelzi. Ma, a szo­cialista országot építő korszakban élünk, amikor és ahol Acsádi Gyula jó munkájával elérte, hogy bársony- ruhában járhat, pedig a szolgaság ideje alatt alig akadt meg rajta valami. 1950. óta tsz-tag Acsádi .Gyula, Azóta minden év­ben megvan a. lehetősége ahhoz, hogy felruházza csa­ládját tetótől-taipig. Nagyon szép eredmény ez. Az őszülő halántéké Acsádi elvtárs életének legboldogabb napja, amikor tudatára jön annak, hogy nem kell rettegni a téltől, s holnaptól, hiszen itt van közvetlen mögötte szövetke­zete, ez. az erős és megingathatatlan közösség, amely pártfogásba vette a kisemmizett szolganépet. * — Talán bizony a pirosorrú madárral találkozott, hogy ilyen piros az orra... — Nem'a, a. szél ilyen kegyetlen, az csípte meg ennyire. Röppennek a tréfás szavak Bonyhád község egyik üzletében, ahova betért vásárolni Kardos Albert, a grábóci Alkotmány tsz brigád vezetője. Kardos elvtárs először, csak szemiéigeti az anya­gokat, az az érzése, hogy nem lehet választani, jó lenne mind megvenni. — Kartársain, abból a lepedővászonból adjon egy véggel, szólal meg nagysokára, amikor kigyönyörködte magát a sokféle anyagban. Lehet egy vég ágynemű t is idehozni. Pár perc múlva már egy 850 forintos lóden- kabátiban feszít és sugárzó arccal forog a nagy tükör előtt. Vegyünk egy rádiót is, hadd szóljon, a. hosszú téli estéket legalább színesebbé teszi, elmélkedik Kardos elvtárs. Egy pillanat és a becsomagolt rádió ott vára­kozik a többi vásárolt anyag között A vásárlás befejeződött. Kardos elvtárs boldogan vitte haza kincseit, volt ndki miből vásárolni és még maradt is, hiszen feleségével 1347 munkaegységet gyűj­töttek és az osztásnál jutott 45 mázsa búza, 6 mázsa árpa, 50 mázsa burgonya sem megvetendő. A grábóci Alkotmány test birgádvezetője nein cse­rélne egy kívülálló dolgozó paraszttal sem, igaz, ezért, a részesedésért keményen meg kellett, dolgozni, de fá­radságos munkáját gazdagon jutalmazta a termelőszö­vetkezet. Nem csalódott Kardos elvers, amikor elhatározta, hogy belép a femielőszövetkezefbe és megpróbálja újra­kezdeni az életet. Az Alkotmány termelőszövetkezetben megtalálta a megélhetés, a további boldogulás igazi formáját. Evről-évré megvan Kardos eívtársnaik a ke­nyere, ami a legfontosabb, Ma karácsony ünnepén Kardos tJvtárs büszke apai érzéssel tekint szét kis hadseregén, az ünnepi ebédet készítő, kipirult asszonyán. Boldogan várja az elkövet­kezendő új esztendőt, amely az idei évnél is többet, fog nyújtani Kardos Albertnek és a többi tsz tagnak. „Jövőre nagyobb gondot fordítunk az á (aftenyészfés fejlesztésére1' —• Hiába váiom a napi sajtót, a mi termelőszövetkezetünkről nem ír semmit, — mondja Barabás Béla, a várdombi Gábor Áron termelő szövet­kezed elnöke, — s így folytatja. — Igaz, hogy a mi termelő sző vetke­zetünk nem olyan nagy, mint a tar mást. Vörös Szikra, vagy a, tengelici Petőfi tsz, da azért mi is megérde­melnénk, hogy írjon rólunk valamit a sajtó. — A mi termelőszövetkezetünk az elmúlt, gazdasági évben olyast ered­ményeket ért el. aminek érdemes he. lyet, szentelni a sajtó hasábjaim annak pedig még érdemesebb, hogy a tavalyi hibákból okulva hogyan fogunk az idén gazdálkodni. — A mi termelöszövelkezetünJ rtzk mindössze 16 tagja van. De ez a maroknyi csoport közös erővel, eg akarattal, olyan eredményeket ér el, hogy mindenkor példái vehetnek róluk az egyénileg dolgozó parasz­tok. Tavaly például saját erőnkből építettünk leutal, egy baromfiólat, és minden mezőgazdasági munkát határ időre végeztünk cl. Az őszi kalászo­sok vetésében megyei viszonylatban harmadik lett szövetkezetünk. Az állam iránti kötelezettségünket is határidőre, sät határidő előtt, teljest tettük. Szövetkezetünknek olyan tag­jai vannak, mint Cselle János, akit munkájában haJértafan lelkesedés fűt. Hajnali 5 árától este 6 óráig dolgozik ma is, hogy tehénistéll&nk építését határidőre befejezhessük. — Tagságunk résMssedése az el­múlj gazdasági élben nem volt M- magasító, de azért szövetkezetünk minden egyes tagjának jutott annyi, hogy bőven vám. kenyere, jut, belőle ruhára., cipőre, meg mindenre. Az összterménybenl részesedési á‘szá­mítva pénzre 33 forint az iegy mun­kaegységre cső részesedés. Ennél, persze sokkal, többet is oszthattunk volna, ha észszerűbben gazdáiéit' dunk. Ma például többel, fordítunk az állatok hozamának növelésére. Ha szövetkezetünk minden, egyes tagja, kifogástalanul dolgozik, mert bizony az őszinteséget megvallva még ma is betakarítatlan legalább 10 mázsa gyapotgubó, ami legkevesebb 5000 forintot jö.vdelmeznr a tagságnak. Ezek persze elsősorban a. vezetőség hanyag munkájából adódnak. Nem vonjuk be kellően a családtagokat nem ellenőrizzük rendszeresen a nö. vénytermelő brigád munkáját. — A jövő évbem. ezeknek a hibák­nak elejét vesszük. Még a tavasz- szol felosztjuk a területei egyénekre és az ellenőrző bizottság rendszere­sen ellenőrzi a vezetőséget is, meg a tago-k munkáját is. Jövőre na­gyobb gondot fordítunk az állatte­nyésztés fejlesztésére is, meg az ál­latok hozamának növelésére is. Az idei 8 tehénnel szemben, 12-St állí­tunk be tejNrrmelésre. Az erre nem alkalmas teheneket pedig kiselejtez, zük, meghíztál juh és szabadpiacon értékesítjük. Az 1954-es gazdasági énben mintegy 20 sertést hízlalunle szabadpiacra, a>mi lényegesen emeli az egy munkaegységre eső jövedel­met, — Pártunk és kormányunk, leg­utóbb megjelent rend elate, az új be­gyűjtési rendelet is növeli tagsá­gunk részesedését. A tavalyi évvel, szemben az idén beadásunk annyival lesz kevesebb, ami pénzértékben mintegy 40 ezer forintot tesz ki. — Ha minden lehetőséget, felhőst, nálunk, amellett, hogy építési tér- veinket megvalósítjuk, a tavalyi 33 forinttal szemben legalább 40 forint, ra emeljük az egy munkaegységre. eső jövedelmet. Ez pedig lelj esen rajtunk, tagokon múlik . Körséta Ktsdorosron •. A kormányprogramul megjelenése nyomán a bonyhádi járás területén is egyre nagyobb gondot fordítanak a dolgozók anyagi és kulturális fel- emelkedésének biztosítására, vala­mint igényeik jobb kielégítésére. Kis- dorog községben például már mű­ködik. a szabó ktsz. Vágó Károly és Stockier Mihály alig győzik a mun­kát. Bőven van t*ende.lés. Ki télikabá- tot,, ki meg ruhát rendel télire. Az idén több pénz is állt Kisdorogon a házhoz. Jó volt a termés, több a pénz. több jut ruhára is. A. jó áruellátás azonban még nem .mindén. Szórakozás is kell az ifjú­ságnak és a felnőtteknek egyaránt. A községi tanács és a kisdorogi la­kosok együttes kezdeményezése szép eredménnyel járt: november 7-én fel avatták az új kul túró ti hont. Most van hely, ahol esténként az ifjúság összegyűlhet, szórakozhat. Kóka Má­rta könyvtáros jó könyvekkel látja el a kultúrotthon szorgalmas olvasóit, Csörgő Istvánt, Mészáros Mártát, Tardós Lászlót, Bogdán Istvánt, For­ral Piust és Kálmán Karolimt. Jó szórakozást nyújt a sakk is, estén­ként. izgalmas sakkjátszmák zajlanak a kultúrteremben. Az. eredmények mellett azonban a hiányosságokról is meg kell emlé­keznünk, melyeknek sürgős kiküszö­bölése tovább emelheti Kisdorog község dolgozóinak életszínvonalát, biztosíthatja további még zavartala­nabb jó munkáját. Bekopogtatunk például Baranyai Ede cipész kisipa­ros lakásába, azt hittük, hogy nagy munkában látjuk, mert Baranyai Ede kisiparos szeretne ugyan dolgoz­ni, de sajnos csak az iparengedélyt kapta mez megfelelő anyagot már nem biz1 :ak részére. Ai iparen­gedély megvan, de ettől még a cipő nincs megtalpalva és még mindig kilométerekéi kell gyalogolni) a leg­közelebbi ktsz-hez. Á gépjavítás t@rvsi@rűfeb munkát köv@t©l a bonyhádi gépállomáson is A bonyhádi gépállomás udvara, iígy néz ki, mintha gépkiállítást ren­deznének. katonás sorrendben sora. koznak a cséplőgépek, ekék, boronák, és egyéb más mezőgazdasági gépek. — Persze legnagyobb részük még kijavítotton. Azt azonban kívülről szemlélve is észre lehet venni, hogy nagy munkában vannak a gépállo­más dolgozói. Készítik gépeiknt a jövő esztendőre. A gépjavítás hi­gany nem könnyű feladat, különösen olyan gépállomáson, mint a bonyhá­di, amelynek több mint, 40 termelő­szövetkezet gépi munkáját kell elvé­gezni. A gépjavító brigádok ezt tud­ják is. Éppen ezért igyekeznek minő ségilég is jő munkát végezni. ,,Bi­zony a nyáron, de különösen az ősszel sokszor előfordult, hogy a, traktorok és munkagépek kiestek a termelésből, ami, akadályozta a ter­melőszövetkezet gépi munkáinak ha téridőre való elvégzését is, meg q gépállomás terviéijesítését is, — mondja Berket; János, a Kossulh- brigád vezetője, jelenleg a traktor javító brigád vezetője. — A jövőre nézve elejét rrsszük a gép­kieséseknek. Még a legkisebb csa­vart is átvizsgáljuk minden gépen, mert a mi szégyenünk lesz, ha eset., lég egy traktor nem bírja a munkát, a termelőszövetkezet tagjai pedig szidják, átkozzák a gépállomást a gépekkel együit Bérlőre elvtársnak igaza. van.. A mező gazdas ági term és&redmények fokozása, érdekében a, gépállomás­nak is megnövekedőit a feladata. A megnövekedett feladatok elvégzését pedig most a. téli, gépjavításokkal kell megalapozni. A bonyhádi gép­állomáson a gépjavítások sikeres el. végzésének előfeltétele — most még — csak részben van biztosítva. A vezetőség spec iái-javító brigá­dokat szervezett. Minden javító brU gád élére szakmailag fejlett dolgo­zókat állított, A dolgozók számára megfelelő munkakörülmények van­nak biztosítva. Ma már tágas, vilá­gos és meleg műhelyekben végzik a gépjavítást, amiért dicséretet érde­mel a vezetőség minden egyes tagja, különösen a fog épész, Csákvári Sán­dor elvtárs. Ez azonban csak 50 százalékos alap althoz, hogy határ­időre jóminőségben befejeződjön a gépjavítás, s a jelenlegi lemaradást rövid időn belül behozzák. Emellett elengedhetetlenül szükséges a terv­szerű munka is, ami. bizony a bony­hádi gépállomás gépjavitási mun­káiból ma még hiány zik. A vezető­ség item bontotta fel a tervet bri­gádokra, nem határozta meg, hogy egy-egy brigádnak — például az eke javító brigádnak — hány ekét kell kijavítani 10 nap adat1, vagy tovább menve 1 hónapban. Ezt mi sem bizonyítja jobbam, mint maga az a, tény, hogy Kovács János aa egyik cséplőgépjavító brigád veze­tője nem tudta megmondani, hogy az ő brigádjának decemberbe:* hány cséplőgépét, km kijavítani. De a trahi or 'fajain tó brigádon, kínul egyetlen brigád .sem tudja megmon­dani,. Maga az elképzelés, hogy hogyan kellene végezn, a. gépjavítást, az ki­fogástalan. Dalmádi Miklós az egyik eke-javító brigád, tagja elmondotta: „Majd megkapjuk a tervet, amely megszabja, hogy melyik napon mi­lyen mmkafolygmatot kell elvégez. ni egy ekén, ezt minden brigád ki­függeszti saját javító részegében és minden nap, mbvlen órában látjuk, hogy hol szorít a cipő, hol van le­maradás, akkor .majd versenyezünk. Minden brigád harcol azért, hogy sa­ját wvfeladatái elsőnek végezze el,‘‘ Dalmadi elvtárs helyesen látja fit siker másik 50 százalékának alap­ját. A gépállomás vezetőségének is ezt kell látni. Egy percnyi késede­lem nélkül ki. kell dolgozni a tervet, azt minden brigádvezetönek átadni, hogy saját munkaterületén kifüg­geszthesse. Ezt a gépjavítás többi előfeltételeihez viszonyítva — leg­könnyebb biztosítani, csak egy kis akarat kell hozzá, ami — feltételez­hető, sőt biztos — hogy a bonyhádi gépállomás vezetőiben is megvan, csák végre kell hajlam. Mözs kézség: példát mutat Mözs községben Vidám gyermek­kacagás tölti be az utcát. A mőzsi óvodában 120 egészséges gyermek tölti napjait. A mőzsi óvodát a ta­nács vágrehajtóbizottsága szervezte fneg, sőt játékszerekkel is ellátta a kicsiket. Mőzsön a, tanács szívén vi­seli a gyermekek sorsát. A tanácsházán Kállai Sándor vb. elnökkel beszélgetünk, aki a tanács- választás óta elnöke a községnek, A végrehajtóbizottság, az állandó­bizottságok és a jól sikerült tanács­ülések következtében a község be­adási és vetési kötelezettségét 100 százalékig teljesítette. A végrehajtó­bizottság már 3 vándorzászló boldog birtokosa. Egyet a beadásért, egyet a mezőgazdasági munkáért, egyet pe­dig a jó gyapottermelésért. kapott, Szép társadalmi kezdeményezések­ről hallottunk a tanácsülésen elhang­zott javaslatok alapján egy 20 ágyas bölcsödét is létesítettek. Ebben a községben nem kellett senkit elszá­moltatni. Ez a tanács jó munkáját is bizonyítja. Minden tanácstag első volt a kötelezettség teljesítésében. E sok jó eredmény mellett azért belebotlunk még sok göröngybe és zökkenőbe. Mózs községben nincs ivó víz. A meglévő, kutak, vize ihatatlan. Az állam 48.000 forintot biztosított új kút fúrására. A kutat meg tó fúrták, de csupán egy mély lyuk jelzi a munkát. A szivattyúgép; a kút felső része még nincs felszerelve, tehát van is víz, meg nincs is. Csupán egy kérdést vetnénk fel, mit tesz a járá­si és mit tesz a megyei tanács, hogy ezek a nehézségek is leküzdhetők, le­gyenek, hogy ezek a hibák is meg­szűnjenek. A helyi Alkotni íny m iilasz Lapunk december 12-i számának „Mire márnák a kétyi Alkotmány termelőszövetkezet tagjai" című cik­ke bírálta a szövetkezet vezetőit és tagjait, mert megkéstek a silózással. Abban az időben a szövetkezet 600 köbméter silózási tervéből még sem­mi sem volt teljesítve. A szövetkezet vezetősége és tagjai megszívlelték a bírálatot, belátták, hogy a cikknek igaza van, mert minél tovább halo­gatják a kukoricaszáj lesilózását, an­Isz tagjai pótolj ik iá sít kát ná1 kevesebb lesz a tápértéke. Az múlt héten hozzáláttak súlyos n lasztásu.k pótlásához. A tevcli g állomástól megkövetelték, hogy szűkre biztosítson silótöltő gépei, gépállomás biztosított tó. mégho: hármat. A három silótöltő gépet szövetkezet tagjai kihasználják, m den silónak való kukoricaszárt be lóznak, vagy másszóval: -ótól; mulasztásukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom