Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-22 / 274. szám

4 NAPLÓ 1953. NOWVRFR 22 NEMZETKÖZI SZEMLE Napjaink fo nemzetközi kérdéseinek megvitatásáért November 13-án Molotov, a Szov­jetunió külügyminisztere sajtóérte­kezletet tartott Moszkvában szovjet és külföldi újságírók számára. A saj­tóértekezleten Molotov ismételten ki­fejtette. hogy a Szovjetuniónak el­határozott és megmásíthatatlan szán­déka, hogy a nyugati hatalmakkal megtárgyalja napjaink fő vitás nem­zetközi kérdéseit. Molotov külügyminiszter nyilatko­zata nagy visszhangot keltett a nyu­gati sajtóban. Ennek az az oka, hogy Molotov nyilatkozata ismét lerántot­ta a leplet az imperialistáknak a tár­gyalások kérdésében folytatott mes­terkedéseiről. A sajtóértekezletet megelőzően ugyanis a Szovjetunió november 3- án jegyzéket intézett az Egyesült Ál­lamok. Anglia és Franciaország kor­mányához, amelyben javasolta, hogy tartsák meg a külügyminiszterek ér­tekezletét. méghozzá olymódon, hogy az valóban előbbrevigye a vitás nem­zetközi kérdések megoldását. Ezért a Szovjetunió szerint meg kell vitatni a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseket, beleértve a német kérdést Is. A szovjet jegyzékre egész sor nyu­gati politikus és a nyugati reakciós sajtó legnagyobb része úgy reagált, hogy egyrészt azt igyekezett bizony­gatni. mintha a Szovjetunió elzár­kózna a tanácskozásoktól, másrészt egyszerűen elhallgatja a jegyzéket a széles tömegek előtt. Molotov elvtárs ezért nyilatkoza­tában rámutatott, hogy a Szovjet­unió kész tárgyalni a vitás kérdések­ről. de megkívánja, hogy a tárgyalá­sok valóban a lényegre irányulja­nak, tehát érintsenek minden vitás problémát: a német kérdés megoldá­sát ,a támaszpontok felszámolásán-)'' kérdését, a tömegpusztító fegyverek eltiltását stb. Ezt a nyilatkozatot már nem lehet elferdíteni s nem lehet hallgatni róla. A három nyugati hatalom a bermu­dai értekezleten újabb — a Szovjet­unió ellen irányuló — összebeszélést tart, majd a nyugati burzsoá sajtó már hangot ad annak a nézetnek, hogy a Szovjetunió tárgyalni akar, tehát tárgyalni kell vele. A „Daily Telegraph" című angol burzsoá lap megállapította, hogv Mo­lotov „teljesen világosan rámutatott, hogy Oroszország továbbra is szor­galmazza az öthatalmi tanácskozás összehívását. „A párisi „Figaro" is arról ir, hogy Molotov ..ismét szor­galmazza a nemzetközi feszültség kérdése megvitatásának szükségessé­gét." „A Szovjetunió — írja a „Pá­risién Lfberé" — a Kelet és Nyugat közötti összes vitás kérdések megtár­gyalását javasolja. „Az angol alsó­házban Bevan munkáspárti képvi­selő bírálta az angol lapokat, ame­lyeket — mint mondotta — „arra használnak fel, hogy eltitkolják a nép elől azt, amit tudnia kell." Ez történt akkor is, amikor egyetlen angol lap sem közölte teljes egészé­ben a szovjet jegyzéket. — „Teljesen világos — mondotta Bevan — hogy a Szovjetunió nem csapta be az ajtót és kész tárgyalásokat kezdeni." A nyugati országokban tehát — különösen Molotov nyilatkozata után — egyre erősödik a kívánság, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Kínai Népköztársaság együttesen tárgyal­ják meg a vitás nemzetközi kérdése­ket és gondoskodjanak ezek megol­dásáról. A néptömegek nyomására e követelés elől előbb-utóbb már a nyugati imperialista hatalmak sem térhetnek ki. Harc Franciaország tügget I en ségéért Az utóbbi időben egyre éleződik a francia nép legkülönbözőbb réte­geinek harca, az amerikai imperia­lizmus zsoldjában álló Laniel-kor- mány ellen, amely a francia nemzet- gyűlésben ratifikáltatni akarja a bonni és párisi háborús szerződése­ket. A francia nép szerte az ország­ban felemelte szavát az „európai hadsereg" és az „európai védelmi közösség" terve ellen, amely tervek azt a célt szolgálják, hogy „európai" cégér alatt úijáélesszék-a német mi- litarizmust. Franciaországban a nép nagy tömegszervezetei mellett köz­ségi tanácsok, frontharcos, rokkant és ellenállási szervezetek is úgy ha­tároztak, hogy el kell utasítani eze­ket a hazaáruló terveket. Választók keresték fel képviselőiket, hogy kö­veteljék: szavazzanak az „európai hadsereg" • ellen, amely veszélyt je­lent Franciaország számára. A Franciaország függetlenségéért, az „európai" áruló tervek ellen ví­vott harc kiéleződését tükrözte a francia nemzetgyűlésben lefolvt kül­politikái vita is. A külpolitikai vi­tában Landet miniszterelnök Bida- ult külügyminiszter olyan határo­zati javaslatot akartak kicsikarni, amely majd a bermudai értekezleten kedvezőbb színben tünteti fel a bon­ni és a párisi háborús szerződések ratifikálásának kilátásait. Lanielék a külügyi vita idején igyekeztek ma­guknak minden módon erős támoga­tást szerezni. Az ő malmukra haj­totta a vizet, hogy a Szocialista Párt áruló .vezetősége az „európai védelmi közösség" tervét támogató határoza­tot fogadjon el. El tudták érni azt is, hogy egyes szocialista képviselők — mint például Félix Gouin — az „európai védelmi közösséget" „az el­képzelhető legjobb megoldásnak" ne­vezzék. Mindezek ellenére azonban a kül­ügyi vitát az jellemezte, hogy a francia burzsoá pártokon belül mé­lyült a szakadás az „európai had­sereg" tervének hívei és ellenzői kö­zött, gyarapodott azoknak a száma, akik tanultak a történelemből s szám bavették. hogy a német militarizmus már többször megtiporta Franciaor­szágot. A külügyi vitában a Kommunista Párt képviselői folytatták harcukat azért, hogy Franciaország független­sége érdekében meg kell hiúsítani n „európai" terveket. A vita során ez* az álláspontot támogatták azok a burzsoá képviselők is, akik szintén felemelték szavukat a bonni és ” risi szerződések ratifikálása ellen. Gaulleista, radikális, MRP, függet­len, parasztpárti, és egyéb burzsoá képviselők foglaltak állást a német militarizmus feltámasztását szolgáló európai temek ellen. A külügyi vita tehát nem hozta meg a Laniel és Bidault által kí­vánt eredményt. Az „európai hadse­reg" ellenzőinek tábora erősödött. Ez a vita is azt tükrözte, hogy a fran­cia tömegek olyan nyomást gyako­rolnak még a burzsoá pártok képvi­selőire is, hogy azok a német mili- tarizmus feltámasztása ellen foglal­nak állást. Végül figyelemre méltó jellemvo­nása volt a vitának, hogy a kommu­nisták mellett több burzsoá képvi­selő is hangsúlyozta: Franciaország számára az egyetlen járható út a francia-szovjet szerződés megvalósí­tása, amely jó fegyver a német mili- tarizmus feltámasztása elleni harc­ban. A harkovi traktorgyár kollektívája elhatározta. hogy ér végéig 1000 HrrZ-7 szántó-traktort gyárt terven felül. A gyár minden részlege jelen­tősen túlteljesíti tervét. A képenl Egy tervenfelül elkészült traktor a sok közül. (Foto J. Andrejev) VILLAMOSÍTÁSA KÍNA Nemrég a Szinkiang tartomány együk he­gyi kerülőiében ipán központot létesítettek, amelyhez szükség volt villanyáramra. Elha­tározták, hogy a sebes hegyifolyón felépíte­nek egy vizierőművet. A Kínái Népköztársa­ság gazdasági szervei­nek meghívására kö­rülbelül fél évet töl­töttem az építkezésen. A dolgozók rövid idő alatt megismerkedtek az új gépekkel; a ha­talmas exkavátorok­kal, bulldózerekkel és betonkeverőgépekkel. Az építők nagyszerű munkalendülettel rö­vid idő alatt 13 ezer köbméter sziklás kő­zetet és 50 ezer köb­méter puha talajt tá­volítottak el. többezer köbméter betont épí­tettek be, így csakha­mar üzembehelyezhet- tük a vizierőművet. Szinkiang fővárosá­ban, Urumosiban fo­lyik egy villanytelep építkezése. A villany­telepet 1954 első felé­ben adják át rendelte­tésének, s tízszer több víllanyenergiát fog szolgáltatni, mint Urumcsi jelenleg mű­ködő valamennyi vil- lanytelepe. Kínai munkatársaim elmondták, hogy ha­talmas. villanybelep épül Csunkiangban is, amely Dél- és Nyugat- Kina acélöntő- és, gép­gyárait látja majd él villanyárammal. Kor­szerű vil lányié lepeket hoznak létre Cseng- csouban és Tajjüan- ban is. Szecsuan, Jün- nan, Szekiang és Fu­kien, stb. tartományok­ban is hozzáfognak új villanytelepek felépíté­séhez. Az idén villany­telepek építésére húsz­szor nagyobb összeget fordítanak; mint a múlt évben. A TRIESZTI KÉRDÉS ES A VATIKAN A IrieSzH kéfdss ismét a nem­zetközi politika előterébe került. A közelmúltban lezajlott Triesztet érin­tő vitáik, tárgyalások és események rámutattak az imperialista hatalmak közötti érdekellentétekre, bebizonyí­tották, hogy a’ nemzetközi szerző­dések sem nyújtanak biztonságot, ha megszegik azokat; akiknek alá­írása az okmányokon szerepel; rá­világítottak arra is. hogy az érdek­ellentéteket ideiglenesen áthidaló megoldások nemcsak nem vezetnek célhoz, hanem olyan tarthatatlan helyzetet teremtenek, amely köny- nyen;, válhat újabb háború elindító­jává.­»r. TrüÉszt már az első világháborút közvetlenül megelőző időkben is tűzfészek volt. 1914 körül az olasz riacioipaUslák és soviniszták falánk­ságát;. ingérelte. Olaszország akkori vezetőinek pedig alkalmat adott ar­ra, hfegv hangulatot keltsenek a há- horú$me11e‘.t. igazolják a korhadt és kivéű'iilt Habsburg monarchia ellen indított hadműveleteket. A trieszti kérdés ekkor arra szolgált, hogv el­kendőzzék az olasz dolgozó nép előtt az - igazi hadicélokat. A St. Germain i béke Olaszországnak ítél­te oda Triesztet és a határos t.erü- le|ekft. (1919) A második világhábo­rú után ismét megváltozott a hely­zet. Trieszt anionom terület lett. — Olasz és jugoszláv érdekek ütköz­tek össze Triesztben. Olaszország és Jugoszlávia egyformán jogot formált magábak Triesztre. A két állam kemény diplomáciai és politikai har­cot indított a város birtokáért. A trieszti kérdés újra felszínre került, megmérgeztc az egyébként sem túl­ságosan barátságos olasz—jugoszláv kapcsolatokat és mindmáig végle­ges, az érdekelt feleket kielégítő és a Délkelet-Európát fenyegető hábo­rús veszélyt elhárító megoldásra vár. Arra 0 kérdésre, hogy miért versengtek már az elmúlt századok­ban is Trieszt, és á kapcsolt terüle­tek birtokáért. részben a város tör­ténelmi múltjában, részben pedig gazdaságpolitikai jelentősegében kell keresnünk a választ:. Az Adria legészakibb pontján, az azonos nevű öbölben fekvő es a Karszt lábainál . elterülő Trieszt már Augustus császár korában- ró­mai erődítmény volt. Dioklécián császár korában, tehát a III. század­ban az új vallást: a kereszténységet is ismerte. Püspöki székhely való­színűleg a VI. században lett. Ezt azertifontos tudni, mert a feudalis- ta rendszer virágzásának századai­ban, 948—1216-ig püspök földesúr kormányozta a várost és a kapcsolt területeket. A közben jelentékeny tengeri hatalommá fejlődött Velen­ce komolyan veszélyeztette Trieszt függetlenségét. A város változatos szerencsével folytatott harcok után III. Lipót, Habsburg herceg oltalma alá helyezkedett. A Habsburgok fel­ismerték Trieszt jelentőségét és idő­vel fontos kereskedelmi kikötővé fejlesztették. Közvetlen hajójáratok indultak innen Afrikába. Amerikába és- a Közel-Kelé. különböző kikötő­városaiba. A Habsburg monarchia Trieszten keresztül bonyolította le tengerentúli áruforgalmát. Az olasz háborús uszítok az első világhábo­rút. megelőző időben nemzetiségi kérdést csináltak Triesztből. Az ir­redenta-sovinizmus olasznak nyilvá­nította a többnemzetiségű várost, Olaszországhoz való csatolását kö­vetelte és többek között ezzel in­dokolta meg a Habsburg monarchia ellen indított háborúban való rész­vételét.. Azzal, hogy a St. Germain-i békeszerződés értelmében. Olasz­országhoz csatolták, sokat veszített jelentőségéből. A második világhá­ború után autonóm területnek nyil­vánították. Ekkor azonban már Ju­goszlávia is igényt emelt a városra. A nyugati hatalmak 1948-ba.n ígére­tet tettek arra, hogy visszacsatolják Olaszországhoz, később azonban el­állónak ettől a tervüktől. Az erede­tileg két zónára Osztott területet a nyugati hatalmak katonasága tartot­ta megszállva. A jelenlegi helyzet az, hogy az A-zónát olasz, a B-zónát pedig jugoszláv katonaság tartja megszállva. A ké' ó!la n. Olaszország és Jugoszlávia vetélkedése Trieszt bir­tokáért érthető. Trieszt ma az Appe­al ni-f élsz igét és a Balkán között fekvő beltenger, az Adria legnagyobb és legmodernebbül felszerelt kikötő­je. Jelentékeny ipartelepekkel, gyá­rakkal, üzemekkel, stb. rendelke­zik. Virágzó gép-, acél-, és textilipa­ra, vegyi-, kémiai telepei, vannak. 1938-ban exportkereskedelme 2.4 millió tonnára, importkereskedeüne pedig 0.8 tonnára rúgott. Iparát és kereskedelmét, valamint a kikötő be­rendezéseit a mai követelményeknek megfelelően tovább lehet fejleszte­ni. Trieszt fekvésénél fogva is al-* kalmas arra, hogy légi támpontot lé­tesítsenek és hogy a kikötő: hadi­kikötővé alakítsák át. A nyugati hatalmak, am ti vek meg­szálló csapatokat küldtek Triesztbe, kezdettől fogva 'tisztában voltak ez­zel és- nem úgy rendezkedtek .be, mintha eleve lemondanának Trieszt­nek saját céljaikra való kihaszná­lásáról. A trieszti kérdésben a Va­tikán is érdekelve van. Több oknál fogva. Ezek egyike az, hogy a Trieszti Autonóm Terület lakossá­ga túlnyomórészt katolikus. A Vau- kán tehát nem szívesen lát olyan hatalmat vagy' államot. Trieszttel rendelkezni, amely vagy eleve nem katolikus, vagy pedig elutasítóan, a legjobb esetben semlegesen viselKe- dík a’ katolikus érdekekkel szem­ben, A Vatikán tehát Olaszország pártját fogia a trieszti kérdésben. Az olasz kormány, amelynek élén Pella, a levitézle.tt De Gasperj jobb- keze áll. biztos kezesség arra, hogy a Vatikán Triesztben érvényesíteni tudja akaratát es belefolyhat a va­rost irányító politikába. A Vatikán nem bízik Jugoszláviában és kor­mányában. Igaz ugyan, hogy Tito és a Vatikán közeledtek egymáshoz, sőt bizonyos tárgyalások is folytak, melynek eredményeként a bebörtön­zött zágrábi érseket, Slepinac-ot bi­zonyos feltételek betartása mellett szabadon bocsátották,. — ez azonban csak közeledés, elővigyázatos diplo­máciai tapogatódzás. Ha a Vatikán­nak választania kell, Belgrad és Ró­ma között, kétségtelenül Hella Ró­májára szavaz, mert Pella az ő em­bere. Káért is áll a pápaság a tri­eszti kérdésben az olaszok oldalán. A Vatikán azonban igen kényes helyzetbe került, amely nagy elővi­gyázatosságot és mesteri diplomá­ciai játékot követel meg a pápai ud­vartól. A trieszti kérdésben légi­idképpen az angolszász hatalmak, el­sősorban az USA van erdekelve. Az imperialista hatalmaknak, az At­1 lanti Blokknak szüksége van olyan hadi támaszpontra, amelynek segít- s égével ura lehet az adriai tenger­nek és légi haderejével gyorsan el­érheti Kelet, főleg Délkelet-Európa bármelyik pontját Trieszt erre föld­rajzi fekvésénél fogva Igen alkal­mas. Triesztet tehát csak az kap­hatja meg, aki leginkább hajlandó Amerika politikáját követni és aki teljes mértékben bírja az Egyesült Államok bizalmát. Olaszország és Tito Jugoszláviája versenyeznek ezért a bizalomért és Olaszország mér meg is kapta a túlnyomórészt olaszok lakta ..A"' övezetet, ami Ró­ma és Belgrád közök jelentékenyen fokozta a feszültséget. A Vatikán nem állhat nyiltan az olaszok párt­jára, mert gazdája, Amerika — Ti- tót is támogatja. Más eszközökhöz kell nyúlnia. A kérdésbe nem köz­vetlenül, hanem közvetve nvul be­le. A pápai diplomácia mély- hallga­tásba merül, abszolút semlegességet színlel. Akaratát, titkos közvetítői révén érvényesíti. Ezt az utat, már nem egyszer, választotta. Többek között például akkor, amikor a. kor­hadt Habsburg-monarchia, amely ugyancsak közel állott a Vatikánhoz, összeomlott és az utódállamok, kö­zött számos vitás kérdés merült fel. A Vatikán akkor is semlegességet színlelt., közben a papai államtitkár, Gasparri, üzenetekkel bátorította Habsburg Károlyt., titkon helyeselte Magyarországra való visszatérésének gyászos és nevetséges kísérletét, az egyházi adminisztráció tétén nem alkalmazkodott' az új határokhoz, mert. reménykedett, hogy idővel si­kerül a Habsburg monarchiát fel­támasztani. A Felső-Sziléziában ki­tört nemzetiségi viszályba sem avat­kozott bele ---Mtam. Nem mert. ujjat húzni Pilsu.. ,ay tengve [országának nacionalista kormányával. Ugyanak­kor a varsói pápai nuncius Ratti, a későbbi XI. Pius pápa, beutazta az egész területet és nyiltan a né­metek mellett foglalt, állást. Igaz ugyan, hogy a lengyel kormány nyo­mására el kellett hagynia Varsó1 viszont XI. Benedek pápa teljes mér tékben a nunciusnak adott igazat és bíborost székbe , emelte. A Vatikán a trieszti kérdésben is ezt az utat követi. Megbízottja De Gasperi, aki bár nem 'kormányfő, mégis döntően mert mint pártelnök, ő szabja meg Pellának a kül- és belpolitikai irányt Utasításait persze a Vatikán­tól veszi. A pápai diplomácia a hát­térben, biztos fedezékben marad és nyíltan nem keresztez,i ,Amerika szándékait. Ezt nem is teheti meg, mert jövedelmének kb. 80 százaléka amerikai eredetű. A Vatik árt mindent elkövetett, hogy a De Gasperi bukását követő kormányválság számára előnyösén fejeződjék be és megint az ö meg­hitt emberei kerüljenek uralomra'. Hosszas huza-vonin után sikerült De Gasperi hírhedt „jobbkezének", FeJla-nak az új kormányé: megala­kítania. Ebben nagy' segítséget nyui*- tottak Rarragat jobboldali szocialis­tái. baloldali ' frázisok hangoztatása mellett, mindenben Amerika politi­káját követik. Az új kormány De Gasperi klerikális vonalát követi, a Vatikán pártjára támaszkodik és teljes mértékben amerikai érdekek­nek szolgál. Es a trieszti kérdéssel kapcsolatban is megmutatkozott' Az enierikabarét Fel la -kormány ko­moly’ jellegű rsapaiösszevónásókát eszközölt, a jugoszláv .határ méh ten és feltűnően csörtette kardját Tl- tóók felé. ugyanakkor azonban biz­tosította az Egyesült Államokat, hogy hajlandó az angolszász hatal­makkal ebben a kérdésben is meg­egyezni. Az angolszász hatalmak október 8-i határozatukkal a meg­szállásuk alalt álló ..A" övezetet átengedték Olaszországnak. A Szov­jetunió október 12-én tiltakozó jegy­zéket. nyújtott be és Trieszt autonó­miájának további fenntartását kö­vetelte. Ugyanekkor felkérte a Biz­tonsági Tanácsot., hogy tűzze a tri­eszti kérdés békés rendezését napi­rendre. Azóta semmi sem tört At. A feszültség Olaszország és Jugo­szlávia között egyre növekszik. A trieszti kérdés jelenlegi „megoldá­sa" tűzfészekké változtatta át Trieszt Autonóm Területét Szikrái . könyi nyen lángba boríthatják a világot. A (tűzfészket olyan lelkiismeretlen politikusok rakták, akiknek érdeké az új imperialista háború kirobban­tása. Közöttük találjuk a Vatikán embereit, akik nem egyszer sodort belefolyik az olasz politikai életbe, ták súlyos válságba az emberiségét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom