Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-19 / 271. szám

WfS. NOVEMBER 19 NAPLŐ 3 Kákonyi István megváltozott élete. . • Úri világ. gondtalan élet, társas­vacsora, vadászat, szépasszony, ez kellett a vármegyei főuraknak, akik a vármegye élén gyakorolták a ha­talmat. Tőlük függött a nép élete, vagy halála. Éltek Is hatalmukkal, dolgoztatták a népet, utolsó szívdob­banásáig. Ilyen volt a sok közül Madi Ko­vács Imre. Tolna vármegye főispán­ja is. Értetne módját a gazdagodás­nak. biztosan/hem a semmiből épí­tette fel 32 Szobás, kényelmesen be­rendezett kastélyát. Jegenye és fe- nyöóriások között, a Duna partján épült fel ez a kastély, távol a világ zajától. Hej. ha azok a fák beszél­ni tudnának, beszélnének Madi Ko­vács Imre főispán úr fénykoráról, napokig tartó vadászatairól. Ezek a fák azonban másról is tudnának be­szélni, mert sok, munkában kifáradt ember keresett pihenést e magas fák árnyékában. Suttogó szavukat az el­keseredés tüze fűtötte. Dolgoztak lá- tástól-vakulástg, hogy ^fenntartsák rongyos életüket. Éjt nappallá téve dolgoztak, a hajnal derengése már a határban'találta őket és a vacsora- csillag már régen fent ragyogott, amikor <fáradtan hazafelé ballagtak. Többször felvetődött bennük a gon­dolat, hogy érdemes így élni? Nem jut semmi jó osztályrészül, csak a munka, de abból aztán kijut dere­kasan. Hányszor és hányszor gon­dolták arra a bölcsőt ringató anyák, hogy mire is fognak felnőni gyer­mekeik. Ök is az urak igáját fogják húzni zsenge gyermekkoruktól kezd ve. érdemes ezért a vilógrajönni? So'* év a-ó*a, sok víz folyt le a Dunán. Csak a kastély áll szürkén és méltóságteljesen a fenyő és jegenyefák között. A kastélyban, a gondosan ápolt parkban a ma, az új, szocialista élet emberei dolgoz­nak. A get-jeni Vörös Nap tsz vette birtokába a kastélyt, ahol a 32 szo­bában ennek a szocialista közösség­nek az élete jáiszód'k le. 1945-ben. mikor az egykori cselé­dek átvették jogos ősi jussukat, Ká­konyi István is azok között mene­telt, akik azt hirdették: „Szabadsá­got akarunk, földeit ■ vissza nem adunk.“' A vármegye egykori főis­pánjának a földiét szétosztották ma­guk között, mélyből ő 3 holdat ka­pott. Kákonyi István 3 évig ezen a három hold földecskéjén gazdál­kodott, egészen 1948-ig. 1948 eszén®k egyik estéjén olyan esemény színhelye volt a kastély egyik szobája, mely a gerjem Vörös Nap tsz tagjai számára felejthetet­len. Akkor ült össze az a bizottság, mely megalakította a Vörös Nap termelőszövetkezetet. Az alakítók között ott láthattuk Kákonyi Ist­vánt i3. aki 22 évig volt a vármegye főispánjának részaratója. Kákonyi István úgy beszél eltöltött 22 évi cselédsorsáról, mint rossz emlékró'. De igaza is van. Volt, ami volt, az mind a múlté. & Kákonyi István bácsi 57 éves. De éveit meghazudtoló fürgeséggel kap­ja fel vállára a kukoricadarával meg­rakott zsákot. — Ezelőtt egy hónappal még én is azi* mondtam, kilépek a szövet­kezetből. elég volt nekem a mun­kából 47 esztendő, most már dolgoz­zanak a fiatalok. Bizony nem gye­rekjáték egy 57 éves embernek egész nap zsákolni, meg a kaszát húzni. De mikor a vezetőségnek ezt felemlítettem, azt mondta az elnök: ..Nem öregember maga még Pista bácsi, maid könnyebb munkára oszt­juk be. ahol keres is. meg aztán a munka sem esik nehezére". — Hát ió. ha úgy gondoljátok, hogy meg­felelek. akkor maradok. így marad­tam tovább a gerjem Vörös Nap termelőszövetkezeti tagja, egyben sertésgondozója — mondja Kákonyi István. Ott látni most is a szövetkezet egyik kis épületében, ahol a serté­sek számára kukoricadarát áztat. — A m» !éss4jr<»«ii'*ii^k nem kell a télen koplalni, mert 12 vagon ku­koricánk termett, s úgy határoztunk hogy abból egy szemet sem osztunk ki — jelenti ki Kákonyi István, — majd így folytatja: — Azért min­den tag tud ám jószágot tartani ha nem is osztunk kukoricát, mert; a háztájiban megtermett. Nekem 33 mázsa termett. Azért határoztuk el, hogy nem osztjuk szét a kukoricát, mert jövőre, illetve ebben az évben főleg sertéshízlal ássál akarunk fog­lalkozni. Ez a legjövedelmezőbb. Eb­ben az évben 50 darab szerződött sertést adtunk át az államnak, mely­nek nyomán most a zárszámadáskor 15 forintot osztunk munkaegységen­ként. A jövőre nézve pedig az a ter­vünk, hogy 30 süldőt még e héten beállítunk hizlalásra, melyből TO-at még ezévi sertésbeadásra hizlalunk, a többit pedig szabadpiacon érté­kesítjük. A 60 süldőből 30-at még ebben az évben továbbtenyész.ésre állítunk be, hogy jövőre megfelelő sertés törzsállatállományunk Le­gyen — így beszél Kákonyi István a szövetkezet terveirőL Mint mond­ja, hangjából érezni lehet, úgy te­kinti ezt a szövetkezetét, mint an­nakidején három hold földjét, vagy más szóval sajátját. A gerteo* Vörös Nao termelőszö­vetkezet tagjai valamennyien úgy gondolkoznak, mint Kákonyi Ist­ván. Az állam felmérhetetlen segít­sége melletJt minden adottságot és lehetőséget kihasználnak, hogy még szebbé, boldogabbá tegyék életüket Látják ezt azok a szövetkezeti ta­gok is, akik az elmúlt évek során bi­zony nem minden esetben találták meg számításukat. Elkeserítette őket az a sok kezdeti nehézség, s fő'eg az állami szervek egyes vezetőinek helytelen intézkedése, melyből az következett;, hogy évről-évre csök­kent, részesedésük. Egy példa a sok közül: a szövetkezet ebben az évben, illetve az elmúlt gazdasági évben 36 féle növény termelésével foglal­kozott. A szövetkezet párttagjai és az olyan becsületes tagjai, mint Káko­nyi István, nem adták fel a harcot, őszintén beszéltek a nehézségekről az olyan tagoknak, mint Szakályi József, Horváth István, Kovács La­jos, V. Mező István, akik újra az egyénileg gazdálkodás útját akarták választani. Ezek a tagok látták, hogy a szövetkezet vezetősége is, meg pár­tunk és kormányunk is belátta, hogy hibát követett el, s úgy határoztak, hogy továbbra is a szövetkezetben maradnak. Kákonyi István, a szövetkezet egyik legöntudatosabb és egyben legidősebb tagja azt mondja: „Mi, szövetkezeti tagok most boldogulunk igazán, most találtuk meg azt az utat, mely az egyénileg dolgozó pa­rasztok igazi boldogulásához vezet." A begyűjtés hírei Tolna megye legtöbb községében az őszi idő alatt a tanácsok nem for­dítottak elég súlyt az élőállat>begyűj- tésre. Figyelmüket főleg a kapások begyűjtése kötötte le. Ez a .egtöbb helyen károsan érezteti hatását: a legtöbb község a kapások jó begyűj­tési eredménye mellett elmaradt az élőállat begyűjtéssel. A gyönki járás Kisszékely községé­ben a kapások mellett a tanács nép­nevelői figyelemmel kísérték az ál- ' ° f begyűjtést is: népnevelő munkájuk során állandóan felhívták a' figyel­met erre is. Ez eredményezte, hogy Kisszékely dolgozó parasztjai hízott­sertés begyűjtési tervüket eddig 69.6, szarvasmarhabegyűjtési tervü­ket pedig 71.3 százalékra teljesítet­ték. Vágómarha begyűjtésben Kistor­más. a gyönki járás legjobb közsé­ge, ahol már 102.6 százalékos ered­ményt értek el. * A bonyhádi járásban még mindig vontatottan halad a kukoricabe­gyűjtés. A járás területén csak öt- község teljesítette tervét, közülük Kisvejke és Lengyel • jóval túlszár­nyalta előirányzatát. Lengyel, amely az ősz folyamán a járás legjobb köz­ségei közé küzdötte fel magát, csaK burgonyabeadási eredményét kell szépíteni, amelyből jelenleg 91 szá­zalékra áll. * Tolna megye legjobb tejbegyűjtő községe Keszőhidegkút. A község dol­gozó parasztsága már 115 százalékos eredményt ért el, amivel magasan túlhaladta egész évi kötelezettségét. (M. T. I.) Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az AMG­«Í01GÁLTATÁS Az alkatrészek lii 'ny a mi itt nem lúd jak ígéretüket va éra v Utáni a Gépjavító Vállalat dolgozói Október utolsó napjaiban több gépállomás Szekszárdra, a Tolname­gyei Gépjavító Vállalathoz szállítot­ta traktorait javítás céljából. Az „Élüzem'“ címer, mely a vállalat be­járatánál látható, a szállító gépállo­mási dolgozókat felvidította, ezekre a gondolatokra élesztette: „Itt szor­galmas emberek dolgozhatnak, olya­nok, akik tudásuk legjavát szolgál­tatták már eddig is a mezőgazdaság­nak. Bízunk abban, hogy most, a téli gépjavítás idején is megállják helyüket a. termelés frontján, idő­ben kijavítják gépeiket a legjobb minőségben." S erre ígéretet is tet­tek a gépjavító dolgozói, amikor át­vették a traktorokat November 1-ével beindult a téli gépjavá'ás. A munka megkezdése előtt az üzem dolgozói üzemi gyű­lésen beszélték meg a következő há­rom hónap feladatait, megtudták pontosan a tervet. Ezen az értekez­leten Nagy Mihály, W é b e r Já­nos és Horváth József szerelő brigádveza.ők brigádjaik nevében ki­jelentették: „Ha biztosítják a munkához szükséges feltételeket, — alkatrészeket, — eltérően a terv­től, négy traktor javítását végezzük el egy hét alatt." Ezt nyomban alá­támasztották a hegesztő, a szerelő, a bádogos, valamint a gépműhely dolgozói is, akik valamennyien a terv túlteljesítésére tettek ígéretet. A végső elhatározás az volt a dolgo­zók, valamint a vezetők részéről i<»: „Versenyre hívjuk az ország vala­mennyi gépjavító vállalatát, mi a számítások szerint 132 százalékra tel­jesítjük téli gépjavítási tervünket.“' Már több, mint két hete folyik a téli gépjavítás az üzemben. Ezen idő alatt azonban nem nagy ered­ményről beszélhetünk, mindössze 6 traktort adtak át tulajdonosának teljes egészében. Ennek okát Nuszpl elvtárs, az igazgató, Pozsár elvtárs, az ÜB-elnök, Nagy József hibafelvé­telező, Bérdi Ferenc lakaitos, de min­den dolgozó abban látja, hogy nincs alkatrész (golyóscsapágy. fogaske rék, stb.) S ahogy mondták, ez or szágos hiány. Ez abból tűnik ki vilá­gosan, hogy központjuk legutóbbi értékelése szerint a tolnamegyei gép­javító vállalat országos II. helyezést ént el. Az alkatrészhiány ellenére nagy munka foiyik a vállalatnál. Elhatá­rozták a dolgozók, hogy a havi terv­ben beütemezett traktorok szétszere­lését és részbeni összeállítását vég­zik el november 20-ig, s akkor “a- lán már érkezik megfelelő alkat­rész s akkor hamarosan elkészül­nek a traktorok javításával. Nagy reményt keltett a dolgozókban Rá­kosi elvtárs legutóbbi beszéde mely­ből megtudták, hogy az elkövetke­zendő időkben ilyen hiányok nem fordulnak elő, ment a nehézipar fej­lesztésének lassítása mellett a külön­böző alkatrészek gyártására nagyobb gondot fordítanak a jövőben Novem­ber 13-án is mintegy 15 traktor áll a szerelő műhelyben majdnem tel­jesen elkészülve, csupán egy-két al­katrész kellene. Az „Élüzem" cím, amié ez év II. negyedévi jó munkájukért kaptak, most, a téli gépjavítások idején is fűti a dolgozókat, serkenti jobb munkára Egy az elhatározás az üzemben: „Úgy dolgozunk, hogy az „Elü'em“ címet nem adjuk oda senki másnak. Bebizonyítjuk a jö­vőben is, hogy méltók vagyunk e büszke és egyben megtisztelő címre". Hogy ilyen hangulat uralkodik a nehézségek ellenére is az üzemben, az az üzemi pán.szervezet jó felvilá­gosító és nevelő munkájának is kö­szönhető. De nem lás köze van az üzemi bizottság munkájának is, mely versenyre keltette az üzem do’gozóinak 95 százalékát. Most az a feladata párt- és az üzemi bi­zottságnak, hogy állandóan mozgó­sítsa az anyagbeszerzőket, akiken nagyban múlik, hogy tudnak-e jó munkái végezni a többiek. A szovjet tüzérség napja A szovjet nép és a hős szovjet fegyveres erők ma ünnepük a tüzérség napját. Ez a hagyományos ünnep ahhoz a naphoz fűződik, amikor 1942. novem­ber 19-én hatalmas sortűz jelezte a szovjet csapatok történelmi jelentő­ségű sztálingrádi támadásának meg­indulását, amely az egész második- világháború fordulatát jelentette. A szovjet tüzéreknek a Nagy Honvédő Háborúban végrehajtott kiváló hadi­tetteire és érdemeire emlékeztet min­den évben a Tüzérség Napjára. A szovjet nép békés alkotó mun­káját éberen őrzik a szovjet fegyve­res erők, amelyek keretében fontos szerepet játszik a tüzérség. A szovjet tüzérség a nagyszerű hagyományokkal rendelkező orosz tüzérség méltó utóda. A mintegy 600 évvel ezelőtt létre­jött orosz tüzérség dicsőségesen meg­állta helyét minden csatában, ame­lyet az orosz nép hazája becsületé­ért és függetlenségéért folytatott. Sok kiváló orosz feltaláló, tudós és katonai szakember járult hozzá je­lentősen a tüzérség tudományának fejlődéséhez. A tüzérség igazi felvirágzása azon­ban csak az Októberi Szocialista Forradalom után következhetett be. A kommunista párt és a szovjet kormány a szovjet állam meg­születésének első napjaitól kezdve nagy figyelmet fordított a fiatal had­sereg tüzérségére. A hatalmas nehéz­ségek ellenére a szovjet csapatok 1919 őszén már kétezer ágyúval ren­delkeztek. A polgárháború éveiben a szovjet tüzérek méltóképpen kivették részü­ket a beavatkozók és a fehérgárdis­ták elleni harcból és jelentősen hoz­zájárultak a szovjet hatalom győzel­méhez. A polgárháború után, a békés épí­tőmunka idejében gyors fejlődésnek indult a szovjet tüzérség. A Szovjet­unió gazdasági életének, iparának j fejlődése lehetővé tette, hogy minden I fegyvernemet elsőrendű szovjet fegy- ■ vérzettel lássanak el. Ujtfpusú kiváló ágyúkat terveztek és gyártottak, ame­lyek túlszárnyalták a külföld tüzér­ségi fegyvereit. A Nagy Honvédő Háború kemény próbatétel volt a Szovjet Hadsereg minden fegyverneme számára. A Szovjet Hadsereg dicsőségesen helyt­állt ebben a próbatételben. Kemény harcok árán megszerezte a győzel­met, teljesítette kötelességét a ha­zával szemben. a győzelem kivívásában nagy szerepe voK a szovjet tüzér­ségnek. A tüzérek kiváló katonák­nak és bátor hősöknek bhzonyultak már a Nagy Honvédő Háború első ütközeteiben. A háború elején, amikor a Szov­jet Hadsereg aktív védelmi harcokat folytatott, a tüzérség volt a fasiszta páncélosok fő ellenfele. Különösen kemény csatákat vív­tak a tüzérek 1941.őszén, amikor a 'hitleristák 51 hadosztállyal támadtak Moszkva ellen. Az éjjel-nappal tartó elkeseredett küzdelmekben a szov­jet tüzérség visszavetette a fasiszta páncélosokat. A moszkvai csata a hifíeristák vereségével végződött. A fasiszták a 25 napig tartó harcok­ban 1500 harckocsit vesztettek. Hatalmas erőnek bizonyult a szov­jet tüzérség Leningrád, Sztálingrád, Szevasztopol és Odessza, a hős vá­rosok védelménél. A háború második szakaszában, amikor a szovjet csapatok támadás­ba mentek át, a tüzérség volt a fő ütőerő, amely utat nyitott a gyalog­ság és a páncélosok előtt. A párt és a kormány számos ma­gas kitüntetéssel jutalmazta a tüzé­rek kiváló haditetteit. Több, mint 1600 tüzér és tüzértiszt lett a Szov­jetunió Hőse. M* őst. a béke napjaiban a tüzérek állandóan tökéletesítik kato­nai tudásukat, szilárdítják a katonai fegyelmet. A szovjet tüzérség a többi fegyvernemmel együtt éberen őrkö­dik a Szovjetunió állami érdekei, a szovjet nép békés alkotó munkája felett. A Társada’om- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat és a múzeum azonos feladatai Hatalmas lépést jelent megyénk kulturális fejlődésében a Társada­lom- és Természettudományi Isme­retterjesztő Társulat megyei szerve­zetének megalakulása. Természettu­dományi társulat eddig is műkö­dött Szekszárdon, azonban nem tud­ta magára vonni a dolgozók érdeklő­dését, nem tudott népszerűvé válni a dolgozók körében. A főhiba az volt működésében, hogy még az élenjáró értelmiségi dolgozóink is közömbö­sen mentek el a társulat mellett, nem vették észre, nem töltötték be azt a megtisztelő munkakört, amellyel kor­mányunk kitüntette őket. Az értelmiségi dolgozók szorosan vett hivatali működésükön kívül más feladataik is vannak: azok a kulturális, ismeretterjesztő, népmű­velő feladatok, amelyekre éppen ma­gasabb iskolai veszettségük, szakkép­zettségük rendeli őket. A szocia'ista művelődés, a több tudás, fejlettebb ízlés és kritika továbbadása, szétsu- gárzása a dolgozók széles rétegei kö­zött, ez is feladatuk. Nekünk, értel­miségi dolgozóknak észre kell ven­nünk hogy a dolgozó tömegek egvre sürgetőbb kultúrigénnyel fordulnak hozzánk. A most megalakuló társulat már nevében hordja új, nagy feladatát: ismeretterjesztő, tehát tudásunkat gyarapítja. Módot ad arra. hogy az é'ővilág és az emberi társadalom fej- 1 ődéstörténetét természettudományos kutatások alapién, s éppen ezért egvedül elfogadható módszer segítsé­gével vizsgálhassuk. Az új társulat célkitűzéseiben szorosan együtthalad a múzeum tanító, nevelő ismeretein­ket gyarapító, művészi ízlésünket fej­lesztő programmiával. A két intéz­mény egvmás munkáját fogja kiegé­szíteni. támogatni. Fontos ezzel kap­csolatban. hngv a szekszárdi múze­umban természettudományi vonatko­zású é’őadásokat is tartsanak. Köz- gvűiteménvünk kiátótásai feüődés- töriénot szemnontiából az emberi állpriotnnpk: bemutatásával kezdődnek Érezhető bizonyos bevezető rész hiánva a ki­állítások folvtonosságában- az a ha­talmas ür, amely az első élősejt ki­alakulásától az embernek az állat­világból való kiválásáig terjed. A lá­togató mintegy belecsöppen az em­beri társadalom kialakulásának pe­riódusába, a magyarázó fatiábrák és a dunaföldvári mammutleletek kap­csán. De mi volt azelőtt? Hogyan népesítette be a megszilrádult föld­kéreg felszínét az a hatalmas, nyüzs­gő élővilág, amelyből az ember ki­emelkedett? Erre a rendkívül fontos kérdésre a múzeum kiállításai egyen­lőre nem adnak feleletet. Nagyon jól érzik ezt a dolgozók és bírálataikon keresztül természettudományi kiál­lítás létrehozásáért -ostromolják az illetékeseket. A dolgozók wívánságára a népmű­velési minisztérium múzeumi főosz­tálya elhatározta, hogy 1954. év fo­lyamán segítséget nyújt a múzeu­munknak olyan helyiség megnyitá­sához. amelyben természettudományi, művészeti és egyéb ismeretterjesztő e1 ráadások is tarthatók. Sor kerül a múzeumkiállításoknak természettu­dományi résszel való kiegészítésére is. Az új természettudományi társulat nem szorítkozik csupán szorosan az élet és társadalom fejlődéstörténeti előadások tartására. Az ismeretter­jesztés tágkörű fogalmán zeneművé­szeti, irodalmi és képzőművészeti előadások is értendők. Ezek az elő­adássorozatok teszik még szélesebb- körűvé, még magasabb színvonalúvá és még színesebbé a népművelés programmját. Kiváló természettudó­saink, orvosaink és politikusaink mel lett eljön maid közénk az irodatóm. a zene, a képzőművészetek terén ki­váló csoportja is, hogy a legújabb kutatások eredményeit saját tapasz­talatuk és tudásuk legjavát adják megyénk dolgozóinak. Lépjen munkába tehát az élenjáró értelmiség. Tárja fel tudásának kin- psesházát a dolgozók széles tömegei előtt, hogy azok egyre több ismeret­tel felvértezve, egyre szélesebb kul­turális látókörrel gazdagodva még szilárdabb szocialista öntudattal épít­hessék jövőnket. Dr. Mészáros Gyula a szekszárdi Balogh Ádám múzeum vezetője.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom