Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-18 / 270. szám

1953. NOVEMBER 18 NAPLÓ 3 „Békét, békét a világnak • • Járási béketalálkozó Tamásiban A pártszervezet harcol a gyári védjegy becsületéért „Valamennyiünket egy gondolat fog össze, a béke reménysége" — ezekkel a szavakkal fordult Kar­dos Ferenc, Tamási község tanácsel­nöke az egész járásiból összegyűlt leg p'^’Vohh ’ p ptf ic*;Í V o c o KV> felé. Mindegyik küldött többszáz dol­gozó békeüzenetét hozta a járási bé­ketalálkozóra. Sokan papírtekercset szorongatnak a kezükbe, amelyen gvöngybetűkkel írott mondatok so­rakoznak. Egyszerű falusi dolgozók szívéből, lelke mélyéről fakadtak azok az üzenetek, amelyek a virágos szélű lapokról harsogják: „Békét akarunk." A járási békegyűlést meg­előző Béke-esteken, békebeszélgeté­seken születtek ezek az üzenetek. Lassan valamennyi lapocska oda ke­rül az elnöki asztalra, ott tornyosod­nak F o g a r a s i István az országos béketanács küldötte előtt, ő mondja az ünnepi beszédet s a rajta függő szemekben tükröződik, hogy szívük­ből beszél. Nemcsak a békeharc je­lentőségéről, a jelenlegi nemzetközi helyzet alakulásáról esik szó Foga­ra si István beszédében, hanem se­gítséget ad a falusi békeharcosok további munkájához, amikor arról beszél, hogy a jelenlegi békeharc legfontosabb eszköze az őszinte fel­világosítás. Marinjs Marinellis görög béke- harcos felszólalását jelenti be az el­nök és a fejek érdeklődve fordulnak a külföldi vendég felé. Csonka ke­zén akadnak meg a tekintetek és mindenkiben megmozdul az emléke­zet, mindenkinek eszébe jutnak a háború borza'mai a sok rejtegés sí­rás és a később elhangzott felszó­lalásokban szenvedélyes erővel »tör­nek ki a tiltakozások: nem akarunk háborút. De igen sok fogadalom is e’hangzik: ezután még jobban vég­zem a munkámat, még odaadóbban dolgozom a békéért. De ne vágjunk elébe az eseményeknek, hallgassuk meg Marinos Marinellist az ideigle­nes görög békebizobtság küldöttét. Fogarasi elvtárs tolmácsolja, amit mond. „Engedjék meg, hogy Ven­dégszerető országukban élő görög békeharcos is hallassa hang'át a mostani békegvű’ésen." — kezdi Ma­rinellis. Beszél arról, hogv a görög nép szereti a békét és gvűlöli a há­borút, beszél Jeigázott népe szenve­déseiről, hősi harcáról, amelyet az e'nyomatéiban is folytat a békéért. , Sokat szenvedett népünk gyakorlat­ból ismeri a nemzetközi szolidaritás erejét. Tudja, hogy a népek s köztük a magyar nép tiltakozása már szám­talan fiát és leányát mentette meg a kivégzéstől." Majd arról beszél a görög békeharcos, hogy elért ered­ményeinknek velünk együtt örülnek és végül mindenki legnagvobb meg­lepetésére magyarul fejezi be hozzá­szólását: Ajkán idegenül, furcsán buggyannak ki a magyar szavak: „Éljen a barátság és a szeretet a föld minden népe között. Éljen a béke!" A dörgő taps alatt pirosnyakken- dős úttörők sorakoznak a terembe és a pincehelyi pajtások nevében lel­kes indulókkal köszöntik a békegyű­lést a kis zenészek. Az első hozzászóló. Fürji Gyula az iregszemcse! traktorosok nevében beszél, vállal még több. még jobb munkát.- Szécsi József 9 holdas újiregi dolgozó paraszt elmondja, hogy mint élenjáró gazda, egyéni példamutatással tesz hitet a béke mellett. „Nem úgy, -mint eddig, ha­nem még harcosabban fogunk kiáll­ni a békéért. Vállalom, hogy a dol­gozó asszonyok szövetségét még job­ban megerősítjük" — mondja Le­li őc z Istvánné a járási MNDSZ tit­kára. Németh János plébános az ozoraiak- nevében beszél: „Eljöt­tünk elmondani, hogy Ozora község minden dotgözója békét akar, amely, a normális emberi élet alapja." Egy­másután szólalnak fel dolgozó parasz­tok, termelőszövetkezeti tagok, pe­dagógusok. Bella Margit gimná­ziumi tanár arról beszél, hogy mB/t jelent a béke a kultúra megőrzése terén. A görög, római háborúk pél­dájával, majd a török és tatárdúlús- sal mutatja be, hogy mennyi kultu­rális érték ment veszendőbe agy- egy háborúban. „Tanító vagyok, egy boldogabb jövőnek jobb életre /aka­rom nevelni a gyerekeket békében" — mondja B á n h i d a i Lenke i'egö- lyi nevelő. Hűen tolmácsolja községe üzenetét Kelemen néni szabályi dolgozó parasztasszony: „Iskolánk öt tantermesre bővült és már építik a hatodik termet is, a földművesszö­vetkezet új, hatalmas árusító helvet épít, ahol 100 ezer forint értékű áru kerül forgalomba. Községünk terjesz­kedik, új lakóházakat építenek. Mindez háborúban nem lenne lehet­séges. Az idén a jó munka után jó termés volt, s több ruha jutott a dolgozóknak. Jólétünk további foko­zásához békés életre, nyugalomra vá­gyunk. Csak békében lehet derűs, boldog a magyar falu. Petőfivel együtt kiáltjuk: „Békét, békét a vi­lágnak, de ne zsarnokkénjstől, Békéit csupán a szabadság felszentelt ke­zéből." Kelemen néni szavaival minden békeharcost lelkesedésre gyújtott. A lelkes hangulat még fokozódott, ami­kor kiosztották a dicsérő okleveleket a tamási járás legjobb békeharcosai­nak és ugyancsak közülük megvá­lasztották a küldöttek a járási béke­bizottság tagjait. A tamási járási békefalálkozó jó munkát végzett, ezzel a gondolattal énekelte valamennyi békeharcos: „Egy a jelszónk a béke" és elindul­tak, ki-ki a falujába, hogy elmondja a ’ hallottakat és minden becsületes dolgozót megnyerjen a béke szent ügyének, szélesítse a legszebb cél­ért, a békéért küzdő emberek tábo­rát. Járási béketalálkozó Dombóvárott Vasárnap délelőtt a járási tanács feldíszített kultúrtermében gyűltek egybe a járás üzemeindk és falvai­nak legjobb békeharcosai, hogy meg­hallgassák Döbrentiel Károlyné, az Országos Báketanáos kiküldötté­nek beszámolóját a békemozgalom feladatairól. Döbrentei elvtársnő beszédében megemlékezett a béketalálkozó je­lentőségéről, mellyel a Béke-Világ- tanács egyik határozatát hajtjuk végre. Budapesten hangzott el a re­ménység felhívása — mondotta — itt fogalmazta meg először a nemzetközi békemozgalom miniden országra, minden népre, és minden egyes em­berre érvényes erővel a tárgyalások követeléseit. A továbbiakban megemlékezett a békeharc eredményeiről, majd a fel­adatokat ismertetve így folytatta- tőlünk, békeharcosoktól függ, hogy valósággá váltsuk béketalólkozónk jelszavát: „Béke, Munka, Jólét!" A beszámoló után hozzászólások kö­vetkeztek s elsőnek Stancsevsz- ki Boguszláv lengyel békeharcos szó­lalt fel. Beszédében megemlékezett, a lengyel és magyar nép barátságáról, mely a Szovjetunió felszabadítása után a szocializmus építésében ková- csolódott egybe. Valamennyi hozzá­szóló az üzemek és falvak békeüze­neteit hozta el szóban vagy írásban. Tóth György a dombóvári talp- fatelítő dolgozója az üzemi békemoz­galom fejlődéséről számolt be. Üze­mük béke üzem, mert minden dolgo­zó a jó munkáján kívül aktív béke­harcosként vesz részt a békemozga­lomban. Kovács Ferencné a gyu- laji dolgozó parasztok küldötte piros szalaggal átkötött békeüzenetet adott át faluja nevében. Számos hozzá­szóló a falu fejlődéséről és termés- eredményeiről számolt be. míg Pék Sándorné az ifjúság harcos békeaka­ratát tolmácsolta. Az emelkedett hangulatú ünnep­ség a dombóvári tanítónőképző ének­karának béke-dalával ért véget. Tübb do’arOTri «araszt mír egésfc évi toiás- és bari>mfibeíMlá<i kötelezettségét Uj lendületet kapott megyénk te­rületén az utóbbi hetekben a tojás- és baromfibea/dási kötelezettség tel­jesítése. Dolgqzó parasztságunk tet­tekkel válasza! pártunk és kormány­zatunk június 28-i határozatára, amely népünk életszínvonalának ál­landó növelését tűzte ki célul. Dolgozó parasztságunk a kötele­zettségek tejesítésével járul hozzá legjobban kormányprogrammunk maradéktalan megvalósításához. Me­gyénk területén egyre több azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik egéstfévi tojás- és baromfíbe- adási kötelezettségüknek eleget tet­tek. így például Medina községben Törjék JJános és Oberländer János dolgozó parasztok. Bonyhádon Győrfi Péter és Tóth Illés, Gyuiaj község­ben Simon István és Vincze József dolgozó parasztok egészévi tojás- és baromfibeadásukat teljesítették. Be­sorolhatnánk még ezeken kívül azoknak a becsületes dolgozó parasz­toknak nevét, akik eleget tettek az állammal szembeni kötelezettségük­nek. Vannak megyénk területén azon­ban olyan dolgozó parasztok is, akik gátlói kormányprogrammunk megva­lósításának. így például Dunaszent- györgyön ifj. Dömötör Imre. 34 kilo­gramm tojás, 23 kilogramm baromfi, László Ferencnek 37 kilogramm to­jásbeadási hátraléka van. Magymrorsznsrra rr\e 'dt a Német Demokratikus Küztérhaség kulturális kiildöttsére A m/agyar-német kulturális egyez­mény T954. évi munkatervének tár- gyálási'fra november 16-án Budapest­re érkezett a Német Demokratikus Köztársaság kulturális küldöttsége, A küldöttség vezetője. Franc Wohlge- mutlfr a NDK felsőoktatásügyi állam- titkárság helyettes vezetője, a kül­döttség tagjai: Kari Wloch, a Kul­turális Kapcsolatok Társaságának fő­titkára, Johann Link, az állami mű­vészeti bizottság munkatársa és Ru­dolf Halbrecht, a német munkaerő­tartalékok hivatalának helyettes ve­zetője. A küldöttséget a pályaudva­ron a magyar külügyminisztérium, a népművelési minisztérium, az okta­tásügyi minisztérium, a Magyar Tu­dományos Akadémia és a Kultúr- kapcsolatok Intézetének képviselői fogadták. A minszki rádiógyár bejáratánál színes plakát ragadja meg a figyel­met. Egy munkást ábrázol, amint társaihoz fordulva kérdi: „Mit tette­tek ma a minőség javításáért,?'1 Ilyen plakátok, jelszavak és fel­iratok vannak mindenütt a műhe­lyekben, brigádoknál. ... A szerelőműhelyben éppen most fejezték be a „Belarusz" típusú rá­dióvevők szerelését. Néhány perc múlva a rádiókat gondosan csoma­golják és útnak indítják az áruhá­zak felé, a vásárlókhoz. Sok erő és munka, szakértelem és tervező gon­dolat forrott össze és alkotta meg ezt a rádiót. Jólesik nézni, jólesik hallani e készüléket. — De ez még nem minden — mondja szilárd meggyőződéssel Ma- teck elvtárs, a pártszervezet titká­ra. Érméi sokkal jobb termékeket is gyártottunk. Különösen nagy sikert aratott a 14 lámpás „Belarusz—53" típusú készülék, amely díszoklevelet kapott. — Nekünk munkásoknak mindig jólesik, ha készülékeinkről elisme­réssel nyilatkoznak a vásárlók. Meg­tisztelő kötelességünk, hogy miné1 jobb közfogyasztási cikkekkel lássuk el a lakosságot — mondják a szere­lőműhely sztahánovistái. A sikerek nem hullanak csak úgy maguktól az ölünkbe. Szívós, lelkiis­meretes, öntudatos munkával ke-1 harcolni értük. A gyár pártszerve­zete a haza iránti kötelesség öntu­datos teljesítésének szellemében ne­veli a mun,kasokat és műszaki dol­gozókat, jól megmagyarázza a ko1- lektívának felelősségteljes feladatai!. Ez pedig növeli a kollektíva munka- aktivitását. A gyári pártszervezet azzal kezd­te meg harcát a termékek minősé­géért, hogy tüzetesein megmagyaráz­ta a munkásoknak a Szovjetun-ó Legfelső Tanács Ötödik ülésszakán hozott határozatokat és azokat a fel­adatokat, amelyeket G. M. Malenkov elvtárs tűzött ki beszédében. A gyár­ban e kérdéssel kapcsolatban párt­vezetőségi ülést, szabad pártnapot, munkásgyűléseket tartottak. A kom­munisták között ez lett a jelszó: „Még jobban kifejlesztjük" a kiváló minőséget gyártó brigád elmért folyó szocialista versenytf A kommunisták és komszomolis- ták a szocialista verseny élére áll­tak. A versenyző brigádok nemcsak a termékek minőségét javították meg, hanem nagymértékben növel­ték a munka termelékenységét, a nyersanyagmegtakarítást és csökken­tették a termékek önköltségét is. A közfogyasztási cikkek minőségé­ért folyó harc a gyár egész kollek­tíváját megmozgatta. Növelte a kol­lektíva felelősségét a gyári védjegy becsületéért. A kommunisták, pár- tonkívüli munkások a termékek megjavításának új útjait keresik, kérlelhetetlenek a hibákkal szem­ben. A gyár kommunistáit a legfonto­sabb termelési részlegekre osztották el. így például Szvirnovszkij fiatal kommunista az egyik brigád vezető­je lett. Brigádja csakhamar kiemel­kedő termelési eredményeket ért el. A kommunisták minden műhely­ben igyekeznek felkelteni az újítás, kezdeményezés szellemét. Imjanyi» tov, Fjodorov, Gugel, Minkov elv­társak példává alaposan áttanulmá» nyozták, milyen rejtett tartalékokat lehetne még részlegeiken felhasz­nálni és több értékes javaslatot tet­tek a termékek minőségéinek megja­vítására és a nyersanyag megtakarí­tására. Jó kezdeményezésükkel fel­keltették a pártonkívüli munkások figyelmét. így például Larionova komszomoLka, a mechanikai műhely fúrósnője a kondenzátorok lemezei­nek új módszerű megmunkálásával kétszeresre növelte a munka terme­lékenységét és megjavította az al­katrészek minőségét. A szerelő, va­lamint más műhelyek munkásai a közfogyasztási cikkek megjavítása érdekében sok értékes javaslatot vezettek be. Az üzem már az idén hatalmas megtakarítást ért él az újítási javaslatok alkalmazásával. A pártszervezet munkájában fon­tos szerepet töltenek be a gyár, a műhelyek, a részlegek, a brigádok vezetőinek beszámolói. A pártveze­tőség a közelmúltban meghallgatta Pumpjanszkij elv társnak ,a gyár fő­mérnökének beszámolóját a termé­kek minőségének megjavítására szol­gáló intézkedések teljesítéséről és több komoly hibát fedezett fel. A hibák mindenekelőtt a gépek rossz kihasználásában, tegyes műhelyek munkájának rossz megszervezéseben rejlettek. A pártvezetőség javasol­ja, hogy mindezt tárgyalják meg a pártszervezet közgyűlésén. A kom­munisták tevékenyen, tárgyilagosan megvitatták a munkájukban előfor­duló hibákat, sok értékes javaslatot tettek. A megjelölt intézkedések va­lóra váltásáért folyó harc jó ered­ményekre vezet. A pártszervezet minden eszközt megragad az élenjárók tapasztalatai­nak terjesztésére. A versenytáblákon naponta feltüntetik az eredménye­ket. A műhelyekben „villámokat" adnak ki, amelyekben a kiváló mi­nőségű termékekért harcoló éleniáró brigádok teljesítményeiről adnak számot. A műhelyúisógok részletesen ismertetik az újítók tapasztalatait. Bátran bírálják azokat az elvtársa­kat, akik gyengítik a gyári védjegy becsületéért folyó harcot. A rádiógyár dolgozói nsgv lelke­sedéssel fogadták az SZKP Központi Bizottsága szeptemberi teljes ülésé­nek a mezőgazdaságra vonatkozó ha­tározatait. E határozatok új munka­sikerekre a városok és kolhozfa'vak lakosságának kiváló minőségű áru­val való fokozott ellátására lelkesí­tik a rádiógyár dolgozóit. A rádiógvár Minszk egyik leg­nagyobb kÖZSZÜksóa,!o+i C'i W „v^t gyártó üzeme. A gyár idén több új típus gyártását vezette be. 1954-ben az üzemben megszervezik a televí­ziós készülékek gyártását. Ezek a nagy és megtisztelő feladatok a párt- szervezettől és az egész kollektívá­tól lelkes, odaadó munkát követelnek meg. A pártszervezet a párt és a kor­mány határozatainak teljesítéséért harcolva biztosan irányítja a rádió­gyár kollektíváját az új termelési si­kerek útján. (Szovjetszkaja Bjelorusszia október 4-i számából.) fRäaid aiuzafu Hántás az eltöltött katönaeieliw Most tartalékos állományba helyezésem után igondolatban visszaiorgatom az idő kerekét; em­lékszem arra az időre, amikor tagja lettem a magyar néphadseregnek. Még nem is tudtam tulajdonképpen elgon­dolni, elképzelni milyen is lehet a hadseregben az élet, de már tervezgettem, egy új világot, egy új életet láttam magam előtt kibontakozni. Bevo­nulásom napja reggelén lázasan készülődtem, édesanyám mint rninden anya, szerető gonddal, féltő szemekkel nézett rám. Elidultam egy új élet felé. Bevallom, mikor megláttam a többi elvtársamat, egy kis szorongds vett erőt rajtam, de mikor megláttam a parancs nők elvtársat, biztató szemébe néztem, minden kétségem elszállt. Egy új, egy meleg talán eddig még nem is ismert érzés viharzott át bennem, Szemében biztatás, szeretet tükröződött. Egy ú; ?mberlípus előtt álltam, olyan embs-r előtt, aki a népből, a népért van. Gondolatban sok mesén — ami ma mór tény­leg csak mese, de ezelőtt nyolc évvel bizony még véres valóság volt, — jutottam keresztül. Szemem előtt lejátszódott a régi hadsereg tiszti karának tevékenysége. A bevonuló újoncokat szidták, rugdosták, ütötték, trágár szavakat hasz­náltak velük szemben, emberi méltóságukat meg­gyalázták. A mostani hadseregben már mindez meg­szűnt. Ma már nem vakfegyelem, hanem vaste- gyelem uralkodik „ hadseregben, öntudaton ala­puló vasíegyelem. Bizony sok elvtárs került kö­rténk úgy, hogy nem tudott se írni, se olvasni, de mire elhagyta a hadsereget, büszke voll rá, hogy megtanult. A hadseregben is éppúgy, mint a polgári életben mozgató erő a párt. A párt kezdeményez, a párt irányít, segíti az elv társa­kat, segíti megoldani a különböző problémákat. Büszkén elmondhatom, hogy a hadseregben el­töltött időm alatt sok rossz tulajdonságomról szoktam le, öntudatos, politikailag képzelt ember lett belőlem. Sok. nagyon sok elvtárs kapott kiváló jel­vényt, jó munkájáért, ezek az elvtársak a pol­gári életben is megbecsüli tagjai lesznek népi demokráciánknak, ezek az elv társak a termelés­ben is élen lógnak járni. Tartalékos állományba helyezésünk napján a parancsnok elvtárs mondott, búcsúbeszédet, melyben hangzó’yozta. h^gy a pol­gári életben is néphadsereg tagjához méltóan viselkedjünk, ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem arról hogy déli határainkon aljas banda leni a fogát ránk. Tartsuk állandóan szemünk előtt az Alkot­mány 61. g-át, mely kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság minden egyes polgárának a haza védelme hazaíias és szent kötelessége. Most hozzátok szólop pár szót, bevonuló elv- társak, akik most lesztek tagjaj a hadseregnek, egy olyan hadseregnek, amely dolgozó parasztok, bél munkások fiaiból áll. Dolgozzatok úgy, mini ahogy egy öntudatos fiatalhoz illik, a jó munká­ért nem l°Q elmaradni a jutalom. Ti most egy új otthont fogtok kapni, szülők helyett parancs­nokot, olyan parancsnokokat, akik szüléitek he­lyett szüléitek lesznek. Legyetep jó katonák, hogy dolgozó népünk büszkén tekintsen rátok, büszkén mondhassa, hogy ezek a mi iiaink! Elkövetkező eredményes munkátokhoz kívá­nok sop sikert. ZS1UNA FF.RENC tartalékos állományba helyezett katona.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom