Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-07 / 262. szám

4 NAPLÓ 1953. NOVEMBER 7 ÉLJEN A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 36. ÉVFORDULÓJA! AZ OKTÓBERI FORRADALOM TÖRTÉNELMI HELYEIN LENINGRAD DICSŐ VÁROSA Irta: I. SZOKOLSZKIJ Friss balti szél lobogtatja vörös zászlók selymét. Ünnepi díszt öltöt­tek a terek, utcák, rakpartok. Lenin városa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójára ké­szül. Leningrad, *a nagy október böl­csője. Hős város. Története össze­forrt a dolgozók forradalmi harcá­nak történetével. Leningrád, vagy akkori nevén Petrograd az oroszországi forradal­mi mozgalom központja volt A múlt század 70-es éveiben itt szüle­tett meg az egyik legelső orosz mun­kásszervezet, az „Orosz Munkások Északi Szövetsége". A 80-as éviik­ben és a 90-es évek elején itt ala­kuljak meg az első marxista körök. 1891-ben itt tartottak először május elsejei ünnepséget. A ..Harci Szövet­ség a Munkásosztály Felszabadításá­ra", — amelyet Lenin alapított 1885- ben — az oroszországi forradalmi marxista párt csírája volt. Pet.ro- grádban rakták le a harcos bolse­vik párt alapjait. E dicső városban peregtek le a forradalom sorsdöntő eseményei. Itt robbant ki 1905 januárjában az el­ső orosz forradalom, s az 1905-ös ál­talános októberi sztrájkok napjai­ban, a cárizmussal vívott harc tű­iében itt kovácsolódott ki a prole­tariátus úi. hatalmas fegyvere, a munkásküldöttek szovjetjei. Az 1917-i februári napokban a pi- tyeri munkások a Bolsevik Párt hí­vására magasra emelték a második orosz forradalom zászlaját és döntő csapást mértek a cárizmusra. E fe­lejthetetlen napokban kovácsolták az októberi fegyveres felkelés győzel­mét. A felkelés a Bolsevik Párt Központi Bizottságának határozata alapján október 24-én reggel kezdő­dött meg. A katonai forradalmi bi­zottság parancsára mozgásba jöttek a proletár forradalom összes harci erői. A vörösgárdisták, a forradalmi tengerészek csapatai és a katonák lépésről-lépésre foglalták el a kulcs- pontokat: a kormányépületeket, í»: dakat,, pályaudvarokat, a postát, táv­írót, őrséget állítottak a gyárakhoz, üzemekhez. Október 25-én este meg­kezdődött a burzsoá Ideiglenes Kor­mány utolsó bástyájának, a Téli Pa­lotának ostroma. Feltartóztathatatlan áradatban özönlöttek a palota felé a vörösgárdisták, matrózok és ka­tonák ezrei. Az ellenforradalmi csa­patok ellenállását megtörve, egyik termet a másik után. egyik emeletet a másik után foglalták el. Éjjel 2 órára végétért az ostrom: lefegyve­rezték a junkereket, az Ideiglenes Kormány tagjait letartóztatták. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom diadalt aratott. A Szmolnijban ülésező II. összoroszországi szovjet- kongresszus kikiáltotta, hogy min­den hatalom a szovjetek kezébe ment át. A kongresszus dekrétumot adott ki a földről, a békéről és a vi­lág első munkás-paraszt kormányá­nak, a népbiztosok tanácsának meg­szervezéséről. A népbiztosok taná­csának elnökévé V. I. Lenint vá­lasztotta meg a kongresszus. A szocialista forradalom győzelmet aratott. Az ellenforradalom azonban nem tette le a fegyvert. Megkezdő­dött a fiatal szovjetköztársaság hő­sies harca a fehérgárdisták és kül­földi intervenciósok ellen. A petro- grádi munkások és a balti tenge­részek a polgárháború éveiben pél­dátlan bátorságot tanúsítottak, ren­díthetetlenül kitartottak. A Petro­grad felé vezető utakon a német megszálló csapatokkal vívott harcok ban született meg a Vörös Hadse­reg. Itt verték szét Jugyenics cári tábornok fehérgárdista bandáit. A szocialista építés éveiben Le­ningrád dolgozói újabb fényes olda­lakat írtak a Szovjetunió történelem könyvébe. A leningrádi munkások kezdeményezték az egész országra kiterjedő szocialista munkaversenye­ket, az ellenterv készítést, a brigá­dok önálló elszámolását. A lenin- grádi munkások, mérnökök és tech­nikusok jól elsajátították az új ter­melési eljárásokat és kiváló gépek­kel, s egyéb jóminőségű termékekkel látták el az országot. A Nagy Honvédő Háborúban Le­nin ; városa a lángoló szovjet haza- fiság és a tömeges hősiesség ragyo­gó példáit adta. Leningrad a Nagy Október 36. évfordulójára készül. Utcái ünnepé­lyesek. élénkek. A város évszáza­dos története során sohasem volt olyan csodálatosan, szép, mint most. A Kommunista Párt és a szovjet kormány gondoskodása nyomán a város gyorsan begyógyította háború okozta sebeit és soha nem látott ütemben fejlődik, szépül. A romok helyén széles aszfaltozott utak, pom­pás épületek, kertek és parkok gyö­nyörködtetik a szemet. Uj utcák nőnek ki, a földből. Leningrádban gyors ütemben ha­ladnak a munkálatok, hogy kivétel nélkül minden házban legyen gáz­szolgáltatás. Már több, mint 200 ezer lakásban van gáz. Szakadatla­nul bővül a lakóházépítés. Az utób­bi években többszáz lakóházat épí­tettek szép, világos lakásokkal. A háborúutáni években Leningrádban több, mint kétmillió négyzetméter lakóterületet adtak át rendeltetésé­nek. Több főiskola, klub, színház és mozi épül. Felépült a Kirov sport­stadion. Egymásután adják át ren­deltetésüknek az új iskolaépülete­ket. örül az ember szíve, ha a szov­jet gyermekek életére gondol, akik ezekben a gyönyörű iskola-paloták­ban tanulnak. Hét évvel ezelőtt létrehozták a karéliai föld szoroson az északnyu­gati üdülővidéket. Azon a földön, ahol a forradalom előtt csak a petro- grádi arisztokrácia pihenhetett, most több, mint 100 olyan szanatórium és üdülő van, ahol a szovjet dolgozók töltik vidáman és gondtalanul sza­badságukat. Ezenkívül széleskörű gyermek egészségvédelmi intézet- hálózatot is létesítettek ezen a vi­déken. Lenin városának népe az egész szovjet ország dolgozóival együtt újabb munkasikerekkel készül a nagy ünnepre. A leningrádiakat fel­lelkesítették a párt és a kormány legutóbbi határozatai, hatalmas len­dülettel dolgoznak, becsületesen ki­veszik részüket a szocialista haza építésének nagy munkájában. Az ország minden részébe eljutnak Le- ningrádból a gépekkel', turbinákkal és generátorokkal, precíziós műsze­rekkel, textiláruval és cipővel meg­rakott vasúti szerelvények, gőzhajók, Mindegyiken ott áll a leningrádi védjegy. A leningrádiak a párt és a kor­mány határozatai alapján tevékeny- részt vesznek a hazai ~ ipar további fejlesztésében, gépesítésében és auto­matizálásában, a népi fogyasztási cikkek gyártásának kibővítésében, a mezőgazdaság fellendítésében. Mindent az emberért, mindent az ember boldogabb életéért. A Kom­munista Pártnak ezzel a jelszavá­val fogadják a leningrádiak az egész szovjet néppel együtt a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 36. év­fordulóját. „A Szovjethatalom első szava” N. Oszenyev festőművész képe. A nép számára építünk Irta: I. SIRKOV, Sztálin-díjas kőműves Hazánk egyre gazda­godik, erősödik és szé­pül. Moszkvai építőmun­kás vagyok. Ha az em bér az épülő Új ház állványairól körülnéz a négy világtáj felé, örül a lelke: minde­nütt építkezéseket Iát, mindenfelé torónyda- vuk gémjei emelked­nek a magasba Az úírbbT években hatal­mas ütemben fejlődik Moszkva. A főváros széles utcáinak két ol-. dalán ezer és ezer szé j új ház emelkedik. Ui főútvonalak keletkez­tek, amelyek nemré­giben még meg sem voltak a város térké­pén. Az elővárosok ha­sonlókká válnak a központhoz. Gránitba öltözött a Moszkva fo­lyó két partja. Egyre több lakóház épül és egyre több kulturális intézmény kap új otthont. — Az építőmunkásak tavaly­előtt — 1951-ben — 735 ezer négyzetméter lakóteret adtak a mosz kvaiaknak, 1952-ben 782 ezer négyzetmétert — idén pedig 800 ezer négyzetméter lakóterü­letű új házat építenek. Idén -a fővárosi épít­kezéseken számos je­lentős esemény tör­tént. Elkészültek a Moszkvai Állami Lo­monoszov Egyetem új épületei. Már jóné- hány -kilométerrel Moszkva előtt látni a tudomány nagyszerű palotáját. Moszkvában, mint bárhol az ország­ban, igen sok új gyógy intézet, iskola, napkö­zi otthon és bölcsőde épül. Mindez azért történik, hogy a dolgo­zó ember a legnagyobb kényelemben élhessen. Rövidesen megnyílik a „GUM" — az ország legnagyobb áruháza. Idén befejezik a mosz­kvai Metro Nagy Gyű­rűjének harmadik rész legénél a munkálato­kat s ez a Nagy Gyű­rű összeköti a főváros 18 kerületét. Hány újító nőtt fel a moszkvai építkezések­nél! Ott van köztük Pjotr Szemjonovics Or­lov, Vaszilij Vaszilje- vics Koroljov, Nyikolaj Jefimovics Olsanov, Ivan Jefimovics Ku- tyenkov, Tatjana Fjo- dorovna Mihina és még sok más. Az élenjárók kezdeményezése nyo­mán meggyorsul a munka üteme, javul minősége, könnyebbé válik az építők mun­kája, csökken az ön­költség. Boldog vagyok hogy munkámmal hoz­zájárulhatok népünk közös ügyéhez. Büszkék vagyunk rá, hogy a nép számára építhetünk. cJlzL októbert éjszaka Részlet [NYIKOLAJ INYIK1TYIN elbeszéléséből fPsíe érkeztünk meg Petrográdba. Anyám teát főzött és sok jő ennivalót lett az asztalra. Jegor re­mekül érezte magát és nagy hévvel beszélt frontélméiiyeinkről. — Nagy időket élünk, nénikém, — mond a. ■— Itt bomlásról beszélnek. mi meg a román fronton ... Nem sikerüli befejeznie a munda­to*. mert az ablaküveg úgy megreme­gett, hogy csaknem betört. — Nyolchüvelykes... — mondta Je gór. Anyám keresztet vetek. — A bolsévikok... Ma van-a fel­kelés. ■— Síp? ----kérdezte Jegor. — Már a pályaudvaron gondoltam, mikor lát tani, hogy egy komiszár katonákat tobo’n; ,.. Persze a páluaudvarokón kezdték,. De te Süraettél, hogy a ve­rünk haza. — fordult hozzám. — No. mos* aztán itthon vagy. Egészen sanádt léit és szepirehányó- an véreit rám. összeráncolta a szeth- Pr<fük-éh feláll és odábblükte a szé­két. — Elég volt a teázásból... (Ígé­rünk! — Hova mentei; ilyenkor, fiam? — kérdeí*e ijedten anyám. — Az utcára! — felelte helyettem Jegor. — Azért jöttünk! Valami furcsa érzés vett erőt raj­tam. Valahogy nehezebb volt a me­leg szobából harcba indulni, mint a lövészárokból, ahol mnúgyis kemény az élet. Erőszakkal, kellett kiszakítani magam, - ebből a meleg környezetből. Megcsókol?am , anyámat, Sitt , sze­gény, Jeggr is megölelte, megcsókolta. Nagyon szégyellem pillanatnyi gyen­geségemet; fogtam a puskát és elin­dultunk. Jegor az utcán eg i/ katonától meg. tudta, hogy a, küld ölték a Szmolnij­ban tanácskoznak, Odasiettünk, A Sinioln'ij-tér valóságos táborrá vált, rá sem lehet- ■ ismerni. Teher, intők jöi ek, megrakodva fegyverek­kel. Közvetlenül a gépkocsiról osz­tották szét a fegyvereket és a lőszert i vörösgárdistáknak. A SzmoltUj kő. ’ül gerendákból barrikádot állítottak. Is emberek a kertben gyülekeztek. Egyesek ott gyakorolták a pisztoly- lövést. A főbejáratnál ágyúk álltak, a folyosón gépfegyvereket cipeltek. A fák alatt páncélautók zakatoltak. Nehéz volt a levegő az elhasznált ben -.ingáztól. A Szmolnij pedig olyan volt a kékesszürke, hideg ködben, az ablakaiból kiáradó vakító fénnyel, inint Valami óriási hajó. Azt mond­ták a vöiösgárdisták, hogy a nagy oszlopcsarnokban a szovjetek máso­dik kongresszusa folyik. — Bejhegyek én is, — súgta a fü- 'em.be Jegor. Meghagyta, hogy fél óra múlva várjam ott és eltűnt. A tér feketélleft az emberektől és 'i gépkocsiktól. A távolból lövések hallatszottak. Jegor jósoltára érke­zett vissza. Mint mindig, most is égé. szén váratlanul jelent meg. Zsúfolt te hét-gépkocsi állt meg mellettem, csi­korogva fékezett. A tetejéről, mintha a sötét égből jönnef, Jegor vidám hangját hallottam: — Gyerünl;.., szállj fel! Félkapaszkodtam, A gépkocsi elin­dult és őrült sebességgel vágtatott az utcákon. Jobbra-balra dülöngéltünk a tetején. Csapatunkat a Nyári-kerthez küld­ték. Ott mindannyian ó-ugráltunk a gépkocsiról. Nekiindultunk a sötét és poros Mars-mezőnek. Csapatunk élén Jegor haladt. El­értük a Pavlov laktanya hosszú, ko­mor épületéi. Kihalt, fekete ablakai, ról láthattuk, hogy a kaszárnyában lélek sem maradt.. Egy őrszem a Mojka felé irányított bennünket. A lövöldözés a Téli Palota felől erősö­dött. Mindenfelé sűrű láncban áUtak a felfegyverzett munkás, és katona zászlóaljak. A régi kormány a Téli Palotában bújt meg. A palota ablakaiban hol kigyulladt, hol elaludt a fény, mintha az ott rejtőző emberek valami furcsa játékot, folytatnának. Mindenfelől a- mi harcosaink hang. ját hallottuk; gyűrűben vették körül a Téli Palotát, s a tér úgy zúgott, mint a tenger. A Sándor-kertben va­laki fáklyát gyújtott, amely megvilá. gítoita az arcokat. Ez valami jel le­hetett, mert a Péter-Pál erődben tü­zérségünk azonnal megszólalt. Jegor felállt. — Lenin nevével előre! — kiáltotta. Elöugrotlunk a boltívek alól. A palota nagykapúja kinyílt. A junkerek két ágyút gördítettek elő. Jegor csatárláncait az ágyúk ellen ve zé.vyclte. Puskákból lövöldözve előre­törtünk a kapuig, visszavetettük a junkereket, leugrottunk a pincébe és felrohantunk a lépcsőn abban a hi. szemben, hogy tovább jutunk n palo­tában. A lépcsőn azonban lesből tüzel tele ránk. A pince sötétjében alig láttuk egy. mást. A harcosok egyrésze a pincé­ben maradt, más részük követte Je- qort, az első emelet halványan megvi. tágított folyosójára. A junkerek megijedtek a vörösgár- distáklól és a katonáktól. Egyesek el­dobták fegyvereiket, mások elfutot­tak, Jegor nem üldözte őket. Várta, hogy egész csapata odaérkezzék ... Ekkor a junkerek csoportjából kivált egy fiatal, jólöl űzött hadapród. Mi­kor látta, hogy Jegor a parancsnok, tisztelgett előtte. — Ellenállásunk céltalan, — mond ta és kérte Jegort, hogy kövesse a Téli Palota vezérkarához. — Miért? — kérdezte Jegor. — Mint parlamenter, — válaszolta a hadapród. — Mi megadjuk magun­kat. ügy tudom, önök nem akarnak felesleges vérontást... Mi sem. A hadapród elvörösödött. Jegort egy pillanatra megtévesztette a ka­tona félelmet és reménykedést kife­jező kék szeme. A junkerek kihasznál tűk ezt a pillanatot: hirtelen körül­fogták és magukkal cipelték Jegort. Végig a folyosón minden sarokból tüM Zeitek. Mi a lépcső felé haladtunk, menetközben válaszolva a tüzelésre. Negyeire végétért a harc: győzött a szovjethataíom. A tér macskakö­vein kilőtt, töltényhüvelyek hevertek, A letartóztatott minisztereket a folyó porton vezették a Péter-Pál erődbe. A palota körül már a mieink álltak őrt. A cár monogrammjával díszített faion túl, a kis kertben feküdtek az éjszaka folyamán elesett matrózok, katonák és vörösgárdisták. Nem so. kan voltaic. Itt találtam meg Jegort is; túqranyito't szemmel, felhúzott szemöldökkel feküdt. Tekintete tiszta volt és nyugodt.. Néhány év előtt véletlenül találkoz­tam valakivel, aki ott volt Jegor ki­végzésénél. Részletesen elmondta, hogyan ölték meg. Nagyon megverték Jegort, aztán fegyvertelenül egy vörös posztóval borított hosszú asztal elé kisérték. Palcsinszkij mérnök, az Ideiglenes Kormány teljhatalmú megbízottja Petrograd diktátorának érezte magát. Az asztalnál ült és jobbra-balra pH- Uintgatott a cári lisztekre és tábor­nokokra. — Mi a mondanivalója? — fordult Jegorhoz. Jegor hallgatott. — Csak egy dolog mulattat engem, főméltóságú uram, — mondta Pál- csinszkij egy tábornoki egyenruhát viselő? izgo-m<\-gó kövér emberhez fordulva, — miben reménykedik ez a maroknyi csapat? Hiszen néhány nap múlva feltétlenül leszámolunk velük. Jegof úgy nézett rá, mint valami őrültre. — Oroszország mivelünk van, — mondta halkan és határozottan, mint - egy sajátmagának. — Talán egész Oroszország katona? — kérdezte Palcsinszkij. — Oroszország mivelünk van, — ismételte Jegor. — Tudja, hogy mi vár önre? — Mid — kérdezte Jegor mosolyog­va. — ön tiszt, nemde? — Nem. — Nem? Egyszerű közlegény? Palcsinszkij hangjából csodálkozás csendült ki. — Jegor Petrov közkatona... ez vágyóié a szolgálati szabályzat sze­rint! — mondta mosolyogva Jegor. — De bármi történik is velem, magukat már semmi sem menü meg a .pusztu­lástól! Most a mi szamunkra figyel az egész világ ... Palcsinszkij felugrott. A tábornok hadsegédei kivezették Jegort. Ott löf- [ék agyon két lövéssel egy nagy fe­hér oszlop melleit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom