Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

N Ä P C ö 1953 NOVEMBER 1 26 ffKi a tömegek közé!11 — jelszó váljon valósággá Bonyhádon is Bonyhád község a szántás-vetési munkáitokban igen el van maradva. Ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tolnamegye a megyék közötti versenyben utolsó helyen kullog. Vaj jóm mi lehet ennek az oka? Ta­lán Bonyhád község dolgozó paraszt­jai nem annyira becsületesek, mint a szomszédos Kisvejké-é, ahol már rég befejezték a szántást-vetésl? Vagy mint versenytársuknak. Zom­ba községnek dolgozó parasztjai, ahol a mezőgazdasági munkák közel járnak a 100 százalékhoz? Ügy vél­jük, hogy n: m ez a hiba. Sokkal in- k-áb az, hogy sem a tanács, sem a községi pártszervezet nem foglalko­zik eléggé dolgozó parasztjainkkal. Nem tesznek meg mindent, hogy meggyőző és felvilágosító munkával kizökkentsék őket az esőí-váró ál­láspontjukból, hogy szakítsanak a „száraz a föld elmélettel". A tanács nem foglalkoztatja eléggé ae ál- landóbizottságot és inkább csak a bajok megállapítására, mint azok kiküszöbölésére szorítkozik. De a községi pártszervezet sem siet a tanács segítségére és nem bocsát elég népnevelőt rendelkezés­re a felvilágosító munkánál, Elég, ha rámutatunk arra, hogy hónapok óta alig jelennek meg 10—15-en a nép­nevelő értekezleteken, holott 80 nép­nevelője van a községi pártszerve­zetnek. Itt látjuk a szoros összefüg­gést a szántás-vetési terv alacsony teljesítésével. Nem felszínes, admi­nisztratív munkává vált népnevelő szervezésre van szükség, hanem a népnevelő hálózat tényleges kiépíté­sére és minden egyes népnevelő ak­tivizálására. A bonyhádi pártszerve­zetben igen sok szó esik a népne­velő hálózat megszilárdításáról, de vajmi kevés történik, legalábbis ez mutatkozik az eredményeknél. Ezt a tünetet a pártszervezetnek, és a ta­nácsnak a legsürgősebben fel kell számo’nia, mert nem kis dologról, dolgozóink jövőévi kenyerének bizto­sításáról van szó. A pártszervezet valósítsa meg a párthelyiség falán ékesedő jelszót: „Ki, a tömegek közé!" A tanács ap­parátusa pedig kövessen el mindent az állandóbizottságok aktivizálására. Ebbe a munkába vonja be Jakab Antal, Jenei József do'gozó parasz­tokat, akik példamutatóan élenjár­nak az őszi mezőgazdasági munká­latokban, és beadási kötelezettségük teljesítésében. Hű fegyvertár sun k9 segítőnk a ,,Propagandista66 c. folyóirat A pártoktaitás beindítása minden évben jelentős esemény pártszerve­zeteink életében. Éppen ezért fontos, felelősségteljes munkát is ad párt- szervezeteink vezetőinek. Különösen nagy feladat hárul ebben a munká­ban ránk, propagandistákra, annál is inkább, mert hallgatóinkat olyan szeremben keil a marxi-lenini taní­tások megismerésére, gyakorlati fel- használására megtanítani, hogy ered­ményesen tudják maguk is. de moz­gósításukkal egész do’gozó népünk a kormányprogramm megvalósításá­ért vívott harcot segíteni. Mekünk propagandistáknak ebben a munkában hű fegyvertársunk és segítőnk a „Propagandista" című folyóirat is, azért, mert rajta keresz­tül közkincsünkké válik a többi propagandisták ió tapasztalatai is. Segítséget nyújt elméleti és mód­szertani cikkeivel ahhoz, hogy a klasszikusokat még eredményeseb­ben dolgozhassuk fel, s jól össze­kapcsolhassuk az időszerű problé­mákkal. A folyóirat konzultációs cikkei elősegítenek bennünket az egyes elméleti kérdések jobb megér­tésében, s a módszertani kérdések megvilágításával saját módszereink fejlődését segítik elő. Mindez szélesíti látókörünket, hozzásegít bennünket ahhoz, hogy sokoldalúan ismerjünk meg egyes kérdéseket, biztosabban tudjunk ál­lást foglalni s ezen keresztül még jobb nevelőmunkát tudjunk végezni. Csak egy példát említsünk. A „Pro­pagandista" legutóbbi száma nekünk propagandistáknak nagy segítség vélt, amikor a Bo'sevik Párt törté­netét tanulva a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom eseményeit ta­nultuk. vizsgáltuk, s arról beszél­tünk, hogy milyen hatása vo’tt e történelmi jelentőségű eseménynek hazánkban. Réthi László elvtárs cikke nagy segítség volt számunkra annak megértésében, hogy milyen nagyjelentőségű volt a hadifogoly mozgalomnak a proletariátus ma­gyarországi győzelméért folytatott harcában. Még világosabbá vált ben­nünk e aikk nyomán, hogy Lenin elvtárs zseniális előrelátása vált va­lóra ebben is. Élénken bizonyítva ezzel is azt a vitathatatlan tényt, hogy a szocialista forradalom nem csupán orosz jelenség, hanem útmu­tató példa minden ország munkás­sága számára. E folyóirat havonta jelenik meg, de mór most látjuk, hogy nekünk propaggnd ist óknak nélkülözhetetlen segítőtársunk lesz, hogy hallgatóink elméleti színvonalét egyre maga­sabbra tudjuk emelni. Szalai Endre. PARTHIREK Felhívjuk a Szekszárd város­ban tanuló Bolsevik Pórt törté­net második évfolyamának hall­gatóit és propagandistáit, hogy november 5-én délután 5 órakor a Pártoktatás Házában a nyolcadik fejezetből bevezető előadást tar­tunk „A polgárháború évei a Szovjetunióban“ címmel. Az előadás után az anyag szem­léltetésére a „Lenin 1918" című filmet fogjuk levetíteni. Kérjük a fent nevezett elvtársakat, hogy valamennyien jelenjenek meg, mert az előadás nagy segítséget ad az elvtársak tanulásához. Pártoktatás Háza, Pártolitatás hírei a paksi járásból Járási pártbizottság Az elmúlt oktatási évben a járási pártbizottságon sem mutattak példát a funkcionáriusok ideológiai tudásuk fejlesztésében, a konferenciákra valló felkészülésben. A járási pártbizott­ság funkcionáriusainak meg voltak ugyan a tanuló-félnapjaik, de ezidő alatt rendszerint csak akkor tanul­taik, ha más dolguk nem akadt. A tanulófé’napokon egy-két kivétellel mindig „egyéb" dolgokkal foglalkoz­tak. Ennek szomorú tapasztalatai voltak, mert hiszen a „példa" raga^ dós: a járás többi funkcionáriusai is kezdték eltanulni ezt a módszert és természetesen mindezt a pártoktatás rovására. Az idén már nincsenek ilyen hiá­nyosságok a járási pártbizottságon. Az ágit. prop. osztály szigorúan meg­követeli a tanulófélnapok betartását, vagyis gondoskodik arról, hogy a járási pártbizottság funkcionáriusai példásan tudjanak helytállni akár a konferenciák vezetésében, akár mint hallgatók a szemináriumok vitáiban. Ez is egyik magyarázata annak, hogy a megyei pártbizottság úgy ér­tékelte a paksi járás pártoktatását, hogy a legjobbak közé tartozik me­gyénkben. • Paksi Vörös Sugár tsz. Néhány héttel ezelőtt még több név szerepelt a „KUtépők"-l:isitán. Köz tűk volt Pupp József is. Ezidő alatt a tsz politikai szemináriuma is meg­kezdte munkáját. Az első foglalko­záson több olyan tsz tag megjelent, akiket nem osztottak be a hallgatóik közé. Pupp József is elment, hátha hall valami érdekeset a csoportról, olyat, ami őrt is érdekelné. A foglal­kozást Tóth Károly elvtárs vezette. Először ismerkedéssel, a munkame­net megbeszélésével töltötték idejü­ket. Később rátértek az anyagra. Tóth elvtárs a rendeleteket ismer­tette, amelyek a termelőcsoportcik megerősítését, megsegítését tűzték célul. A számtalan kedvezmény ugyancsak felkeltette Pupp József érdeklődését, ugyanígy az a sok le­hetőség is, amelyek kihasználása jelentékenyen növeli az egy munka­egységre eső jövedelmet. Amikor számot vetett magában, arra a meg­állapodásra jutott, hogy azért mégis jobban megéri szövetkezeti tagnak lenni, mint egyénileg gazdálkodni. Nem húzta, halasztotta tovább az időt, hanem felszólalt a szemináriu­mon: — Nem lépek ki a csoportból... Azt ellenben elvárom, hogy engem is beossszanak erre a szemináriumra, mert ezentúl tudni akarom a párt politikáját, ismerni akarom a kü­lönféle intézkedéseket, nem úgy mint eddig ... * Bikács. A Petőfi tsz-neik és a községnek közös szemináriuma van. Az első foglalkozáson teljes volt a létszám, megjelent mind a 24 beosztott halil- gató. A második foglalkozáson már csak tizen jelentek meg. A sok hi­ányzó ellenére jó volt a szeminárium. Alaposan meg tárgyalták, megvitat­ták az anyagot Az elvi megállapo­dásokat konkrét dolgokkal támasz­tották alá. A foglalkozáson megbeszélitek azt is ,hogy hogyan számolják fel ezt a nagy lemorzsolódást, amely már az első alkalommal felütötte fejét A vélemény egyöntetű volt: foglalkozni kell azokkal a tagokkal, akik elma­radnak a szemináriumról. Meg kell nekik magyarázni a tanulás jelen­tőségét. Ebbe a munkába pedig be­lekapcsolódnak a hallgatók is. A je­lenlevők vállalták, hogy azokkal fog­lalkoznak, akik hozzájuk közel lak­nak és gondoskodnak arról, hogy rendszeresen eljárjanak a szeminá­riumokra. * Járási DISZ bizottság. A járás területén gyenge a DISZ oktatás. A bizottságon készítettek ugyan egy tervet: hol, milyen okta­tás lesz, de ezt a tervet, csak rész­ben hajtotta végre a bizottság. A po­litikai köröknek például több mint egyharmada nem indult be. Hasonló hiányosságok mutatkoznak a politi­kai iskolák beindulásánái is. Itt az ideje, hogy a bizottság hozzáfogjon e hibái felszámolásához. Horvóthné a vekkerre tekint: Jajj szent ég! — mindjárt jönnek ... és még nem csináltam semmit. Néhány perc múlva tiszta víz ke­rül két virágtartóba, a vízbe pedig virág. Az asztalit tiszta térítővé.! von­ja be. A sparhaltet megtömi jó szá­raz , faitörmelékkel; hadd égjen, lo­bogjon, hadd legyen ió meteg. Né­hány szál virággal, meleg szobában, így ól a magyar asszony vendégsze­retete azok iránt, akik azért jönnek össze, hogy megbeszéljék a béke nagy ügyének napi eseményeit, most történetesen a Béke Világtanács Iro­dájának legújabb határozatéit, ho­gyan készüljenek a járási béketalál­kozóra. Zsúfolásig megteliik az Ilonái ut­cai szoba. Horváthné alig győzi hor­dani a székeket. A sparhelt • pedig már-már kicsi­nek bizonyul, mert mindenki köréje igyekszik. Kraicsi néni egy kicsit liheg: — Ad iátok már egy széket, hadd Ü hes­sek már le. úgy siettem. — Csak nem a világ végéről jöt­tél, kedvesem? — Nem, hanem a fogorvostól. Köl­csön akartam kérni egv fogsort. — Még a száját is ellátja, mutatta, hosv felül bizony nincs foga — Mert hiába annyiszor megb°‘’ík az em­ber nyelve így fog nélkül. — ... és hol a fogsor? — Nem adott — nsmaszkodlk Kraicsi néni — azt mondta, nem te­het ilyen hirtelen. Végül arra kér­tem. hogy csak a mai estére kölcsö­nözzön. Még azt is a szájába rágtam, hogy a békéről akarok b°széln,i. azért kell. Azt hiszik adott? És most me­gint iitt vagyok, horpadt arccal, fog- néíkü'i szájjal. — Sohse búsúljon ezért, vigasztal­ják valamennyien. Mi sem nagyon dicsekedhetünk a fogainkkal. Valóban. Ha az ember körülnéz, ezt nem is vonja kétségbe. 40—50 éven aluli talán egy sincs a szobá­ban, •a gyermekeken és a háziakon kívül, de mégis fiaitalos tréfálkozás­sal mesélnek, természetesen az uno­kákról. — Engem egyszerre 11 unoka vesz körül. Ha elérkezik a nevemmapja. BékebeszéLgetés Dunaföldváron . . . tizenegyen hoznak virágot, meg süte­ményt, tizenegyen ölelnek, csókol­nak, — hallatszik a sarokból. — Te még akkor nem is nagyon dicsekedhetsz — vág közbe a 62 éves igazgatónő, Nagy Ilona néni. Engem ötszörannvl Képzeljék micsoda öröm ez. Mert hozzám nemcsak be­iratkoznak az apróságok, hanem mindjárt nagyanyjuknak is fogad­tak. Az egyik azit mondta: már a ma­mámat is a tanítónépi tanította, így hát én az unokája leszek. Halász néni. a je’enlevftk között talán ő a legidősebb — elgondolkozva megjegyzi: — Milyen szép is az öregség. Fiatalkoromban nem örül­tem így az életnek mint. most. Csak vágyódtam a.z ilyen békés é’«t után... Krcrcs1 néni veszi á: a szót: — de azért én egy kis fételmet is érzek. Tudják szomszédasszonya­im. amikor az ember meghallgatja, hogy valamelyik „szomszédja' be- akar törni hozzá, kiskar ja ra-bcni. akkor nincs nyugta. Koreába végre elhal" gattak a fegyverek, de ezek az amerikaiak tovább akarják folvtatni. Sőt utána még minket is ki akarnak fosztani. A Béke Világtanács azért fordult hozzánk, még mihozzánk öre­gekhez is. egv olyan felhívással, hogy ne engedjük kiújulni Koreában a háborút semmilyen magyarázko­dással. Mert most mit csinálnak az amerikaiak? A foglyokat például ha­lálra kínozzák, izzó tűkkel szurkol­ják testüket, lábuknál fogva fel­akasztják őket csak azért, hogy az amerikai oldalára álljanak, az ame­rikai életformát válasszák. De úgy­is mondhatnám, hogy támogassák a háborút, mert az amerikaiaknak nem elég a sokezer koreai kiontott vére. ősz haján a villany fénye játsza­dozik. fekeitekeretes szemüvegét hom­lokára tolja, megpihenten járatja te­kintetét „szomszédaisszcmyaiin". Egy pillanatra a sarokhoz tapad szeme: két kislány, Mucsi Erzsiké és Hor­váth Erzsiké valami papiros és ce­ruzafélével vesződik. Néha játékos pajkossággal meglökik egymást majd a beszélő Krajcsi néni felé tor dítják pirosrózsás arcukat. Figyelmek, ők még gyermekek. Nem értenek ebből a békebeszélgetésből semmit Gyümölcsöt vesznek egy kosárból és majszcOrják. Talán elsősök lehetnek és talán éppen most tanulják az M- betűt leírni. Nem néz ki több belő­lük, de azért kíváncsian figyelnek. Okos tekintetük szinte odaragad Krajcsi néni szájához. — Amerika a gyarmatokon is ilyen véres dolgokkal foglalkozik. Az én elgondolásom szerint azonban nem sokáig folytathatja ezt mert a né­pek ellenállnak. Most éppen Kenya jutott eszembe. A hős kenyai veze­tők, a hős egyszerű emberek, akik nem hajlandók egy tányér ételért ro- | botol mi az uraiknak. Az amerikaiak j ilyen életet akarnak mindenütt. Ne­kik ezért kell a háború. — A háborúzó pedig isten mentsen meg va.lametnnyiönket — sóhajt fel egy idősebb néniké. — Amikor Hitler elvitte a fiamait Né­metországba, Bergen-iBeteenb^ azt hittem, talán meg is őrülök. És mi­ért vitte el? Az urakért. Neki ott semmi keresnivalója nem volt Ami­kor hazajött szegény, elmesélte, hogy ha egy órát késnek a szökés­sel. ott pusztulnak el ők is a töb­biekkel. Krajcsi néni saját történetevei szőtte tovább a beszéd fonalát: Az j első vi'ágháborúban öt hozzátartozó-. mat veszítettem el. Elképzelhetik, | hogy milyen érzés ez számomra még ma is. Ezért nem kell nekem a há- ! ború, hanem az kell, hogy így éihes- ' sünk tovább. Ilyen tiszteségesen, mint ami öregségemre jutott. | Valaki gúnyos hangén felveti: So­kat beszélnek arról, hogy Amerika azért akar az egész világon úr lenni, i hogy olyan élete legyen mindenkinek mint az amerikaiEknak. — Azt pedig köszönjük — vágnak közbe többen is. Krajcsi néni kap az alkalmon, el­mesél egy esetet: Kosz Nándor egy rokona kiment Amerikába, most a ■ háborús években, ő itthon maradt.. I Pár év múlva családjuk született. | Az amerikai rokonok mindjárt az­után érdeklődtek, hogy van-e a kis­fiúnak kelengye. Azt válaszolták ne­kik, hogy több mint az ő gyermek­korukban öt másik pólyásbabánaik. Utána pedig ők megkérdezték, hogy hát ti hogyan éltek. Az amerikai ro­konok ilyenformában válaszoltak: Erről nem alkarunk sokait beszélni. Mindenesetre szeretnénk, ha még- egyszer hazamehetnénk Magyar- országra. Halász néni ebből mindjárt le­szűrte a következtetést is: — Vagyis ilyen a mi életünk. Éz®rt kell nekünk továbbra is béke meg szeretet, ezért kell ellene szólnunk, ha Koreában újra háborút akarnak: megaikairjéik gyújtani a szalmakazlak sarkéit, hogy azután az egész lángba boruljon. Nekünk meg ne lehessen ilyen nyugodt életünk. Nagy Hona az idős igazgatónénd szól most: — Tulajdonképpen azért jöttünk össze, hogy a békevágyaí; erősítsük? Kraicsiné: Igen. — Édeseim erre nem volt szükség, mert nekem az a véleményem, hogy talán senki sem akarja erősebben a békét, mint mi. Amikor ezeket az apróságokat nézem — mutat a sa­rokba — a masnit a hajukban, a mosolyt az arcukon, valahogyan mindjárt a béke az első gondolatom. — Iliuskám, én téged kiigazítlak — válaszol neki Krajcsinéni. Mi akarjuk a békét, mert mindegyünk­nek van valami féltenivalúja. De nem mindenki van ám így. Nem is­mered azt a Guzsi kulékot. Az nem akarja a bókét. Azt szeretné, ha a régi világ jönne vissza és azért kell neki a háború. És a többi Guzsi kulák ... Valaki felveti: Nó de végre be­széljünk arról is, hogy mit is kéne tennünk. Mert az tudnivaló, hogy a békét sem várhatjuk ölhetett karok­kal, mint a süllitgaíiambot. Az ám, tegyünk is valamit — mintha csak összebeszéltek volna, úgy hagzott a szoba a hasonló tettre- kész saarvaktóL Nekem az a véleményem — szól a sarokból valaki, hogy először küld­jünk üzenetet a Béke Világtanácsnak Krajcsinéni: — Én mindjárt meg­mondom azt is, hogy mit. Üzenjük meg, hogy büszkén ál! atz új dunai hidunk itt Földváron és amilyen szilárdak annak a pillérei, olyan szi­lárd a mi békeafcaratunk is. — Ügy bizony, mindannyian bé­két akarunk — toldotta meg Halász- néni — békét, szeretetet... A fiatal vő Gyuna Péter valami gesztenye tiszti tással foglalkozott egész idő alatt. Most abbahagyja. Talán, mert nem akar zajt csapni. Talán, mert figyel. Vagy mind a kettő. — De üzenjük meg azt is beszél tovább Krajcsi néni, hogy mi öregasszonyok is vetünk: a béke magvait szórjuk mindenfelé. Én még ajkkor is járom a szomszédokat és beszélek nekik a békéről, meg ar­ról, hogy hol mi történik a világ­politikában, ha térdig kopnak a lá­baim.. Mert megéri. Ezt az életet örökbe akarjuk hagyni a fiainknak, unokáinknak, vagyis ez lehessen majd a végrendeletünk: béke és sze­retet. Ezzei vagyont hagyünk utó­dainkra és tisztelnek majd érte ben­nünket, virágot ültetnek sírjainkra. — Ezt én is aláírom ... én is ... én is — mondották valamennyien. * Indulna* kifelé, a Hold oesüt a folyosóra, megvilágítja a melegszívű öregek arcéit. Egyik is, .másik is bú­csúzni akar, de azután „helyesbíte­nék": így szól egyikük: Vagy külön­ben menjünk együtt, ahogy megbe­széltük. Úgyis egyfelé lakunk, a Béke-utcában. A két kislány pedig az igazgató­nőm után szól: Pannosas* felírtunk ám mindent, úgy, hogy elfcudjuk majd mondani az útitörő gyűlésen, hogy a nagyma­máink miről beszéltek. . . . hiszen ők már nem is olyan hozzá nem értő apróságok, ahogy az ember véli az első látásra, hanem az általános iskola harmadik osztályá­nak tanulói... B. r.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom