Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-21 / 247. szám

2 NAPLÓ 1953 OKTOBER '*1 A III. Szakszervezeti Világkongresszus október 19-i délelőtti ülése Becs (TASZSZ): A III. Szakszervezeti Világkon­gresszus október 19-i délelőtti ülé­sén felszólalt V i a 11 o. a Szudáni Dolgozók Szakszervezeti Szövetségé- nak főtitkára, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség Végrehajtó Bizottságá­nak tagja. Kiemelte, hogy a Lan­cia, angol, belga, portugál, spanyol gyarmatosítók szétmarcangolják az afrikai kontinenst. Afrikát katonai támaszponttá, nyersanyagforrássá próbálják változtatni, az afrikaiakat pedig ágyutöltelékként akarják fel­használni. Afrikában mindenütt faji megkülönböztetést alkalmaznak. a bérezésnél, a munkásfelvételnél, e magánéletben, a társadalmi életben és a törvényhozásban egyaránt. Ezután Kaidi Lakdar (Algír) szólalt fel. Kijelentette, hogy Algir politikai, gazdasági és szociális éle­té a súlyos gyarmati rendszer nyo­mása alatt sínylődik. D e t u 1 e o n (Belgium) Belga- Kongó dolgozóinak súlyos helyzetét ismer etté beszédében. Belga-Kongó — mondotta —most mindinkább a nyugateurópai és ame rikai hadiipar olcsó nyersanyagszál­lítójává válik. Az imperialisták, hogy mindenáron elfojtsák” a dolgo­zóknak a vadállatias kizsákmányo­lással szembeni ellenállását, óriási elnyomó apparátust létesítettek. — Csupán 1952-ben mintegy tízezer bennszülöttet vetették börtönbe, hat­ezret pedig elviselhetetlen éghajlatú vidékekre száműztek. A szónok kiemelte, hogy a kon­gói munkások harcának legközeleb­bi célja a szakszervezeti jogok és a szabadságjogok biztosítása. Ezután Oscar Gonzales, a pa­raguayi üvegipari munkások szak- szervezetének főtitkára emelkedett szólásra. Elmondta hogy Paraguay gazda­sági rendszerét teljes egészében alá­rendelték az amerikai monopóliu­moknak, amelyek az országot az Egyesült Államok nyersanyagszállí­tó függvényévé váltoa.atták. Paraguay munkásosztálya és né­pe nevében — mondta a szónok, — kérem ezt a kongresszust, az egész világ dolgozóinak kongresszusát, hogy tegyen lépéseket Obdulio Bar­te, a paraguayi munkások egyik vezetője és a több, mint negyven hónapja börtönben sínylődő más szakszervezeti vezetők szaibadonbo- csátásáért. Kamerun képviselőjének rövid beszéde után L. C o s t i 1 i o Flo­res emelkedett szólásra, aki a gua- temalai parasztok nevében • üdvö­zölte a Szakszervezeti Világkon­gresszust. Országunk, ahol a lakosságnak több, mint háromnegyed része ru­hátlan, írástudatlan és éhezik, most a szabadságér* folyó kitartó harc­ban mutat példát — mondta a szónok. — Mi tudjuk azonban, hogy egymagunkban nem fejezhetjük be sikeresen ezt a harcot, mert nem­csak a 22 feudális család ellenállá­sát. hanem a külföldi társaságok el­lenállását is le kell küzdenünk. — Ezért a guatemalai parasztság ne­vében azzal a felhívással fordulok az 'egész világnak ezen a dicső kon­gresszuson képviselt munkásosztá­lyához, hogy vállaljon szolidaritást Guatemala népével, amely a szabad életéhez való alapvető jogáért száll síkra. Ezután Baraka4, a transzjor- dániai munkáskongresszus megala­pítására létesült előkészítő bizott­ság képviselője beszélt, majd a dél­előtti ülés végén Ahmed As-Safia, a szudáni szakszervezetek képvise­lője'szólalt feL Ä III. Szak szerve-éti Világkongresszus október 19-s esti ülése A III. Szakszervezeti Világkon­gresszus október 19-i esti ülésén Vidzsadzsaszasztra beszámolójával kapcsolatban felszólalt Li Sze-Bo (Kínai Népköztársaság). Jose Melan- dez (Kosta Rica), Jose/ Moréna (La­tinamerikai Dolgozók Szakszerveze­ti Szövetsége), Abdulla Húszéin (Szí­ria). Mumne (Libanon), Alfonse Droi- re (Franciaország), Tham Ngve (Bur­ma), Ziantidesz (Cyprus) és Csikaja (Közép-Kongó). Kinevezték az új nyugatnémet kormányt Bonn (MTI): A DPA jelentése tetlen. szerint Theodor Heuss, szőve1, ségi elnök kedden délelőtt átnyújtotta Adenauer második kormánya mi­nisztereinek a kinevezési okmányo­kat. Adenauer javaslatára az elnök 18 minisztert, köztük négy tárcanél- küll minisztert nevezett ki. A pos­taügyi miniszteri tárca még betö’ Szövetségi kancellár és külügy­miniszter: Dr. Konrad Adenauer. Alkancellár és gazdasági együtt- műfcpdési miniszter: Franz Blücher. Belüsvminiszter: dr. Gerhard Schröder. KÜLFÖLDI HÍREK MTI Nagy-Britannia, Ausztrália és Uj Zéland képviselői — mint az „AFP“ jelenti — az elmúlt napokban érte­kezletet tartottak Canberrában. Az értekezleten, amelyen a Csendes- Óceán és Délkelet-Azsia „védelmé­vel" foglalkoztak, Nagy-Britanniát Swinton, a nemzetközösségi kapcso­ltok ügyeinek minisztere és Har­ding tál>ornagy, birodalmi vezérkari főnök képviselte. Ausztrália küldött­ségének vezetője McBride ausztráliai hadügyminiszter, Uj-Zéland küldötte pedig Centry tábornok, vezérkari főnök volt. MTI Casey ausztráliai külügyminiszter, aki résztvett a „Colombo-terv" bi­zottságának Újdelhiben tartott érte­kezletén, nyilatkozatot adott a ,,PTI" indiai hírügynökségnek, nyi- 'atkozatában — mint az „Indinfo" jelenti — kijelentette, reméli, hogy India is résztvehet majd a koreai politikai értekezleten. Az ENSz új tagjainak felvételéről szóló vitával kapcsolatiban Casey a különböző belpolitikai rendszerű or­szágok felvétele mellett foglalt ál­lást. PARIS Szaigonböl Párisba érkezett hírek szerint a Bao Daj által egybehívott „Vietnami nemzeti kongresszus" megtagadta feloszlását. A „THumanité*’ hétfői számában vezércikkben foglalkozik a kongresz- szussal és azokkal a mesterkedések­kel, amelyekkel az amerikaiak a maguk céljaira akarják felhasználni a kongresszust. PARIS A múlt hétfőn Párisban lezajlott küldöttgyűlés határozatainak megfe­lelően ma harminckilenc megyében, Franciaország nyugati, keleti és északi vidékein, valamint a párisi övezetben megkezdődött a francia parasztság akcióhete, amelynek kere­tében a parasztok megtagadják a párisi és más nagyvárosi piacok hús­sal és más mezőgazdasági termel- vényekkel történő ellátását. A pa­rasztság megmozdulását az váltotta ki, hogy a Laniel-kormány önkénye­sen, a termelési költségekre való tekintet nélkül, szabta meg egyes mezőgazdasági termelvények árát és igv a végső nyomorba taszítja a ha­talmas adókkal amúgy is roskadásig megterhelt parasztgazdaságok száz­ezreit. A piac-szttáik keretében a parasz­tok megtagadják a gyümölcs- és főzelékfélék szállítását is. A bíráskodás régen és ma Az állami gazdaságod és gépáliomáso.; léli gépjavításával kapcsolatos m niszíerianácsi határozat végrehajtásáról A minisztertanács az állami gaz­dasagok és gépállomások téli gép­javításnak előkészítésére hozott ha­tározatában kötelezte a kohó- és gépipari minisztert, hogy ez év vé­géig a gépállomásoknak és az álla­mi gazdaságoknak terven felül adjon át mintegy harminckettő millió fo­rint értékű új, illetve használt, de kijavitott szerszámgépet, mérőmű­szert és kéziszerszámot. A kohó- és gépipari minisztérium illetékes osz­tálya a miniszter utasítására hala­déktalanul megkezdte a miniszterta­nácsi határozat végrehajtását. Legnagyobb nehézipari üzemeink a szükséges gépeket készséggel bo­csátják a mezőgazdaság rendelkezé­sére. Ezideig száz darab használt, jó állapotban lévő, üzemképes szer­számgépet választottak ki. Ezeket a gépeket legkésőbb november 5-ig át­adják rendeltetésüknek. A minisztertanácsi határozat arra is kötelezte a kohó- és gépipari mi­nisztert, hogy 1953 december 31-ig a/, állami gazdaságok és gépállomá­sok részére gyártasson le kétezeröt­száz darab mííhelyberendezési tár­gyat. A kohó- és gépipari miniszté­rium illetékes főosztálya a kétezer­ötszáz darab műhelyberendezési tárgy elkészítésére a minőségi laka- tosárugyárat jelölte ki. A minőségi lakatosárugyár a műhelyberendezési tárgyak gyártását vállalta, ezenfelül a földművelésügyi minisztérium újabb kilencszázhatvan darabos igé­nyét is kielégíti december 31-ig. amennyiben a szükséges hengerelt- árukat, faanyagokat és hegesztöelek irodákat megkapják. A minisztertanácsi határozat ki­mondja, hogy az állami gazdaságokat és gépállomásokat meg kell erősíteni megfelelő szakmai képzettségű, gya­korlott műszaki káderekkel. A mi­nisztérium harminc főből álló sze­relő-csoportot állított össze a gépja­vítások minőségi ellenőrzésére. Az ötven mérnök, nyolcvan technikus és a kilencszáz szakmunkás átadása is folyamatban van. Múlt nőnapban valami dolgom akadt a Megyei Bíróságom Annak az írónak, akit kerestem, ajtaján „Zárt tárgyalás" feliratú szigorú tábla til­tott el mindenkit a hívatlan belé­péstől. Kénytelen-kelletlen leültem a folyosón egy idős asszony mellé. Sokáig kellett várnunk. A mellet­tem ülő néni megvigasztalt, sorra kerülök én is. sőt megkérdezte, váj­jon, én is válni akarok-e. Beszél­getésbe kezdtünk. Kiderült, hogy a néni legnagyobbik lányának házas­sági bontópere folyik, a zárt ajtók mögött. „Eljöttem vele, mégse legyen egye­dül — mondta — ha már otthagy­ta a férje. Amiatt!" A túlsó pad felé intett, ahol egy jólöltözött, kissé kifestett fiatal nő ült. Elmondta azt is, hogy a veje jól kereső szakmun­kás, munkájában szép eredménye­ket ért el, de egy idő óta feleségé­vel nem törődik, most pedig el akar válni. Az asszony segédmun­kás, férjétől hónapok óta egy fillért sem kap gyermeke tartására, de nem akar válni, reméli, hogy visszatér hozzá a férje. Végre kinyílt a tárgyalóterem aj­taja, vérpirosra gyúlt arccal, bosz- szus vonásokkal egy fiatalember ro­bogott ki a túlsó pádon ülő nőhöz és felháborodva morogta: „Micsoda bürokrácia! Másfél órán át vallat, s a végén sem választ el, hanem 3 hét múlva új tárgyalásra idéz." — Mögötte szerényen, de nyugodtan és határozottan egy fiatal asszony jött a mellettem ülő nénihez és azt mond ta: „Mégis csak jó kezekbe került az ügyünk, gondoskodnak a gyerek­ről. Kötelezték a férjemet, hogy havi tar.ásdíjat. fizessen a gyerme­künknek. sőt a munkaadója ’ ezt egyenesen az én kezemhez fizeti." Nem kétséges, az asszonynak iga­za van. A nép bírái gondoskod­nak a gyermekről. De vájjon iga­za volt-e a férjnek, mikor a három heti halasztást bürokráciának bé­lyegezte? Mielőtt válaszolnánk, bön­gésszünk egy kicsit jogtörténetünk lapjain. * Egy kicsi» messze megyünk visz- sza 200 évvel ezelőtt. 1746 szeptem­ber 16-án meghalt Pécsett egy jó­módú, nemes ember, Vránovics Ta­más. Nagy vagyonának örököse, egyetlen fia, Ferenc még kiskorú volt, gyámságra szorult. A jövedel­mezőnek ígérkező gyámságra Eie- tánti Jaklics József, az örökhagyó „rokona" és Zsidanovics István, a gyermek nagybátyja is pályázott. Az ..atyafiságos szeretettől" telített ro­konok számítása azonban nem vált be, mert Vránovics Tamás végren­deletében fiának gyámságából ro­konait kizárta és gyám rendelésére a püspök-főispánt és a nemesi vár­megyét kérte. A vármegye pedig gondoskodott arról, hogy a jó jöve­delemhez tekintélyes urai jussanak hozzá. A kirendelt gyámot, Her­sching János főadószedőt felhatal­mazta, hogy a gyermek minden va­gyonát vegye birtokába és kezelje azt. Hersching János kezébe is vette a vagyont és 13 évig „kezelte". — Óvakodott azonban az átvett vagyon leltározásától, s mire ezt elvégezte, a gyermek ingóságai sehol sem vol­tak. Ezekről csak azt állította, hogy eladta őket, vételárukat pedig a gyér mák javára kölcsönadta. Hogy mek­kora volt az ingóságok vételára, so­ha többé nem lehetett megállapítani. Ettől kezdve számadást vezetett 1758-jg, de mint afféle lelkiismere­tes gyám, a gyermek tartására mind össze évi 72.— forintot, taníttatására 30.— forintot, saját gyátni díjául el­lenben évi 200.— forintot számolt el. 1760-ban Baranya megye köz­gyűlése megszüntette a gyámságot és Vránovics Ferencet most már feljogosította vagyona szabad keze­lésére. Hersching János nem soká meghalt. Vránovics Ferenc kezéhez az özvegy kiadott némi készpénzt, egy csomó oklevelet, meg köny­vet, de úgylátszik, hogy más is járt volná az immár gyám nélkül ma­radt ifjúnak, mert Herschingné asz- szony nem volt hajlandó kiszolgál­tatni a férje által ímmel-ámmal ké­szített leltárt és eredeti számadá­sokat. Vránovics Ferenc hiába követelte az özvegytől a számadásokat, s nem volt más hátra, pert kellett indíta­nia ellene az alispán eWt. 1762 no- bemberében volt a perfelvételi tár­A földművelésügyi közleményei: A minőségi vetőmag használata nagy mértékben elősegíti a jövőévi jó termést. A termelőszövetkezetek­nek és az egyénileg dolgozó parasz­toknak tehát fontos érdekük, hogy nemesített vetőmagot vessenek. A nemesített vetőmag szétosztása a megyei és a járási tanácsok mező- gazdasági és begyűjtési osztályainak feladata. Jórészt az ő munkájuktól függ, hogy idejében megtörténik-e mindenütt a vetőmagcsere. Egyes megyéikben, mint Baranya, Győr, Zala és Komárom megyében már befejezték, illetve 1—2 napon belül befejezik a vetőmagcserét. — Ezekben a megyékben a tanácsok széles körben ismertették a vető­magcsere fontosságát, s a termelők éltek is a lehetőséggel. Baracs Jó­zsef a baranyamegyei tanács mező- gazdasági osztályának főagronómusa például kiszámította, hogy az a 200 vagon minőségi vetőmag, amit a me­gye kapott a dolgozó parasztok szá­mára, 785 ezer forint kedvezményt jelent, mivel a minőségi vetőmagért nem kell felárat fizetni. A megyé­ben mindenütt ismertették a kor­mánynak ezt az intézkedését és szeptember végére minden rendel­kezésre álló minőségi vetőmagot ki­cseréltek, sőt újabb 10 vagon mi­nőségi vetőmagot is kértek cserére. Vajszlón 900, Kémesen pedig 500 mázsa nemesített vetőmagot cserél­ek ki két nap alatt a dolgozó pa­rasztok. De nem mindenütt halad jól a minőségi vetőmagcsere. Szolnok, Bács. Békés, Szabolcs. Tolna és Csongrád megyében elhanyagolták ezt a fo-ntos feladatot. Nem gondos­kodtak a vetőmagcsere lebohyolita- sának jó megszervezéséről, a ked­vezményt nem ismertették eléggé a termelőszövetkezetekkel és az egyé­nileg dolgozó parasztokkal. A minő­ségi vetőmag sokhelyütt még a rak­tárban fekszik, s a dolgozó parasz­tok, mivel nem tudnak a csere le­hetőségéről, saját gyengébb minő­ségű vetőmagjukat vetik el. Molnár József tatai egyénileg dolgozó pa­raszt például még szeptember ele­jén igényelt minőségi vetőmagot. Hiába várt több, mint egy hónapig a minőségi vetőmagra, nem kapta meg, végül október 3-án kénytelen vodt saját vetőmagját elvetni. A vetőmagcsere eredményes vég­rehajtása érdekében a megyei és a járási tanácsoknak az elkövetke­zendő napokban meg kell vizsgál- niok a községi tanácsok munkáját a vetőmagcserével kapcsolatban és gondoskodniok kell arról, hogy a dolgozó parasztok mindenütt meg­ismerjék a vetőmagcserével nyúj­tott kedvezményeket és éljenek is ezekkel a lehetőségekkel. Minőségi vetőmagcsere minisztérium Fasiszta elemek nyomására üldözik a Rosenáerg-Mzaspár gyermekeit Newyork. A Rosenberg-házaspár árváit az Egyesült Államok fasiszta elemei kizáratták a Toms River-ben lévő iskolából. Az Egyesült Államok haladó közvéleménye mélységesen felháborodott a gyalázatos cseleke­det miatt A newyorki „Daily Worker" ezzel kapcsolatban így ír: „Ethel és Ju­lius Rosenberg gyilkosai gyermekei­ket sem hagyják békén. Az ártatlan árvákat üldözik. Vájjon miért félnek a gyermekektől? Azért, mert a fto- senberg-házaspár ügye nem halt meg, ámbár ők maguk már nincse­nek az élők sorában." A „Baltimore Sun" című' reakciós lap kénytelen volt beismerni: Toms River lakossága amellett foglalt ál­lást, hogy a gyermekek továbbra is 0*1 járhassanak iskolába. ...:. . J ugoszlávia nemzeti jövedelmű nagyobb részét költi katonai célokra, mint az Epsiit Államok, Franciaország vagy Törökország Szófia (BTA) A „Nova Makedoni- ja" című szkopljei lap „A nemzetvé­delmi kiadások és azok befolyása az ország gazdasági életére" című cik­kében beismeri, hogy Jugoszlávia nemzeti jövedelmének sokkal na­gyobb hányadát költi katonai célok­ra, mint az Egyesült Államok, Fran­ciaország, vagy Törökország. Jugo­szlávia katonai kiadásai különösen 948 óta növekedtek meg. Mint a „Nova Makedonija" állítja, Jugoszlávia 1948-ig katonai célokra évente átlag mintegy 31Ö millió döl- ’árt költött, 1949-ben 528 millió, 1950 ben, 1951-ben és 1952-ben pedig, át­lagosan 665 millió dollárt költött évente katonai célokra. gyalás. Herschingné asszony ügy­védje azonban minden hájjal meg­kent perhúzó volt, egy teljes évig halogatta az érdemi válaszadást. — Hol az idézés módját kifogásolta, hol a bíróság hatáskörét. Minden vonatkozásban bizonyításra kénysze­rítette a felperes ifjút, s a bíróság egyik tárgyalásról másikra halasz­totta az ügyet, hol Siklóson, hol Bolyban, hol Ürögön, csak ritkgn Pécsett tárgyalva. Már 1763-at ír­tak. amikor az alispán végre Her- schingnét válaszadásra kötelezte. Az özvegy most meg azt kezdte tagad­ni, hogy köteles volna számotadni férje tetteiről. Férje ügyeiről külön­ben sem tud semmit. Mindezt vég­telen hosszúságú periratokban, több változatban is kifejtette, s ezzel is­mét elhúzta a pert újabb két esz­tendeig. 1765 végén a formális ki­fogásokból kifogyott, gondolt egy merészet, s most mór egyenesen azt kezdte tagadni, hogy a férje gyám és elszámolásra köteles lett volna. Szegény Vránovics előkeresteite a megye levéltárából a gyámrendelés­re vonatkozó iratokat. Kiderült, hogy a számadások megvizsgálására valamikor régen kiküldött bizottság munkájának nyoma sincs a levél­tárban. Hogy a bizottság tagjait el­járásuk felől nyilatkozatra birják, külön vallatóparancsot kellett ki­eszközölni, egyenesen a királynőtől. Ezzel persze rengeteg idő telt el. úgy, hogy csak 1769-ben volt végülis kénytelen bemutatni Herschingné asszony a 20 esztendeje készült el­sárgult leltári iratokat. Ekkor m*«s azzal vádolta a gyámság alól fel­mentett felperest, hogy a gyám ha­lálakor feltörte szekrényeit, szét­szórta iratait és ebből származtak a zavarok. Vránovics kénytelen volt magát e vád alól tisztázni, csak azután te­hetett megjegyzéseket az elszámo­lásra. De minek is folytassuk to­vább? Summa-summárum: az alis­pán 8 esztendei huza-vona után 1770 novemberében ítéletet mondott. Az özvegy számadásait fogadta el és felperest követeléseivel elutasította. Fellebbezhetett szegény, meg1 éti em­berré serdült ifjú Vránovics Ferenc, Baranya vármegye tekintélyes tör­vényszéke úiább 3 esztendei haloga­tás után 1773 szeptemberében az al­ispán ítéletét helybenhagyta. Indo­kolásul leszögezvén, hogy a volt gyáfn állása — tudniillik a főadó­szedés — feltehetővé teszi, hogy ő az összes kiadásokat a gyáméit érdé-- keire fordította, csupán a „körülmé­nyek" tették lehetetlenné az Igazo­lást. így bántak el az uralkodó osztály, egyik tagjával, a vagyonos nemes ifjúval is, csak azért, mert tehetet- jen gyermek volt, férfi korában pe­dig szembe mert szegülni a várme­gye uralkodó klikkjével Mi történ­hetett a jobbágy-gyermekkel? Erre is akad pé'da. 1769-ben meghalt Pete Gergely mérei egész­telkes jobbágy, özvegye, 2 fia és 3- ’ánya maradt. Földesura, Tallján Ádám, „nehogy az özvegy újra férj­hez men vén elpazarolja az árvák javait," atyai gondoskodással saját kezelésébe vette a telket, s az álla­tok eladásából befolyt 121.— forin­tot. Kötelezte magát, hogy e pénz után kamatot fog az özvegy kezé­hez fizetni, a telket és a pénzt pe­dig visszaadja, mihelyt a fiúk „job­bágyi kötelességre alkalmatossák lesznek", magyarán mondva, mikor- a fiúk képesek lesznek robotolni, ki­lencedet, tizedet szolgáltatni, stb. Hogy addig is el tudja tartani az özvegy a gyermekeket, kezéhez ad egy borjas tehenet, egy házat és egy negyed telket, amely után „az öz­vegy csak esztendőnként 26 napot köteles robotban dolgozni." Hiába folyamodott az özvegy még a vár­megye közgyűléséhez is, hogy leg­alább az első házasságából magával vitt jószágot hagyják a kezén, a vár­megye „az árvák érdekében" a föl­desúr határozatát helybenhagyta. • A nyomorult jobbágy-árvákat te­hát a földesúr gyámkodás címén egy szerűen kifosztotta, a gyermekek tényleges táplálását, nevelését pedig, az anyára hagyta, boldoguljon a ke­ién hagyott vagy on töredékkel ahogy tud. Aki azF hiszi, hogy mindez túl­zás, vagy éppen rágalmazás, nézze meg Baranya megye levéltárában 1762. évi XXI. 215 számú percsomót, == Somogy megye jegyzőkönyvében az 1771. évi II. kötet 1957—1961 lap- iait. Degré Alajos. T. T. I. T. történelmi szakosztályának előadója,

Next

/
Oldalképek
Tartalom