Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-15 / 242. szám

1053 OKTOBER 15

;N A P L ó

S

A zombai Béke fsz kommunistái csak szívós politikai munkával

fokozhatják jó eredményeiket

A bonyhádi járás Lankás dombjai között fekszik a zombai Béke tsz, amelynek kultúrházában aze!őtt> a Dőryek basáskodtak, mulatták el a dolgozók verejtékével megtermelt javakat. Az itt lakó cselédeknek pedig, mint valamennyi uradalomban a múltban, nehéz és nyomorúságos volt az életük. A paradicsom-pusztai dolgozóknak is a Szovjet Hadsereg hozta el a szabadságot 1945-ben. Azonban a puszta lakóinak élete csak 1948—49-ben változott meg teljesen, amikor közös elhatározással, önkéntesség elvének betartásával rá tértek a parasztság felemelkedésének, jólétének egyedüli helyes útjára, a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodásra.

A tagság a termelőszövetkezetinek a Béke nevet adta, mintegy jelképként, állandóan arra célozva, hogy

itt minden ember békét akar

jó lesz az ellenségnek vigyázni, mert a Béke tsz tagsága megvédi elért eredményeit, és nem engedi, hogy az ellenség elpusztítsa sok év keserves munkáját.

Ezeket a gondolatokat fejezte ki Szabiján János sertésgondozó, amikor elmondotta, hogy soha nem mert volna arra gondolni, hogy valaha ilyen jó élete legyen, mint most Azelőtt a cselédembert, és még ezek között is utolsónak tartották a kaszást. Az idén a nagyobbik fiával együtt 38 mázsa gabonát, ezenkívül sok más terményt kapott. — Igen büszke vagyok arra, hogy a kisebbik fiam Dombóváron a tanítóképzőben tanul és pedagógus lesz. Minden órában, minden percben érzem a párt állandó gondoskodását. Tavaly is Hajdúszoboszlón voltam üdülni, amire az előtt soha nem is mertem volna gondolni.

De nemcsak Szabiján elvtársnak van ilyen véleménye, így nviiat- kozott Marsai Jánosné, Hor- yáthné és Simon elvtárs, a helyettes elnöik is. Az idei jó időjárás, a kitartó áldozatos munka meghozta a gyümölcsét, beköszöntött a jólét a Béke tsz tagjainak hajlékába. A jólétet mutatja az is, hogy 49 tszcs család közül 30-nak van rádiója, Fekete Juliskáék az elmúlt napokban vettek egy rádiót. Nincs is a Béke tsz-ből kilépőimért aki itt él, tudja, hogy ilyen jó életet másutt sem találna.

A tsz egész tagsága a termelőszövetkezetek III. országos tanácskozásának határozata alapján harcol az egy munkaegységre eső magasabb jövedelemért. Ennek érdekében

meggyorsították az őszi termények betakarítását.

Befejezték a burgonyaszedést és már teljesítették a beadási kötelezettségüket is.

Igen nagy gondot fordítanak az őszi kalászosok vetésére, mert mint Láng elvtárs, a tszcs elnöke elmondotta; — Tudjuk azt, hogy pártunk és kormányunk programrhjá- nak megvalósítása döntően függ a jövő évi terméstől, csakis a dolgozók jó munkája biztosítja a kormányprogramon megvalósulását, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelését. Mi jövőre még nagyobb jövedelmet akarunk biztosítani a tagságnak, ennek érdekében felhasználjuk mindazokat a lehetőségeket, melyeket pártunk és kormányunk biztosít, és nálunk meg valósítható.

— A t«z tagok nagyobb jövedelméért

megkezdtük a harcot már a vetésnél, 46 hold ősziárpát, 24 hold búzát vetettünk már el eddig keresztsorosan, de a tervezett 190 hold búzának nagyrészét keresztsorosan akarjuk elvetni, — mondja Bíró elvtárs, a tsz párttitkára. — 20—25 tehénből álló törzstenyészetet állítottak be október 1-től. Bevezetik a mesterséges borjú nevelést, melynek alkalmazásával több tejterméket tudnak piacra vinni, így ezáltal iá növekszik a tsz jövedelme, másrészt pedig egészségesebb borjukat tudnak nevelni.

A sertéstenyésztésnél 40 darab anyakocát állítottak be és úgy tervezik, hogy minél több sertést hizlal nak szabadpiacra, ami ugyancsak növeli a tagok jövedelmét. Vannak js érvek, javaslatok a vezetőség és a

kommunisták részéről, amit megmutatott az 5-én tartott népnevelő értekezlet. Komoly hiba azonban, hogy a tagság körében nem tudatosítják eléggé a kommunisták ezeket az eredményeket, nem igen ismertetik a tagokkal a pártunk és kormányunk adta lehetőséget, amelyek a szövetkezetek felvirágoztatását, a tagok jobb életét szolgálja. Be kell vonni a tervezésbe az egész tagságot, és ez a feladat a kommunisták-- ra, a szilárd pártonkívüli tagokra hárul. Ezért

meg kell javítani a politikai felvlágos'tó munkát,

biztosítani kell teljes mértékben a

szövetkezeti demokráciát és segíteni kell, hogy a tagság alkotó kezdeményezése kibontakozhassék. Egyedül politikai felvilágosító munkával lehet elérni, hogy megszilárduljon a tsz tagokban a szocialista tulajdon védelmének érzése és kifejlődjék a munkához való új viszony, amely biztosítja, hogy a Béke tsz minden tagja tehetsége és tudása szerint vegye ki részét a munkából. így az elkövetkezendő időben még gazdagabb, bőségesebb termést takarítanak be és elérjük pártunk célkitűzését. jómódú, vidám, boldog szövetkezeti parasztság él a zombai dombokon is.

Göndöes Ferencné

Alkotmány lwc§:

Miért késlekedik a betakarítással?

A váraljai Alkotmány termelőcso- komépaszedésrt még meg sem kezdport tagjainak a kormány intézkedése nyomán már az 1953-as évben 70 mázsa terménnyel kevesebb volt a beadása, mint 1952-ben. Az új begyűjtési rendelet szerint 1954-ben pedig csak búzából 160 mázsával lett kevesebb a termelőcsoport beadása, mint 1953-ban. A kormány intézkedése nyomán elengedtek a csoportnak 96 ezer forint készpénztartozást is.

A váraljai Alkotmány termelőcsoport tagjai pártunknak és kormá- nvunknak e felmérhetetlen segítségét nem viszonozzák jó munkával. Az a helyzet, hogy a termelőcsoportban lassan mennek az őszi betakarítási munkák. A 10 hold cuIgérgetések helyett tetteket várnak a Mázai Téglagyár dolgozói

„Feltétlenül érvényt szerzünk a Munkatörvénykönyv munka- védelmi előírásainak, a törvényesen előírt védőberendezések biztosításának és a védőételek, védőruházat feltétlen kiszolgáltatásának. Felelősségre kell vonni azokat, akik a dolgozók egészségvédelmére előirányzott ősz- szegeket nem a rendeltetésüknek megfelelően használják fel." (Nagy Imre 1953 július 3-i országgyűlési beszédéből.)

Nagy Imre elvtárs beszéde és a kormány új programmja, a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás jutott eszünkbe, amikor a Mázai Téglagyárat meglátogattuk, amikor láttuk azt, hogy mennyire semmibe veszik a dolgozók elemi érdekeit, amikor nem biztosítanak a dolgozóknak a termeléshez megfelelő munkakörülményeket, feltételeket. Sajnos, szomorú események szemtanúja lehet az, aki nyitott szemmel végigmegy a gyártelepen. Mi ezt tettük; tapasztalatainkat egy csokorba kötöttük — és megírtuk. Most az a feladata a Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés igazgatójának és dolgozóinak, a mázai gyár vezetőinek, hogy a legrövidebb időn belül gyökeresen változtassák meg a dolgozók helyzelét, érjék el azt, hogy Mázán is kultúrálttá váljon a munka, hogy ott is vidáman, megelégedettén végezzék napi munkájukat a nyersigyáirtók, az égetők, a ki- és behordok. De ehhez az is szükséges, hogy egy egész sor hibát kijavítsanak.

*

Először az irodába mentünk, ahol megtudtuk, hogy az utóbbi hetekben jó munkát végeznek a dolgozók. A szeptember havi nyersgyártás és égetési tervet 100 százalékon felül teljesítették. Október első dekádjá- ban az égétési tervet 127, míg a nyersgyártási tervet 105 százalékra teljesítették. Még arra voltunk kíváncsiak, hogyan élnek, dolgoznak azok, akik harcolnák a tervük teljesítéséért, a szebb, boldogabb életért. Sok dolgozóval történt beszélgetés alapján Íródott e cikk, a hibákat is ők mondták el, amit a párt- titkár elvtárs és a gyárvezetőség csak megerősített.

*

Az ebédlőt néztük meg először: rendes és tiszta étkezőben fogyasztják a dolgozók el ízletes és esetenként változatos ebédjüket és vacsorájukat. Az ebédlő egyben a gyár kultúrterme is. Itt tartják a sokszor viharos termelési értekezleteket. Az ebédlő tőszomszédságában sorakoznak a munkáslakások és a legényszállások. Ezek már nem ilyen rendesek.

Nyirkos és vizes helyen laknak a dolgozók.

Ha az eső esik, akkor pedig mip- den edényt össze kell szedniök, hogy fel tudják fogni az esővizet, nem azért, mert szenvedélyes eső vízgyűjtők, hanem azért, mert nem gondolkodtak az illetékesek arról, hogy a munkáislakások tetejét megjavíttassák. Varró István például az elmúlt héten egyik éjjel arra ébredt fel, hogy valami csorog a nyakába. Felkelt és lártta, hogy nem rossz tréfáról van szó, hanem a tetőn keresztül a mennyezeten csepegett be az eső. De Kelemen István kihordó Lakása sem különb. Az elmúlt évben vett egy új hálószobabútort, de a viáes lakásban a bútorlemez már felhólyagosod ott.

Kényelmessé és otthonossá kell tenni a munkáslakásokat! Megelégelték már a dolgozók a lakások rossz voltát és itt az ideje, hogy az ígérgetést e téren is valóraváltsálk.

Évtizedes hibákat kell a téglagyárnál kijavítani, már ezideig is sokat tett az Egyesülés a hibák kijavítására. De ez mind kevés, s illő azt is szem előtt tartani, hogy csak olyat ígérjünk, amit meg is tudunk valósítani. Erre is van példa, nyerstéglagyártásnál az elszedők Munkatörvénykönyv szerinti munkaruhát megkapták, azonban az Egyesülés igazgatója megígérte a dolgozóknak, hogy adnak gumikesztyűt és vatelinos kabátot is. Persze ez is csak ígéret maradt, mert nincs rá beruházási keret, mert az éves beruházást már többé-kevésbbé az Egyesülés felhasználta. Most jogosan követelik a dolgozók a vatelinos ruhát és a gumikesztyűt.

Meg‘udtuk azt is, hogy a téglagyár dolgozói — igen helyesen — bírálják a gyár és az Egyesülés vezetőit, de nem egy esetben tapasztalták azt, hogy amikor a központ felé valamit javasoltak, vagy éppen a központ munkáját bírálták, akikor másnap megjelent egy bizottság, melynek tagjai alapos munkát végeztek.

Meg* napimnál, hoqy he'yes,

?mii a dolgozók lelne erek

és meg is ígérték, hogy a hibát kijavítják. De az ígéret csak ígéret maradt. Lehet az is, hogy „teljesíteni" szót nem ismernek a gyár és az Egyesülés veze.ői? Igen, lehet, mert számtalan példát lehetne $irre is felhozni.

Megnéztük a gyár fürdőjét is. — Zuhanyozó van, de hol vetkőznek és öltöznek a gyár dolgozói? Aztáin azt is megtudtam, hogy arra a néhány szögre akasztják ruhájukat, melyet a dolgozók vertek a falba. Miént nincs öltözőszekrény? Nincs erre sem beruházás. Mindennek a beruházás az oka. S felvetődik a kérdés, az év elején, amikor kértek keretet lakóházak, fürdők és egyebek tatarozására és építésére, akkor a tervezők megnézték-e az üzemek helyzetét, azt, hogy a dolgozók milyen viszonyok közölt élnek és dolgoznak? ...

A termeléshez szerszám is szükséges. Régi és örök igazság ez, de Mázán lehet, hogy ezt sem tudják. Ugyanis nem egy esetben a dolgozók veszekednek a szerszámokért. Az Egyesülés nem tud beszerezni ásót és lapátot — pedig Kuglmayer elvtárs már sokszor tett erre is ígéretet.

A munkára váró dolgozóknak is építettek egy helyiséget. Olyan ez belülről, mint egy üres szoba, de hiszen nem is üres, hisz beállítottak 3 padot, sőt még egy összeroskadt asztalt is, ,^kellemesebbé" teszi a dolgozók munkára várási idejét.

A kihordóik pedig azt nem tartják helyesnek, hogy este nincs megfelelő világítás, pedig csak 20—30 méteres villanyvezeték kellene. Erre is kaptak már ígéretet, meg arra is, hogy biztosítanak a kihordáshoz helyet, de az ígéret csak ígéret maradt.

*

Úgy véljük, hogy a Mázai Téglagyárban előforduló számtalan hiba okozója az, hogy nem látják a vezetők a dolgozót a saját problémáival, csak számokat és tervteijesítésit. Ami abból adódik, hogy

a veze őv leveset forgolódnak a dolgozók knzött,

megszakadt a kapcsolat vezető és munkás között. Elszakadt a gyár vezetője is a dolgozóktól. Nem utolsósorban maga F i s c h 1 i elvtárs, az Egyesülés igazgatója is. Tűrhetetlen állapot az, ami a Mázai Téglagyárban tapasztalható. Mennyivel jobban menne a munka akkor, ha megadnának a dolgozóknak minden törvényes járandóságot, ha kijavítanák azt a sok hibát, ami jelenleg tapasztalható. Ehhez persze az fs szükséges, hogy figyelembe vegyék a dolgozók javaslatát. A gyár élétéről és munkájáról nemcsak a gyárvezetővel kell beszélni, hanem a dolgozókkal is. Nagygyörgy Margit, Kis Katalin. Botai György, Mészáros György, Kelemen István, Lednecky János, Varga Ferenc és a többiek, akikkel beszéltünk, majd elmondanák véleményüket még a miniszteri kiküldöttnek is, nemcsak az Egyesülés küldötteinek — ha meg hallgatnák őket. — Nekünk elmondták, hogy élnek és dolgoznak és biztos másnak is, — ha meghallgatják őket. & az sem elég a hibák kijavítására, hogy amikor a Tolnai Napló bírálja a gyár munkáját, akkor a minisztérium küldötte már másnap megjelenik, — de az sem csinál semmit, csak megállapítja a hibát. A Mázai Téglagyárban a hibák nem olyanok, melyeket ne lehetne kijavítani, megvan erre a mód és lehetőség és itt az ideje, hogy ezt mielőbb- el is végezzék.

(—p—ő—)

ték. de amint a termelőcsoport vezetősége mondja, nem is tudják, mikor kezdik meg. A 35 hold kukoricából 10 holdon végezték el a törést, de a seárvágást még azon sem. Mindez azért van, mert a termelőcsoport; tagjai nem veszik ki részüket mindannyian a közös munkából. A 41 tagból csak 20 dolgozik, de ezek is ímmel-ámmal. Major Bálint, a termelőcsoport növénytermesz tési brigádvezetője elmondotta, hogy reggel, mielőtt munkába mennének, minden taghoz el kell mennie, s külön megkérni, hogy „legyen szíves" dolgozni. Az ilyenek azt eredményezik, hogy a termelőcsoport megkésik a munkákkal, sőt szégyen- teljesen elmarad.

f unkában a nagykónyi Ikotmány ts% tagsága

Szépen haladnak az őszi vetés munkáival a nagykónyi Alkotmány termelőcsoport tagjai, ősziárpa vetésüket 40 hold helyett 42 holdon fejezték be. A rozs és az őszi takarmánykeverék vetését is befejezték, a búzájuk legnagyobb részét is elvetették már. Napraforgó, burgonya, cukorrépa termésüket teljes egészében betakarították.

Fejlődésükhöz nagy segítséget nyújtott a 33 ezer forint rövidlejá- ratu hitel elengedése, továbbá, hogy az új begyűjtési rendelet értelmében gabonabeadási kötelezettségük 46 mázsa kenyérgabonával, 26 mázsa abraktakarmánnyal, 530 kilogramm sertéssel, 1200 liter tejjel, 85 kilogramm tojással és 80 kilogramm baromfival kevesebb.

Ezeket az engedményeket jó mun- Kával és a közös vagyon gyarapításával fogjuk meghálálni, mondotta az Alkotmány termelőszövetkezeti csoport elnöke.

\ Dombóvári Va*io! rí K.TSZ munkájáról

ötéves tervünk első felében Dombóvár község vízellátásának megjavítását is tervbevették és többezer

forint költséggel megkezdték a munkálatokat, amit a Vasipari KTSZ vállalt el. 1952 decemberében kezdték meg a munkát. A Vasipari KTSZ dolgozói megfogadták, hogy 1953 január 15-re befejezik a munkálatokat. El is készítették a vízvezetéket és a kutat, azonban víz még sem folyt, mert a 300 méter villanyvezetéket csak négy hónap muiva tudták beszerezni. Áram már van, a motor is megy néha, de víz nincs. Ha néha folyik is a csapóikból a viz, az ihatatlan, mert a KTSZ nem gondoskodik a cső mosásáról, ugyanis a csövek belülről rozsdásak. A másik hibája a vízvezetéknek, hogy a csöveket rosszul illesztették össze és a nyomás következtében különböző helyeken szökőkútszerűen tör fel a víz a föld alól. A dombóvári lakosok nem ilyen munkát várnak a Vasipari KTSZ dolgozóitól, jó ivóvizet akarnak és ehhez segítsék hozzá őket a KTSZ dolgozói még jobb munkával.

■Meifeée

fratxkdk