Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-11 / 239. szám
NAPLÓ 1053 OKTAT»«* 11 Szekszárdi pusztuló malája Szekszárd egyike a legrégibb magyar városoknak s nemcsak történelme van, hanem hagyományai is, melyeknek ápolása, felélesztése fontos feladat lenne. De akiknek hivatalból kellene ápolniok ezeket a hagyományokat, vajmi keveset tör rődnek vele s a meglévő is pusztul, lassan nyomavész. így történt ez a B a b i t s-szobával is,- amelyet néhány évvel ezelőtt országos ünnepségek közepette avattak fel, de az avatóünnepséggel az enyészetnek adták át. A szobában, melyben B abits Mijtály ,ifjú,.éveit élte le, s amelyről olyan szeretettel emlékezik meg önéletrajzi jegyzeteiben, használati tárgyait, kedvenc könyveit. néhány levelét, írását gyűjtötték össze s a kegyeletes tesvér gond jaira bízták. Az ajtón egyszerű felirat hirdette: Babits-emlékszoba, s a Séd melletti barokkos ház öreg falaival nemcsak építészetileg egyik érdekességé a városnak, hanem bizonyos kegyeletet támaszt az ■irodalombarátokban, hisz minden köve irodalmunk egy jelesének emlékét őrzi. De a város vezetősége nem sokat törődött ezzel, s az emlékszobába csak akkor lehetett bemenni, ha a testvér, aki abban az időben a Tejipari Egyesülés alkalmadét ja volt, éppen otthon tartózkodott. Egy évvel ezelőtt Babits Andrást, Mihály testvéröccsét, elhelyezték Szekszárdiéi. Budapestre ment, s - ahogy az ilyenkor lenni szokott, eladta lakását s ezzel együtt az emlékszobát is. Az ajtóról levette a táblát, az emléktárgyakat saját bútoraival együtt összecsomagolta s Babits szobájából, amit néhány éve nagy ünnepélyességgel avattak fel, — .szolgálati lakás lett. Szekszárd falai között gyakran megfordult Liszt Ferenc is, akit baráti szálak fűztek a városhoz. Sőt, Liszt egy alkalommal koncertet is adott Székszárdon, a Garay-tér sarkán lévő épület emeletén. Az emlékezés márvány táblával jelölte meg a helyet, ahol Liszt hangversenyezett, az emléktábla azonban jelenleg nem látható. De nemcsak Liszt és Babits neve fűződik Szekszárdhoz: itt bolyongott jó száz esztendővel ezelőtt Petőfi. Sándor is, aki sárszentlőrinci iskolai évei után Ozorán lépett először színpadra, mint vándorszínész. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság szekszárdi csoportja másfél évvel ezelőtt megfogadta, sőt meg is írta,' hogy kollektív munkával feldolgozza Petőfi tolnamegyei útját. Lenne mit feldolgozni: Petőfi rövid életének számos jelentős epizódja fűződik Tolna megyéhez, számos ver se keletkezeit itt s irodalomtörténeti szempontból nem lenne érdektelen végigkísérni Petőfit Tolna megyében. De az Irodalomtörténeti Társaság ígérete csak ígéret maradt: a társaság legalább egy év óta bölcs hallgatásba burkolózik s a világért sem hallatna magáiról. Pedig lenne mondanivalója: feldolgozásra vár Vörösmarty bonyhádbörzsönyi tartózkodása is, kisebb versek, drámatöredékek mellett a „Zalán futása" is itt keletkezett s az első szerelem is itt lobbant fel a fiatal költőben. No, de hát ez Vörösmarty dolga és nem az Irodalomtörténeti Társaságé. Ami a múlté, nehéz visszahozni, főleg akkor, ha nem is törődünk vele. Mert ugyanez a nemtörődömség mutatkozik meg a néprajzi kutatás terén is, ahol szintén bőven lenne tennivaló. De a szekszárdi múzeumnak nincs néprajzosa s az egész megyében nem található ezen a területen szakember. Végezetül csak egyre szeretnénk felhívni a figyelmet. Ez ugyan nem tartozik sem az irodalomtörténet, sem a néprajz körébe, de érdekes és évszázados színfoltja Székszárd- nak. A megyei tanács udvarán van három tiszafa. A látszólag igénytelen, egyszerű fának egyik sajátsága, hogy élettartama több évszázadra terjed, fejlődése rendkívül lassú és éppen ezért általában ritka. Értékét csak ez a ritkasága adja meg, s ezért a három szekszárdi tiszafát messze vidéken is ismerik. Az a kérésünk, ne vágják ki. Mert az is elképzelhető, hogy egy nap izmos legények jelennek meg a megyei tanács udvarán s fűrészekkel, baltákkal esnek a három fáinak. A tiszafák nincsenek senkinek útjában, kár lenne kivágni. Ha elpusztulnának, — egy kedves és érdekes színfolttal lenne szegényebb Szekszárd. (I) £5 A héten hallottak •. • ... hogy a szekszárdi Mezőkor 12.es árudájában nem adnak burgonyát a dolgozóknak, bár raktáron elegendő készlet van. Kardos An- talné, az elárusító azzal utasítja el a vásárolni akaró dolgozókat, hogy 20 új tag dolgozik as alsónánai Világszabadság tszcs földjein Az a'őbbi időben minÜ több szó esik az alsónánai Világszabadság tszcs-ről: a kis csoport hosszú időn át szerényen, de szorgalmasan dolgozott a várdomjbi lankák mögött elterülő földjein, s eredményei egyszerre kierifpÜék az ai-soná- nai tszcs-tagokat az ismeretlenségből. A csoport tagjai elégedettek, jómódban élnek s az alsónánai új iskolában arról lehet megismerni gyerekeiket, hogy ők járnak a legszebb ruhában. A csoporttagok növekvő jóléte, a csoport állandó vagyoni emelkedése a faluban és a környéken sem maradt titok s szeptember utolsó napjaiban egyre többen keresték fel a csoportirodában Hegedűs elvtársat, az elnököt azzal, hogy szeretnének a tagok közé belépni. A jelentkezők egymásnak adták a kilincset s a taggyűlésnek közei ncgv ven ember sorsáról kellett döntenie: tagja lehet-e a . Világszabadság tszcs-nek, vagy sem. A taggyűlés azonban nagy körültekintéssel járt el a felvételeknél, mert jól emlékeztek az elmúlt évre. amikor olyam elemek is befurakodhattak a csoportba, akik csak kárt okoztak, bomlasztották a munkát így voltak Názel Józseffel, akinek gondatlanságából 68 választási malac pusztult el a télen, négy sertésről pedig egyáltalában nem tudott elszámolni. A taggyűlés örömmel já rult hozzá a falu ismert, becsületes dolgozó parasztjainak felvételéhez, azonban nem vették fel az olyan embereket, mint Liszkai Ferenc, akit mindenki fecsegő, megbízhatatlan embernek ismer a faluban. — Felfödnöd be'l még ahhoz, hogy osoportfag lehess, — mondták Lisz.kainak, de nem lehetett a tszcs tagja Kovács János sem. aki a dunaszekcsői szigetről ment Alsó- náiiá'ra. A tagoknak már az is gfa- nús volt. hogy mit keres -lunaszek- csői ember olyan távol a falujától, de gyanús volt az is, hogy Kovács az új kormányprogramra rá hivatkozva terményt, pénzt követelt a csoporttól. A titokra rövidesen fény derült, megtudták, hogy Kovács Du- naszekcsőn parlagon hagyta földjeit, s a földművelés helyett halászattal, kupeckedéssel foglalkozott. A taggyűlés felfedte, hogy Kovács csak vissza akar élni az új kormánvpro- gramm Lehetőségével s nem járult hozzá felvételéhez. 20 ú\ tag már doVoik az alsónánai tszcs-tagok földjén, s mindnyájukat nagy szeretettel fogadták a régi csoporttagok, sőt már roun- kábalépésükkor különböző fonios megbízatásokat kaptak. 3 új tag munkacsapatvezető lett, Tantos Jánosra pedig a vetési munkák irányítását bízták. Szükség is van az új tagok lelkiismeretes munkájára, mert jövőre már 20 családdal többről kell gondos'kodniok s ezért fel kellett emelni őszi vetésterületüket is 25 hold őszi árpa, 10 hold repce, 5 hold takarmánykeverék és t3 hold rozs már a földben van s rsiitöríö- kön reggel megkezdődhetett a búzavetés. Az eredetileg 70 holdra tervezett búza vetés helyett 120 holdat vetnek, s pótlólag növelik a rozs és az árpa vetésterületét is. Csütörtöktől kezdve egy traktor é« 2 lófogat végzi a vetést s szombaton délután már a felemelt vetésterületnek mintegy felét bevetették. — Sietni kell, — mondják a tszcs tagjai, — addig nincs nyugodalmunk, amíg nem került földbe a jövőévi kenyér. Siefnek, illetve sietnének, ha a gépállomás két traktorának kevesebbet kellene állnia. — Rossz az üzemanyagellátás, — mondja Tantos János, aki majdnem mindig kint van a földeken — néha félnapokig is állnak a gépek. Pe* dig ha van üzemanyag, éjjel-nappal munkában vannak. Ezekben n napokban sok helyen a száraz időjárásra panaszkodnak, s azt mondják, nem lehet szántani, kemény a föld. Az alsónánai tszcs- tagok csak mosolyognak ezen: — No persze, nálunk is kemény a föld, — mondja Hegedűs János. — az eke néha akkora rögöket far-, gat ki, mint ez az asztal. De hát van gyűrűshenger is a világon s akiben megvan az igyekezet, az el is fudja végezni a munkákat. Az alsónánai tszcs-tagokban pedig megvan az igyekezet. Eredményeik önmagukért beszélnek, de azt is tudják, hogy ezek nem pottyantak az égből: az elmúlt évben is meg kéllett dolgozniok érte. Az idén még többet akarnak: a tagoknak még több pénz, még több ruha, termény jusson. i — Ez is benne van a kormány programmjában, — mondja Hegedűs János elnök. — De mindennek a becsületes, jól végzett munka az alapja, elsősorban pedig az, hogy időben, jól megmunkált talajba vés síik el az őszieket. Ha ezt megtettük, nyugodtan nézhetünk a tél elébe. Minden járásban állami ál'attenyészto állomást szerveznek A minisztertanács most hozott határozata értelmében az állami állattenyésztő állomások hálózatát igen nagy mértékben kibővítik: a már meglévő állami állattenyésztő állomások figyelembevételével minden járásban állami állattenyésztő állomást létesítenek. A határozat lényegesen kibővíti az állami állattenyésztő állomások feladatkörét is. Az állattenyésztő állomásoknak minden segítséget meg kell adniok ahhoz, hogy a termelő- szövetkezetek és az egyéni állattartók növeljék az állattenyésztés hozamát és ezzel hozzájáruljanak dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. ő nem, tud burgonyát adni, esetleg egy jótanácsot, hogy főzzenek va. csóróra tésztát. Ez mindenesetre kedves Kardosáétól, hogy ilyen használható tanáccsal látja el a vivőkéi burgonya helyett, de mit szólna Kardosné ahhoz, ha új kabátot akar venni és att- mondják neki a ruhásboltban, hogy fotdittassa ki a régit, megteszi ez míg egy ideig. * .... hogy a hőgyészi Vj Barázda termelőcsoportnak van egy nagyon régi problémája. Ezelőtt három évvel a termelőcsoport építtetett egy kutat. A kút szerencsésen el is készült. Azonban van egy akadály, ami miatt nem lehet a vizet egyküny- nyen a szálláspusztai istállóhoz szállítani. Ugyanis az a helyzet, hogy a termelőcsoportnak szüksége volna a kút mellé még egy nyolc lóerős villanymotorra, vagyis az * ipari áram bekapcsolására. Ez ft probléma három éven keresztül még a mai napig sem oldódott meg. Ez rossz fényt vet az állami szervekre, különösen a megyei tanácsra, mert még ezideig egyetlen értekezlet sem múlott el anélkül, hogy ezt vagy a megyei tanács, — mint hibát — a termelőcsoport valamelyik tagja — mint hibát — fel ne vetett volna. Legutóbb a termelőszövetkezeti tagok és gépállomási dolgozók harmadik megyei tanácskozásán Tuska Pál elvtárs, a megyei tanács vb. elnöke önkritika szellemében mondotta el a hőgyészi Uj Barázda tszcs-nek ezt az ese tét, de még a mai napig sem intézkedett. * ... hogy a szedresi gépállomás szanaszét hagyja traktorait. Oktő. bér 9-én két traktor a harci Alkot, mány tszcs kövesút melletti tábláján állt. Hogy állt, ez ä - 'kisebbik hiba. A nagyobb hiba az, hogy az alkatrészei szanaszét hevertek. A gépállomás dolgozói közül pedig a környéken még véletlenül sem le. hetett találni senkit. Azonban kis. sé távolabb, a termelőcsoport tagjai árpát Vetettek, s elmondották, hogy a gépállomással annyi bajuk van, hogy szavakkal kifejezni bajos dolog volna. A gépállomás vezetői nem igen izgat ják magukat. Belenyugszanak abba, hogy a gép elromlott, nincs alkatrész, a traktor pedig szétszedve ezer darabban hever. — Ki vagy te? — kérdésié tőle az Ördög. — A népből jöttem s testvérem minden mezítlábas. Ó, milyen rút a föld s mennyi a szerencsétlen ember! Egy fiatalember mondta ezt, magas homlokkal, kezét ökölbe szorítva. A lépcső alján állt, a magas márvány lépcsőnél, melynek fehérségét rózsaszín szálak ereziték. Tekintete a távolba meredt, ahol a nyomor szürke tömegei moraj lottak, miht egy; roppant folyam hullámai. A tömeg hirtelen megmozdult, kiaszott féke.e karok e||deje emelkedett fel. méltatlankodás lárníá.ia s a. harag kiáltása futott át a levegőn.. s ünnepélyesén, beleolvadt a visszhangba, mjnt egy távoli ágyu- dörej. A :ömeg egybetömörült, megindult s a sárga porfeljió közepén Blind élesebben vált ki körvonala a szürke háttérből. Már fel lehetett ismerni egy aggastyánt, szinte a földig görnyedt háttal, aki úgy nézett ki, mlhth'a elveszett ifjúságát keresné. Egy kislány rongyaiba burkolózott, egy másik mezítláb volt s a nagy lépcsőt nézte szép. kékes szemével. Csak nézett és mosolygott. Rongyos alakok követték, szürkék és soványak, valami egyhangú gyász dalt énekelve. Valamelyik éles hangon' í'iitvölt, egy másik zsebretett TÖRTÉNET A LÉPCSŐRŐL Irta: CHRISTO SMIRNENSKY (Mindazoknak, akik azt mondják: „Nem rólam van szó!“ kezekkel rekedten nevetett, szemében a téboly lángjával. — A népből jöttem és testvérem minden mezítlábas. Ó. milyen rút a föld s mennyi a szerencsétlen ember! De ti, akik ott fent vagytok, (ti... Ezt mondta a fiatalember s megrázta az öklét. —- Gyűlölöd azokat ott fent? — kérdezte az ördög s gúnyosan meghajolt a fiatalember felé. — Bosszút állok a hercegeken és királyokon. Könyörtelenül megbosz- szulom a testvéreimet, akiknek arca sárga, mint a homok s akiknek jajszava vészesebb, mint a decemberi vihar. Nézd meg vérző testüket, hallgasd meg panaszaik. Engedj. megyek, megbosszulom őket. Az ördög mosolygott: ÓAzokraott fent én vigyázok, ingyért nem árulom el őket." — Nincs aranyam, nem adhatok semmit... Csak egy szegéhy. szerencsétlen fiatalember vagyok . .. De ha kell, feláldozom az életemet... Az Ördög més nvndrt m-mplvsott ..Ö. nem kívánok ennyit. Füled hallását add csupán nekem." — A hallásomat? Szívesen ... Bár ezután nem hallok majd soha, semmit .,. — Hallasz — vigasztalta meg az Ördög és elengedte. — Menj! A fiatalember megindult, három lépést ment felfelé, de az ördög hirtelen megállította: Elég! Állj meg! Hallod a testvéreid panaszszavát?" A fiatalember megállt és fülelt. — Különös. Miért zendí,tettek hirtelen ilyen vidám nótára s miért nevetnek ilyen gondtalanul?... — S újra megindult, de az ördög ismét útját állta. — Azért, hogy újabb három lépést tehess, a szemeidet kérem. A fiatalember kétségbeesett mozdulatot tett: „De akkor nem láthatom a' testvéreimet s azokat sem, akiken bosszút kell állnom." S az Ördög: „Azért látsz majd, mert új szemet kapsz tőlem, sokkal szebbet.. A fiatalember ismét három lépést tett felfelé, maid visszanézett. A,z ördög emlékeztette: „Nézd vérző testüket!" — Nlilyen furcsa! Hogy volt idejük ennyi idő alatt átöltözni? S vérző sebek helyett pompás bársony borítja testüket! Minden báróm lépésért megkérte bérét az ördög. De a fiatalember ment előre, megadott mindent, hogy felérjen végre s bosszút állhasson a dúskálókon. Még egy lépcsőfok s megérkezik és bosszút állhat testvéreiért. — A népből jöttem és minden mezítlábas... — Fiatal barátom, egy lépés még, egyetlen lépés s tiéd a bosszú. — De ezért az egy lépésért kettős bért kérek: add nekem a szívedet és az emlékezetedet. A fiatalember kétségbeesett mozdulatot tett: „A szívemet? Nem, túlságosan kegyetlen vagy!" Az ördög nevetni kezdett s parancsoló hangon mondta: — Nem vagyok olyan kegyetlen. Cserébe aranyból készült szívet kapsz s megújítom emlékezetedet is. Ha nem fogadod el. soha nem tudod megtenni ezt a lépést s akkor hogyan bosszulod meg testvéreidet akiknek arca sápadt, mint a homok s partasza ijesztőbb, mint a decemberi vihar. Az ifjú az Ördög zöldesen csillogó, gúnyos szemébe nézett. — fen leszek a legszerencsétlenebb, mert minden emlékemtől megfosztasz! — Ellenkezőleg, a legboldogabb leszel... Nos, elfogadod? Csak a szívedet" és az emlékezetedet... A fiatalember mély . gondolatokba ■ merült, arca elkomorult, összerán- colt homlokáról vastag izzadságcsep p>ek hulltak, öklét a harag összeszorította s fogai között sziszegte: — Legyen, vidd hát... S reszketve a dühtől és az elszántságtól, lobogó hajjal, meglette az utolsó lépést, fent volt. S arca hirtelen mosolygósra változott, szemében édes öröm csillogott, ökölbe szorult keze kinyílt. Nézte a vigadó hercegeket és lent a szürke tömeget, amely kiabált és átkokat szórt. Nézett, de arcának egyetlen izma sem ráhdult, szeme tisztaságot, örömöt, elégedettséget sugárzott. — Lent ünnepi ruhába öltözött tömeget látott, amelynek panasza himnusszá változott. — Ki vagy te? — kérdezte gúnyosan, rekedt hangon az ördög. — Herceg vagyok s testvéreim az istenek, ö, milyen szép a föld s milyen boldogok az emberek! > Fordította: Csányi László r
