Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-08 / 236. szám
1953 OKTOBER 8 NAPLÓ 3 PÄR1 ÉS PÁR1ÉPI1ÉS «. Az alsónánai Világszabadság pártszervezete a tsz megszilárdításáért A pártszervezet tagjainak nagy részük volt az alsónánai Viliágszabadság tennelőcsoportban is, hogy az egész tagság vállvetve küzdött a bőséges termésért, aminek alapján szép jövedelemben is részesültek. A kommunisták érezték felelősségüket, s mindenütt az első sorokban, példát mutatva dolgoztak, ezzel is lelkesítették, mozgósították a többieket. — Kevesebbet beszéltünk — mondja id. Hegedűs elvtárs is, — de annál többet cselekedtünk. — A párttagok példamutató munkájukkal szinte maguk után húzták a többieket, a pártonkívülieket is, mert mindenütt ott voltak, ahol a legtöbbet kellet: tenni a közös vagyon, a jövedelem növeléséért. Maga A n- t a I Józseí párttitkár elvtárs március óta dolgozik, de augusztus elsejéig már 2i0 munkaegységet szerzett. A jó példa nyomén a csoport többi tagjai is, a pártonkívüliek is lelkesen dolgoztak. Bakó Teréz néni például, bár 63 éves, vállalta a tehénállomány gondozását, de a nyári időben éjszaka még kiment az aratásnál is segíteni. De említhetjük a sok közül ifj. Papp Károlyt, aki nappal a fogatával dolgozott az aratásban, éjszaka pedig a vontató mellett segített a behor- dásban. Az eredmény nem maradt el. A csoport tagjainak munkaegységenként közel 5 kiló kenyérgabona, 1 kiló árpa stb. jutott. Az egyik napon aztán felkerekedtek jónéhá- nvan, s mintegy 100 mázsa búzát hóztak be Szekszárdra, s az árát elvásárolták ruhára, cipőre s ami kellett. — A szekérmyi áruval a boldog vidám csoporttagok nagy nótaszó ki séretében érkeztek haza. Ez bizonyult a leghatásosabb agi- tációnak a szövetkezeti, a közös gazdálkodás magasabbrendűsége mellett. Csodálkozva s irigykedve nézték J ó n a Istvánt, P e t e r d i Istvánt és családjaikat, de a többieket is, amint vadonatújba öltözve jelentek meg Alsóhána utcáin, a boltban, az iskolában, tanácsházán. A pártszervezetnek ebben is nagy szerepe van. Segítette a tagokat abban is, hogy mindenki a neki legszükségesebb holmit vásárolja meg, tehát főként ruházati cikkeket. Különösen megnőtt a helybeli dől gozó parasztok előtt a Viláigszabad- ság tagjainak tekintélye, de érdeklődésük is a csoport iránt. F a n t u s Jánosné például id. Hegedűs nénit kereste fel, s elmondta, hogy szeretne belépni a csoportba, de hát mutasson valamit már abból a hallott sok mindenből. — „Hát én eléje is raktam — emlegeti még most is Hegedűs elvtáirsnő — a 7 pár cipőt, a kabátokat meg a többi holmikat. Még a padlásra is felhívtam, mert van ám vagy 23 mázsa búza is, de még a zárszámadás után is kapunk." — Ez volt délután. Este már többen is eljöttek Hegedűseikhez, de a többiekhez is érdeklődni, nézelődni. Van is mit nézjni. — Ifj. Papp Károly is kölcsöningben jött a csoportba, most pedig még ünneplő ruhája is van a szekrényben. — Meg is fogadta, hogy még „az eget is levágja'“, ha az idén még jobban nem megy a munka, mint tavaly. S jöttek egymásután a belépni szándékozók. Amint mondják, majdnem röpgyű- lésöket kellett tartani, hogy az egyre sűrűbben jövő belépőket felvehessék. Mert úgy jöttek ám, hogy ők már dolgozni is akarnak, de azonnal. Egyszer tizenkettőt, s most a napokban nyolcat fel is vettek belőlük, mert igen megválogatják őket. A kormány programm nyomán megjelenő rendelkezések is segítettek még jobb hangulatra, nagyobb munlka'kedvre lendíteni új és régi tagokat egyaránt. Szalainé elvtársnő éppen babválogatás közben magyarázza az asszonyoknak, hogy a párt és a kormány gondoskodása folytán náluk is legalább öt asszony részesül szülési segélyben. — „Tudja, a mi kormányunk, hogy mi kell nekünk — mondja nevetve Szalainé, „kis tszcs-tag"-nak becézett fia fejecskéjét megsímogiatva. — A 400 foAz „AFP“ nairobi jelentésben közli, hogy október 5-én reggel a nairobi rendőrség nagyarányú terrorakciót indított, hogy ..megtisztítsa a várost** 15—20.000 Kikuju bennszülöttől. John Timmerman, a nairintos ingyen kelengye mellé, tudja, hogy jól esik egy kis pénz is." Ez az öröm és lelkesedés kicsúcsosodik abban is, hogy nagyrészük már jegyzett békekölcsönt is. Fantus Jánosné elvtársnő, új belépő tag, büszkén meséli a körülötte lévő asszonyoknak, hogy ő bizony a hozzá beosztottaikat mintegy 18 dolgozó parasztot már le is jegyeztetett. Valahogy úgy néz ki, hogy a régiek, az újakat agitálják a jobb munkára és megfordítva. E jó módszernek megint a termelés látja hasznát. Az ősziánpa, a bíborhere, a lucerna, a rozs már földiben van. Az őszi borsó vetése is lassan befejeződik, s megkezdhetik a búzavetést is. Bár ezt is befejezhették volna már e hó 5-ig, ha a sárpilisi gépállomás szelektora nem állt volna egy hónapig használhatatlan állapotban náluk. Végül is maguknak kellett megcsinálni, ha nem akartak várni a vetéssel. Hogy nem akarnak váimi, az is bizonyítja, hogy most vasárnap is két géppel vetettek, de a munkákból szinte valamennyi csoporttag kivette a részét, ki a vetőgépeknél, ki a magtárban, csávázásira!, napraforgó szeletesnél, stfo. Most még nagyobb feladat hárul a pártszervezetre. Nő a csoport tagjainak száma, nő erősödik a pártszervezet is az új belépő tagok közt lévő kommunistákkal. A pártszervezet a felvilágosító, nevelőmunka további fokozása mellett ne feledkezzen el a politikai oktatásba való bevonásukról sem, mert eddig e téren nem sokat tettek a régi tagok érdekében sem. Nagy és szép feladatokat tűzött maga elé a csoport. A kormány segítségét igénybe akarják venni, mert halastavat létesítenek, gombatenyészetet is tervbevettek. E nagy feladatok tehát még öntudatosabb, még fegyelmezettebb, még szilárdabb kommunistáikat, pártonkívülieket kíván, s ezt a pártszervezet csak az oktatás jó megszervezésével, állandó segítésével tudja elérni. robi rendőrség főnöke kijelentette, hogy „könyörtelen nyomást gyakorolnak". Az „AFP“ jelentéséből kitűnik. hogv a terrorakció főleg a munkanélküli bennszülöttek ellen irányul. Újabb terrorhad<árat indult meg Nairobiban A kereskedelmi dolgozók felad ita a párt és kormányprogramul megvalósításában Pártunk és kormányunk pro- grammja nagy feladatokat szabott meg a szocialista kereskedelem számára is. Biztosítani kell a dolgozók egyre növekvő vásárlási igényeit. A kereskedelem dolgozóinak nagy többsége magáévá is tette a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás szellemét, azonban vannak olyanok is, akik a határozatokat semmibe sem veszik, sőt árdrágításokkal, durva kiszolgálással igyekeznek a vásárló közönséget megfosztani, illetve megfélemlíteni. A faddi földművesszövetikezeti kis- áruházban rend és tisztaság uralkodik, bőséges áruválaszték áll a vásárló dolgozók rendelkezésére. Az itt dolgozók segítőtársai a vásárlóknak, szép szavakkal mondják meg a vevőnek, melyik a jobb és szebb áru. Ugyanez tapasztalható a tolnai 64-es. a bonyhádi 140-es számú népboltokban, valamint a bátaszéki földművesszövetikezet vegyi háztartá si árudájában is. A kormány pragrammjától eltérően, egészen más módszerekkel dolgoznak megyénk több népbolt és földművesszövetkezeti áruház dolgozói: nem tartják fontosnak a dolgozókról való fokozottabb gondoskodást. A szekszárdi földművesszövetkezeti áruházban 100 kiló kenyér penészeseden meg. amely az ott dolgozók felelőtlen és hanyag áruke-% zeléséből eredt. Az itt dolgozók nagyon tévednek akkor, ha azt hiszik, hogy az idei bő termés után elfecsérelhetik a nép vagyonát. Vannak megyénkben olyan bolti dolgozók, akilk az árleszállításról mit sem tudnak, a régi áron adják el az egyes cikkekét. Simon Gvörgyné. a dombóvári utasellátó vállalat 21-es számú üzemének dolgozója a világos és barna sört egybeöntve, barma sör áron számolta el a fogyasztóknak. Többen kértek világos sört, amire azt felelte, hogy nincs. A rendelkezések szerint a kenyeret mérlegelve kell árusítani. Konkoly Józsefné, a szekszárdi 6-os számú Népbolt fiók árudájának dolgozója megméri a kenyereit, amikor a fogyasztónak eladja, de 10 deikáat nem vesz figyelembe. Megtörtént, hogy a kenyér súlya 1.91 kilós volt, mégis két kilóra számolta az árait. A bonyhádi 141-es Népboltban Stoll Ferenc boltvezető a kétforintos cukorkát 2.40 forintért adta el, a kenyeret pedig mérés nélkül. A harci földművesszövetkezet italboltjában a kifliit 40 fillér helyett 60 fillérért, míg a 90 filléres málnaszörpöt egy forintért árusították. Az ilyen bolti dolgozók megkárosítják a vásárló közönséget, élet- színvonaluk csökkenését idézik elő. A kormány által megállapított hivatalos árak be nem tartásáért, a szocialista vagyon hűtlen kezeléséért az illetékes mulasztókat, a hibát elkövetőket felelősségre vonjuk, megkapják méltó büntetésüket. Felhívjuk a vásárló közönség figyelmét, hogy legyenek segítségünkre a kereskedelemben még fennálló hiányosságok megszüntetésére. Ragaszkodjanak a mérlegeléshez, az árukon a fogyasztói áraknak jól látható árcédulán való megjelöléséhez. A kereskedelmi dolgozók magatartásában felmerülő hiányosságok megszüntetése érdekében használják fel a panaszkönyvet, bírálataikkal, javaslataikkal járuljanak hozzá a szocialista kereskedelem mielőbbi megvalósításához. Halász István Ötezer darab míivkri tnnyyVríjt kétzMei a könyvnapra a sárközi népművészek A decsi sárközi népművészeti szövetkezet tagjai az őszi betakarítási munkák mellett keményen dolgoznak. A hímző és szövő asszonyok vállalást tettek, hogy az ünnepi könyvhétre 5000 darab könyvjelzőt készítenek színes szőttesből. A szövetkezet vezetősége hat szövőszéket állított, át erre a munkára. Balogh Jánosné szövő asszony mintaszalagjáról a legszebb, legősibb „KI“-s és „vízfolyásos" mintákat sorakoztat ják fel nagy művészi gonddal a három centiméter széles, 26 centiméter hosszú színes könyvjelzőkön. A rojtozáson 12 asszony dolgozik. A szövetkezet tagjai október 4-ig teljesítették vállalásukat s a jó ered ményen fellelkesülve elhatározták, hogy még ezévben 15 ezer könyvjelzőt készítenek, amely mind tetszetős, hasznos ajándék és a könyvvásárlók körében nagy keresletnek örvend. An onin Zaoo octy, a Csehszlovák Köztársaság eWke meglá guta a praga* magyar képzőművészeti kiállítást Bratislava (MTI). Mint a bra- tislavai „Pravda** közli. Antonin Zápotockv, a Csehszlovák Köztársaság elnöke október 5-án meglátogatta „A magyar képzőművészet a XIX. és a XX. században“ című prágai kiállítást. Az ozorai diadal 105. évfordulóidra MEGJEGYZÉSEK „Büszke a nemzet ily hadseregre, mely a történetben ritka diadala által a magyar vitézség régi hírét és a magyar lobogók európai becsületét fegyelmi kitüntetésével is írta a történet lapjaira, s a nemzetnek hálás emlékezetébe .. (A képviselőház határozatából vett idézet, amelyet az ozorai diadal, a fiatal magyar hadseregnek, a tolnamegyei népfelkelők nagyszerű győzelmének emlékére hozott.) Napjainkban ünnepeli "le az ozorai diadal 105. évfordulóját. 1 Hibban az osztrák császár kényszerű helyzetben adta meg a magyaroknak az autonómiát> amelyet mihelyt alkalom adódott rá, igyekezett is visszavenni, és az országot még jobban Ausztriához csa'olva teljesen törökidőkre*' gyarmattá tenni. A nép, amely szereti a szabadságot, élete árán is kész megvédeni azt. 1848—49-ben a nagyszerű forradalmi honvédő háborúban résztvett az egész magyar nép. (Kivéve az egyházat és a világi nagybirtokok egy részét, akik nyíltan vagy leplezetlen a Habsburgokat támogatták.) A Habsburgok ,,Oszd meg és uralkodj' elv alapján hazánk eilen a nemzetiségeket használták fel kezdetben. Jelasics rabló seregét küldték hazánk földjére, hogy a szabadság nagyszerű virágát — az alkotmányos életet, függetlenséget sárbotapossák, megsemmisítsék. Jelasics serege délről tört be és egyenesen a főváros irányában vonult előre. Pákozdnál a fiatal magyar sereg hatalmas csapást mért a betolakodókra, szétszórta a rablóvezér bandáját. A megvert sereg előbb Székesfehérvár irányába fordult, de onnan a város lakói elűzték őket. A mintegy 10 ezer főből álló csapat kénytelen volt délnek fordul ni. A visszavonuló ellenséget észak, ról Perczel Mór, mintegy 3000 főnyi seregével üldözte. A háromszoros túlerőben lévő ellenségnek nem volt egy percnyi nyugta. A magyar seregnek nem volt egyenruhája, nem volt kielégítő a fegyvere, de pénze se igen akadt az országnak, hogy külföldön vásároljon. A nép tud a ezt. mégis hadra kelt. Ha fegyver kellett, volt az ellenségnél», hozott hazánkba rengeteget, — csupán el kellett venni tőle. Sokszor rohanták meg az ellenség főhadiszállását a magyar partizánok. Fegyvert szereztek — s mire az ellenség észbekapott volna, — amint jöttek, ugyanolyan észrevétlenül el is tűntek az éj leple alatt. Jelasics bandájának Tolna megyén keresztül vezetett volna az útja, de a tolnamegyei partizánok — ki kaszával, ki kapával, mások az ellenségtől elvett fegyverrel Ozora táján gyülekeztek, felszedték a Sió hídjait, elálltak a visszavonulás útjait. A maga után mindent felper- zselő, kifosztó sereg, a magyar hadsereg és partizánok gyűrűjébe került. ,,7-én hajnalban Dégről seregeim egy részét... Szitáson át az ellenség jobboldala megtámadására küld- vén, magam egyenest az ozorai erdőn keresztül vonulva harcban kezdőm a támadást alávenni— szól Perczel Mór hadi jelentése az ozorai diadalról. Az ellenség, amely alig egy hete a pákozdi síkon súlyos vereséget szenvedett, a hazáját szerető nép állandó zaklatásának, öldöklő csapásainak kitéve, éhezve, szomjazva fáradtan nem merte felvenni a számára kilátástalan harcot és Perczel ezredes felhívására mielőtt a támadás megindult volna, a háromszoros túlerőben lévő ellenség megadta magát. Hatalmas sikert ért el a magyar sereg (Izóránál: Foglyul esett Rót.h és Philippovics, a két generális, 3 stabális, 50 tiszt, 7500 közkatona. 12 ágyú a töltőszerekkel ugyancsak a magyarok kezébe került. Pákozd méltó folytatása volt Ozora. A két diadal a magyar szabadságharcban-, a honvédő háborúnak tovább folytatása szempontjából igen nagy jelentősége van. A szabadság védelmezésében megszületet két magyar siker tovább mélyítette a nép bizalmát saját erejében és megtanította a magyar népfelkelőket, a fiatal hadseregünket arra, hogyan kell az ellenséget verni. A magyar partizánharc történetében ma is még a legnagyobb eredményeink közé tartozik a tolnamegyei partizánoknak a magyar hadsereggel elért nagyszerű diadala. A haladó hagyományok Szeptember utolsó napjaiban rendeztük meg a hagyományos Bony- hád—börzsönyi kirándulást, hogy mielőtt hozzákezdenénk Vörösmar- thy Mihály élete és műveinek tárgyalásához, lássuk a helyet, ahoi nagy költőnk több évig élt, a házat, ahol ráérő óráiban a szép tájtól ihletve írta gyönyörű, halhatatlan verseit. Felejthetetlen volt ez a kirándulás számunkra, de kellemetlen csa lódásban is volt részünk. Célunk felé közeledve, egyre azt találgattuk, milyen lehet a ház, amelyben Vörösmarthy lakott. Biztos nem szép már — gondoltuk, — bár lehet, hogy az ilyen emlékeket megbecsüli a mi népünk. Biztos egy régi nemesi kúria féle lesz, olyan hosszú, tornácos, magasablaku. Odaértünk. Igen, itt az a sárga, hosszú tornácos ház. Rajta is van az emléktábla, de milyen hervadt rajta a koszorú, s az a másik kopott ház mellette talán az istálló volt. Nem, most megszólal tanárunk: „Nem ez a sárga ház volt Vörösmarthy lakása, tévesen tették ide a táblát. A tábla azt a még kopottabb, omladozó házat illetné meg.“ Egy kis csalódással szívünkbe énekeltük el Vörösmarthy örök szép alkotását: „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar". Vegyes érzelmekkel mentünk a szobát megtekinteni. Nem kellett előkeríteni a ház gondnokát, hogy a nagy régi kulcsokkal kinyissa a berozsdásodott ajtókat. Nem csapott meg bennün„ápolása“ Konyhádon két a régi idők levegője, mivel ajtó sem volt, s a szél szabadon járt kibe az ajtó és ablaknyilásokon. Kikönyököltünk az ablakon, s a költő szavaira gondolva tűnődtünk. „Ko- szorúzza tetődet százados erdőség, köztük mint égi maradvány, nyilnak el a völgyek, fiatal szépséggel igézők." Az erdők eltűntek, de a völgyek itt vannak, a patak is itt csörgedezik, de jajj a tető minden pillanatban leszakadhat, mert úgy felesel az egész épületben a szél, míg a késő utodók a nagy költő szellemét keresve járnak benne, s találnak egy köznapi célt szolgáló nagy tizedes mérleget, egy belakatolt ajtót, mely mögött gondosan őrzik a drága, jó- illatu szénát. Hazafelé menve felvetettük a kérdést: mennyibe kerülne ezt az elhagyott, már romnak tekinthető, de becses emlékű házat rendbehozatni? Olyan költő, mint Vörösmarthy igazán megérdemelné, hogy megbecsüljük emlékét. Igazán szép lenne, ha halálának 100 éves évfordulójára (1955-re) a romépület helyén egy szépen áttatarozott házat találnánk, amelyen a mi friss virágkoszorunk is hirdetné az utókor megbecsülését, halhatatlan költőnk iránt. Szeretnénk remélni, hogy Tolna megye, a bonyhádi járás, Bonyhád- Börzsöny illetékesei foglalkoznak e gondolattal. A bonyhádi áit. gim. III. o. tanulói.
