Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-31 / 256. szám

1953 OKTOBER 31 25 NÄPCö A Szovjetunió Miniszter tanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata 99A közszükségleti iparcikkek termelésének kibővítéséről és minőségének javításáról66 A háztartási és kuUúrcikkek gyártásának fokozása, választékának kibövíté*e és minőségének megjavítása A háztartási iparcikkeket gyártó nehézipari ágazatok, de mindenek­előtt a gépipari minisz.érium. avil- lamoserőművek és a villamosipar minisztériuma, a közlekedési és ne­hézgépipari minisztérium, a honvé­delmi ipari minisztérium, a kohó­ipari minisztérium, az építőanyag­ipari minisztérium. úgyszintén a he­lyi és szövetkezeti ipar egyik legfon­tosabb feladata, hogy a háztar ás' cikkek gyártása jelentős fokozásá­nak biztosításával együtt megjav '- sák a termelés minőségét. inlézKed- jenek a gyártás profilírozásáról. ez­zel csökkentsék a termelési költsé­geket. tegvenek intézkedéseket az áruválaszték kibővítésére a házi­asszonyok munkájának megkönnyí­tése, a lakosság kényelmének meg teremtése és jólétének javítasa cél­jából. 33. Emeljék a háztartási porszívó­gépek gyártását 1954-ben 243 000 da­rabra, 1955-ben pedig 483.000 da­rabra. 34. Emeljék a mosógépek gyártása* 1954- ben 110 ezer darabra. 1955-ben pedig 296 ezer darabra. 35. Kötelezni kell a repüiőipari mi­nisztériumot. valamint a villamos­erőművek és a víllamosipar minisz­tériumát. hogv szervezze meg az egyszerű szerkezetű és olcsó (másfél kilogramm fehérnemű mosására al­kalmas) mosógépek gyártását. 36. Növeljék a vili any vasalók gyár tását 1954-ben 3.550.000. 1955-ben pe­dig 4.375.000 darabra, vagyis emel­jék •, kilencszeresére a vasalógyár­tást. az 1950 évihez képest. 37. Növeljék a f"ketevasedér,y­gyártást 1954-ben 47 700 tonnára 1955- ben pedig 77.500 tonnára, vaav- is körülbelül az 1950. évi öts/övö- sére. 38. Növeljék a zománcozotírss- edénygyártást 1954-ben 12.345 ton­nára. 1955-ben pedig 20.070 tonnára, vagyis több. mint hétszeresére az 1950. évi gyártáshoz képest. 39. Kötelezni kell a szállító mi­nisztériumokat arra. hogy Köntös mértékben megjavítsák a zománc­edények minősért5 és biztosítsák, hogy a keresked ■ szervezeteknek legalább 70 százalékban elsőrendű minőségű ilyen edényt szállítsanak. Jelentős mértékben csökkentsék a sötét, egyszínű vas zománcedénvek gyártását és ugyanakkor fokozzák a színesárnyalatú zománcedények gyár tását. 40. Emeljék a horganyzott vns- edpnyek gyártását 1954-ben 143 900 1955-ben pedig 193 700 tonnára, vagy­is növeljék az 1950. évi termelés négyszeresére. 41. Emeljék az alumíniumedénv­gyártást 1954-ben 90.000. 1955-ben pedig 107.000 tonnára, vagyis az 1950. évi termelés háromszorosára. Kötelezni kell a minisztériumokat és más szerveket, hogy jobb polí- rozással javítsák meg az aluminium- edények ^minőségét. Gondoskodjanak arról, hoav ezeket az edényeket ké­nyelmes használatuk érdekében mű­anyagból. alum íniurnönt vény elvből vagy tűzálló lakkal borított, acélle­mezből készült fülekkel lássák el. 42. A szamovárgyártást 1954-ben 675 ezer, 1955-ben pedig 890 ezer darabra emeljék, vagyis négyszerez­zék meg az 1950. évihez képest. 43. A rozsdamentes acélkanalak gyártását 1954-ben 11.700.000, 1955- ben pedig 17.200.000 darabra emeljék vagyis ötszörözzék meg az 1950. évi­hez képest. 44. Emeljék a pétróleumfőzők és peteóLeumgázfőzők gyártását 1954- ben 2,966.000. 1955-ben pedig 3 mil­lió 843 ezer darabra, vagyis csak­nem háromszorosára emeljék gyár­tását az 1950. évihez képest. 45. A fémágyak gyártását 1954- ben 13.500.000, 1955-ben pedig 16 millió, 500 ezer darabra emeljék. Tegyenek intézkedéseket a gyár­tott ágyak minőségének jelentős megjavítására, javítsák az ágyak nikkelezésének, krómozásának, szí­nezésének minőségét. 46. Meg kell állapítani, hogy a mi­nisztériumok és igazgatóságok nem fordítottak kellő figyelmet a bútor- gyártás fejlesztésére és a bútorok minőségének megjavítására. A bú­torgyártási termelési kapacitás — különösen a Szovjetunió fa- és pa­píripari minisztériumának vállalatai­nál — gyengén fejlődött. A bútorok választéka korlátozott. Rendkívül kevés kitűnő minőségű és elsőosztályú bútort, hajlítottbú­tort, könyvespolcot, gyermekbútort, valamint kétszobás és háromszobás lakások berendezéséhez szükséges bú- torgarnrturát gyártanak. A kereske­delmi hálózatba kerülő bútor, külö­nösen a helyiipari és a szövetkezeti vállalatoktól kikerülő bútor nem kielégítő minőségű és nem felel meg a fogyasztók igényeinek. Kötelezni kell a Szovjetunió fa­ls papíripari minisztériumát, vala­min: a szövetségi köztársaságok mi­nisztertanácsait, hogy: a) bővítsék a bútorgyárakban ké­szített bútorok választékát, biztosít­sák a hajlíío'.tszékek. a ruhás- és fehérneműsszekrények, a könyvszek rények, a díványok, a gyermekbúto­rok és a két-háromszobás lakások számára készülő bútorgarnitúrák gyártásának jelentős növelését, fo­kozzák az ország minden kerületé­ben a legkelendőbb bútorfélék gyár­tását ; b) növeljék a különleges minősé­gű s elsőosztályú bútorok gyártá­sát. c) rohamosan javítsák meg a ké­szített bútor minőségét azáltal, hogy növelik a lemezeit és bútorlapból készült bútorok gyártását, szebbé teszik a bútorok formáját és díszíté­sét. szélesebb körben bevezetik az értékes fafajtákat utánzó felületi ki­készítés:. kiváló minőségű lakkokat, festékeket és pácanyagokat, bútor­szöveteket tükröket és vasalásokat használnak. 47. Kötelezni kell a Szovjetunió fa- és papíripari minisztérium-' hogy — a kereskedelmi szervekkel egyetértésben megállapított válasz­át. Megállapítjuk, hogy a szövet­ségi köztársaságok helyiipari és ipa­ri szövetkezeti üzemeiben a közszük­ségleti cikkek gyártásának színvo­nala nem felel meg a lakosság e cik­kekben mutatkozó, megnövekedett szükségleteinek. A helyi ipar és az ipari szövet­kezetek rendszerében különösen elégtelenül fejlett a bútorok, rádió- készülékek, gramofonok, kerékpá­rok. fémágyak, fém-, porcelán- és fajanszedények, jégszekrények, gyer­mekikocsik, mosógépek, lakatosáruk és egyéb közszükségleti cikkek gyár­tása. A helyiipari és ipari szövetkezeti üzemekben rosszul használják ki a közszükségleti cikkek gyártásához rendelkezésre álló termelési kapaci­tásokat és egyáltalán nem kielégítő módon fejlesztették ki a saját nyers­anyagbázist. A köztársaságok minisztertaná­csai, a területi, határterületi, városi és kerületi végrehajtóbizottságok gyengén irányítják a helyi ipar s az ipari szövetkezetek munkáját, ke­vés kezdeményezést tanúsítanak a helyi ipar és az ipari szövetkezetek 'ejlesztésében, nem nyújtanak kellő segítséget az üzemeknek a közszük­ségleti- cikkek gyártásának fokozá­sához, nem veszik figyelembe azt, hogy a helyi ipar és az ipari szö­vetkezetek termékei a lakosság szük­ségletei kielégítésének fontos for­rásai. Sok helyiipari és ipari szövetke­zeti üzem termelési célokra alkal­matlan lakóházakban vagy pincék­ben van elhelyezve, számos üzem műhelyei területileg elszigeteltek egymástól. Az üzemek nagy része gyengén gépesített, elavult és kistel- iesítőképességű berendezése van, kevés szakkáderrel rendelkezik; en­nek következménye az alacsony mun katermelékenység és a gyártmányok magas önköltsége. A helyi ipar és az ipari szövetke­zetek munkájának legnagyobb fo­gyatékossága az, hogy rendszeresen nem teljesítik, igen sok árucikk ál- >ami gyártási tervét, hogy gyártmá­nyaik gyenge minőségűek, s így előfordul, hogy a kereskedelmi szer­vezetek, tömegesen visszaküldik az árucikkeket az előállító üzemeknek. 52. A köztársasági minisztertaná­csok, a területi, határterületi, városi és kerületi végrehajtó bizottságok, a szövetségi köztársaságok helyi- és fűtőanyagipari minisztériumai, va­lamint helyiipari minisztériumai, a Centropromsrzojuz és a szövetségi köztársaságok ipari szövetkezeti ta­nácsai tekintsék legfontosabb fel­adatuknak a közszükségleti cikkek gyártásának rohamos fokozását és minőségének javítását. 53. Kötelezni kell a szövelségi köz­társaságok minisztertanácsait és a Centropromszojuzt, hogy a helyiipari és ipari szövetkezeti üzemekben a közszükségleti cikkek gyártásának komoly növelése céljából: a) egy hónapon belül dolgozzanak ki és léptessenek életbe olyan rend­tékban — szállítson bőröndöket, még pedig úgy, hogy biztosítsa az ízlése­sem elkészített, különböző alakú és méretű, jóminőségű kellékekkel el­látott bőröndök, a nitrolakkal borí­tott fiberbőröndök, szépen festett, tartós és könnyű, különleges bőrönd kartonból készült bőröndök gyártá­sát. 48. Kötelezni kell a Szovjetunió közszükségleti iparcikkek miniszté­riumát, a Centropromszojuzt. a szö­vetségi köztársaságok minisztertaná­csait. hogv dolgozzanak ki és való­sítsanak meg olyan rendszabályo­kat. amelyek a közszükségleti ipar­cikkeket előállító üzemekben tovább csökkentik az önköltséget, a nyers­anyag- és készgyártmányveszteséget, a forgalmi költségeket, s amellett ja­vítják az árucikkek minőségét. 49. Meg kell tiltani az állami és szövetkezeti iparvállalatoknak, hogy az újonnan bevezetett közszükség­leti cikkek gyártásét a Szovjetunió kereskedelmi minisztériumának hoz­zájárulása nélkül megszüntessék. 50. Kötelezni kell a szövetségi köztársaságok 'minisztériumait, hi­vatalait és minisztertanácsait, hogy vizsgálják felül a tömegfogyasztási cikkeknek közvetlenül a minisztériu­mokban összeállított gyártási terveit, szem elölt tartva, hogv ezeknek az árucikkeknek a gyártását jelentős mértékben növelni kell és fel kell emelni a kereskedelmi szervezetek­kel egyetértésben megállapított mér­tékig. szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a helyiipari és ipari szövetke­zeti üzemek teljesítik előírt felada­taikat; b) egy hónapon belül dolgozzanak ki és léptessenek életbe olyan rend­szabályokat, amelyeknek alapján a legjobb minták és modellek felhasz­nálásával újfajtájú árucikkek gyár­tását kezdik meg; c) a helyiipari és ipari szövetke­zeti üzemekben széles körben vezes­sék be az új technikát, az élenjáró technológiát, futószalagok felhaszná­lásával szervezzék meg a folyama­tos gyártási módszereket, azonkívül széles körben használják fel az ál­lami és szövetkezeti iparvállalatok és a termelési újítók élenjáró mun­kamódszereit; d) 1953—1955 között profilírozzák a helyiipari és ipari szövetkezeti üzemeket s ezáltal biztosítsák a ter­melési kapacitások sokkal jobb ki- nasználását, az önköltség csökkenté séí és az előállított árucikkek minő­ségének javítását; e) biztosítsák a közszükségleti cik­kek gyártásának kerületenkénti jobb megoszlását abból a célból, hogy csökkentsék a nagytávolságú és ellenirányú szállításokat és telje­sebben kielégítsék a helyi termelés segítségével a lakosság szükségleteit e cikkekben: f) a helyiiipari és az ipari szövet­kezeti üzemekben szüntessék meg azoknak az árucikkeknek a gyártá­sát. a.melvék iránt nem mutatkozik kereslet a lakosság körében, bizto­sítsák a gyártmányok választékának kibővítését és minőségének megjaví­tását úgy. hogy ezek a termelvé- nyek minőségi szempontból ne ma­radjanak az országos és köztársasági jelentőségű üzemék gyártmányai mö gött; g) fejlesszék ki a helyi ipar és az ipari szövetkezetek saját nyers­anyagbázisát, fokozzák a fűrészelt faáruk, furnérlemez, fonal, bőr és műbőr, bútorvasalások és fómkellé- kek. festékanyagok, valamint egyéb nyersanyagok és anyagok gyártását; h) javítsák meg a helyiipari és az ipari szövetkezeti üzemeknek a lakosság mindennapi szükségleteit kielégítő munkáját, bővítsék .ki a mértékutáni szabóságok, a cipő- és ruhajavítással, valamint vegytisztí- tással foglalkozó műhelyek és üzle­tek, azonkívül a bútor-; kerékpár-, varrógép-, gramofon-, rádió- és tele­víziós készülék-javítóműhelyek háló­zatát, fordítsanak gondot arra. hogy ezeket az üzemeket megfelelően el­helyezzek, jó minőségben és határ­időre végezzék el a vállalt javításo­kat. 54. Jogot kel ladni a területekre nem osztott szövetségi köztársaságok minisztertanácsainak, az autonóm köztársaságok minisztertanácsainak, a területi, határterületi, városi és kerületi végrehaj.ó bizottságoknak, hogy: a) legfeljebb 60 százalékban ren­delkezzenek a kerületi és városi ipar, valamint a területi, határterü­leti és autonómköztársasági ipar, a helyi- és fűtőanyagipari miniszté­riumok, a helyiipari minisztériumok \ belvi és szövetkezeti ipar vállalataiban gyártott közszükségleti cikkek gyártásának bővítése felhalmozásaival, kivéve a kerületi, épületi és városi ipar fejlesztésére a jóváhagyott beruházás terveken fe­lül szánt igazgatói alapot;, b) a kerületi, városi, területi, határ területi és autonómköztársasági he­lyiipari üzemek beruházásokra szánt felhalmozásait legfeljebb 25 százalékig lakóház-, kulturális és jóléti építkezésekre, a jóváhagyott beruházási terven felüli városrende­zési munkálatokra használják fel; c) a kerületek közt újból asszák el a kerületi (városi) iparnak azokat a felhalmozásait, amelyeket a ke­rületi, városi és területi helyiipari üzemek építésére és bővítésére szán­tak. 55. A szövetségi köztársaságok mi­nisztertanácsainak jogot kell adni arra, hogy: a) újból elosszák a területi, határ- területi, autonómköztársasági helyi­ipari üzemek, valamint a köztársa­sági városok, a területi, határterületi és autonómköztársasági központok kerületi és városi ipara beruházá­sokra szánt felhalmozásainak legfel- íebb 60 százalékát; elosszák abból a célból, hogy ezeket a felhalmozáso­kat a szükséges felhalmozásokkal nem rendelkező területeken, határ­területeken és autonóm köztársasá­gokban kerületi iparvállalatok épí­tésére és bővítésére, valamint a te­rületi, határterületi és autonómköz­társasági helyi ipari üzemeknek a jó­váhagyott beruházási terveken felüli építésére és bővítésére használják fel; b) a helyi ipar és az ipari szövet­kezetek területi és határterületi szer­vezetein és üzemein belül — a helyi ipar es az ipari szövetkezetek szá­mára megállapított létszám és bér­alap túllépése nélkül — létesítsenek tervező- és technológiai irodákat, laboratóriumokat a nyersanyag mi­nőségének ellenőrzésére, a gyártás- szervezés megjavítása, az új techno­lógia bevezetése és a cikklista ki­bővítése céljából. 56. Kötelezni kell az Ipari Ban­kot, hogy a közszükségleti cikkek és élelmiszerek, az építőanyagok és fű­tőanyagok termelésének megszerve­zéséhez és bővítéséhez, valamint a szolgáltató vállalatok építéséhez és bővítéséhez a kerületi, városi, terü­leti, határterületi, autonómköztársa­sági üzemeknek — a területi, határ- területi végrehajtó bizottságok és auto-nómközíiársasági minisztertaná­csok kérelmére — üzemenként 500.000 rubelig terjedő hitelt nyújt­son, 1—3 évig terjedő időre; a szö­vetségi köztársaságok minisztertaná­csainak kérésére pedig üzemenként kétmillió rubelig terjedő hitelt nyúlt son, 1—6 évig terjedő időre, olymó­don, hogy a törlesztést a hitel nyúj­tásától számított második évben kell kezdeni. 57. Kötelezni kell a Cekombankot (szövetkezeti hitelintézet), hogy a ke­rületi és városi végrehajtó bizottsá­gok kérelmére, (1—5 évig teriedő időre nyújtson vállalatonként 500.000 rubelig terjedő hitelt a la­kosság kiszolgálását végző- üzemek (erőművek, vízvezetékek, fedrászüz- 'etek, fürdők, mosodák, zuhanyozók' valamint a helyi. építőanyagokat gyártó üzemek építéséhez és bővíté­séhez. 58. Kötelezni kell az Állami Ban­kot, hogy nyújtson hitelt a kerületi, városi, területi, határterületi, auto­nómköztársasági he^yi ipari üzemek­nek, ipari szövetkezeteknek és keres kedelmi szervezeteknek (beleértve a fogyasztási szövetkezetek begyűjtési szerveit) abból a célból, hogy bővít­sék vagy megszervezzék közszükség­leti cikkek és élelmiszerek, építő­anyagok, fűtőanyagok gyártását, bő­vítsék a lakosság mindennapi szük­ségleteit kielégítő üzemeket, a köz- étkeztetési vállalatokat, a konyha­kerti növények és gyümölcsök be­gyűjtésével és feldolgozásával fog- ’ atkozó vállalatokat, vagy építsenek ilyen vállalatokat, s hogy egyéb olyan rendszabályokat foganatosít­sanak, amelyek fokozzák a közszük­ségleti cikkek gyártását, javítják azoknak minőségét, megjavítják a lakosság mindennapi szükségleteinek kielégítését, ezenfelül nyújtson leg­feljebb tizenkéthónapos hitelt az em­lített üzemeknek és szervezeteknek gyártási készletek gyűjtéséhez, fél­kész- é= készáruk gyártásához saját forgóeszközeik felhasználása nélkül. A fentemlített célokra hitelt kell nyújtani: a kerületi, városi, területi, határterületi, autonómköztársasági üzemeknek, saját kérésükre, vállala­tonként 100.000 rubelig, a területi, határterületi végrehajtó bizottságok, a köztársasági minisztertanácsok ké­résére vállalatonként 500.000 rubelig, olymódon, hogy a hitelt egy éven be­iül törleszteni kell, az ipari szövet­kezeteknek és a kereskedelmi szer­vezeteknek (az ipari szövetkezeti és saját kereskedelmi szervezeteknek) kérésükre vállalatonként 100.000 ru­belig, a területi, határterületi és köz társasági ipari szövetkezeti tanácsok, a fogyasztási szövetkezeti szövetsé­gek és a felettes kereskedelmi szer­vezetek kérésére vállalatonként vagy szervezetenként 500.000 rubelig, leg­feljebb egyéves törlesztési határidő­re. 59. Engedélyezni kell üzemek épí­tését és bővítését a kerületi és vá­rosi ipar, valamint a területi, határ- területi autonómköztársasági helyi ipar felhalmozásai terhére, az érték- csökkenési leírás beruházásra szánt része terhére, valamint a jelen ren­deké értelmében a beruházási terven felül, a kerületi és városi végrehajtó bizottságok határozatának megfele­lően. vállalatonként 200.000 rubelig terjedhető hitel terhére vagy a terü­leti, határterületi végrehajtó bizott­ságok, autonóm köztársaságok mi­nisztertanácsai határozatai értelmé­ben vállalatonként 500.000 rubelig terjedhető hitel terhére, vagy a szö­vetségi köztársaságok minisztertaná­csai határozatának megfelelően vál- 'alatonként 2 millió rubelig terjed­hető hitel terhére. 60. Megállapítjuk, hogy a helyi Iparban és az ipari szövetkezetekben a kihasználatlan termelési kapacitá­sok nagy tartaléka tárható fel. Meg kell bízni a szövetségi köztársaságok minisztertanácsait, hogy dolgozzanak ki és léptessenek életbe rendszabá- ’yokat, hogy a helyiipari és iparrszö vetkezeti üzemekben tovább fokoz­zák a közszükségleti cikkek gyártá­sát, hogy a helyiipari és ipari szövet kezeti üzemek a helvi nyersanyagok H az.állami ipar hulladékai felhasz­nálásával, 1954—1955-ben fokozzák a közszükségleti cikkek gyártását" és oiacrahozatalát. A beruházásokról 61. A közeljövőben fordulatnak kell bekövetkeznie a közszükségleti cikkeket gyártó üzemek építésében és kibővítésében. Meg kell gyorsíta­ni az építkezést és 1954—1956 közt üzembe kell helyezni azokat a hatal­mas üzemeket, amelyek a Damutipa.r számára Kamisi.nban, Engelsben. Herszonban, Barnaulban. Sztalina- badban, Goriban, Csebokszariban, Jarcevóban, Omszkban, Kalinyin- ban, Szerpuhovban. Furmanovóban, Kinesmafoan, Visnyij Volocsokba.n, Portavában, a gyapjúipar számára Minszkben, Brjanszkban. Kraszno- darban. Ivanovóban, Szverdlovszk- ban, Kanszkbam, Csernyigovban és Pavlovszkij-Poszadban, a selyemipar számára Krasznojarszkban, Benderi- ben, Kievben (Damyicában), Naro- Fominszkban, Kalinyinben, Lenin- ahadban, a lenipar számára Szmo- lenszkben. Orsában. Pszkovban, Pa- nyevezsiszben, a kötszövőipar számá ra Csebokszariban és Csemyikovszk- oan, a bőr- és cipőipar számára Ul- ianovszkban, Ulan-Udeban. Velikije- Lukiban, Dzsambulban, Vorosilov- grádban, Tallinban, Novoszibirszk- ben. Sztálinéban, Sztálingrádban, Orelban. Voronyezsben. Kamislov- ban és Bakuban épülnek. 1954—1956 között rekonstruálni és bővíteni kell a működő textil-, köt- szövő-. bőr- és cipőipari vállalatokat és el kell látni azokat nagyteljesítő­képességű gépi berendezéssel 62. Kötelezni kell a Szovjetunió közszükségleti iparcikkek miniszté­riumát, hogy 1954—1955-ben az aláb­bi termelési kapacitásokat helyezze üzembe: (az első szám az 1954. évi. a második szám pedig az. 1955. évi termelési kapacitásokat jelzi). összesen 480.000 — 1,381.000 fonó orsót, ezen belül: a pamutiparban 422.000 — 1.180 000 fonóorsót, a gyan iúiparban 43.000 — 181.000 fonórsót, összesen 15.507 — 38.000 szövőgépet, ezen belül: a pamut iparban 13.000 — 32.130 szövőgépet, a gyapjúinar- ban 995 — 3204 szövőgépet, a selyem iparban 1)75 — 2080 szövőimet. 30 millió — 35 millió párt gyártó cipő­ipari kapacitást, 22 millió — 36 mil­lió pár harisnyaféleséget gyártó ka­pacitást. 6410 — 8065 tonna keménv bőrt, 85 millió — 300 millió négyzet decimé tér krómbőrt, 105 millió — 145 millió négyzetdeciméteT bagaria­bőrt előállító kapacitást. 63. Abból a célból, hogy biztosítani lehessen a termelési kapacitások tervibevett üzembehelyezését, vala­mint hogy elkészíthessék a közszük­ségleti iparcikkeket gyártó üzemek építéséhez az elkövetkezendő évekre szükséges épületelemeket, a SznvjetV unió közszükség’eti iparcikkek mi­nisztériumának 1954-ben 5850 millió ; rubel értékű beruházást kell 1 ;ko- j zöLnie, szemben az 1953. évre elő­I (folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom