Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-29 / 228. szám
1958 SZEPTEMBER 89 9 NÄPC5 VIRÁGZÓ KÖZÖS GAZDASÁG — JÓMÓDÚ SZÖVETKEZEII PARASZTSÁG Azokkal a tagokkal, akik most lepnek közénk, erősebb lesz csoportunk örömmel olvastuk a minisztertanács határozatát a termelőszövetkezetek megszilárdítása és a termelőszövetkezeti tagok anyagi jólétének növelése érdekében nyújtott további kedvezményekről. A határozat olvasásakor önkéntelenül is visszagondolunk a múltba. Eszünkbe jut a Horthy-korszak alatti keserves életünk, amikor nap- ról-napra csak a mindennapi kenyérért robotoltunk. A felszabadulás földet adott. Jobb lett az életünk, de a kulák igauzsorája járomként nehezedett ránk. De bíztunk a dolgozó nép államának erejében, megfogadjuk a párt tanácsát és 1950 őszén termelőszövetkezetet alakítottunk. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű a munka, és az eredményekért meg kell dolgozni. 240 hold földet műveltünk meg. Ehhez két kezünk erején kívül csak egy pár lovunk volt. A gépállomás segített, A többi jószágot abból a kölcsönből vásároltuk, amit államunk adott. Sokat kellett küzdenünk. S ma már van is eredménye munkánknak. Kocsisaink 3 pár lovat hajtanak, naponta 20 tehén tejét adjuk át a tejgyüjtőnek. Szarvasmarhaállományunk két év alatt 20-ról 36-ra emelkedett. Sertésünk is szép szám mai van. Mégis van a csoportban 1—2 olyan tag, aki nem tekinti nagy eredménynek ezt a szép gyarapodást. — Úgy gondoljuk, hogy ezek a tagok nem erősítik csoportunkat. De erősítik csoportunkat az olyan tagok, mint Varga Ferenc, aki harmadmagával október elejére eléri a 800 munkaegységet. Tíztagú családjára már eddig közel 30 mázsa búzát ke resett, mert munkaegységenként 3.60 kilogramm búzát osztottunk. De jobb megélhetését biztosítja az egységenként kiosztott másfél kilogramm árpa és fél kilogramm zab is. B e s e y Tóth János egyedül dolgozott a csoportban, 270 munkaegység után kapta a jövedelmét. Most, hogy a minisztertanács határozatát olvastuk, még több erőt, lelkesedést adott az a tudat, hogy a jövőben még több segítséget kap a szövetkezet és maga a tagság is. Nincs már messze az az idő, amikor szép, egészséges házakat építhetünk magunknak, mert államunk ebben is segítségünkre lesz. Tudjuk, hogy csoportunk azoknak a tagoknak a kilépésével nem gyengül meg, akik az ellenség szavára hallgatva, nem értik meg pártunk ás kormányzatunk határozatait. De azokkal a tagokkal, akik most lépnek közénk, erősebb lesz a csoportunk. Vannak már ilyen tagjaink és biztosak vagyunk benne, hogy még többen lépnek a mi útunkra, mely a szocializmus, a béke útja. Most már nekem sem olyan nehéz az élet, mint 1947-ben volt, amikor férjem meghalt és 5 apró gyermekünk nevelése csak az én gon dóm lett. A múltban ilyen csapás koldustarisznyát jelentett volna csa ládomnak. Ma pedig jól élünk, gyér mekeim sorsa biztató. Legidősebb lányom a párt dolgozója, jelenleg iskolán tanul Budapesten. A kisebbek nyugodtan tanulhatnak az általános iskolában, mert a csoportban másodmagammal dolgozva biztosítva van kenyerünk, jövőnk. Ez ad nekem erőt, hogy még harcosabban küzdjek pártunk céljainak megvalósításáért. özv. Bosnyák Istvánné a sióagárdi Béke tsz tagja. Napi 700—1000 forint bevétel a tamási Vörös Szikra tsz-ben A tamási Vörös Szikra termelőszövetkezet tagjai minden lehetőséget megragadnak azért, hogy az egy munkaegységre járó pénzösszeget állandóan növeljék. Nagy szerepük van ebben a tehenészetben és a kertészetben dolgozóknak is. A szabadtejből például naponta 200—250 forintot vesznek be. Piaci árusításuk eredménye dinnyéből, zöldségféléből az elmúlt csütörtöki piacon 400 forint volit. Házi árusításuk dinnyéből, zöldségfélékből, sziabadtejből ősz szesen 600 forintra rúg. Piaci napokon tehát 1000 forint körüli bevétele van a tamási Vörös Szikra tagjainak. Az árusítás azonban nemcsak piaci napokon folyik, hanem a többi napokon is. Ilyenkor általában 700 forint kerül a szövetkezet pénztárába. Á szövetkezet biztosítani kívánja, hogy a tél folyamán. is rendszeres bevétel legyen, amikor a friss gyümölcsök, zöldségek ideje elmúlik. Éppen ezért mátr most megkezdik a káposzta, a paprika savanyítását, hogy télen a szabadtej, hagyma, stb. mellett a savanyúságok árusítása is nagyobb jövedelmet biztosítson a termelőszövetkezet tagságának. Levelezőnk írin : A dunaföldvári Alkotmány tsz-ből Szép eredményeket ért el csoportunk az idei évben. Ezt mutatja az egy munkaegységre eső jövedelem is. Búzából például 5.20 kilogrammot osztottunk ki, árpából és zabból 2 kilót, burgonyából 5 kilót, ezenkívül takarmánybabot, lencsét, cukrot, étolajat és 9 forint készpénzt. A jó jövedelem hatása napról-napra megmutatkozik életünkben. Minden tag igazi munkakedvvel dolgozik. Elhatároztuk, hogy úgy készítjük elő a következő évi termést, hogy még nagyobb jövedelmük lehessen. Iparkodunk a vetéssel, mert határidő előtt akarjuk elvégezni. A burgonya szedését már befejeztük és a napraforgóból sem sok van már kint a földön. Nagy gondot fordítunk az állattenyésztésünk fejlesztésére is. Eddig már elkészítettünk 210 köbméter silót, de még ezután is silózunk. Jellemző az is az életünkre, hogy majdnem minden nap jönnek hozzánk egyéni dolgozó parasztok, érdeklődnek a csoport felől, vagyis be akarnak lépni közénk. Ez természetes dolog, hiszen látják eredményeinket. Tudják, hogy nem egy család 40—50 mázsa búzát vitt haza. Olyán gazdag a tagságunk, hogy majdnem az egész község nálunk vásárolja meg a vetőmagot. Ugyanis nálunk nincs olyan tag, akinek ne volna búzája eladó. Tamás Istvánné dunaföldvári Alkotmány tsz. Este van. A Simontomyai kotmárvy tszcs-ben egy lelket sem lehet találni. Mindenki elíáradt a burgonyaszedésben, meg a vetésben, örülnek hogv nyugodtan álomra hajthatják fejüket. Csendes, holdvilágos este volt, olyan, hogy még a levelek zizegését is lehetett hallani. Csak egy távoli traktor morajló hangja törte meg a néma csendet. Az Alkotmány tszcs irodája előtt egy személygépkocsi. jelent meg. Az egyik utas kiszáll, s egyenesen a termelöcsoport irodája felé tart. Mikor megfogja az ajtókilincset, egy hang rákiált. — Ne tessék bemenni, mert nincs- bent senki! — hallatszik egy határozott hang. — Kit tetszik kereseti? — kérdi az idős bácsi, aki sétál az udvaron. — Az elnököt keresem — válaszol ridegen a személygépkocsi utasa. — Az einök már elment haza. Az este gyűlést tartottunk, ma pedig egész nap dolgozott el van fáradva, hazament pihenni. — Nekem feltétlenül beszélnem kell vele, mert egy fontos ügyet akarok elintézni. Nem menne el érte? — kérdi békülékenyen az idegen. . _ Kern biz én— -átaszol hatá. rozottan az öreg. — Engem azért állított ide a tagság, hogy ezt a gazdaságot őrizzem. Én nem vagyok hajlandó innét egy lépést sem elmenni, — mert több, mint 250 ezer forint érték az, amit én őrzök és amiért felelősséggel tartozom a tagságnak. Mondja meg az elvtárs, mit akar az elnökkel, lehet, hogy én is meg tudok felelni mert ha éjjeliőr vagyok is, éppen olyan tagja vagyok a csoportnak, mint az elnök. — Ám legyen. Nekem ígv is jó, ha maga is meg tudja mondani, amire kíváncsi vagyok akkor nem is kell az elnök — válaszol elégedetten az idegen. — Tudja elvtárs engem az érdekelne, mi a helyzet ebben a csoportban, hogy megy a munka, éknek-e azokkal a lehetőségekkel, melyeket a. párt és kormány biztosít a termelőcsoportok tagjainak kihasználják-e azokat az adottságokat, mellyel rendelkeznek. — Nagyszerű! — csillant tel az öreg szeme —, erre mindre tudok válaszolni, mert éppen az este beszéltük meg ezeket a dolgokat. — — Mondja meg az elvtárs, kihez van szerencsém s mindent el mondok. Az idegen és az öreg bemutatkozna.^ egymásnak s beszélgetésbe kezdtek. — Tudja elvtárs ez a mi Alkotmány tszcs nk egy hét múlva lesz 3 éves. A sok gonddal, bajjal tele három esztendő olyanná kovácsolj bennünket, mint egy család. Jelenleg csoportunknak 29 tagja van. Ezen a héten még egyetlen egy tag se hiányzott, mindenki szorgalmasan dolgozik. Az ősziárpát és a rozsot már elvetettük, a burgonyát már betakarítottuk a napraforgó betakarítása és a búza vetése pedig folyamaiban van. De most nem is annyira ezzel vagyunk elfoglalva, hanem egy különös dolgon törjük a fejünket. Az a helyzet, hogy a mi területünkön van egy 30 holdas halastó. Ez még a íöldesuré volt, idáig se ura, se gazdája nem volj ott min denkj halászott, aki csak akart. Az este azt tárgyalgnttuk. hogy tudnánk „megkártyázni“, hogy ez a halastó a miénk legyen ott ne halászon senki, az nekünk jövedelmezzen. „Ezt mosj már könnyen ßl lehet intézni — mondotta Kovács elvtárs a csoport elnöke a közgyűlésen — pártunk és kormányunk programmjában úgy szögezte le hogy támogatja a termelő csoportom tagjait. Pártunk és kormányunk ígéretéhez méltóan, cselekszik is. A szeptember 19-én megjelent minisztetranácsj hatá rozat, ezt a napnál is fényesebben bizonyítja. Mi ki is használjuk a minisztertanács által nyújtott kedvezményeket Rövid vita után megírtuk a levelet a minisztériumnak, kértük, hogy adjon az állam pénzt a ha lastó kitisztítására, s tiltsa meg,; hogy ott idegenek halásszanak.— Mikor a levelet megírtuk, azonnal számoltunk. A halastó évente legalább 500 ezer forint készpénzt jövedelmezne a tagságnak, ami mun kaegységenként több, mint 10 forintot jelentene. Mésző Károly bácsj a csoport éjjeliőre bizakodással, lelkesedéssel beszél tovább a halastóról, meg a h'edverményekrö’. Megelégedetten mondotta g;. m’d 'gy család, úgy tervez az Alko’mán^ tszcs minden tagja. Közvetlen maguk előtt látják a jövő gyönyörű távlatait a még szebb és boldogabb életet. Levelet írtunk a minisztériumnak... AlTatarozó Vállalat: Versenyben a brigádok A Tolnamegyei Tatarozó és Építő ipari Vállalat építésvezetőségein a munkaverseny jó megszervezésével napról-napra jobb eredmények születnek. A műszakiak jó irányító munkájával, naprakész értékeléssel, valamint a szükséges munkafeltételek biztosításával az építésvezetőségek fizikai dolgozói tudják teljesíteni a reájuk váró feladatokat. A tolnai építésvezetőségen Németh Ádám sztahánovista Vörös Csillag kőműves brigádja a minőségi munka mellett a tervteljesítésben ismét az első helyre került, 180 százalékot teljesít állandóan. Ezt a példát követi Rontó Sándor segédmunkás Kossuth brigádja is, amely a minőségi munka állandó emelése mellett az elmúlt dekádban 14 százalékkal emel te teljesítményét az előző dekádhoz viszonyítva. A munkaverseny jó eredményeket hozott a vertikális üzemben is. Pakulár László Sztaha- nov-asztalos brigádja az anyaghiány ellenére is 185 százalékra teljesítette tervét szeptember hónap második dekádjában. A többi brigádok is 120 százalék fölött teljesítették tervüket, amellett nagy gondot fordítottak a minőségre is. A bátaszéki építésvezetőségen Lib- hauser János Rózsa Ferenc kőműves brigádja 150 százalékot teljesített az elmúlt hónapban. A brigád az új- bereki munkáslakások építkezésén dolgozik. Jó a versenyszellem, a munkakedv a brigádnál. A kőműves, a segédmunkás, — a brigád minden tagja jó munkájával segíti a kirendeltség III. negyedévi tervteljesítését. Ezt bizonyítja, hogy a nyolc tagú brigád a felmenő üreges falazatot három nap alatt végezte el. A Kossuth ács-brigád, Läufer József sztahánovista brigádvezetővel az élt-«, 142 százalékot teljesített. Ehhez nagy ban hozzájárult, hogy a brigád Szta- hanov módszerrel dolgozik. Két kiváló sztahánovista, Pécs Gáspár és Läufer József elvtársak állandóan foglalkoznak a brigád tagjaival, bemutatják módszereiket, hogy így még jobb eredmények szülessenek, Súlyos lemaradás a Dombi vári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál 1953 második negyedévében a dombóvári fémtömegcikkgyártó vállalat dolgozói jó munkát végeztek, a negyedéves tervet 104 százalékra teljesítették. Bizakodva kezdték meg a harmadik negyedévet, azonban lelkesedésük hiába volt, mégsem tudták a tervet teljesíteni. Júliusban, augusztusban és szeptemberben is szégyenletesen lemaradtak tervük teljesítésében. Ez a lemaradás az anyaghiányból adódott. A harmadik negyedévre 60 tonna nyersanyag kellett volna a terv teljesítéséhez. Az illetékes minisztérium ennyit utalt ki a vállalatnak, ezzel szemben csak 27.5 tonna lemezt kaptak meg, ami még a terv 50 százalékos teljesítésére sem elegendő. Ezért ma radtak le tervük teljesítésében, ezért nem tudnak a dolgozók olyan eredményeket elérni, mint a második negyedévben. Teljesül a nagymányoki bányászok kérése: Rövidesen elkészül a Bonyhád-szászvári-út kijavítása Lapunk június 5-i számában foglalkoztunk a Szekszárdi Útfenntartó Vállalat előtt álló hatalmas feladatokkal. Ugyanis levelezőnk, Szigeti Dér István elvtárs, a Nagymányoki Szénbányák Vállalat egyik dolgozója vetette fel levelén keresztül, hogy a Bonyhád-szászvári 631-es útszakasz nagyon rossz állatpoban van. S egyben kérte is a vállalatot, hogy javítsa meg a lehető legrövidebb időn belül az utat. E levél nyomán Késmárky József elvtárs, az Útfenntartó Vállalat főmérnöke Ígéretet tett, hogy még a III. negyedévben, azaz júliusban megvalósul a nagymányoki bányászok jogos kérelme. — Ennek az útnak a rendbehozatala különben is erre a negyedévre volt beütemezve. Azóta mintegy négy hónap telt el. Tudomást szereztünk arról, hogy ez az Ígéret csak Ígéret maradt, mert az útszakasz ugyanolyan állapotban van, mint ezelőtt négy hónapja. A bányászoknak sem változott meg a kérelmük, jó munkájuk után még ma is megkövetelik az út megjavítását. Ismét érdeklődéssel fordultunk az Útfenntartó Vállalat főmérnöke, Késmárky József elvtárs felé, vájjon miért nem valósult meg júniusban tett Ígéretük. A kapott választ az alábbiakban közöljük: „Nagy nehézségek állottak fenn ennek az útnak elkészítésénél, Ugyan is a környező falvakban nem tudtunk munkásokat szerezni, mert azok vagy a bányában, vagy a mezőgazdaságban dolgoznak. Más vidékekről pedig erre a munkahelyre nem tudtunk munkásokat toborozni, mivel nem volt szálláshelyünk, a dolgozók részére. Itt meg kell, hogy mondjam: a Közlekedésügyi Minisztérium az elmúlt időkben mostohagyermekként kezelt bennünket, nem biztosította teljes mértékben részünkre a szükséges munkafeltételeket. Most, a kor- mányprogramm megjelenése óta van valami javulás ezen a téren. Bizonyíték erre, hogy az elmúlt hónapban 60 ágyat kaptunk, ami máris nagyban elősegíti a Bonyhád-szászvári út javítását: most már meleg pihenő várja a dolgozókat. A következő negyedévben a beütemezett terv szerint az út két méteres szélesítése történik meg és az útszakasz részbeni áthengerlése. Már folyamat oan van a Mázánál lévő alagút átvágása is. Mintegy 520 méter hosszan a földmunkát végezzük el ebben az évben, s a szükséges anyagot hordjuk ki a területre. A jövő év első felében — amikor az idő engedi — megkezdjük az út hengerlését. A munkaerő biztosításával, a szállító- eszközök kihasználásával megvalósul a nagymányoki bányászok régi vágya: nemcsak kijavítótt, hanem betumines úton közlekedhetnek. Az előadódott hibák ellenére mégis tudjuk teljesíteni III. negyedéves tervünket. A meglévő munkásainkat más útszakaszokon foglalkoztattuk, így augusztus hónapban is 105.6 százalékra teljesítettük tervünket." * Megjegyzésünk, hogy az Útfenntartó Vállalat minden nehézséget leküzdve, ezután arra törekedjen, hogy a beütemezett terv szerint oldja meg feladatát. Az elkövetkezendő időkben tartsa szem előtt, hogy elsősorban annak az útnak a megjavítása szükséges, amely a legrosszabb, s amelyen a legnagyobb a forgalom. „Békeharc Olaszországban'1 címmel az Országos Béketanács kiadásában új külpolitikai füzet jelent meg. A füzetet Falus Róbert írta. A kiadvány a békéért folytatott harc olaszországi eseményeinek ismertetése során rész'etesen foe'n'kozik a csúfos kudarca fulladt római . hazugság-kiállítással“. Számos dokumentumot közöl, amelyek leleplezik milyen aljas eszközökkel igyekszik az amerikai imperialisták szolgálatában álló olasz reakció megrágalmazni a Szovjetuniót és a népi demokráciákat. Az Országos Béketanács legújabb külpolitikai kiadványa újabb segítség minden békeharcos számára a nemzetközi kérdésekben való tájék®" zódásra.
