Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-22 / 222. szám
1953 SZEPTEMBER 22 N Ä PL’Ő 3 ’T Befejeződött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak harmadik országos tanácskozása (Folytatás a 2. oldalcv.) cukorrépára, mint a másik, mégri az egyik brigád területén 150 mázsa, a másik brigád területén pedig hetven mázsa cukorrépa termett ég. nem igazságos, hogy az a brigád, amely hetven mázsát tér melt, ugyanannyit kapjon mint az, amelyik 150 mázsát termelt. .Feltétlenül hozzá kell nyúlnunk ehhez a kérdéshez. Külön szeretnék beszélni a földről. Két három felszólaló is felvetette, hogy a termelőszövetkezet tag sága sokalja a földet és kéri, hogy a földjének egy részét vegyék el tQle. Ezzel nem lehet egyetérteni. A földet szeretni kell és tudni kell, hogy éppen a föld megművelése segít ben nünket ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti tagság jövedelme nagyobb legyen. Meg kell fordítani a kérdést: nem a föld sok, hanem mi vagyunk kicsit gyengék és nem azzal kell segíteni a bajainkon, hogy leadjuk a földet, hanem meg kell erősíteni magunkat. Ezt a megerősítést sokféle módon lehet elérni. Beszéltünk már arról, hogy új tagokat kell bevonni azokba a szövetkezetekbe, ahol kevés tag van, jobban kell gépesíteni, különösen olyan fontos munkákat, mint a növényápolás.Mindemellett javasolom az elvtársaknak, hogy olyan termelőszövetkezetben, ahol, mint mondják, „sok a föld“, kevesebb munkaigényes növényt vessenek és több olyan növényt termeljenek, amelynek megmunkálása kevesebb munka erőt igényel, vagy jobban gépesíthető, és majd ahogyan erősödik a szövetkezet, úgy növeljék a munka- igényes ipari növények területét is. Amennyire lehet, óvják termelő- szövetkezeteink földjüket! Legyenek tudatában annak, hogy földjük megtartása, jó megművelése a jól végzett munka mellett egyik legfontosabb alap ahhoz, hogy termelőszövetkezeteink tagságának jövedelme magasabb legyen, mint az egyénileg gazdálkodó középparasztoké. Az elkövetkező hetekben a szövetkezetek megerősítése, a tagság jövedelmének fokozása érdekében a legfontosabb feladat az őszi szántásvetés. Őszintén meg kell mondanunk, hogy sok termelőszövetkezetünkben nem jó a helyzet .Vannak termelő- szövetkezeteink, ahol már jó minő ségben elvégezték a rozs, az ősziárpa vetését, de ugyanakkor más szövetkezetekben az ősziárpa, a rozs, a takarmánykeverék még nincs a földben, jóllehet ahhoz, hogy jó termés legyen, már a földben kellene lennie. Vannak termelőszövetkezetek, ahoi alig egy-két holdat trágyáztak meg. Mitől várják ezek a termelőszövetkezetek a jó termést, ha későn vetnek, ha nem trágyáznak megfelelő mennyiségű területet és hozzá- tehetem — ha nem jó minőségű munkát végeznek? Teljesen jogos a félelme a szeghal mi termelőszövetkezetet képviselő elvtársnak ,aki elmondotta, hogy fél a jövő évi terméstől, mert Szeghalomban nem vetnek idejében. A tanácskozás minden részvevőjének hazatérve, azzal az elhatározott szándékkal kell hozzákezdenie a munkához, hogy a tavalyinál jobb minőségben, megfelelő időben végzik el az őszi szántás-vetési munkákét és azon dolgoznak, hogy ezzel megalapozzák a termelőszövetkezetek jövő évi termését. Újra biztosíthatom a tanácskozás részvevőit, hogy pártunk és kormányunk minden segítséget megad a termelőszövetkezeteknek, a szövetkezetek minden igaz hívének az előttük álló nagy feladat végrehajtásához. Elői'e a virágzó szövetkezetek meg teremtéséért, a jómódú termelőszövetkezeti parasztságért! Egész dolgozó népünk javára kívánom, hogy a tanácskozás minden részvevőjének munkája sok sikert hozzon a termelőszövetkezetek megszilárdításában! Hegedűs András elvtárs, földművelésügyi miniszter nagy tapssal fogadott válasza után Dobi István^ a határozati javaslatot (azokkal a kiegészítésekkel, amelyeket Hegedűs Amdrás földművelésügyi miniszter a vita alapján összegezett) és a mező- gazdasági termelőszövetkezetek alapszabálytervezetét szavazásra bocsátotta. A tanácskozás a határozati javaslatot és az alapszabálytervezetet elfogadta és két bizottságot jelölt ki a határozat és az alapszabály véglegesítésére. Dobi István záróbeszédé a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak harmadik országos tanácskozásán — Elvtársak! — tanácskozásunk végéhez érkeztünk. Megtárgyaltuk azokat a célokat, és feladatokat, amelyek a termelőszövetkezeti tagok jólétének emelése és a termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlesztése érdekében előttünk állanak. E feladatokat és célokat az előbb elfogadott határozati javaslatban fektettük le és juttattuk kifejezésre. Nemcsak a termelőszövetkezeti tagok elé tűzött feladatokat tárgyaltuk meg, hanem rámutattunk a feladatok mielőbbi sikeres megvalósításának módjára is. — Nagy figyelmet fordított a tanácskozás a termelőszövetkezetek új alapszabályának kialakítására, mert jól látta, hogy az alapszabály a termelőszövetkezeti élet alaptörvénye és ezért jelentős mértékben az alapszabály betartásán dől el a tanácskozáson kitűzött célok megvalósításának sorsa. — Tanácskozásunk igen sokat tett a termelőszövetkezeti mozgalom fellendítése, a termelőszövetkezeti tagok életszínvonalának gyökeres megjavítása érdekében. Ennek érdekében azonban sem ez a tanácskozás, sem pedig bármely más tanácskozás nem tehet meg mindent. A termelőszövetkezeti tagok sorsa ugyanis maguknak a termelőszövetkezeti tagoknak a kezében van letéve. Népi demokratikus államunk a párt irányítása alapján kétségtelenül eddig is komoly támogatást nyújtott és ezután is nagyarányú támogatóst fog nyújtani termelő- szövetkezeteinknek, hogy tagjaik szá mára anyagi jólétet és kulturált biztonságos életet teremtsenek. A termelőszövetkezeti tagok számára a jómódú és nyugodt kulturált életet azonban államunk segítségére támasz kodva maguknak a szövetkezeti tagoknak kell megteremteniük, A jómódú és kulturált élethez, a magasabb életszínvonalhoz gondos és lelkiismeretes munka szükséges. Ezt meg kell értenie minden egyes termelőszövetkezeti vezetőnek, minden termelőszövetkezeti tagnak, s velük együtt a gépállomások és a tanácsok dolgozóinak. Tanácskozásunk termékeny volt, de igazi gyümölcseit a termelőszövetkezeti tagok életszínvonalának növelésével, a szövetkezeti gazdaságok magasabb jövedelmezőségével és magasabb terméseredményeivel hozhatja meg. Ehhez az eddiginél körültekintőbb munkát kell végezniük. Ennek megkezdésével egy pillanatra sem késlekedhetünk! — A tanácskozáson szó esett legsürgősebb feladatainkról, elsősorban az őszi szántás vetésről. Kifejezték a küldött elvtársak, hogy a tanácskozásunkon megtárgyalt nagyjelentőségű célok eléréséhez az első lépéseket azzal tesszük meg, hogy az őszi szántás-vetés és az őszi betakarítás munkáját idejében és jó minőségben végezzük el. Az elfogadott határozati javaslat iránymutatásai alapján már a jövő évben új sikereket érhetünk el a termelőszövetkezeti termelés fejlesztésében és ezen keresztül a szövetkezeti tagság élet- színvonalának emelésében. A jövő évj jó termés és a növekvő jólét alapját azonban jórészt az előttünk álló hetek szorgalmas munkájával teremtjük meg. Jövőévi termésünk őszikalászosokból jelentős mértékben attól függ, hogy idejében el- végeztük-e a vetőszántást, jó vetőágyat biztosítottunk-e, idejében tör- énik-e a vetés. Kapásnövényeink jövőévi terméshozama, a kukorica-, burgonya-, a cukorrépa-termelés jövőévi eredményessége jelentős mértékben azon dől el, hogy idejében és kellő mélységben végezzük-e el az őszi mélyszántást. A jövőévi termés szilárd alapjának megteremtésén kívül még előttünk áll idei ka- oásnövén.yeink legnagyobb részének betakarítása is. Az őszi betakarítási munkák gyors és veszteségnélküli elvégzése szintén hozzájárul termelőszövetkezeti tagjaink idei jövedelmének növekedéséhez. — Mostani tanácskozásunkon az élenjáró termelőszövetkezetek szép eredményeiről hallva és a jövő még szebbé tételének kérdéseit vitatva, szinte úgy éreztük, hogy messze előtekintünk és belepillantunk termelőszövetkezeti tagjaink jövőbeli jómódú és megelégedett életébe. A tanácskozás anyagának megismerésével termelőszövetkezeti tagjaink és az egyénileg dolgozó parasztok is ugyanezt fogják érezni. — Amikor azonban a jövőbe nézünk, terveket kovácsolunk, ezt azzal együtt kell tennünk, hogy minden erőnket feladataink, elsősorban soronlévő feladatok megoldására összpontosítjuk. A soronlévő feladatokat pedig ma főleg az őszi szántás-vetés és az őszi betakarítás sikeres elvégzésének munkálatai jelentik. Elvtársak! Tanácskozásunk megmutatta, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk egyszer és mindenkorra polgárjogot nyert a magyar faluban. Jól működő termelőszövetkezeteinket, azok tagságát tisztelet és A nagykónyi gépállomás most, a szántás-vetési munkák dandárjában igen gyengén dolgozik. Nem biztosítják a termelőcsoportok szántásainak és vetéseinek határidőre való elvégzését. A szakcsi Uj Élet tszcs-ben azért nem tudnak folyamatosan vetni, mert a gépállomás nem biztosítja a vetőmagok folyamatos szelektorozását. Az értényi Dózsa tszcs-ben pedig azért nem tudnak vetni, mert a gépállomás nem biztosít vetőgépet. A fent felsorolt tények olyanok, hogy a gépállomás vezetősége a traktoristákkal karöltve egyik napról a másikra változtatni tud raj- :uk. De míg ilyen lesz a munkaszervezés, a munkák ellenőrzése, addig semmiesetre sem. Itt nem másról, mint arról van szó hogy biztosítani kell a gépek teljes kapacitásának kihasználását. Ugyanis a gépállomásnak 15 talajmunkás traktora van. Egy gép műszaknormája 4.1 normáihold. Ezzel persze a gép teljes kapacitásának a kihasználásáról szó sincs. A gépek kapacitása akkor lenne teljes egészében kihasználva, ha minden gép két műszakban dolgozna, a 4,1 normáihold megbecsülés övezi a mezőgazdasági termelés és a paraszti élet megjavítása terén kivívott eredményekért. A tanácskozás azonban nagyon helyesen feltárta azt is, hogy egyes termelőszövetkezeteinkben súlyos hibák és komoly fogyatékosságok vannak. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésénél elkövetett hibák és számos szövetkezet gyenge munká ia, tagságának nem kielégítő élet- színvonala napjainkban a termelőszövetkezeti mozgalmat egyes he- ’yeken komoly megpróbáltatás, nagy erőpróba elé állítja. Tanácskozásunk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom mindenhol fényes sikerrel állhassa ki ezt a próbát. Ha a tanácskozáson elfogadott határozatokat megismertetjük termelőszövetkezeti tagjainkkal és elérjük, hogy hiánytalanul magukévá tegyék a határozat céljait, vállalják a sikeres megvalósíts érdekében reájuk háruló munkát, mostani tanácskozásunk akkor hozza meg igazán gyümölcsét. Ha ezt elérjük — már pedig el kell érnünk — akkor tanácskozásunk egyik kedvező hatása abban fog megmutatkozni, hogy a ma még ingadozók és kilépni szándékozók, amikor a végső döntésre kerül sor, a szövetkezet mellett fognak állást foglalni. — Tanácskozásunkat azzal rekesz- tem be, hogy jobb és eredményesebb munkára hívok fel minden küldött elvtársat; minden egyes termelőszövetkezeti tagot és gépállo- mási dolgozót, elfogadott határozatunk mielőbbi sikeres megvalósítása a termelőszövetkezeti mozgalom új Fellendülése, a szövetkezeti parasztság életszínvonalának hathatós eme- 'Ss» érdekében. helyett 8.2 normálholdat végezne el. A hibák gyökere tehát itt van. Mint a gépállomás igazgatója, Békés elvtárs elmondja, jelenleg 11 talajmunkás gép dolgozik két műszakban. De amint a gépállomás elmúlt ötnapi teljesítménye igazolja, a 11 erőgép kétműszakos teljesítménye :s elenyészően kevés. A 11 erőgép ha a két műszak normáját teljesítette volna, akkor is 442 normálholdat kellett volna elvégeznie. A ’ 5 erőgépnek pedig összesen 524 'ett volna a normája. Ezzel szemben mindössze 392 normálhold volt a gépállomás ötnapi teljesítménye. A gépállomáson a gépek átlagteljesítménye azért alacsony, mert rossz a traktoristák munkájának ellenőrzése. Még az igazgató sem tud választ adni arra, hogy G y i m e s i kndrás szeptember 5-től 10-ig mii dolgozott. Vagy Nagy Imre ugyanezen idő alatt miért csak 5.5 lormálhold talajmunkát végzett el Az elkövetkezendő időben a közútién előttünk álló feladatok érdedben az eddiginél sokkal több fe- riősséget kell, hogy érezzen a nagy- 'ónyi génál'omáson minden vezető 's dolgozó. A gyakorlatban érvénve- uteni kell, amit a gépállomás dolgozói már olyan sokszor hangoztatlak: „Érezzük a felelősséget a termelőcsoportok tervteljesítéséértr A nasrykónyi srépállomis vezetői gondoskodjanak a írépek fellegit ^képességének kihasználásáról Megvan a lehetőség arra, hory a haladd erők Ázsiát a béke erődjévé tegyéSí G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének . tiszteletére adott ebéden Moszkva, szeptember 20. (TASZSZ) „Mélyen tisztelt miniszterelnök, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének mélyen tisztelt tagjai! Engedjék meg, hogy itt Moszkvában üdvözöljem önöket és az önök személyében a hős koreai népet, amely megvédte szülőföldjét az intervenciósok támadásaival szemben. A szovjet emberek az egész haladó emberiséggel együtt mélységes barátságot éreznek a koreai nép iránt. Ma az a szó, hogy „koreai“, a nemzeti szellem magasztosságának és szilárdságának jelképévé, a haza szabadsága és függetlensége nemes és önfeláldozó szolgálatának jelképévé vált. A dicső koreai nép új, nagyszerű oldalt írt a felszabadító harcok történetébe. És ez az oldal arra tanít, hogy nincs olyan erő a világon, amely metörheti azt a népet, amely saját kezébe vette sorsát. Két forrás táplálta a koreai hazafiak győzelmi akaratát, a koreai hazafiak bátorságát és hősiességét a harcban: ügyük mélységes igazságának tudata és az a példátlan szolidaritás, amelyet az egész haladó emberiség tanúsított a koreai nép iránt. A kínai népi önkéntesek halhatatlan hőstette azoknak a megbonthatatlan kötelékeknek tanúbizonysága volt, amelyek egybekapcsolják Ázsia népeit. Ez a Keleten bekövetkezett új korszak jele, az ázsiai népek ama elszántságának jele, hogy kivívják és megvédik a nemzeti szabadságot és függetlenséget, és nem engedik meg, hogy Ázsia új világháború tűzfészkévé váljék. A békeszerető népek hálásan elismerik a koreai nép és a kínai népi önkéntesek történelmi érdemeit. A koreai nép és a kínai népi önkéntesek megvédték a béke ügyét a Keleten és nem kis mértékben lehűtötték az új világháború kirobbantására törekvő agresszorok hevét. A dicső koreai és kínai hazafiak Korea mezőin vívott hősi harcukkal igen érzékeny csapást mértek a reak ciós erők messzemenő terveire, amely tervek arra irányulnak, hogy elnyomják Ázsia és a csendcsóceáni térség népeinek a nemzeti szabadság és függetlenség útján történő clőre- íaladását. Az agresszív körök nem akarnak számolni azzal az elvitathatatlan ténnyel, hogy a múlté már az a régi Ázsia, amelynek sötét elnyomás és a népek külföldi erők által való leigázása volt az osztályrésze. Meg szeretnék állítani, meg szeretnék hiúsítani a keleti népek újjászületésének azt a nagy folyamatát, amely korunk egyik legfontosabb vonása és amely lelkesítő távlatokat tár az egész modern civilizáció további fellendülése elé. Akadhat-e napjainkban olyan amerikai, akinek eszébe jutna azt állítani, hogy a 13 északamerikai gyarmatnak az a több. mint 175 évvel ezelőtt hozott határozata, amely gyarmati függőségük megszüntetéséről és az Amerikai Egyesült Államok megteremtéséről szólt, nem a történelmi fejlődés aktusa. Találhatunk-e napjainkban olyan amerikait, aki azt állíthatná, hogy a függetlenségi nyilatkozat törvénytelen jellegű, mint — ahogy nyilvánvaló igazságként hirdette ki a népnek azt a jogát, hogy olyan elvek alapján és olyan formában teremtse meg a hatalmat, „amelyeket a legelőnyösebbnek tart biztonságának és boldogságának elérése érdekében.“ Ilyen amerikai természetesen nincs. Nos, ebben az esetben miért van az tehát, hogy befolyásos amerikai körök durván beavatkoznak a keleti államok belső ügyeibe, blokáddal zár iák el őket és háborút provokálnak ellenük, ha ezeknek az államoknak a népei olyan kormányformát választanak, amely nem felel meg a washingtoni politikusoknak? Úgy látszik, igen sajátságos filozófia érvényesül itt: az, hogy — szerintük — ami illett az amerikaiaknak már a XVIII. század végén, nem illik a kínaiaknak, indiaiaknak, koreaiaknak, indonéziaiaknak még a XX. század második felében sem. Ez azonban a fajelmélet régi nótája, ez olyan politika folytatásának megkísérlése, amely dacol a népek történelmi haladásának ügyével. És ha egyes amerikai vezetők megengedik maguknak azt, hogy eközben a „régi gyarmati politika“ ellenségeinek kön fősében díszelegjenek, akkor be kell ismerni, hogy új gyarmati politikáiul' messze maga mögött hagyja a ter- ieszkedés minden eddig ismert példáiét és hogy e politikáink agresz- szív jellegű és a világ gyökeres úira felosztására irányul az Amerikai Egyesült Államok javára. Itt lenne az ideje, hogy megértsék: a történelem nem azok előírása szerint fejlődik, akik konzerválni szeretnék a történelmet, akik megszeretnék állítani a népek előrehaladását a fe'iődés útján, akik az emberiség tegnapját szeretnék az emberiség jövőjére kényszeríteni. A keleti országokkal kapcsolatos külpolitikájukat csak azok korlátozhatják a legelmaradottabbak a legkorruptab- bat, a legrothattabbat megtestesítő személyek és csoportok támogatására, akik nem vetnek számot azzal, hogy mi történik a világban. Csak azok az emberek, akik szántszándékkal mesterségesen bonyolulttá akarják tenni a keleti helyzetet, csak azok engedhetik meg maguknak azt, hogy lekicsinyeljék a nagy kínai népet és reményeket fűzzenek a esang- Kai-sek-klikk-féle népellenes söpredékhez. Az ilyen politika rövidlátó politika. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni az Ázsiában és a csendes óceáni térségben végbemenő gyökeres változásokat, amelyek rányomják bélyegüket az Ázsiában és a csendes óceáni térségben élő több mint egy- milliárd ember háború utáni életére. A koreai fegyverszünet megkötése kétségtelenül rendkívül fontos mérföldkövet jelent abban a harcban, amelyet az összes békeszerető erők az agresszió és a nemzetközi kalandok erői ellen vívnak. A koreai fegy verszünet szemléltetően megmutatta, hogy a békeszerető erők kivívhatják az elmérgesedett nemzetközi problémák kellő megoldását, ha közben kitartást és állhatatosságot tanúsítanak. Megbocsáthatatlan volna azonban figyelmen kívül hagyni az agresszív erők új keleti cselszövéseit. E cselszövések célja teljesen világos: felborítani a koreai fegyverszünetet, kiélezni a helyzetet Ázsiában és a Csendes-óceán medencéjében. Mint ismeretes, az Egyesült Államok külügyminisztere és Li Szin- Man nemrégiben szerződést írt alá. E szerződés szerint az Amerikai Egyesült Államok „határozatlan időre“ jogot kapnak arra, hogy szárazföldi, haditengerészeti és légierőket helyezzenek el „a Koreai Köztársa- ->áság területén, vagy annak közelében“. Más szóval, eddig a háborúval indokolták az amerikai fegyveres erők délkoreai tartózkodását, most pedig majd az úgynevezett kölcsönös biztonsági szerződéssel indokolják. A dolog lényege pedig változatlan marad: Dél-Koreát továbbra is az Egyesült Államok katonai felvonulási területének akarják megtartani. Ez természetesen szöges ellentétben van a koreai kérdés végleges békés rendezésének és az ázsiai biztonság meg szilárdításának követelményeivel. Hozzá kell még tenni azt is, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányköreinek a politikai értekezlet összetételét és munkarendjét illető kérdésekben elfoglalt álláspontját — ezen értekezlet összehívását a koreai fegyverszüneti egyezmény írja elő — a békeszerető erők jogosan ítélik el. Az említett állásfoglalás következtében kimaradt az értekezletről India, továbbá néhány más keleti állam. amelyeknek az értekezleten való részvétele indokoltsága nem lehet kétséges. Mindez általában nem arra mutat, hogy az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei megszilárdítani igyekeznek a megteremtett koreai fegyverszünetet és további lépést kívánnak tenni a koreai kérdés végleges és békés rendezése felé. Annál nagyobb felelősség hárul minden békeszerető erőre. Ezek az erők az egész világon, így a Keleten is uralkodó nemzetközi feszültség további enyhítését szolgáló új erőfeszítések kiindulópontjává tehetik a koreai fegyverszünetet és meg is kell ezt tenniük. » Az objektív feltételek lehetővé teszik Kelet haladó társadalmi ereinek, hogy Ázsiát a béke erődjévé tegyék és forrón kell óhajtani, hogy Ázsia valamennyi népe sikereket arasson ennek a nemes feladatnak megoldásában. Ezen objektív feltételek közüt? döntő fontosságú a Kínai Népköztársaság nemzetközi súlya és politikája. Az imperialista csoportoknak a Kínában gyakorolt uralomért vívott ;okévtizedes harca a nemzetközi kapcsolatok különös feszültségét teremtette meg Keleten. A Kínai Nép- köztársaság most hatalmas és stabi- Mzáló tényező Ázsiában és a Csendes '•eán medencéjében. Éppen ezért -uihörp-enek az agresszió mesterei, mert Kína örökre megszűnt játékuk •s kizsákmányoló tevékenységük tár gya lenni, mert Kína nemcsupán formailag, hanem a valóságban is szu-* (Folytatás a 4. oldalon)
