Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-08 / 210. szám

IMS SZETTEMBE* S

NAPCÖ

S

A lengyelt Petőfi tszes-ben jelszóvá vált*

Mtovábbra is a szövetkezeti úton haladunk /•••**

PARI ÉS PÁRT ÉPll ÉS «

A .jó vezetőségi ülés, a jó t agg) ff és legelső fellé telő

Aratás előtt még az volt a lengyelé Petőfi tagjainak a véleménye, hogy őket kötéllel sem tudják megtartani a csoportban, ha elcsépelték a gabonát és betakarították terményeiket. Álláspontjukat nem azzal indokolták meg, hogy rossz a szövetkezeti gazdálkodás, hanem azzal, hogy náluk nem tud megfelelő kerékvágásba jutni. Már régebb idő óta vezető nélkül dolgoztak, illetve dolgozott, akinek kedve tartotta, mert az ilyen dolgokkal nem törődött senki. Földjeiket nem tud'ák ret-desen megmunkálni, így kevés termett, de még azt sem tudják meg takarítani, mert rendszerint nagyon megkéstek a betakarítással. Beadási kötelezettségeiket, adójukat ebből kifolyólag nem tudták kiegyenlíteni, sok volt a hátralékuk. Ugyanakkor felsőbb szerveiktől semmi segítséget sem kaptak, legfeljebb ígérgetéseket, de ettől még véletlenül sem változott meg a Petőfi tszcs élete.

Cfüggedés vett erőt a tagságon

Eaves járási funkcionáriusok is már- már kezdtek úgy vélekedni, hogy nem életképes ez a csoport, jobb volna. ha nem lenne.

Nem sokkal utána elhangzott N--’gy Imre és Rákosi elvtárs beszéde. Határozattá vált. hogy fel lehet oszlatni a csoportokat és aki akar, kiléphet a gazdasági év végén. A csoport előző helyzetéből ítélve arra lehetett volna számítani, hogy itt most végképp elindul a lavina és addig meg sem áll, míg termelőcsoportnak még nyoma is lesz. Nem ez történt. Az események rácáfoltak az ilyen „szá- mítgatásokra.1' Helyette ..csatatérré'1 változott a lengyeli Petőfi tszcs. — Harc indult azért, hogy feloszlassák *, csoportot, vagy ne. Az egyik „csatázó fél* természetesen a fennálló sok hiba maradt és az ma is. Jelsza~A Magyar Dolgozók - Pártja Központi Vezetőségének június 27—28-i határozata, a kormány programmja különös figyelmet fordít a dolgozókról való gondoskodásra. — Uj feladat ez, de nem új keletű. Most az a feladat, hogy még fokozottabban törődjenek szakszervezeti bízott ságaink üzemekben a dolgozókkal.

Átapasztalat a kormányprogramon megjelenése óta azt mutatja, hogy többé kevésbbé üzemeinkben a szak- szervezeti bizottságok és a gazdaságvezetők helyesen oldották meg a rájuk váró feladatokat.

, Például a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál, ahol a pótberuházásból építettek a gépekre védőberendezést. Az Ingatlanközvetítő Vállalat 30.000 forintot fordított üzemi fürdóépités céljára.

Sok függ attól, ha egy üzemben a beruházási tervet tervszerűen használják fel. A Tolnai Textilgyár a tervszerű munkával érte el, hogy a beruházási összeget ma már rendva: „vissza a régihez". Ezt a „hadsereget“ az erősíti többek között, hogy a Tolnai Napló megbírálta a járási szerveket, és ezt nem fogadták el, akkor egy pár hétág szinte állandóan ott voltak a járási párt- bizottság és tanács aktívái, de igyekeztek segíteni,. mindent meg akartak „mozgatni", de azóta ismét mostohagyerekként kezelik a csoportot: nem adják meg neki a szükséges segítséget. A teveli gépállomás szintén erős bírálatot kapott, de az sem fogadta el. Noha gyakrabban látnak gépállomási embert azóta a csoportban, de ez inkább olyan tessék-lás- sék féléhez hasonlít:

a hibák továbbra is fennállnak.

sőt szaporodnak azzal, hogy a teveli gépállomás nem segíti a vetési előkészületeiket, nem végzi a keverőszántást, sőt még a tarlóhántást sem végezte el teljes egészében.

A munkaegységek beírása sem igaz ságos. Ezt az irodában a könyvelő végzi, aki a munkahelyekre még látogatóba sem megy ki. Nála vannak a munka ígységkönyvek. Mindenki feljegyzi magáinak, hogy mit és menynyit dolgozott. Ennek alapján írja be a könyvelő a munkaegységeket. Azt már seniki sem ellenőrzi. hogv azt a munkát a valóságban is elvégezte-e. Itt van például a kendervágás. Többen, reggel elkezdik a munkát, de akadnak olyanok is, akik csak 10 óra felé, vagy délben állnak mum* kába. Azt azonban nem mérik fel. hogy k,j mennyit teljesített hanem mindenki munkáját „egész napnak“ veszik.

Ezedc a tűrhetetlen állapotok táplálják az oiyan hangokat, hogy „vissza a régihez'1. Szerencsére „felvonultatta“ hadseregé; a máei^ „csatázó“ fél is: Rákosi és Nagy Imre elvtársik beszédeit egy egész sor rendelet, inszeresen felhasználják.

De. tapasztalható az is, hogy egyes helyeken, például a Tolnai Selyemgyárban semmit sem használnak fel a beruházási keretből. 30.000 forint a munkavédelmi előírások megjavítására a kiutalt összeg. Ebből még semmit sem használtak fel, de a fe- lelősségrevonás sem történt meg. A másik érdekes tapasztalat, a Terményforgalmi Vállalatnál, ahol a szükséges védőberendezéseket és szociális felszereléseket ugyan beszerezték, de nem gondoskodtak az illetékesek azok felszereléséről és alkalmazásáról.

Különösen nagy gondot kell fordítani megyénk üzemeiben a következő hónapokban a mosdók, öltözők, tisztántartására, korszerűsítésére. Megengedhetetlen az, ami a Dom. bóvári Kender gyárban tapasztalható. A mosdó és öltözőhelyiség belülről ügy néz ki, mintha azt nem i« erre a célra használnák. A falaik már hónapok óta nem voltak meszelve. A

térikedés követte, amelyek nagymér

tékban srgiítdk termelőcsoportjiaiinkat. Több tízezer forint értékű gabona és pénztartozásukat engedte el kormány zatumk, megkapták a beadási kedvezményt. Ez jelentősen feliendi te tte a Petőfi termelőceo,portot. Ezzé; egyidő- be n

gazdag termést takarítottak be.

Ennek nyomán 6 kilogramm kenyér- gabonát oszthattak ki munkaegységenként. Mindez nagy erőt és ktdvet ad a tagságnak a további munkához. Amikor minderről tudomást sze reztek a tagok, egyre többen kezdték hangoztatni: még sem lépünk ki, mert jobb a szövetkezeti gazdálkodás. Éppen ezért ez a hadsereg, amelynek jelszava: „továbbra is a szövetkezeti úton haladunk!“ erősebb nek bizonyul, mint a másik. Dúl a harc a két „tábor" között és ami igen örvendetes jelenség, a külső szemlélők, a bonyhádi járási pártbizottság tagjai is azt állapították meg, hogy

győzni fog az igazság,

a szövetkezeti gazdálkodás a lengyeli Petőfi termelőcsoportban.

A győzelmet természetesen még nem lehet egyszersmindenkqjra elkönyvelni, mert még nincs vége a küzdelemnek, noha látnivaló a szövetkezeti gazdálkodás felülkereke- dése. Éppen ezért a járási szerveknek ezentúl nemcsak „szalmaláng“- módjára kell segíteni a lengyeli Petőfi termelőcsoportban a hibák, e tűrhetetlen állapot megszüntetését, hanem rendszeresen. Ugyanúgy a teveli gépállomásnak is segíteni kell a csoportot, nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is. Nem engedhető meg például, hogy jóformán még el sem kezdte a vetési előkészületeket ebben a csoportban.

mosdóhely tefej piszkos, a szekrények, nek nincs hátsó része, a női öltözőibe beesik az eső, a fürdőben pedig már a békák ütöttek tanyát. Mindez a gyár vezetőségének és szakszervezeti bizottságának szemeláttára történik.

Sok üzemben az tapötsztiaflhutó, hogy a kollektív szerződésben vállaltakat nem teljesítik telje« egészében. — A Simonlornyai Bőrgyárban például a 21 munkavédelmi vállalás közül mindössze csak 12-őt valósítottak meg. Hason ló a helyzet a többi üzemekben is és ez azt teszi szükségessé, hogy még jobban megköveteljék a szakszervezeti bizottságok a vállalat- vezetőségtől a kollektív szerződés be tartását.

Életszínvonalunk emelése megköveteli, hogy a kormányprogramm szellemében hajtsák végre üzemeinkben a beruházásokat, hogy valóban kultúrálttá tegyék a munkát, hogy megjavítsák a munkakörülményeket.

Tehát fontos követelmény párt- szervezeteink számára, hogy a vezetőségi ülésekre is alaposan készüljenek fel. Eddig pártszervezeteink a vezetőségi üléseket meglehetősen elhanyagolták. Most, a Központi Vezetőség határozata a megyei és járási kibővített pártválasztmányi ülések hatására nagyfokú javulás állt be e téren pártszervezeteink munkájában. Megértették, hogy milyen káros az a gyakorlat, ha a taggyűlésekre a párttitkár csak egyedül készíti el a beszámolókat, melyet mint ag„ m^feűlébberiie-etlen tényt fogad nak el”a vezetőségi tagok, a kommunisták. A megyei és járási választmányi ülések tapasztalatai megmutatták, hogy a legtöbb helyen ezért nem érvényesült a kollektív vezetés. ezért lépett fel a pártszervezetekben az egyoldalú vezetés következtében az önelégültség, basásko- dás a párttagok felé, az önbizalom és felelősségérzet csökkenése a kommunistákban. Ezért lazult bizonyos mértékig a párt és a tömegek közötti kapcsolat.

Az eddig lezajlott vezetőségi ülések tapasztalata azt mutatja, hogy rendkívül fontos a párttitkár elvtársak példamutatása. A bölcskei Vörös Október termelőszövetkezetben a Központi Vezetőség határozatát ismertetve, a párttitkár elvtárs saját hibáinak mély feltárásával is bőven foglalkozott. Ez azt eredményezte, hogy a vezetőség többi tagjai is felszabadultan, bátran felvetették a pártmunkában megmutatkozó lazaságokat s mindjárt rávilágítottak arra is, hogy miként mutatkozott ez meg a gazdasági munkálatokban is. Krausz elvtárs például itt elmondotta, hogy milyen hiba volt az, hogy ő nem járt rendszeresen vezetőségi ülésekre. Elmondotta, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gazdasági munkában sem tudott példamutató lenni, mert például az ő felesége sem dolgozik a csoportban. Látta ennek nyomán, hogy mennyire részes a pártvezetőség laza munkája és személy szerint a saját hibája is abban, hogy a termelőszövetkezetben bizony jónéhány hold kukorica maradt kapálatlan.

Ozorán Péti elvtárs is önbíráJó szellemben mondotta el beszámolóját. Elmondotta, hogy milyen nagy hiba volt az, hogy eddig mindent maga akart végezni. Jó alapot adott arra, hogy a vezetőség többi tagjai is hozzászólhassanak, bírálják és saját maguk is önbírálatot gyakorolva valójában az egész pártvezetőség beszámolója készüljön el a taggyűlésre. Helyesen látták ezen keresztül nemcsak e két helyen, hanem a vezetőségi ülések túlnyomó többségében, hogy csak a párt belső életének, a politikai munka megjavításával lehet tartós gazdasági eredményeket is elérni.

Vannak azonban a mi megyénk területén is olyan helyek, ahol semmibe veszik a Központi Vezetőség

június 27—28-i ülésének határozatát. A tamási Vörös Szikrában például Filótás elvtárs nem is akart vezető, ségi ülést tartani. Ez pedig a köllek, tív vezetés megvalósításáért folyó harcban súlyos hiba. Az ilyen gyakorlat csalt azt mutathatja, hogy egyes vezetők félnek a bírálattól. Még mindig nem akarják megérteni, hogy a Központi Vezetőség határozatát eredményesen alkalmazni helyi viszonylatra csak úgy7 lehet, ha elsősorban maga a pártszervezet titkára mutat példát az önbírálatban. Igen káros az a jelenség is, amely megmutatkozott például Iregszem- csén. A községi pártvezetőségi ülésen például ahelyett, hogy a Központi Vezetőség határozatát és az azzal kapcsolatos helyi tennivalókat beszélték volna meg, a földművesszövetkezeti ügyvezetők beszámoltatását tűzték napirendre és az egész vitát egy kukoricagóré körül tartották. Dankháziné elvtársnő, a párttitkár nem készült fel a beszámolóra. Néhány bejelentést tett, s a választmányi ülés — melyen pedig ő is résztvett — jegyzeteiből mondott el néhány szempontot s főleg a titkár elvtársak felé mondotta el, hogy ők milyen kérdéseket vessenek fel, majd a saját területükön. Legnagyobb hiba az volt. hogy még vitát sem nyitottak e néhány szempont felett, hanem enélkül bezárta az ülést. Fel- készültségének hiánya és bizonyos mértékben a falu lebecsülését mutatta az is, hogy ahelyett, hogy iregszmesei példákat mondott volna el, Magyarkesziről sorolt fel eseményeket.

Sürgősen ki kell e hibákat javítani, hogy a taggyűlések feltétlenül be tudják tölteni hivatásukat. Hivatásuk pedig az, hogy neveljék a vezetőség és a tagok összeségét, állandó bírálatra és önbírálatra. Értsék meg egész mélységében, hogy bírálat és önbírálat nélkül nem lehet jó pártvezetés, nem lehet jó pártmunka, de gazdasági munka sem. Ami kis idő még a taggyűlésekig hátra van, használják fel a pártvezetőségek tagjai, hogy a vezetőségi ülések hibáit a taggyűléseken igyekezzenek maradéktalanul kijavitani. Behatóan foglalkozzanak az ideológiai munka terén megmutatkozó eredményekkel és hibákkal, s ennek fényében szabják meg a további feladatokat. Sztálin elvtárs útmutatását elemezzék mélyen és a gyakorlatban a taggyűléseken juttassák érvényre: „A régi és az új, az elhaló és keletkező közötti harc — ez fejlődésünk alapja. Ha nem vesszük észre és nem tárjuk fel nyíltan és becsületesen, ahogyan a bolsevikokhoz illik, munkánk fogyatékosságait, és hibáit, akkor elzárjuk magunk elől az előrehaladás útját. De mi előre akarunk haladni. És éppen ezért, mert előre akarunk haladni, egyik legfontosabb feladatként kell kitűznünk a becsületes és forradalmi önbírálatot. Enélkül nincs előrehaladás. Enélkül nincs fej löd és.“

Néhány tapasztalat megyénk üzemeiben a munkavéde?mi beruházások felhasználásáról és a munkavédelmi előírások betartásáról

Nem hittem el az öreg bácsinak, amit a keszőhidegkuti Uj Élet termelőszövetkezetről mondott, amikor e falu szélén összetalálkoztunk:

— Olyan az most. mint tavasszal a virágoskert. Virággá fakadnak a bimbók. Szép piros rózsákká... és az ember szíve szinte felvidul, megélénkül, ha meglátja.

Azt gondoltam mindjárt, hogy ebben egy kis túlzás van. Közben meg sem nyugtatott, mert mást nem mondott a szövetkezetről. Ha nyilatkozásra akartam bírni a szövetkezet felől, így vágott vissza: „Ezzel mindent megmondtam." Magáról sem mondott különösebb dolgokat, hogy megismerhettem volna. Még a nevét sem tudtam meg:

— Nem árulom el, mert még utóbb

megtudják a szövetkezetesek, hogy nem az a véleményem, mint két esztendeje voit. Én is megélek tisztességesen a munkám után és éppen ezért nehéz lenne nyíltan elismerni, hogy jobbra fordult a szövetkezet kereke, mert azok jobban élnek, mint én. Két éve bizony nagyon rossz véleményem volt a szövetkezetről, de- most már bizony... —

Ugyan az előbb megmondtam mindent. .

Az öreg bácsi szavai éltek bennem, amikor a tsz udvarába léptem,

Kémlelő pillantásokat vetettem mindenre, ami hirtelenében elém került. Volt ott kocsi, eke, vetőgép, egy kis kert is, csak azt éppen nem lehetett valami szép virágoskertnek nevezni. Tehát semmi különöset nem Láttam. Csak amikor összejött néhány tag az egyik szobában, akkor kezdtem észrevenni a „különöset", megérteni az öreg bácsi szavait.

Azt mondja Hamrik György, hogy ő 37 mázsa búzát és 8 mázsa rozsot kapott részesedésképpen a család 870 munkaegységére. Elmosolyodik, ragyogó öröm ül arcára:

— Ilyenkor látszik meg, hogy mi is az a tszcs. Én az első perctől kezdve azt mondtam, hogy jó dolog ez. Még akkor sem ment el a kedvem, amikor nem beszélhettünk valami pompás eredményről. Tavaly például még fele ennyit sem kaptunk. 18 mázsa kenyérgabona volt a részesedésünk, pedig 9—10 éhes száj vette körül minden nap az asztalt. Mindig azt mondottam, hogy kitartok, mert ezután jobbnak kell lennie az életünknek, hiszen erősödünk mi is, mint az újszülött. Az idén már megtaláltam a számításomat, úgy lett, mint reméltük, Jó

volt a termésünk, az állam is több kedvezménnyel segített bennünket, így nem kell félnünk, hogy miből élünk meg.

özvegy Horváth Istvánná fiával, Istvánnal dicsekszik.

— Alig múlt ki az iskolából és az idén 25 mázsa gabonát hozott haza. Huszonötöt! Egy ilyen fiatal gyerek! A fiatalok közül neki volt legtöbb munkaegysége. Képzelje el, nem boldogság az egy anyának, amikor a fia ilyen szépen keres?

Fojtek Ferenc, a .tízfőnyi család feje szintén a legnagyobb megelégedéssel bszél a jövedelemről, a szövetkezetről. Boldog, örül, hogy szövetkezeti tag. Ezt még le sem tudná tagadni (de miért is tagadná le?), mert az arca örömteli mosolygása hiteles írásként beszél, „árulkodik".

Óvatosan megkérdeztem a jelenlévőktől: — Mit szólnak ahhoz, hogy a falu több egyéni gazdája cserélni akar velük életet, jövedelmet, egyszóval: el akarják cserélni sorsukat? Hamrik György sietett válaszolni:

— Hát csak akarjanak! Én nem cserélek eggyel sem! Eddig kitartottam, ezután még inkább ragaszkodom a szövetkezethez. Azt, természetesen az egyéniek is megtehetik, hogy belépnek hozzánk, de hogy cseréljünk? Azt már nem!

— Mi sem lépnénk ki semmi pénzért sem — mondja özvegy Horváth Istvánná. — Széles a nagyvilág, de ■azért sem hagynánk itt a szövetkezetét. Amikor Nagy Imre elvtárs kijelentette beszédében, hogy ki lehet lépni, mindjárt erre gondoltam. — Persze ez az elhatározásom nem újkeletű, mert 1950-ben is, amikor beléptünk a szövetkezetbe, láttam a biztos megélhetésünket.

Kezdtem megérteni az öreg bácsi szavait: az Uj Élet tsz valóban virágoskert, mert rózsás, boldogságról beszélő arcok virulnak ebben a szövetkezetben. Persze megállapítottam azt is, hogy a sok virág között még ott „élősködnek“ a gyomnövények is, szívják a tápanyagot a virágok elől: még hiányosságok vannak a munka- szervezés, munkafegyelem terén. Sze rencsére az Uj Élet tagjai irtják, kihúzkodják ezeket a gyomnövényekt. Fojtek Ferenc véleménye csak egy a sok jellemző közül:

— Egy fecske nem csinál nyarat. Természetesen nálunk sem egy emberen múltak az eredmények, sem a

hibák. Mindegyikünknek része volt benne. Nekem is. A következő évi eredmények rajtam is múlnak. Ezen a téren nem is lesz hiba, mert én szivvel-lélekkel dolgozom a szövetkezetért, vagyis saját jövőmért. És az a véleményem, hogy nem leszek egyedül, túlsúlyban lesznek, akik szívükön viselik a szövetkezet dolgait és jövőre méginkább elégedet- ‘.ek leszünk.

Hamrik György is helyesen látja, hogy mindnyájukon függnek az ered mények. — Harcolunk is a jobb mun ka szervezéséért — mondotta. — Még sokkal jobban, mint tavaly. A következő évben még véletlenül sem fordulhatnak elő olyan dolgok, mint tavaly: az igazgatóság megbeszélte a munkálatokat, a tagság pedig sem mit sem tudott róla. Ragaszkodom a szövetkezethez és eztán még inkább segítem az erősödését.

A vélemény önkéntelenül kialakult bennem: igaza volt az öreg bácsinak. Ez valóban virágoskert — tavasszal a rózsás, derülátó arcok szövetkezete. Ez valóban Uj Élet termelőszövetkezet, más, sokkal jobb, mint a régi és a következő években szintén, más, sokkal jobb lesz, mint az idei. És valóban nem volt alapja kételkedésemnek, his^on ", megmondott mindent!"

Derűs arcok a keszőhidegkuti Űj Élet-ben.,