Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-04 / 207. szám
pss SZEPTEMBER 4 NAPLÓ PÁRT ÉS PÁRT hPlTÉS Az HDP bonyhádi járási választmányának ülése A bonyhádi járás pártválasztmá- , nya szombaton ülést tartott. Megvi- . tetta, értékelte a Központi Vezetőség június 28-i határozatának tükrében saját munkáját, feltárta mind azokat a hiányosságokat, amelyek éket vertek a járás területén a párt és a dolgozó tömegek közé, ugyanakkor a hibák kijavításának útját is megszabta. A járási pártbizottság beszámolóját Ambrusits elvtárs, a járási pártbizottság titkára mondotta el. A bizottság beszámolója mélyrehatóan elemezte a párt és a tömegek kapcsolatát a bonyhádi járás viszonylatában. Megállapította: a pártszervezetek vezetésével szép eredményeket értek el a járás ipari és mező- gazdasági dolgozói, de mégis súlyos hiányosságok vannak, mert a járási bizottság, a községi alapszervezetek, de főleg egyes funkcionáriusai, elszakadtak a tömegektől. Elmélyült, őszinte önbírálatot gyakorolt — helyesen — a beszámoló: rámutatott a hibák melegágyaira, táplálóira. A járás pártéletében egyszemélyi vezetés, más szavakkal „császárkodás" iett úrrá. Ambrusits elvtárs, a pártbizottság titkára és Radó elvtárs szervező titkár egyszerűen nem vették azt sem figyelembe, hogy a JB tagjai egyenlő jogúak. A JB-ülé- seken például Ambrusits elvtárs ösz- szefoglalói „határozatok" lettek. — „Csalhatatlannak" tekintették magukat és úgy is cselekedtek. Ugyanakkor a JB is kezdte a választmány fölé helyezni magát, még a választmányi üléseket sem hívta össze rend szeresen. A kiskirályoskodó 87ellem a községi titkároknál még kirívóbb formában mutatkozott meg. A tömegek és a többi vezetők meghallgatása nélkül intézkedtek, nem figyeltek fel a dolgozók javaslataira, sérelmeire. Helytelen módszerüket táplálta a JB rossz módszere. Igazuk volt azoknak a felszólalóknak, akik így beszéltek: „a JB-től tanultuk, hogy fel lehet rúgni a koK lektív vezetés elvét." A türelmes agitáció csak elvben volt meg. A gyakorlatban ezt a parancsolgatás, durva hangú figyelmeztetés, a dől-, gozók megkeserítése helyettesítette. A JB tagjai, munkatársai, ha kimentek valamely községbe, többnyire csak a vezetőkkel érintkeztek, a dolgozókkal nem, sérelmeik, jogos pa naszaik elkerülték figyelmüket és ugyanígy nem foglalkoztak megfelelően az írásbeli figyelmeztetésekkel, a dolgozók leveleivel sem. így fordulhatott elő például, hogy hosz- szabb ideig folytathatta kártevő mun káját a zomfoad Csíki nevű tanács elnök, míg leleplezték. Mindezek a bátor felvetések: a dolgozókkal izemben elkövetett hibák feltárása azt mutatták, hogy a bonyhádi JB felismerte mulasztásait, látja a párt javaslatára született kormányprogramm tükrében: milyen módszereket nem szabad ezután alkalmaznia, hogyan kell törődni a dolgozókkal, vagyis nem csak egyszerűen beszélni, hanem a gyakorlatban is alkalmazni kell pártunk parasztpolitikáját. Éppen ezért valamennyi választmányi tag véleményét tükrözte Brückner Ferenc elvtárs, a bonyhádi gépállomás igazgatójának hozzászólása. — Engem meglepett ez a mély, őszinte önbírálat, amit a JB beszámolója tartalmazott. Nekem az a véleményem, hogy erre csak a párt: mi, kommunisták vagyunk képesek, mert mi a dolgozók érdekeit képviseljük és ezért nem szégyeljük még saját hibáinkat sem felfedni; A hozzászólók nemcsak egyszerűen kapcsolódtak a beszámolóhoz, hanem még alaposabban elemezték a hibák gyökereit és feltárták saját hibáika.t. Úgy is lehetne mondani, hogy még alaposabb, kimerítőbb beszámolót állítottak össze, mint amilyet a JB előterjesztett. Ami szintén örömmel üdvözölhető: nem szólamok hangzottak el, hanem a megtörtént esetek egész sora, tükrözve, hogy a járás vezetésében kiskirál.yos- kodás, kurta parancsolgatás uralkodott, a kollektív irányítás, megfelelő segítés helyett. Brückner elvtárs például elmondotta, hogy hozzájuk a téli gépjavítások idején sem a városi, sem a járási pártbizottságtól és tanácstól nem ment el senki, pedig akkor valóban segíthettek volna. Amikor azonban csatába indultunk, végeztük a munkálatokat kint a földeken, jöttek a küldöttek és zaklatták, fenyegették a gépállomás vezetőit. G y i m e s i Ferenc elvtárs, a Zománcgyár párttitkára is megmutatta ,hogy a basáskodás, hogyan vezetett a párt tömegkapcsolatának meglazulásához. — A JB gyakran *•»<* »»««»tltiA •«mtiMft«' »ARTÍPITtS félórás határidőket adott, sokszor telefonon, egy-egy feladat elvégzéséhez — mondotta. — A feladatot természetesen nem tudtuk megoldani és akkor a JB tagjai, főleg Ambrusits elvtárs, szájtátinak nevezett bennünket, „torokrágással", fegyelmivel fenyegetőzött. Ez elkedvetlenített a munkámban. Kezdtem én is igazat adni azoknak az elvtársaknak, akik Ambrusits és Radó elvtársakat „marós gyereknek“ nevezték, ha pedig megtudtam, hogy a JB-től keresnek telefonon, letagadtam, hogy bent vagyok az üzemben. Szinte rettegtem a JB-től. Az elcsüggedés, elked- vetlenedés azután abban mutatkozott meg, hogy még a dolgozók jogos panaszaival, érdekeivel sem foglalkoztam. Ráadásul segítséget nem kaptunk. Például az utolsó 52 vezetőségi gyűlésen egyszer sem vett részt JB-Piktíva, a több, mint 10 taggyűlésünket pedig csak kétszer ellenőrizte; A rossz példa ragadós. Ez félreérthetetlenül megmutatkozott a választmányi ülésen. A JB i rossz módszerét például lemásolta a j járási tanács is. — Én egy alkalom- j mai a majosi VB-titkár torkát akar- tam „elharapni" — mondotta felszólalásában Bercsényi elvtárs, a járási tanács elnöke. — A vége az lett, a község eredményeinek javulása helyett, hogy a VB-titkár más nap lemondott. A tömegkapcsolatunk rossz volt a járási pártbizottságéból kifolyólag. A tszcs-k, a dolgozó parasztok panaszait jogtalannak tartottuk. Termelőcsoportjaink sorozatosan panaszkodtak, hogy vagy semilyen, vagy rossz intézkedéseket kapnak az állattenyésztésükhöz. Ez érintetlenül elment a mi fülünk mellett, pedig ha felfigyelünk rá. sokkal előbb kiderül a járási tanács főállattenyésztőjének sorozatos aknamunkája. Bíró József elvtárs. a zombai Béke tsz párttitkára arról beszélt, hogy a JB határozatokkal akarta megoldani a soronlévő feladatokat: hozzájuk is kiküldött egy-egy határozatot és azt gondolta, hogy azzal elintéződött minder.. Valóságos segítségről már nem gondoskodott. Ez a bürokratikus intézkedési mód valóban jellemezte a JB munkáját és nyilvánvalóan ez is a tömegkapcsolat lazulásához vezetett. Egy igen nagy hiba lett úrrá a járás vezetőinél és ennek hatására a községi vezetőknél is. Ezt Lambert elvtárs, a JB egyik tagja így fogalmazta meg felszólalásában: — Mindenki másra akarja kenni a hibákat. Másik része a hibának pedig az, hogy nem mernek bírálni az elvtársak, különféle „félek" elméletecs- kék alapján. Mindennek gyökerei az elméleti felkészültség hiányosságából adódnak. Nem fejlesztik lelkiismeretesen ideológiai tudásukat a járás funkcionáriusai és hogy ez így van, az a járási pártbizottság rossz példájából adódik. A JB munkatársai általában csak akkor tanulnak, ha más dolguk nincs. Mutatkozik javulás is a bonyhádi járás vezetőiméi. Fel-fel- csillannak az olyan intézkedések, módszerek, amilyeneknek jellemezni kellene a járás vezetőit. F o r r a i elvtárs például, a járási tanács személyügyi osztályvezetője hozzászólása is erről tanúskodik. — Reszkettem; amikor megtudtam, hogy a JB előtt be kell számolnom munkámról. legnagyobb meglepetésemre a JB-n nem ledorongolást, hanem jó tanácsokat, tehát segítséget kaptam. Mindezt én azzal magyarázom, hogy a Központi Vezetőség határozata a mi járási pártbizottságunkon is kezdi éreztetni hatását. A hozzászólások mutatták azt is, hogy a bonyhádi járás számos pártszervezete jó eredménnyel küzd a Központi Vezetőség határozata alapján a kormányprogramon sikeréért. A kisvejkei pártszervezet például úgy vezette a begyűjtési csatát, hogy községük első lett a megyei begyűjtési versenyben, Radó eivtárs, a pártbizottság szervező titkára, igen sok bírálatot kapott. Ezeknek többsége elgondolkoztatta és annak alapján vizsgálta ! munkáját felszólalásában, és ígére- j tét tett hibái kijavítására. Volt azonban olyan dolog is, amiért jogosan megbírálták és még csak meg sem említette felszólalásában. Egy alkalommal segíteni kellett volna a zombai Béke tsz egyik tagján, de ő lélektelenül „benzinhiányra" hivatkozott. Ambrusits elvtárs válaszadása, egyben összefoglalója teljes egészében tükrözte az ülésen elhangzottakat, példaadóan reagált a bírálatokra. Ambrusits elvtárs összefoglaló válaszadásának, sőt a JB beszámolójának és az egész ülés hozzászólásainak nagy hibája volt: nem mutatta meg, hogyan foglalkozzanak a következő napokban a taggyűléseken a soronlévő termelési feladatokkal, az őszi mezőgazdasági munkálatokkal, vagyis a párttitkárok hogyan fogjanak munkához. Ez még a hibák kijavítására hozott határozatból i is kimaradt. Másik nagy hibája volt a választmányi ülésnek, hogy bár bírálták a megyei pártbizottság mun káját, de ez csak csepp volt a tengerben. Talajelőkészités őszibűza alá Irta: I. Szidorov, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa A Kubány-vidéken igen sok kol- Ám a szántást csak akkor lehet megkezdeni, ha a napraforgókéról letakarítják. A medvedovszki gépállomás kezelői már évek óta kombájn után kapcsolt tárcsás boronákkal törik a napraforgószárat, úgy, hogy a kóró összegyűjtése és elhor- dása a betakarítással egyidejűleg elvégezhető. E módszer révén már a kombájn nyomában szántani lehet. Mivel az újtípusú kukoricakombájn gyártása már megindult, ezentúl mind nagyobb területen lehet kukorica után vetni őszibúzát. Eddig azért tartották a kukoricát az őszibúza legrosszabb elő vetémény ének, mert betakarítása túlságosan elhúzódott s emiatt csak későn lehetett megkezdeni a vetőszántást az őszibúza alá. Észak-Kaukázusban jelenleg elei- térben áll a gyomok elleni védekezés. Ennek módszerei: az okszerű ősziszántás és a réteges talajművelés mind vetés előtt, mind a kapásnövények növekedése alatt. Tekintettel arra, hogy a kapások talaja erősen göröngy ősöd ik s ezt nemcsak a szántott réteg kiszáradása, hanem a sorközök helytelen művelése is okozza, a Kubány-vidéken áttérnek arra a módszerre, hogy vetés előtt a tenyész-időszakban különböző mélységben művelik meg a kapások talaját. A négyzetes-fész- kesvetés, amely lehetővé teszi a kétirányú művelést, megkönnyíti ennek a módszernek alkalmazását. A Kubány-vidék gabonatermelői vállalták, hogy 1955-ig hektáronként 26 mázsára emelik az őszibúza termésátlagát Az élenjáró kolhozok már tavaly elérték ezt az eredményt Idén számos újabb kolhoz és szov- hoz emelte terméseredményeit erre -a színvonalra. Megvan minden biztosítéka annak, hogy a Kubány- vidéki gabonatermelők határidőre teljesíteni fogják vállalásukat. (Szelszkoje Hozjajsztvo, július 28.) hoz az idén 25—30 mázsa őszibúzát takarított be minden hektárról. Az őszibúza terméshozamát kialakító tényezők között a legfontosabbak a vetési időpontok, a kiszórási normák és az elővetemények. A kapásnövények után vetett búza termésátlagai igen változatosak, mert a vetés időpontjai többfélék. A napraforgót, kukoricát, a ricinust és egyéb kapás előveteményeket ugyanis különböző időszakokban takarítják be. Olyan parcellákon, ahol a talajelőkészítés korábban megtörtént, jobban fizet az őszibúza. A Kubány-vidéken az őszibúzát 52 száza iákban kalászosok, 36 százalékban kapások után vetik. A növénytermelés komplex gépe sítése lehetővé teszi, hogy az. eddiginél lényegesen gyorsabban tak; rítsák be az őszibúza előveteménveit, időben és jól előkészítsék a «Jajt az őszibúza alá. Ez döntően közrejátszik abban, hogy emelkedjék ennek a fontos élelmiszernövénvnek a terméshozama. A korai szántás és az egyidejű boronálás révén a talaj megőrzi nedvességtartalmát és nem göröngyösöd! k. A Kubány-vidéken nem tévesztik szem elől ezt a köve tehnényt. A kapások közül itt elsősorban napraforgó, ricinus és kukorica után vetnek őszibúzát. Ezek jól megfelel nek előveteményeknek. ha betakarításuk időben megtörténik és utána haladéktalanul megkezdik a vetőszántást. Műtrágyázás nélkül azon ban — különösen kukorica után — gyengébben fizet az őszibúza, mint a kalászos elővetemények után, A kapások után vetett őszibűza jó termését elsősorban korai szántással és vetéssel, valamint trágyázással és műtrágyázással biztosíthatjuk. A Kubány-vidéken jól felszerelt gépállomások vannak és így a napra forgó betakarítása alig tíz napig tart, Szőlő-jégkárok rendezése! Állami Biztosító tolnamegyei fiókja értesíti a jégkárt szenvedett szőlő tulajdonosokat, hogy kárbecslői a már előszemlézett jégkárokat a közeli napokban a kárszázalék végleges megállapítása végett újból szemrevételezi. A kárbecslési munka meg könnyítése végett az érdekelt szőlő termelőket felkérjük, hogy területük nek a dülőútra eső végében feltűnő helyen egy magasabb karóra elhelyezett táblára írják fel nevüket, valamint területük nagyságát, hogy a kárbecslésnél az azonosságok pontosan megállapíthatók legyenek. A dolgozó parasztságnak nyújtott kedvezmények alapján kormányunk arról is gondoskodott, hogy az elvirágzás előtti szőlő jégkárokat is megtéríti az Állami Biztosító. A magyar folyami és tengeri hajók dolgozói fáradságot nem ismerő, hatalmas munkát végeznek azért, ‘hogy külkereskedelmünk, illetve népgazdaságunk fejlődése érdekében a vízi szállítást biztosítsák; A hajósok valamennyien- segíteni akarják a kormányprogramm megvalósítását. A Budapest—Izmail közötti útvonalat a tengerjáró hajók áruval megrakodva még tavaly 35— 40 nap alatt tették meg. Most ugyan ezt az utat 25—27 nap alatt járják meg. A „Magyar" tengerjáró motoros hajók fiatal dolgozói a kormányprogramm megjelenése után azi kérték, nyilváníthassák hajójukat DISZ-hajónak. Felajánlották, hogy az év végéig annyi üzemanyagot takarítanak meg. amellyeL egy béke- utat tehetnek meg Budapest és íz- mail közölt. A hajók a magyar népgazdaság szempontjából Fontos árukat szállítanak. így hajón érkezik RománíÉfból, Bulgáriából, a Magyar- országra importált fa, pirít, vasérc, stb. Jelentős részét víziúton szállítjuk Csehszlovákia, Ausztria felé az oda exportált termékeinknek. A Magyar Duna-tengerjáró hajók felkeresik a Fekete-tenger és a Földközi-tenger kikötőit és odaszállítják a magyar ipar és mezőgazdaság termékeit és hozzák haza az itthon szükséges árukat. A magyar hajósok világszerte elismerést vívtak ki maguknak azzal, hogy a mindenhol érvényben lévő ■ zokéstól eltérően éjjel is megállás nélkül vontatják az uszályokat és nem horgonyoznak le sehol éjtsza- kánként. Mindez azt eredményezte, hogy 1947-hez viszonyítva 1952-ben 438.5 százalékkal több árut szállítottak a magyar hajósok ugyanazzal a hajóparkkal, idén pedig még a tavalyi teljesítményt is felülmúlják. Jugoszláviában a közelmúltban egy törvényt hoztak, amely megfosztotta a helyi és a járási szakszervezeti bizottságokat attól a jogtól, hogy a munkáselbocsátás kérdésébe beleszóljanak. Ezzel a kapitalistáknak teljesen szabad kezet adtak a munkáselbocsátás kérdésében. A szak- szervezetek vezetői azonban egyáltalán nem tiltakoztak a jogfosztó rendelet ellen. Az ilyesmi azonban egyáltalán nem megy ritkaságszámba a mai Jugoszláviában, sőt a szakszervezeti vezetők gyakran maguk is előállnak olyan javaslatokkal, amelyek a dolgozók helyzetét még jobban súlyosbítják. A „Borba“ július 14-i száma például megdicsérte a szakszervezeti vezetőséget azért a javaslatáért, amely szerint minden kategóriába eső munkásnál csökkenteni kell a gyermekpótlékot. A titoista szakszervezetek központi tanácsa nemrég jugoszláv proletariátustól megvon ák a szakszervezeti ragokat •-nutefösl nyújt a mindennap* eártmunkában ' még azoknak a pótlékoknak az eltörlését is javasolta, amelyeket a jugoszláv proletáriátus a háború előtt, a monarchofasiszta rendszer ideje alatt harcolt ki magának. így többek között javasolták, ne adjanak a jövőben ingyenes ruhaneműt és cipőt a bányászoknak. Szalaj szak- szervezeti főkolompos javaslatot készített arra, hogy a szakszervezeti tagoktól minden kiváltságot vonjanak meg, eszerint legyenek egyenlők a szakszervezeten kívüli dolgozókkal. Ez természetes a szakszervezetek felszámolását jelentené. Félve „saját“ szervezetüktől, Szalaj és a szakszervezetek központi tanácsa megtagadta a szlovéniai bányászok küldötteinek fogadását, akik Bel- grádba érkeztek tiltakozni a tömeges munkáselbocsátások és a bérek csökkentése ellen. A „Szlovánszkí Porocsevaiec“ és a „Borba“ című lapból kitűnik, hogy a küldötteket több szlovéniai bányában tiltakozó gyűléseken választották meg. A belgrádi rádió közölte, hogy Szalajék nem hallgatták meg a jugoszláv mezőgazdasági dolgozók küldötteit sem, akik követelték az elmúlt évben „az aszály“ miatt a fizetésükből levont 20 százalék kifizetését. Az áruló szakszervezeti vezetőknek azonban nem minden esetben sikerül a munkások elégedetlenségét elfojtani. Mind gyakrabban törnek ki sztrájkok. Nemrégen a brie- zsesei műszaki műhelyben hosszabb sztrájk tört ki, amely a dolgozók győzelmével végződött. Számos helyi szakszervezeti vezető a munkások oldalára állt. Szalajék, hogy megfélemlítsék a munkások szervezett harcát, újból „át akarják szervezni“ a szakszervezeteket. Az eddig működő szak- szervezeteket, amelyek a termelési elv alapján létesültek, most területi terv szerint akarják átszervezni, ugyanúgy, mint ahogy az Amerikában van. Ezzel az átszervezéssel a jugoszláv szakszervezetek végképp engedelmes segítőgépezetévé válnak a külföldi és a helyi kapitalistáknak. A jugoszláv proletáriátus ennek eLlenére megtalálja az útját és módját annak, hogy szervezkedjék és fokozza harcát a szakszervezeti jogokért, mindennapi érdekeinek megvédé sóért, a munkáselbocsátások, a tömeges munkanélküliség, a drágaság és a nyomor ellen.
