Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-20 / 195. szám
1H53 AUGUSZTUS 30 NAPLÓ 7 Termelosxöfetkezeteiiik életéből „Ha már egyszer alakítottuk a csoportot, miért hagynánk itt...?“ Kisöprik maguk közül a nem odavalókat a tengelici Petőfi tsz tagjai A dunaföldvári Alkotmány tsz tagjai nagy ünnepre készülnek. Igaz, hogy országunk minden dolgozója várja Alkotmányunk megszületésének évfordulóját és jó munkával készül rá, de a dunaföldvári tsz dolgozói kettős ünnepet ülnek ezen a napon; augusztus 2ü-án lesz harmadik évfordulója, hogy sok töprengés, vitatkozás után elindult egy csomó dolgozó paraszt azon az úton, ame- lven valójában elérkezik a teljes és emberséges élethez. küzküdésekkel teli 3 esztendőre tekintenek vissza a tsz tagjai és úgy érzik, nem volt hiába való a küzdés, munkájuk évről-évre többet jövedelmez. Megkedvelték a társas gazdálkodást. Ugv összekovácsolta őket a három év gondja, baja. öröme, hogy most amikor kormányunk programmja válaszút elé állított valamennyi tsz tagot, a dunaföldvári Alkotmány egyetlen dolgozója sem szakad ki a nagy családból. ,,5’zd sem lehet a kilépésről, vagy feloszlásról — mondja Kovács Győző brigádvezető — három éves kemény munkánkat nem engedjük csak Egymásután jönnek este a földekről a borjádi Haladás tszcs tagjai. Szokás szerint, először benéznek az irodába, meg aztán most a kíváncsiság is hajtja őket, — hiszen holnap galionát osztanak az augusztus 1-ig teljesített munkaegységek után, — hátha már kiszámították mennyi jut. Közben szó esik a munkáról, a csoportról, arról, hogy milyen termés várható a kapásokból, hogy fizetett a gabona? Kiss István, aki az állattenyésztéslien dolgozik, odaveti Győri Istvánnak. — Na Pista bácsi, haza tudja-e vinni egy fordulóra, amit kap. — Hát nehezen — feleli — mert eddig egyedül 410 munkaegységet teljesítettem, aztán az asz- szonynak is van, a gyerek is segített, lesz oagy kilencszáz. Ha csak rtégykilóoal számítom, az harminchat múzsa gabona, annyit pedig a tszcs lovai sem visznek el egyszerre — Halljátok — fűzi tovább a szót — ilyen vígan nem voltam soha azelőtt, pedig nem voltam rossz gazda, meg aztán a tizenkilenc holdam sem tartozott a legrosszabbak közé. Bár már előbb léptem volna a csoportba. — Tudjátok — veszi át a szót Kiss István — amikor hallottam Nagy Imre elvtárs beszédét, arra gondoltam, lesz-e olyan nálunk, aki ellensége a saját zsebének. De ilyen nálunk nincs. Nem azért lépett egyik sem a csoportba, hogy most meg kilépjen. Én egy pillanatra sem gon- goltam a kilépésre, hanem inkább ar. olyan könnyen kárbaoeszni". „Azt már nem — tiltakozik Takács Mihály is — ha már egyszer alakítottuk a csoportot, miért hagyjuk itt? ifi meg akarjuk védeni.“ Takács bácsi keményen, határozottan beszél és közben családjára gondol, Mariskára. 15 éves lányára, aki most végezte el a Vili. osztályt és óvónőképzőbe megy szeptemberben, mert hogy nagyon szereti a gyerekeket é*. ahhoz van kedve. Jóleső érzéssel tölti el az is, hogy megvan az egészévi kenyerük bőségesen. A tsz-ben 5.14 kilogramm kenyérgabonát osztanak ki munkaegységenként, tehát ő a 445 munkaegysége után csaknem 23 mázsát kap. 12 mázsa búzát már haza is vitt, őröltek is már és fehér házisiitésű kenyeret esznek. Részesednek még kenyérgabonán ldviil takarmánygabonából ns. Készpénzből pedig 10—12 forintot számítanak egy munkaegységre. Kovács elvtárs örömmel beszél arról, hogy a megyéiben elsőnek teljesítették állam iránti kötelezettségüket és ennek jegyében ünnepelhetik augusztus 20-át, Alkotmányunk (inra, ha jövőre még jobban dolgozunk, mennyivel jut több. — Igaz is, — kapcsolódik a bezédbe Mónus Jó- zsefné. — Ha visszagondolok arra, hogy két év előtt milyen nehezen határoztuk el a belépést, nevetnem kell. Mondtam az apjuknak, ha jó lesz, akkor közös ügy, ha nem, akkor te vagy az oka. Azóta persze máskép látom én is a dolgot. Hallottátok? Jut nagy kilencven kiló a prémiumból a növénytermesztési brigád minden tagjának. — Nekem is lesz prémium — szól közbe Ferenci Bcláné, a barom- fitenyészet gondozója. — Minél kevesebb hullik el, annál több jut a jövedelemből. Vigyázok is rájuk, pátyol. gatom őket, mint az újszülött gyereket. Jövőre még több csirke, liba, pulyka lesz az én gazdaságomban. — lGndusugr.innak nevesei a baromfi- tenyészetet.) — Hát te Julis — szól élcelődve Pintér Júliának — nem mész még férjhez? Ráérek még — feleli — majd eljön annak is az ideje. — Nagyon válogat a lelkem — szól közbe a sarokból egy hang. — Válogathat is, kész a felelettel Pintér Julia. — Akinek 383 hold a hozománya, annak van mit válogatni. (Ennyi a tszcs földje.) — No de menjünk haza, holnap is nap lesz — hangzik innen-onnan '— majd holnap megtudjuk, jól gazdálkodtunk-e Annyi azonban biztos, jövőre még jobban dolgozunk. Azt akarjuk, hogy csoportunk még jobb legyen. népét, a tsz születésnapját, de egyben a tsz nevenapját is. A tagok egyénenként is tettek felajánlást augusztus 20-ra. Takács Istvánná vállalta, hogy 250 munkaegységet, Takács Mihályné ugyancsak 250-et teljesít az ünnepig, vállalásaikat teljesítik is. A dunaföldvári Alkotmány tsz tagjai hálásak kormányunknak a kedvezményekért, amik jelentős mér. tékben hozzájárultak jövedelmük növeléséhez. A beadásból elengedett 10 százalék búzából közel 80 mázsát, takarmánygabonából 40 mázsát tesz ki. Legjelentősebb azonban a tavalyi hátralék elengedése, mivel 50 mázsa sertésbeadásukat és 95 mázsa búzakilogramm gépállomási tartozásukat törölte a tanács a kormány rendeletére. / Végtelen sok érv sorakozik fel nap, nap után a termelőszövetkezetek mellett, amire maguk a tagak jönnek rá és ezeknek az érveknek a lényege nagyjából ugyanaz. A termelőszövetkezeti gazdálkodás az igazi, a dolgozók megtalálják benne a számításukat. Termeíősiövettezete nk nagy mennyiségű terménnyel gazdagítják az Ünnepi Vásár árubáségét Az idén dúsan fizetett a gabona. Az időjárás minden mezőgazdasági terményre kedvező volt. Éppen ezért bőven jut szabadpiacra mindenből. Megyénk termelőszövetkezetei (csoportjai) a Szekszárdon megrendezett augusztus 19—20-i Ünnepi Vásáron dús terményeik értékesítésével és állati termékeik értékesítésével gazdagítják a vásár látványosságait. A tengelici Petőfi tsz tagjai már régóta készülnek erre a napra. 30 hízónak való süldőt hajtanak fel eladásra, ezenkívül két tehergépkocsi dinnyét, 4 lovaskocsira való zöldség és gyümölcsárut és két hízottsertés húsát feldolgozva. A naki „Ut a szocializmus felé“ tszcs 100 mázsa búzát ős 2 hízottsertést árusít szabadpiacon. A bonyhádi Szabad Föld tszcs 100 mázsa búzát és más állati termékeket árusít. A szekszárdi Gőgös Ignác t-sz 10 hektó szekszárdi vörösbort, 2 disznót és egyéb bolgár-kertészeti dolgokat árusít. A tamási Vörös Szikra tsz ugyancsak 10 hektó bort, 2 tehergépkocsi dinnyét értékesít szabadpiacon. A mözsi Úttörő tsz, a bátaszéki Búzakalász tszcs, az őcsé- nyi Béke tszcs-k és sok más tszcs-k értékesítik szabadpiacon felesleges gabonájukat. Az évszázados fák alatt, amelyek körül övezik a kastélyt,, 1945 előtt a földesurak, bárók és egyéb kizsákmányolok a napot lopták, vagy dőzsöltek. Ahol a szabadságharcban dicsőséget szerzett Csapó korcs ivadékai a puszta csolédeit csak akkor engedték a parkba, ha az utat ge- reblólyni kellett, ott vasárnap délután a ,,puszta“ jogos tulajdonosai a tengelici Petőfi tsz tagjai tervmegbe. szélű, vezetőségválasztó, szövetkezeti közgyűlést tartottak. Azok döntöttek jövőjük felett, akiket egykor ÍOO pengőre büntetett meg az „uraság", mert gyerekeik be, be lopakodtak a hűvös parkba. A szövetkezeti közgyűlés felmérte 4 évi munkájuk eredményeit, tapasztalatait és hibáit. A szövetkezet 800 holdról mintegy 2600 holdra növelte területét, a közös vagyon a milliomos szövetkezetnél már meghaladja a 2 millió 500 ezer forint értéket is. A termelőszövetkezet az elmúlt rendkívüli nehéz esztendő ellenére is lényegesen jobban biztosította tagjainak ellátását, mint azt az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a saját gazdaságuk alapján tehették. Az idei zárszámadáskor a tsz — bár a munkában voltak komoly fogyatékosságok — az előző összes eredményeket túlszárnyalva bőségesen ellátja élelemmel és különböző más terményekkel, s ezen felül pedig jelentős készpénz jövedelemmel emeli a beo-ületcsen dolgozó tsz tagok anyagi jólétét. Azoknak a dolgozóknak, akik egész éven át fáradtságot nem ismerve, a nehézségeket sorba leküzdve harcoltak szövetkezetükért, amely a szívükhöz nőtt, olyan jólétben lesz részük, amire soha nem számítottak egyéni gazdaságuk idején. A tengelici tsz-ben számosán visznek haza 30—40 mázsa kenyérgabonát az egyéb termények mellett. Szilágyi Lajos családjával fél vagon gabonát szállított lakására, amellyel teljesen szabadon rendelkezik. Nincs Tenge- lieen egyetlen középparaszt sem, akik jövedelmükkel csak megközelítenék a tsz tagok jövedelmét. A tsz gyors felvirágzása különösen csábította az ellenséget, mert jó alkalmat látott a nagyüzemi gazdálkodás lejáratására. A pártszervezet a számszerű fejlesztés előtérbe helyezésével és éberség legcsekélyebb követelményeit is félretéve engedte, hogy osztály idegen, ellenség vagy azok szekértolója a tsz tagjai közé lépjen, így került be többek között PaJánki József is, aki egykor a kulitoknak és a földbirtokosoknak volt részesaratója. Vidám, jókedvű ember hírében állt, s a jó munkája nyomán a tsz tagjainak bizalmába férkőzve egy időben az elnöki leendők ellátását is végezte. A kulákoknak — ismerve gyenge oldalait — sikerült az ő oldalukra állítaniok Palánkit. Először csak csendben, suttogó propagandát fejtett ki a szövetkezet ellen, majd a nehéz gazdasági évben, amikor a becsületes dolgozók harcoltak a szövetkezetért, Palánki egyre hangosanb- ban kezdte fújni a kuláikok hangját: — Mégis csak jobb volt a kulákok- nál, ott többet kerestem — hajtogatta unos-untalan, különösen az idei aratáskor. Később a suttogást azzal bővítette, hogy a tsz hiába milliomos, mégsem tud 3 kilónál több gabonát adni egy munkaegységre. A jószándékú egykorú részesarató társai igyekeztek megmagyarázni neki, hogy nagyot téved, amikor a nyomorgó életéhez hasonlítja az egyre jobb életkörülményeit. Végül mégsem tudta álcázni mivoltát Palánki, hamarosan kiderült, mi volt a célja, amikor az országos. Aírű szövetkezetbe belépett. Az utóbbi hetekben már nyiltan hangoztatta. — Majd meglátja a vezetőség, hogy ahány tagot magammal hoztam a termelőszövetkezetbe, legalább annyit fogok most magammal vinni, ha kilépek. Palánki Józsefnek azonban nem kellett kilépni, mert a becsületes szövetkezeti tagok a közgyűlésen egyhangúlag kizárták soraikból. Kirepült, hogy Iába sem érte a földet. Rosszul tervezett akkor is az ellenség. amikor tömeges kilépésre számított. A nagyüzemi gazdálkodáshoz hű szövetkezeti tagok az őszi és a tavaszi vetésterületről beszélgettek az ellenség eltávolítása után, különösen n kukorica vetésterv körül volt élénk érdeklődés, mert az állattenyésztésre berendezkedett szövetkezetnek jelentős jövedelmet ad az állatszaporulat és az állati termékek értékesítése. A nagyüzemi gazdálkodás hivei az elmúlt nehéz esztendőben megedződve, levetve magukról az egyéni gazdálkodás fékező jármát, megvédve termelőszövetkezetüket az osztályellenségtől továbbtörnek előre a magas terméseredményekért, saját boldog jövőjükért. Azt akur/uk, hony termelőszövetkezetünk meg lobb legyen A járási pártbizottság és a járási tanács több segítséget adjon a szedres! Petőfi tsz-nek Ezekben a napokban a termelőszövetkezet vezetőit nem nehéz megtalálni, mert csaknem állandóan az irodában tartózkodnak. Hogy miért? — ez világos és érthető. A cséplést már július 2’-én befejezték, s most számolnak, töprengenek — vájjon mi lesz a kiosztásra kerülő gabonái at. Szűcs János a tsz elnöke és Kényé- rés István a tsz egyik növénytermesztési brigád vezetője az asztalon lévő kimutatást nézegetik, s mondogatják „mi lesz?“ Állam iránti kötelezettségüket teljesítették, egyéb tartozásukat kiegyenlítették, egyszóval: minden rendben van. A hiba azonban az, hogy az elosztásra kerülő gabonát még mindig nem osztották ki, előreláthatólag nem is tudják mikor kerül sor rá. Hogy miért? Részben a szék. szárdi járási tanács, részben pedig a szekszárdi járási pártbizottság „jóvoltából". Ugyanis a szedresi Petőfi termelőszövetkezet kiosztásra kerülő gabonájánál olyan problémák vannak, amelyek akadályozzák a kiosztást. A problémák elintézésére, a járási tanács és a járási pártbizottság hivatott. Ők ezt tudják is és egyáltalán nem tiltakoznak ellene. Sőt — már több alkalommal meg is ígértek, hogy elintézik. Legutóbb augusztus 15-én ígérte meg Szűcs Jánosné, a szekszárdi járási tanács mezőgazdasági osztályának egyik munkatársa és Soltész Dezső elvtárs, a járási párt- bizottság titkára, hogy elintézik. Ígéretük azonban csak üres szóbeszéd maradt, valóraváltására nem került sor. A járási pártbizottság és a járási tanács vezetői talán azt hiszik, hogy szívességet tennének a szedresi Petőfi tsz tagjainak azzal, ha elintézik, hogy ki tudják osztani saját gabonájukat? Ha ebben a hitben ringatják magukat, nagyon tévednek. Ezt ők nem jószántukból teszik „kutya kötelességük", hogy elintézzék, mert ez most napjainkban sok káros kihatásai van ... * ... A szedresi Petőfi termelőszövetkezetben ezekben a napokban úgyszólván „felfelé állnak a kocsi kerekei". Amint a tsz elnöke, Szűcs János elvtárs mondja a tagok egy- része bizalmatlan, fel van háborodva, mert most a bő termés után pénzért kell venniök a kenyeret. Ez még inkább csak megingatja azokat a becsületes tagokat is, akik végképp kitartanak a szövetkezet mellett. Ilyenek például Baricz Imre, kertai Jánosné, akiknek minden számításuk az, hogy továbbra is kitartanak a nagyüzemi gazdálkodás mellett. Ezek után azonban ők is ingadoznak. Mindenáron azt hajtogatják „nem valami szerencsés dolog, hogy ilyen dús gazdag termés után még augusztus 20-án is pénzért kell venni a kenyeret“. És csupán azért, mert a járási tanács és a felsőbb szervek mindent fontosabbnak tartanak, mint azt, hogy a szedresi Petőfi tsz problémáját elintézzék. Ez a helyzet a szedresi Petőfi termelőszövetkezetben, * Felesleges volna azonban bárkinek azt hinni, hogy a tsz becsületes párttagjai ős élenjáró tagjai feladták a harcot. Erről szó sincs. Még határozottabban verik vissza a tsz-ben megbújt ellenséges elemek agitáció- ját. Andi Ferenc, a csoport egyik tagja a kormány programújának megjelenése ulán azt számítgatta, visszaveszi igás jószágát, tehenét, gazdasági felszerelését, újra egyénileg gazdálkodik. — Hogy egyénileg gazdálkodjon, attól nem tartja vissza senki. De álljunk meg egy szóra — mondja Krizák Vince, a csoport pártvezetőségének egyik tagja. — Annak idején, mikor beléptél a csoportba, az éhen- puszlutás elől hoztad be a két ökrödet, tehened, amelyekért 3.000 forint készpénzt kaptál. Megkaptad egyéb gazdasági felszerelésed után a 2.800 forintot, összesen tehát 5.800 forintot kaptál, s most az hiszed, hogy ezt minden további nélkül visz- szakapod. Szó sem lehet róla. Andi Ferencen kívül még van a csoportban három-négy ilyen tag, akik most okkal — ok nélkül elégedetlenkednék, s azt hajtogatják, hogy kilépnek a csoportból. Ilyen például Fehér István is, akinek annak idején, mikor belépett a csoportba, átvették 11 hold földjét, melyen addig egyénileg gazdálkodott. Akkor a fia is belépett a csoportba, az aratás előtt, a legnagyobb munkák idején azonban otthagyta a csoportot, elment a gyárba dolgozni, magára hagyta idős apját, aki igazán kevés hasznot tudott hajtani a termelőszövetkezetnek, s most a tetejébe még ő is azt hajtogatja, hogy a tsz-ben nem lehet megélni. Az ilyen nagyhangúnknak aztán hamarosan letörik a szarvukat, mikor az olyan becsületes tagok, mint Kenyeres István odamondogatják nekik, hogy mehet, nincs rá semmi szükség, nála nélkül csak erősebb, szilárdabb lesz a csoport. • A tszcs vezetői már a jövőévi tervet készítik. Míg az olyan tagok, mint Andi József, Nemeth József azon törik a fejüket, hogy melyik lovat, melyik ekét viszik-e, addig a termelőcsoport vezetői már arról terveznek, hogy az ősszel mit és hogyan vetnek, hogy jövőre még sokkal jobban boldoguljanak. Búzából 50 holdat, rozsból 14 holdat, árpából 20 holdat vetnek ke-, resztsorosan. A járási pártbizottságnak és a járási tanácsnak látnia kellett volna már eddig is, hogy ezeknek a becsületes csoporttagoknak és a csoport vezetőségének napjainkban olyan szüksége van a segítségre, mint vaknak a látásra. Mint az előbbi példák mutatják, a járási párt- bizottság és a járási tanács, ha látni is, hogy szüksége volna a csoportnak a segítségre, nem adta meg neki. A továbbiakban feladatuk, hogy a szedresi Petőfi termelőszövetkezet becsületes tagjaival karöltve harcoljanak a csoport megvédéséért cs megszilárdításáért.
