Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-11 / 187. szám
A ' M D N TOLN AMEGYEI PÄRTBIZOTTJÄCA'NAK L APJA vnJc Pßourmkjjn tGresvunrx! A MAI SZAMBAN: G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén (2—3. o.) — Legyenek levelezőink a kormányprogramm megvalósításának élharcosai (3. o.) — Jólsikerült ankéten vitatták meg feladataikat Pakson az üzemek aktívái (3. o.) — A Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a kisiparosok ipargyakorlásáról (4. o.) — Aláírták a magyar—bolgár jogsegély szerződést (4. o.) VOLHAI X. fcVEOLVAM, 187. SZÁM AltA 50 F1LLEH KEDD, 1953. AUGUSZTUS 11 C. M. Malenkov elvtárs beszéd® a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén az ipar és a mezőgazdaság feladatairól, a szovjet nép anyagi jólétének további emeléséről, a szovjet kormány bérpolitikájáról, Korea újjáteremtésének segítéséről s arról, hogy a hidrogén-bomba nem az Egyesült Államok monopóliuma Moszkva, augusztus 8 (TASZSZ): Augusztus 8-án a Nagy Kreml Palotában befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 5. ülésszaka. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésén a küldöttek és a vendégek melegen köszöntötték a kormánypáholyokban megjelenő G. M. Malenko- v o t, V. M. M o 1 o t o v o t, N. Sz. Hruscsovot, K. J. Vorosilo- vot, N. A. Bulganyint, L. M. Kaganovicsot, A. I. Miko- j a n t, M. Z. Szaburovot, M. G. Pervuhint. A Szovjetunió 1953. évi állami költ ségvetésének vitájában felszólalt Jan Kalnberzin küldött (Lett SzSzK). Ezután G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kapott szót. Nagy figyelemmel hallgatott beszédét többízben szakította meg viharos, hosszas taps. G. M. Malenkov felszólalása után lezárult a Szovjetunió 1953. évi állami költségvetésének vitája. Arszenyij Zverjev, a Szovjetunió pénzügyminisztere zárszavában kijelentette, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa megvizsgálja és tekintetbe veszi a küldöttek felszólalásaiban elhangzott megjegyzéseket és felvetett kérdéseket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 544 milliárd 264 millió 720 ezer rubeles bevételi, 530 milliárd 532 millió 48 ezer rubeles kiadási összeggel hagyta jóvá a Szovjetunió 1953. évi állami költségvetését. A bevételek 13 milliárd 732 millió 672 ezer rubellel haladják meg a kiadásokat. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa egyhangúlag elfogadta a Szovjetunió 1953. évi állami költségvetéséről szóló törvényt. Ezután jóváhagyták a mezőgazdasági adóról szóló törvényt, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendeletéit és módosították a Szovjetunió alkotmánya 126. cikkelyének szövegét. fokozottabb erősítése alapjának szakadatlan növelését. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet állam gondoskodását a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának töretlen emeléséről. A közoktatási, egészségvédelmi, szociális és kulturális, a nyugdíjakat szolgáló kiadások, valamint a lakosságnak a kölcsönök nyomán jutó kifizetések ebben az esztendőben 139.5 milliárd rubelt tesznek ki az 1952. évi 129.6 milliárd rubellel szem ben. Ezenkívül a költségvetés terhére kiadásokat irányoztunk elő az állami kiskereskedelmi árak leszállítására. Ezek a kiadások . évenként több, mint 46 milliárd rubeles hasznot biztosítanak a lakosságnak. Több más intézkedés is közvetlenül szolgálja a nép anyagi jólétének emelését. A lakosság az idei év költség- vetéséből összesen 192 milliárd rubelt, a költségvetés összes kiadásainak több. mint 36 százalékát kapja, szemben az elmúlt évi 147 milliárd rubellel. A dolgozók ugyanakkor személyes jövedelmükből adók és illetékek, valamiül kölesönjegyzés formájában 65 milliárd rubellel, azaz az elmúlt évinél 21 milliárd rubellel kevesebbel járulnak hozzá a költségvetéshez. Ilymódon ebben az évben a munkások, kolhozparasztok, alkalmazottak 127 milliárddal többet kapnak majd a költségvetésből, mint amennyivé] személyes jövedelmükből hozzájárulnak. A lakosság 1952-ben 61 milliárd rubellel kapott többet, mint ameny- nyivel a költségvetéshez hozzájárult Az állami költségvetés 110.2 milliárd rubelt irányoz elő honvédelmi kiadásokra. Ez az összeg a költségvetés valamennyi kiadásának 20.8 százaléka az 1952. évi 23.6 százalékkal szemben. (r. M. Malenkov elvisíi** beszéde Moszkva, augusztus 8. (TASZSZ): Augusztus 8-án tartotta záróülését a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ötödik ülésszaka. Az ülésen beszédet mondott G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, akit valamennyi jelenlévő viharos éljenzéssel fogadott. Alább következik beszédének szövege: — Küldött elvtársak! Az állami költségvetés tervezete, amelyet a kormány a Szovjetunió Legfelső Tanácsa jelen ülésszaka elé terjesztett, megvitatásra, teljesen biztosítja a népgazdaság fejlesztését szolgáló feladatok pénzellátását 1953-ban, annak az ötödik ötéves tervnek harmadik évében, amelynek teljesítése nagy lépés lesz előre a kommunista társadalom országunkban való felépítésének útján. Az állami költségvetés tükrözi a szovjet kormány és. pártunk politikáját, amely a szocialista népgazdaság fejlesztésére és szakadatlan felvirágoztatására irányul. Az 543.357 millió rubelre rugó költségvetési összbevételek túlnyomó része — 86 százaléka — az iparból a mezőgazdaságból és a népgazdaság más ágaiból származik. A költség- vetési kiadásokban viszont a legnagyobb tétel a népgazdaság pénzellátása. Az 1953. évi költségvetés 192.5 milliárd rubelt irányoz elő a népgazdaság fejlesztésére, vagyis az összes költségvetési kiadások több. mint 36 százalékát, szemben a mult- évi 178.8 milliárd rubellel. A költségvetési előirányzatok mellett a népgazdasági tervnek megfelelően ugyanerre a célra fordítjuk a vállalatok és gazdasági szervek majdnem 98 milliárd rubelnyi saját anyagi eszközét, amely jövedelmükből és más forrásokból képződött. nymodon a népgazdaság finanszírozására ebben az évben összesen több, mint 290 milliárd rubelt fordítanak, szemben az 1952. évi 265 milliárd rubellel. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani. hogy a végrehajtott árcsökkentés következtében a rubel vásárlóereje növekedett Elvtársak! A költségvetés megtárgyalásával kapcsolatosan szeretnék szólani az ipar és a mezőgazdaság terén felmerülő néhány halaszthatat lan feladatról, amelyeknek megoldása lehetővé teszi, hogy sikeresebben hajtsuk végre fő feladatunkat: a mun kások, kolhozparasztok, értelmiségiek, valamennyi szovjet ember anyagi jóléte további emelésének biztosítását. Az 1953-as év első felének, valamint az 1951. és 1952. évek gazdasági eredményei azt mutatják, hogy iparunk sikeresen teljesíti az ötödik ötéves terv feladatait. Az 1953. évi ipari termelés körülbelül két és félszerese lesz a háborút megelőző 1940. évinek. A nehézipar alapvető ágai termelésének emelkedését a következő adatok jellemzik: 1953-ban több, mint 38 millió tonna acélt termelnek, vagyis több. mint kétszerannyit, mint 1940-ben: szenet több, mint 320 millió tonnát bányásznak, vagyis 93 százalékkal többet, mint 1940-ben; kőolajat több, mint 52 millió tonnát termelnek ki, és következésképpen a népgazdaság finanszírozásának mértéke reálisan még inkább növekedett. A népgazdaság fejlesztésére előirányzóit anyagi eszközök biztosítják a társadalmi termelésnek, min: a nép jóléte további fellendítése és országunk védelmi képessége még vagyis majdnem 70 százalékkal' többet, mint 1940-ben: cementet több. mint 16 millió tonnával termelnek többet, vagyis majdnem háromszor annyit, mint ezerkiiencszáznegv- venben; villa-mosenergiát 133 milliárd kilowattórát termelnek, vagyis 2.8-szer többet, mint 1940-ben. A vegyipar termelése 1953-ban 1940- hez képest háromszorosára növekszik, a gépek és berendezések gyártása 3.8-szeresére. Ami a közszükségleti cikkek termelését illeti, a következő kép ál! előttünk: 1953-ban 5,300.000.000 méter pamutszövetet termelnek, vagyis 34 százalékkal többet, mint 1940-ben; gyapjúszövetet több, mint 200 millió métert, vagyis körülbelül 70 százalékkal többet, mint 1940-ben; selyemszövetet több, mint 400 millió métert, vagyis több, mint ötszörany- nyit, mint 1940-ben; cukrot 3.600.000 tonnát, vagyis majdnem 70 százalék kai többet, mint 1940-ben; állati zsiradékot 400 ezer tonnát, vagyis majd nem 80 százalékkal az állati zsiradékipar termelésének háború előtti színvonala felett. Ezek az adatok szembetűnően taA kormány, midőn az említett ösz- szeget javasolja a honvédelmi kiadásokra, abból indul ki, hogy kötelességünk fáradhatatlanul tökéletesíteni és szilárdítani a szovjet fegy veres erőket, hogy megóvjuk hazánk biztonságát és készek legyünk pusz- iítóan visszaverni az agresszort, ha megkísérelné megzavarni a Szocialista Szovjet. Köztársaságok Szövetsége népeinek békés életét. nuskodnak iparunk sikeréiről. Ismeretes, hogy a párt az ország iparosításának ágyét a nehézipar — a kohászat, a fűtőanyag- és energetikai ipar fejlesztésével, a hazai gépgyártás fejlesztésével kezdte. Éneikül nem is lehetett volna beszélni hazánk önállóságának biztosításáról. A párt szilárdan és tántoríthatat- lanul tartotta magát vonalához a troekisték és a jobboldali kapitulán- sok és árulók elleni harcban, akik ellenezték a nehézipar építését és követelték, hogy áz eszközöket a nehéziparból a könnyűiparba irányítsuk. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása forradalmunk pusztulását, országunk pusztulását jelentette volna, mert fegyvertelennek bizonyultunk volna a kapitalista környezettel szemben. Emlékeznek az elvtársak, hogy milyen volt iparunk, amikor a párt célul tűzte ki az ország iparosítását A párt XIV. kongresszusa előtt, az 1924—1925. gazdasági évben a Szovjetunióban csak 1,863.000 tonna acélt öntöttek, mindössze 16,520.000 I. 4z ipar és a mezőgazdasóg területén előttünk álló halaszthatatlan feladatokról és a nép anyagi jólétének további emelését szolgáló intézkedésekről tonna szenet bányásztak, a villamos- erőművek hárommilliárd kilowattóra villamosenergiát sem termeltek. Vas és színesfémek termelése, szén- és olajkitermelés, valamint villamos- energia-termelés terén a nagy kapitalista államokhoz képest az utolsó helyen álltunk. Nem volt traktor-, gépkocsi-, repülőgép- és szerszámgépgyártó iparunk. Nem volt valamennyire is komoly vegyiparunk és mezőgazdasági gépiparunk. Ma országunknak hatalmas, technikailag tökéletes nehézipara van. A párt XIV. kongresszusa óta eltelt 28 év alatt az ipari termelés 29- szeresére nőtt. Az 1924—1925. évhez képest ma acélt 21-szerte, szenet 19-szerte, villamosenergiát 45- szörte többet termelünk. Még gyorsabb ütemben nőtt a vegyipar és a gépipar, amelynek legtöbb ágát újonnan létesítettük. Ez alatt az idő alatt új ipari központok létesültek a Volga mentén, az Uraiban, Szibériában, a Távol- Keleten, az északeurópai vidékeken* Kazahsztánban, a középázsiai köztársaságokban és a Kaukázusontúl. Fejlett nehéziparunk van országunk minden gazdasági vidékén. A nehézipar elsősorbani fejlesztése feladataink megoldása gyökeresen megváltoztatta a nehéz- és köny- nyűipar közötti viszonyt, a teljes ipari termelésen belül. Jelenleg az összes ipari munkások körülbelül 70 százaléka a nehéziparban dolgozik. Míg 1924-1925- ben a Szovjetunió egész ipara termelésében a termelési eszközök részesedése 34 százalék volt, addig a második ötéves terv végére, 1937-re már 58 százalék, 1953-ban pedig körülbelül 70 százalék. Ilymódon a nehézipar részesedése, amely 1924—25-ben éppúgy, mint a forradalom előtti Oroszországban mindössze egyharmad volt, ma több mint kétharmada a teljés ipari termelésnek. A nehézipar fejlődésével együtt növekedett és fejlődött országunkban a vasúti és víziközlekedés. megteremtődött a gépkocsi- és légiközlekedés. Az 1925—1953. évi 'dőszakban a közlekedés valamenv- nyi fajtájának teherforgalma 13 és félszeresére emelkedett. Ugyanakkor a vasúti közlekedés teherforgalma több, mint tizenötszörösére nőtt. A továbbiakban is minden eszközzel fejleszteni fogjuk a nehézipart, a kohászatot, az üzemanyagipart, az energetikai, vegyi és a faipart, a gépgyártást, az építőipart, fejleszteni és tökéletesíteni fogjuk közlekedésünket. Kötelességünk mindig emlékezetünkbe idézni: szocialista gazdasági életünk alapjainak alapja a nehézipar, a nehézipar fejlesztése nélkül nem lehet biztosítani a köny- nyüipar továbbfejlődését, a mezőgaz daság termelőerőinek fejlődését, nem lehet erősíteni országunk védelmi képességét. Most a nehézipar fejlesztésében elért sikerek alapján megvan minden feltételünk ahhoz, hogy megszervezzük a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését. Ehhez megvan minden lehetőségünk és ezt meg is kell tennünk. A legutóbbi 28 év alatt a termelőeszközök termelése egészben országunkban kő rülbelül 55-szörösére emelkedett, a közszükségleti cikkek termelése ez alatt az idő alatt csak körülbelül 12-szeresére nőtt. Az 1953. évi termelési színvonal összehasonlítása a háború előtti 1940. -évi színvonallal, azt mutatja, hogy ez alatt az idő alatt a termelési eszközök termelés« (Folytatás a 2. oldalon.) __ ,é
