Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-09 / 186. szám

4 N Ä PCö 1953 AUGUSZTUS 9 A szovjet vasuti közlekedés fejlődése Irta: V. GANRIK, a Szovjetunió közlekedésügyi miniszterének helyettese. A Wehrmacht újjászületése a bonni ,,birodalomban66 A Szovjetunió vasúti közlekedése döntő szerepet játszik az ország gaz­dasági életében. A szovjet vasútvo­nalakon szállítják az összes teher- áruk mintegy nyolcvan százalékát és az utasok kilencven százalékát. A Szovjetunió népgazdaságának fejlesztésére irányuló ötéves tervek sikeres megvalósítása azt eredmé­nyezte, hogy a vasútvonalokon a teherszál­lítás volumene 1941-ben 6.3-szo- rossal szárnyalta túl az 1913. évi színvonalat, a vonatközlekedés sebessége másfél- szeresre, a tehervonatok átlagos sú­lya 2.3-szeresre növekedett. A Nagy Honvédő Háború kitörésekor a Szov­jetuniónak jólfeiszerelt vasúti köz­lekedése volt, amely sikeresen k'- bírta a háborús idők óriási megter­helését. A Nagy Honvédő Háború győzel­mes befejezése után az a feladat állott a Kommunista Párt és a szov­jet kormány előtt, hogy minél gyor­sabban helyreállítsa a vasúti köz­lekedést, amelyet a hitlerista rablók rendkívül nagymértékben megron­gáltak. A háborúutáni első ötéves terv szerint a közlekedés helyreál­lítására több, mint negyven milliárd rubelt irányoztak elő. A szocialista ipar egyre több nagyteljesítményű új gőzmoz­donyt, villanymozdonyt, moto­rosmozdonyt, teherkocsikat, gyor- sanromló áruk szállításához szük­séges kocsit és egyéb gördülő- anyagot szállít a vasútvonalak­nak. A személyszállításra kényelmes, teljesen fémből készült kocsikat ál­lítanak be. 1940-hez viszonyítva ug­rásszerűen megnövekedett a négy- tengelyes vagonok száma, ami azt eredményezte, hogy a teherkocsik összes teherbíróképessége több, mint felével megnövekedett, az önműködő kapcsolással ellátott vasúti kocsik száma az egész állomány 65 százalé­kát tette ki. Az egész gördülőállo­mányt ellátták önműködő fékekkel cs megkezdték a görgőscsapágyak fel szerelését. A szovjet vasúti közlekedés ki­emelkedő sikereket ért el a jelző- és híradóberendezések terén is. A vasútvonalak önműködő tér­közbiztosító berendezésekkel való ellátottsága 40 százalékkal nö­vekedett a háború előtti szín­vonalhoz viszonyítva, n központosított diszpécser szolgá­lat pedig több, mint kétszeresére nőtt. Az önműködő térközbiztosítás fejlődése lehetővé tette, hogy széles­körben alkalmazzák a vonatközle­kedés diszpécser ellenőrzését. Az ilyen ellenőrzés esetén a diszpécser fényjelzőberendezés segítségével el­lenőrzi munkahelyén a vonatok köz­lekedését, amelyet az asztalnál álló táblán kísérhet figyelemmel. Ezen­kívül a szovjet mérnökök kidolgoz­ták és sok nagy állomáson már be is vezették a távvezérelt váltó és állomási jelzőberendezések új rend­szerét. Ezeknél a rendszereknél a központi kapcsolólapról gombnyo­mással önműködően át lehet állítani a váltókat a szükséges helyzetbe. Sokezer kilométer hosszúságú vasút­vonalat láttak már el Tancjura szov­jet mérnök önműködő vonatmegállí­tó-berendezésével. Ezek a berendezé­sek automatikusan megállítják a vo­natot abban az esetben, ha a moz­donyvezető túlment a tilos jelzésen. A XIX. pártkongresszus irányelvei előírják, hogy a vasút áruforgalmát 1955-re 35—40 százalékkal kellene emelni 1950-hez viszonyítva. 1951— 1955 között 60 százalékkal több má­sodikvágányt helyeznek üzembe, mint az előző ötéves tervben, két és félszer annyi új vasút­vonalat építenek, négyszer annyi villamosított vasútvonalat he­lyeznek üzembe. Elő van írva, hogy a vasútvonalak további ellátása, önműködő térköz­biztosítóberendezésekkel és önműkö­dő vonatmegállító-berendezésekkel, a távvezérelt váltóberendezések szá­mának megnövelése, a központosított diszpécserszolgálat még szélesebb- körben való alkalmazása, a kocsiren­dezés gépesítése és a rádió felhasz­nálása a vonatközlekedés és a tola­tás irányításába. A szovjet vasutasok e faladatok teljesítéséért harcolva átfogó szocia­lista munkaversenyt Indítottak és új termelési sikereket érnek el. A verseny élén a mozdonyvezetők ha­ladnak. A szovjet vasúti közlekedés élenjáró dolgozói, mint például Iva­nov, a donyeci vasútvonal mozdony- vezetője, Blinov, a délurali vasútvo­nal mozdonyvezetője, Szoreda, az omszki vasútvonal mozdonyvezetője, valamint követői példát mutatnak a túlsúlyos \ronatok gyors vezetésé­re. Ezt a kezdeményezést igen sok mozdonyvezető átvette. Az újítómoz­galom azt eredményezte, hogy mint- ?egy másfél milliárd rubellel csök­kentették évente az üzemköltsége­ket. A Kommunista Párt és a szov­jet kormány állandóan szívén viseli a vasutasok sorsát. Ez megmutatkozik abban, hogy biz­tosítják a mozdony és vonatbrigádok munkájának normális tartamát, hogy kényelmes házakat építenek az úton lévő vasutasok pihenése céljából a fordulópontokon, hogy támogatják a vasutasok családiház építkezését. A vasúti dolgozók rendelkezésére sok­száz kórház, szülőotthon, bölcsőde, sokezer poliklinika és rendelőintézet, nagyszámú szanatórium és rendelő áll. A Szovjetunió Közlekedésügyi Minisztériumának kezelésében 3670 elemi, hétosztályos és középfokú vas utasiskola, a munkásifjúság 526 esti iskolája, 267 technikum és műszaki iskola, mozdonyvezető iskola van, amelyekben vasutasok és gyerme­keik tanulnak. 1913-ban mindössze 2 vasutas főiskola volt, amelynek falai közül évente mintegy száz köz­lekedési mérnök került ki. Ma a Szovjetunióban 10 vasúti főiskola és egy akadémia van, amelyek évente mintegy négy­ezer mérnököt képeznek ki. Ragyogóan kifejezésre juttatja a Kommunista Párt és a szovjet kor­mány gondoskodását a vasutasokról az is, hogy felemelte az öregségi nyugdíjat és a munkabér után kifi­zetett hűségjutalmat. Sokezer vasúti dolgozó részesült magas kormánykitüntetésben, 127-en viselik a Szocialista Munka Hőse címet, 1851—1952-ben 150-en kaptak Sztálin-díiat, a kormány körülbelül 200.000 vasutast jutalmazott érdem­rendekkel és érdemérmekkel. Miután Theodor Blank, a tényle­ges bonni hadügyminiszter látoga­tást tett az Egyesült Államokban, a bonni vezetek fokozták a háborús előkészületeket Nyugat-Németország ban. Mint a nyugatnémet saitó köz­leményeiből kiderül, Blank utazása során megegyezésre jutottak az Egye sült Államok és a bonniak szoros katonai együttműködésére vonatko­zólag. A nyugatnémet DMT ügynök­ség azt közölte, hogy Blank tárgya­lásokat folytatott az Egyesült Álla­mokban a nyugatnémet hadsereg felállításáról. Washingtonban jóvá­hagyták a hadsereg felfegyverzésé­nek és ruházatának terveit. — A „Blank-hivatal” képviselője — köz­vetlenül azután, hogy Blank vissza­tért Bonnba, — hivatalosan kijelen­tette, hogy „a német egységek fel­állításánál amerikai módszereket al­kalmaznak", hogy „német kiképzők csoportjait fogják oktatni az Egye­sült Államokban" és végül, hogy első időben az amerikaiak fognak fegyvert szállítani a nyugatnémet hadseregnek. Blank tárgyalásai az Egyesült Ál­lamokban szükségszerűen lázbaboz- ták a német militaristákat, akik ég­nek a vágytól, hogy mielőbb felál­lítsák a Wehrmachtot. A tárgyalások eredményeképpen hozott határoza­tok még inkább szabad kezet hagy­nak nekik Nyugat-Németország gyor sított felfegyverzése terén. Persze azelőtt is alakítottak csapattesteket Nyugat-Németországbán, folyt a pa­rancsnok-káderek kiképzése, történ­tek intézkedések a hadianyaggyártás felélesztésére, de a bonni militaris­ta klikk harci láza most még job­ban megnőtt. Gyakoribbak lettek a reguláris csapatok felállítását célzó intézkedések, megszokott jelenséggé váltak a revanst követelő gyűlések és tüntetések a bonni „köztársaság" életében. A nyugatnémet és az amerikai sajtó kijelentései szerint a bonni „Reich“ fegyveres erőinek megala­kítását hivatalosan 1954 első felé­ben kell megkezdeni. Mint a na­pokban a New York Herald Tribune című amerikai napilap washingtoni tudósítója közölte, az amerikai had­sereg már hat hónappal ezelőtt meg­kezdte az egykori hitlerista lakta­nyák kiürítését, hogy előkészítsék azokat a „nyugatnémet újoncok" szá­mára. Ezek a laktanyák a „Blank- hivatal" hatáskörébe kerültek, mely továbbadta azokat a régi fasiszta szakembereknek az újoncok soro­zása és kiképzése céljaira. A lakta­nyákban már a legközelebbi jövő­ben 359 ezer újoncot kell elhelyez­ni, azokat, akik elsőknek kerülnek behívásra. Steinhof, volt hitlerista ezredes, a „Blank-hivatal" jelenle­gi referense, a „Soldaíenzeitung" c. militarista újság munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy egyedül a légierő számára „az első időben" 86 ezer embert soroz­nak be. Ezek a számadatok persze csak a német militaristák „minimálpro- grainmját" jelentik; ők egyáltalán nem szándékoznak megállni ezeknél a számoknál. Az „Aachener Nach­richten" című lap például július 21-i számában nyíltan beismerte, hogy a „tervezett" 12 hadosztály mellett — amelynek számára a 350 ezer em­bert besorozzák — újabb „12 tarta­lékhadosztályt“ szándékoznak alakí­tani. De ez a számadat is aligha lesz végső határ a nyugatnémet revans- lovagok számára. A bonni „köztár­saság" néhány lapjában már arról van szó, hogy Nyugat-Németország­ban 10—59 hadosztályt alakítanak. Nyugat-Németország revanst kö­vetelő elemei érzik az amerikai mo­nopoltőkések támogatását és egyre arcátlanabb kirohanásokat intéznek, nyíltan hangoztatják agresszív jel­szavaikat. Nemrégiben nagy milita­rista tüntetés zajlott le Hannover­ben. Körülbelül 6000 fasiszta suhanc gyűlt itt össze, az úgynevezett „Né­met Katonaszövetség" tagjai. A nyugatnémet DPA sajtóügynökség ezt a gyülevész társaságot „a volt német hadsereg összes fegyvernemé­hez tartozó katonák első háború utáni gyűlésének" nevezte. A gyű­lésen felszólalt Adenauer helyettese, Blücher, a Bundestag elnöke, Eh­lers, a bonni kormány minisztere. Hellwege, stb. Beszédeik nyilván­valóan revansvágyó jellegűek vol­tak. Blücher például kijelentette hogy Franciaországot „rá kell kényszerí­teni" arra, hogy jóváhagyja az „euró pai hadsereg" felállításának tervét. Hellwegc azt i .ondolta, hogy Nyu- gat-Némeíországnak „meg kell mentenie Európát" stb. A tüntetés részvevői azt követelték, hogy gyor­sítsák meg a Wehrmacht felállítását éc szabadítsák ki az összes náci há­borús bűnösöket. A militaristák hasonló tüntetést rendeztek Giessenben. Itt az „Acél- sisak" szervezet tagjai gyűltek ösz- sze. A szervezet főkolomposa, Kessel­ring. volt hitlerista marsall tartott beszédet, aki bűnös volt Varsó bar­bár bombázásában 1939-ben és szá­mos más háborús bűntettben. Kcs- selring azt követelte, hogy a német tábornokokat állítsák vezető posz­tokra az úgynevezett „európai had­seregben" azon az alapon, hogy ők már jól ismerik Kelet-Európát. Kes­selring tehát lényegileg felajánlotta a saját szolgálatait és a többi fa­siszta tábornokok szolgálatait a Sz«v jetunió és a népi demokratikus or­szágok ellen készített „kercszteshad- járathoz." A „stahlhelmisták" re- vanstörekvései azonban nem szorít­koznak ennyire. A „Stahlhelm"-ta- gok gyűlésének napjaiban a szerve­zet központi sajtóorgánuma, a Der Stahlhelm, ezzel a nagy címmel je­lent meg: „Győzelmesen le akarjuk verni Franciaországot." A volt fasiszta tábornokok nyíl­tan készülődnek arra, hogy parancs­noki helyeket foglaljanak el a jö­vendő Wehrmachtban. Biankót, az Egyesült Államokban tett látogatá­sán elkísérte Heusinger hitlerista tá­bornok. Egy másik fasiszta tábornok, Rommel volt vezérkari főnöke, Spei­del, már korábban látogatást tett Londonban. A nyugatnémet lapok azt írják, hogy több tábornokot már „elosztottak" a különböző parancsno­ki helyekre: a nyugatnémet hadse­reg főparancsnokának állítólag Cruc- well. volt hitlerista tábornoknak kell lennie, a páncélkocsi alakulatok pa­rancsnokának, Manteuffel tábornok­nak. stb. Az annakidején háborús bűntetteikért elítélt fasiszta tábor­nokokat kiengedik a börtönből és bevonják a Wehrmacht felállításá­nak munkájába. Július közepén hírt adtak arról, hogy szabadon bocsá­tották Falkenhorst, fasiszta vezérez­redest, a Norvégiába küldött német csapatok egykori parancsnokát. A Lengyelország ellen intézett hitle­rista agresszió idején Falkenhorst hadtestparancsnok volt és sokezer áldozatot követelő véres utat járt meg lengyel területen. Ez a hóhér tapasztalatait ezután az északeurópai országokban gyUmölcsöztette. Falken horstot az angol haditörvényszék 1946 augusztus 2-án halálra ítélte szörnyű háborús bűntetteiért, de ez csak ítélet volt... A háborús bűnöst hét évvel később szabadon bocsá­tották, hogy újból agresszió és há­ború előkészítésére használják fel. Falkenhorst szabadlábra helyezé­sével csúfot űztek annak a sokmillió embernek emlékéből, akik Európa számos országában a fasiszta meg­szállóknak estek áldozatul. A Wehr­machtot Nyugat-Németországban most újra felállító fasiszta hóhérok pártfogói készek arra, hogy a né­pet, nyugatnémet bérenceik segítsé­gével, ismét a szenvedés és nyomo­rúság örvényébe taszítsák. A különféle militaristák arra szá­mítanak, hogy rövid a népek emlé­kezete. Ez a számítás azonban egy­re kevésbbé látszik helytállónak, ab­ban a mértékben, ahogy egyre nő és terjed a békemozgalom minden országban, többek között Németor­szágban is. A berlini fasiszta kaland minden nemet hazafinak megmutat­ta, hogy a béke ellenségei készek a legkétségbeesettebb eszközökhöz fo­lyamodni, hogy aláaknázzák a béke ügyét Európában. Ez a kaland le­leplezte a bonni klikk tagjait, mint a német egység ellenségeit és mint háborús provokátorokat. A német dolgozók fokozzák éber­ségüket az újabb agresszió kirob­bantására törekvő militaristák és fasiszták mesterkedéseivel szemben, fokozzák harcukat a békéért és ha­zájuk egységéért. SZOVJET VASUTASOK A vasúti közlekedés dolgozói, technikusai és mérnökei csodálatos üdü­lőkben, szanatóriumokban töltik szabadságukat. A képen: a szocsi „10 éves Október“ vasutas-szanatóriumban. Pihenő vasutasok csoportja. AZ ORSZÁG LEGKIVÁLÓBB MOZDONYVEZETŐJE Vaszllij Kuznyecocv, a elorussz vasutigazgató- fg mologyecsnoi fűtőhá­lnak mozdonyvezetőié so >nlévő útjára készült. A Iszülődés közben érkezett fűtőház ügyeletese. A enetlevéllel együtt egy viratot is nyújtott át uznyecov na-k. A távirat. in az állt, hogy Vaszilij uznyecov megkapta ,<A ■nvjetunió vasúthálózatán ik legkiválóbb mozdony- izetője‘‘ címet. Amikor dolgozótársai cgtudták ezt, lelkesen ün zpelték. Büszkék voltak uznyecov elvtársra, aki :ár negyedszer nyerte el t a megtisztelő címet. A iráti jókívánságokra Bűz yecov csak ennyit mon­oit: — Ezentúl még jobban olgozom! ...A mologyecsnoi álló. sás egyik vágányán szó. atlanul hosszú, túlsúlyos zerelvény áll indulásra észen. — Ki továbbítja ezt a zerelvényll — kérdezi avel Szudnyikov, a vonal inökség ügyeletese. — Kuznyecov mozdony- ezető — válaszol Legcsun z állomás forgalomirányí- ija. — Jól van. Indítsa el. - hangzik a válasz. ... Robog a vonat az célpályán. Szenet és óla, at, fémet és fát, gépet és pítőanyagot szállít — tindazt, amit a szovjet nép lelkes munkájával al­kot. Amikor az egyes ál­lomások ügyeletesei meg­hallják a közeledő teher­vonat zakatolását, rendtíze rint azt mondják: — Csak Kuznyecov le­het. így csak ő vezet. A diszpécser menettáb­láján csaknem egyenes vonaljain a szerelvény hal-adását. A vonat már egészen közel van a rajz­papiroson jelzett cél álló. máshoz, — Igazi mester — mond ja Alekszandr Rasztorgu. fev mozdony irányító elra­gadtatással. — Mekkora időnyereséggel érkezik! Kuznyecov mozdonya nem sokáig vesztegelt az állomáson. A mozdony ki­szerelését sokkal gyorsab­ban végezték, mint aha. gyan ezt a norma előírja. A mozdony vezető most olyan szerelvénnyel hír dúlt visszafelé, melynek súlya sokkal meghaladta a siílynormáf. Amikor a diszpécserek meghallották ezt, feszült figyelemmel ki séi téá a szerelvény útját. Mindem rendben ment. A qózfejhsz’és jó volt. az emel1:"dőket jó1 vette a mozdony. Vaszilij Kuznye- covot Kascsavcev moz­donyvezető vált fa tel. — Kuznye/ov már útközben ' előkészítette a mozdonyt, hogy Kascsavcevnek ne kelljen hosszú ideig az ál­lomáson állni. Kuznyecov irányvonata mint rendesen, most is nagy időnyereséggel érke­zett a célállomásra. Az egész vonat személyzet ősz szegyüli az újabb útra in­duló mozdony mellett, Kuz nye-'ov helyét a mozdony szabályzójánál váltótársa foglalta el A fával megrakott vonat elindult, s gyorsan fokoz, tg sebességét, Elmaradtak az állomás utolsó épületei is. A vonat nagy •sebes­séggel haladt a szabóéi pá­lyán A füfőhdz „rharci röp­lapod adott ki. Ez hírt adóit orról a kiváló ered­ményről, ntelyet. Kuznye­cov és váltótársa: KasV esavcfív és Aljohin moz­donyvezetők elérlek. A mozdony 24 óra alatt több szőröséi tette meg annak az útnak, melyet a norma előirányzott! Vaszilij Kuznyecovot úgy ismerik a mologyecs. női iütőhúzban, mint kivá­lóan szakképzett gépészt, a tvlsiüycs vonatok ügyes vontatóját, mint olyan em­bert, akinek kimeríthe'et- l«n az alkotó kezdeménye, zése, Sok jól mondanak róla. Kuznyecov és a többi kiváló mozdonyvezető kéz deményezőfe a fütőházban széles körben elterjedt öt. százküomé'éres és a 2tí00 tonnás mozgalomnak. Ami kor mozdonya egy nap 600 kilométert tett meg, Kuz­nyecov mozdonyvezető sze rényen ezt mondta: — Szép, de ez korántsem csúcs 'eljesítmény! Az ország legkiválóbb mozdonyvezetője fáradha­tatlanul tör újabb győzel. mek felé. Szoros kapcso­latot teremtett a forgalom­irányítókkal s így rendsze­resen szabad pályát kap. Szerelvénye rendszerint megállás nélkül robog a célállomás felé. A kiváló mozdonyvezető a mozdony személyzet egyik gyűlésén ezt mond. ta: — A Kommunista Párt XIX. kongresszusán elfo­gadott irányelvek rámutat­nak annak szükségességé­re, hogy ügyesen használ. jvk ki a tartalékokat, időt és pénzt takarítsunk meg az állam számára. — Mindent megteszünk. hogy a tartalékokat teljesen ki. használjuk. így gondolkozik Kuznye cov és így gondolkozik sok vasutastársa. A Kommunista Párt ki­váló tulajdonságokat fej­lesztett ki a szovjet em­berekben. A Kommunista Pár‘ tanította meg Kuz. nyerőről is arra. hagy ér­deklődéssel figyeljen fel minden újra. mindenre, ami az orszánban haladási jelent. Segítségér* volt abban is. honit n Szovjet­unió vasúthálózatának leg jobb mozdonyvezetői so­rába kerüljön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom