Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-07 / 184. szám
NAPLÓ 19E3 AUGUSZTUS 7 Az egyetértés hiányának a termelés látja kárát... Bikács tavaly a paksi járás első községe volt a begyűjtésben, ezzel szemben az idén nemcsak hogy az első helyet nem tartotta meg, de lecsúszott harmadiknak. Pedig ami sikerült tavaly, az az idén is sikerülhetett volna jó munkaszervezéssel, határozott, céltudatos vezetéssel, a tanács és a párt összefogásával. Bikácson azonban nyoma sincs a jó eredmény e felsorolt feltételeinek. A legnagyobb hiba az, hogy a tanács és a párts7crvezet „bacliállapotban“ áll egymással, jobbanmondva a tanácselnök Bör- c s ö k Sándorné, és a párttitkár Tóth István elvtárs, a két szemben álló fél és egyiknek is, a másiknak is megvan a maga tábora, azzal a különbséggel, hogy a tanácselnök asszonyé kisebb. A viszály kodás akkor kezdődött, amikor a tanácselnök asszony kijelentette egy gyűlésen, hogy nem ért egyet a párttitkár javaslatával, amiszerint azon a napon, amelyiken népnevelőértekezlet van, semmiféle más gyűlést nem lehet tartani. Tóth elvtárs továbbra is ragaszkodott álláspontjához, mivel felsőbb utasításra tette javaslatát, Börcsökné pedig nem volt hajlandó elfogadni. Ezzel megkezdődött a külön malomban őrölés. Más alkalommal egy nyilvános tanácsülésen Tóth elvtárs élesen bírálta a tanácselnök asszonynak a begyűjtésre vonatkozó agitációját. A bírálat jogos és helyes volt, Börcsökné ugyanis félreértette a rendeletet, úgy ismertette a dolgozókkal, hogy az teljesítse a beadását, akinek van miből. A bírálatra megsértődött és várta az alkalmat, hogy visszavághasson. Ezután minden gyűlés legnagyobbrészt abban merült ki. hogy a tanácselnök és a párttitkár kölcsönösen „bírálták“ egymást, ezek a bírálatok azonban semmiesetre se voltak hasznosak, nem a munkamódszerek megjavítását célozták, hanem, különösen Börcsökné részéről személyeskedéssé fajultak. Közös munkáról ezentúl szó sem voit, aminek a termelés és maguk a dolgozók látták és látják még ma is kárát, mert ez az áldatlan állapot nem hogy nem szűnt meg, hanem méginkább fokozódott a cséplés folyamán. A tanácselnök asszony györkönyi, a férje Györkönyben egy cséplőbrigádot toborzott és ezt a brigádot Bikácson akarták az egyik gépnél elhelyezni, de a bikácsi dolgozók ebbe nem egyeztek bele. Azt mondták, hogy köztük is vannak olyanok, akik rászorulnak a cséplőrészre, minek adnák ki másik községbe a gabonát. A dolgozók kérésére és a községi pártszervezet utánjárására bikácsi dolgozók kerültek a géphez, de a munkacsapatvezető továbbra is Bör- csök Sándor maradt. Ez még nem is lenne baj, hiszen mint a tanácselnök asszony férje, jó felvilágosító munkájával serkenthetné a brigádot jobb eredmények elérésére, azonban erről ezó eines. Még a vasárnapi békeműszakot nem vállalták^ hanem nagylelkűen felajánlották a létrájukat a másik gépnek, illetve csapatnak. Ez a másik csapat azonban szombaton éjfélig dolgozott hajnali két órától, mert be akarta fejezni a Rákóczi I. típusú tszcs-ben a cséplést, ennek ellenére vállalták a békeműszakot. Közben eltörött az elevátor, a felajánlott létrát pedig nem fogadták el, azt mondták, hogy csépeljenek a Börcsökék, ők pihenteb- bek. Ezzel azután szépen kitekere- dett a békeműszak nyaka, nem lett belőle semmi. Még a békeműszakot megelőzően volt egy összecsapás a párttitkár elvtárs és a tanácselnök asszony között. Tóth elvtárs egyben a Rákóczi tszcs elnöke és miután be- hordtak, gépet kértek a tagok közvetlenül egymás mellett lévő szérűire. A tanács azonban az egyéni gazdák közös szérűjére irányította a gépet, mint ahogyan azt a ga Idáknak megígérte. Ebben az esetben Tóth elvtárs sem járt el helyesen. Elfogult volt a csoportja érdekében. Mint párttitkárnak, be kellett volna látnia a tanács igazát, nem kellett volna követelődni a gépért, hanem más megoldás után nézni, ezzel szem ben a tanácselnök asszonynak niás hangnemben kellett volna Tóth elvtárssal a dolgot megbeszélni. Börcsökné csak annyit mondott, hogy ha a párttitkár a feje tetejére áll, akkor sem kapja meg a gépet. Azóta már elcsépelt a Rákóczi tszcs, de a viszálykodásnak még nincs vége. Már azon a ponton vannak, hogyha gyűlés van, el sem megy az egyik, ha tudja, hogy a másik ottvan. Az a legfurcsább, hogy a tanácselnök asszony is párttag, mégsem fogad el semmiféle tanácsot, vagy kritikát Tóth elvtárstól, bármilyen helyes is az, pedig Tóth elvtárs — ha mint tszcs elnök elfogult is egy kicsit — tanácsaival segíteni akarja, illetve akarta Börcsök elv- társnőt. A dolgozók most tanácstalanok és nem tudják, kihez forduljanak problémáikkal. A termelőmunkán is meglátszik az össze nem hangolt szervezés, már abban is, hogy az idén a begyűjtésben csak harmadik helyen állnak a járásban. A tarlóhántás és másodvetés pedig olyan siralmas, hogy százalék- szérűén alig lehet kimutatni az eredményt, de nem is próbálkoznak vele a tanácsnál, hogy kimutassák. Tekintettel arra, hogy a pártszervezetnek és a tanácsnak közös célkitűzései vannak, amelyeket csak jól összehangolt, közös munkával lehet elérni, ismerje be hibáit a bikácsi tanács, illetve tanácselnök, fogadja el a jóindulatú bírálatot. A párttitkár elvtárs pedig ne arra az álláspontra helyezkedjék, hogy ezután tájára sem megy a tanácsnak, mert ilyen kicsinyes sértődéseken nem múlhat az egész község munkája, illetve a munkában iáért eredménye. Nem töltőffe be szerepét a Tolnai Selyemgyár cérnázó üzemrészében tartott termelési értekezlet A termelési értekezlet minden üzemben vezérfonal a munkához, megszabja a feladatokat és irányt mutat a feladatok elvégzéséhez, abban az esetben, ha a termelési értekezletet jól előkészítik, ha jó a beszámoló. Azonban a Tolnai Selyemgyárban az augusztus 4-én tartott cérnázó üzemrészi termelési értekezlet nem töltötte be ezt a feladatát. A délelőttös műszak dolgozóinak Leiphardt elvtársnő, üzemvezetőhelyettes ismertette a cérnázó üzemrész elmúlt havi munkáját. Beszámolt arról, hogy teljesíteni tudták a tervet és milyen intézkedéseket tettek a minőség javítására, a terv egyenletes teljesítéséért. A beszámoló jó volt. csak egy hiányossága rontotta értékét. Az üzemvezetőhelyettes elvtárs névszerint a beszámolójában nem mondta meg azt. hogy kik azok a dolgozók, akik se- lejtet gyártanak, akik akadályozzák a kollektíva munkáját. S z á s z i elvtárs a selyemgyár helyettes vezetője is résztvett a termelési értekezleten és fel is szólalt. Azonban nem ilyen hozzászólást vártunk tőle. Pontosan meghatározta és elmondta, hogy milyen selejtes áruk fordultak elő a termelésben, elmondta azt is, hogy menynyivel károsítják meg a dolgozók a népgazdaságot, ha a tervezettnél magasabb hulladékszámmal termelnek. Azonban névszerint kellett volna ismertetni, hogy kik azok a dolgozók, akik nem dolgozzák le a napi munkaidő minden percét, akik 10 percre leállnak a munkaidő alatt a trámázógéppel. Pedig elősegítette volna a cérnázó üzemrész munkáját az, ha megmondja, hogy kik termeltek hulladékot és azt, hogyan lehet kijavítani a fennálló hibákat. A hozzászólások pedig a szakszervezeti bizalmiak és az üzemi bizottság munkáját „dicsérik." Budai elvtársnő, a cérnázó egyik dolgozója elmondta, hogy az augusztus 20-i felajánlásokat már háromszor megtették, csak azért, mert valakinek a hanyagsága miatt két esetben a dolgozók felajánlása elveszett. Nem értesítették a szakszervezeti bizalmiakat arról, hogy a munkaversenyt szervezzék, helyette az üzemi versenyfelelős végezte ezt. Mindössze három hozzászóló volt a termelési értekezleten. B e n k e Ferencné a világítás megjavítását kérte. Hartmann Imre üzemfenntartó a javításokhoz szükséges anyag szállításának megsürgetését kérte. Több hozzászóló nem volt, pedig van probléma a cérnázó üzemrészben. A beszámoló is megállapítja, hogy a tervezett 2.3 százalékos hulladék helyett 4.1 százalékos hulladékkal dolgoznak. Sokkal több ez a mennyiség a tervezettnél és mégsem beszéltek erről. Nem mondták el a dolgozók és Szászi elvtárs sem, hogyan lehet a hulladékot csökkenteni, milyen módszerrel. A cérnázó dolgozói teljesíteni tudják a tervet mennyiségben, de a hulladék a tervezettnél nagyobb és most arra van szükség, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, melyek a hulladék csökkentését eredményezik. A termelési értekezletnek is ezt a célt kellett volna szolgálni. Az a feladat, hogy most az augusztus 20-i versenyben a dolgozók vállalásait a hulladék csökkentésére irányítsák és biztosítsanak minden feltételt a vállalások teljesítéséhez. Véradó állomás létesült Szekszárdon Nagy Imre eflvtárs az országgyűlés július 4-én tartott ülésén és Rákosi Mátyás elvtárs, a budapesti pártakííva'értcikez'eten részletesein ismertette az új kormányprogrammot, amely gazdaságpolitikánk új irányvonalának megfelelően az eddiginél fokozottabb mértékben gondoskodik a legfőbb értékről, a dolgozó ember, ről. Az új gazdaságpolitika értelmében a magyar Vöröskereszt szervezet is mindent elkövet hogy dolgozó né" pünik kedvezőbb egészségügyi és jobb munkaviszonyok között éljen. Feliismerje az egészségvédelmi intézkedések fontosságát és ennek megfelelően eredményes legyen a harc a kii* lönböző betegségeik s ipari sérülések és balesetek ellen. * — Az elmúlt időben avatták lel Szekszárdon az új friss cürátos vér- adóállomást, amelynek igen nagy je- lentősége van megyénk egészségügyében — mondotta a megnyitó ünnepségen dr. Lukovlts István,, a megyei egészségügyi osztóily vezető* je. Dr. Erdélyi János, kórház igazgató-főorvos beszédében arról szólott hogy a szovjet tapasztalatok alapján létesült a véradó állomás. Az állomásnak fontos feladata van: az, hogy a vérátömlesztés segítségével a betegek minél előbb meggyógyuljanak és így a dolgozók minél hamarabb visszakerüljenek a termelőmunkába. Következő felszólaló dr. Sólyomvári Nándor, a véradóáil'lomás vezetője volt, akd arról beszélt hogy aa új eljárás szerintii vérátömlesztés nélkül el siem képzelhető a korszerű gyó gyííás. Ezelőtt az adott esetiben behívott és féldg-meddig kivizsgált vér" adóktól vették a vért s közvetlenül adták a betegnek. Ez mindkettőre veszélyes lehetett. Ennek a hibának a kiküszöbölésére most szovjet mintára konzerv vért alkalmazunk — foltyatta. — Eddig Budapestről kaptuk a konzerv vért, azonban ez az egry állomás nem tiudjg ellátni az egész országot, e ezért néhány vidé" ki városiban — így Szekszárdon [s — véradóálilomás létesült. Nemcsak teljes vért állítunk itt elő, hanem a vér egyes részeit is, mint például plazmát, ami sok esetben jobb a teljes értékű vérnél, A vér adóállomás kapacitásg havonta 25 Initer, de ennél töibíb is lehet. A mai niap.ig 227 véradó van, közülük 200 máir adott ie vért nem is egyszer. A véradás jó megszervezésével, a korszerűen be" rendezett véradó állomás biztosítani tudja a kórház vérszükségletét és így sok dolgozó életét megmentheti és egészségét visszaadhatja az életet mentő vér segítségével. A véradóállomás újabb fontos létesítménye városunknak, amely lehetővé teszi hogy emberek százai nyerjék vissza életüket, egészségüket az életet adó vér segítségéved. Játékvezetőküldés augusztus 9-re Dunaföldvár—Sz- Dózsa, Dunaföldvár. Fejér m. (Bence, Benke). D. Postás—Sz- Petőfi, Dombóvár, 16.30- Ligeti (Pető, Kollár). Bonyhád—Nagymányok, Bonyhdád 17. Somogy m. (Mecseki, Till). Sz. Építők—Simontornya, Szekszárd. Baranya in. (Szívós, Németh) Decs—Bátaszék, Decs. Steer (Takács Zsigmond). Tamási—Máza, Tamási. Móder (Kleiber, Babits). Bonyhád II.—Nagymányok II., Bonyhád 15.15. Mecseki (Till). Építők II.—Stornya II-, Szekszárd. Szívós (Németh). Sz. Postás—Oesényhely, Szekszárd 8. Bukva. Sz. Lendület—Alsónyék, Szétszórd 9.45. Steiiibach. Alsóhidvég—Alsónána, Alsóliidvég. Kántás. Pörböly—Tengelie, Pörböly, Mayer. Mözs—Kendergyár, Mözs. Haracsi. Sz. Pártákusz—Báta, Szekszárd. Pctrits. Szedres—Kinizsi, Szedres- Gálffi. Ezért nem fejlődik a röplabdasport a megyében A röplabdasport a felszabadulás után honosodott meg nálunk. Hamarosan a legszélesebb tömegek sportjává lett, mert aránylag az „olcsó“ sportágak közé tartozik, másrészt pedig igen élvezetes és felüdülést nyújtó sport a mindennapi munka után. Az üzemekben igen gyakran látunk röplabda zó dolgozóikat s az üdülőhelyeken is kedvenc sportága a pihenő dolgozóknak. A magyar röplabdasport néhány esztendő alatt igen nagyot fejlődött. Megindultak a bajnokságok és a magyar sportolók is mind nagyobb tökélyre vitték ezt a nálunlk eddig ismeretlen sportágat. Helytelen lenne, ha elhallgatnánk azt, hogy egyes helyeken van némi ellenszenv is ezzel a sportággal szemben. Nincs azonban másró] szó, mint arról, hogy néhány szűklátókörű sportvezető a labdarúgás vetély- társát látja a röplabdában egyrészről, másrészről pedig a röplabdasportot nem is ismeri és a teljesen kezdők szemüvegén keresztül ítéli meg. Hogy a röplabda is lehet izgalmas és magasszínvonalú játék, amely egyaránt felüdülést tud adni a sportot űzőknek és azoknak is, akik gyönyörködnek benne, azt megmutatja a már több ízben megrendezett röplabdavilágbajnokság, amelyen tízezres tömegek tapsoltak a szebbnél szebb küzdelmeknek. önként merül fel a kérdés, miért van, hogy a megyében még sem tud gyökeret verni ez a sportág? Könnyű a felelet. Egyszerűen azért, mert az illetékesek nem fordítanak kellő gondot ennek a sportágnak a fejlesztésére. Kitűnő példa volt erre az idei röplabda Népköztársasági Kupa küzdelmei- A kupa megrendezésével kapcsolatban először is onnan adódtak nehézségek, hogy ebben a sportágban nem rendeztek még megyei bajnokságokat. így azután előbb járási döntőt kellett tartani, hogy annak győztesei összemérhessék erőiket. Igen ám, de közben i héttel előrehozták az országos forduló első mérkőzéseit és így nem volt más tennivaló, mint a Szekszárdi Dózsát jelölték ki a részvételre Tolna megyéből Mi történt erre? A női csapat budapesti ellenféltől Szekszárdon hatalmas arányú vereséget szenvedett, (de nem ez volt a nagyobb baj, mert a jobbtól kikapni nem szégyen és a vereségekből az okos levonja a tanulságokat), a férfi csapat pedig nem utazott el Kaposvárra és ezzel eldobta magától azt a lehetőséget, hogy egyszer vidéki csapattal is összemérhesse erejét. Pedig a Dózsa esetében anyagiak hiányára aligha lehet hivatkozni. Még szomorúbb eseményeiknek lehettünk azonban tanúi a megyei döntővel kapcsolatban. Az elmúlt vasárnap kellett volna lebonyolítani a Népköztársasági Kupa megyei döntőjét. Ennek a küzdelemnek ugyan a továbbjutás szempontjából nem volt már jelentősége, arra azonban Igenis jó lett volna, hogy a járás egymástól elszigetelt csapatai végre összemérhessék erőiket. Ezek a találkozóik minden bizonnyal hasznosak lettek volna a résztvevők játékerejének növelése szempontjából. Előszőris a tornára csak a dombóvári és a tengelici együttes érkezett meg férfi és női csapattal a dombóvári és szekszárdi járás képviselőiként. Tehát a bonyhádi, a gyönki, a tamási és a paksi járás képviselője nem kívánt élni. azzal a lehetőséggel, hogy a többi járás legjobb csapataival találkozhat. De a megyed TSB és annak röplabda Társadalmi Szövetsége sem fáradozott kellő igyekezettel azon, hogy ez a torna sikerüljön. A reggel 9 órára hirdetett tornára megérkezett csapatokat nem várta senki sem, játékvezetőkről1 sem gondoskodtak é* nem volt senki, akt a tornát, ha két résztvevővel is, de lebonyolította volna. Ilyen eseménynek még egyszer nem szabad előfordulni a megyei sportéletben. Éppen ezért az egyesek számára különösen fájdalmas tapasztalatok megszerzése után fel kell számolni azokat a hiányosságokat, ame. lyek gátolják a megyei röplabdasport fejlődését Ott kell kezdeni a munkát, hogy a röplabdatársadalmi szövetséget, (amely eddig is létezett papíron), élővé kell tenni. Ezután pedig hozzá kell látni a megyei bajnokságnak a megszervezéséhez. Ennek kapcsán az a feladat vár a megyei TSB-re, hogy egy olyan elfogadható tervezetet készítsen, amelynek segítségével aránylag csekély költséggel lebonyolítható lesz a bajnokság. A jó röplabdacsapattal rendelkező sportköröket meg kell győzni arról, hogy nemcsak labdarúgás alkotja a sportot a megyében és a röplabdasportnak is vannak feladatai. Ha sikerülni fog a megyei röplabdabajnokság mérkőzéseinek színvonalát emelnünk, s ha a szurkolók jó mérkőzéseiket láthatnak majd, akkor lesz közönsége a röp- labd&sportnak, akkor a fiatalság is sokkal nagyobb buzgalommal fog a röplabdasport felé fordulni. Hogy azonban mindezt megvalósíthassuk, csüggedé.smentes optimizmussal kell a munkához hozzáfogni. SPORTHÍREK — Budapesti Vörös Lobogó—Szekszárdi Dózsa 5:0 (0, 0, 2). Női röplabda Népköztársasági Kupa mérkőzés. Szk«szárd. Vezette: Nagy (Budapest). A budapesti csapat mind a három harmadban hatalmas fölényben játszott és pillanatok alatt fektette kétvállra a Szekszárdi Dózsa együttesét. A jelenlegi körülmények között a szekszárdi és a tolna megyei röplabdasportnak nincsen alkalma a továbbfejlődésre. Jók: Szabó, Dobos, illetve Szabó. * — Dunaföldvári Spartakusz—Szék. Szárdi Petőfi 1:0 (1:0). Tartalékbajnoki 1 abd a ni g ómé rk ő zés. Helyenként egészen jó játékot hozott a két tartalékcsapat találkozója. A szekszárdi csapat gólképtelen csatársora miatt vesztett. * — Elkészült a szekszárdi közgazdasági technikum tornacsarnoka. Ezzel a létesítménnyel Í9 gazdagabb lett a megyeszékhely sportélete. Még nem történt intézkedés ar,ránézve, hogy milyen sporteseménnyel adják majd át rendeltetésének. MO Zl. Szabad Ifjúság. Augusztus 7-től 9-ig: REMÉNYSÉG ÚTJA. Kezdések: vasár- és ünnepnap: 4, 6 és 8 órakor, hétköznap: fél 7 és fél 9 órakor. HÍREK PÉNTEK, AUGUSZTUS 7 ÜGYELETES GYÖGYSZERTAK: 11/1. sz. Áll. gyógyszertár. NÉVNAP: Ibolyka. — IDŐ JÁRÁSJELENTÉS: Várható időjárás péntek estig: felhő átvonulások, holnap kevesebb helyen eső. Mérsékelt, időnként élénkebb északnyugati, északi szél. A hűvös idő tovább tart. Várható hőmérsékleti értékek az ország területére: pénteken reggel 11—14, délben 20— 23 fok között. TOLNAI NAPLÓ Felel«, szerkeszt«! SOMOGYI LÁSZLÓ Felel«, kiad«! KIRALI LÁSZLÓ A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonszámaj 20-10. 20-11. Szekszárd, Széchenyi-utca 18 M. N. B. egyszámlaszára: OO.STS.Ob1*—-'$8 Előfizetési díj; havi 11,— tori ni Baranyámegyei Szikra Nyomda Pécs. Munkácsy MiháW utca 10. •*. Telefont 20-27 X nyomdáért felel: MELLES REZSŐ.
