Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-06 / 183. szám
2 1953 AUGUSZTUS 6 NAPLÓ A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányához a külügyminiszterek tanácskozásának összehívásáról Moszkva (TASZSZ) Július 15-én a Szovjetunió washingtoni, londoni és párisi nagykövetsége megkapta az Egyesült Államok, N agy~Britannia és Franciaország jegyzékét az Egyesült Államok> Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácskozásának összehívására vonatkozóan. Augusztus 4-én a Szovjetunió külügyminisztériuma eljuttatta a szovjet kormány válaszjegyzékét az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország moszkvai nagykövetségének. Alább következik az Egyesült Államok kormánya 1953 július 15-i jegy zékének szövege és a szovjet kormány 1953 augusztus 4~i válaszjegyzékének szövege: Az Egyesült Államok kormányának 1953. július 15-i jegyzéke A külügyminiszter kifejezi tiszteletét a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége ideiglenes ügyvivőjének és kéri, adja át kormányának a következőket: A nemzetközi helyzet alakulása, valamint a nemrégen történt kelet- riémetországi és berlini események fokozták azt az általános kívánságot, hogy a békét tartósabbá tegyék és enyhítsék a fennálló feszültséget a szabadsághoz való alapvető jognak megfelelő úton. Elismerve azt a tényt, hogy a tartós békét végső soron csak akkor lehet biztosítani, ha rendeznek néhány alapvető problémát, olyanokat, mint az ellenőrzött leszerelés, az Egyesült Államok kormánya jelenleg azokat a problémákat akarja megoldani, amelyeket a közeljövőben rendezni lehet. A német és az osztrák szerződések megkötése, ami erősen késett, lényeges eleme az európai rendezés kérdésének, amelyet az Egyesült Államok kormánya fontos hozzájárulás nak tekint a béke ügyéhez. A német békeszerződést csak olyan szabad és tekintélyes össznémet kormány részvételével lehet kidolgozni: amelynek lehetősége van szabadon megvitatni az ilyen szerződést. Ilyen kormányt csak szabad választások eredményeképpen lehet megalakítani. t Azok a feltételek, amelyek között ezt a kormányt létre kell hozni és amelyek között ez a kormány teljes cselekvési szabadságot élvezhet, olyan problémát jelentenek, amely valamennyi fél jóindulata esetén a közeljövőben megoldható. Hasonlóképpen világos, hogy nem lehetséges valódi haladás az európai feszültség általános enyhülésé felé, míg ez a probléma megoldatlan marad. Az Egyesült Államok kormánya a szovjet kormányhoz intézett jegyzékeiben, amelyek közül az utolsó az 1952. évi szeptember 23-i jegyzék volt és amelyre válasz nem érkezett, konstruktív javaslatokat tett, amelyek teljes mértékben tükröződtek a német szövetségi ülés ez év június 10-i határozataiban. Ezek a javaslatok arra irányultak, hogy kielégítsék a német nép egyhangú kívánságát a szabadság feltételei között történő egyesülés iránt. Figyelembe véve, hogy a nemrégiben lezajlott események halaszthatatlanabbá tették Németország egyesítésének kérdését, az Egyesült Államok kormánya kész új erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy végetvessenek a rendellenes helyzetnek, amelyben a német nép kénytelen élni. A német szövetségi kormánnyal és a berlini német hatóságokkal való tanácskozás után ezért elhatározták, hogy javasolják a szovjet kormánynak Franciaország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácskozásának összehívását. Ez a tanácskozás korlátolt tartammal megkezdődhetne körülbelül szeptember végén, amiben egyébként kölcsönösen meg kell állapodni. A megvitatásra kerülő kérdéseknek a következőknek kell lenniök: 1. A szabad választások megszervezése a Szövetségi Köztársaságban. Németország keleti övezetében és Berlinben. Ez maga után vonja, hogy más kérdésekkel együtt megvitassák a mozgás-szabadság, a politikai pártok működési szabadsága, a sajtószabadság és valamennyi német alapvető szabadságokra való jogai szükséges biztosítékainak kérdését a választások előtt, a választások alatt és a választások után. 2. A bel- és külügyekben szabad cselekvéssel rendelkező szabad össznémet kormány megalakításának feltételei. Ezek azok a lényeges lépések, amelyeknek meg kell előzniök a német békeszerződés — az általános rendezés már önmagában is legfontosabb eleme — kérdésében a szovjet kormánnyal való tanácskozás megnyitását. Az Egyesült Államok kormánya úgy véli, hogy ezen az első tanácskozáson végre megegyezésre kell jutni az osztrák szerződés kérdésében. A szovjet kormány 1953. augusztus 4-i jegyzéke A szovjet kormány július 15-én megkapta az Egyesült Államok kormányának jegyzékét és> ezzel egjri idejűleg Anglia és Franciaország jegyzékét, amihő! látható, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztereinek júliusi washingtoni értekezletén elhatározták az említett három hatalom és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácskozásának összehívását. Emellett a jegyzékek közölték a három miniszter által javasolt napirendet és az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácskozása összehívásának időpontját. A fent elmondottakból következik, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei a nemzetközi szokások ellenére előzetesen külön tanulmányozták a négy hatalom külügyminiszterei tanácskozásának kérdéseit, a Szovjetunió képviselőjének részvétele nélkül. Ezt a helyzetet nem lehet rend- henlévőnek elismerni. Sőt, mi több. ez nyilvánvalóan ellentétben áll a külügyminiszterek tanácskozásaira vonatkozólag fennálló megállapodásokkal. Ezenkívül a három külügyminiszter előzetes összebeszélése negatív hatással lehet a négy hatalom külügyminiszterei tanácskozásának egész menetére. Ez a következtetés adódik — természetesen — abból, hogy c tanácskozás három résztvevője már jó előre külön egyezményekkel megkötötte a maga kezét, meg sem próbálva megvalósítani, amint ez korábban többször történt, az égető nemzetközi kérdések mindennemű külön kötelezettségtől mentes és nem korlátozott megvitatását. A jelenlegi nemzetközi körülmények között a hatalmak tanácskozásának nagy jelentősége van a vitás nemzetközi kérdések rendezése szempontjából. Most, amikor a békeszereíő államok erőfeszítései lehetővé tették a koreai háború befejezését, a fegyverszünet megkötését, kedvező feltételek jöttek létre a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Természetesen e feladat sikeres megoldása az összes békeszerető nagy és kis államok erőfeszítéseitől függ. A béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért azonban a felelősség mindenekelőtt — amint az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában áll. — az öt nagyhatalomra, — az Amerikai Egyesült Államokra. Angliára. Franciaországra, a Szovjetunióra, a Kínai Népköztársaságra. — hárul. Ennek a körülménynek semmibevétele nem felelne meg a béke és a nemzetközi biztonság fenntartása és megszilárdítása érdekeinek. Másrészt t valamilyen különös jelentőséget tulajdonítani az olyan eseményeknek, mint a június 17-i berlini faimzta kaland, amely külföldi bérencek és bűnöző elemek kezének műve volt, annyit jelent, mint illúziókat táplálni és elvonni a figyelmet a valóban fontos és nemzetközi kapcsolatok tisztázása szemnontjából pozitív jelentőségű tényekről. Tekintettel a fent kifejtett megfontolásokra, a szovjet kormány amellett foglal állást, hogy a külügyminiszterek tanácskozásán tárgyalják meg azoknak az intézkedéseknek kérdését, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség általános enyhülését, beleértve a fegyverzet csökkentésének kérdését és azt, hogy idegen államok területé'! ne engedélyezzenek külföldi katonai támaszpontokat. Emellett nem szabad kizárni annak lehetőségét, hogy a tanácskozáson megtárgyalják, milyen összetételben kell megvitatni a nemzetközi viszonyok ilyen vagy olyan problémáit. Az említett kérdések megvizsgálásának szükségességét nemcsak az európai helyzet diktálja. Ismeretes, hogy az ázsiai országok helyzete, fontos, időszerű problémák — magukra vonják a nemzetközi körök figyelmét. Ebből szintén az következik, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedések kérdéseinek megvitatásában elengedhetetlen a Kínai Népköztársaság részvétele. A nagy kínai nép, — amely a Kínai Népköztársaságban egységesebb és üsszeforrottabb, mint valaha, — most teljesen indokoltan követeli törvényes jogainak visszaállítását az összes nemzetközi ügyekben és e kérdés halaszthatatlan megoldása fontosságának lebecsülése szintén nem szolgálná a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának érdekeit. A szovjet kormány az Egyesült Államok kormányának július 15-i jegyzékével kapcsolatban kifejezi beleegyezését abba, hogy a miniszterek tanácskozásán megtárgyalják a német kérdést. A július 15-i amerikai jegyzékben azonban éppúgy, mint a három külügyminiszter washingtoni tanácskozásáról kiadott közleményben is, a német kérdés tényleges megvizsgálása helyett az egész dolgot valójában a múlt év szeptember 23-i amerikai jegyzékben foglalt javaslat megismétlésére korlátozzák, figyelmen kívül hagyva Németország alapvető problémái megoldásának elengedhetetlen fontosságát. Mint ismeretes, a német nép mindenekelőtt az olyan kérdések megoldásában érdekelt, mint Németország nemzeti egyesítésének megvalósítása és a békeszerződés megkötése. Az ez év július 15-i amerikai jegyzék azonban hivatkozva a szóbanforgó alapvető kérdések megoldásának elengedhetetlen fontosságát, szintén figyelmen kívül hagyó 1952 szeptember 23-i jegyzékre, éppen Németország ez alapvető kérdéseinek megoldását kerüli meg. Az Egyesült Államok kormányának július 15-i jegyzéke Németország alapvető kérdéseinek megoldását az össznémet választásokra vonatkozó javaslattal, magát a választások kérdését pedig — a múlt év szeptember 23-i amerikai jegyzék értelmében — külföldi államok képviselőiből álló úgynevezett semleges bizottság alakítására vonatkozó javaslattal cseréli fel, azzal, hogy ez a bizottság „vizsgálatot folytasson a választások megtartásához szükséges feltételek megteremtése céljából." A kifejtettekből az következik, hogy az Egyesült Államok július 15-i jegyzéke nemcsak, hogy nem tűzi céljául Németország alapvető kérdései megoldásának elősegítését, liánom az ügyet hosszadalmas tárgyalások útvesztőjébe viszi: kivizsgálják-e vagy ne Németország helyzetét ilyen vagy olyan külföldi államok képviselői, hogyan és miért végezzék mindezeket a német nép szempontjából lealázó „kivizsgálásokat“ és hasonlók. Az ilyen kérdésekkel kapcsolatos szükségtelen és meddő tárgyalásokon kívül egyebet nem is lehet várni az ilyenfajta javaslattól. Mindez meghatározza a szovjet kormány magatartását az Egyesült Államok kormányának említett javaslatával kapcsolatban. A szovjet kormány véleménye szerint ez a javaslat nemcsak nem segítheti elő Németország egyesítését és demokratikus össznémet kormány alakítását, valamint a Németországgal való békeszerződés megkötését, hanem azt eredményezi, hogy Németország továbbra is nyugati és keleti részre széttagolva marad, továbbra is elhúzódik a béke- szerződés megkötése. Ezzel egyidejűleg intézkedések történnek Nyu- gat-Németország remilitarizálására, amelynek veszélyével feltétlenül szá- molniok kell Európa békeszerető né peinek, de különösen a szomszéd- államoknak. Ha mindez Adenauer bonni kormányával folytatott összeegyeztetett tanácskozás' mellett történik, — amint arról a július 15-i jegyzék szól — akkor ez csak végérvényesen megingathatja a német nép bizalmát az ilyen kormánnyal szemben, nem is beszélve Európa más népeiről. A szovjet kormány tekintet nélkül az Egyesült Államok kormányának július 15-i jegyzékével kapcsolatban fent kifejtett megfontolásokra, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a hatalmak közösen megtárgyalják a német kérdést. Emellett reméli, hogy a német kérdés ilyen megvitatása lehetővé teszi azoknak a megfelelő kérdéseknek mindenoldalú megvitatását, amelyek Németország egységének helyreállítására vonatkoznak és amelyek a német békeszerződés kérdésének megoldásával együtt hozzájárulnak majd az európai béke megszilárdításához. A szovjet kormány a kifejtettekből kiindulva javasolja: 1. Tárgyalják meg a külügyminiszterek tanácskozásán a fent kifejtettek figyelembevételével a nemzetközi feszültség csökkentését szolgáló intézkedéseket, 2. Vitassák meg a tanácskozáson a német kérdést, beleértve Németország egysége helyreállításának és a békeszerződés megkötésének problémáját. Ami az osztrák szerződést illeti, a szovjet kormány e kérdéssel kapcsolatos álláspontját kifejtette az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányához július 30-án intézett jegyzékében. Magától értetődik. hogy a német probléma megoldásában lehetséges sikerek elősegíthetik az osztrák kérdés megoldását is. A szovjet kormány hasonló jegyzéket küld Anglia és Franciaország kormányának is. A SzDV'eíunió Pücyminisziéríiiia visszautasig az Egyesiül államok tiltakozó emlékiratát Moszkva (TASZSZ) Amint a szovjet sajtó már közölte, július 30-án a szovjet kormány jegyzéket intézett az Egyesült Államok kormányához és tiltakozását fejezte ki az Egyesült Államok kormányánál amiatt, hogy július 29-én Vlagyivosztok közelében egy négymotoros amerikai bombázógép megsértette a Szovjetunió államhatárát. Július 31-én Ch. Bohlen, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete az Egyesült Államok kormányának megbízásából emlékiratot nyújtott át a Szovjetunió külügyminisztériumának, amelyben vitatja azt a tényt, hogy az amerikai katonai repülőgép megsértette a Szovjetunió államhatárát és azt állítja, hogy az amerikai repülőgépet a Japán-tenger felett végzett rendes repülőútja alkalmából szovjet vadászgépek támadták meg. Az emlékirat utal arra is. hogy az Egyesült Államok kormányának rendelkezésére álló jelentések szerint az amerikai repülőgép személyzetének életben maradt tagjait szovjet hajók vették fel és kéri e személyek hazatelepítését. A Szovjetunió külügyminisztériuma, válaszul az amerikai nagykövetség említett emlékiratára, a következő jegyzéket juttatta el az Egyesült Államok nagykövetségéhez: „Az Egyesült Államok nagykövetségének július 31-i emlékiratával kapcsolatban a Szovjet Szocialista Köztársaságok . Szövetségének kormánya a következőket tartja szükségesnek közölni az Egyesült Államok kormányával: A szovjet kormánynak július 30-án az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzéke ellenőrzött tényeket ismertetett, amelvek arról tanúskodnak, hogy egy B—50-es típusú négymotoros amerikai bombázó ez év július 29-én megsértette a Szovjetunió államhatárát először a Ga- mov-fok térségében, majd tovább folytatta repülését szovjet terület felett az Aszkold-szigetnél, nem messze Vlagyivosztoktól. Amikor két szovjet vadászrepülőgép közeledett, hogy figyelmeztesse az amerikai repülőgépet. hogy a Szovjetunió határain belül tartózkodik és felszólítsa, hagyja el a Szovjetunió légiterét, az amerikai repülőgép tüzet nyitott rájuk és komolyan megrongálta a szovjet repülőgépek egyikét. A szovjet repülőgépek emiatt kénytelenek voltak választüzet nyitni, ami után az amerikai repülőgép a tenger irányában eltávozott. A fentemlített tények mutatják, hogy az Egyesült Államok kormányának emlékiratában foglalt az a kijelentés, hogy az amerikai repülőgépet a Japán-tenger felett végzett rendes repülőútia alkalmával szovjet vadászrepülőgépek támadták meg. ellentmond a megállapított tényeknek. A fentemlített. a tenger irányában eltávozott amerikai repülőgépre és személyzetére vonatkozólag a szovjet kormány semmiféle adattal nem rendelkezik. A szovjet kormány megerősíti július 30-i jegyzékét, követeli, hogy voniák szigorúan felelősségre a szovjet határ megsértésében bűnös személyeket, és elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya intézkedéseket tesz annak megakadályozására, hogy az amerikai repülőgépek a jövőben megsértsék a Szovjetunió államhatárát. A szovjet kormány visszautasítja a nagykövetség emlékiratában foglalt tiltakozást, mint amely minden alapot nélkülöz. Hsmeterszáa Siociaiista Eavsépárüa Siiaoaü Aiznüságárt nyilattata az ú'aiÉ amerikai provokációkra! Berlin (TASZSZ): Az ADN hír- ügynökség közölte Németország Szocialista Esységpártja Központi Bizottságának nyilatkozatát az amerikai imperialisták és nyugatnémetországi segítőtársaik új provokációs kísérletéről. A nyilatkozat kijelenti, hogy az úgynevezett élelmiszersegély Kele!- Berlin lakossága körében történő szétosztása a június 17-i provokáció folytatása. A „küldemények" szétosztása tisztán provokációs célokat szolgál. Az „élelmiszersegély" szétosztói megkérdezik az igénylők családnevét, címét és személyazonossági igazolványának számát, ezzel adatokat szolgáltatva kémközpontjaik ügynöklistája számára. A „segély“ szétosztó: az igénylőktől adatokat követelnek a Német Demokratikus Köztársaságnak ipari vállalatairól, rágalmazó nyilatkozatokra uszítanak államrendünk, a munka és a béke ellen. A háborús gyújtogatok és ügynökközpontjaik — folytatja a nyilatkozat — alá akarja ásni a Német Demokratikus Köztársaság államrendiét. Meg akarják hiúsítani kormányunk széleskörű intézkedéseit, melyek a lakosság életének megjavítására irányulnak. Németország Szocialista Egységpártjának Központi Bizottsága felhívja a dolgozókat, ne higyjenek az új provokációnak: leplezzék le a provokátorokat, fordítsák minden erejüket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya új irányvonalának megvalósítását szolgáló intézkedések végrehajtására, a Német Demokratikus Köztársaság —• az egységes, demokratikus, békeszerető és független Németországért való harc bástyájának megerősítésére. A Szovjetunió ti airy élelmiszerszállítniínyo\kal segíti a Német Demokratikus Köztársaságot Odera-Frankfurt (ADN) Július harmadik dekádjában naponta 38 vagon vaj, 26 vagon zsír, valamint 22 vagon étolaj érkezett a Szovjetunióból Odera-Frankfurtba, a Német Demokratikus Köztársaság határállomására. A Szovjetunió ebben az időszakban a kereskedelmi egyezmény és a nemrégen megkötött pót- egyezmény keretében összesen 865 vagon zsiradékot küldött a Német Demokratikus Köztársaságnak. A Szovjetunió segítsége — a provokációs amerikai „abraktervvel" ellentétben — őszinte és hathatós segítséget jelent a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói számára. Július utolsó tíz napjában a Lengyel Népköztársaságból is sok élelmiszer érkezett a Német Demokratikus Köztársaságba. A népi Lengyel- ország 45 vagon sertéshúst, szalonnát, tojást, valamint hús- és halkonzerveket küldött a Német Demokratikus Köztársaságnak.
