Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-05 / 182. szám

NAPLÓ 1953 AUGUSZTUS 5 % Usmepélyesen megnyitották a IV. VHágiíjnsági Találkozót; Bukarest: Az kiküldött tudósítója jelenti: Vasárnap délután négy órakor a bukaresti „Augusztus 25“ stadionban megnyitották a IV. Vi.lágifjúsági és Diák-béketalálkozót. A nyolcvan­ezer férőhelyes stadiont zsúfolásig megtöltötték' a meghívott vendégek, a román fiatalok, valamint a világ it iságának képviselői. .•tégy óra előtt megjelent a Ősztribünön Gheorghe-Gheorghiu- Dej, a Román Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. Peíru Grúza, a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének elnöke, valamint a Román Népköz- társaság Minisztertanácsának szá­mos tagja. Jelen voltak a megnyitá­son sok ország bukaresti diplomá­ciai képviseletének vezetői, valamint a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség és a Nemzetközi Diákszövet­ség vezetői. A dísztribünön helyel­foglalt a román társadalmi, politikai és kulturális élet számos kiváló kép­viselője is. Aégv óra után néhány perccel száz harsona jelezte az ünnepségek kezdetét. Ezután bevonultak a sta­dionba a résztvevő nemzetek kül­döttségéi. \ bejáraton feltűnnek a díszfel- vontilás zászlóvivői, elől óriási hó­fehér VIT-zászlót lenget a szél. majd B/ öt nagyhatalom és a Román Nép- köztársaság zászlói következnek. ■eltűnik a DIVSz hatalmas jel­vénye és a Nemzetközi Diákszövet­ség emblémája. Röviddel ezután kékruhás ifjak jönnek a YIT-en résztvevő nemze­te^ zászlóival A magyar zászló a negyedik sor szélén lobog. \ zászlóvivők elvonulása után pe­ri g megkezdődik a világ ifjúságának káprázatos felvonulása dől Albánia küldöttsége halad vörös1 lobogóval, őket Algír küldöt­tei követik. Argentina, Ausztrália, Ausztria delegátusai követik őket. Belgium és Burma küldöttei után Bolivia, majd Brazília küldöttsége ér a dísztribün elé. majd Bulgária. Franciaország, Afrika, Chile lcüll- d >Hei mennek el a dísztribün előtt. fergeteges taps viharzik végig a stadionon, amikor megérkezik a né­pi Kína kék-fehér ruhás delegátusa. A kínai csoport élén egy ifjú vörös selyemzászlót emel a magasba. Mö­götte ismét zászlók közelednek AíúO Ce-Tung képével, majd kék békelo­bogók emelkednek a magasba. Ahogy körülvonulnak a stadionban, hullámzik, árad mindenütt a taps. Ciprus Columbia, Costarica, Cu­ba. Dánia. Egyiptom, Equador, Finn­ország, Franciaország, Arany-part, Anglia, Görögország küldöttei vo­nulnak fel ezután. Tapsvihar tör fel a stadion min­den oldaláról. Magyarország több mint 1500 főnyi küldöttsége vonul fid. Elől Dénes István, a DISz fő­titkára. Gosztonyi János, Kádas Ist­ván, Hollós Ervin és Petrák Lajor a DíSz központi Vezetőségének tit­kárai haladnak. Felettük hatalmas magyar zászlót lobogtat a szél IJjabb és újabb tapsorkánt vált ki a Szakszervezetek Központi Művész- együttese. a kék-fehér ruhás lányok serege, a magyarok „VIT, VIT, hur­rá!“ kiáltásai. Delegátusaink felemelt kézzel tap­solnak és amerre elvonulnak, min­denütt fapsorkán üdvözli őket. Utánuk Iziand. India, Irán, Ír­ország. Izrael, majd Japán vonul fel. amelynek küldöttei most vesz­nek részi első ízben a VlT-en. Már messziről árad a taps. ma­gasba emelkedik és sokezer kiáltás száll együtt vele: Korea küldöttei, a hősök népének delegátusai jön­nek Elől fehérbe öltözött fiatalok a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság hőseit hozzák a vállukon. Zúg a taps, olyan mint egy orkán Remeg tőle a levegő is és mindenki ezt kiáltja: „Béke!“ Ezután Szíria, Libanon. Luxem­burg, Madagaszkár, Malájföld, Me­xico, Mongol Népköztársaság, Ma­rokkó, Mozambique. Nepal. Hollan­dia. Ujzéland, Nigéria. Norvégia. Pakisztán. Patet Lao. a Lengyel Nép- köztársaság, Portugália küldöttei vonulnak. Minden nemzet küldöttei határta­lan lelkesedéssel, tapsorkánnal, él­jenzéssel üdvözlik a szovjet küldöt­teket. Sokan berohannak a pályára összecsókolrák a Komszoinol dele­gátusait Elől a Szovjetunió hatal­mas címerét hozzák a komszomolis- ták, mögötte pedig a 16 köztársaság zászlóit és a köztársaságok címereit emelik a magasba. Hatalmas hurrá kiáltás zúg fel, amikor a szovjet sportolók odaér­nek a tribünök elé. A magasba emelkednek a „Dinamó“ és a „Lo­komotív" sportegvesületek zászlat. Az egész stadion egvemberként kiáltja: „Mir i druzsba!“ Spanyolország, Szudán, Svédor­szág, Svájc, Nvugaí-India, Tunisz, Törökország. Délafrikai Unió. az Egyesült Államok, Vietnam küldött­sége vonul el a dísztribün előtt. Fel­tűnnek a Ro-mán Népköztársaság fiataljainak végeláthatatlan sorai. Az ünnepség résztvevői minden nyelven éltetik a Román Népköztár­saságot, a Román Ifjúmunkás Szó­ira vétséget. A román fiatalok rengeteg VIT-zászlót hoznak magukkal, fel­váltva, jobb és balkezüket felemel­ve. piros, kék, sárga és fehér ken­dőket lobogtatnak. Virágeső hull a román küldöttek soraiból a tribü­nökre, maid egy csoport román le­ány felszalad az emelvényre és csokrokat ad át a külföldi delegá­ciók vezetőinek. Több mint másfél óráig tartó ün­nepi felvonulás után a résztvevő nemzetek küldöttségei a díszemel­vénnyel szemben foglaltak helyet. Ezután az ifjúsági küldöttségek ve­zetői. valamint a Demokratikus If­júsági Világszövetség s a Nemzet­közi Diákszövetség képviselői a díszemelvényre mentek. Jacques De­nis, a DIVSz főtitkára mondott ün­nepi beszédet. — Fivéreim és nővéreim! Drága Ba rátáim a világ minden tájáról! A IV. VIT nemzetközi előkészítő bizottsá­ga. a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség és a Nemzetközi Diákszö­vetség nevében üdvözöllek Bennete­ket a IV. Világifjúsági és Diák-bóke- találkozó megnyitása alkalmából. A világ minden pontjáról jötte­tek ide, magatokkal hozva az egész ifjúság békeakaratát és elszánt bé­kevágyát. A Ti személyetekben sok­millió testvérünk és nővérünk van jelen itt ezekben a lélekemelő pil­lanatokban — mondotta a többi kö­zött a DÍVSZ főtitkára. A béke és barátság szava zeng egységesen hangotokban, békét alka­runk, mert a béke jelenti az életet, mert a béke jelenti a boldogság megszerzésének lehetőségét — a bol­dogságot, amely a haladást, a tudást jelenti, a boldogságot, amely a fia­talok kezébe adja a föld sok kincsét, összejövetelünkkel megerősítjük ba­rátságunkat. közel hozzuk egymás­hoz a fiatalokat, kicseréljük nem­zeti kultúránk gazdag kincseit és összemérjük erőnket a sportverse­nyeken. Mindenki eljöhetett a VIT-re. aki akart, azok kivételével — s feléjük szállnak most gondolataink — aki­ket különböző nehézségek gátoltak meg abban, hogy idejében megér­kezzenek hozzánk, vagy egyáltalán eljöjjenek. — Béke és barátság! Tizenöt na­pon keresztül testvérként élünk majd. Uj kapcsolatokat létesítünk, amelyek a személyes ismeretségen alapulnak és egvre világosabban látjuk majd hogy testvérek va­gyunk, ugyanazért a célért harco­lunk. a boldogság és az ifjú életek békés fejlődésének ügyéért. Hála a mi román vendéglátóink törek­véseinek és csodálatraméltó ven­dégszeretetének a Ti nevetekben is köszönetemet fejezem ki ezért — a barátságnak ezt a tizenöt napját fe­lejthetetlen körülmények között töltjük el. Határozottan kijelentjük, hogy ezen az összejövetelen nekünk fia­taloknak össze kell fognunk erőin­ket, meg kell világítanunk kölcsö­nösen álláspontjainkat és meg kell értenünk egymást úgy, hogy re­ménységeink győzedelmeskedjenek. összejövetelünkkel kinyilvánít­juk. hogy lehetséges az együttmű­ködés a legkülönbözőbb nemzetek fiataljai között. Mi azt akarjuk: kor­mányaink találkozzanak a nemzet­közi problémák tárgyalások útján történő megoldása érdekében. Ez az akarat egyre erősebbé vá­lik ezekben a napokban, amikor a világ népei a koreai fegyverszünet megkötését ünnepük, mint az egész világ békéjéért vívott harc nagy eredményét. A III. Világifjúsági Kongresszus a fiatalok elé nagy feladatot állított, hogy valamennyi ifjú egyesüljön kö­veteléseinek kivívásáért, hogy ba­rátságunk tovább erősödjék, hogy a béke ügye győzedelmeskedjék. Ez a ragyogó világifjúsági talál­kozó, amely most nyílik meg, új erőforrássá válik számunkra a nagy ügyért, más népekkel kéz a kézben vívott harcunkban. Éljen a IV. Világifjúsági Talál­kozó! Jacques Denis hatalmas lelkese­déssel fogadott beszéde után Petru Groza, a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének elnöke üdvözölte a IV. VIT résztve­vőit. — Kedves Barátaim! Köszöntelek Benneteket hazánk fővárosában és sok szerencsét kívánok Nektek a XV. Világifjúsági és Diákbéketalál- kozó megnyitása alkalmából. A román nép örül — mondotta a többi között Petru Groza — hogy meg Tirana (ATA) Az Albán Népköz- társaság külügyminisztériuma az el­múlt napokban jegyzéket kapott a jugoszláv külügyi államtitkárságtól, amely jegyzékben albán-jugoszláv vegyesbizottság megalakítását java­solja abból a célból, hogy ez meg­vizsgálja az albán-jugoszláv határon történt és jövőben előforduló inci­denseket. Az Albán Népköztársaság külügy­minisztériuma, a jugoszláv külügyi államtitkárság e jegyzékére, 1953. augusztus 1-én, budapesti követsége útján válaszolt. Válaszában hang­mutathatja meleg vendégszeretetét a világ ifjúságának nagy és békés ösz- szejövetele iránt és teljes erejéből támogat minden tettet, minden olyan megnyilvánulást, amely a béke és a nemzetek közötti barátság ügyét szolgálja. Ebben a stadionban több, mint száz nemzet zászlai lobognak har­monikus egységben. Mindaz. ami itt történik, a Világifjúsági Találko­zó teljes lefolyása, bizonyítani fog­ja azt a tényt, hogy lehetséges a barátság és a jóakaratú együttmű­ködés a jószándékú emberek között mindenütt a világon és hogy a bé­kének győznie kell és győzni is fog. Az alatt az idő alatt, amelyet ha­zánkban töltőtök el, alkalmatok lesz arra, hogy megismerjétek népünk meleg vendégszeretetét, az élet és az öröm szeretetét, hogy megismerjétek népünk fiatalságát, békés munkán­kat. Népünk minden erejét a békés építésnek, az életszínvonal emelésé­nek. a kultúra fejlesztésének, a vá­rosok és falvak felvirágoztatásának szenteli. Drága Barátaim! Végezzétek si­keresen nagyjelentőségű Világifjú­sági Találkozótok feladatait és ve­gyetek részt sportversenyein!. A ro­mán nép szeretettel üdvözli ragyogó összejöveteleteket. A küldöttek hatalmas lelkesedés­sel fogadták Groza üdvözlő szavait. Ezután befutott a stadionba a Világ ifjúsági Találkozóra érkező nemzet­közi staféta. Jacques Denis, a Demo­kratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség nevé­ben megnyitottnak nyilvánította a találkozót. A demokratikus ifjúság Himnuszának hangjai mellett a sta­dion árbocára felvonták a világifjú­sági és diáik-béketalálkozó zászla­ját. Tízezer galamb repült fel, hogy szerte vigye az ifjúság üdvözletét a világ .minden tájára. súlyozza: ami a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi államtitkár­ságának azt a javaslatát illeti, hogy albán-jugoszláv vegyesbizottság vizs­gálja meg, milyen intézkedések teen dők a határincidensekkel kapcsolat­ban, az Albán Népköztársaság kül­ügyminisztériuma, az albán kormány békés politikáját követve és alkal­mazva, hozzájárul, hogy ilyen bi­zottság alakuljon meg és a maga ré­széről azt javasolja, hogy az albán- jugoszláv vegyesbizottság 1953 aug. 17-én üljön össze az Albán Népköz- társaság Pogradec nevű városában. Az albán kormány válaszjegyzéke a jugoszláv kormány legutóbbi jegyzékére A KLERIKÁLIS REAKCIÓ RÉSZESEDÉSE HORTHYÉK FASISZTA KORMÁNYZATÁBAN Horthyt és véreskezű különítmé­nyeit a klerikális reakció segítette hatalomra. Ennek fejében a Horthy- fasiszták jelentékeny részt biztosí­tottak a klérusnak az ország kor­mányzásában, mégpedig oly mérték­ben, hogy rövid idő múlva nem volt Olyan terület, amelyen nem a főpa­pok, Vatikán irányította befolyása érvényesült. * 1920 május elseje. A fehér terror ekkor tetőfokán állott és a dolgozó népre nehezedő nyomás az elvisel- bétetlenségig fokozódott. Mindezt be tetőzték az egyre növekvő munka- nélküliség és a nyomor. A munkás­ság a letartóztatások, bebörtönzések, embertelen kínzások ellenére a „fe­hér bosszú“ legvéresebb idejében is ragaszkodott május elsejének meg­ünnepléséhez. A főpapok, a GYOSz (Gyárosok Országos Szövetsége), a kormány és a közrendészet szervei tisztában vol­tak vele, hogy nem egyszerű ünnep­napról, munkaszünetről, hanem ar­ról van szó, hogy a magyar mun­kásság a nemzetközi proletáregység, a Szovjetunió, a kommunizmus mel­lett, a fehér terror, a munkanélkü­liség ellen akar tüntetni és május elsejét a forradalmi harc ünnepe­ként üli meg. Ez, persze, cseppet sem volt a klerikális reakció Ínyére. Ezért írja lapjában, az „Uj Lap“- ban: „Nyakas társaság! (a munkás­ság) ... a szigorú katonai fegyelem, ami alaposan ráfér, nem tűri, hogy a munkát a maguk kénye-kedve és pihenési rohamai?) szerint szüntes­sék be és pontosan megköveteli, hogy a hét hat napján dolgozzanak... Tehát nem egészen mindegy, hogy a kalapácsot vagy a csákányt mikor állítják sarokba. Legkevésbbé az pedig egy magát keresztény állam­nak nevező országban.“ (1920. ápri­lis 29.) Egyébként a „törvény szigo­rát" követelte azok ellen is, akik május elsejét azon áron is meg akarják ünnepelni, hogy vasárnaoi pihenőjüket feláldozzák. A GYOSz hasonló álláspontot foglalt el és a belügyminisztérium erre betiltotta a .május elsején eddig szokásban volt gyűléseket, felvonulásokat és május elsejének megünneplését célzó min­dennemű összejöveteleket." A ren­delet megszegőinek börtönbüntetést helyeztek kilátásba, a katonai pa­rancsnokságok külön elrendelték: „legkisebb gyanús viselkedés eseté­ben azonnal letartóztatás, ellensze­gülés esetében azonnal fegyver hasz­nálható." A klerikális reakció és a GYOSz sugallta betiltás cseppet sem akadá­lyozta. a munkásságot abban, hogy május elsejét megülje. Tatabányán például (a katona körzetparancsnok­ság jelentése szerint) „a munkásság követelte, hogy május elsején vörös lobogó alatt vonulhasson fel... Ha kérésüket nem teljesítik — szól a jelentés — akkor nem fognak dol­gozni ... a várpalotai szénbányában a sztrájk egyre tart." * A május elsejei ünnepségek betil­tásával a bosszúlihegő főpapok nem elégedtek meg, többet akartak: a kommunizmus és a Szovjetunió, az akkor még fiatal munkásállam meg­semmisítésének elősegítését tűzték ki célul. Ezt világosan ki is fejtet­ték a proletárdiktatúra bukása után megjelent első körlevelükben. A püspöki kar ezenkívül a „vállalkozók munkájának méltó részesedését kö­veteli" és az „osztálybékét“ hangoz­tatja. A klerikális reakció az államhata­lom gyakorlatában való részvételt nagyon komolyan vette. Egyházi és állami képviselői számos pozíciót foglaltak el az államapparátusban. Miniszterei, államtitkárai, kormány- biztosai, főispánjai az ellenforrada­lom államhatalmának aktív részesei­vé váltak. Néppárti (klerikális) poli­tikusok, a főpapság fizetett ügynö­kei: keresztényszocialista agitátorok, a klerikális egyesületek vezetői... osztoztak az államhatalomban a nagytőke és a nagybirtok ügynökei­vel. Az ellenforradalom első kormá­nya, Friedrich István kabinettje (ennek kultuszminisztere a kleriká­lis reakció bizalmi embere: Huszár Károly) a főpapságot azonnali ha­tállyal visszahelyezte vagyona és ki­váltságai élvezetébe, ami természete­sen az ellenforradalmi rendszer fel­tétlen támogatására kötelezett. Egy­ben az egyház és állam közötti régi jogviszonyt is visszaállította. Azt, hogy a klerikális vagyon visz- szatérítése milyen hatalmas tételek­kel terhelte az államháztartást, töb­bek között a „kegyes" tanítórend (piaristák) kormányzótanácsának jegy zőkönyve mutatja, amely szerint a rend elismeri 48.030.24 korona kész­pénz, 13,545.856.45 korona értékpa­pírba fektetett összeg, ezenkívül újabb 176.591.13 korona készpénz és 1,243.501.30 és 6.729.005 korona érték­papírba fektetett összeg visszatérí­tésként való átvételét. * A klerikális reakció hivatalos párt ja a sok huza-vona után létrejött KNEP (Keresztény Nemzeti Egyesü­lés Pártja) volt. Az 1920 elejére összehívott nemzetgyűlést választá­sok előzték meg. A klerikális reak­ció, ami a korteskedést illeti, ezúttal mindennél jobban kitett magáért. Ily nyíltan még soha sem lépett fel. Nagyatádi Szabó és Gaál Gaszton kisgazdapártját „protestáns“ pártnak nyilvánította és nagyszabású feleke­zeti izgatást indított ellene. A püspöki pásztorlevelek világosan ki­mondták, hogy a hívek kötelessége, „a nemzetgyűlési választásnál isten előtt való felelősségüket szem előtt tartani. Amely lelkipásztor nem tel­jesíti kötelességét a hívek politikai megnevelésében. az árulója az egy­háznak és a halhatatlan lelkeknek". (Csernoch János prímási körlevele). Mészáros János budapesti érseki helytartó körlevelében felszólítja a híveket, hogy „egyértelműleg azok mellé álljanak, akik kifejezetten a keresztény és nemzeti eszmék meg­bízható képviselői kívánnak lenni.“ A jezsuiták választási „parancsa­ikban" tovább mentek és ezt írták: „Szent vallásod súlyos kötelesség­teljesítésre szólít éppen most. Pa­rancsolja, hogy szavaznod kell, bűn nélkül ezt el nem mulaszthatod, pa­rancsolja, hogy csak olyan képvi­selőjelöltre kell szavaznod, aki... minden eszközzel dolgozik szigorú törvényeik alkotásán." Prohászka püspök vezetésével szá­mos prelátus és pap jelöltette ma­gát a klerikális párt listáján. A KNEP azonban az államappa­rátus „támogatása" és a papság kor- teákedése ellenére sem városon, sem falun, komolyabb tömegbázisra nem tudott szert tenni. A klerikális re­akció a nemzetgyűlésen, bár a vá­lasztási csalások és erőszak követ­keztében szép számmal szerepelt, nem volt többségben. A jezsuiták lapja, a „A Szív" (1920 február 28) ennek ellenére ujjongva ír a nem­zetgyűlés megnyitásáról, melyet Csernoch prímás miséje és áldása előzött meg. Horthyból, a „fővezéréből a kle­rikális reakció csinált kormányzót. Prohászka és Zadravecz (a későbbi franíkhamisító) püspökök agitáltak a leghevesebben Horthy megválasztá­sa mellett. * Az úgynevezett keresztény kur­zus, melynek alappillére a heves vi­ták után átmenetileg egyesült két párt: a KNEP és a Kisgazdapárt, gazdasági és politikai vonalon egy­aránt csődöt mondott. Ezt még a klerikális reakció vezetői is kényte­lenek beismerni. Friedrich István, az ellenforradalom első miniszterel­nöke elkeseredetten írja: „Sajnálom, de ki kell mondanom, hogy jót vaj­mi keveset írhatok a 'keresztény kurzus javára ... Sok volt a narkó­zis (kábítás)! sok szép beszéd, sok külsőség, üres parádék, ezek ural­kodtak ... széthullott minden." Vass prelátus, akkori kultuszminiszter még nyíltabban beszél: „A «magyar nép» egy hatalmas cselekedetet és egy hatalmas eszmét várt a kom- mün összeomlása után. Mi megad­tuk a népnek a hatalmas eszmét, a keresztény kurzust... Sajnos ... a keresztény gondolat kifakult a par­lamenti életben." * A klerikális reakció, miután kor­mányzata csődöt mondott, hogy a figyelmet saját tehetetlenségéről el­terelje, bűnbakot keresett. Meg is t alá Ha azokban, akik eddig az együgyüeket jellemző vakbuzgalom- mal támogatták. Öreájuk hárított minden felelősséget. Giesswein Sán­dor prelátust, a keresztény szocia­lista mozgalom harcosát, aki elle­nezni merészelte a Kisgazdapárttal való egyesülést, a klerikális reakció kíméletlenül félreállította. Megvont tőle minden anyagi támogatást, pártját megsemmisítette. Tisztségei­től is felmentette. Politikailag meg­bélyegezte és a lomtárba dobta. - Az ügy mögött Schioppa, pápai nuncius állott. A főpapok aranygyűrűs keze Hal­ler Istvánra, a párt volt alelnökére és egykori miniszterre is lesújtott. Haller akkorát bukott, hogy kény­telen volt segélykéréssel fordulni a vallásalaphoz. Csernoch prímás már- már elutasította, mikor a ravasz Klebelsbergtől, a hírhedt közoktatás- ügyi diktátortól a következő figyel­meztető sorokat kapta: „Haller ma talán az egyedüli ember, aki nagy tömegeket befolyásolni képes és ha a világ politikai összirányzata eny- nvire balfelé hajlik, megint lehet idő, hogy Haller képességeire szük­ség lesz s így talán hiba lenne öt... elkeseríteni." A politikusokat tehát, mikor nem kellettek, félredobták, de úgy, hogy szükség esetén megint elővehessek őket. * A klerikális reakció, amely szé­gyenletes kudarcot vallott és romlás ba döntötte az országot, az elmúlt években ismételten kísérleteket tett, hogy újra hatalomra jusson és ura­lomra segítse a letűnt kizsákmányo­ló osztályokat. Népünk okult a múltból. Tudja, kitől óvakodjék, ha békében akarji építeni a szocialista Magyarorszá­got,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom